PÜ BH 2008/183
PÜ BH 2008/183
2008.07.01.
A villamos vezetéket tartó oszlop kidőlése miatt keletkezett balesetből eredő kárigény elbírálására a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatására irányadó felelősségi szabályokat kell alkalmazni (Ptk. 345. §).
Az I. r. felperes férje, a II–III. r. felperesek édesapja – M. E. – villanyszerelőként dolgozott az alperesnél. Ismerősének kérésére, annak családi házában 2003. május 19-én villanyszerelési munkákat végzett, és eközben baleset érte, amikor az alperes tulajdonában álló faoszlop – amelyre villanyszerelés céljából felmászott – kidőlt. M. E. a magasból lezuhanva a hátára esett és súlyos sérülései következtében a helyszínen meghalt.
A felperesek keresetükben hozzátartozójuk halála folytán őket ért vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését.
Az alperes és a pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, mert az volt az álláspontja, hogy a baleset nem a villamos hálózat veszélyes üzemi jellegével, hanem a vezetéket tartó oszlop állékonyságával okozati összefüggésben keletkezett, és így az alperes ezzel kapcsolatos bármilyen magatartása a veszélyes üzemi tevékenység körén kívül esik. Az alperes kártérítési felelősségét ezért az általános felelősségi szabályok (Ptk. 339. §) alapján vizsgálta. Megállapította, hogy a felperesek kára az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, de mert az alperes a kártérítési felelősség alól kimentette magát, a felperesek kártérítésre nem tarthatnak igényt.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felpereseknek néhai M. E. halálával összefüggésben bekövetkezett káráért. A kártérítés összegének meghatározása tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az egységes villamos mű üzembentartója az alperes. Az erőmű, az átviteli és elosztó hálózat, valamint a csatlakozó berendezés üzemben tartása együttesen és egészében veszélyes üzemi tevékenységnek minősül, e tekintetben a vezetékrendszer, annak tartószerkezete nem bontható külön. Az alperes fokozott felelőssége abban áll, hogy a villamos vezeték tartószerkezeteit, tartóoszlopait is olyan állapotban kellett tartania, hogy azok kidőlése ne fordulhasson elő. A tartószerkezet nemcsak az oszlop által okozott fizikai sérülés, hanem egyben az áramütés veszélyét is magában rejti. Az alperes kártérítési felelősségének a megítélésénél ezért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerinti felelősségi szabályokat kell alkalmazni annak ellenére, hogy a halálesetet nem áramütés, hanem az oszlop kidőlése miatti sérülés eredményezte. Az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet, mert a kárt a teljes egészében veszélyes üzemi tevékenységnek minősülő villamos mű részét képező hibás tartóoszlop kidőlése okozta. Nem alkalmazható a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály sem, mert az oszlop nem néhai M. E. felróható magatartása miatt dőlt ki. A szakértő véleménye szerint az oszlop kidőlését annak rossz állapota okozta, megfelelő állapotú oszlop ugyanis az arra felmászó ember súlyától, illetőleg az oszlopon való tevékenységtől nem dőlhetett volna ki. A Ptk. 345. §-ának alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a néhai engedéllyel vagy anélkül végzett villanyszerelési tevékenységet, és annak sem, hogy a baráti szívességből végzett villanyszerelési munkához szükséges-e a villamos mű üzemeltetőjének hozzájárulása, és azzal a néhai rendelkezett-e, ugyanis az oszlop kidőlése és az engedély hiánya között összefüggés nincs.
A jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a néhai halálát a rossz állapotú vezetéktartó oszlop kidőlése okozta. Azt nem vitatta, hogy a néhai valóban villanyszerelés céljából mászott fel az alperes tulajdonában álló tartószerkezetre, de állította, hogy ott szakszerűtlenül bontott fogyasztói vezetéket, miközben az egyébként nem kielégítő állékonyságú oszlop kiegyenlített stabilitása a vezetékek erőhatásának megváltoztatásával és a munkát végző fizikai tömegével megbomlott és ez vezetett az oszlop dőléséhez. Megítélése szerint a másodfokú bíróság felcserélte az eseménysor ok-okozati összefüggéseit és jogszabálysértő határozatot hozott. Indokolásával szemben az állapítható meg, hogy nem a villamos mű tartószerkezete, az oszlop dőlt ki és sújtotta a balesetet szenvedettet, s okozhatott volna áramütést is, hanem azért dőlt ki az oszlop, mert a néhai a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére mászott fel és végzett ott engedély nélküli munkát. Magatartása súlyosan felróható, elháríthatatlan külső ok, amely legfeljebb közvetve esik az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységi körébe.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes kártérítési felelősségének elbírálására irányadó anyagi jogszabályt a másodfokú bíróság helyesen értelmezte és alkalmazta. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal, hogy a vezetékrendszert és tartószerkezetét is magában foglaló egységes villamos mű működése veszélyes üzemi tevékenység, s mert annak folytatója, a villamos mű üzembentartója az alperes, az ebből eredő károkért a Ptk. 345. §-ában foglaltak alapján felelős. Az objektív felelősségi szabály tartalmát a másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, és nem tévedett, amikor az adott tényállásra alapított kárigény elbírálásánál a Ptk. 345. §-ában foglaltakat alkalmazta.
A szakértői vélemény alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes által üzemeltetett villamos vezetéket tartó oszlop hibás volt, annak kidőlése okozta a kárt, tehát az alperes a kártérítési felelősség alól csak akkor mentesülhetne, ha bizonyította volna, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik [Ptk. 345. § (1) bek.]. A mentesülést eredményező két feltétel együttes meglétének bizonyítása a károkozót terheli, amely az adott esetben nem történt meg. A másodfokú bíróság ezért helyesen állapította meg, hogy az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet.
Az alperes által sérelmezett és általa felcseréltnek tekintett eseménysor ok-okozati összefüggésének a bizonyítékok alapján történt vizsgálata eredményeként is csak az állapítható meg, hogy a felperesek hozzátartozójának halálát a hibás vezetéktartó oszlop kidőlése okozta. Ebben a néhainak felróható magatartása nem volt. Függetlenül attól, hogy a villanyszerelési munkáját engedéllyel végezte-e, a vezetéktartó oszlop stabilitása az ott végzett munkától, illetőleg a munkát végző személy fizikai tömegétől nem változhat meg oly mértékben, hogy az az oszlop kidőléséhez és a kár okozásához vezessen. Kármegosztásnak [Ptk. 345. § (2) bek.] tehát nincs helye.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint – tárgyaláson kívül hozott határozatával – a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.095/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás