KÜ BH 2008/230
KÜ BH 2008/230
2008.08.01.
A termék-kiegészítőnél a megjelölttől eltérő vitamintartalom a fogyasztói érdekeket sérti (1995. évi XC. tv. 19. §, 26. §).
A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2004. április 20. napján ellenőrzést tartott a Z. F. Üzletházban, a kereskedelmi forgalomban értékesített, hozzáadott vitamint és ásványi anyagot tartalmazó termékeket illetően. Ezen vizsgálat alkalmával mintavételezést végzett a felperes által forgalomba hozott ,,T. T. kapszula vitaminkombináció dohányosok részére'' elnevezésű termékből.
A termék gyártója – a csomagolás szerint – a felperes.
A terméket a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség Élelmiszerbiztonsági Osztálya vizsgálta. Kiadott szakvéleménye szerint a termék kifogásolt a műszaki jellemzők miatt, a B1 és B6 vitamin-tartalma alacsonyabb volt, mint a terméken található címkén jelölt és a gyártmánylapban feltüntetett érték; a B1 vitamin 1,4 mg/tabletta, a B6 vitamin 2,0 mg/tabletta, a hiba gyártási eredetű. A gyártási eredetű hiba miatt a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a 2005. január 3-án kelt 7-1270/2004. számú határozatával 1 267 317 Ft minőségvédelmi bírságot szabott ki a felperessel szemben.
A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a minőségvédelmi bírság összegét 760 389 Ft-ban állapította meg. A másodfokú hatóság – határozatának indokolása szerint – az elsőfokú hatóság által megállapított tényállással egyetértett, de annak alapján eltérő jogi következtetést vont le. Megállapította, hogy a 2004. április 20-ai mintavétel időpontjában az elsőfokú hatóság által alkalmazott jogszabályok még nem voltak hatályban, így azok alapján a minőségvédelmi bírság megállapítására nem kerülhetett volna sor. A minőségi mintavétel időpontjában az 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: Ét.) volt hatályban, amelynek 19. § (3) bekezdése kimondja, hogy az élelmiszerjelölésnek olyannak kell lennie, amely nem vezeti félre a fogyasztót. A termék megvizsgálásakor hatályban volt az egyes élelmiszer-ellenőrzési igazgatási szolgáltatásokért fizetendő díjakról, valamint a díjak és a minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról szóló 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet, amelynek 2. számú melléklete rendelkezett a bírság kiszámításának módjáról. Erre való tekintettel változtatta meg a másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot, a fellebbezés érdemét tekintve megalapozatlannak értékelve azt.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint a terméken az összetevők mennyiségét jogszerűen tüntette fel, a mintavételezés során a B1 és B6 vitamin tekintetében mért mennyiség – és ehhez képest a jelölt mennyiség – nem kifogásolható, az jogszerű.
Hivatkozott arra, hogy a tárgybani terméknek az Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézete (a továbbiakban: OÉTI) által jóváhagyott gyártmánylapjában foglaltak szerint az összetevő deklarált mennyiség tekintetében a ± 20%-os eltérés megengedett. A mérés ismételhetősége miatti eltérés lehetséges mértéke – mint ahogy erre a gyártmánylap a mennyiségi címszó alatt is utalt – ± 10%.
A deklarált mennyiségtől való eltérés lehetséges plusz-mínusz százalékos mértékének figyelembevételével képzett alsó határértékre, és a mérés ismételhetősége miatt is keletkeztethető plusz-mínusz százalékos eltérés alapján a két alapanyag – a B1 és a B6 vitamin – vizsgálat során megállapított mennyisége nem kifogásolható.
A terméken feltüntetett jelölés jogszerűségének alátámasztására előadta, hogy a mintavétel idején hatályos, és jelen termék tekintetében is alkalmazandó Magyar Élelmiszerkönyv 1-1-90/496. számú – az élelmiszerek tápértékének jelölésére vonatkozó – előírásának 6. § 8. pontja akként rendelkezik, hogy a termékeken feltüntetett értékeknek átlagértékeknek kell lenniük, ami azt jelenti, hogy a fogyasztó felé a terméken feltüntetett értékek tekintetében nem teljesen pontos adatokat köteles szolgáltatni a gyártó, illetve a forgalmazó, hanem csak egy átlagértéket.
Hivatkozott arra a felperes, hogy a termék forgalomba hozatali engedélyét megkapta, tehát az engedélyező hatóság a forgalomba hozatal feltételeit megvalósultnak tartotta.
Az engedély kiadásához csatolta a termék gyártmánylapját és a termék csomagolóanyagának szöveg-tervezetét; az engedélyező hatóság az abban foglaltakat nem kifogásolta, a forgalomba hozatalt annak megfelelően engedélyezte.
Az engedélyező hatóság tehát nem kérte, hogy a termék csomagolásán a gyártmánylapban feltüntetett, deklarált mennyiségtől való eltérést, illetve a mérés ismételhetősége miatti eltérést a felperes tüntesse fel, mint ahogy ennek feltüntetése hiányát a másodfokú hatóság határozatának indokolásában kifogásolta.
A jelölés jogszerűségével kapcsolatban hivatkozott a felperes az Ét. végrehajtásáról szóló 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM rendelet 9. számú mellékletében foglalt rendelkezésekre, és kifogásolta, hogy az alperes erre nem volt figyelemmel; ez a jogszabályhely engedi a deklarált mennyiségtől a mérési hibahatárokon belüli eltérést.
A felperes állítása szerint a termék az előírt, illetve jelölt minőségi jellemzőknek megfelelt, így a minőségvédelmi bírság kiszabásának az Ét. 26. § (1) bekezdése alapján nem volt helye. A minőségvédelmi bírság mértékét is sérelmezte az Ét. 26. § (2) bekezdése, és a végrehajtása tárgyában megjelent 55/19997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet 2. számú melléklete alapján. Előadta, hogy a számítás jogszerűtlen, mert az Ét. végrehajtási rendeletének 36. § (6) bekezdése értelmében az élelmiszer-ellenőrző hatósági mintavétellel ellenőrzésre kerülő élelmiszerhalmazt úgy kell megválasztani, hogy az azonos termelői helyen gyártott, vagy azonos beszerzésű és azonos jelölésű – azonos nap, műszak, szállítmány – termékegyedekből álljon. Hivatkozott a 36. § (7) bekezdésére is. Álláspontja szerint e jogszabályhely helyes értelmezése szerint az élelmiszer-ellenőrző hatósági intézkedés és szankcionálás a mintával azonos jelölésű termékhalmaz, illetve a szállítmány teljes mennyiségére vonatkozik. Megjegyezte, hogy ezen álláspontját erősíti az időközben hatályba lépett élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény 14. § (4) bekezdése is.
A perben rendelkezésre állt bizonyítékok alapján a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes keresete megalapozatlan, és azt elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes – vizsgálata során – nem vitatta, hogy a kapszula gyártmánylapján a hatóanyag-tartalom deklarált mennyisége ± 20% eltérést tartalmaz kapszulánként.
Az alperes azt sem vitatta, hogy a gyártmánylap szerint a kapszulatöltet tömege 480,0 mg, ± 10% eltérés lehet.
A felperes és az alperes között abban volt lényeges véleményeltérés, hogy a kapszula hatóanyag-tartalom deklarált mennyiség ± 20% eltérésben a ± 10%-os mérési ismételhetőség benne foglaltatik-e, vagy az a ± 20%-on felül értendő.
Az alperes szerint a mérési bizonytalanság ± 10%-os eltérési értéke benne foglaltatik a deklarált mennyiség ± 20%-ában, a felperes szerint a mérési bizonytalanság ± 10%-os eltéréseit a deklarált mennyiség ± 20%-án felül kell értelmezni.
A bizonyítási eljárás során a felperesi képviselő a szakértő azon megállapítását, hogy a kapszula előírt intervalluma és a mért intervallumok közös találkozásának, illetve együtt haladásának útja igen kevés – a B1 vitaminnál 0,09 mg, míg a B6 vitaminnál 0,05 mg, amely eredmény gyakorlatilag a nulla értéket jelenti – nem cáfolta.
Ezen indokok alapján a megyei bíróság az alperes minőségvédelmi bírság-kiszabási határozatának jogalapját megalapozottnak találta.
A megyei bíróság a bírságszámítás módját a 2004. április 20-ai mintavizsgálat alkalmával hatályos Ét. végrehajtása tárgyában kiadott 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet 2. számú melléklete alapján az alperes számolási módja szerint jogszerűnek találta, azzal jogilag egyetértett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet; annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a tényállás rögzítése körében elírásokat tartalmaz, ezen túl pedig az ügy érdemét illetően jogszabálysértő.
Kifogásolta a felperes felülvizsgálati kérelmében a megyei bíróság által rögzített tényállás pontatlanságát, hiányosságát.
Jogszerűtlennek tartotta azért is a jogerős ítéletet, mert a megállapított tényállásból okszerűtlen, iratellenes következtetést vont le, és döntésének szempontjai sem állapíthatók meg; így a megyei bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértette.
Álláspontja szerint – a megyei bíróság megállapításával szemben – nem annak volt jelentősége, hogy az alperes vitatja-e, vagy sem a kapszula töltettömege tekintetében a ± 10%-os lehetséges eltérési mértéket, ugyanis a vizsgálat tárgya nem a kapszula töltettömege volt, hanem annak hatóanyag-tartalma; a töltettömeg a felek között nem is képezte jogvita tárgyát.
A jelen peres eljárás szempontjából annak volt meghatározó jelentősége, hogy az alperes azt ismerte el, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvben megadott (1,1 mg és 1,5 mg) mért értékek mellett szereplő ismételhetőség nem más, mint a mérési bizonytalanság, aminek mértéke ± 10%.
Sérelmezte, hogy a megyei bíróság nem tette a tényállás részévé azt, hogy a felek egyező előadást tettek az ismételhetőség – más néven mérési bizonytalanság – fogalmára nézve.
Az alperes fogalom-meghatározása is azt támasztja alá, hogy a mérési bizonytalanság a mérést végzőhöz kötődik; amennyiben a mérést nem a gyártó végzi, úgy a mérési bizonytalanság a gyártótól független tényező.
Mindebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a gyártó által vállalt deklarált mennyiségtől való lehetséges ± 20%-os eltérésen kívül kell figyelembe venni az alperes által megadott ± 10%-os mérési bizonytalansági tényezőt. A felperes szerint ezt az álláspontját a perben szakértőként közreműködő Országos Gyógyszerészeti Intézet is megerősítette. A perben meghallgatott dr. P. M. előadta, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézetben a mérési hiba a plusz-mínusz tartalombeli eltéréshez pluszként adódik hozzá.
Mindezek alapján – a felperes álláspontja szerint – jogszerűtlenül járt el a megyei bíróság akkor, amikor ezen körülmények ellenére egyetértett az alperes azon álláspontjával, hogy a vizsgált termék B1 és B6 vitamin-tartalma nem felelt meg a gyártmánylapban vállalt értékeknek, és ekként a vizsgált termék jelölése sem volt megfelelő.
Részletes táblázatot munkált ki a felperes felülvizsgálati kérelmében, álláspontja alátámasztásául. Kifejtette, hogy a gyártmánylap szerinti megengedett értékeknek, és a mérés által megengedett eltérésnek van közös szakasza: a B1 vitamin esetében a közös szakasz 0,09 mg, a B6 vitamin esetében 0,05 mg, amelyet a szakértői vélemény is rögzített.
Álláspontja szerint teljesen okszerűtlen, és a felek előadásával, valamint a perben rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétes a megyei bíróság által elfogadott azon álláspont, hogy mivel kismértékű a két intervallum közös szakasza, ezért a termék B1 és B6 vitamin-tartalmát nem megfelelőnek kell minősíteni.
A felperes álláspontja szerint ugyanis azt a körülményt, hogy az adott hatóanyag-tartalom megfelelő-e, vagy sem, nem az dönti el, hogy a gyártmánylap szerinti elfogadhatósági intervallum és a mérés bizonytalansága miatti intervallum milyen mértékben fedik le egymást, hanem az, hogy a két intervallumnak van-e közös szakasza. Amennyiben ugyanis – bármilyen kis részben is – van a két intervallumnak közös szakasza, úgy a terméket nem lehet nem megfelelőnek minősíteni.
Kifejtette azon álláspontját is a felperes, hogy a mérési bizonytalanság a méréshez kapcsolódó, és a gyártótól független tényező; a gyártót nem érheti joghátrány azért, mert a mérés nem 100%-os pontosságú. Mivel a mérési bizonytalanság alapján megállapítható, hogy a termék B1 és B6 vitamin-tartalma megfelelő volt, az alperesnek nincs jogszabályi alapja arra, hogy ő – egy általa alkalmazott számítás alapján – a terméket nem megfelelően jelöltnek minősítse.
Ezzel összefüggésben előadta a felperes, hogy a megyei bíróság – azon túlmenően, hogy okszerűtlen következtetést vont le a bizonyítékokból – nem vette figyelembe a mintavételkor hatályos Ét. végrehajtásáról szóló 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM rendelet 9. számú, a tápanyag összetételére vonatkozó állítások melléklete 9. pontjának utolsó mondatába foglalt azon jogszabályi rendelkezést, miszerint ,,a deklarált értékeknek megfelelő vitamin- és ásványi anyag-koncentrációnak (a mérési hibák által meghatározott eltéréseken belül) a minőség-megőrzési idő végéig meg kell maradnia''.
Hivatkozott arra a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felülvizsgált határozat a minőségvédelmi bírságot jelölési hibára hivatkozással szabta ki.
A felperes álláspontja szerint a vizsgált termék B1 és B6 vitamin-tartalma a gyártmánylapnak megfelelt, és a tartalom megjelölése is megfelelő volt. Ez esetben kérdésként kizárólag az merülhetne fel, hogy a gyártmánylapon feltüntetett plusz-mínusz százalékos lehetséges eltérés-mértéket, és a mérési bizonytalanságból származó lehetséges ± 10%-os eltérés-mértéket a termék csomagolásán fel kell-e tüntetni. A felperes álláspontja szerint nem, ezen álláspontját az alperes sem kifogásolta; mindazonáltal a vizsgált termék jelölése sem lett volna kifogásolható.
Utalt arra a felperes a felülvizsgálati kérelemben, hogy a termék előállítását és forgalomba hozatalát az Ét. 6. §-a alapján az OÉTI engedélyezte.
A gyártmánylapon feltüntetett jellemzőknek a vizsgált termék B1 és B6 vitamin-tartalma megfelelt. A termék jelölése is a gyártmánylap III. fejezetében engedélyezettek szerint történt, a vizsgált terméken B1 vitamin esetében 1,4 mg, B6 vitamin esetében 2,0 mg szerepelt. A gyártmánylap III. fejezetének az élelmiszer jelölésére vonatkozó részéből kitűnik, hogy az OÉTI nem követelte meg a terméken a gyártmánylap szerinti deklarált mennyiségtől való lehetséges ± 20%-os eltérés feltüntetését, miként a mérési bizonytalanság tényezőjére utalást sem.
A jelölés jogszerűségének alátámasztásaként hivatkozott a Magyar Élelmiszerkönyv 1-1-90/496. számú – az élelmiszerek tápértékének jelölésére vonatkozó – előírására, annak 6. § 8. pontjára.
A felperes álláspontja szerint a megyei bíróságnak döntésénél figyelembe kellett volna vennie a 37/2004. (IV. 26.) SzCsM rendelet 9. § (1) bekezdésében foglaltakat is; e körben a jogalkotási törvényre hivatkozott.
A minőségvédelmi bírság összegszerűsége tekintetében kifogásolta, hogy az arra vonatkozó álláspontját a megyei bíróság részletesen nem indokolta, és döntése e tekintetben is jogszerűtlen.
Álláspontja szerint az élelmiszertétel fogalmának meghatározása körében nem lehet figyelembe venni sem az alperes által hivatkozott 4/1998. (XI. 11.) EüM rendelet 2. § i) pontjában meghatározott tétel-fogalmat, sem pedig a 19/2004. (II. 26.) FVM-SzCsM-GKM együttes rendelet 18. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést.
Az előző jogszabály ugyanis mikrobiológiai szennyeződések vizsgálatára vonatkozik, a második pedig 2004. május 1-jén lépett hatályba; a tétel fogalmát visszamenőlegesen nem lehet tágabban értelmezni, mint ahogy azt a mintavételkor hatályos jogszabályok alapján lehetett.
Álláspontja szerint a bírság kiszabása körében csak az a mennyiség vehető figyelembe, amely mennyiség ugyanazon jelölésű termékből ott volt fellelhető, ahonnan a vizsgált termék származott.
Hivatkozott az Ét. végrehajtási rendeletének 36. § (6) és (7) bekezdésében foglaltakra, amely – álláspontja szerint – úgy értelmezhető, hogy a vizsgálat vagy a gyártónál fellelhető, vagy egy adott, más helyről beszerzett, azonos jelölésű termékekre vonatkozhat, és a szankcionálás is csak az azonos jelölésű termékekre, mégpedig azon termékekre vonatkozhat, ahonnan a mintavételezés történt.
Sérelmezte, hogy a megyei bíróság – döntésének meghozatalakor – az 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet 2. számú mellékletében foglaltakat a jogszabály tartalmával ellentétesen értelmezte, és nem vette figyelembe a mintavételkor hatályos Ét. végrehajtási rendeletének 36. § (6) és (7) bekezdését.
A felperes álláspontja szerint a 2003. évi LXXXII. törvény 14. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezésre is figyelemmel kellett volna lennie a megyei bíróságnak, döntése meghozatalakor. E jogszabály már az első- és másodfokú határozat meghozatalakor hatályban volt, így alkalmazásának helye lett volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vont le.
A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság a következőkre.
A gyártmánylapban rögzített ± 20%-os eltérés már egy – a mérési bizonytalansággal – korrigált érték. A gyártó ezt az értéket azért adja meg, hogy az általa végzett minőségellenőrző vizsgálatok során mekkora eltérést tart még elfogadhatónak, ami a mérési bizonytalanság tényezőjét is magában foglalja, aminek általánosan elfogadott értéke ± 10%. A megállapított mért értékek nem feleltek meg a felperes által vállalt értékeknek.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy indokolatlan – és a termék minőségében jelentős ingadozást eredményez –, ha a mérési bizonytalanságot a felperes javára kétszer is figyelembe lehetne venni. A felperesi álláspontot elfogadva ugyanis a deklarált értéktől 30%-kal való eltérésre is lehetőség nyílna, ami már igen jelentős hatóanyagbeli különbséget jelent. A fogyasztók a címkén feltüntetett vitamintartalom biztosítását várják a terméktől, azonban a felperes – a gyártmánylapban vállalt kötelezettségtől eltérően – nem biztosította a jelölt értéktől való 20% hibahatáron belüli megfelelést.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vitaminok mennyiségének pontos ismerete rendkívül fontos információ. A vásárlók célzottan a vitaminszükséglet kiegészítésére vásárolják a vitaminozott készítményeket; azonban ha a termékben a deklarált tartalomtól jelentősen eltérő vitaminmennyiségek vannak, akkor más, pl. vitaminozott élelmiszer egyidejű fogyasztásával akár – szándékától eltérően – a napi ajánlott mennyiség többszörösét, vagy töredékét is elfogyaszthatja a fogyasztó.
Leszögezhető, hogy az alperes által kifogásolt és vizsgált élelmiszer-kiegészítő a magas árszínvonalú étrend-kiegészítő élelmiszer kategóriájába tartozik, amelynél a hasznosanyag-tartalom negatív eltérése a fogyasztók anyagi érdekének védelme érdekében is megengedhetetlen.
A perbeli vizsgálatok szerint az elfogadható és a mért eltérés oly nagy mértékben különbözik, hogy a termék ilyen eredmények mellett egyetlen minősítés során sem értékelhető megfelelőnek.
A perbeli adatok szerint véleményegyezés volt a kirendelt szakértő és az alperesi hatóság között, miszerint a minősítést végző vállal kockázatot az eredmény valódiságáért.
A perbeli esetben a magas valószínűségi ráta (91%, 95%-os) a minősítés szempontjából nem hordoz kockázatot, e kockázat az 50% és 70%-os valószínűségi szint mellett állna fenn.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vizsgálatot végző személynek – eljárása során – figyelembe kell vennie a ,,Jelentés a vizsgálati eredmények, a mérési bizonytalanság, a visszanyerési tényezők és az EU élelmiszerre és takarmányra vonatkozó jogszabályaival kapcsolatos jelentését''. Ebben ajánlásként került megfogalmazásra a 7. pontban, hogy a mérési bizonytalanságot akkor ajánlatos figyelembe venni, ha specifikációval kapcsolatos egyezés megállapítható.
A gyakorlatban, ha a törvényalkotó meghatározott egy maximumértéket, a vegyelemző megállapítja a vegyi összetételt, és felméri az értékhez kapcsolódó mérési bizonytalanság szintjét. A valós érték a bizonytalansági tényezőnek a mért értékből való kivonása után adódik. Ha ez az érték magasabb, mint a szabályozásban szereplő maximumszint, akkor biztos az indokolt kétség, hogy a minta vegyi összetétele magasabb, mint a jogszabályilag kívánatos.
Hangsúlyozza Legfelsőbb Bíróság, hogy a gyártót nem éri hátrány a hatóság által végzett vizsgálatok mérési bizonytalanságából eredő megállapítások kapcsán; figyelemmel arra, hogy a 10%-os eltérés a gyártó által meghatározott 20%-os eltérési tartományban van benne.
Az EU-s jogalkalmazás a hivatkozottak szerint mindenképpen elismeri a mérési bizonytalanság lehetőségét, amely nem a gyártó kárára értékelendő.
A felperes által hivatkozott azon rendelkezés, miszerint a deklarált értékeknek megfelelő vitamin- és ásványi anyag koncentrációnak a mérési hibák által meghatározott eltéréseken belül a minőség-megőrzési idő végéig meg kell maradnia, a fogyasztóvédelmi hatóság okfejtését támasztja alá; eszerint ugyanis a gyártó által meghatározott ± 20%-os eltérésen belüli tartományban kell szerepelnie a mért értékeknek a minőség-megőrzési idő alatt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a közigazgatási hatóságok az eltérést – a felperes előnyére – jelölési hibának minősítették, és 06-os szorzót alkalmaztak a szakvéleményben megállapított tények alapján. A gyártmánylaptól eltérő összetétel tényállása esetén, 08-as szorzóval, a bírság az 1 millió Ft-os összeget meghaladó lett volna.
A mintavételkor hatályos 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet 2. számú mellékletének tényállása alapján ugyanis a hiba a 08-as faktorral számolandó, gyártmánylaptól eltérő összetétel volt. Figyelemmel azonban arra, hogy a termék beltartalmi paraméterei a jelölésben foglaltaknak nem voltak megfeleltethetők, a fogyasztók valósághű tájékoztatásának sérelme megállapítható volt a felperes terhére.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárás során a mintavételkor hatályos jogszabályi előírásokat kellett alkalmazni.
Az étrend-kiegészítőkről szóló 37/2004. (IV. 26.) SzCsM rendelet – amelyre a felperes hivatkozott – amellett, hogy az eljárás során nem volt még alkalmazható, nem tartalmaz kedvezőbb szabályozást az adott ügyre vonatkozóan, a gyártó által jelzett vitamintartalom ugyanis a rendelet hatálybalépését követően is úgy kell, hogy szerepeljen, hogy a gyártmánylapban foglaltaktól a megengedett mérési bizonytalanságon belül ne térjen el.
Az Ét. 26. § (2) bekezdése szerint a bírság mértéke a kifogásolt tételmennyiségtől függ. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a hiba gyártási eredetű, ezért az azonos jellemzőkkel legyártott teljes mennyiség hibásnak minősül.
Az alperes a terméken szereplő tételazonosítóval azonos jelölésű termékek mennyiségét és árát kérte be a felperestől; eszerint határozta meg a hibás tétel mennyiségét.
Az Ét. végrehajtásáról szóló 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM együttes rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 29. § (1) bekezdése rendelkezik a tételazonosító jelölés elhelyezéséről; a tételazonosító jelölés hivatott jelölni az azonos jellemzőkkel legyártott termékeket.
A Vhr. 36. § (7) bekezdése ellenőrzéskor hatályos szabályozása szerint az élelmiszerellenőrző hatósági intézkedés és szankcionálás a mintával azonos jelölésű termékhalmaz, illetve a szállítmány teljes mennyiségére vonatkozik.
Jelen esetben megállapítható, hogy a kifogásolt élelmiszertétel gyártási hibával került forgalomba, ami a teljes, azonos jelölésű termékhalmazt érinti.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint helyesen hívta fel az alperes a tétel fogalmának meghatározása körében az Ét. felhatalmazása alapján alkotott 4/1998. (XI. 11.) EüM rendelet 2. § i) pontját.
Az egyes élelmiszerellenőrzési igazgatási szolgáltatásokért fizetendő díjakról, valamint a díjak és minőségvédelmi bírság megfizetésének és felhasználásának módjáról szóló 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet 2. számú melléklete értelmében a minőségvédelmi bírság kiszámításának módja: bírság = egységár x mennyiség x faktor, ahol az egységár – az élelmiszertétel fogyasztói, csomagolási egységeinek az ára – az élelmiszer-előállító helyen a termelői ár, a nagykereskedelmi raktárban a nagykereskedelmi ár, a kiskereskedelmi egységben a kiskereskedelmi ár, azaz jelen esetben a termelői ár. Figyelemmel az együttes rendelet értelmező rendelkezésére, jelen ügyben nem a mintavétel helye szerinti mennyiséget kellett alapul venni a bírság meghatározása során, hanem – a gyártási hibából kifolyólag – a teljes legyártott mennyiséget.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletben észlelhető egy-két szám-elírás az ügy érdemére nem hatott ki, így az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel nem bír.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint megalapozottan minősítette a megyei bíróság jogszerűnek az alperes eljárását, és az annak eredményeként született másodfokú döntést; ezért helytálló volt a kereset elutasítása.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV.37.176/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás