KÜ BH 2008/202
KÜ BH 2008/202
2008.07.01.
A lejárt fogyaszthatósági, minőség-megőrzési idejű termékek forgalomba hozataláért az élelmiszeripari vállalkozó felelős, így a minőségvédelmi bírság vele szemben szabható ki (2003. évi LXXXII. tv. 2. §, 14. §).
Az ÁNSZ K. Intézete 2005. július 20. napján közegészségügyi ellenőrzést tartott a K., T. u. 73. szám alatti, K. Rt. által üzemeltetett 37. számú ABC-ben, amelynek üzletvezetője a felperes.
A közegészségügyi ellenőrzés során az eladótér polcain, a felvágottas hűtőpultban és a baromfifagyasztó ládában több lejárt minőség-megőrzési idejű termék volt fellelhető.
A helyszíni ellenőrzésről, és a felperes azt követő meghallgatásáról jegyzőkönyv készült. A jegyzőkönyvben a felperes a felelősségét elismerte.
Az alperes a 2005. augusztus 26. napján kelt határozatával a felperest 450 000 Ft minőségvédelmi bírsággal sújtotta, az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 14. § (1) bekezdése alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Kifejtette, hogy nem tartozik az Étv. hatálya alá, az Étv. 14. §-a alkalmazásában nem tekinthető forgalmazónak, ezért az alperes jogszabályt sértett, amikor a minőségvédelmi bírságot vele szemben szabta ki.
Álláspontja szerint az Étv. 2. § 13. pontja alkalmazásában munkáltatója a K. Rt. tekinthető élelmiszer-vállalkozónak, és ennek folytán forgalmazónak.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában az Étv. 14. § (2) bekezdésére és 2. § 13. pontjára hivatkozott.
Kifejtette, hogy az Étv. 2. § 13. pontja szerint élelmiszer-forgalmazó a 178/2002. EK rendelet 3. cikkének 8. pontja szerinti forgalomba hozatali tevékenységet végző élelmiszer-vállalkozó.
Az Étv., az Európai Parlament és a Tanács 178/2002. EK rendeletére utal, amelynek 3. cikke meghatározza mind a forgalomba hozatal (8. pont), mind pedig az élelmiszer-vállalkozó fogalmát (3. pont).
Rámutatott a megyei bíróság, hogy az élelmiszerjog hatályos általános szabályozását a nemzeti jogban az Étv. biztosítja, amely harmonizálta a közösségi és a hazai élelmiszerjogi követelményeket; az Étv. miniszteri indokolása is kinyilvánítja ezt.
A megyei bíróság álláspontja szerint az Étv. 14. § (2) bekezdése alapján az előállító, vendéglátó, forgalmazó sújtható minőségvédelmi bírsággal.
Forgalmazónak az Étv. 2. § 13. pontja, a 178/2002. EK rendelet 3. cikkének 8. pontja szerinti forgalomba hozatali tevékenységet végző élelmiszer-vállalkozót tekinti, aki a 178/2002. EK rendelet 3. cikk 3. pontja szerint az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért felelős személy.
Mivel a K. Rt. perbeni üzletében e szerepet a felperes töltötte be – felelősségét maga is elismerte –, ezért az alperes jogszerűen sújtotta minőségvédelmi bírsággal a felperest, aki viszont nem hivatkozhat alappal arra, hogy nem tekinthető élelmiszer-vállalkozónak, és így forgalmazónak sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Étv. 14. § (1) bekezdését és 2. § 13. pontját, valamint a 178/2002. EK rendelet 3. cikkének 8., 2. és 3. pontját.
Kifejtette, hogy a 178/2002. EK rendelet meghatározásában – és ennek következtében az Étv.-ben is – vállalkozásról és a vállalkozóról van szó; egyértelmű, hogy ez nem munkaviszony keretében végzett forgalmazás (mint kereskedelmi tevékenység). Álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor az Étv. 2. § 13. pontjára hivatkozva a munkavállalót tekinti az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért felelős személynek. E pontban az Étv. visszautal az EU-rendelet 3.cikk 8. pontjára, ahol a rendelet kifejti, hogy ki tekinthető élelmiszeripari vállalkozónak. Az itt felsorolt jellemzőkből a második és harmadik nem a munkavállalóra vonatkozik. Ennek oka, hogy a munkavállaló nem tulajdonosa a vállalkozásnak, nem ellenőrzi azt, a vállalkozáson belül nem ő felelős a tevékenység törvényességi feltételeinek betartásáért.
Az EU-rendelet értelmében az élelmiszeripari vállalkozó az általa ellenőrzött élelmiszeripari vállalkozáson belül felelős az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért.
Ha tehát olyan személyről van szó, aki nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrizze a vállalkozást, azon belül nem állapítható meg felelőssége sem az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért. Az ilyen személy felelősségét más jogterületek szabályai szerint kell megállapítani és megítélni (munkajogi felelősség, illetve szabálysértési felelősség formájában), és nem az Étv. alapján.
Kifogásolta a felperes, hogy a megyei bíróság az Étv. fogalmait használja, amikor élelmiszeripari vállalkozásról beszél, és ezt vonatkoztatja a munkavállalóra.
Ugyanakkor az Étv. 4. §-a olyan feltételeket állapít meg az élelmiszer-vállalkozásra nézve, amelyeket munkavállalóként nem lehet teljesíteni.
Hivatkozott arra is a felperes, hogy a hatályos hazai jogszabályok értelmében az élelmiszer-forgalmazás – mint kereskedelmi tevékenység – a külön jogszabály (az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Kormányrendelet) szerint kizárólag működési engedély birtokában folytatható engedélyhez kötött tevékenység.
A kereskedő tehát olyan természetes vagy jogi személy, aki önállóan végzi kereskedelmi tevékenységét, élelmiszerek forgalmazása esetén a szükséges engedélyt a saját nevére, illetve az általa tulajdonolt vállalkozásnak, gazdasági szervezetnek a nevére kapja meg. Ezzel szemben munkavállaló esetében az élelmiszer-forgalmazáshoz szükséges engedély nem az ő nevére szól, nem ő az engedélyes, nem ő a forgalmazó. Ebből következően, a felperes álláspontja szerint, kizárólag az engedélyes – és nem az alkalmazásában álló munkavállaló – felelős a kereskedő által ellenőrzött, és azt közvetlenül vagy közvetve irányított vállalkozáson belül az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért.
A felperes megítélése szerint az Étv. 14. § előírásainak meg nem felelő termék forgalomba hozataláért kiszabható minőségvédelmi bírságot a hibát előidéző előállítónak, vendéglátónak, illetőleg forgalmazónak kell megfizetnie.
A munkavállaló nem előállítója, forgalmazója az ellenőrzés alá vont terméknek, tehát minőségvédelmi bírságot vele szemben kiszabni nem lehet.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperes az alperes felülvizsgálati ellenkérelmére tett észrevételében továbbra is fenntartotta a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat, és ahhoz csatolta az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Jogi Főosztálya 2005. október 27-én kelt – az eljárás korábbi szakaszában is már csatolt – levelét.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, de abból – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytelen jogi következtetést vont le.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy 2004. május 1. napjától az európai uniós követelményeknek kell hazánknak megfelelnie az élelmiszerjog területén, és e magasabb követelmények szerint kell eljárni; valamint az Európai Parlament és Tanács 2002. január 28-ai 178/2002. EK rendeletét kell az élelmiszerjogra és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárásokban alkalmazni; ezt tükrözi a 2004. május 1. napjától hatályos Étv. is.
Ennek indokolásában rögzítésre került, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozástól új – már a tagállami feltételekhez igazodó – szabályozás szükséges.
Az Étv. a fenti hivatkozott EK rendeletet rendeli alkalmazni a fogalom-meghatározások körében, valamint hangsúlyozza a forgalmazói felelősséget. A 2. §-hoz tartozó indokolás szerint ,,törvényben előforduló fogalmak egy része (élelmiszer, ..., élelmiszer-forgalmazó ... stb.) a közösségi rendeletekben meghatározásra került.
Csatlakozásunkat követően ezen fogalmak definiálására nem, csak a közösségi rendeletek adott előírásaira vonatkozó hivatkozásra van lehetőség.
Ebből következően leszögezhető, hogy a felperes – mint a perbeli ABC-üzlet vezetője – az Étv. hatálya alá nem tartozik, így jogszabályt szegett az alperes, amikor a felperest, mint az élelmiszerjog megsértésének következményeiért felelős forgalmazó személyt, bírságolta minőségvédelmi bírsággal.
Az Étv. 1. §-a szerint ugyanis annak hatálya a Magyar Köztársaság területén történő élelmiszer forgalomba hozatalára is kiterjed, szektor-semleges, így nyilvánvaló, hogy a forgalomba hozó személyre is vonatkozik a jogszabály. Az Étv. 14. § (2) bekezdése szerint a minőségvédelmi bírságot a hibát előidéző forgalmazónak kell megfizetni.
Az élelmiszer-forgalmazó az Étv. 2. § (13) bekezdése szerint az EK rendelet 3. cikkének 8. pontja szerinti forgalomba hozatali tevékenységet végző élelmiszer-vállalkozó. Az EK rendelet 3. cikkének 8. pontja pedig kimondja, hogy élelmiszer-vállalkozó az a természetes vagy jogi személy, aki/amely az általa ellenőrzött élelmiszeripari vállalkozáson belül felelős az élelmiszerjog követelményeinek betartásáért.
A felperes az élelmiszeripari vállalkozás (nyereségérdekelt vagy nonprofit, köz- vagy magánvállalkozás, amely az élelmiszerek forgalmazásával összefüggő tevékenységet folytat) keretein belül a vállalkozás felett ellenőrzést nem gyakorol, tehát nem forgalomba hozatali tevékenységet végző élelmiszeripari vállalkozó, így minőségvédelmi bírság megfizetésére sem kötelezhető.
A boltvezető – mint alkalmazott – felelőssége nem állapítható meg, a minőségvédelmi bírság címzettje nem lehet.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és – a keresetnek helyt adva – az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően – a Pp. 339. § (1) bekezdésében írtak szerint – hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.152/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás