PÜ BH 2008/149
PÜ BH 2008/149
2008.06.01.
I. Ajándék visszakövetelésének létfenntartás céljából csak a megajándékozott életében van helye; örököseivel szemben ilyen igény nem támasztható.
II. Téves feltevés címén az ajándékot csak akkor lehet visszakövetelni, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevést az ajándékozó a megajándékozott által kétséget kizáróan felismerhető módon kinyilvánította (Ptk. 582. §).
A bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes kereseti kérelmét, melyben az alperes jogelődjének nyújtott ajándékot, a B., Ny. u. z. szám alatti ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét a Ptk. 582. § (1) bekezdése, valamint (3) bekezdése alapján visszakövetelte.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és házastársa 1989. december 2-án kötött ajándékozási szerződéssel a tulajdonukban álló perbeli ingatlant az alperesek jogelődjének, G. Gy.-nek ajándékozták, a felperes 20 évig tartó haszonélvezeti jogának fenntartásával. Az ajándékozási szerződés megkötésével egy időben a megajándékozott egy ,,Kötelezvény'' elnevezésű iratban vállalta, hogy G. I.-né járadékosnak életjáradékként havonta 2000 forintot fizet az Ny. utcai ingatlan G. I.-nére eső tulajdoni része ellenértékeként. G. Gy. 2004. június 4-én elhunyt, az ingatlan tulajdonjogát törvényes öröklés címén leszármazói, az I. és II. r. alperesek megszerezték, a III. r. alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.
A felperes az ajándék visszakövetelése iránti keresetében előadta, hogy korábban jó kapcsolatban volt unokaöccsével, leszármazó hiányában azt tervezte, hogy az ingatlant, mint a család egyedüli férfitagja az alperesek jogelődje fogja örökölni. Az ajándékozási szerződés megkötésére G. Gy. javaslatára, egy kormányrendeletre figyelemmel került sor, mely abban az időben lehetővé tette az illetékmentes ajándékozást az ajándékozó haszonélvezeti jogának 20 éves fenntartásával. Az ajándékozásra azzal a felperesi feltevéssel került sor, hogy unokaöccse az ajándékozót idős korában rászorultsága esetén támogatni, segíteni fogja, személyesen gondozza, ápolja és halálával eltemetteti. Az ajándékozási szerződés megkötését követően azonban az ajándékozó és megajándékozott közötti kapcsolat rendszertelenné vált, 1994. és 1998. között nem is találkoztak. 2004 tavaszán tanúk jelenlétében felmerült az a lehetőség, hogy az ingatlant értékesítik és a vételárból G. Gy. 3 000 000 forintot kap, azonban a végleges megállapodást G. Gy. halála meghiúsította, mint ahogy ezáltal a felperes fent említett feltevése is nyilvánvalóan és véglegesen meghiúsult. A felperes az alperesek támogatására nem számíthat, velük kapcsolatban nem áll, ugyanakkor a lakhatását biztosító haszonélvezeti joga rövidesen lejár. A felperes létfenntartása is veszélyeztetett, az idő előrehaladtával idős kora, egészségi állapota miatt gondozásra, támogatásra lesz szüksége, és ezt alacsony nyugdíjából fedezni nem tudja.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesi kereset azért nem alapos, mivel a létfenntartás veszélyeztetettsége címén az ajándék visszakövetelésének joga a Ptk. 582. § (1) bekezdése alapján kizárólag a megajándékozottal szemben érvényesíthető, feltéve, hogy az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. Ez utóbbi törvényi feltétel ugyanis szorosan a megajándékozott személyhez tapad, kizárólag az ő viszonylatában vizsgálható és értékelhető, halála ezért az ajándékozó visszakövetelési jogát ezen a címen megszünteti.
A Ptk. 582. § (3) bekezdése szerinti téves feltevés címén az ajándék visszakövetelésére vonatkozó jog gyakorlása nem korlátozott, az tehát nem kizárólag csak a megajándékozott életében érvényesíthető, azonban az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamely lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. Az ajándékozó elképzelése vagy reménye nem adhat alapot az ajándék visszakövetelésére. A felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ajándékozásnál a tartásra, gondozásra, ápolásra vonatkozó feltevése szerepet játszott, és e feltevés nélkül az ajándékozásra nem került volna sor, valamint, hogy a feltevése véglegesen meghiúsult. Az alperesek tagadásával szemben a felperes nem bizonyította, hogy az alperesek jogelődje által is felismerhetően kinyilvánította volna azt a határozott szándékát, hogy a juttatást későbbi tartás-kiegészítés, ápolás reményében nyújtja. Erre azonban az ajándékozási szerződés még utalást sem tartalmaz, és a tanúvallomások kizárólag a felperestől származó információkon alapultak, a megajándékozott tanúk jelenlétében nem erősítette meg, hogy tudott volna a felperes feltevéséről. A felperes egyébként a megajándékozottal szemben 2003 tavaszáig támogatási, gondozási igénnyel nem lépett fel, és a megajándékozott halála után nem adott lehetőséget arra, hogy a megajándékozott örökösei a hivatkozott feltevést teljesítsék.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének történő helyt adást kért. Álláspontja szerint a Ptk. 582. § (1) bekezdésének szövegéből nem következik, hogy az ajándék a létfenntartás érdekében csak a megajándékozott életében követelhető vissza. Az ajándék visszakövetelésének eseteit meghatározó 582. § bekezdései szerves egységet képeznek, a (2) bekezdés a megajándékozottal együtt élő hozzátartozó magatartását is értékeli a visszakövetelési okok között, és a (3) bekezdés is alkalmazandó a megajándékozott jogutódjára. Az 582. § (2) és (3) bekezdése pedig az (1) bekezdésben összpontosított alapfeltételek részleteit határozzák meg. Az pedig, hogy a felperesnek a létfenntartása érdekében az ajándék tárgyára szüksége van, a perben egyértelműen bizonyítást nyert.
A felperes szerint jogszabálysértést követett el a bíróság akkor is, amikor a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében foglalt tényállást a perben nem látta megállapíthatónak. Az ajándékozásra kizárólag a megajándékozott illetékmentes tulajdonszerzése érdekében került sor, és ezért nem tartalmazza a szerződés azt a kikötést, feltételt, hogy a felperest az unokaöccse idős korában rászorultsága esetén támogatni, segíteni, gondozni fogja. A megajándékozott azonban erről az elvárásról tudott, és a törvény nem követeli meg a feltevés vonatkozásában az írásbeliséget, de még az egyéb módon való közlést sem.
Az alperesek ellenkérelmükben az ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes két jogcímen is visszakövetelte az ajándékot. A Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése szerint az ajándék sikeres visszakövetelésének egyik feltétele az, hogy az ajándékozónak létfenntartása érdekében az ajándékra szüksége van, a másik feltétel pedig, hogy az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását ne veszélyeztesse. E törvényhelyhez fűzött indokolás és az ennek nyomán kialakult következetes bírói gyakorlat értelmében a visszakövetelés jogát a megajándékozott halála megszünteti. Az ő örökösei ugyanis már nem állnak olyan viszonyban az ajándékozóval, ami indokolttá tehetné a visszakövetelési jog elismerését. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az egyébként is kivételes ajándék-visszakövetelési jog előfeltételeit ilyen esetben nem a szerződő felek között, hanem az egyik szerződő fél és annak jogutódjai viszonylatában kellene vizsgálni, amely eleve kizárja az eredetileg szerződő felek releváns körülményeinek feltárását. Ettől függetlenül a bizonyítási eljárás lefolytatásának eredményeként a bíróság megállapította, hogy a felperes létfenntartása nem veszélyeztetett.
Téves a felperes álláspontja abban is, hogy a bíróságnak a Ptk. 582. § (3) bekezdésére figyelemmel az ajándék visszaadásáról kellett volna rendelkeznie. A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése szerint az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Kétségtelen, hogy e jogszabályhely alapján a megajándékozott örököseivel szemben is érvényesíthető ajándék-visszakövetelési igény. A Legfelsőbb Bíróság PK 76. számú állásfoglalásának III. pontja ugyanis kimondja, hogy az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt az ajándék az egyéb feltételek megléte esetén visszakövetelhető a megajándékozott örökösétől, ha e jog gyakorlása a feltevés jellegére, az ajándékozás körülményeire és az ajándékozó életviszonyainak alakulására tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt. Jelen esetben azonban azok a feltételek, amelyeknek fennállása az ajándék-visszakövetelési jog érvényesítéséhez szükségesek, nem állapíthatók meg.
A feltevés ajándékozáskori fennállását illetően a bírói gyakorlat következetes abban, hogy az ajándék visszakövetelésére e jogcímen kizárólag akkor kerülhet sor, ha a visszakövetelés alapjául szolgáló feltevést az ajándékozó kifejezetten vagy legalább a megajándékozott által kétséget kizáróan felismerhető módon kinyilvánítja (BH 1985/104., BH 1998/126.). A téves feltevésre alapított visszakövetelési jog érvényesítése során elsősorban az ajándékozás időpontjában fennállott és az ajándékozó szándékát döntően meghatározó kívánalmat kell bizonyítani, mely nem azonosítható az ajándékozó általános erkölcsi elvárásaival, hanem konkrétan kinyilvánított, a megajándékozott számára is felismerhető feltevést kell kifejezésre juttatni (BH 2000/490.). A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése folytán a felperest terhelte volna annak a bizonyítása, hogy az ajándékozás időpontjában kifejezetten az alperesek jogelődjének tudomására hozta azt a feltevését, hogy őt a megajándékozott szükség esetén ápolni, gondozni, támogatni, illetve eltemettetni fogja, és a megajándékozott ennek tudatában kötött vele szerződést. Ezt a felperes bizonyítani nem tudta, a tanúk csak mintegy 15 évvel az ajándékozási szerződés megkötését követően és kizárólag a felperestől hallottak arról, hogy a felperes a juttatást későbbi tartás, gondozás, ápolás reményében nyújtotta.
A bíróság tehát a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a felperes azt, hogy őt az ajándékozás során valamely lényeges körülményre vonatkozó feltevés motiválta, illetve azt, hogy ezt a feltevést az ajándékozás időpontjában kifejezetten a megajándékozott számára felismerhető módon kinyilvánította, bizonyítani nem tudta. Nem követett el tehát jogszabálysértést a bíróság akkor, amikor a felperes kereseti kérelmét a Ptk. 582. § (3) bekezdése alapján sem látta megalapozottnak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a jogerős határozat a jogszabálynak megfelel, ezért azt a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 254. § (3) bekezdése szerint – annak helyes indokaira utalással – hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.769/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás