PÜ BH 2008/19
PÜ BH 2008/19
2008.01.01.
A szülők és az egyik házastárs között folyamatban volt – ajándék visszakövetelése iránti – perben hozott ítélet anyagi jogereje nem terjed ki a házastársak közötti vagyonjogi perre – Ezért a korábbi ítélet nem köti a bíróságot abban a kérdésben, hogy az ajándékozott ingatlan a közös vagy különvagyonhoz tartozik (Pp. 229. §).
A peres felek házastársak voltak. Közöttük a házassági életközösség 2003. május 23-án megszűnt. A bíróság jogerős ítéletével házasságukat felbontotta. A perben a felek a közös kiskorú gyermekük elhelyezése, tartása, a közös lakás használata és a közös vagyonhoz tartozó ingóságaik megosztása tárgyában egyezséget kötöttek. Nem képezte a per tárgyát a felek ingatlanvagyonának megosztása.
A házassági életközösség fennállásának időtartama alatt az alperes ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonába kerültek az e-i 0388/5 és 6 hrsz. alatti ingatlan 1/2-e, a 0332/2-8-ig terjedő ingatlanok a 0388/6 hrsz. alatti ingatlan 1/2-e, a 0170/22-0170/24 hrsz. alatti, a 0183/32, a 083/40, 0183/43, 0183/74, 0183/77, 0183/78, 0198/79, 0183/123, 0183/126, a 083/146, valamint a 0324/8 hrsz. alatti ingatlanok.
Az életközösség megszűnését követően – 2003. július 11-én – az alperes a 0388/5-6 hrsz. alatt ingatlanok tulajdonát képező 1/2 hányadát, valamint a 0332/2-3 hrsz. alatti ingatlanokat adásvételi szerződéssel testvérére, dr. B. M. ruházta át.
Az alperes szülei ajándék visszakövetelése iránt pert indítottak az alperes és testvére ellen. A kereset elismerése alapján a bíróság a fenti ingatlanokat a szülők tulajdonába adta egymás között egyenlő arányban, ajándék visszakövetelése jogcímén. Az ítélet 2005. október 25-én jogerőre emelkedett.
A felperes állította, hogy a keresetében megjelölt ingatlanok házastársi közös vagyonukat képezték, keresetében azok értéke 1/2-ének: 4 348 450 forintnak a megtérítését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az ingatlanokat a szüleitől ajándékba kapott pénz felhasználásával vásárolta, azok különvagyonát képezték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a keresetben megjelölt ingatlanok a peres felek tulajdonát képezték 1/2-1/2 arányban. Kötelezte az alperest az ingatlanok ellenértékeként 4 343 450 forint megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az ingatlanok vétele a házassági életközösség fennállása alatt történt, ezért azokat a házastársak közös vagyonának kell tekinteni. A közös vagyoni vélelemmel szemben az alperesnek a különvagyoni jelleget a perben nem sikerült bizonyítani. A bíróság az ajándék visszakövetelési per ítéletének megállapításait nem fogadta el. Ezt azzal indokolta, hogy a pert a felperesi kereset előterjesztését követően indították az alperes szülei. A tulajdoni lapok tanúsága szerint az alperes és testvére a földterületeket adásvételi szerződéssel szerezték. Annak a pernek a tárgya 2 500 000 forint volt, míg az ingatlanok értéke, melyre az alperes és testvére az ajándék visszakövetelési perben elismerő nyilatkozatot tette, 8 000 000 forintot meghaladta. Ugyanakkor az alperes a felek bontóperében azt nyilatkozta, hogy a házassági életközösség megszűnésekor 78 ha földterülettel rendelkeztek, felét értékesítette, és a vételárat a saját gyógyíttatására felhasználta. Ajándékozásról nem szólt, csak arra utalt, hogy a földeket az édesapja műveli. Ezért a bíróság a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a közös szerzést megállapította és a szakértői vélemény alapulvételével kötelezte az alperest a felperesi hányad ellenértékének megfizetésére.
Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesi keresetet elutasította. Az alperes perköltségben marasztalását mellőzte és a felperest kötelezte 300 000 forint első- és másodfokú perköltség és mindkétfokú le nem rótt illeték megfizetésére.
Az ítélet jogi indokolása szerint a Pp. 4. §-ának (1) bekezdése rendelkezéséből és az 1997. évi LXVI. törvény 7. §-ából következően a bíróságok határozta mindenkire kötelező. A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése pedig nemcsak az ugyanazon jog iránti per indítását zárja ki, hanem azt is jelenti, hogy az ítéletben elbírált jogot többé vitássá tenni nem lehet. Ezért az elsőfokú bíróság nem hagyhatta volna figyelmen kívül az ajándék-visszakövetelési perben hozott jogerős ítéletet, nem állapíthatta volna meg, hogy a perbeli ingatlanok házastársi közös szerzés címén a felek közös vagyonát képezték. Az ellenkező álláspont ugyanis azt eredményezné, hogy a jelen perben eljáró bíróság felülvizsgálná a korábban hozott jogerős ítéletet, erre pedig jogi lehetőség nincsen.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Egyben az ajándék visszakövetelése iránti perben hozott jogerős ítélet ellen is azonos felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint az ajándék-visszakövetelési perben bizonyításra nem került sor, azonnali elismerés alapján született ítélet úgy, hogy abban a felperesnek még beavatkozásra sem adtak lehetőséget. Ez a per ,,színlelt'' volt, és azt a célt szolgálta, hogy a felperessel szemben egy jogerős ítéletre lehessen hivatkozni. A jogerős ítélet a Csjt. 27. §-át sérti és a bíróság döntése azért is törvénysértő, mert a közös vagyon megosztása iránti perben a különvagyonra vonatkozó bizonyítást nem folytatta le. Az alperes maga sem tartotta perdöntő bizonyítéknak az ajándék visszakövetelése iránti perben hozott jogerős ítéletet, hiszen maga is a bizonyítás felvételének elrendelését indítványozta.
Az ajándék visszakövetelése iránti perrel kapcsolatban azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok az eljárás lényeges szabályait sértették, mert nem gondoskodtak a Pp. 51. §-a alapján arról, hogy a perben félként vagy beavatkozóként a felperes részt vehessen, ezért a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontját megsértették.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme – tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A jelen perbeli felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
1. A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogerője kizárja, hogy ugyanazon tényalapból származó, ugyanazon jog iránt, ugyanazon felek között – ideértve jogutódaikat is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő két együttes törvényi feltétel meglétében áll be: tárgyi terjedelemben a tényalap és a jog azonosságát, alanyi oldala pedig a felek (ideértve a jogutódaikat is) azonosságát feltételezi. A Pp.
4. §-ának (1) bekezdésének rendelkezése pedig a polgári ügyben eljáró bíróság mérlegelési szabadságát biztosítja, mely szerint a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. Ez a szabály a más polgári ügyben eljáró bíróságra is vonatkozik. A bíróság tehát nincs kötve a más személyek közt folyamatban volt perben megállapított tényálláshoz és döntéshez akkor sem, ha a döntés azonos tényálláson alapult. Mindezekből pedig az következik, hogy az ajándék visszakövetelése iránti perben hozott jogerős ítélet és annak indokolása a jelen peres felek viszonyában nem ítélt dolog, mert a per nem azonos felek között volt folyamatban és az a perben eljáró bíróságot sem köti. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes érvelése nem helytálló.
Ezért a jogerős ítélet a Pp. 229. §-ának (1) bekezdését sérti, mert téves jogi álláspontja folytán a másodfokú bíróság az alperesi fellebbezés különvagyoni jelleget érintő érdemi vizsgálatát mellőzte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A további eljárásra vonatkozóan meghagyja a másodfokú bíróságnak, hogy az eljárást a felek belső családjogi jogviszonyára irányadó anyagi jogszabályok szem előtt tartásával folytassa, mely szerint a felek között a házassági vagyonjog szabályai szerint kell elszámolni. A házassági életközösség alatti szerzés ténye a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján a közös vagyoni jelleget vélelmezi, ezzel szemben a különvagyoni jelleget az alperesnek bizonyítania kell.
Csak az ekként lefolytatott eljárás eredményeként lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a felek családjogi jogviszonyát illetően az anyagi jog szabályainak megfelelő ítéletet hozhasson.
2. A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a jelen ügyben ismételten előterjesztett – az ajándék visszakövetelése iránti perben hozott jogerős ítélet elleni – felülvizsgálati kérelmét a Pp. 273. §-ának (2) bekezdése alapján hivatalból elutasította, mert az első fokon jogerőre emelkedett [Pp. 271. § a) pontja] ítélet ellen a felperes, mint peren kívüli fél [Pp. 270. § (2) bekezdés] felülvizsgálati kérelemmel nem élhet.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.172/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás