PÜ BH 2008/211
PÜ BH 2008/211
2008.08.01.
A mobilátjátszó-torony létesítésével okozott kár megtérítését a szomszédos ingatlan forgalmi értékének csökkenésére hivatkozva nem kérheti az, aki nagyértékű felépítményt a torony ottlétének ismeretében épített (Ptk. 100., 339. és 355. §).
A b.-i 2196 hrsz.-ú (továbbiakban: perbeli) ingatlan 1/2-1/2 részben az I-II. r. felperesek tulajdonában állt a III-IV. r. felperesek haszonélvezeti jogával terhelten. Az V. r. felperes a 2000. október 30-án kelt építési engedély alapján az ingatlanon éttermet és panziót épített. A felek közötti megállapodás szerint az V. r. felperes az ingatlan tulajdonjogát 60/76 részben ráépítés címén megszerezte, az I-II. r. felperesek tulajdoni aránya pedig 8/76-8/76 részre változott, míg a megállapodás nem érintette a III-IV. r. felperesek haszonélvezeti jogát. A perbeli ingatlannal szomszédos területen a 2000. április 19-én kelt építési engedély alapján egy rácsos acélszerkezetű, rádiótechnikai berendezések elhelyezésére szolgáló torony és kiszolgáló konténer létesült. A bázisállomás használatbavételi engedélye 2002. február 13-án emelkedett jogerőre.
A felperesek a keresetükben az átjátszó-torony miatt a perbeli ingatlan forgalmi értékének csökkenéséből származó káruk megtérítésére kérték az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében a felperesek keresetének részben helyt adva kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. r. felpereseknek személyenként 1 293 473 forintot, a III-IV. r. felpereseknek személyenként 1 536 000 forintot és az V. r. felperesnek 9 701 052 forintot, valamint ezeknek az összegeknek a 2005. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát; ezt meghaladóan pedig a felperesek keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a toronynak a természetidegen elhelyezkedése, ismert negatív tulajdonságai (erős szélben fütyülő hang, villámok vonzása) zavarják a felpereseket a perbeli ingatlan használatában és a kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye alapján megállapítható, hogy mindezek miatt, valamint az emberekben kiváltott egészségkárosodástól való félelem miatt az ingatlan forgalmi értéke csökkent. Az elsőfokú bíróság ennek mértékét a szakvélemény előterjesztéskori forgalmi értékének figyelembevételével állapította meg, ehhez igazítva a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontját. A szakértő 16%-os értékcsökkenést állapított meg, amelyet a telek forgalmi értékénél a bíróság figyelembe vett, az építmény tekintetében azonban a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján 50%-os mértékű kármegosztást alkalmazott arra figyelemmel, hogy a perbeli ingatlanon építkezőnek számolnia kellett a torony felépülésével.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – részben megváltoztatva, az I-II. r. felperesek részére fizetendő kártérítés összegét egyenként 960 000 forintra leszállította, a III-IV. r. és az V. r. felperesek keresetét pedig elutasította.
A másodfokú ítélet indokolása szerint az V. r. felperes az építkezést az építési engedély alapján olyan időpontban kezdhette meg (2000. október 30.), amikor a bázisállomás már felépült, és ekkor az ingatlannak még nem volt a tulajdonosa, ezért a torony létesítése miatt a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése szerinti vagyoncsökkenés nem következett be, így nincs olyan kára, amelynek megfizetésére az alperes kötelezhető lenne. A toronnyal összefüggő hátrányok bekövetkeztekor az I-II. r. felperesek voltak az ingatlan tulajdonosai. A károsodás, illetőleg annak mértéke bizonyított a perben, az alperes a kártérítő felelősség alól magát nem mentette ki, ezért a Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése alapján az I-II. r. felperesekkel szemben kártérítő felelősség terheli. A kár mértékét a bíróság a szakvélemény alapján a telek forgalmi értékének 16%-ában állapította meg és ennek megfelelően kötelezte az alperest a kár megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen az I-II. és az V. r. felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet keresetüket elutasító részének hatályon kívül helyezése mellett az alperest az I-II. r. felperesek személyenként 1 650 000 forint, az V. r. felperes 12 370 000 forint kártérítés és ennek a 2001. augusztus 1-jétől járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelező döntés meghozatalát kérték.
A felülvizsgálati kérelem szerint az V. r. felperes ráépítéssel a tulajdonjogát az építkezés befejezésekor, 2001 júliusában megszerezte. Hat hónappal ezt követően, 2002. január 11-én adták ki a bázisállomásra a használatbavételi engedélyt. A torony ott léte csak az erdős területen lévő fák kivágása után, 2003 tavaszától vált feltűnővé. Az átjátszó-torony közelében lévő ingatlanok tulajdonosaitól nem várható el, hogy ne építkezzenek, ezzel az alperesnek is számolnia kellett. Az alperes az építkezésről tájékoztatást nem adott és meg sem kísérelte annak felderítését, hogy a torony felépítése máshol megoldható-e, ezért nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperesi építményhez alkalmazkodni nem lehetett, a korábban építkező által okozott hátrányokat nem viselhetik a felperesek, kármegosztásra sincs mód. Az alperes ezért köteles az igazságügyi szakértői vélemény szerint 2001. évre megállapított 110 000 000 forint forgalmi érték 16%-át kitevő, azaz összesen 17 600 000 forint kártérítés megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A I-II. és az V. r. felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A jogerős ítélet indokolásában a bíróság helyesen utalt a jogvita elbírálására irányadó anyagi jogi szabályokra és megalapozottan állapította meg azokat a torony létesítése folytán keletkezett hátrányokat, amelyek a perbeli ingatlan használatát akadályozzák, az ingatlan forgalmi értékét csökkentik és helytállóan foglalt állást az alperes kártérítő felelőssége tekintetében is. A Ptk. 100. §-a és 339. §-ának (1) bekezdése értelmében a szomszédos ingatlan tulajdonosai a Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján kártérítés címén alappal igényelhetik a torony létesítése folytán a vagyonukban bekövetkezett értékcsökkenést. A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes [Ptk. 360. § (1) bekezdés]. Az adott esetben a károsodás a bázisállomás létesítésével következett be, ettől kezdve ugyanis az igazságügyi szakértői véleményben megállapított hátrányok már érzékelhetővé váltak. A felperesek jogi képviselője a 2005. június 13-ai tárgyaláson (17. jegyzőkönyv 2. oldal) elfogadta az alperesnek azt az állítását, hogy a torony tényleges műszaki átadás-átvétele 2000. május 23-án történt, azaz az építmény ekkor már állt. Az V. r. felperes az építkezést jogszerűen az építési engedély kiadásától (2000. október 30.) kezdhette meg, vagyis olyan időpontban, amikor a torony műszaki átadása már megtörtént. Az V. r. felperes ekkor még nem volt az ingatlan tulajdonosa, így az ingatlanvagyonában értékcsökkenést a torony léte nem okozhatott. Kellő körültekintéssel eljárva az ingatlantól 59 méter távolságra lévő mintegy 40 méter magas torony akkor is észlelhető volt, ha a körülötte lévő növényzet egy részét utóbb távolították el, ezért a jogerős ítélet megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az V. r. alperes a torony megépülte után végzett építkezéssel összefüggő és a torony létére alapított kára megtérítését az alperestől nem igényelheti. Az V. r. felperes a perbeli ingatlan tulajdonjogát ráépítés címén szerezte, tulajdonjoga a ráépítés befejezésekor keletkezett. Az ingatlan tulajdonosai megállapodást köthetnek a ráépítővel, elismerve annak a ráépítéssel megszerzett tulajdoni hányadát. A tulajdoni hányad meghatározása azon alapul, hogy az építkezés befejezésekor a ráépítő által épített felépítmény értéke az akkori forgalmi értéknek figyelembevételével hogyan viszonyul az egész ingatlan forgalmi értékéhez. Ennek a megállapodásnak a megkötésénél azonban a torony már állt, az V. r. felperes a ráépítésnek megfelelő tulajdoni hányadot szerezte meg, ezt követően pedig nem történt olyan változás, amely az alperestől igényelt kártérítésre alapot teremtene.
A károsodás bekövetkeztekor az ingatlan tulajdonosai az I-II. r. felperesek voltak, akik a kártérítést jogosan igénylik. Annak mértéke meghatározásánál azonban azt a vagyont kell figyelembe venni, amelyben az értékcsökkenés keletkezett. A bíróság ezért a jogerős ítéletben helyesen vette figyelembe, hogy ekkor az ingatlan üres telek volt, azon építmény nem állt. Az igazságügyi szakértői véleményt elfogadva 12 000 000 forint ingatlanértékből kiindulva helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a kár ennek 16%-a, azaz 1 920 000 forint, ezért az I-II. r. felpereseket egyenként 960 000 forint kártérítés illeti meg. Miután az építkezés jogkövetkezményei e körben az I-II. r. felpereseket nem érintik, a bíróságnak kármegosztást alkalmaznia nem kellett. A másodfokú ítélet indokolása helytállóan tartalmazza annak indokait is, hogy a kártérítés a szakvélemény elkészülte időpontjában fennálló értékviszonyok alapulvételével is megállapítható; ez esetben attól az időtől járó késedelmi kamat fizetési kötelezettséggel.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 21.543/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás