14/2008. (HK 5.) HM utasítás
14/2008. (HK 5.) HM u t a s í t á s
a Honvédelmi Minisztérium lakáspolitikai és -gazdálkodási koncepciójának kiadásáról*
2008.03.19.
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 52. § (1) bekezdésének f) pontja alapján a Honvédelmi Minisztérium lakáspolitikai és -gazdálkodási koncepciójának kiadásáról a következő
utasítást
adom ki:
1. § Az utasítás hatálya kiterjed a Honvédelmi Minisztériumra (a továbbiakban: HM), a honvédelmi miniszter alárendeltségébe, közvetlen irányítása, fenntartói irányítása és közvetlen felügyelete alá tartozó szervezetekre, valamint a Magyar Honvédség katonai szervezeteire.
2. § Ezen utasítás mellékleteként kiadom a HM lakáspolitikai és -gazdálkodási koncepcióját (a továbbiakban: Koncepció).
3. § A HM irányításával megvalósuló lakhatási támogatási rendszer élet- és munkakörülmények javítását célzó további fejlesztés tekintetében a Koncepciót jogalkotási és tervezési alapként kell figyelembe venni.
4. § Az érintett szervezetek vezetői gondoskodnak arról, hogy a Koncepciót a lakhatási támogatási ügyekben eljáró beosztotti állomány tagjai teljes részletességgel megismerjék és alkalmazzák.
5. § Ezen utasítás hatálybalépését követően kihirdetett jogszabály a Koncepció tartalmát érintően változtatást tesz indokolttá, a módosításra irányuló javaslatot a HM központi lakásgazdálkodási szerve dolgozza ki és a honvédelmi miniszternek döntésre előterjeszti.
6. § Ez az utasítás a közzétételét követő nyolcadik napon lép hatályba.
Dr. Szekeres Imre s. k.,
honvédelmi miniszter
Melléklet a 14/2008. (HK 5.) HM utasításhoz
A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM LAKÁSPOLITIKAI ÉS -GAZDÁLKODÁSI KONCEPCIÓJA
Bevezető
A lakhatás megoldottsága az emberhez méltó élet egyik alapvető feltétele: szolgálja az egyén és családja biztonságát, védelmét, stabil szociológiai és szociális hátterét, a társadalom stabilitását és folyamatos fejlődését. A társadalom pusztán piaci alapon működő önszabályozó és öntevékeny jellegével nem képes feloldani a társadalmi, gazdasági, illetve egyéb szociológiai okokból folyamatos jelleggel jelentkező lakásgondok feszültségpontjait. Ezért az állam bizonyos mértékű szerepvállalása, lakáspiaci intervenciós politikája elengedhetetlen, amelynek megvalósításához megfelelően kialakított stratégia és koncepció, továbbá szabályozottság szükséges.
A honvédelem nemzeti ügy. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány), az egyes ágazati törvények és a mindenkori kormányprogram a honvédelem ügyét, a honvédelmi feladatokat ellátó katonák jogait és kötelezettségeit megkülönböztetetten kezelik. A sajátos feladat és sajátos kötelezettség egységének megvalósítása a katonai szolgálatra hosszú távon elkötelezett, stabil személyi állományt feltételez, ehhez igazodó élet-, szolgálati és munkakörülmények biztosításával. Következésképpen a honvédség személyi állománya szervezetten történő elszállásolásának (lakhatásának) a történelmi múltban is fontos szerepe volt. A megoldás módozatai változtak ugyan, de a társadalomban elfoglalt sajátos helyükre és szerepükre tekintettel ma is indokolt és szükséges a katonák lakhatásának megoldását intézményesítetten kezelni.
A Honvédelmi Minisztérium (a továbbiakban: HM) által működtetett lakhatást támogató, elősegítő rendszer célja ma is az, hogy hozzájáruljon a haderő működőképességének fenntartásához, szolgálva a haderő megtartóképességét, a személyi állomány stabilitását.
A HM lakásügyi tevékenysége intézményesített feladat. Konvergens azon állami felelősségvállalással, amely szerint az állampolgárok lakhatásának megoldásához alapvetően szükséges támogatásokat valamely formában biztosítani kell, ugyanakkor egyes támogatási formákkal integránsan illeszkedik a Magyar Állam által felvállalt lakáspiaci intervencióhoz.
A HM ma működő lakásellátási rendszerének elvi alapjait – az akkor újraalkotott állami lakásjogi szabályozással összhangban – a HM Kollégiuma 1993-ban vitatta meg, majd fogadta el a honvédelmi miniszter. Az elvi döntésnek megfelelően készült el és került kihirdetésre a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt lévő lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint a lakhatás támogatásáról szóló 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet (a továbbiakban: HM Lakásrendelet), amely magában foglalja a HM által működtetett – úgynevezett többpólusú – lakhatási támogatás rendszerének minden elemét. A támogatási rendszer időszakonkénti módosításokkal igazodott a megváltozott jogszabályi és gazdasági környezethez és a haderő-átalakítás folyamatához. Jelentős állomás volt a HM Lakásprogramjának 2001-ben történt elfogadása, majd e program részleges meghiúsulását követően a HM Kollégium 2003. decemberi döntése a lakásreform szükségszerű lépéseiről.
A reformlépések megtörténtek, azonban a jogi, gazdasági (költségvetési) feltételeknek, a haderő struktúrájának, a humánpolitika és a személyi állomány összetételének változásai, nem utolsó sorban maga a lakásreform halaszthatatlanná tették a HM által működtetett lakhatási támogatásokat szabályozó rendszer felülvizsgálatát és az újszerű követelmények – költségkímélő, piacorientált szemlélet – szerinti átalakítását.
A HM lakáspolitikai és -gazdálkodási koncepciójának célja a lakó-, illetve tartózkodási hely szabad megválasztásának mint alkotmányos alapjognak a törvény általi korlátozásából, továbbá a sajátos szolgálati követelményekből fakadó lakhatási gondok megoldása egyrészt állami felelősségvállalás érvényesítésével, másrészt a Magyar Honvédség (a továbbiakban: MH) személyi állománya tagjainak ösztönzésével.
A HM lakáspolitikai és gazdálkodási koncepciója a személyi állomány lakhatás támogatás rendszerének hosszú távú stratégiáját, fejlesztési irányvonalát határozza meg, a mindenkori költségvetési lehetőségeknek és a jogi, társadalmi környezetnek megfelelően. A HM lakáspolitikai és gazdálkodási koncepciója összefoglalja mindazt a fejlesztési lehetőséget és meghatározza azokat a reform- és racionalizálási irányokat, melyeket az alapján kialakítandó lakhatást támogató, elősegítő rendszernek tartalmaznia kell azzal, hogy a végrehajtást szolgáló egyes programok minden esetben a tényleges megvalósíthatóság, finanszírozhatóság, jogi alkalmazhatóság szempontjából vizsgáltra kerülnek a lakásügyi problémák racionális, hatékony és rugalmas kezelése érdekében.
I. A lakhatás támogatásának elvi alapjai
A lakásprobléma súlyát és nemzetközi jellegét mutatja, hogy az ENSZ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában1. kimondta: „Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen (…) lakáshoz, (…) valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz (…)2”. Ezt a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 11. cikke megerősíti.
Az Alkotmány 58. § (1) bekezdése értelmében mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén – törvényben meghatározott esetek kivételével – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is. E jogok törvényben meghatározott mértékben és módon korlátozásra kerülhetnek.
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződés állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001 évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 18. § (1) bekezdése értelmében az állomány tagjának szolgálati helyét a honvédség feladataiból fakadó szakmai igényeknek megfelelően, az állomány tagja méltányos érdekeinek figyelembevételével kell meghatározni. Az alkotmányos jogok korlátozását jelenti a Hjt. 18. § (3) és (4) bekezdése, miszerint az állomány tagja tartózkodási helyét a szolgálati helye szerinti településen vagy annak vonzáskörzetében választhatja meg, a szolgálati helye szerinti településen – valamint annak vonzáskörzetén – kívül csak az állományilletékes parancsnok engedélyével lakhat.
A honvédelemből, mint közfeladatból fakadó szolgálati érdekek miatt előírt jogkorlátozás a haderő stabil működésével van összefüggésben. A haderő működése akkor megfelelő, ha a személyi állomány a szolgálati helyen vagy annak közelében él, ezzel a szolgálati, s azon belül is a készenléti szolgálat teljesítéséhez szükséges feltételek biztosítottak. A Hjt. 18. §-a által előírt alanyi jogkorlátozás, az úgynevezett helyben lakási kötelezettség alkotmányos keretek között érvényesülhet, ha annak feltételét a HM jogszabályban megállapított módon teljesíteni tudja. A lakhatási támogatás rendszerének kereteit a Hjt. 126. §-a határozza meg.
Mindezekkel, valamint az átalakuló haderő új feladataival összefüggésben fogalmazta meg a Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól szóló 51/2007. (VI. 6.) OGY határozat az MH és a HM lakhatás támogatási kötelezettségére is vonatkoztatva a következő feladatokat:
– a haderőfejlesztés során kiemelt szempontként kell kezelni az állomány élet- és munkakörülményeinek lehetőségek szerinti javítását [5. pont e) alpontja];
– korszerűsített infrastruktúrával biztosítani kell az átalakított haderő gazdaságos és kulturált elhelyezését [5. pont h) alpontja];
– az MH gazdálkodásában a jövőben erősíteni kell a versenyszféra szolgáltatásainak igénybevételét és a piaci módszerek alkalmazását [5. pont g) alpontja].
A lakhatás támogatásának feltételeit, lakásügyi tevékenységet állami feladat részeként a nemzeti lakáspolitikával összhangban kell megteremteni, illetve folytatni úgy, hogy az szervesen igazodjon a mindenkori haderő szervezeti struktúrájához, illetve a katonai szolgálatra jellemző specifikumokhoz, hozzájárulva a honvédség működésének feltételeihez, szolgálva az MH személyi állománya munka- és életkörülményeinek javítását, továbbá a haderő megtartó képességét. A lakásügyi tevékenység a támogatási eszközök minőségi és mennyiségi fejlesztésére folyamatosan törekedve lehetőséget biztosít a hagyományos támogatási módozatokon túl a piaci módszerek alkalmazására is, melyek tényleges megvalósíthatóságára indokoltság, gazdaságosság követelményeinek érvényesülése esetén, továbbá a honvédelmi szerveket, illetve a támogatott személyi állományt terhelő lényeges és jelentős többletkockázat jelentkezése nélkül kerül sor.
A HM lakásügyi tevékenysége komplex tevékenység: a lakhatás támogatását többpólusú eszközrendszer működtetésének, fenntartásának és szükség szerinti fejlesztésének, az azt működtető a haderő szervezeti struktúrájával konvergens igazgatási egységek kialakításának, továbbá a mindezt összefoglaló jogi környezet megalkotásának biztosításával látja el.
II. A lakhatás támogatásának jogi alapjai
A HM lakásügyi tevékenysége az állami lakhatás támogatás része, melynek célja a honvédelmi, szolgálati érdekekből eredő feladatok feltételeinek biztosítása, a lakhatás támogatásának maradéktalan ellátása. A HM lakásügyi tevékenysége az állami szabályozásokkal összhangban működik és a jogi szabályozásában a következő elvek érvényesülnek:
– A lakhatás támogatásának azon területein, ahol a honvédelmi szerv és az igényjogosult között szerződéses kapcsolat jön létre, így különösen lakás, illetve szálló bérletére vonatkozó szabályozás tekintetében az igénylés és az elbírálás rendjének igazgatási jellegén túl a polgári jogi alapoknak maradéktalanul érvényesülnie kell. A szerződést kötő felek egymással egyenrangú, kölcsönös együttműködésre és szolgáltatás nyújtására kötelezett partnerek. Jogviszonyuk tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, illetve a lakásbérletek tekintetében a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakástörvény), továbbá a közösségi együttélést meghatározó, így különösen a társasházakról szóló törvény 2003. évi CXXXIII. törvény rendelkezéseinek alkalmazhatóságát biztosítani kell.
– A lakhatás támogatási rendszer működtetése, fenntartása, fejlesztése intézményesített állami feladat. A gazdálkodási szabályai a mindenkori költségvetési törvény, továbbá az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és ezek végrehajtását szolgáló központi, továbbá a HM-re és az MH-ra vonatkozó ágazati (specifikus) jogszabályok és állami irányítás egyéb jogi eszközeinek rendelkezéseivel összhangban állnak.
– A lakásügyi tevékenységre, a lakhatás támogatására vonatkozó szabályoknak harmonizálni kell a Lakástörvénnyel és a lakáscélú támogatásokra vonatkozó mindenkori állami szabályozással.
A HM és az MH egyben „munkáltató”, ezért a lakásügyi tevékenységnek konvergensnek kell lennie a honvédelem sajátos feladataival és a személyi állomány tagjainak jogállásáról szóló törvényi szabályozással. E tekintetben a lakásügyi tevékenységben érvényesülniük kell
– a mindenkori szolgálati törvény – jelenleg a Hjt.,
– a köztisztviselők, közalkalmazottak, munkavállalók jogállására vonatkozó mindenkori törvények3,
– a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény,
– a katonai szolgálati életet szabályozó Szolgálati Szabályzat4. elveinek és rendelkezéseinek.
A HM lakhatás támogatási rendszere a jogszabályi hierarchiának, a támogatással és a katonai specifikumokkal összefüggő jogi konvergenciának megfelelő jogi és szervezeti rendben működik. Részletes szabályait jelenleg a HM Lakásrendelet, valamint annak végrehajtását szolgáló, a HM rendelkezésű lakás bérbeadásával és a lakáscélú támogatásokkal összefüggő, a honvédelmi szervekre háruló egyes feladatok ellátásáról, a lakásgazdálkodási és a lakóházkezelési szervek feladatairól, a lakásbizottságok működéséről, továbbá a szálló férőhely gazdálkodás és a szálló bérlet szabályairól szóló 63/1995. (HK 33.) HM utasítás (a továbbiakban: HM Lakásutasítás) állapítja meg egységes, a lakásügyet komplex feladatként kezelő formában.
III. A lakáspolitikai és -gazdálkodási döntéseket befolyásoló tényezők
A HM lakásügyi tevékenysége nem statikus, hanem folyamatosan változó, az azt körülvevő társadalmi, gazdasági és jogi környezetre, valamint a haderő átalakulására reagáló rendszert jelent. A támogatási rendszer időszakonkénti és szükségszerű módosítását az alábbi, jelentős hatással bíró tényezők változásai idézik elő:
– Az állami központi szintű elgondolások és jogi szabályozás változásai, különös tekintettel a mindenkori kormányprogramban és koncepcióban közölt szándékokra, elvárásokra és lehetőségekre. Ezzel összefüggésben konvergensen alkalmazkodni kell a mindenkori kormányprogram alapján végrehajtani kívánt államháztartást, illetve közszolgálati szférát érintő strukturális, gazdálkodási és humánpolitikai jellegű reformlépésekhez, illetve az alapján megalkotott jogi szabályozáshoz.
– Az állami vagyonra vonatkozó törvényi és kormányrendeleti szintű szabályozás, különös tekintettel a lakással mint ingatlanvagyonnal történő gazdálkodás új formáira, beleértve a vagyongazdálkodásra vonatkozó külön megállapodás révén biztosított használati, hasznosítási lehetőségekre. Amennyiben az állami vagyonnal történő újszerű gazdálkodási struktúra a HM vagyonkezelésében lévő lakásokkal történő gazdálkodást érinti, a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva kell kialakítani az azzal konvergens szervezeti és támogatási szabályokat.5.
– A haderő átalakítása, koncentrációja, területi elhelyezkedésének megváltozása, a személyi állomány összetételének arányváltozása, be- és kiáramlása, amelyre a HM lakásügyi tevékenységének meg kell adnia a megfelelő, az előbbiekkel összefüggésbe hozható lakhatási gondokat kezelő válaszokat. A folyamatos átalakulás azonban a tervezhetőség és kiszámíthatóság gátja.
– A HM személyzeti politikáját meghatározó humánstratégiai célok és elgondolások, amelyek meghatározzák azokat az állománycsoportokat, melyek tagjai a lakhatási támogatás rendszerében kiemelt figyelmet érdemelnek. Ezen állománycsoportokkal szembeni követelmények, különösen a mobilitási hajlandóság fokozásának elvárása, a lakhatási támogatás elmeinek rugalmasságát és egymás közötti átjárhatóságát teszik indokolttá. A támogatási rendszernek alkalmazkodnia kell a karriermodellekhez, melyek a tiszti és a zászlósi állomány mobilitását és a tiszthelyettesi állomány helyben történő karrierépítését célozzák meg.
– A HM mindenkori költségvetési adottságai, melyek a lakhatási támogatás egyes elemeinek egymástól eltérő mértékű alkalmazhatóságát, szükség szerinti korlátozását idézik elő. A hosszú távon meglévő alulfinanszírozottság a megoldatlan lakásügyek számának növekedését, kumulált jelentkezését, társadalmi és szervezeti szinten is jelentkező feszültséget eredményezett, a személyi fluktuáció növekedése tekintetében kockázati tényezőként jelentkezett.
A HM a lakásügyi tevékenységével a lakáspiac része, annak aktív szereplője. A hatékonyabb gazdálkodást és a költségvetés számára lényegesen gazdaságosabb támogatási megoldásokat biztosító jogszabályi feltételeket a HM megteremtette. Képes reagálni a magyarországi lakáspiac új vagy újszerű jelenségeire. Az elmúlt években megjelent úgynevezett PPP-projektek, illetve a lakáslízing-konstrukciók térhódítása a lakáspiac klasszikus keresleti-kínálati viszonyait átalakították. Az átalakuló lakáspiaci jelenségektől szeparált lakásügyi tevékenység a HM keretein belül nem képzelhető el, annak modern szemléletű megközelítése szükséges.
IV. A Honvédelmi Minisztérium lakáspolitikája
IV. 1. A Honvédelmi Minisztérium lakáspolitikájának lényegi megközelítése, célja
A megváltozott külső és belső környezet hatására a HM-nek újra kell fogalmaznia lakáspolitikáját, amely mentén a lakásügyi tevékenységét végrehajtja. A HM lakáspolitikája meghatározza a lakásügyi tevékenységének hosszú távú irányát, stratégiáját. Célja: a honvédelmi és nemzetközi katonai feladatokat megvalósító személyi állomány élet-, szolgálati és munkakörülményeihez tartozóan az alapvető és biztonságos lakhatási feltételek megteremtése, az abban történő támogató közreműködés, a gazdaságosság követelményeinek maradéktalan érvényesülése mellett.
A HM lakáspolitikáját meghatározó sarokpontok, alapvetések:
– intézményesített ellátási kötelezettség,
– több támogatási megoldás alkalmazása,
– humánpolitikai követelmények érvényesítése,
– valós lakhatási gondok kezelése,
– a lakhatás biztonságának megteremtése és fenntartása,
– költséghatékony módszerek alkalmazása,
– költségvetés függőség, finanszírozhatóság.
A HM lakáspolitikája meghatározza:
– a lakásügyi tevékenységének hosszú távra érvényes alapelveit,
– a lakhatást elősegítő támogatási rendszer működtetésének követelményeit,
– a támogatandó személyi kört és a szükségszerű differenciálás mértékét,
– a megvalósító szervezeti struktúrát,
– az eredményes működéséhez szükséges erőforrás-biztosítással összefüggő követelményeket,
– a gazdaságos működés követelményeit.
IV. 2. A Honvédelmi Minisztérium lakáspolitikájának általános követelményei
A HM lakásügyi tevékenységének mindenkor gazdaságos és rugalmas, az adott körülményekhez képest a legmegfelelőbb megoldást kell nyújtania a lakásgondok kezelésére. Ezért a HM lakáspolitikájának mindenkor valós és kivitelezhető választ kell adnia a társadalmi, gazdasági, jogi környezet kihívásaira, a gazdaságosság és a hatékonyság követelményének betartásával úgy, hogy a lakásügyi tevékenység ellátása során jogi szabályozásban jól körülírható módon kerüljenek kezelésre a honvédségben jelentkező lakásgondok. A HM mindezt a többpólusú támogatási rendszer fenntartásával és fejlesztésével látja el.
IV. 2.1. A komformitás és a jogi szabályozottság követelménye
A HM lakhatás támogatási rendszerének mindenkor harmonizálnia kell a társadalmi, gazdasági, jogi környezettel, a honvédelmi, illetve a honvédség humánerőforrás gazdálkodását meghatározó személyi politikával, a központi állami, illetve a speciális honvédségi szabályozási renddel. A lakhatási támogatások rendszerének az alkalmazhatóság követelményeit érvényesíteni kell, azaz csakis olyan elemeket és eszközöket tartalmazhat, amelyek a lakhatási gondok megvalósítását ténylegesen szolgálják és azok a harmonizált környezetben valóban megvalósíthatók. A harmonizált és alkalmazható támogatási elemeket a tárgykörének és céljának azonossága okán egységes jogi szabályozásba kell foglalni.
Jogszabályban meghatározottak a támogatás szabályai és formái, a jogosultak köre, a működtető szervezetrendszer. A jogi szabályozás célja az, hogy szervezetten, jól körülírható módon kerüljön sor az igényjogosultak lakhatásának támogatására, igazodva a sajátos szolgálati, honvédelmi érdekekhez, illetve a katonai szolgálati jogviszonyhoz fűződő specifikumokhoz, biztosítva a megfelelő szintű kontrollt, illetve a támogatási rendszer jogintézményi fejlesztésének lehetőségét. A szabályozásnak összhangban kell lennie az Országgyűlésnek és a Kormánynak a tárgykörre vonatkozó vagy ahhoz kapcsolódó döntéseivel.
IV. 2.2. A lakásügy komplex módon történő kezelése – többpólusú támogatási rendszer
A HM lakásügyi tevékenysége a lakásellátással, a lakhatási támogatásokkal, a lakhatáshoz kapcsolódó egyéb juttatásokkal, valamint a HM rendelkezésű bérlakások és lakóépületben lévő nem lakáscélú helyiségek hasznosításával, elidegenítésével, továbbá a jogcím nélküli lakás- és helyiséghasználattal összefüggő feladatok ellátásának lakásügyi igazgatásra is kiterjedő komplex tevékenységi rendszere. A HM a lakhatás támogatását egységes rendben, többpólusú rendszer működtetésével, fenntartásával, fejlesztésével látja el. A többpólusú támogatási rendszer egymást kiegészítő, kisegítő, természetbeni és pénzbeli támogatási elemekből áll, melynek révén egyes támogatási eszköz rövid távú hiányában is képes reagálni a felmerülő lakásgondokra, ezáltal elérve azt is, hogy a lakhatás valós gondjain túl mutató igények helyett a támogatás valóban a tényleges lakásprobléma kezelésére irányuljon.
IV. 2.3. Gazdaságosság és hatékonyság követelménye
Az egyes támogatási formák tekintetében a gazdaságos módszerek alkalmazása az irányadó megoldás. Ennek részét kell képeznie a piaci szférában megjelenő magánbefektetői konstrukciók integrálása. A támogatás rendszere akkor hatékony, ha
– érvényesül a szükségesség és arányosság elve,
– a látens gondokat kizárva, a ténylegesen jelentkező lakhatási problémákra reagál,
– egyes támogatási elemek körébe a magántőke integrálható,
– az aktuálisan jelentkező lakhatási problémára gyors választ és szükséges mértékű megoldást ad,
– lehetővé teszi az új megoldások felismerését és alkalmazását.
A HM-nek biztosítani kell a hatékonyságot az eszközteremtés oldaláról is. A hatékonyság és a gazdaságosság elveit sérti, ha az aktuális problémák kezeléséhez szükséges támogatási eszközök, vagy azok egyes elemei hiányoznak. A hiánygazdálkodás jellemző következménye a lakásügyi gondok kumulatív jelentkezése. A gazdaságosság és a hatékonyság követelményeinek megfelelően tehát biztosítani kell az alapvető és valós lakásproblémák kezeléséhez szükséges mennyiségű és minőségű eszközt.
IV. 3. A lakáspolitika megvalósításának feltételei
A lakásügyi tevékenység komplex feladatkör megvalósítását jelenti. A lakáspolitikai célok elérésének feltételrendszere van, amely a következő:
– a lakáspolitika alapelveinek meghatározása,
– korszerű jogi szabályozás megalkotása,
– szakszerű ügyintézést végző szervezeti rendszer kialakítása és működtetése, társadalmi kontroll biztosításával,
– a hosszú távon kiszámítható finanszírozási feltételek megteremtése,
– rugalmas alkalmazhatóság.
IV. 4. A lakáspolitika alapelvei
A lakáspolitika alapelvei meghatározzák a lakásügyi tevékenységgel összefüggő feladatok ellátása komplex rendszerének fejlesztési irányait. A HM lakáspolitikájának alapelvei a következők:
– az alapvető lakhatási gondok kezelése,
– esélyegyenlőség biztosítása, a méltatlan megkülönböztetés kizárása,
– a többpólusú lakhatás támogatási rendszer működtetése és továbbfejlesztése,
– az egy család egy lakás, illetve egy támogatás elvének érvényre juttatása,
– az egyéni kezdeményezés ösztönzése és támogatás elemei közötti választás lehetőségének biztosításával,
– a HM rendelkezésű bérlakás juttatásának fő szabályként a honvédelmi szervvel fennálló jogviszonyhoz kötése,
– a honvédelmi szervek működtetéséhez szükséges HM rendelkezésű bérlakás állomány biztosítása a lakbér költségelvű mértékéhez közelítve,6.
– a kivételek, méltányossági eljárások lehetőségének minimalizálása,
– a helyőrség (település) váltással járó terhek mérséklése,
– harmonizáció a változó gazdasági és társadalmi körülményekhez és a haderő működtetésének követelményeihez,
– egységes, áttekinthető, jogi szabályozás szükségessége.
IV. 4.1. Esélyegyenlőség biztosítása, a méltatlan megkülönböztetés kizárása
A lakásügyi tevékenység – a humánerőforrás gazdálkodására irányuló stratégiai elgondolásokkal, illetve az abból, valamint az MH személyi állományának hivatásos vagy szerződéses katonai szolgálati viszonyának sajátosságaira, az egyes állománycsoportokra vonatkozó szolgálati kötelmekből fakadó különbségekre, eltérő követelményekre figyelemmel – differenciáltan támogatja az egyes állománycsoportok lakhatását. Ezen túl azonban a támogatható állománycsoportokon belül a jogosultak, illetve a támogatásban részesíthetők közötti esélyegyenlőséget biztosítani kell, a lakhatás támogatására vonatkozó szabályoknak, lakásügyi eljárásoknak törekedniük kell az indokolatlan megkülönböztetések kizárására.
IV. 4.2. Az alapvető lakhatási gondok kezelése
A gazdaságosság és indokoltság követelményeinek megfelelően a lakásügyi tevékenységnek a HM és az MH azon személyi körének lakásügyi gondjait kell elsősorban megoldania, akik élethivatásként, illetve akik az előmenetellel járó kötelezettségek feltételeit teljesítve, hosszú távon vállalnak képzettségük, beosztásuk és rendfokozatuknál fogva nagyobb felelősséggel járó katonai szolgálatot a haderő kötelékében. Az egyes támogatásokra való jogosulti kör meghatározása során érvényesülnie kell azon humánstratégiai elgondolásoknak is, miszerint az e tekintetben érintetett állomány mobilizálhatóságát és a mobilitási hajlandóságot meg kell tartani, illetve fokozni kell.
A lakhatási támogatásra való alanyi jogosultságot a hivatásos katonák, illetve a haderő kötelékében 5 év szolgálatot már letöltött és további legalább 5 év szolgálatot vállalt szerződéses tiszti, tiszthelyettesi állomány esetében fenn kell tartani.
A szerződéses legénységi állomány tekintetében a rendelkezésre álló eszközökre figyelemmel vizsgálni kell elhelyezésük korszerű fejlesztésének, illetve egyéb korlátozott jellegű támogatásának lehetőségét.
A HM és az MH szerveivel jogviszonyban álló más közszolgálati alkalmazottak és munkavállalók támogatását korlátozott mértékben, az adhatóság elve alapján kell megoldani.
Korlátozott mértékben meg kell őrizni a honvédelmi szerv kötelékéből méltó módon kivált személyek támogatását a végleges letelepedés elősegítése érdekében.
A lakhatási támogatásra jogosultak, illetve abban részesíthetők támogatására csak akkor kerüljön sor, ha az valós, a törvényi jogkorlátozás (helyben lakási kötelezettség) teljesítésével összefüggésben lévő, más módon meg nem oldott lakásügyi probléma megoldására szolgál. Az alapvető lakhatási gondokon túl jelentkező luxusként, illetve vagyon-felhalmozási céllal jelentkező igények támogatására nem kerülhet sor.
IV. 4.3. A több pólusú lakhatás támogatási rendszer működtetése és továbbfejlesztése
A HM a lakhatás támogatási tevékenységét többpólusú, egymást kiegészítő, kisegítő természetbeni és pénzbeli támogatási elemekből álló komplex rendszer működtetésével, fenntartásával és fejlesztésével valósítja meg. Meg kell őrizni a lakhatási támogatás rendszerének eddig eredményesen működő eszközrendszerét a szükséges korrekciók végrehajtásával.
A többpólusú lakhatási támogatás rendszerét a változó jogi, gazdasági, társadalmi környezettel, az átalakuló haderő struktúrával harmonizáltan a rugalmasság és a gazdaságosság elveinek maradéktalan érvényesülése mellett kell fejleszteni, lehetőséget biztosítva a magánbefektetői és az új vagy újszerű lakáspiaci megoldások alkalmazására. A lakhatási támogatások rendszerének fejlesztése során el kell érnie azt, hogy a lakhatási gondokat a HM hatékonyan és a költségkímélő módon legyen képes kezelni.
IV. 4.4. Az egy család egy lakás, illetve egy támogatás elvének érvényre juttatása
Az alapvető lakásgondok kezelésének és a gazdaságosság elvével összhangban ki kell zárni azt, hogy egy személy vagy egy család egy időben egynél több bérlakást béreljen vagy a meglévő bérlakása megtartása mellett önálló lakástulajdon szerzését elősegítő támogatást vehessen igénybe. A lakhatási támogatások rendszerének működtetése során ki kell zárni a honvédelmi szervvel jogviszonyban nem álló hozzátartozók önálló lakásszerzésének közvetlen vagy közvetett módon történő támogatását.
IV. 4.5. Az egyéni kezdeményezés ösztönzése és támogatás elemei közötti választás lehetőségének biztosításával
A lakhatási támogatások rendszerének ösztönözni kell az igényjogosultak kezdeményezőkészségét és növelni a választott megoldásokkal járó felelősség érzését a támogatási eszközök igénybevétele során. Ezzel összhangban meg kell teremteni az egyes támogatási elemek közötti választási lehetőségének feltételeit a bérlakás juttatás, illetve a lakástulajdon szerzését elősegítő támogatások (lakáscélú munkáltatói kölcsön, vissza nem térítendő juttatás és a lakáslízing díjának törlesztésére irányuló támogatás igénybevétele) között. A lakhatási támogatások rendszerének cafeteria jellegű működtetése során a bérlakásjuttatás és a magánerős lakástulajdon szerzését elősegítő támogatások igénybevétele egymást kölcsönösen kizáró feltételeit biztosítani kell.
IV. 4.6. A HM rendelkezésű bérlakás juttatásának fő szabályként a honvédelmi szervvel fennálló jogviszonyhoz kötése
A lakhatási támogatásokat szabályozó rendszer fontos elemét képezi a bérlakás-juttatási rendszer. A lakásjuttatás a szolgálati érdekből fakadó kötelezettség teljesítését és a valós lakásproblémák kezelését szolgálja. A lakásjuttatásra elsősorban a honvédelmi szervvel fennálló katonai szolgálati, köztisztviselői, közalkalmazotti, munkavállalói jogviszonyhoz kötötten kerül sor. A lakásjuttatás során az egyes közszolgálati jogviszonyok, illetve munkaviszony közötti kapcsolatot homogén módon kell kezelni, különösen a lakásbérlet megszűnése, illetve annak jogkövetkezménye tekintetében. Korlátozott mértékben – a végleges letelepedés elősegítése érdekében – meg kell tartani a lakásellátás lehetőségét a honvédelmi szervtől méltó módon kivált személyek, illetve a hivatásos katonák özvegyei tekintetében.
IV. 4.7. A honvédelmi szervek működtetéséhez szükséges HM rendelkezésű bérlakás állomány biztosítása a lakbér költségelvű mértékéhez közelítve7.
A lakásügyi tevékenység gazdaságos működése érdekében időszakonként méltányos összegű lakbéremelést kell végrehajtani, közelítve a lakbér költségelvű mértékéhez. Ugyanígy kell eljárni a személygépkocsi tároló helyiségek (beállóhelyek), továbbá a lakóépületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díjának megállapítása során is.
IV. 4.8. A kivételek, méltányossági eljárások lehetőségének minimalizálása
A lakhatási támogatások rendszere az intézményi feladatok teljesítését szolgálja, annak szociális jellegét minimalizálni kell. A lakhatási támogatásokra való jogosultságot és annak kizáró okait jól körülírható módon, egyértelműen kell meghatározni, a kivételes és méltányossági eljárások csökkentésével. A méltányossági eljárásokat és az alapján hozott támogatási döntéseket az önhibán kívül jelentkező, rendkívüli és súlyos lakásügyi problémák kezelésére kell szorítani. Jogi normában kell meghatározni a méltányosság szempontjait és alkalmazhatóságának korlátait. A méltányos eljárás kizárólag az alapvető lakhatási gondok megoldását szolgálhatja.
IV. 4.9. A helyőrség (település) váltással járó terhek mérséklése
A lakhatási támogatás rendszerének működtetése során biztosítani kell a haderő-átalakításával összefüggésben helyőrség (település) váltást vállaló személyi állomány lakásügyének kiemelt kezelését, a kényszerű költözéssel járó terhek mérséklését az indokoltság és a gazdaságosság elvének érvényesülése mellett. A haderő-átalakítási döntések meghozatalába a rá vonatkozó mértékig a lakásügyi tevékenység szakmai irányító szervét be kell vonni e feladatra való felkészülés és annak ellátása érdekében.
IV. 4.10. Harmonizáció a változó gazdasági és társadalmi körülményekhez és a haderő működtetésének követelményeihez
A lakásügyi tevékenységnek harmonizáltan kell működnie a gazdasági, társadalmi, jogi környezettel, a haderő működését meghatározó személyi és szervezeti követelményekkel, az azokban bekövetkezett változásokra folyamatosan reagálnia kell. Ennek megfelelően kell alkalmazni a rugalmasság elvét az egyes támogatási formák közötti hangsúlyváltással. A cél az adott lehetőségek mellett a lakhatás támogatásának optimalizált működtetése.
IV. 4.11. Egységes, áttekinthető, jogi szabályozás szükségessége
A lakásügyi tevékenység komplex egységes rendszert jelent, mely érinti a személyi állomány jogait és kötelezettségeit is. A lakhatási támogatások rendszerét jól áttekinthető, egységes, logikus rendet leképező jogi normában kell szabályozni, melynek harmonizálnia kell a központi szintű állami szabályozáshoz, biztosítania kell a honvédelemből mint közérdekből fakadó szolgálati érdekek érvényesülését, a katonai szolgálati jogviszony specifikumainak érvényesülését, választ adva a változó külső és belső környezet hatásaira. A jogi szabályozásnak biztosítani kell az egységes jogalkalmazást mind a végrehajtó honvédelmi szervek, mind a támogatandó személyi állomány részére és meg kell felelnie az egyszerűség és áttekinthetőség követelményeinek.
V. A lakáspolitika megvalósításának feltételei és feladatai
A HM lakáspolitikájának megvalósítása a HM és az MH egészét érintő feladat. A lakáspolitika megvalósításának a feltételei a következők:
– lakhatási megoldását szolgáló támogatási elemek megőrzése és fejlesztése, új elemek integrálása,
– a juttatás személyi feltételeinek egzakt meghatározása,
– az új jogi szabályozás készítése és folyamatos harmonizációja,
– a lakásügyi szervezeti struktúra kialakítása a társadalmi kontroll ellenőrzése mellett,
– a megfelelő mértékű erőforrás költségvetésben történő biztosítása,
– a lakásügyi gazdálkodás hatékonyságának fokozása.
V. 1. A lakhatást támogató, elősegítő elemek megőrzése, fejlesztése és új elemek integrálása
A HM lakáspolitikájának eredményes megvalósítása érdekében a lakhatási támogatás rendszerének többpólusú (cafeteria) jellegét, illetve azok elemeit, eszközeit meg kell őrizni a folyamatos fejlesztés igénye mellett.
A finanszírozhatóság, a gazdaságosság és lakásgondok hatékonyabb kezelhetőségének követelményének érvényesítésével a fejlesztésnek ki kell terjedni a támogatási eszközök minőségi és mennyiségi javulására, növelésére egyaránt. Az egyes támogatási eszközök között adott időszakban történő mennyiségi és minőségi fejlesztés aránya, mértéke a tényleges igények, a finanszírozhatósági és gazdaságossági feltételekre figyelemmel változhat. A támogatási rendszer mennyiségi és minőségi fejlesztésének a valós lakásgondok megoldását kell szolgálnia.
A fejlesztés irányai következők:
– a bérlakás-fejlesztés több pilléren nyugvó megvalósíthatóságának biztosítása,
– az új vagy újszerű lakáspiaci megoldások integrálása,
– a lakásügyi cafeteria-rendszer bevezetése,
– a lakhatási támogatás rendszerének szolgáltatás jellegű szemlélete.
V. 1.1. A bérlakás-fejlesztés több pilléren nyugvó megvalósíthatóságának biztosítása
A bérlakás-fejlesztés volumenének mindenkor igazodnia kell a HM erőforrás-tervéhez, költségvetési lehetőségeihez, továbbá a tényleges és szükségszerűen megoldásra váró lakásigények teljesítéséhez. A bérlakás-fejlesztés tekintetében a HM lakásügyi tevékenységének mindenkor gazdaságosnak kell lennie és hosszú távon kell szolgálnia a honvédelmi érdekeket. Erre tekintettel a bérlakás-fejlesztést elsősorban olyan helyőrségi településeken szükséges végrehajtani, ahol a honvédelmi szervek hosszú távú jelenléte biztosított és a meglévő lakásigények száma azt indokolttá teszi. A lakásfejlesztés hatékony és rugalmas megvalósítását illetően több pilléren alapuló eszközrendszer alkalmazására kell lehetőséget teremteni.
A bérlakás-állomány növelése során meg kell tartani a fejlesztés hagyományos módozatait, azaz a lakásépítés, illetve -vásárlás eszközrendszerét. Az így megvalósuló fejlesztéseknek mindenkor igazodniuk kell a valós lakáspiaci jelenségekhez, így különösen a keresleti és kínálati viszonyokhoz.
A bérlakás-fejlesztés tekintetében lehetőséget kell teremteni a magánbefektetői alapon megvalósuló modellek alkalmazására is. A magánbefektetői alapú fejlesztési megoldást akkor kell alkalmazni, ha a projekt összességében gazdaságosabb és kedvezőbb eredményt, hatásfokot biztosít a hagyományos típusú építési vagy vásárlási konstrukcióknál, s a honvédelmi szervekre, illetve az elhelyezett személyi állományra lényeges és jelentős kockázattal nem jár. Amennyiben magánbefektetői alapú bérlakás-fejlesztésre kerül sor, akkor az együttműködést szolgáló fejlesztési-szolgáltatási megállapodásban megfelelő garanciákat kell biztosítani a honvédelmi szervek és az elhelyezett személyi állomány érdekeinek érvényesítésére.
Ahhoz, hogy a több pilléren alapuló bérlakás-fejlesztés valós alapokon nyugvó választási lehetőséget biztosítson a honvédelmi szervek részére
– a magánbefektetői alapú bérlakás-fejlesztés megvalósításához szükséges további kodifikációt be kell fejezni,
– a bérlakás-fejlesztéshez szükséges erőforrások biztosítására törekedni kell úgy, hogy az nemcsak a program elindítását, hanem akár a későbbi finanszírozását is szolgálja,
– a fejlesztési alternatíva tekintetében alapvető elvként kell érvényesíteni a honvédségi lakásellátási és a HM gazdaságossági érdekeit.
A bérlakás-fejlesztés módját illetően mindenkor azt a megoldási konstrukciót kell választani – legyen szó hagyományos módon megvalósuló lakásépítésről, -vásárlásról vagy magánbefektetői alapú projektről –, amely összességében adott körülmények között a leghatékonyabb, a legkevesebb finanszírozási, jogi kockázattal és a leggazdaságosabb eredménnyel jár.
A bérlakás-fejlesztés hatékonyságának növelése érdekében vizsgálni kell az új építési technológiával történő lakások létesítésének lehetőségét, mely során kiemelt szempontként kell kezelni e fejlesztési módszernek a költséghatékonyságát és a műszaki biztonságát.
V. 1.2. Az új vagy újszerű lakáspiaci megoldások integrálása
A lakhatási támogatás rendszerének a fejlesztése során alkalmasnak kell lennie a lakáspiacon megjelenő új vagy újszerű megoldások integrálására és annak a honvédségi lakellátásba történő alkalmazására. Vizsgálni kell különösen, hogy a lakáslízinghez nyújtható albérleti díj hozzájárulás önálló jogintézményként, lakáslízing hozzájárulásként működtethető-e, s ha igen annak feltételrendszerét ki kell dolgozni.
V. 1.3. A lakásügyi cafeteria-rendszer bevezetése
A gazdaságosság és az egyéni felelősség fokozása, a lakhatási gondok rugalmas, a jogosult élethelyzetéhez legjobban igazodó megoldása érdekében meg kell teremteni a választás lehetőségét a bérlakásjuttatás és a magánerős lakástulajdon szerzését elősegítő támogatások (lakáscélú munkáltatói kölcsön, vissza nem térítendő juttatás és a lakáslízing díjának törlesztésére irányuló támogatás igénybevétele) között. Alapelvként kell rögzíteni, hogy a bérlakásjuttatás és a magánerős lakástulajdon szerzését elősegítő támogatások igénybevétele egymást kölcsönösen kizárják. Az egyéni felelős döntés meghozatala érdekében a lakásügyi cafeteria-rendszer bevezetéséhez biztosítani kell a lakásügyi szervek hatékony kommunikációját az igényjogosultak felé.
V. 1.4. A lakhatási támogatás szolgáltatás jellegű szemlélete
Tudatosítani kell a jogalkalmazó honvédelmi szervek és a jogosult állomány számára azt, hogy a lakhatási támogatás biztosítása szolgáltatás jellegű, mely alapján a feleket kölcsönösen jogok illetik meg, illetve kötelezettségek terhelik. Ennek érdekében hatékony kommunikációt kell folytatni mind a személyi állomány, mind a lakásügyi tevékenység végrehajtásában részt vevő jogalkalmazó szervek felé. A kommunikációnak ki kell terjednie a meglévő lakhatási támogatás rendszerének, illetve az abban bekövetkezett változások bemutatására annak érdekében, hogy az érintett személyi és szervezeti kör megfelelő módon fel tudja mérni az ezzel kapcsolatos jogait, kötelezettségeit és végrehajtandó feladatait.
A lakásügyi tevékenység szolgáltatási jellegénél fogva törekedni kell az ügyfelek és a személyi állomány megfelelő tájékoztatására. Az ügyfélközpontú ügyintézés érdekében meg kell őrizni a meglévő ügyfélfogadási rendszert.
A szolgáltatás jelleg nyomatékosítása érdekében a bérlakásjuttatás tekintetében a honvédelmi szerveknek biztosítani kell azt, hogy a bérbe adott lakás feleljen meg a kulturált lakhatás feltételeinek, ugyanakkor a bérlakásban élők számára tudatosítani kell azt, hogy a lakhatásukra jogi (így különösen a lakhatás jogszabályban előírt együttélési, lakbérfizetési) kötelezettségek vonatkoznak. A bérlakásban élők számára előírt kötelezettségek teljesítésének előmozdítása érdekében meg kell teremteni a jogi feltételeket arra, hogy a lakásbérlet szankciós felmondása vagy a bérlet más módon történő megszűnése az újabb HM rendelkezésű lakás juttatását ideiglenesen vagy véglegesen kizáró ok legyen. Ezzel kapcsolatban méltányos türelmi időt kell biztosítani a bérlakásban élők részére az eddig felhalmozott tartozások kiegyenlítésére vagy a lakás kiürítésének teljesítésére.
V. 2. A juttatás személyi feltételei
A lakhatási támogatásokra jogosulti, illetve azokban részesíthető személyi kört a személyi állomány haderőben betöltött szerepe, felelőssége, súlya szerint kell megállapítani, a valós lakásgondok enyhítése érdekében. Meg kell őrizni a jelenleg hatályos szabályozásban rögzített alanyi és támogatható személyi kör meghatározását.
Meg kell őrizni, illetve szükség szerint szigorítani kell az egyes támogatásokat – így különösen a bérlakás juttatását – kizáró okok és körülmények feltételrendszerét, ezen belül érvényre kell juttatni az egy család egy lakás vagy egy támogatás elvét.
V. 3. Új jogi szabályozás készítése és folyamatos harmonizációja
A HM a lakásügyi kérdéseket komplexen, egységes rendszerben kezeli, melyet kódex-jelleggel, valamennyi lakhatást elősegítő támogatási elemet és eszközt egységes, áttekinthető, közérthető módon megfogalmazott jogi szabályozásba foglal. A társadalmi, jogi, gazdasági, a haderőt érintő strukturális és személyi állománycsoportokat érintő változások miatt a lakhatási támogatás rendszerét új szemléletet tükröző jogi alapokra kell helyezni.
A lakhatási támogatás rendszerére vonatkozó új szabályozásnak:
– harmonizálnia kell a központi szintű állami szabályozással,
– biztosítania kell a honvédelemből mint közérdekből fakadó szolgálati érdekek és a katonai szolgálati jogviszony specifikumainak érvényesülését,
– megfelelő válaszokat kell adnia a változó gazdasági és társadalmi környezetre, illetve annak körülményeire,
– biztosítania kell az MH-ban jelentkező valós lakásgondok gyors, hatékony, gazdaságos megoldhatóságát.
A támogatási rendszer modernizációját folyamatosan, a külső és a belső környezettel harmonizáltan kell végrehajtani.
V. 4. A lakásügyi szervezeti struktúra működtetése a társadalmi kontroll mellett
A lakhatási támogatás rendszere és annak irányítása a katonai elhelyezés önálló szakterületeként – a nemzetközi tapasztalatokra és gyakorlatra figyelemmel – a katonai igazgatási struktúra integráns részét képezi. Annak elsődlegesen a szolgálati jogviszonyban álló személyek ellátását és az állomány érdekeit, valamint a sajátos katonai-szervezeti célokat kell minél teljesebb körben érvényesítenie.
Erre figyelemmel biztosítani kell a lakásügyi tevékenységet ellátó szervezeti struktúrát, annak stabilitását, amelyben meg kell őrizni a lakásügyi igazgatás feladatainak központi, területi és helyi szintű ellátását. A lakásügyi tevékenység irányítását mindenkor a HM mint a honvédelmi szakigazgatás központi szintjén kell megszervezni, biztosítva egyben a hatékony projekt- és a menedzsment-típusú szakmai irányítási, a lakásügyi tevékenység meg- és újraszervező hatáskörét, a lakásügyi igazgatási szervek katonai struktúrához igazodó kialakítását, valamint a lakásügyi végrehajtást szolgáló területi és helyi lakásgazdálkodási szervek szakmai kontrollját, a központi szakmai irányítás katonai jellegének megőrzését, ezáltal a honvédelmi és azon belül is a katonai érdekek maradéktalan érvényesülését.
A lakásügyi tevékenység, a lakásgondok megoldhatósága a társadalom oldaláról kiemelt figyelemmel bír. Szervezeti szinten tehát továbbra is biztosítani kell a lakásellátás tekintetében a társadalmi szervek kontrollját helyőrségi (Budapesten keretgazda) lakásbizottságok és a HM Központi Lakásbizottság formájában.
A lakásügyi tevékenység ellátása során a lakásügyi szakmai szervekkel hatékonyan együtt kell működnie a pénzügyi, a személyügyi, továbbá az erőforrás-tervező honvédelmi szerveknek.
V. 5. A megfelelő mértékű erőforrás költségvetésben történő biztosítása
A lakásügyi tevékenység során törekedni kell a lakásgondokból származó feszültségpontok és kockázati jelenségek csökkentésére. Ennek feltétele a tervezhetőség és a támogatási megoldások előre kiszámítható módon történő biztosíthatósága. A HM erőforrás-tervezése és a tárgyévi költségvetés kidolgozása során meg kell teremteni az alapvető lakhatási gondok biztonságos kezelhetőségének forrását.
V. 6. A lakásügyi gazdálkodás hatékonyságának fokozása
A lakásügyi tevékenység folytatása során fokozni kell a lakásgazdálkodás hatékonyságát
– rugalmas támogatási eszközökkel,
– hatékony és gyors lakásügyi eljárásokkal,
– az erőforrás tervezhető, kiszámítható biztosításával,
– a lakáselidegenítés korlátozott folytatásával,8.
– az egyéni (családi) erőforrások mozgósításával,
– a lakáspiaci szereplők bevonásával.
V. 6.1. Rugalmas támogatási eszközök megteremtése
Meg kell teremteni a jogi és erőforrás feltételeit annak, hogy egyes támogatási elemek cafeteria módjára önállóan, az egyén élethelyzetéhez legjobban igazodó módon választhatók legyenek. A cafeteria jelleggel működtetett támogatások tekintetében érvényesíteni kell az egy család egy lakás vagy egy támogatás elvét.
A gazdaságosság elvének érvényesítése érdekében a támogatásoknak az egyén valós lakásügyi problémáját kell megoldani. A lakhatási megoldásoknak fokozatosnak, az egyén tényleges élethelyzetéhez igazodóknak kell lennie.
V. 6.2. Hatékony és gyors lakásügyi eljárások megteremtése
A lakhatási támogatások rendszerének a szolgáltató jellegénél fogva biztosítani kell a hatékony eljárásokat, a lehető leggyorsabb, a jogszerűségnek megfelelő döntések meghozatalát, maradéktalanul fel kell számolni a függő lakásjogi helyzeteket. A hatékonyság fokozása érdekében vizsgálni kell, hogy a lakásüggyel összefüggő jogi eljárásokat milyen eszközökkel lehet gyorsabbá, eredményesebbé tenni. A hatékony és gyors ügyintézés érdekében törekedni kell egy országos szintű informatikai rendszer kidolgozására és működtetésére.
V. 6.3. Az erőforrás tervezhető és kiszámítható biztosítása
A lakásügyi tevékenység elsősorban fejezeti forrásból valósul meg. A lakhatási támogatások rendszerének működőképességéhez szükséges forrásokat hosszú távon, kiszámítható módon kell tervezni, a forrásmegvonások nem okozhatják a lakásügyi tevékenység működésképtelenségét, így különösen a szerződéses determinációk teljesítésének ellehetetlenülését.
A lakhatási támogatások rendszerének megfelelő minőségű és hatékony működtetéséhez, a lakásfejlesztési program megvalósításához, valamint a lakáscélú támogatások (munkáltatói kölcsön, vissza nem térítendő juttatás) juttatásához szükséges, a valós lakásügyi problémák megoldását lehetővé tevő költségvetési forrás biztosítására hosszú távon tervezve, mindenkor törekedni kell. A HM központi lakásgazdálkodási szerv feladata, hogy a valós, megoldásra szoruló igények, továbbá a lakásfejlesztési program volumenének felmérése alapján szükséges forrásigényt megfogalmazza, s az alapján az erőforrás-tervező és a költségvetési honvédelmi szervek az igény mértékéhez igazodó vagy ahhoz a mindenkori költségvetési lehetőségekhez képest legjobban közelítő erőforrást biztosítsák.
Az erőforrás-feltételek megteremtése mellett meg kell őrizni a lakásügyi tevékenység részben önfinanszírozó jellegét, azaz – amennyiben arra a jogi szabályozás lehetőséget teremt – biztosítani kell a lakásügyi tevékenységből származó (így különösen a lakásprivatizációból, visszatérülő jellegű támogatások megfizetéséből befolyó) bevételeknek a lakhatás támogatására történő fordítását.
V. 6.4. A lakáselidegenítés korlátozott folytatása9.
Gazdálkodási eszközként továbbra is meg kell tartani a nem mobilizálható állami tulajdonú HM vagyonkezelői jogú lakások elidegenítésének lehetőségét. Az elidegenítés során vizsgálni kell az elidegenítési eljárás egyszerűsítésének lehetőségét. Meg kell tartani az elidegenítés feltételeinek a bérlő (lakáshasználó) lakásügyi helyzetéhez mért differenciálását, ugyanakkor vizsgálni kell az elidegenítés költségeinek csökkentését és bevételeinek növelését is. Ezzel összhangban:
– Meg kell őrizni a bérlő kedvezményes módon történő lakásvásárlásának feltételeit.
– Szigorítani kell a megfelelő elhelyezésre jogosult jogcím nélküli lakáshasználókra vonatkozó lakásvásárlási feltételeket, különösen az elidegenítési vételár megállapítása tekintetében.
– Szükséges és indokolt mértékben, a lakásellátási érdekek sérelme nélkül meg kell őrizni a forgalmi értéken, egy összegben történő lakáselidegenítés lehetőségét a megfelelő elhelyezésre nem jogosult jogcím nélküli lakáshasználók esetében.
– A gazdasági és lakásgazdálkodási érdekek egybeesése esetén lehetővé kell tenni az elővásárlási jog gyakorlását korlátozó szabályok alóli felmentést.
V. 6.5. Az egyéni (családi) erőforrások mozgósításának megteremtése
A lakhatási támogatás rendszerét úgy kell kialakítani, hogy az ösztönözze az igényjogosultakat a lakhatásának önerős módon történő megoldására. A lakhatási támogatás rendszerét ezért a szükséges mértékben cafeteria jelleggel kell szabályozni és működtetni, ehhez szükséges források biztosítására mindenkor törekedni kell. A támogatási rendszer működésének, működtetési feltételeinek biztosításával el kell érni, hogy a cafeteria jellegű támogatások zavartalanul és folyamatosan biztosíthatók legyenek. Emellett a személyi állományt folyamatosan tájékoztatni kell a cafeteria jellegű támogatások juttatásának lehetőségeiről és támogatási következményeiről.
V. 6.6. A lakáspiaci szereplők bevonása
A lakásügyi tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében, amennyiben annak egyéb, így különösen a finanszírozási feltételei fennállnak és gazdasági lehetőségek, gazdaságossági előrejelzések indokolják, a szükséges mértékben be kell vonni a lakáspiaci szereplőket. E feltételek fennállása esetén aktív cselekvési programot kell kidolgozni arra, hogy a bérlakás-fejlesztés tekintetében hogyan, milyen módon kell és lehet a magánbefektetői szférát mozgósítani, az ehhez szükséges előkészítő és végrehajtási munkákat el kell végezni.
Folyamatosan vizsgálni kell a lakáspiacon megjelenő új vagy újszerű megoldásokat, azok jogi alapjait, illetve a HM lakásgazdálkodási rendszerébe történő integrálását új támogatási eszköz kialakításával vagy meglévő elem átalakításával meg kell teremteni, amennyiben az a HM lakásügyi tevékenységének hatékonyságát és a gazdaságosságát egyaránt fokozza.
VI. A HM lakáspolitikájának elvárt eredménye
A HM az új lakáspolitikájával a továbbiakban is elismeri az intézményes lakásellátási kötelezettségének fontosságát és a haderő működőképességének fokozása és a személyi állomány élet- és szolgálati körülményeinek javítása érdekében betöltött szerepét.
A HM lakáspolitikai koncepciója alapján kialakításra kerülő támogatási rendszernek hatékonyan, a korábbiakhoz képest szélesebb körben, a gazdaságosság követelményeinek teljesítése mellett kell szolgálnia a valós és alapvető lakhatási gondok megoldását, melyhez mindenkor biztosítani kell a szükséges jogi és költségvetési hátteret. A fejlesztési lehetőségek feltételeinek megteremtése során valós és végrehajtható lakásügyi alternatívákat kell biztosítani az igényjogosult személyi állomány és a döntéshozó honvédelmi szervek részére.
A lakhatási támogatás rendszerének átalakításával, reformjával el kell érni, hogy a jogosulti állomány valós élethelyzetéhez igazodó támogatásokban részesüljön, fokozva a támogatható személyi kör választási lehetőségét és az egyéni döntésével járó felelősséget.
A lakhatási támogatás rendszerének mindenkor képesnek kell lennie arra, hogy a lakáspiaci környezet jótékony hatásait integrálja a személyi állomány lakhatásának megoldása érdekében.
Olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a lakásügyi tevékenység katonai jellege és a szolgáltatási szemlélete, továbbá a jogtudatosság követelménye egyaránt érvényesül. Ezzel összefüggésben olyan folyamatos és hatékony kommunikációt folytató rendszernek és tevékenységnek kell kialakulnia, amely a személyi állomány tudatos és felelős magatartását erősíti.
A HM lakáspolitikai és -gazdálkodási koncepciója alapján a lakásügyi tevékenység átalakításával, reformjával olyan hatékony, gazdaságos lakásellátási rendszernek kell kialakulnia és hosszú távon működnie, amelyben a modern szolgáltatási szemlélet és a katonai sajátosságok elvei együttes érvényesülésével megoldhatóvá válik a személyi állomány alapvető lakhatási problémája.
*
Az utasítást a 6/2020. (II. 13.) HM utasítás 15. § 1. pontja hatályon kívül helyezte 2020. február 14. napjával.
1.
A Nyilatkozatot 1948. december 10-én hirdették ki.
2”.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 25. cikkének (1) bekezdése.
3,
Jelenleg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.), a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.), a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mtv.).
4.
Jelenleg a Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzatának kiadásáról szóló 24/2005. (VI. 30.) HM rendelet.
5.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 47. §-ával módosított, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 87. § (1) bekezdésének felhatalmazása alapján jövőben kiadott kormányrendelet szabályainak függvénye.
6.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 47. §-ával módosított, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 87. § (1) bekezdésének felhatalmazása alapján jövőben kiadott kormányrendelet szabályainak függvénye.
7.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 47. §-ával módosított, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 87. § (1) bekezdésének felhatalmazása alapján jövőben kiadott kormányrendelet szabályainak függvénye.
8.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 47. §-ával módosított, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 87. § (1) bekezdésének felhatalmazása alapján jövőben kiadott kormányrendelet szabályainak függvénye.
9.
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény 47. §-ával módosított, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 87. § (1) bekezdésének felhatalmazása alapján jövőben kiadott kormányrendelet szabályainak függvénye.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás