PÜ BH 2008/15
PÜ BH 2008/15
2008.01.01.
Utólagos tételes elszámolású építési szerződés esetében a vállalkozó szerződésmódosítás nélkül is érvényesítheti a tényleges munkavégzésének megfelelő díjat (Ptk. 240. §, 389. §, 392. §).
Az alperes családi ház építésére kötött kivitelezési szerződést egyrészt a felperessel, mint vállalkozóval, másrészt a perben nem álló P. Bt.-vel. Ez utóbbi Bt. tagja, P. I. készítette a terveket és a felperessel közösen azt a költségbecslést, amelynek alapján az építési szerződés mellékletében a vállalkozói díj munkanemenként és vállalkozónként meghatározásra került. A felperessel 2003. március 31-én létrejött szerződésben a felperes összesen bruttó 2 830 625 forint ellenében vállalta a kőművesmunkák elvégzését. A szerződés 2.3. pontja szerint ,,a melléklettől való műszaki eltérés esetén kiegészítő elszámolásra kerül sor. Az elszámolás alapját az építési naplóba tett bejegyzések képezik. Minden észrevételt az építési naplóban rögzítenek az érdekelt felek, amely észrevételeket azoknak a felmerülésekor azonnal be kell jegyezni. Késedelmes bejegyzés jogvesztő következményű, garanciavesztéssel jár''.
A kivitelezés megkezdődött 2003. március 21-én, az építési napló szerint a vállalkozó a P. Bt., felelős műszaki vezető P. I., helyettese pedig a felperes. A felperes 2003. november végéig dolgozott, a szerződött munkánál többet végzett el. A kivitelezési szerződés mellékletéből kimaradtak bizonyos munkarészek, és eltérések mutatkoztak az elvégzett munka mennyisége terén is. Az alperes, illetőleg megbízottként a férje a szerződésben nem szereplő munkákat is megrendelt anélkül, hogy annak díjában a felek pontosan megállapodtak volna. Az alperes számlák alapján kifizetett a felperes részére összesen 3 432 560 forintot, a felperes további díjigényét azonban nem ismerte el, ezért a felperes bírósághoz fordult.
A felperes módosított kereseti kérelmében 1 539 396 forint és ennek 2004. január 12-étől járó törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság által indokai alapján helybenhagyott – ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 139 347 forintot, ennek 2004. január 12-étől járó késedelmi kamatát, valamint részperköltséget. Felhívta a felperest arra, hogy az alperes által kifizetett tőkéből bruttó 1 101 347 forintra áfás számlát állítson ki az alperes nevére az összeg megfizetésével egyidejűleg. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felek közötti jogviszonyt a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződésnek tekintette; az elszámolásnál figyelembe vette a becsatolt okirati bizonyítékokat, a kihallgatott tanúk vallomását, valamint M. J. igazságügyi szakértő többször kiegészített véleményét.
Az elsőfokú bíróság tényként megállapította, hogy a szerződés mellékletét képező munkaleírás, és mennyiségi becslés nem volt pontos, egyes munkafázisok anyagmennyiségét alulbecsülték, bizonyos munkanemek kimaradtak, továbbá az alperes részéről pótmunka megrendelések is történtek. A bíróság a szakértői véleményre tekintettel nem fogadta el azt az összeget, amelyet a felperes a munka végeztével árkalkulációjában kimutatott, ehelyett a teljes vállalkozói díjat bruttó 4 470 800 forintban fogadta el; ehhez hozzászámított 443 732 forint többletbetonozási költséget. Levonásba helyezte az alperes által kifizetett 3 432 560 forint vállalkozói díjat, a P. I.-nek betonozásért kifizetett 225 000 forintot, a jogosan felszámítható szállítási költséget, valamint a hibák kijavítására megállapított bruttó 51 250 forintot, és a fenti összegek különbözetének megfizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésére figyelemmel kifejtette, hogy az aljzatbetonozás költsége, vagyis a 443 732 forint hozzáadása egyértelműen szükséges volt, mert azt a szakértő által elfogadott összeg nem tartalmazta. A bíróság nem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy a felperes az építési naplóba mikor, milyen bejegyzéseket tett vagy elmulasztott megtenni, mert a felperes a per adatai szerint bizonyította az általa elvégzett munkát.
Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését kérte. Kérelmét az alábbi jogszabályhelyekre alapította: Ptk. 4. §, 205. § (2) bek., 240. §, 392. § (2) és (3) bek., Pp. 215. §. Az alperes részletesen előadta a szerződéskötés körülményeit; hangsúlyozta, hogy a felperes a szerződéskötés előtt árajánlatot készített, az alperes több árajánlat közül fogadta el a felperesét. Az igaz, hogy az alperes képviselője szóban pótmunkákat rendelt a felperestől, de ennek összegszerűségéről a felek nem állapodtak meg. A fellebbezésben foglaltakkal egyezően ismételten kiemelte, hogy a felperes az építési naplóban nem jelezte milyen többletköltségei merültek fel, márpedig a szerződés értelmében a kiegészítő elszámolás alapja az építési napló lett volna. Véleménye szerint a felperes nem tett eleget tájékoztatási, figyelmeztetési kötelezettségének, és e körülményeket a bíróságok nem vették figyelembe.
Az alperes megítélése szerint a vállalkozónak a díjat a szerződés megkötésekor úgy kell meghatároznia, hogy az fedezze a vállalkozó költségeit és tisztességes hasznát. Ez a kötelezettsége akkor is fennáll, ha a vállalkozói díjat nem átalányárban, hanem munkanemenként állapítják meg. A vállalkozó figyelmeztetési kötelezettségének elmulasztása miatti kárát a megrendelőre nem háríthatja át. Kifejtette, a felek a szerződést nem módosították; a vállalkozó az eredeti költségvetéstől mégis jelentősen eltért anélkül, hogy azt a megrendelővel egyeztette volna. Hangsúlyozta, hogy a felperes kellő gondossággal kalkulálhatta volna a többletmunkák költségét is, hiszen az árajánlatot maga állította össze, a vállalkozási szerződés mellékletét pedig P. I.-vel közösen készítették. Pótmunkákra pedig nem jöhetett létre szerződés a vállalkozói díj, azaz a szerződés lényeges tartalmi elemének meghatározása hiányában.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében megalapozatlannak tartotta a 443 732 forint aljzatbetonozási költség elfogadását, mivel a költségbecslésben beállított betonmennyiség elegendő lett volna a szokásos vastagságú aljzatbetonréteg kialakítására. Sérelmezte a takarítási költség felszámítását is, miután a felperes erre vonatkozó igényt sem jelzett.
A felperes írásbeli ellenkérelme tartalmilag a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Többek között hivatkozott arra, hogy az építési naplót az alperes megbízottjának, P. I.-nek kellett volna vezetnie, a munkák mennyisége is P. I. felelős műszaki vezető döntésétől változott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sérti.
Elöljáróban a Legfelsőbb Bíróság leszögezi, hogy a felek között nem átalányáras, hanem tartalmilag tételes elszámolású szerződés jött létre; a vállalkozói díjat a szerződés melléklete tartalmazta az egyes munkák leírása, és mennyiségi meghatározása alapján. A felek a szerződés 2.3. pontjában eleve számoltak az eltérés lehetőségével, gondoltak a kiegészítő elszámolásra.
A perben az volt a vitatott kérdés, hogy milyen jelentősége van az építési napló vezetési kötelezettség elmulasztásának; igényelhet-e a felperes díjat olyan szerződésben nem szereplő többlet- vagy pótmunkáért, amelyek díjában a felek előzetesen nem egyeztek meg.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy a bíróságok a fenti kérdésekben jogszabálysértés nélkül döntöttek. A Ptk. 4. § (4) bekezdésének korábban hatályban volt szövege szerint, ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására, előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ennek a szabálynak a megsértésére az alperes alaptalanul utalt, mert a szabály kifejezetten a felek magatartására vonatkozik, nem pedig a bíróságok által meghozandó döntésekre. A felperes nem kívánt előnyöket szerezni a per során, csupán szolgáltatása ellenértékét követelte. A felperes a Ptk. 389. §-a alapján igényelhette az általa elvégzett kőművesmunka ellenértékét a tényleges munkavégzés és a szerződésben foglalt egységárak alapján. A perbeli esetben a szakértő ellenőrizte a felperes díjigényéről készített kimutatást, és meghatározta a felperesi teljesítés ellenértékét. Ami bizonytalanságot jelentett a takart munkánál, azt a bíróság egyéb módon, tanúbizonyítás útján tisztázta. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a szakértő szerint az elvégzett többletmunkák a rendeltetésszerű használathoz szükségesek voltak, tehát a felperes díjfelszámítása jogszerű volt. A többlet aljzatbetonozási költséget a bíróságok a bizonyítékok mérlegelése útján fogadták el, márpedig a felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének (BH 2002/29.).
Helytállóan utalt a másodfokú bíróság arra, hogy az építési naplóra való hivatkozás jelen esetben nem foghat helyt, a szerződésben a felek erre vonatkozóan nem egyértelműen fogalmaztak. A Legfelsőbb Bíróság ehhez hozzáteszi, hogy a felperes nem egyedüli vállalkozója volt az építkezésnek, a napló szerint éppen a P. Bt.-nek kellett a naplót vezetnie. A munkavégzéssel kapcsolatos lényeges adatok közlésének esetleges elmulasztása nem járhat sem úgymond ,,jogvesztéssel'', sem ,,garanciavesztéssel''.
A Ptk. 392. § (2) bekezdése a vállalkozó értesítési kötelezettségét arra az esetre írja elő, ha veszélybe kerül a vállalkozás eredményessége, vagy időbeli befejezése. A fenti jogszabályhely (3) bekezdése pedig a megrendelő alkalmatlan anyagszolgáltatására vonatkozik. Miután a perbeli esetben egyik fenti körülmény sem állt fent, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott a felperes tájékoztatási kötelezettségének elmulasztására. A bírói gyakorlat lehetővé teszi a vállalkozó részére olyan díj követelését is, amelyben a felek előre nem állapodtak meg, de a munkavégzés megtörtént, azt a megrendelő elfogadta; ellenkező esetben a megrendelő az elvégzett munka ellenértékével jogalap nélkül gazdagodna (Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú Polgári Elvi Döntése). Az utólagos tételes elszámolású vállalkozási szerződés esetében nincs szükség a szerződés módosítására ahhoz, hogy a vállalkozó érvényesíthesse a ténylegesen elvégzett munka ellenértékét, erre tekintettel az alperes sikertelenül hivatkozott a Ptk. 240. §-ában foglaltak megsértésére.
Az alperes a Pp. 215. §-ának megsértését a felülvizsgálati tárgyaláson abban jelölte meg, hogy az alperesi ellenkérelem elemeit a bíróság nem kellően vizsgálta. Tekintettel arra, hogy a Pp. 215. §-a az érdemi döntés korlátairól, nevezetesen a kereseten, illetve ellenkérelmen való túlterjeszkedés tilalmáról rendelkezik, ezért a jogerős ítélet e tárgyban sem tekinthető jogszabálysértőnek.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VII. 20.581/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás