PÜ BH 2008/152
PÜ BH 2008/152
2008.06.01.
Jogi személyek esetében a költségmentesség engedélyezése feltételeit a bíróság – alkalmazható jogszabályi rendelkezések hiányában – nem tudja vizsgálni; jogi személyek esetén tehát nem állapítható meg a költségmentesség előfeltételeinek megléte, így részükre személyes költségmentesség nem engedélyezhető (Pp. 85. §, 88. §).
Az elsőfokú bíróság végzésével az alperes részére ,,a másodfokú eljárásban költségmentességet'' engedélyezett.
A másodfokú bíróság végzésével az alperes személyes költségmentességét a másodfokú eljárás megindításának kezdő időpontjára visszamenőleges hatállyal megvonta, és felhívta az alperest, hogy a fellebbezése hivatalból történő elutasításának terhe mellett 8 napon belül rójon le 700 700 forint fellebbezési eljárási illetéket. A végzés indokolása szerint nem áll rendelkezésre olyan jogszabályi háttér, amely szabályozná a jogi személyek részére adható személyes költségmentesség elbírálásának szempontjait, és így lehetővé tenné a jogi személyek költségmentességének engedélyezését. A másodfokú bíróság az alperes személyes költségmentessége indokoltságának felülvizsgálata körében a költségmentességet a 2/1968. (I. 24.) IM rendelet 8. § (3) bekezdés alapján megvonta, mivel ,,külön jogszabályi rendelkezés hiányában ezen költségkedvezmény iránt előterjesztett kérelem nem lett volna teljesíthető''.
A végzés ellen az alperes élt fellebbezéssel, a végzés megváltoztatását, az elsőfokú bíróság részére személyes költségmentességet engedélyező határozatának hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Pp. kifejezetten engedi, míg a vonatkozó IM rendelet pedig nem tartalmaz tiltást arra nézve, hogy jogi személy személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet előterjesszen. Szerinte abból, hogy a rendelet kizárólag magánszemélyek részére írja elő a mellékletben közölt nyomtatványok kitöltése útján a jövedelmi, vagyoni viszonyainak igazolását, nem következik, hogy a jogi személyek a kedvezményt igénybe vevő személyek köréből kizártak. Érvelése értelmében a rendeletalkotó estleges mulasztása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a bíróság a törvényi felhatalmazás ellenére a jogi személyeket a személyes költségmentesség igénybevételének lehetőségéből kizárja.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében a végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság a végzésének indokolásában, hogy a Pp. 85. § (2) bekezdését az 1999. évi XC törvény 174. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte, így a Pp. hatályos szövege nem tiltja a jogi személyek költségmentességben való részesítését.
A Pp. 85. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezésével egyidejűleg azonban nem módosították a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet és a 2/1968. (I. 24.) IM rendelet (1) és (2) bekezdését. Ezek a szabályok természetes személyekre vonatkoznak, és még analógia alkalmazásával sem lehet a gazdálkodó szervezetekre ezeket a feltételeket alkalmazni.
A 2/1968. (I. 24.) IM rendelet 1. § (4) és (5) bekezdése szerint csak illetékfeljegyzési jog esetére szabályozza a gazdálkodó szervezetek kötelezettségeit, s ezek a szabályok költségmentesség engedélyezése esetén nem alkalmazhatók.
Miután a költségmentesség engedélyezése feltételeinek meglétét a bíróság a Pp. 88. § (1) bekezdésének megfelelően alkalmazható jogszabályi rendelkezések hiányában nem tudja vizsgálni, jogi személyek esetén nem állapítható meg a költségmentesség előfeltételeinek megléte, így részükre személyes költségmentesség nem engedélyezhető.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a folytán alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf. VII. 24.693/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás