BÜ BH 2008/208
BÜ BH 2008/208
2008.08.01.
I. A hamis vád bűncselekményéhez megkívánt valótlan tartalmú vádolást a törvény alakszerűséghez nem köti, ezért az bármilyen formában és elnevezéssel megtörténhet, feltéve, hogy a hamis tartalom konkrétan megjelölt személy által elkövetett konkrétan körülírt bűncselekményre utal [Btk. 233. § (1) bek. a) pont].
II. Objektíve és szubjektíve hamis előadás mellett a hamis vád gondatlanságból elkövetett alakzatának megállapítása kizárt (Btk. 234. §).
A városi bíróság a 2006. február 9. napján kelt megyei bíróság végzésével helybenhagyott – ítéletével a terheltet hamis vád bűntette miatt 2 évre próbára bocsátotta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt, 2005. évi augusztus hó 27. napján 19 óra 02 perckor az O.-i Rendőrkapitányságon telefonon, majd ezt követően személyesen is bejelentést tett. Eszerint aznap 18 óra 50 perc körüli időben az o.-i tanyájának kapubejárója előtt fűnyírás közben, tanya-szomszédja, S. T. a tanya melletti földúton közlekedett az Iveco típusú tehergépkocsijával, s amikor mellé ért, a gépjárművet felé kormányozta oly módon, hogy őt el akarta ütni. Az ütközést csak úgy tudta elkerülni, hogy a tehergépkocsi elől oldalirányba elugrott. Ettől a tanyája kerítésének esett, és a kezén 8 napon belül gyógyuló hámsérülést szenvedett.
A terhelt által megjelölt időpontban azonban S. T. egyáltalán nem közlekedett a terhelt tanyája előtt, így a terhelt felé sem kormányozhatta gépjárművét. Az Iveco tehergépkocsija ekkor nem is volt a birtokában, mert azt 17 óra körüli időben másnak kölcsönadta.
A terhelt a fentieket állítva telefonon, majd személyes kihallgatása alkalmával S. T.-t a Btk. 186. § (1) bekezdése szerinti közúti veszélyeztetés bűntette elkövetésével valótlanul vádolta meg.
Az O.-i Rendőrkapitányság a terhelt feljelentését bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt bejelentésében előadott tényállításokat egyértelműen cáfoló bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a terhelt valótlan bejelentést tett. Ezzel nyilvánvalóan tisztában volt, s bejelentését a sértettel évek óta elhatalmasodó ellenséges viszonya motiválta. A bejelentéssel megvalósította a Btk. 233. §-ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hamis vád bűntettét.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az ítélet jogi okfejtését helytállónak tartotta.
A jogerős ítélet ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűnösségének téves megállapítása miatt, amelyet a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a) pontjára alapozott.
A hosszasan indokolt indítványban kifejtett álláspont szerint a terhelt nem követett el bűncselekményt. S. T. ugyanis a bejelentésében foglaltakkal megegyezően valóban nekiirányította az Iveco tehergépkocsiját, őt határozottan felismerte.
Jogi álláspontja körében kifejtette, hogy valójában nem is feljelentést, csupán bejelentést tett a rendőrségen, amelyben segítséget, tanácsot kért. Ez a bejelentés hamis vád alapjául szolgáló feljelentésnek már azért sem értékelhető, mert a 40/1987. BM számú utasítás 404. pontja szerint a nyomozó hatósághoz tett bejelentést csak akkor lehet feljelentésként értékelni, ha annak ellenőrzése során a bűncselekmény elkövetésének gyanúja kétségtelenül megállapítható. Ilyen gyanút pedig S. T.-val szemben a nyomozó hatóság nem állapított meg, miután határozatával a feljelentését elutasította.
A felülvizsgálati indítvány végül a bíróság által értékelt bizonyítékokkal foglalkozott, kifogásolva az értékelés helyességét.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében kizártnak, a jogi indokok tekintetében pedig alaptalannak tartotta, és az abban támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A terhelt védője a nyilvános ülésen a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontjában írt tartalommal kiegészítette a felülvizsgálati indítványt. Arra is hivatkozott, hogy a bűnösség esetleges helytálló megállapítása esetén a cselekmény jogi minősítése anyagi jogszabályt sért, mert az eseményekből legfeljebb a terhelt gondatlanságára lehet következtetni. A cselekmény törvénysértő minősítése miatt viszont az alkalmazott intézkedés – próbára bocsátás – is törvénysértően súlyos.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, és ez a tényállás a felülvizsgálati eljárásban nem is támadható. A terhelt a felülvizsgálati indítványában elsődlegesen a jogerős ítéletben megállapított tények helyességét vonta kétségbe, azaz az ítéleti tényállás megalapozottságát tette vitássá, és eltérő – a rendőrhatóságon történő bejelentésével megegyező – tényekre alapozta azt az álláspontját, hogy a bűnösségének megállapítására törvénysértéssel került sor. Miután a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat tényállása érinthetetlen, ezen indokok alapján önmagában a felülvizsgálat a törvényben kizárt [Be. 421. § (2) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság az érdemi felülvizsgálatot az irányadó tényállás alapján kizárólag arra nézve folytatta le, hogy a terheltnek a hatósághoz tett bejelentése alkalmas-e a hamis vád tényállásszerű megállapítására.
A hamis vád Btk. 233. §-ának (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekményét – egyebek mellett – az követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. A törvényi tényállás idézett szövegéből egyértelmű, hogy az elkövetési magatartás lényegét alkotó valótlan tartalmú vádolás nincs a törvényben alakszerűséghez kötve, az bármilyen formában, így szóban, írásban, telefonon, s bármilyen elnevezéssel megtörténhet. Nincs jelentősége tehát a bűnösség megállapítása szempontjából annak a körülménynek, hogy a terhelt a rendőrhatóság előtt tett és tényállásban leírt tényközléseit nem feljelentésnek, hanem bejelentésnek nevezte el.
A történeti tényállásban leírt kifejezések használatával a tényállásszerű elkövetési magatartás hiánytalanul megvalósult, hiszen a terhelt konkrétan megjelölt személlyel szemben konkrétan meghatározott bűncselekményre – a közúti veszélyeztetésre – vonatkozó adatokat jelentett be valótlanul a rendőrhatóságnak, és ezek az adatok alkalmasak voltak arra, hogy a ,,megvádolt'' személlyel szemben büntetőeljárás induljon.
A védőnek a nyilvános ülésen felhozott érvei sem foghatnak helyt a cselekmény jogi minősítése vonatkozásában.
Kétségtelen, a hamis vád vétségét kell megállapítani abban az esetben, ha azért történt hamis vádolás, mert a terhelt gondatlanságból nem tudott arról, hogy a tényállításai valótlanok (Btk. 234. §). Az elbírált esetben azonban erről szó sincs. A terhelt ugyanis az eljárás során mindvégig határozottan kitartott amellett, hogy felismerte a tehergépkocsiban ülő és a gépkocsit nekikormányozni szándékozó S. T. személyét. Ezt a kijelentést még a felülvizsgálati indítványban is megerősítette. Miután pedig a S. T.-nak tulajdonított cselekvőség valótlannak bizonyult, a gondatlanság kizárt, csak a szándékos elkövetés jöhet szóba. A tényállás ugyanis nem rögzít olyan adatot, amelyből levonható lenne az a következtetés, hogy a terhelt a rendőrhatósághoz intézett bejelentésben bár objektíve hamis, ám szubjektíve valós tényt közölt. A gondatlan bűnösségre vonatkozó álláspontját a védő nyilvános ülésen nem az irányadó tényállásra, hanem nem bizonyított, tehát az ítéletekben meg sem állapított további tényekre alapozta.
Mindezek alapján egyértelmű, hogy az eljárt bíróságok nem sértettek anyagi jogszabályt, amikor a terhelt bűnösségére következtettek, a cselekményt hamis vád bűntetté-nek minősítették, és vele szemben intézkedésként próbára bocsátást alkalmaztak.
Miután a kifejtettek folytán a felülvizsgálati indítvány nem bizonyult alaposnak, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. §-a alapján az abban támadott határozatokat hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 770/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás