BÜ BH 2008/2
BÜ BH 2008/2
2008.01.01.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításához szükséges felindulás méltányolható okból fakad, ha az külső, tehát nem az elkövető előző magatartásából eredő okra vezethető vissza, és erkölcsileg méltányolható [Btk. 166. § (1) bek., 167. §].
A B. Megyei Bíróság a 2004. március hó 16. napján kelt ítéletével J. I. terheltet bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében, s ezért őt 3 év börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A községben élő 54 éves, rokkantnyugdíjas J. I. terheltnél gyakran végzett alkalmi munkát T. Z. sértett, akivel kifejezetten jó viszonyban volt.
2003. május 19-én délután T. Z. sértett felkereste J. I. terheltet. A terhelt étellel kínálta a sértettet, majd átadott neki 5000 forintot, azzal a kéréssel, hogy váltsa fel azt, s hozzon bort és cigarettát.
T. Z. sértett elment egy italboltba, a megbízás teljesítése helyett azonban italozni kezdett és záróráig az italboltban maradt. Ezt követően 22 óra után súlyosan ittas állapotban tért vissza J. I. terhelt házába.
J. I. kérdőre vonta őt a megbízás teljesítésének elmaradása miatt. A sértett ekkor egy őt illető követelés ürügyén a terheltre támadt és kétszer ököllel a terhelt arcába sújtott.
A terhelt a kamraajtónak esett, s azt belökve a kövezetre zuhant. A sértett ekkor egymás után két konyhaszéket dobott a terhelt felé, aki a dobásokat kivédte.
J. I. ezután a kamra ajtajába kapaszkodva felállt, s bár a sértett támadása ekkor már megszűnt, ,,hirtelen nagy mértékű indulatba jött''. Kilépett a kamrából, felvette a konyhaasztalon lévő 19 cm-es pengehosszúságú konyhakést és azzal az ekkor ,,hátráló mozdulatot tevő'' sértettet a mellkasa bal oldalán megszúrta. A kés pengéje 14 cm mélyen hatolt a sértett testébe és a szívét is elérte. A terhelt ezután a kést ledobta és kiment az udvarra. A sértett eltávozott a terhelt házából, azonban az utcán rövidesen összeesett és meghalt. Halálát a szívet ért szúrás következtében létrejött szívfojtás okozta.
A terhelt abban a hiszemben, hogy a sértett nem szenvedett komolyabb sérülést, bement a házba és lefeküdt aludni.
A sértett bántalmazása következtében a terhelt több kisebb sérülést szenvedett.
J. I. terhelt a rendszeres alkoholfogyasztás eredményeként agykárosodásban szenved, amely szellemi leépüléssel jár együtt. Ennek következtében a büntetőjogi beszámítási képessége enyhe fokban korlátozott volt. Egyéb belszervi betegségei miatt is a munkaképessége 67%-ban csökkent.
A megyei bíróság a jogi indokolás keretei között rögzítette, hogy ,,a szúrás ereje nem volt túlságosan erős''.
A megyei főügyészség a Btk. 166. §-a (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntette miatt emelt vádat J. I. terhelt ellen, a megyei bíróság azonban a vád minősítésével nem értett egyet. Álláspontja szerint a terhelt az ölési cselekményt méltányolható okból eredő erős indulat hatása alatt hajtotta végre, és ezért azt a Btk. 167. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítette.
A védelmi okfejtéssel szemben leszögezte, hogy a jogos védelmi helyzet a terhelt javára nem állapítható meg, mivel az ölési cselekményt az őt ért támadás megszűnése után valósította meg.
A P.-i Ítélőtábla a 2004. szeptember hó 21. napján kelt ítéletével a megyei bíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy a cselekményt emberölés bűntettének minősítette, a büntetést pedig 5 év börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra súlyosította.
A másodfokú bíróság a tényállás helyesbítése során mellőzte azt a részt, mely szerint a terhelt erős indulat hatására szúrta meg a sértettet, és azt is, hogy a sértett a szúrást megelőzően hátralépett.
A jogi indokolás keretei között kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a cselekményt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének. Álláspontja szerint nem merült fel az ügyben olyan adat, amely azt igazolta volna, hogy a terhelt a tudatot elhomályosító erős indulat hatása alatt cselekedett; emellett leszögezte azt is, hogy a privilegizált eset megállapíthatóságához szükséges további feltétel az indulatot megalapozó méltányolható ok is hiányzik.
Ez utóbbi indokaként a következőket fejtette ki:
A privilegizált eset megállapításához szükséges az elkövetést kiváltó ok súlyosságának, valamint az elkövető magatartásának objektív arányossága. A vádlotti ,,reagálásnak'' arányban kellett volna állnia a sértetti magatartással. Az adott esetben a sérelem nem volt olyan mértékű, ,,amellyel a terheltnek a sértett megölését eredményező reakciója adekvát lett volna''.
A jelentéktelen sérelmet követő indulati állapot méltányolható ok hiányában nem eredményezheti a privilegizált esetkénti minősítést.
J. I. terhelt nyújtott be felülvizsgálatot az ítélőtábla határozata ellen. Az abban kifejtettek lényege szerint a másodfokú bíróság nem értékelte a jogos védelmi helyzetet és ezért túl szigorú büntetést szabott ki. A jogos védelmi helyzet megállapítását és enyhébb büntetés kiszabását kérte.
A nyilvános ülésen – a védővel együtt – másodsorban azt is kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a cselekményt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként értékelje és a büntetést ennek eredményeként enyhítse.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány részben alapos.
Az eljárt bíróságok helyes jogi következtetéssel szögezték le, hogy a terhelt javára a jogos védelmi helyzet szabályai nem alkalmazhatók.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt akkor szúrta meg a sértettet, amikor az ellene irányuló és kétségtelenül jogtalan támadás már befejeződött, elhárító tevékenységre már nem volt szükség. A jogos védelem ún. időbeli túllépéséről van szó tehát, s az ilyen esetekben ,,elhárításra'' már értelemszerűen nem kerülhet sor.
A másodfokon eljárt ítélőtábla azonban téves jogi következtetéssel jutott arra az álláspontra, hogy a terhelt nem méltányolható okból származó erős indulat hatására követte el a cselekményt, s ezért az emberölés bűntettét követte el.
Az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának a feltételei a következők:
1. Az elkövető olyan feldúlt állapotban valósítsa meg a cselekményt, amelyben tudata elhomályosodik, belső egyensúlya megbomlik, és ennek eredményeként a meggondolás, megfontolás szokásos megtartása lehetetlenné válik.
2. A felindulás oka emberi és társadalmi megítélés szerint méltányolható legyen.
3. A cselekmény végrehajtására még az indulat hatása alatt kerüljön sor, azaz legyen rögtönös.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint jelen esetben az említett három feltétel mindegyike megvalósult.
1. Az erős felindulásban elkövetett emberölés esetében ún. éplélektani indulatról van szó, amely nem kóros alapra vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy olyan indulat keletkezik, amely bizonyos tények, körülmények hatására bármely ép értelmű emberben kialakulhat.
Az irányadó tények szerint a jóval fiatalabb sértett a vele szemben korábban rendesen viselkedő és az adott esetben őt étellel kínáló, rossz anyagi körülmények között élő (havi 28 000-30 000 forint rokkantnyugdíj) terhelt 5000 forintját elitta. Már ez az esemény is olyan, amely minden ép értelmű emberből jogosan indulatot válthat ki. Az adott esetben az indulatot jelentősen fokozó hatása volt annak, hogy a sértett az őt jogosan felelősségre vonó terheltre támadt: megütötte, leütötte, majd székekkel dobálta meg. Ezt a helyzetet alapul véve nem állítható, hogy a terhelt nem a tudatát elhomályosító indulat hatása alatt cselekedett. Ennek az sem mond ellent, hogy a terhelt emlékezett a cselekmény részleteire. Az erős indulat sem zárja ki, hogy valaki egy viszonylag egyszerű és gyors lefolyású eseményre visszaemlékezzen.
2. Az erős indulat méltányolható okból fakad, ha azt külső – tehát nem az elkövető előző magatartásából eredő – okra vezethető vissza és erkölcsileg bizonyos fokig méltányolható.
Az adott esetben nyilvánvaló, hogy a terhelt erős indulatát a sértett súlyosan kifogásolható magatartása (ezen belül a terhelt bántalmazása) váltotta ki.
Nem vonható kétségbe, hogy az indulat kialakulása bizonyos fokig igazolható és menthető volt. A másodfokú bíróság érvelésével szemben leszögezhető, hogy a sértett folyamatos magatartása (a terhelt pénzének ,,elsikkasztása'', majd többszörös bántalmazása) nem tekinthető jelentéktelen sérelemnek. A Legfelsőbb Bíróság már utalt arra, hogy ez a magatartás bármely átlagos értelmű, kórosan nem befolyásolt emberből is jogosan érthető haragot, nagyfokú indulatot válthatott volna ki.
Az, hogy az indulatot kiváltó méltányolható okként jelentéktelen sérelem nem vehető figyelembe, nem jelenti azt, hogy az ,,az elkövetést kiváltó ok súlyosságának valamint az elkövető magatartásának objektív arányossága'' szükséges. Ilyen ,,objektív'' arányosság a jogos védelem megállapíthatóságához szükséges. Az erős felindulásban elkövetett emberölés esetében ,,az elkövető magatartása'' az élet kioltása (illetve annak megkísérlése).
Az ítélőtábla érvelésének helyessége esetén e bűncselekmény csak akkor lenne megállapítható, ha az indulatot kiváltó ok az elkövető életét fenyegető esemény lenne. Ez a felfogás pedig nyilvánvalóan tarthatatlan.
3. Bővebb indokolást nem igényel az, hogy az ölési cselekményt a terhelt ,,rögtönösen'' tehát a méltányolható okból fakadó erős indulat hatása alatt, az ok létrejöttét követő igen rövid időn belül valósította meg.
A terhelt cselekményét tehát – az ítélőtáblával szemben – az első fokon eljárt megyei bíróság minősítette helyesen.
A téves minősítés következtében törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor [Be. 405. §-a (1) bekezdése b) pontja], a Legfelsőbb Bíróság ezért a megtámadott határozatnak a cselekmény jogi minősítését és büntetést kiszabó részét a Be. 425. §-a (1) bekezdése a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, s a Be 426. §-a (1) bekezdése a) pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot, A cselekményt a Btk. 167. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítette, és a terheltet 3 évi börtönbüntetésre ítélte. A büntetés kiszabása során az alapügyben helyesen feltárt büntetéskiszabási tényezőket értékelte.
A büntetlen előéletű, rokkant egészségű és méltányolható okból eredő indulat hatása alatt cselekvő terhelttel szemben nem találta szükségesnek – az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – a közügyektől eltiltás kiszabását.
(Legf. Bír. Bfv. I. 46/2004.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás