PÜ BH 2008/16
PÜ BH 2008/16
2008.01.01.
A gyermek titkos örökbefogadásához hozzájáruló szülő tartási kötelezettsége e nyilatkozat megtételével – szülői felügyeleti jogának megszűnése ellenére – nem szűnik meg. A tartási kötelezettséget csak az örökbefogadás szünteti meg (Csjt. 48. §, 52. §).
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, melyben gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetését azért kérte, mivel 2006. március 23-án a gyermekei titkos örökbefogadásához tett hozzájáruló nyilatkozata folytán a szülői felügyeleti joga megszűnt, elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek élettársi kapcsolatából 2000. július 10-én L. és D. utónevű ikergyermekeik születtek. A gyermekekről – akiket a felperes teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal ismert el a magáénak – születésük óta az alperesi édesanya gondoskodik. A bíróság 2003. szeptember 26-án jogerős ítéletével kötelezte a felperest, hogy mindenkori jövedelme 20-20%-át, de legalább havonta gyermekenként 10 000 forint alapösszegű gyermektartásdíjat fizessen az alperesnek 2002. július 1-jétől kezdődően. A felperes 2006. március 23-án a gyámhivatalnál hozzájárult az öt és fél éves ikergyermekei ismeretlen személy általi örökbefogadásához. A gyámhivatal a határozatában megállapította, hogy a felperesnek e nyilatkozata alapján a perbeli gyermekek vonatkozásában a szülői felügyeleti joga megszűnt. A felperes keresetében erre tekintettel kérte gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetését. A gyermekek jelenleg is édesanyjuk, az alperes gondozásában élnek, akinek a szülői felügyeleti joga fennáll, ezért a gyermekek ismeretlen személy általi örökbefogadására nem kerülhet sor.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét teljesíteni nem kívánó felperest a szülői kötelezettség alóli mentesülés szándéka vezette a Csjt. 48. § (3) bekezdés szerinti hozzájáruló nyilatkozata megtételében, amelynek folytán szülői felügyeleti joga megszűnt. A perbeli gyermekek a tartásra rászorulnak, örökbefogadásukra szándék sincsen, és az nem is érdekük. A Csjt. 52. §-a értelmében az örökbefogadással szűnnek meg a vérségi jogállásból származó szülői felügyeleti és tartási jogok valamint kötelezettségek, tehát a vér szerinti szülő gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége is. Erre tekintettel bár a felperes szülői felügyeleti joga a titkos örökbefogadáshoz történt hozzájárulás folytán megszűnt, a tartási kötelezettsége csak az örökbefogadással szűnne meg. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, mint megalapozatlant, elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetértett, jogi álláspontja szerint azonban ha a szülő a Csjt. 48. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot megteszi, és egyéb feltételek is bekövetkeznek, a szülői felügyeleti joga minden vonatkozásban megszűnik, így a tartásdíj fizetési kötelezettség tekintetében is. A megyei bíróság álláspontja szerint azonban a felperesi – örökbefogadáshoz hozzájáruló – nyilatkozat, amelyre nézve a gyámhivatal jogerős határozatot hozott, a bíróságot nem köti, ahhoz a jelen peres eljárásban joghatás nem fűződik. Ezért a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége továbbra is fennáll, annak megszüntetésére irányuló kereseti kérelem alaptalan, figyelemmel arra, hogy a gyermekek örökbefogadásának még elvi feltételei sem állnak fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és tartási kötelezettségének megszüntetését kérte. A felperes álláspontja szerint szülői felügyeleti joga és ezen belül tartási kötelezettsége is azzal, hogy az örökbefogadók adatainak ismerete nélkül hozzájárult gyermekei örökbefogadásához és nyilatkozatát a gyámhivatal határozatba foglalta, a határozat jogerőre emelkedésével, 2006. május 12-én megszűnt. Az ezzel ellentétes bírósági döntés ténybelileg is, jogilag is megalapozatlan, irat- és jogszabályellenes.
A másodfokú bíróság a határozatát arra alapozta, hogy a gyermek örökbefogadásának még elvi feltételei sem állnak fenn. Ez a megállapítás azonban a felperes szerint nem helytálló, a felperes lemondó nyilatkozatával lehetőség nyílik arra, hogy más személy, akár az alperes élettársa is, a gyermekeket örökbefogadhassa. A Csjt. 48. § (3) bekezdése szerinti örökbefogadáshoz történő hozzájáruló nyilatkozat megtétele során nem kell vizsgálni azokat a szempontokat, amelyek a szülőt a nyilatkozat megtételére indítják, mint ahogyan nem vizsgálja senki annak az anyának a motivációját sem, aki gyermekét a szülést követően inkubátorban helyezi el. Ha a nők esetében lehetőség van arra, hogy gyermekükről ilyen módon mondjanak le, ez a jog a férfiakat is meg kell, hogy illesse. A gyámhivatal a jogszabályoknak megfelelően állapította meg, hogy a felperes hozzájáruló nyilatkozata folytán szülői felügyeleti joga megszűnt; ez a határozat a bíróságot is köti. Önmagában a gyermeki érdekek, anyagi okok nem indokolhatják a bíróság ,,diszkriminatív'' döntését.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Csjt. 46. §-a szerint az örökbefogadás célja az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen, és elsősorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfelelően nevelni nem képesek. A Csjt. 48. §-ának (3) bekezdése értelmében az örökbefogadáshoz a szülő úgy is megadhatja hozzájárulását, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri. A szülő felügyeleti joga, amennyiben nyilatkozata hathetesnél idősebb gyermekre vonatkozik, a nyilatozattételkor megszűnik. A szülői felügyeleti jog megszűnését a gyámhivatal határozata állapítja meg.
A Csjt. 51. §-ának (1) bekezdése szerint az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. A Csjt. 52. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az örökbefogadás folytán a vér szerinti családi jogállásból származó szülői felügyeleti és tartási jogok, valamint kötelezettségek megszűnnek.
A Csjt. 71. §-ának (2) bekezdése értelmében a szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, valamint törvényes képviseletének jogát és kötelezettségét, továbbá a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak jogát foglalja magában.
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy a felperes a Csjt. 48. §-ának (3) bekezdése alapján megadhatta hozzájárulását gyermekei – számára ismeretlen személy általi – örökbefogadásához, az erre vonatkozó gyámhivatali határozat folytán pedig a szülői felügyeleti joga megszűnt. Téves a másodfokú bíróság álláspontja abban, hogy a szülői felügyelet törvényen alapuló megszűnését megállapító gyámhatósági határozat a gyermektartásdíj megszüntetése iránti perben irreleváns, a bíróságot nem köti. A bíróság ugyanis a szülői felügyeletnek vagy egyes elemeinek a fennállását e határozattal szemben nem állapíthatja meg.
A felperes tartási kötelezettsége azonban a fentiektől függetlenül fennáll.
Kétségtelen, hogy a gyermek eltartásának kötelezettsége, mint a gyermek megélhetéséhez és felneveléséhez szükséges feltételek biztosítására vonatkozó kötelezettség része a szülői felügyeletnek is. A rokontartási kötelezettség azonban a Csjt. rendszerében ettől részben független: alapvetően és elsődlegesen a rokoni (hozzátartozói) kapcsolat tényén alapul, és csak a törvényben tételesen meghatározott esetekben szűnik meg. Ez tükröződik abban, hogy a rokonok eltartásának szabályait a Csjt. VII. fejezete tartalmazza, beleértve a gyermektartást is (Csjt. 69/A-69/D. §), míg a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek külön fejezetben (Csjt. VIII. fejezet) nyertek elhelyezést. Ezt fejezi ki a Csjt. 52. §-ának (1) bekezdése is, ami a szülői felügyeleti jog mellett külön nevesíti a tartási jogot, illetve kötelezettséget, mely csak az örökbefogadás folytán, annak következtében szűnik meg. Az, hogy a tartási kötelezettség alapvetően nem a szülői felügyeleten, hanem a rokoni kapcsolaton alapul, a gyámság szabályozásában is megjelenik. A Csjt. 93. §-a szerint az a kiskorú, aki nem áll szülői felügyelet alatt, gyámság alá tartozik. A szülői felügyeletet helyettesítő gyámság azonban tartási kötelezettséget nem keletkeztet, ezért a Csjt. 104. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat, így a tartásdíjat a gyám kezéhez kell folyósítani. A tartási kötelezettség tehát nem a szülői felügyelethez, hanem magához a szülői státushoz kapcsolódik.
A magyar családjognak ez a megoldása összhangban áll a nemzetközi dokumentumokból felismerhető nemzetközi tendenciákkal. Az európai családjogi jogharmonizáció érdekében létrehozott Európa Tanács Családjogi Szakértői Bizottsága (CJ-FA) által az apaság, valamint anyaság megállapítását és jogkövetkezményeit érintő alapelvekről kiadott ún. ,,Fehér Lap'' 26. Alapelve rögzíti, hogy minden esetben mindkét szülő köteles eltartani a gyermeket. Ezen alapelvhez fűzött indokolás kifejti, hogy a gyermektartási kötelezettség a szülői státus egyenes jogkövetkezménye, még akkor is, ha a szülő nem rendelkezik felügyeleti joggal. [lásd ,,White Paper'' on Principles Concerning the Establishment and Legal Consequences of Parentage, cjfa docs 2001/cj-fa (2001) 16e rev, hozzáférhető: http://www.legal.coe.int/family]
Jelen esetben tehát, figyelemmel arra, hogy a gyermekek örökbefogadására nem került sor, a Csjt. 51. § (1) bekezdése alapján az apai jogállást – szülői felügyeleti jog nélkül is – a felperes tölti be, a rokonság ténye folytán pedig a felperes a Csjt. 69/A. § alapján köteles hozzájárulni gyermekei eltartásához, akár a saját szükséges tartásának rovására is. A tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetésének a Csjt. 69. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn. A gyermekek az alperes háztartásában nevelkednek. Az alperes – akinek szülői felügyeleti joga érintetlen – nem kíván az örökbefogadáshoz a Csjt. 48. § (3) bekezdése szerinti hozzájáruló nyilatkozatot tenni, így a gyermekek nem kerülhetnek a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 80. § (1) bekezdés d) pontja alapján az állami gondoskodás keretében tartós nevelésbe titkos örökbefogadásuk érdekében. Ennek hiányában pedig az alperesnek nincs olyan jogszabályi kötelezettsége, hogy a kislányokról egyedül, a másik szülő (felperes) helyett is gondoskodjon, illetőleg nincs semmilyen jogalapja, hogy a felperes mentesüljön a tartási kötelezettség alól.
A jogszabály téves értelmezésén alapul az a felperesi érvelés, hogy diszkriminatív módon férfiak esetében a hatóság vizsgálja az örökbefogadáshoz szükséges nyilatkozat mögötti szándékot, ugyanakkor a nők esetében ez nem érvényesül, tekintettel arra, hogy a Csjt. 48. § (5) bekezdés c) pontja alapján gyermeküket anonim módon, egészségügyi intézmény erre kijelölt helyén, inkubátorban helyezhetik el. A Csjt. vonatkozó speciális rendelkezése ugyanis a ,,szülőt'' említi, nem tesz különbséget a szülők között attól függően, hogy férfiról vagy nőről van-e szó, és a hatóság egyik esetben sem vizsgálja a szülő motivációját, mint ahogy arra az adott esetben sem került sor.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős határozat nem jogszabálysértő, ezért azt az ítéletében meghatározott indokok alapján a Pp. 275. § (3) bekezdés értelmében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.647/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás