GÜ BH 2008/222
GÜ BH 2008/222
2008.08.01.
Ha a hitelező követeléséért több mellékkötelezett (kezes és zálogkötelezett) egyetemlegesen tartozik helytállni, de a mellékkötelezettségek elvállalásánál nem voltak egymásra tekintettel, belső jogviszonyukban a kötelezettség azt terheli, aki azt korábban elvállalta – Ha azonban egymásra tekintettel vállalták el a mellékkötelezettségeket, a társkötelezettnek, ha kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, megtérítési követelése támad a másik társkötelezettel szemben és rászállnak kielégítés biztosítására szolgáló jogok is (Ptk. 275. §, 251. §, 337. §, 338. §).
A jogerős ítélet alapját képező tényállás szerint a perben nem álló L. Kft.-ben az I. r. alperes tagsága 1998. május 30-án kezdődött, 2002. július 1-jétől 2004. szeptember 21-éig annak egyedüli tagja volt. A kft. 1999. május 26-án tartott taggyűlésének 29/1999. (V. 26.) számú határozata szerint a taggyűlés 40 000 000 Ft tőkepótló hitel felvételét engedélyezte. Felhatalmazta az ügyvezetőket a hitelszerződés megkötésére és az ezzel kapcsolatos kötelezettségek vállalására. Elfogadta az I. r. alperes által 30 000 000 Ft összegben vállalt készfizető kezességet mint biztosítékot, valamint a felperesek továbbá dr. Á. P. és U. J. jelzálogjog alapítására vonatkozó nyilatkozatait. A határozat szerint a társaság U. Gy. részére viszontgaranciát vállal.
A II. r. alperes jogelődje (a továbbiakban: a II. r. alperes), valamint a perben nem álló L. Kft. 1999. július 8-án hitelszerződést kötöttek, amely szerint a II. r. alperes 40 000 000 Ft összegű hitelkeretet biztosított az L. Kft. részére az ott meghatározott határidőre, az ott írt törlesztési feltételek és kamatok mellett. A biztosítékok között kikötötték az I. r. alperes 30 000 000 Ft-ra és járulékaira szóló készfizető kezesség vállalását, a H. Rt. készfizető kezesség vállalását, és jelzálogjog alapítását az U. J. tulajdonában álló a 021/1., 025/4. és a 031/4. hrsz. ingatlanokra továbbá az U. Gy. tulajdonában álló 025/1., 037/3., 037/4., 037/5., 038/2., 025/5., 038/26. és 031/6. hrsz.-ú; az U. Gy.-né és dr. Á. P. tulajdonában álló 021/2. és az adós tulajdonában álló 82/1. hrsz. alatti ingatlanokra. Az egyes ingatlanok elzálogosításáról 1999. szeptember 20-án önálló zálogszerződések jöttek létre a II. r. alperes és a zálogkötelezettek között, míg a II. r. alperes az I. r. alperessel 1999. október 6-án készfizető kezességi szerződést kötött. U. J. jelzálog-kötelezett időközben elhalálozott, tulajdonát képező ingatlanok tulajdonjogát jelzálogjoggal terhelten az I. r. felperes szerezte meg. A földhivatal a II. r. alperes jelzálogjogát az ingatlan-nyilvántartásba valamennyi ingatlanra bejegyezte.
A felperesek, valamint az I. r. felperes ekkor még élő édesapja, továbbá az I. r. alperes 1999. október 2-án viszontgarancia-szerződést kötöttek, azt az adós L. Kft. is aláírta. E szerződés 3. pontjába foglalták az I. r. alperes garanciavállalását; eszerint ha a hitelező bank a jelzálogjogát az egyéb biztosítékokat megelőzően érvényesíti, úgy a zálogkötelezettek helyett maga fog fizetni, amennyiben az egyéb garanciák beváltását követően lép fel a hitelező a zálogkötelezettekkel szemben, úgy azok helyett négy millió forint erejéig áll helyt a hitelezővel szemben.
Az adós fizetési kötelezettségének nem tett eleget, 2002. szeptember 30-a és 2004. augusztus 9-e között az I. r. alperes az összesen 30 000 000 Ft tőkét és 9 446 156 Ft kamatot a hitelezőnek megfizetett. Az adós késedelméről a II. r. alperes 2004. február 6-án értesítette az I. r. felperest. A H. Rt. a különbözetre vállalt fizetési kötelezettségét ugyancsak teljesítette.
Az I. r. alperes jogi álláspontja szerint a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése értelmében az általa 39 446 156 Ft és járulékai erejéig a II. r. alperes felé teljesített követelés az azt biztosító jelzálogjogokkal együtt reá, mint a követelést teljesítő kezesre szállt át. Az általa kifizetett összegekről a II. r. alperes 2005. január 26-án igazolást adott ki az I. r. alperes részére. Ennek birtokában az I. r. alperes kérelmet nyújtott be a földhivatalhoz, amelyben kérte a 40 000 000 Ft kölcsön és járulékai erejéig a II. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjogok eredeti ranghelyen történő megosztását oly módon, hogy a bank 10 000 000 Ft és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjogának változatlanul hagyása mellett a további 30 000 000 Ft és járulékai jogosultjaként az I. r. alperes mint készfizető kezes kerüljön bejegyzésre. A 025/4., 036/1. és 037/5. hrsz. alatti ingatlanokkal kapcsolatosan a földhivatal érdemi döntést a bejegyzés tárgyában nem hozott, a további ingatlanok vonatkozásában a bejegyzést teljesítette. A felperesek fellebbezése folytán indult másodfokú eljárást a Megyei Földhivatal a 2005. június 1-jén kelt határozatával a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A felperesek a módosított keresetükben kérték annak megállapítását, hogy a II. r. alperessel kötött hitelszerződésből fennmaradt és az I. r. alperes által kiegyenlített 30 000 000 Ft és járulékai iránti követelés biztosítékaként a II. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog az I. r. alperesre nem szállt át. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy a II. r. alperes által 2005. január 26-án kiállított ,,igazolás'' megnevezésű okirat semmis. Kérték a földhivatal megkeresését azzal, hogy a fenti ingatlanokra az alperes javára 30 000 000 Ft és járulékai erejéig a jelzálogjogot ne jegyezze be, illetőleg a már bejegyzett jelzálogjogokat törölje. Hivatkoztak arra is, hogy a jelzálogjogot az I. r. alperes azért sem szerezhette meg, mert nem tett eleget a Gt. 299. § (1) bekezdésében írt kötelezettségének, ezért az L. Kft. tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terheli, ha a felszámolás során a társaság vagyona a hitelező kielégítésére nem nyújt fedezetet.
Kérték kötelezni az I. r. alperest, hogy fizesse meg a II. r. alperesnek a velük szemben a városi bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban az adós tartozásaként, a II. r. alperessel szemben a kölcsönszerződés alapján még fennmaradt 2 955 460 Ft tőkét, annak kamatait, valamint a H. Rt. által rendezett, de ugyancsak a II. r. alperes által érvényesített 1 544 492 Ft tőkét és annak kamatait.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította és a felpereseket az alperes javára perköltség fizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek és a másodfokú eljárásban keresetüket akként módosították, hogy az I. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog törlését is kérték és az I. r. alperes marasztalására irányuló keresetüket akként pontosították, hogy 2 955 460,22 Ft tőke 68 269,01 Ft ügyleti kamat, összesen 3 063 729,23 Ft és ez után 2006. július 6-ától járó késedelmi kamatai, valamint 2006. július 6-áig lejárt 940 394,15 Ft késedelmi kamat megfizetését kérték.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felpereseket az I. és a II. r. alperesek javára perköltség, az állam részére pedig illeték fizetésére kötelezte. A viszontgarancia-szerződés értelmezése során megállapította, hogy az I. r. alperes helytállási kötelezettsége két különböző feltételhez volt kötve és eltérő mértékben került meghatározásra. Az esetben, ha a II. r. alperes érvényesíti a hitelügylethez kapcsolódó – a felperesek ingatlanaira kötött jelzálogjogokon kívüli – valamennyi egyéb biztosítékot és a II. r. alperes követelése még mindig nem nyer teljes kielégítést, az I. r. alperes a felperesek helyett 4 000 000 Ft erejéig vállalt helytállást. Az esetben viszont, ha a II. r. alperes mint hitelező a viszont-garancia szerződésben meghatározott sorrendiséget mellőzve a felperesek ingatlanaira bejegyzett jelzálogjogból keres kielégítést, az I. r. alperes helytállási kötelezettsége a teljes fennálló hiteltartozásra vonatkozik.
Az I. r. alperes kötelezettségvállalása annyiban tartozás-átvállalás, hogy jogosulti hozzájárulás hiányában is köteles volt a felpereseket olyan helyzetbe hozni, hogy lejáratkor – és a feltételek beállása esetén – a hitelező II. r. alperesnek teljesíthessenek [Ptk. 232. § (1) bekezdés második fordulata]. A Ptk. szerződéskötés időpontjában hatályos 266. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése szerint, az I. r. alperes teljesítése következtében a zálogjog nem szűnt meg, hanem az azt biztosító követeléssel együtt a jogszabály erejénél fogva – törvényi engedményként – az I. r. alperes mint kezes szerezte meg. A viszontgarancia-szerződést megkötő felek a szerződésben kifejezetten nem rendelkeztek a jelzálogjog átszállásának kizárásáról, a perben feltárt adatok pedig nem támasztották alá, hogy az I. r. alperesnek a szerződés megkötésekor az ügyleti akarata a jelzálogjog átszállásának kizárására irányult volna.
Nem fogadta el a felperesek előadását, miszerint az I. r. alperes kezességvállalására a jelzálogszerződés megkötését megelőzően került volna sor. A felpereseknek az I. r. alperessel szemben előterjesztett a jelzálogjog átszállásával kapcsolatos keresetét elutasító elsőfokú rendelkezést ezért helybenhagyta.
Nem találta alaposnak a felperesek fellebbezését a II. r. alperes által kiállított igazolás érvénytelensége vonatkozásában sem. Megállapította, hogy a jelzálogjog nem az igazolás alapján, hanem a jogszabály rendelkezései folytán szállt át az I. r. alperesre. Jogi álláspontja szerint a Ptk. 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a Gt. 292. §-ának (3) bekezdése értelmében foglaltak megsértése sem alapozza meg a felperesek keresetét.
Kifejtette továbbá, hogy a Gt. 292. §-ának (3) bekezdése már azért sem alapozza meg a felperesek keresetét, mert az ott írt jogkövetkezmények csak a befolyás bejelentésének elmulasztásából keletkezett tartozásokra alkalmazhatóak, ha azokat az adós elleni felszámolási eljárásban hitelezői igényként bejelentették. A felperesek ilyen kárigényt hitelezői igényként az adós elleni felszámolási eljárásban nem jelentettek be.
Végezetül alaptalannak találta a felperesek fellebbezését, a velük szemben a II. r. alperes javára megítélt követelésnek az I. r. alperesre történő áthárítása tekintetében is. Kifejtette, hogy az I. r. alperesnek a viszontgarancia-szerződés szerinti felelőssége csak azokra a követelésekre terjed ki, amelyeket a dologi kötelezett felperesek jelzálogkötelezettként viselni tartoznak. A városi bíróság előtt azonban a II. r. alperes engedményesként nem ilyen, hanem a készfizető kezesség H. Rt.-re – az Rt. teljesítése folytán – átszállt követelést érvényesítette. A viszontgarancia-szerződés alapján az I. r. alperes kötelezettsége viszont nem terjedt ki a H. Rt.-re átszálló követelés alóli mentesítésre.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetük teljesítését kérték. Kérték annak megállapítását, hogy a perbe hozott ingatlanokra a II. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog nem szállt át az I. r. alperesre.
– kérték annak megállapítását, hogy a II. r. alperes által 2005. január 26-án kiállított ,,igazolás'' elnevezésű okirat érvénytelen;
– kérték megkeresni a földhivatalt, hogy a perbe hozott ingatlanokra az ingatlan-nyilvántartásba az I. r. alperes zálogjogát ne jegyezze be, illetve a bejegyzett jelzálogjogot törölje;
– I. r. alperest mindezek tűrésére kérték kötelezni.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölték meg. Előadták, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyásával jogsértően értelmezte a közöttük és az I. r alperes között létrejött viszontgarancia-szerződést. Miután a II. r. alperes az adós kft. tulajdonát képező ingatlanon fennálló jelzálogjogát nem érvényesítette, az I. r. alperes ezért viszontgarancia-szerződés alapján az adósnak a II. r. alperessel szemben fennálló teljes tartozást köteles megfizetni anélkül, hogy a felperesek ingatlanára a II. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog átszállna az I. r. alperesre.
Előadták, hogy az eljárt bíróságok okszerűtlenül mérlegelték a szerződés értelmezése során értékelendő körülményeket. A felperesek az I. r. alperes szerződéskötéskori feltehető akaratát és az eset körülményeit taggyűlési jegyzőkönyvekkel és határozatokkal, valamint tanúvallomásokkal támasztották alá. R. K.-né, dr. Á. P. és dr. N. Z. – a kft. korábbi jogi képviselője – a felperesek előadását támasztották alá a vonatkozásban, hogy az I. r. alperes e szerződéssel az ingatlanok tehermentes tulajdonjogát garantálta a számukra. Ezekkel szemben fogadták el az eljárt bíróságok az elfogult tanúk vallomásait. Figyelmen kívül hagyták a szerződés nyelvezetét és szóhasználatát. A viszontgarancia kifejezés maga azt jelentette, hogy jelzálogjogok nem szállhatnak át az I. r. alperesre.
Jogi álláspontjuk szerint az ítéletek sértik a Ptk. 332. §-át is. Azt a másodfokú bíróság is megállapította, hogy a tartozás átvállalási szerződés közöttük és az I. r. alperes között létrejött. Ez esetben viszont a Ptk. 332. §-ának (3) bekezdése szerint a tartozás-átvállalással a követelést biztosító zálogjog a zálogkötelezett hozzájáruló nyilatkozata hiányában megszűnik.
Az I. r. alperes részéről a tartozás-átvállalás ingyenesen történt. Az I. r. alperes 2005. szeptember 2-án kelt 5. sorszámú beadványában ténybeli elismerésként úgy nyilatkozott, hogy a kereset alapjául bemutatott ingyenes viszontgarancia-szerződést gesztus értékű ajándékozási szerződésnek tekintette, csupán a megváltozott körülmények miatt azt nem kívánja fenntartani. Ebből következik, hogy az I. r. alperesnek a szerződés megkötésekor szándékában sem állt a jelzálogjognak a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése alapján történő érvényesítése.
Vitatták az eljárt bíróságoknak a II. r. alperes által kiadott igazolás semmisségére vonatkozó megállapításait is, állították, hogy az jogszabályba is ütközik, ezért az a Ptk. 200. §-a (2) bekezdése szerint semmis.
Hivatkoztak arra, hogy az ítéletek sértik a Ptk. 5. §-a szerinti joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó rendelkezést, továbbá a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdését is. Az 1999. május 26-ai kft.-taggyűlési jegyzőkönyvben a 29/1999. számú taggyűlési határozat elfogadta az I. r. alperes 30 000 000 Ft-ra vállalt készfizető kezességét, tehát az I. r. alperes készfizető kezesség vállalása előbb keletkezett mint a perbe hozott jelzálogszerződések. Legfeljebb az állapítható meg, hogy kezesi szerződés a jelzálogszerződések, egyazon hitel jogügylet biztosítására, egymásra tekintettel jöttek létre – és egyszerre léptek hatályba. A Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése alapján a jelzálogjog már ezért sem szállhatott át az I. r. alperesre.
Álláspontjuk szerint az ítéletek sértik a Gt. 292. §-ának (1) és (3) bekezdésében írt a konszernjogi felelősségről szóló szabályokat. Az I. r. alperes a kft.-nek 1998. május 30-ától 2004. szeptember 21-éig volt a tagja, 2002. július 1-jétől a kft. 100%-os tulajdonosa volt. Az 1999. július 8-án létrejött hitelszerződés szerint az adós a hitelt legkésőbb 2003. december 30-áig volt köteles visszafizetni, így az egész hitel jogügylet az I. r. alperes tagsági jogviszonyának idejére esik. Miután az adós 2005-ben jogerősen felszámolás alá került – és mert az I. r. alperes a cégbíróságnak nem jelentette be a befolyásszerzését – mint uralkodó tagot a törvényben meghatározott korlátlan felelősség terheli az adós irányított társaság perbeli tartozásaiért, így a jelzálogjog nem szállhatott rá. Előadták, hogy a hitelezői igénybejelentést a felszámolási eljárásban megtették és annak igazolására okiratot csatoltak.
Hivatkoztak az adóssal kötött haszonbérleti szerződésre, amely szerződés 5. pontja értelmében az adós kft. köteles volt a haszonbérleti szerződés megszűnésekor a földeket tehermentesíteni. E szerződést 2002. október 4-én felmondta, a tehermentesítés azonban elmaradt, amiért a felelősség szintén az I. r. alperest terheli.
A marasztalásra irányuló kereset elutasítása tárgyában előadta, hogy e körben a másodfokú ítélet iratellenes és tárgyi tévedéseket is tartalmaz. A városi bíróság előtt a II. r. alperes kétféle követelést érvényesített, egyrészt a H. Rt. követelését, másrészt pedig a hitelszerződésből még fennmaradó saját követelését. A városi bíróság nem jogerős ítéletében a felpereseket a II. r. alperes javára a kölcsönszerződésből eredő saját követelésének 2 955 460 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, és a keresetet az ezt meghaladó, – a H. Rt. II. r. alperes által érvényesített 1 544 492 Ft követelése tekintetében utasította el.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint részben alapos.
A jogvita elbírálásánál a bíróságoknak abból kellett kiindulniuk, hogy a mellékkötelezettségek elvállalása során milyen jogviszonyok jöttek létre.
– A hitelező – a II. r. alperes – és a felperesek között jelzálogjogi jogiszony keletkezett, a hitelező és az I. r. alperes között pedig készfizető kezesi jogviszony jött létre. A jelzálogkötelezettek 40 000 000 Ft és járulékai biztosítására vállaltak kötelezettséget, ezen belül az I. r. alperes 30 000 000 Ft és járulékai biztosítására készfizető kezességet vállalt. Nem volt vitás, hogy a mellékkötelezettek 30 000 000 Ft és járulékai erejéig a hitelezővel szemben egyetemlegesen tartoztak helytállni. Tehát a mellékkötelezettek egyike sem követelheti, hogy a valamennyiük által biztosított 30 000 000 Ft-ot és annak járulékait a hitelező előbb a másik kötelezettől kísérelje meg behajtani. A hitelező bármelyikük ellen fordulhatott és bármelyiküktől az egész tartozást követelhette.
– A felperesek, valamint az I. r. alperes – mint a hitelező felé egyetemlegesen kötelezettek – belső jogviszonyára a Ptk. 338. §-ának (1) és (3) bekezdése az irányadó. A hivatkozott jogszabályhely szerint az egyetemleges kötelezetteket, – ha jogviszonyukból más nem következik – a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli.
Tehát annak a kérdésnek az eldöntésénél, ha egyetemleges mellékkötelezettek egyike teljesít, utóbb mennyiben fordulhat a másik ellen a köztük lévő jogviszony tartalma lesz az irányadó. Ha a mellékkötelezettség elvállalásánál nem voltak egymásra tekintettel, netán egymásról nem is tudtak, úgy belső jogviszonyukban a kötelezettség valóban azt terheli, aki azt korábban elvállalta. A perbeli esetben azonban a taggyűlési jegyzőkönyvek alapján kétség nélkül megállapítható, hogy a főadós kft. tagjai egymásra tekintettel vállaltak mellékkötelezettséget. Így belső jogviszonyuk alapján a fizető mellékkötelezettet megilleti a megtérítési igény (viszontkereset joga), és annak erejéig a kielégítés biztosítására szolgáló zálogjog is rászáll.
– Végül jogviszonyt keletkeztetett a főadós és a mellékkötelezettek között 1999. október 2-án létrejött a felek által viszontgarancia szerződésnek nevezett megállapodás. Ennek értelmezése során abból kell kiindulni, hogy az I. r. felperes – az 1999. április 9-ei taggyűlés jegyzőkönyve szerint – a főadóstól biztosítékot kért arra, hogy az általuk jelzálogul lekötött földek megmaradnak, azaz nem kerülnek végrehajtás alá. Az ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb a kft. gépeit lehetne viszontgaranciaként felajánlani. A taggyűlés 20/1999. (IV. 19.) határozatával megbízta a társaság ügyvezetését, hogy tegyen ajánlatot U. Gy.-nek a viszontgarancia tárgyában.
A 29/1999. (V. 26.) számú taggyűlési határozatban a főadós vállalta a garanciát. A főadós viszont személyes biztosítékot nyújtott oly módon, hogy készfizető kezesként az I. r. alperes vállalta el a teljesítést, ha a hitelező a jelzálogkötelezettet a teljesítésre felhívja. Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a főadós újabb kötelezettségvállalása értelmetlen lenne. A hitelező irányában mellékkötelezettséget vállaló személy és a főadós között is van jogviszony, ez a Ptk. 474. §-ában írt megbízás, mert a mellékkötelezett a főadós felkérése, megbízása alapján vállalja el a kötelezettséget. A Ptk. 479. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint a megbízott a megbízás teljesítése során felmerülő költségek előlegezésére nem köteles, továbbá a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettsége alól mentesíteni. A megbízott tehát e belső jogviszony alapján igényelheti, hogy mentesítsék a kötelezettség alól, ha az a követelés, amelynek biztosítását vállalta esedékessé válna. (Ezt tételesen szabályozza a Magyar Magánjogi Törvényjavaslat 1209. §-a, de a fentiekben már kifejtettek szerint ez a Ptk.-ból ma is levezethető.) A felperesek mentesítésére a főadós felkérésére – helyette – az I. r. alperes nyújtott biztosítékot, és a viszontgarancia-szerződésben vállalta, hogy a főadós nem fizetése esetén a jelzálog-kötelezettek helyett maga fog teljesíteni. Ezt a szerződést a felpereseken és az I. r. alperesen kívül a főadós is aláírta. Ezt a vállalást támasztja alá a szerződés 4. pontjában írt mondat, miszerint a jelzálogszerződés 3. pontjában rögzített kötelezettségek az adós kft.-re szállnak. A viszontgarancia-szerződés alapján tehát az I. r. alperes az esetben, ha a jelzálog-kötelezettek helyett teljesített, garantőrként a saját követelésével az adós kft. ellen fordulhatott, mivel a szerződés szerint a felperesek mint megbízottak tehermentesítését az adós helyett vállalta.
– Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az I. r. alperes nem csupán garantőr, hanem egyben mellékkötelezett – a hitelezővel szemben készfizető kezes – is volt. Részéről a 30 000 000 Ft és járulékai megfizetésére a garancia beváltása nélkül került sor. A hitelező nem hívta fel a zálogkötelezetteket 30 000 000 Ft megfizetésére, így ők sem kérhették az I. r. alperes helytállását a viszontgarancia-szerződés alapján. A II. r. alperes ugyanis a felpereseket 2004. február 6-án hívta fel a kielégítés tűrésére de csak 2005 novemberében indított ellenük pert, a főadós még fennálló tartozása 2 955 460 Ft és járulékai megfizetése iránt, valamint a H. Rt. által kezesként fizetett 1 544 492 Ft és járulékai megtérítése iránt. Az I. r. alperes által nem garantőrként, hanem készfizető kezesi mivoltában kifizetett 30 000 000 Ft tekintetében a Ptk. 338. §-ának (1) és (3) bekezdése az irányadó; nevezetesen a felpereseket, valamint az I. r. alperest a kötelezettség egymás közötti viszonyukban, egyenlő arányban terhelte, kivéve, ha a felperesek bizonyítani tudják, hogy e belső jogviszonyban eltérő megállapodás született.
A bíróságnak tehát állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a viszontgarancia-szerződésnek lehetett-e olyan értelmet tulajdonítani, miszerint az I. r. alperes véglegesen mentesíteni szándékozott a felpereseket, mint a zálogkötelezetteket az elvállalt kötelezettségük alól, akkor is, ha nem garantőrként kell fizetnie, mert a hitelező nem fordul a jelzálogkötelezettek ellen; avagy csupán arról volt szó, hogy a főadós gazdálkodását kívánták elősegíteni azzal, hogy a gazdálkodása alapjául szolgáló, a felperesekkel kötött haszonbérleti szerződés alapján használt ingatlanok a jelzálogjog esetleges beváltása esetén ne kerüljenek ki a főadós gazdálkodása köréből.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a másodfokú bíróság e kérdésben elfoglalt jogi álláspontját. A viszontgarancia-szerződésnek nevezett megállapodás nem tartalmazott jognyilatkozatot arra az esetre, ha a főadós helyett a hitelezőnek fizető kezes a törvény szerint megszerzi a hitelező követelését és annak biztosítékait. A megállapodás megkötésekor az volt a cél, hogy a II. r. alperes ne gyakorolja a zálogjogból való kielégítés jogát. A mellékkötelezettek egymás közötti belső viszonyukban azonban nem volt megállapodás a jelzálogjog átszállásának kizárásáról, ezért a Ptk. 338. §-ának (3) bekezdése szerint a jelzálogjog annyiban szállt át az I. r. alperesre, mint amilyen összeget a felperesektől mint egyetemleges kötelezett társaktól követelhet, ez pedig a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése szerint annak 1/2 része mint amennyivel készfizető kezesként maga állt helyt a hitelezővel szemben, azaz 15 000 000 Ft és járulékai. Az ingatlan-nyilvántartás kilenc ingatlan tekintetében helytelenül tartalmazza, hogy az I. r. alperest 30 000 000 Ft és járulékai erejéig illeti meg a jelzálogjog, ezért a Legfelsőbb Bíróság az 1997. évi CXLI. törvény 62. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a bejegyzés kiigazítását elrendelte, mert úgy ítélte meg, hogy a törlésre irányuló keresetben mint többen, a kiigazítás is beleérthető.
Alaptalanul kérte a felperes a II. r. alperes által 2005. január 26-án kelt igazolás érvénytelenségének megállapítását. A másodfokú bíróság ítéletének helyes indokait a Legfelsőbb Bíróság megismételni nem kívánja.
Alaptalanul hivatkoztak a felperesek e körben a Gt. 292. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is. A Gt. 292. §-ának (3) bekezdés értelmében az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak a késedelmes bejelentése esetén az ellenőrzött társaság felszámolása során – ha az ellenőrzött társaság vagyona a kielégítésre nem nyújt fedezetet – annak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terheli. Ezek a rendelkezések azokra a befolyás bejelentésének elmulasztásából eredő tartozásokra vonatkoznak, amelyeket a felszámolási eljárás során hitelezői igényként bejelentettek. A perbeli esetben azonban a felperesekre nem szállt át a hitelező II. r. alperesnek az adóssal szembeni követelése, mert a felperesek az adós tartozását nem egyenlítették ki, így hitelezői igényként azt az adós elleni felszámolási eljárásban nem jelenthették be. Az adósnak a haszonbérleti szerződés alapján fennálló és teljesítés nélkül maradt kötelezettségei nem képezték a jelen eljárás tárgyát.
A II. r. alperes 2004. február 6-án érvényesíteni kívánta a felperesekkel szemben a jelzálogjoggal biztosított és az I. r. alperes, valamint a H. Rt. teljesítése után még fennmaradt 2 955 460 Ft és járulékai iránti igényét. A viszontgarancia-szerződés 3. pontja értelmében a felperesek igénye az I. r. alperessel szemben 4 000 000 Ft erejéig akkor is fennáll, ha a hitelező a kölcsönszerződésből eredő igényét valamennyi fő- és mellékkötelezettel szemben érvényesítette. Alappal hivatkoztak a felperesek arra, hogy a 2 955 460 Ft és járulékai a II. r. alperesnek a kölcsönszerződésből még fennmaradt saját követelése volt, az nem foglalta magában a H. Rt. II. r. alperes által érvényesített követelését. Az iratokból megállapíthatóan a banknak ilyen összegű saját követelése volt a felperesekkel mint jelzálog-kötelezettekkel szemben. Nem helytálló ezért a másodfokú bíróság ítéletének indokolása, amely szerint a II. r. alperes a városi bíróság előtt 2 955 460 Ft összeg erejéig a H. Rt. követelését mint engedményes érvényesítette. E követelés tekintetében a másodfokú bíróság a fenti téves megállapítása folytán érdemi döntést nem hozott, így nem határozott abban a kérdésben, hogy az I. r. alperesnek a 2 955 460 Ft és járulékai tekintetében egészben vagy részben helyt kell-e állni a felperesekkel szemben.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján hozott részítéletében megállapította, hogy a perbe hozott 021/1., 021/2., 025/1., 025/4., 025/5., 031/1., 036/1., 037/3., 037/4., 037/5., 038/2. és a 038/26. hrsz. alatti ingatlanokra bejegyzett jelzálogjog törlése iránti keresetet elutasító elsőfokú döntést jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a másodfokú bíróság, ezért az ítéletnek e rendelkezését a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Ugyanezen ingatlanok tekintetében megállapította, hogy az I. r. alperest a jelzálogjog 15 000 000 Ft és járulékai erejéig illeti meg. Tekintve, hogy a földhivatal a 025/4., 036/1. és 037/5. hrsz. ingatlanokra az I. r. alperes jelzálogjogát nem jegyezte be – e vonatkozásban az elsőfokú eljárást felfüggesztette – a bejegyzett jelzálogjog kiigazítása végett a fennmaradó kilenc ingatlan tekintetében kereste meg a földhivatalt.
A másodfokú bíróság az ítéletében tévesen jelölte meg, hogy a 3 063 729 Ft követelést a városi bíróság előtti eljárásban a II. r. alperes a felperesekkel szemben nem a saját, hanem a H. Rt. követeléseként érvényesítette. Nincs ezért érdemben felülbírálható másodfokú döntés abban a kérdésben, hogy a II. r. alperesnek a felperesekkel szemben fennálló követeléséért a viszontgarancia-szerződés alapján helyt kell-e állnia és, ha igen mennyiben az I. r. alperesnek. A Legfelsőbb Bíróság ezért e részében a másodfokú ítéletet felülbírálni nem tudta, így azt a 3 063 729 Ft és kamatai megfizetése iránti kereset elutasítását helybenhagyó részében – a teljes perköltségre kiterjedően – a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és ebben a keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.299/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás