BÜ BH 2008/176
BÜ BH 2008/176
2008.07.01.
A közúton elkövetett bűncselekményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását előíró értelmező szabályok megállapíthatósága szempontjából a balesettel érintett közútnak nem minősülő út jellege, valamint a baleset közvetlen okának tekintendő szabályszegés vizsgálandó – E rendelkezés alkalmazásával állapítandó meg a terhelt büntetőjogi felelőssége, ha a közúti forgalomnak még át nem adott, de útburkolati jelekkel már ellátott pályatesten a járművek haladására vonatkozó közlekedési szabály megszegésével okozati összefüggésben idéz elő halálos eredménnyel járó balesetet [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 191. § (1) bek.; KRESZ 1. §, 25. § (2) bek., 1. sz. Függelék].
Az elsőfokú bíróság a 2005. június 29-én hozott ítéletében a terhelt bűnösségét halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg. Ezért őt 1 év 6 hónap fogházbüntetésre és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt a fogházbüntetés fele részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 2004. október 11-én délután munkáltatója tehergépkocsijával B. felől Gy. irányába haladt. Mellette ült munkatársa, N. I. sértett. Biztonsági övet nem használtak. Az út egy szakaszán a terhelt gépkocsiját egy, a forgalom számára még át nem adott, de gyakorlatilag teljesen megépített, kétszer egysávos közúti felüljáróra vezette fel, mert a munkáltatójának telephelye csak innen volt megközelíthető. Ezen az útburkolati jelekkel ellátott hibátlan burkolatú úttesten egyébként rendszeres autóforgalom zajlott.
Amikor a terhelt az ívelt és kanyarodó felüljáróra hajtott, annak legmagasabb pontján két gépkocsi állt a jobb oldalon a forgalmi sáv szélén úgy, hogy a mindössze 3,6 méter széles forgalmi sávból 1,5–2 méter szélességű részt elfoglaltak. A terhelt e járművek kikerülése céljából áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, s ott haladt akkor is, amikor a visszatérésre – a kikerült járművek elhagyása után – már lehetősége lett volna. Sebessége a megengedett 70 km/óránál több, 83–85 km/óra volt. Még az úttest bal oldali forgalmi sávjába haladt, amikor a szembeforgalomban már közeledett a felüljáró aljáról G. Z. személygépkocsijával. Mellette ült H. S. sértett. Biztonsági övet ők sem használtak. A lemenő nap a terhelt háta mögül tűzött a szembejövő G. Z. sértett szemébe, ezért ő korlátozottan észlelte a szembejövő járműveket. 40–42 km/óra sebességgel haladt és részben a napsütés, részben a felüljáró kanyarodó íve miatt nem észlelte a saját forgalmi sávjában a terhelt által vezetett és vele szemben jövő tehergépkocsit. Ennek észlelése hiányában fékezés nélkül haladt tovább. A terhelt a sértett autóját 357 méter távolságról észlelhette. A távolságot és a sebességet figyelembevéve a sértett autóját látva a terhelt még visszatérhetett volna saját forgalmi sávjába, azonban valamely szubjektív okból ezt nem tette meg, hanem változatlan sebességgel folytatta útját a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávban. Már elháríthatatlan veszélyhelyzetben volt, amikor vészfékezett, ennek ellenére 75–77 km/óra sebességgel frontálisan ütközött a 40–42 km/óra sebességgel haladó személygépkocsival. Az ütköző gépkocsik első részei szinte teljes átfedésben érintkezve rohantak egymásnak, a terhelt teherautója ezt követően a felüljáró töltésén már irányíthatatlanul lehaladva az alsó árok falának ütközött.
Az ütközés következtében a személygépkocsi utasa, H. S. sértett számos, igen súlyos sérülést szenvedett el, ennek következtében halála a helyszínen elháríthatatlanul bekövetkezett.
G. Z. 31 éves sértett többszörös életveszélyes sérülést; gerincvelői harántsérülést, következményesen alsó végtagjainak bénulását, kétoldali vérmellet, tüdőzúzódást, combcsonttörést, kézközépcsont ficamot, arcának repesztett sebzését, nyelvének harapott sebzését szenvedte el. A sérülések tényleges gyógytartama 365 nap, a gerincvelői harántsérülés azonban maradandó fogyatékossággal gyógyult, mert a sértett alsó végtagi bénulása véglegesen bekövetkezett.
A balesetben 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett N. I. sértett és a terhelt maga is.
Az elsőfokú ítélet tényállásában rögzíti, hogy a baleset nem következett volna be, ha a terhelt – a felüljárón álló járművek kikerülése után – saját forgalmi sávjába visszatér, mivel erre objektív lehetősége volt. Mindemellett lehetősége volt arra is, hogy valamivel később, a szemben haladó járművet észlelve térjen vissza a saját forgalmi sávjába, azonban 2–3 másodperctől 6–8 másodpercig terjedhető észlelési-cselekvési késedelme miatt ezt nem tette meg. Közlekedési szabályszegései (sebesség túllépése, a szembejövő forgalmi sáv igénybevétele) mellett végül is e késedelme is okozati összefüggésben állt a súlyos balesettel.
Rögzíti az ítélet azt is, hogy a veszélyhelyzetbe került G. Z. sértettnek is lett volna lehetősége a jobb oldalon lévő leállósávra haladva az ütközést elkerülni, vagy ezt megkísérelni, a szemből tűző vakító napsütés hatása miatt azonban ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy a terhelt közeledő tehergépkocsijának észlelhetősége objektíve mikor, illetve mely pontban vált kétségtelenné.
A másodfokú bíróság a 2006. június 1-jén hozott ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a terhelt fogházbüntetését 1 évre enyhítette, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A megyei bíróság az elsőfokú határozat részbeni megalapozatlanságát észlelve további igazságügyi orvosszakértői és műszaki szakértői bizonyítást folytatott le, melynek nyomán tényként rögzítette, hogy G. Z. sértett gerincsérülését elsődleges kórházi vizsgálata során nem észlelték, azt csupán 2004. október 20-án, a gerinc CT vizsgálaton diagnosztizálták. Az orvosszakértői vélemény szerint ennek kialakulásában nem volt kizárható a sértett mozgatása, ezért a megyei bíróság rögzítette, hogy e sérülés bekövetkezésében a baleseten kívül a sértett mozgatása is közreható ok lehetett. Mindemellett megállapította, hogy a biztonsági öv rendeltetésszerű használata mellett a sértettek sérüléseinek jellege és mértéke eltérő lett volna a létrejött, adott esetben halálos sérülésekhez képest, azonban életveszélyes, az idejekorán nyújtott szakszerű orvosi ellátás elmaradása esetén akár halálos sérülések kialakulásának lehetősége emellett sem lett volna kizárható.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a terhelt védője kezdeményezte: anyagi jogsértésre hivatkozással a terhelt felmentésére tett indítványt. Érvelése szerint a baleset nem közúton történt, hisz a közúti felüljáró, ahol az ütközés bekövetkezett, a forgalomnak át nem adott terület volt. A KRESZ 1. §-a szerint e jogszabály csak a közutakon és a közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza, ez az út azonban egyik kategóriába sem tartozott. A felüljáró a védő szerint még ténylegesen munkaterület volt, ahol a KRESZ szabályainak alkalmazása nem volt kötelező. Ebből adódóan a terhelt cselekménye nem minősíthető a Btk. 187. § (1) bekezdése, illetőleg a (2) bekezdés b) pontja szerinti halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségeként, mert az kizárólag a közúton elkövetett közlekedési szabályszegésekkel valósítható meg. Közúti járművezetési szabályszegés hiányában pedig a terheltet fel kell menteni.
A Legfőbb Ügyészség az átirata szerint a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására jogsértés nélkül került sor. A Btk. 191. § (1) bekezdésben írtak helyes értelmezése mellett a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem a forgalom számára szabályszerűen átadott közúton okoz sérülést vagy halált.
A Legfelsőbb Bíróság az anyagi jogszabálysértést sérelmező felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A balesettel érintett útszakasz a közúti forgalom átadásának elmaradása miatt – a KRESZ Függelék I/a. pontjára figyelemmel – valóban nem volt sem közút, sem a közforgalom elől el nem zárt magánút. A KRESZ 1. §-a viszont a KRESZ rendelkezését közúton, illetve a közforgalom elől el nem zárt magánúton folyó közlekedés során rendeli alkalmazni. A terhelt büntetőjogi felelőssége kérdésében való állásfoglalás során ezért vizsgálandó, hogy a terhelt cselekménye megítélésénél alkalmazható-e a Btk. 191. § (1) bekezdése szerinti azon értelmező rendelkezés, amely kiterjesztő jellegű annyiban, hogy a nem közúton, de a járművezetés során és a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegésével összefüggésben bekövetkezett balesetek esetén is a közlekedési bűncselekményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő. Ezen értelmező rendelkezés alkalmazhatósága szempontjából részben a balesettel érintett közútnak nem minősülő út jellege, valamint a baleset közvetlen okozójának tekintendő szabályszegés vizsgálandó.
Az irányadó tényállás szerint a közúti forgalomnak még át nem adott pályatest útburkolati jelekkel ellátott volt, az útburkolati jelek a pályatestet két forgalmi sávra osztották. A forgalom számára még át nem adott pályatesten rendszeres járműforgalom zajlott. E forgalom biztonságának feltétele volt a balesetek veszélyének elkerülését szolgáló alapvető közlekedési szabályok betartása. Ilyen alapvető közlekedési szabálynak tekintendő a járműveknek az úton haladására vonatkozó, a KRESZ 25. § (2) bekezdése szerinti előírás is. Mindebből következik, hogy a közúti forgalomnak még át nem adott ilyen pályatesten közlekedő járművek haladására vonatkozó közlekedési szabály irányadó és ennek megszegésével összefüggésben bekövetkezett sérülést, vagy halált okozó baleset esetén a Btk. 191. § (1) bekezdése szerint a közúton elkövetett bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Vizsgálandó továbbá, hogy e nem közútnak tekintendő útpályán történt baleset okozati összefüggésbe hozható-e olyan alapvető közlekedési szabályszegéssel, amelyet a terheltnek az e pályatesten haladás során is be kellett tartani.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt a bal oldali forgalmi sávban közlekedett, 357 méter távolságról már észlelhette a szemből érkező, a saját forgalmi sávjában közlekedő személygépkocsit és ettől számított 180 méter távolságban bekövetkezett ütközésig lehetősége lett volna, hogy a saját forgalmi sávjába visszatérve a balesetet elkerülje. A terhelt azonban ezt elmulasztotta. A terhelt tehát a KRESZ 25. § (2) bekezdése szerinti közlekedés esetén a balesetet elkerülhette volna. E szabályszegése és a bekövetkezett baleset között a közvetlen okozati összefüggés megállapítható.
A jogerős ítéletben elbírált vétség a Btk. 191. § (1) bekezdésében meghatározott értelmező rendelkezésének törvényes alkalmazása mellett a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított szabályok szerint közlekedési bűncselekményként volt elbírálható, ekként a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására törvényesen került sor. A Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta (Be. 426. §).
(Legf. Bír. Bfv. II. 748/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás