BÜ BH 2008/175
BÜ BH 2008/175
2008.07.01.
A 6/1998. BJE sz. büntető jogegységi határozatban meghatározott elvek az elsőbbségre jogosult járművezető és az elsőbbségadásra kötelezett gyalogos viszonylatában is irányadóak – Az elsőbbségre jogosult jármű vezetője felelős az elsőbbségadási kötelezettségét megszegő gyalogos elgázolásáért, ha a baleset a jármű megengedett legnagyobb sebességgel haladása esetén nem következik be [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont, KRESZ 14. § (8) bek., 21. § (8) bek., 6/1998. BJE].
I. Az elsőfokú bíróság 2005. június 7-én hozott ítéletében a terhelt bűnösségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg. Ezért őt főbüntetésül 8 hónap fogházra, mellébüntetésül 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú határozat tényállása szerint a terhelt 2003. május 17-én 20 óra 30 perckor, szürkületben, száraz aszfaltburkolatú úttesten vezette – az általa előző héten vásárolt – Mercedes E-200 típusú személygépkocsit H. belterületén, az A. utcában a K. utca irányából a Sz. utca felé. Az A. utca az adott helyszínen enyhén balra ívelő, felezővonallal ellátott, 6,8 méter (a jobb oldali sáv 3,7, a bal oldali sáv 3,1 méter) széles, kétirányú forgalmú. A terhelt haladási irányát tekintve jobbra a camping bejárata, balra pedig a strandfürdő bejárata található. A H. lakott terület jelzőtábláján 40 km/óra ,,sebességkorlátozás'' jelzőtábla került elhelyezésre.
A személygépkocsival kb. 63–83 km/óra sebesség mellett haladt, amikor tőle balról, 94–124 méter távolságban megkezdték egymásba karolva az áthaladást F. M.-né és F. M. gyalogosok. A terhelt 1,3–1,4 sec. késedelemmel fékezett és jobbra kormányzott, de az úttesten 5,8 métert lépésben megtett gyalogosokat kb. 58–73 km/óra sebességgel elütötte. A gépkocsihoz közelebb elhelyezkedő F. M.-né a motorháztetőre felkerülve a szélvédő jobb alsó részéhez, míg F. M. befordulva, a házastársán átcsúszva, fejének bal oldalával a szélvédő jobb felső sarkához csapódott. A gépkocsi a jobb oldali első és hátsó kerekével a híd jobb oldali kerékvető vasának ütközött, majd az elütés helyétől 39,7 méterre az úttest jobb oldali szélénél állt meg. A sértettek 27,2, illetve 35,6 méterre kerültek nyugalmi helyzetbe a jobb oldal melletti füves részen.
Az elszenvedett súlyos sérülések következtében mindketten a helyszínen elhunytak.
A terhelt gépkocsija a sértettek úttestre lépésekor 94–124 méterre volt, a gyalogosok a későbbi elütési ponttól 73,5 méterre váltak észlelhetőkké. A fékezés elhatározásakor a gépkocsi 36–41 méterre közelítette meg őket. E cselekvési ponthoz viszonyítva a baleset fékezéssel elkerülhető lett volna, ha a gépkocsi 56–64 km/óra sebességnél nem halad gyorsabban. Ha a terhelt a cselekvési pontjában 45–48 km/óra sebességgel halad, úgy a gyalogosok közlekedési útjából kihaladhattak volna.
A másodfokon eljáró bíróság 2005. november 9. napján jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta; a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés tartamát 2 év 6 hónapra mérsékelte. A tényállást az iratok tartalma alapján azzal egészítette ki, hogy a gépkocsiban a baleset során kb. 500 000 forint kár keletkezett, továbbá a terhelt a később bekövetkezett baleset helyszínétől haladt 94–124 méteres távolságra, amikor a gyalogosok leléptek az úttestre. A sértettek magatartása is közrehatott a balesetben, mert az adott útszakaszon a személygépkocsinak volt elsőbbsége a gyalogosokkal szemben, a balról jobbra áthaladó sértettek – észlelve a közeledő gépkocsit – megállással biztosíthatták volna a terhelt elhaladását.
E tényállás kiegészítése mellett a másodfokú bíróság a cselekmény büntetőjogi értékelését pontosítva megállapította, hogy a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának megszegése nem róható a terhelt terhére. Az elsőbbségi helyzetben lévő terhelt eltúlzott (40 km/óra helyett 63–83 km/óra) sebessége volt ok-okozati kapcsolatban a bekövetkezett balesettel. Ugyanakkor a sértettek közrehatását a KRESZ 21. § (8) bekezdésében írtak megszegésében látta.
II. A jogerős határozat ellen a terhelt képviseletében a védő terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítását és a büntetés kiszabását sérelmezte. Az indítvány elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a terhelt felmentését, másodsorban a kiszabott büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését, és előzetes mentesítés alkalmazását – illetőleg a jogerős szabadságvesztés végrehajtásának az elbírálásig való félbeszakítását – célozta.
Ezen túlmenően az indítvány a határozatokat felderítetlennek, iratellenesnek, és ezért megalapozatlannak tartja, ezért is téves a terhelt bűnösségére vont következtetés.
Az indítványban kifejtettek szerint az elsőbbségi jog a terheltet illette meg, a balesetben nem a sebességtúllépés játszott okozati szerepet, hanem az a sértettek szabályszegő magatartására vezethető vissza. Az egymás kölcsönös észlelhetőségének megnyílását követően csak a sértettek voltak abban a helyzetben, hogy megállással az ütközést elkerüljék. A terhelt pedig joggal bízhatott abban, hogy a sértettek a felezővonalnál biztosítják elhaladását.
A védő a nyilvános ülést megelőzően írásban benyújtott előkészítő iratában – a Legfőbb Ügyészség írásbeli indítványára tett észrevételében – kiegészítette a felülvizsgálati indítvány indokolását: a másodfokú bíróság – az elsőfokú ítéletet helyesbítve – tévesen állapította meg, hogy a baleset helyszínén 40 km/óra sebességkorlátozás volt érvényben – megsértette a büntető anyagi jog szabályait. Vitatott a védő jelentős ténymegállapításokat is, így azt, hogy a gyalogosok 73,5 méterről voltak láthatóak, a fékezés időpontjában a terhelt gépkocsija 34–41 méterre volt a sértettektől, de a szakértői vélemény azon megállapításait is, hogy 56–64 km/óra sebességgel a baleset elkerülhető, hiszen a terhelti gépkocsi sebessége minimum 63 km/óra volt. Hivatkozott a 6/1998. BJE 2. pontjában írtakra és vitatta, hogy a terhelt sebességtúllépése az elsőbbségadásra kötelezett sértettek megtévesztésére alkalmas lett volna.
A szabadságvesztés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsátás indítványozásával egészítette ki a felülvizsgálati indítványt.
A védő több eljárási szabálysértést is kifogásolt. A szakértői bizonyítás hiányosságai a tényállás felderítetlenségét eredményezték. A sértettek úttesten áthaladásának elemzésével arra az álláspontra jutott, hogy a sértettek az elsőbbséget nem biztosították a terhelt által vezetett gépkocsinak. Tévesen maradt el a KRESZ 14. § (6) bekezdésének és az I. számú Függelék k) pontjának alkalmazása, ezért a baleset helyszínén a megengedett sebesség 50 km/óra volt. A műszaki szakértői vélemény szerint a baleset 45–48 km/óra sebesség mellett kerülhető el, ezért az elütés a megengedett 50 km/órás haladási sebesség esetén is bekövetkezett volna. A terhelt sebesség túllépésben megnyilvánuló közlekedési szabályszegése és a bekövetkezett eredmény közötti okozati kapcsolat hiánya miatt a bűnösség megállapítása anyagi jogszabályt sért.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt. Indokolása szerint a terhelt az adott útszakaszon megengedett legnagyobb sebességet jelentős mértékben túllépve közlekedett annak ellenére, hogy helyismerettel is rendelkezett. Kellő figyelem és körültekintés mellett számítania kellett az adott útszakaszon arra, hogy ott gyalogosok haladhatnak át. A balról jobbra áthaladó sértetteket a terheltnek veszélyhelyzetként kellett értékelnie, ennek ellenére késedelmesen kezdett fékezni. Így a fentiekben megnyilvánuló KRESZ-szabályszegése és a baleset eredménye közötti okozati összefüggés fennáll.
A felülvizsgálati eljárásban kötelezően a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 423. § (1) bek.]. A Legfelsőbb Bíróság a határozatát ezért kizárólag e határozatban tényként rögzített körülményekre alapozhatta.
A Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati érveit a sérelmezett ítélet ténymegállapításainak tükrében megállapítható közlekedési szabályszegések elemzésével vizsgálta.
A jogerős határozat tényállása tartalmazza a baleset helyszínének leírását, tényként állapítja meg a 40 km/óra sebességkorlátozást, amely a H. helységnévtábla alatt került elhelyezésre. A terhelt gépkocsijával a jobb oldali forgalmi sáv közepén 63–83 km/óra sebességgel haladt, amikor a sértettek – még nem látható helyzetben – 94–124 méterre a baleset helyszínétől megkezdték az úttesten való áthaladást. A sértettek a terhelt számára 73,5 méterről váltak láthatóvá. A terhelt 1,3–1,4 sec. késedelemmel a fékezést a gyalogosoktól 34–41 méterre határozta el, ennek során a kifolyóhíd kerékvető vasának ütközött 4,6 méterre a gépkocsi jobb oldali kerekeivel, majd az első féknyom kezdetétől 18,2 méterre, minimálisan 58–73 km/óra sebességgel elütötte az úttesten addig balról jobbra lépésben 5,8 métert megtett gyalogosokat. Az elütésük elkerülhető lett volna a terhelt cselekvési pontjához képest fékezéssel, ha 56–64 km/óránál nem nagyobb sebességgel halad. A gyalogosok a gépkocsi nyomvonalából kihaladhattak volna, ha a jármű sebessége a terhelt cselekvési pontjában nem több 45–48 km/óránál.
Az okozati összefüggés hiányát az indítvány jórészt a tényállás helyességén keresztül támadta, amikor a terhelt el nem fogadott védekezését (az 50 km/óra megengedett sebességet) alapul véve állította, hogy a baleset nem a sebesség túllépése miatt következett be. A büntetőjogi felelősség szempontjából valóban jelentősége van annak, hogy a balesettel érintett útszakaszon a 40 km/óra sebességkorlátozás érvényben volt-e. A jogerős ügydöntő határozat e korlátozás meglétét tényként állapította meg. E megállapítás helyességét a felülvizsgálati indítvány jogi érveken át is vitatta, hivatkozással arra, hogy a sebességkorlátozás a következő útkereszteződésig tart, viszont a kemping bejárata előtti beágazó úti útkereszteződés feloldotta a sebességkorlátozást. (KRESZ I. számú Függelék útkereszteződéssel kapcsolatos fogalma).
Az ítéleti tényállás szerint azonban H. városban lakott terület jelzőtáblán került elhelyezésre a 40 km/óra sebességkorlátozás tábla. Ez esetben a KRESZ 14. § (8) bekezdése szerint a sebességkorlátozás hatálya a lakott terület egészére kiterjed. Ezért irreleváns az, hogy a baleset helyszíne előtt volt-e, és ha igen, milyen útkereszteződés.
A terhelt a megengedett 40 km/óra sebességet minimum 50%-kal meghaladó, 63–83 km/órasebességgel haladt, míg a gyalogosok (a másodfokú ítélet megállapítása szerint) a KRESZ 21. § (8) bekezdésében írtakat szegték meg, amikor az elsőbbségi helyzetben közlekedő gépkocsinak – annak észlelésekor – akár az úttesten történő megállással nem biztosították az elhaladást.
A Legfelsőbb Bíróság 6/1998. számú büntető jogegységi határozata a közlekedésben részt vevő járművekre vonatkozik, azonban az itt rögzített elvek az elsőbbségre jogosult járművezető és az elsőbbségadásra köteles gyalogos viszonylatában is irányadóak. A BJE 2. pontja szerint az elsőbbségre jogosult, aki a megengedett sebességet túllépte, az elsőbbségadási kötelezettség megszegésével összefüggő közúti balesetért ugyancsak felelősséggel tartozhat, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna. Ezért vizsgálni kellett, hogy a terhelt sebességtúllépése és a halálos eredménnyel járó baleset között az okozati összefüggés fennáll-e, illetve a megengedett legnagyobb sebesség mellett a baleset bekövetkezett volna. A terhelt számára a gyalogosok 73,5 méterről váltak láthatóvá, a gépkocsi fékezését mégis csak akkor határozta el (1,3–1,4 sec. késedelemmel), amikor már 34–41 méterre megközelítette a későbbi elütési pontot. Az eljáró bíróság a cselekvési ponthoz viszonyítva megállapította azt is, hogy 45–48 km/óra sebesség mellett a gyalogosok kihaladhattak volna a terhelti jármű nyomvonalából. Elkerülhető lett volna a baleset az észlelhetőségi pontnál (73,5 méterre) alkalmazott fékezés esetén is, ekkor a sértettek még nagyobb biztonsággal kihaladhattak volna.
A tényállás a sértettek folyamatos haladását említi. Mindez azt jelenti, hogy a megengedett 40 km/óra sebességgel történt haladás esetén az elütés nem következett volna be, az a cselekvési ponthoz viszonyítva fékezéssel 56–64 km/óra sebesség mellett is elkerülhető lett volna.
A terhelt a büntetőjogi felelősség alól akkor mentesülne, ha a két ember halálával járó baleset a sebességtúllépésben megnyilvánuló közlekedési szabálysértés nélkül – a megengedett 40 km/óra sebesség mellett – is bekövetkezett volna. Az adott esetben azonban a baleset döntő oka a terheltnek a sebességtúllépésben megnyilvánuló közlekedési szabályszegése volt, ezért a szabályszegés és a bekövetkezett baleset között a közvetlen okozati összefüggés fennáll. Az irányadó tényállás szerint a terhelt az általa jól ismert útszakaszon közlekedett. Tisztában volt azzal, hogy ezen a helyen rendszeres a gyalogosok közlekedése. Ennek ellenére a megengedett legnagyobb sebességet lényegesen túllépve könnyelműen bízott abban, hogy nem okoz balesetet. A gondatlansága ebben nyilvánult meg.
A fentiekre figyelemmel a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor. Törvényes a cselekmény minősítése és e minősítéshez igazodóan a kiszabott büntetés is.
A Legfelsőbb Bíróság olyan eljárási szabálysértést sem észlelt, amelyet hivatalból vizsgálni köteles. A büntetés kiszabását érintő bármely kérdést, így a büntetés végrehajtásának felfüggesztése vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése esetén vizsgálhatná felül [Be. 416. § (1) bek. b) pont]. Ilyen törvénysértést a Legfelsőbb Bíróság azonban nem észlelt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 520/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás