PÜ BH 2008/18
PÜ BH 2008/18
2008.01.01.
A személyhez fűződő jog oszthatatlanságából eredően nincs lehetőség arra, hogy a jog megsértése miatt a nem vagyoni kártérítést a jogosult több részletben, több peres eljárásban követelje (Pp. 229. §).
A felperes 2002. július 10. napján autóbaleset folytán darabos karcsonttörést szenvedett, amely maradandó fogyatékossággal gyógyult. A felperes a balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti igényét az Sz.-i Városi Bíróság előtt 2004. március 31-én előterjesztett keresetével érvényesítette. Keresetlevelében a nem vagyoni kártérítés iránti igénye összegszerűségét 3 500 000 forintban jelölte meg, azzal azonban, hogy jogfenntartással élve abból a kereseti kérelme részeként 2 000 000 forintot érvényesít. Mivel az alperes a per első tárgyalásán nem jelent meg, a felperes kérelmére az Sz.-i Városi Bíróság bírósági meghagyással kötelezte az alperest egyebek mellett 2 075 671 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére. A bírósági meghagyás 2004. július 28. napján jogerőre emelkedett és ennek alapján az alperes a nem vagyoni kártérítést megfizette a felperes részére.
A felperes ebben az eljárásban a módosított keresetében 1 800 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Hivatkozott arra, hogy a korábbi peres eljárásban a nem vagyoni kártérítés összegszerűsége tekintetében jogfenntartással élt, arra tehát a Pp. 229. §-ának rendelkezése nem alkalmazható. Hivatkozott továbbá arra is, hogy 2004 szeptemberétől az állapota rosszabbodott, és ennélfogva további nem vagyoni kártérítésre jogosult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint nem volt akadálya annak, hogy a felperes a korábban megjelölt nem vagyoni kárigény, illetőleg az alperes által kifizetett összeg különbözetét az eljárás során érvényesítse, mivel az a bíróság által elbírálásra még nem került, így nem volt ítélt dolog. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kár mértékének megállapítása során figyelembe véve valamennyi releváns tényt és körülményt, arra a következésre jutott, hogy a felperes nem vagyoni kárának kompenzálására az alperes által már a korábbiak során megfizetett kártérítés megfelelő összegű.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a Pp. 229. §-ra hivatkozással megszüntette. Indokolása szerint mind a jogazonosság, mind a tényalap azonossága, mind a felek azonossága a korábbiakban folyamatban volt eljárást lezáró bírósági meghagyással elbírált követelés, illetve a mostani eljárásban érvényesített követelés között fennáll. A nem vagyoni kártérítés egyik nélkülözhetetlen elemeként meghatározott személyiségi jogok oszthatatlanok, ebből következően tényazonosság esetén nincs lehetőség arra, hogy a jogosult nem vagyoni kártérítési igényét több részletben, külön eljárásokban érvényesítse; további, önálló kártérítési igény alapjául szolgáló állapotrosszabbodás pedig nem bizonyított a perben.
A jogerős végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértett azáltal, hogy a pert arra hivatkozással szüntette meg, hogy a bírósági meghagyás kibocsátásakor a felperes ismételt jogfenntartó nyilatkozatot nem tett, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a felperes a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdése szerint a jövőbeni igényéről nem mondott le. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a PK 49. számú állásfoglalásban írottakat; nem vizsgálta, hogy az általános kártérítés megítélhetőségének feltételei fennállnak-e.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a felperes felülvizsgálati kérelmében foglalt, a joglemondással, valamint az általános kártérítéssel kapcsolatos okfejtések a jelen ügyben irrelevánsak, általános kártérítésnek csupán vagyoni kár esetében van helye.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a kereseti követelése jogalapjaként egyrészt hivatkozott arra, hogy a megelőző eljárásban a nem vagyoni kártérítés tekintetében jogfenntartással élt, másrészt pedig arra, hogy a korábbi eljárás befejezése után az állapota rosszabbodott. A felülvizsgálati kérelmében utalt továbbá arra is, hogy a bíróságnak az általános kártérítés megítélhetőségének lehetőségét is vizsgálnia kellett volna.
A felperes hivatkozása a korábbi eljárásban tett jogfenntartó nyilatkozatára nem megalapozott. Az anyagi jogerőről rendelkező Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. A korábbi eljárásban a felperes az autóbalesete során elszenvedett, maradandó fogyatékossággal gyógyult karcsonttörése folytán a testi és lelki egészséghez való, személyhez fűződő joga megsértése alapján nem vagyoni kártérítés megfizetésére (is) kérte kötelezni az alperest. A jogerős bírósági meghagyás erről döntött, s annak ugyanaz a hatálya mint az ítéletnek [Pp. 136. § (3) bek.]. Ebben az eljárásban előterjesztett kereseti kérelmében a felperes a megelőző eljárásban tett jogfenntartó nyilatkozatára hivatkozva kérte az alperes további nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezését. Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor észlelte, hogy a felperesnek e kereseti kérelme tekintetében a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján – a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára figyelemmel – a pert meg kellett szüntetni. Helyes az a megállapítás, hogy tényazonosság esetén nincs lehetőség arra, hogy a nem vagyoni kárigényt a károsult több eljárásban érvényesítse. A felperesnek az állapotrosszabbodás alapján követelt további nem vagyoni kártérítés iránti igénye tekintetében pedig a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bek. szerinti értékelésével megalapozottan állapította meg, hogy nem bizonyított az olyan állapotrosszabbodás, amely a jogerős döntéssel már elbírált nem vagyoni kárigényen felüli, önálló kárpótlási igényt alapozhatna meg. Ezt az elkészült orvosszakértői vélemény, valamint a becsatolt orvosi iratok nem bizonyítják, a kiegészítő szakvélemény készítését pedig a felperes ellenezte. A felperes szüleitől pedig elfogulatlan tanúvallomás a gyermekük egészségi állapotával kapcsolatban nyilvánvalóan nem volt várható. Mindezekre tekintettel a bíróság az anyagi jogerő kérdésében elfoglalt helyes álláspontja alapján a jogerős végzéssel jogszabálysértés nélkül szüntette meg a pert.
A felperes hivatkozott az általános kártérítés szabályainak alkalmazhatóságára, valamint a PK 49. számú állásfoglalásra. Általános kártérítési igény érvényesítésének elsődleges feltétele, hogy a károsult vagyoni kárt érvényesítsen. Mivel ennek az ügynek a tárgya nem vagyoni kártérítés, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperesnek az általános kártérítéssel kapcsolatos álláspontját figyelmen kívül hagyta.
Mindezek alapján – jogszabálysértés hiányában – a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.125/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás