PÜ BH 2008/186
PÜ BH 2008/186
2008.07.01.
A végintézkedésnek minősülő öröklési szerződés érvénytelenségéből kártérítési igény nem az örökhagyó halálakor, hanem akkor keletkezik, amikor a megtámadásra jogosult ezt a jogát érvényesíti (Ptk. 318. §, 324. §, 339. §, 360. §, 653. §, 656. §).
A jogerős ítélet az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva az ügyvéd alperest szerződésszegéssel okozott kár megtérítése jogcímén 8 833 901 forint és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítéletben foglalt tényállásnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges része szerint az alperes, a felperes és az örökhagyó által 1998. március 11-én megkötött öröklési szerződést elkészítette és ellenjegyzésével látta el. A szerződés azonban nem felelt meg az írásbeli magánvégrendeletre vonatkozó alaki követelményeknek, ezért a közjegyző a hagyatéknak a szerződésben lekötött részét nem a szerződés, hanem az ügyvédi tényvázlat, mint írásbeli magánvégrendelet alapján, ideiglenes hatállyal adta át a felperesnek. A törvényes örökös pert indított annak megállapítása iránt, hogy a tényvázlatban foglalt nyilatkozat mint magánvégrendelet, érvénytelen. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak az írásbeli magánvégrendelet érvénytelenségét megállapító ítéletét. A felülvizsgálati eljárásban hozott határozat kézbesítése a felperes jogi képviselője részére 2004. február 13. napján történt meg.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az érvénytelen öröklési szerződés elkészítésével megszegte a Ptk. 474. §-a alapján kötött megbízási szerződést, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése értelmében kártérítési felelősséggel tartozik.
Az alperes által előterjesztett elévülési kifogást a másodfokú bíróság sem ítélte alaposnak. Ebben a tekintetben a döntést azzal indokolta, hogy a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékes. A károsodás bekövetkezése azonban nem feltétlenül esik egybe a károkozás időpontjával. Az alperes károkozó magatartása kétségkívül az érvénytelen öröklési szerződés megkötésének időpontja, a károsodás azonban az örökhagyó halálának időpontjában (1999. július 1. napján) következett be azzal, hogy a felperes nem válhatott tulajdonosává a szerződésben meghatározott vagyonnak. Az ötéves elévülési idő tehát ezen a napon kezdődött, amit a 2004. június 24-én kelt írásbeli felszólítás megszakított. A Ptk. 327. § (1) és (2) bekezdése értelmében az elévülési idő ekkor újra kezdődött, és a kereset 2006. július 19-én történt benyújtásáig nem telt le.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1 030 000 forintot meghaladó részében mindkét ítéletet helyezze hatályon kívül és új határozatként a keresetet elutasító döntést hozzon. A kérelem indokai szerint a jogerős ítélet az elévülési kifogás elbírálása tekintetében jogszabálysértő. Az alperes a megbízási szerződést nem vitásan hibásan teljesítette, amelyért a Ptk. 311. §-ának (1) bekezdése alapján szavatossági felelőssége áll fenn. Az igény érvényesítésére irányadó határidőt tehát a teljesítéstől kell számítani, függetlenül attól, hogy a hibás teljesítésről a felperes nem tudott. Eszerint pedig az ötéves elévülési határidő az alaki okból érvénytelen szerződés megkötésének időpontjában, 1998. március 11. napján megkezdődött. A PK 51. számú állásfoglalásban kifejtett jogértelmezésre figyelemmel a kártérítési követelés ilyen esetben is a Ptk. 360. §-a szerint válik esedékessé, de alkalmazandók az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok. A felperes a hagyatéki tárgyaláson tudta meg, hogy a szerződés érvénytelen, így a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerint ettől számított egy év állt rendelkezésére jelen per megindítására. Az ötéves elévülési idő leteltét követő egyéves időtartam viszont már nem elévülési jellegű, tehát azt a 2004. június 24-én kelt írásbeli felszólítás nem szakíthatta meg, a kereset előterjesztéséig pedig az elévülés már bekövetkezett.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel megtámadott részének hatályban tartására irányult.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre alapítható. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül, ezért csak abban a kérdésben döntött, hogy a kártérítési igény vitatott összege tekintetében az elévülési kifogást elutasító álláspont és az ehhez fűzött jogi indokolás jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy érdemben helytálló az elévülési kifogást elvető döntés, a jogerős ítélet indokolása azonban – figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra is – módosításra, illetve kiegészítésre szorul az alábbiak szerint.
Elsődlegesen arra kell rámutatni, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a szerződés hibás teljesítésére és ebből eredően a szavatossági rendelkezésekre és határidőkre alapított érvelése téves. A felperes keresetének jogcíme a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére utalóan a 339. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési igény, amelynek elévülésére a bíróságok által helyesen hivatkozott ötéves általános elévülési idő az irányadó (Ptk. 324. §).
Az eldöntendő kérdés az adott ügyben tehát csak az, hogy a károkozó magatartás (az érvénytelen szerződés elkészítése) és a kárkövetkezmény időbeli elválása miatt mely időpont minősül az elévülés kezdő időpontjának. A másodfokú bíróság a károsodás időpontját az öröklés megnyílásával azonosította, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban ez a jogértelmezés figyelmen kívül hagyta a végintézkedések érvénytelenségének az öröklésre vonatkozó jogszabályokban és jogalkalmazásban fennálló sajátosságait. Az ítélkezési gyakorlatban kialakult jogértelmezés (pl. BH 1995. évi 646. számú döntés) egységes abban, hogy az öröklési szerződésekre is irányadó a végrendeletekre vonatkozó azon szabály, hogy érvénytelenségre csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség megállapítása esetén maga örököl vagy tehertől mentesül. Az öröklési szerződést is csak az érvényesített ok alapján és csak a peres felek viszonyában lehet érvénytelenné nyilvánítani. Az alakilag hibás öröklési szerződés jogilag nem tekinthető olyannak, mintha létre sem jött volna, mert joghatások fűződnek hozzá, de attól függően, hogy az érdekeltek a fogyatékosságból eredő igényüket érvényesítik-e vagy sem [Ptk. 655. § (1) bekezdés, 656. §, 653. §, 207. § (4) bekezdés, 200. § (2) bekezdés].
A másodfokú bíróság érvelésével szemben tehát az örökhagyó halálakor a szerződéssel lekötött vagyon örököse nem a törvényes örökös, hanem a felperes volt, és ez a jogi helyzet állt fenn mindaddig, amíg a törvényes örökös a hagyatéki eljárásban a szerződés érvénytelenségére nem hivatkozott. Az öröklési szerződés érvénytelenségére harmadik személlyel szemben alapított kártérítési igény így akkor és azzal keletkezett, hogy a törvényes örökös az egyébként alapos megtámadási jogát érvényesítette. Ezzel a jognyilatkozattal változott meg a jogi helyzet és járt azzal a következménnyel, hogy a felperes a szerződés alapján nem örökölhetett, így olyan kára keletkezett, amit a szerződés érvénytelenségét okozó megbízottal szemben érvényesíthetett. Általános érvénnyel kimondható tehát, hogy a végintézkedésnek minősülő öröklési szerződés érvénytelenségéből kártérítési igény nem az örökhagyó halálakor, hanem akkor keletkezik, amikor a megtámadásra jogosult ezt a jogát érvényesíti.
A perbeli esetben azonban a jogi helyzet sajátos fordulatot vett azáltal, hogy a közjegyző az öröklési szerződéssel lekötött vagyont ideiglenes hatállyal végrendeleti öröklés jogcímén a felperesnek adta át. Az ebből eredő polgári per döntötte el azt a kérdést, hogy az öröklési szerződés érvénytelenségéből a felperesnek keletkezett-e egyáltalán kára. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a felperes ugyanazt a vagyont végrendelet alapján megörökli, kára nem, vagy csak kisebb mértékben keletkezik.
A felperesnek az alperessel kötött megbízási szerződés megszegéséből eredően kára tehát akkor keletkezett, amikor a Legfelsőbb Bíróság döntése véglegessé tette, hogy végrendeleti öröklés jogcímén sem válhat az öröklési szerződéssel lekötött vagyon tulajdonosává. Ennek megfelelően a kár bekövetkezésének időpontja a felülvizsgálati határozat kézbesítésének napja, azaz 2004. február 13-a volt. A kereset 2006. június 19-én történt előterjesztéséig tehát az ötéves elévülési határidő nem telt el, amit a 2004. június 24-én kézbesített írásbeli felszólítás egyébként is megszakított.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. V. 20.255/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás