PÜ BH 2008/142
PÜ BH 2008/142
2008.06.01.
A bíró által elkövetett eljárási szabálysértés önmagában személyiségvédelmet nem alapoz meg (Ptk. 76. §).
Az ügyvéd foglakozású felperes az s.-i városi bíróság bírája ellen azért indított személyiségvédelmi pert, mert az alperes az általa tárgyalt, végrehajtás megszüntetése iránt indított perben anélkül hozott ítéletet, hogy őt, mint az egyik peres félnek a végrehajtás alapjául szolgáló perben eljáró képviselőjét az ügyről értesítette volna. A felperes álláspontja szerint ezzel az eljárásával az alperes őt hátrányosan megkülönböztette. Ezért a jogsértés megállapítása mellett kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint a sérelmes helyzet megszüntetését oly módon, hogy a jogsértő eljárás eredményeként hozott határozatokat a bíróság semmisítse meg és kötelezze az alperest 2 millió forint kártérítés megfizetésére is.
Az alperes elsősorban a per megszüntetését, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte. Alapvetően vitatva a felperes hátrányos megkülönböztetését arra hivatkozott, hogy a kifogásolt bírósági eljárásban nem magánszemélyként intézkedett, hanem bírósági jogkörben járt el. Ezért, ha az eljárási szabályok megsértése a felperesnek (a jogorvoslati eljárásban sem orvosolható) hátrányt okozott, az ezzel kapcsolatos igényeit a bírósággal szemben érvényesítheti.
A jogerős ítélet a keresetet elutasította és a felperest a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a per megszüntetésére jogszabályi lehetőség nem volt. Érdemben ugyanakkor megállapította, hogy az alperes által tárgyalt perben a felperest semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érte. Mindössze az történt, hogy az alperes a Pp. 70. § (2) bekezdésben foglalt szabályt a felperestől eltérően értelmezte abból a szempontból, hogy a per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed-e az annak alapján elrendelt végrehajtás megszüntetése iránt indított perekre is. Ez volt az egyedüli indoka annak, hogy a végrehajtás megszüntetése iránt folyamatban volt perben az alperes, mint eljáró bíró a tárgyalásra a felperest nem idézte meg, illetve az iratokat nem kézbesítette részére, majd pedig az ítélet elleni fellebbezés előterjesztése után a meghatalmazás csatolására hívta fel és annak hiányában a fellebbezést elutasította. A jogerős ítélet rámutatott arra is, hogy a felperesnek módja volt arra, hogy az alperestől eltérő jogértelmezésből eredő sérelmét jogorvoslati eljárásban orvosolja. A végrehajtás megszüntetése iránt indult perben a felperes által előterjesztett jogorvoslati kérelem alapján ugyanis a megyei bíróság végzésében megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperest ügyvédi meghatalmazás csatolására hívta fel. A felperes ugyanis a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló perben az egyik fél jogi képviselője volt, meghatalmazása ezért kiterjedt a végrehajtás megszüntetése iránt indított perre is. A másodfokú bíróság azonban ennek ellenére a fellebbezést elutasító elsőfokú végzést azért hagyta helyben, mert a felperes az ügyvédi meghatalmazáson kívül a fellebbezési eljárási illetéket sem rótta le. Mindezeken túl a jogerős ítélet megállapította azt is, hogy a felperes a végrehajtás megszüntetése iránt folyamatban volt perben nem volt peres fél, ezért a perben született döntés számára semmilyen hátrányt nem okozhatott. Ezért a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és a kártérítési követelés kivételével a keresetnek való helyt adás érdekében a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta alkotmányos jogait, amelyek azáltal csorbultak, hogy az alperes az előtte folyó eljárásban őt, mint jogi képviselőt mellőzte. Emellett azzal is érvelt, hogy az alperes a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben egyéb jogszabálysértést is elkövetett, amely orvoslás nélkül maradt amiatt, hogy ő, mint jogi képviselő a perben nem járhatott el.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt alaptalan.
A jogerős ítélet a kialakult bírói gyakorlattal összhangban, jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a bírósági jogkörben eljáró ügyintéző (bíró) eljárási szabálysértése, téves vagy az ügyfél által annak tartott jogértelmezése önmagában személyiségsértés megállapítására általában nem ad alapot. Az emberi méltóság megsértésének vagy a hátrányos megkülönböztetés tényének megállapítására ugyanis csak az ad alapot, ha az eljárási szabálysértést a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követték el (EBH 2007/1598. sz.).
A perbeli esetben az a körülmény, hogy a bírósági jogkörben eljáró alperes az általa tárgyalt végrehajtás megszüntetése iránti perben a felperest jogi képviselőként nem idézte meg és részére az elsőfokú ítéletet sem kézbesítette, nem a felperes személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt következett be, tehát nem a felperes személye ellen irányuló magatartás volt, hanem – ahogy azt a jogerős ítélet helyesen megállapította – a Pp. 70. § (2) bekezdéssel összefüggő egyfajta jogértelmezést jelentett. A felperes azt a tényt, hogy az egyik peres fél képviselőjeként az elsőfokú eljárásban mellőzték, jogorvoslati eljárásban orvosolhatta volna. Ezt azonban a képviseleti jog igazolásától független, egyéb hiányok pótlásának elmulasztásával saját maga kizárta.
Mindezek alapján a jogerős ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.644/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás