166/2008. (XII. 18.) AB határozat
166/2008. (XII. 18.) AB határozat1
2008.12.18.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzatának Rákospalota – Pestújhely – Újpalota Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 31/2000. (VII. 1.) önkormányzati rendeletének 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázata 2002. november 18-ig hatályos, az építési telek legnagyobb beépítési mértékére vonatkozó „35%” rendelkezés alkotmányellenes volt, ezért az a Fővárosi Bíróság által 10.K.30.220/2003/10. számú ítélettel jogerősen lezárt perben nem alkalmazható.
2. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzatának Rákospalota – Pestújhely – Újpalota Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 31/2000. (VII. 1.) önkormányzati rendeletének 31. § (3) bekezdése 4. sz. táblázatának – 2002. november 18-tól hatályos – az épületek legnagyobb építménymagasságára vonatkozó rendelkezése alkotmányellenességének, továbbá e rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság által 10.K.30.836/2007/41. számú ítélettel jogerősen lezárt perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Három indítványozó közös – alkotmányjogi panaszként előterjesztett – indítványban kérte, hogy az Alkotmánybíróság Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzatának Rákospalota – Pestújhely – Újpalota Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 31/2000. (VII. 1.) önkormányzati rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázata alkotmányellenességét és a Fővárosi Bíróság által 10.K.30.220/2003/10. számú ítélettel jogerősen lezárt perben való alkalmazhatóságának tilalmát állapítsa meg.
Az indítványozók véleménye szerint az Ör. kifogásolt előírása ellentétben áll a Fővárosi Szabályozási Kerettervvel, illetőleg a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelettel (a továbbiakban: BVKSZ), mivel az L4-es övezetben a telek nagyságától függetlenül egységesen 35%-os beépítési mértéket állapít meg, míg a BVKSZ ugyanebben az övezetben csak aprótelkek esetében enged 35%-os beépíthetőséget, különben annak mértékét 25%-ban határozza meg. Indítványozók szerint, mivel az Ör. sérti a magasabb szintű BVKSZ-t, s ezáltal a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/C. § (2) bekezdését és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) előírásait, megvalósul az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében meghatározott jogforrási hierarchia és a 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállami jogbiztonság sérelme. Indítványozók álláspontja szerint az Ör. az Alkotmány 18. §-ában foglalt egészséges környezethez való jogukat is sérti, mivel az L4-es övezet beépíthetőségének fővárosi szabályozása olyan védelmi szintet határozott meg, amelyet az Ör. támadott rendelkezése jelentősen csökkent, ami visszalépést jelent az egészséges környezethez való jog jogszabályi garanciarendszerében. Végül arra is hivatkoznak, hogy az Ör. rendelkezése tulajdonjoguk önkényes, nem szükséges és nem arányos korlátozását is megvalósítja, mely sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését.
Indítványozók a szomszédjukban lévő telekre megadott 2002. július 29-én kelt 8/32101/2002. számú építési engedélyt eredménytelenül támadták meg a közigazgatási hivatal előtt, ezért bírósághoz fordultak. A Fővárosi Bíróság keresetüket elutasító ítéletében rámutatott, hogy az Ör. nem áll ellentétben a BVKSZ-szel, mivel a BVKSZ 5. számú táblázatában foglalt keretszabályozási határértékei nem kogens jellegűek, vagyis a határértékekkel szemben az eltérés lehetősége biztosított. Ezután fordultak az indítványozók alkotmányjogi panaszukkal az Alkotmánybírósághoz.
A negyedik indítványozó – alkotmányjogi panaszként előterjesztett – önálló indítványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Ör. 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázata alkotmányellenességét és a Fővárosi Bíróság által 10.K.30.836/2007/41. számú ítélettel jogerősen lezárt perben való alkalmazhatóságának tilalmát állapítsa meg.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés az épületek legnagyobb építménymagasságát az L4 keretövezetben magasabb szintű jogszabályokkal ellentétesen állapította meg 8 méterben, megsértve ezzel az OTÉK 13. §-a, a 25. §-a és 111. §-a, a BVKSZ 1. §-a és 31. §-a és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Indítványozó a 2006. szeptember 5-én kelt 20853/10/2006. számú építési engedélyt eredménytelenül támadta meg a közigazgatási hivatal előtt, ezért bírósághoz fordult. A Fővárosi Bíróság keresetet elutasította, s az indítványozó ezután fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság a két indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.
1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései a következők:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. Az Ötv. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„63/C. § (2) A kerületi képviselő-testület – a főváros általános rendezési terve szerint, annak keretei között – a kerület egészére meghatározza a kerület részletes fejlesztési programját, a kerületi alaptervet, a kerület részletes rendezési tervét és azok szabályozási előírásait.”
3. Az Étv. – Ör. hatálybalépésekor hatályos – indítványokkal érintett rendelkezései:
„14. § (3) A fővárosi kerületi önkormányzatnak – a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül – a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot kell megállapítania. A fővárosi és a kerületi önkormányzat megállapodása esetén kisebb területegységre is megállapítható kerületi építési szabályzat.”
„14. § (6) A kerületi szabályozási tervbe a kerületet érintő, a főváros szabályozási kerettervében szereplő szabályozási elemeket be kell építeni, eltérés szükségessége esetén a főváros szabályozási kerettervét előzetesen módosítani kell.”
4. Az OTÉK – Ör. hatálybalépésekor hatályos – indítványokkal érintett rendelkezései:
„A beépítésre szánt területek építési használatának megengedett felső határa
25. § A beépítésre szánt területek építési használatának megengedett felső határértékeit a következő táblázat tartalmazza:
A településszerkezeti tervben |
Az építési szabályzatban, szabályozási tervben |
||||
|---|---|---|---|---|---|
Általános használat |
Sajátos használat |
Megengedett |
Megengedett |
Megengedett legkisebb-legnagyobb építmény-magasság |
Legkisebb zöldfelület* |
lakó |
nagyvárosias |
3,0 |
80 |
12,5< |
10 |
kisvárosias |
1,5 |
60 |
<12,5 |
20 |
|
kertvárosias |
0,6 |
30 |
<7,5 |
50 |
|
falusias |
0,5 |
30 |
|
40 |
|
vegyes |
településközpont |
2,4 |
80 |
|
10 |
központi |
3,5 |
a település leg- |
|
a be nem épített terület 50%-a |
|
gazdasági |
kereskedelemi, szolgáltató |
2,0 |
60 |
|
20 |
jelentős mértékű zavaró hatású ipari |
1,5 |
30 |
|
40 |
|
egyéb ipari |
1,5 |
50 |
|
25 |
|
üdülő |
üdülőházas |
1,0 |
30 |
6,0< |
40 |
hétvégiházas |
0,2 |
20 |
<6,0 |
60 |
|
különleges |
|
2,0 |
40 |
|
40 |
* Többszintes növényállomány telepítése esetén az előírt legkisebb zöldfelület mértéke csökkenthető.”
„AZ EGYES ELŐÍRÁSOKTÓL VALÓ ELTÉRÉS FELTÉTELEI
111. § (1) Az e rendelet II–III. fejezetében meghatározott településrendezési követelmények határértékeinél a helyi építési szabályzat, szabályozási terv szigorúbb értékeket is megállapíthat az egyes építési övezetekre, övezetekre vonatkozóan.
(2) Az (1) bekezdés szerinti határértékeknél megengedőbb értékeket a helyi építési szabályzat, szabályozási terv akkor állapíthat meg, ha
a) azt különleges településrendezési okok, vagy
b) a kialakult helyzet indokolja, továbbá
c) közérdeket nem sért, és
biztosított, hogy a 31. § (1) bekezdésében foglalt követelmények teljesülnek, illetőleg ahhoz a helyi építési szabályzat, szabályozási terv – az Étv. 9. §-ának (6) bekezdése szerinti – szakmai véleményében a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium hozzájárult.
(3) A rendelet IV. fejezetében foglalt előírásoktól – az akadálymentes használhatóságra vonatkozó előírások kivételével – eltérő megoldásra engedély csak a (7) bekezdésben foglaltak tekintetében és az ott meghatározott feltételekkel adható akkor, ha
a) az élet-, az egészség védelmével, a biztonságos használhatósággal kapcsolatos érdeket nem sért,
b) a tervezett megoldás szerinti használat veszélyhelyzetet nem teremt,
c) a szomszédos önálló rendeltetési egységekhez fűződő használati jogokat nem korlátozza.
(4) A (3) bekezdés szerinti eltérő megoldás engedélyezésére irányuló kérelmet az ügyben illetékes első fokú építésügyi hatóságnál kell előterjeszteni. A kérelemhez mellékelni kell az eltérő megoldás megvalósításának teljes körű elbírálására alkalmas terveket, műszaki és üzemelési leírást.
(5) Az első fokú építésügyi hatóság az eltérő megoldás engedélyezése iránti kérelmet és mellékleteit – a (7) bekezdés c) pont kivételével – továbbítja az érintett szakhatóság(ok) részére, és szükség szerint tájékoztatást ad a helyi adottságokról és a kérelemre vonatkozó műszaki véleményéről.
(6) Az eltérő megoldás engedélyezéséről vagy megtagadásáról az építésügyi hatóság érdemben az elvi építési, építési, fennmaradási engedélyről szóló határozatában dönt. Az eltérésre csak akkor adható engedély, ha ahhoz az érintett szakhatóság hozzájárult. A szakhatósági állásfoglalást az ügy érdemében hozott határozatba kell foglalni.
(7) Az eltérő megoldás
a) az egészségvédelem biztosítása szempontjából a 66. § (1) bekezdése, a 70. § (3), (6), (7) bekezdése, a 71. §, a 72. § (7) bekezdése, a 73. § (3) bekezdése, a 77. § (4), (5) bekezdése, a 79. § (2) bekezdésének b) pontja, (5) bekezdése, a 82. § (2) bekezdésének a)–c) pontja, (6) bekezdése, a 85. § (3), (4), (5) bekezdése, a 88. § (3) bekezdése, a 89. § (2) bekezdése, 90. § (2), (3), (4) bekezdése, a 92. § (4), (5) bekezdése, a 99. §, a 102. § (3) bekezdése és a 103. § (1) bekezdése tekintetében a Népjóléti Minisztérium Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala hozzájárulásával és feltételeivel,
b) a tűzvédelem biztosítása szempontjából a 64. § (6) bekezdésének a)–d) pontja, a 73. § (1) bekezdése, a 85. § (9) bekezdése, a 88. § (4) bekezdése, a 90. § (2) bekezdése, a 95. § (4) bekezdése, a 96. § (2) bekezdésének b)–d) pontja és a 97. § tekintetében a Belügyminisztérium Tűzoltóság Országos Parancsnokság hozzájárulásával és feltételeivel,
c) az építmények használati biztonsági feltételeinek biztosítása szempontjából a 64. § (4), (7) bekezdése, a 65. § (2), (3) bekezdése, a 68. §, a 82. § (10), (11) bekezdése, a 85. § (2) bekezdésének a)–b) pontja, a 96. § (3) bekezdése, a 98. § (2) bekezdése és a 105. § (2) bekezdése tekintetében az építésügyi hatóság döntési hatáskörében
engedélyezhető.”
5. A BVKSZ – Ör. hatálybalépésekor hatályos – indítványokkal érintett rendelkezései:
„L4 Intenzív kertvárosias lakóterület
31. § (1) A keretövezet a lakóterületek hagyományos beépítésű, intenzív kertvárosi sűrűségű, jellemzően szabadon álló beépítési mód szerint beépített területe, melyben az ikres, oldalhatáron álló, csoportházas, valamint hézagosan zártsorú vagy zártsorú beépítés is megengedett.
(2) A keretövezet területén az építési övezetben meghatározott legkisebb telekméretet meg nem haladó méretű telken a KVSZ megengedheti legfeljebb hatlakásos lakóépületek elhelyezését a 25. § (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével. Ennél nagyobb telekméret felett az elhelyezhető lakások száma ettől eltérően a KVSZ-ben előírható.
(3) A zártsorú, hézagosan zártsorú beépítési mód szerint beépült területeken új épület, illetőleg csoportházak elhelyezése esetén KSZT készítése kötelező.
(4) A keretövezet zártsorúan vagy hézagosan zártsorúan beépült vagy beépíthető területe a zártsorú beépítés szabályai szerint meghatározott építési övezetbe sorolható. A már így kialakult beépítési módnál az előkert létesítése nem kötelező, azt a KVSZ meg is tilthatja.
(5) A keretövezetben elhelyezett épület kereskedelmi célú bruttó szintterülete nem haladhatja meg a 2000 m2-t.
(6) A keretövezet telkeinek az előírt telekterületnél kisebb telkein 24. § (3) bekezdésben meghatározottak közül csak egy épület, illetőleg az azt kiszolgáló vagy kiegészítő funkciójú (8) bekezdés szerinti épületek helyezhetők el.
(7) Járműtároló elhelyezése telken belül a 24. § (8) bekezdés figyelembevételével:
a) a fő rendeltetés szerinti épületben,
b) önálló épületben, a KVSZ-ben meghatározott módon és feltételekkel,
c) önálló terepszint alatti építményben
lehetséges.
(8) A keretövezetben elhelyezhető épületeken kívül, azokat kiszolgáló vagy kiegészítő funkciójú önálló épületként a (13) bekezdésben foglalt eltérés figyelembevételével
a) a (7) bekezdés b) pontja szerinti járműtároló,
b) háztartással kapcsolatos tárolóépület,
c) barkácsműhely,
d) műterem
építményei helyezhetők el, melytől használati mód változása esetén sem lehet eltérni.
(9) A keretövezet területén az állattartás célját szolgáló épületek, építmények és melléképítmények csak akkor helyezhetők el, ha helyi önkormányzati rendelet az állattartást lehetővé teszi.
(10) A keretövezetben speciális építési övezetként csoportházas építési övezet is kialakítható, melynek szabályozási határértékeit KSZT határozza meg, de a szintterületi mutató megengedett legnagyobb értéke nem lehet nagyobb 1,0-nél. Az épületeket építészetileg egységesen kell kialakítani.
(11) Kialakult állapotra vonatkozó építési övezetet a következő feltételek mellett lehet meghatározni a keretövezet területén:
a) ha a kialakult telekméretek nem felelnek meg az általános határértékeknek, a legkisebb újonnan kialakítható telekméretet a kialakult jellemző telekméret alapján kell meghatározni, de az nem lehet kisebb 400 m2-nél,
b) ha a kialakult beépítés zártsorú vagy hézagosan zártsorú, a beépítés szabályozási határértékeit KSZT-ben kell meghatározni, de a szintterületi mutató értéke nem haladhatja meg az 1,0-es értéket.
(12) Ikres beépítési mód esetén a legkisebb kialakítható telekméret legalább az általános keretszabályozási határérték 50%-ának megfelelő méretű legyen.
(13) A keretövezet területén legalább tömbméretű területet érintően létrehozható olyan építési övezet, melyben a lakóépületen kívül önálló épületben – a keretövezet terhelési kategóriájának megfelelő – kisipari funkciók is elhelyezhetők.
(14) A keretövezet területén az építési övezeteket – a (10)–(11) bekezdésben és az 1. § (9)–(10) bekezdésben foglalt eltérésekkel – az 5. számú táblázat keretszabályozási határértékeinek figyelembevételével kell meghatározni.
5. számú táblázat
|
A KVSZ-ben az építési övezet képzésénél |
||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
az építési telekre meghatározható |
az épületre meghatározható |
||||||
L4 |
legkisebb |
legnagyobb |
legnagyobb megengedett |
legkisebb |
legkisebb |
legnagyobb |
|
paraméter típusa |
területe |
beépítési |
szintterületi |
zöldfelületi |
építménymagassága |
||
|
m2 |
% |
m2/m2 |
% |
m |
m |
|
általános határértékei |
|||||||
általános határérték |
800 |
– |
25 |
0,7 |
– |
– |
– |
engedményes határértékei |
|||||||
alapintézményi övezet képzése esetén |
2000 |
– |
50 |
1,0 |
– |
– |
– |
kialakult állapot engedményes határértékei |
|||||||
aprótelkek esetén |
400 |
– |
35 |
0,7 |
– |
– |
–” |
6. Az Ör. indítványokkal támadott – 2004. február 4-ig hatályos – rendelkezése:
4. sz. táblázat
L4/XV |
Az építési telkek |
Az épületek |
||||
legkisebb |
legnagyobb |
legnagyobb |
legkisebb |
|||
területe m2 |
beépítési mértéke |
szintterületi |
||||
400 |
1500 |
35 |
0,7 |
40 |
8,0 |
|
* Oldalhatáros beépítésnél
7. Az Ör. Örm1.-gyel módosított – 2002. február 4-től 2002. november 18-ig hatályos – indítványokkal támadott rendelkezése:
„31. § (2) Az építési telkek beépítésének határértékeit e rendelet 4. sz. táblázata tartalmazza.”
„4. sz. táblázat
L4/XV |
Az építési telkek |
Az épületek |
||||
legkisebb |
legnagyobb |
legnagyobb |
legkisebb |
|||
területe m2 |
beépítési mértéke |
szintterületi |
||||
általános |
400 |
1300 |
35 |
0,7 |
50** |
8,0 |
alapintézményi határértékek |
2000 |
– |
50 |
1,0 |
30 |
8,0 |
* Oldalhatáros beépítésnél
** Háromszintes növényállomány esetén 40%-ig csökkenthető”
8. Az Ör. Örm2.-vel módosított – 2002. november 18-tól hatályos – indítványokkal támadott rendelkezése:
„31. § (2) Az építési telkek beépítésének határértékeit e rendelet 4. sz. táblázata tartalmazza.”
„4. sz. táblázat
L4/XV |
Az építési telkek |
Az épületek |
||||
legkisebb |
legnagyobb |
legnagyobb |
legkisebb |
|||
területe m2 |
beépítési mértéke |
szintterületi |
||||
általános |
800 |
1300 |
25 |
0,7 |
50 |
7,5 |
alapintézményi határértékek |
2000 |
– |
50 |
1,0 |
50 |
7,5” |
III.
Az indítványok részben megalapozottak.
1. Az indítványok alapján az Alkotmánybíróságnak hatályon kívül helyezett jogszabály egy meghatározott rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát kellett elvégeznie.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Mivel az indítványokat alkotmányjogi panaszként terjesztették elő, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügyekben alkalmazott, már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés tekintetében lefolytatta.
Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek:
„(1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.”
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi feltételeket együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361–362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.].
Az első indítvány esetében az indítványozók a Fővárosi Bíróság 10.K.30.220/2003/10. számú jogerős ítéletét 2003. október 16-án vették kézhez. A közigazgatási határozattal szembeni jogorvoslati lehetőségeiket az indítványozók kimerítették. Az alkotmányjogi panaszt 2003. november 25-én nyújtották be az Alkotmánybírósághoz.
A második indítvány esetében a Fővárosi Bíróság 10.K.30.836/2007/41. számú 2008. május 28-án kelt jogerős ítéletével szemben az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2008. június 20-án nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz. A közigazgatási határozattal szembeni jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó kimerítette.
Az indítványozók tehát az Abtv. 48. § (2) bekezdésének megfelelően, a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül terjesztették elő indítványaikat az Alkotmánybíróságon.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt nyújtható be alkotmányjogi panasz, ha a jogsérelem jogalkalmazás (alkotmányellenes jogszabály alkalmazása) során következett be. Ez alapján az Alkotmánybíróság az indítványozók egyéni érintettségét vizsgálja. [50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566, 585.]
Az indítványozók azért terjesztettek elő alkotmányjogi panaszt, mert a közigazgatási és a bírósági eljárás során hozott az Ör. 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázata rendelkezéseinek alkalmazásával került sor építési engedélyek kiadására, amely engedélyezési eljárásban az indítványozók ügyfeleknek minősültek. Vagyis a konkrét esetekben az Ör. támadott szabályozása tekinthető az indítványok alapjául szolgáló – feltételezett – alapjogi sérelemnek.
2. Az indítványozók az Ör. 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázata rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezték. Az Ör. kifogásolt rendelkezését a Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota – Pestújhely – Újpalota Önkormányzat Képviselőtestületének a Rákospalota – Pestújhely – Újpalota Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 31/2000. (VII. 1.) ök. rendelet módosításáról szóló 8/2002. (II. 4.) ök. rendelete (a továbbiakban: Örm1.) 16. §-a 2002. február 4-étől, valamint a Budapest Főváros XV. Kerület Rákospalota – Pestújhely – Újpalota Önkormányzat Képviselőtestületének a Rákospalota – Pestújhely – Újpalota Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló többször módosított 31/2000. (VII. 1.) számú önkormányzati rendelet módosításáról szóló 34/2002. (XI. 18.) sz. önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Örm2.) 8. §-a 2002. november 18-ától módosította. Az Örm2. általi módosítás alapján az indítványozók által kifogásolt beépítési mérték, illetve építménymagasság az Ör.-ben azonos mértékű lett a BVKSZ 31. § 5. számú táblázatában meghatározott értékekkel.
Az Ör.-t 2008. május 15-ével hatályon kívül helyezte Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 11/2008. (V.15.) ök. rendeletének 57. § (2) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Ebben az esetben jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja – a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott rendelkezés alkotmányossági vizsgálatának nem akadálya, hogy azok az indítványok elbírálásakor már nincs hatályban.
3. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Étv. 18. § (1) bekezdése értelmében építési munkát végezni az e törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad. Az Étv. 9. § (9) bekezdése szerint a megállapított helyi építési szabályzatban és a jóváhagyott szabályozási tervben foglaltakat az érintett közigazgatási szerveknek a hatáskörüket érintő ügyekben eljárásaik során érvényesíteniük kell.
A Rákospalota – Pestújhely – Újpalota Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló Ör. 2002. november 18-ig hatályos rendelkezése szerint az építési telek legnagyobb beépítési mértéke vonatkozó 35% volt. A három indítványozó által sérelmezett eljárásban az elsőfokú közigazgatási határozat 2002. július 29-én kelt, amelyet megfellebbeztek, majd a fellebbezés elutasítás után a bíróság előtt keresettel megtámadtak. Az eljárás alapjául szolgáló közigazgatási határozatban az építésügyi hatóság az Ör. 31. § (3) bekezdés 4. sz. táblázatának 2002. november 18-ig hatályos rendelkezését alkalmazta, amely rendelkezés ellentétes a BVKSZ 31. § (14) bekezdés 5. számú táblázatában meghatározott, az építési telekre meghatározható legnagyobb megengedett, 25%-os beépítési mértékkel. Az Étv. 14. § (3) bekezdése alapján a fővárosi kerületi önkormányzat a fővárosi építési keretszabályzat keretein belül állapíthatja meg a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület által a feladatkörében alkotott rendelet nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 63/C. § (2) bekezdés eszerint pedig a kerületi képviselő-testület – a főváros általános rendezési terve szerint, annak keretei között – a kerület egészére meghatározza a kerület részletes fejlesztési programját, a kerületi alaptervet, a kerület részletes rendezési tervét és azok szabályozási előírásait, továbbá a 65/A. § (2) bekezdése alapján a kerületi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes a közgyűlés rendeletével. E rendelkezésekből következően az Ör. sem lehet ellentétes a BVKSZ-szel.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázata 2002. november 18-ig hatályos, az építési telek legnagyobb beépítési mértékére vonatkozó „35%” rendelkezése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és a 44/A. § (2) bekezdését és ezért e rendelkezés alkotmányellenes volt, így az a Fővárosi Bíróság által 10.K.30.220/2003/10. számú ítélettel jogerősen lezárt perben nem alkalmazható.
4. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét – a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben – érdemben nem vizsgálja. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 342–343.]
Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázata 2002. november 18-ig hatályos, az építési telek legnagyobb beépítési mértékére vonatkozó „35%”, rendelkezést az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében és a 44/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekbe ütközőnek minősítette, ezért az Ör. e rendelkezésének az Alkotmány 13. §-ával és 18. §-ával való – indítványozó által vélt – ellentétét már nem vizsgálta.
5. A második alkotmányjogi panaszban a negyedik indítványozó az Ör. 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázatának az épületek legnagyobb építménymagasságára vonatkozó „8 m” rendelkezése alkotmányellenességének, továbbá e rendelkezés a Fővárosi Bíróság által 10.K.30.836/2007/41. számú ítélettel jogerősen lezárt perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítását kérte. Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés az épületek legnagyobb építménymagasságát az L4 keretövezetben magasabb szintű jogszabályokkal ellentétesen állapította meg 8 méterben, megsértve ezzel az OTÉK 13. §-a, a 25. §-a és 111. §-a, a BVKSZ 1. §-a és 31. §-a és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló közigazgatási hatósági ügyben az Ör. 31. § (3) bekezdésének 4. sz. táblázatának az épületek legnagyobb építménymagasságára vonatkozó rendelkezését alkalmazó elsőfokú építési engedélyt az építési hatóság 2006. szeptember 5-én, 20853/10/2006. szám alatt adta ki. Az indítványozó által sérelmezett elsőfokú építési engedély kiadásakor az Ör. 31. § (3) bekezdése 4. sz. táblázatának – Örm2.-vel módosított – 2002. november 18-tól hatályos rendelkezése szerint az épületek legnagyobb építménymagasságára vonatkozó mérték 7,5 m, amely azonos az OTÉK 25. §-ában meghatározott legnagyobb épületmagasságra vonatkozó mértékkel. Így az indítványozó által állított ellentét az OTÉK és az Ör. sérelmezett rendelkezése között nem állapítható meg.
Tény, hogy az Ör. 31. § (3) bekezdése 4. sz. táblázatának 2002. november 18-a előtt hatályos rendelkezése szerint az épületek legnagyobb építménymagasságára vonatkozó mérték 8,0 m volt, azonban az indítványozó az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az Abtv. 48. § (1) bekezdése foglalt alapján – egyik feltételként – akkor fordulhat, ha a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az indítványozó által indított, s a Fővárosi Bíróság által 10.K.30.836/2007/41. számú ítélettel jogerősen lezárt perben az Ör. 31. § (3) bekezdése 4. sz. táblázatának 2002. november 18-tól hatályos, az OTÉK előírásaival megegyező rendelkezése volt alkalmazható, mivel a per tárgyát képező közigazgatási hatósági ügy 2002. november 18-a után indult.
Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 31. § (3) bekezdése 4. sz. táblázatának az épületek legnagyobb építménymagasságára vonatkozó rendelkezése alkotmányellenességének, továbbá e rendelkezés a Fővárosi Bíróság által 10.K.30.836/2007/41. számú ítélettel jogerősen lezárt perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
A határozat közzététele az Abtv. 41. §-ának rendelkezésén alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 873/D/2003.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás