PÜ BH 2008/242
PÜ BH 2008/242
2008.09.01.
I. Az eltartott által a tartási szerződés megszüntetése iránt indított perben halála esetén jogutódai beléphetnek (Pp. 61. §).
II. Nincs helye a tartási szerződés megszüntetésének, ha a kötelezett szerződésszerű teljesítését a jogosult kellő indok nélkül, egyoldalúan visszautasítja (Pp. 157. §, Ptk. 4., 277. és 589. §).
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes és az örökhagyó K. I. által 2003. április 15-én kelt tartási szerződést megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy a D., T. út K. szám alatti – ingatlant 30 napon belül saját és családtagjai személyes holmijainak kiürítésével adja a felperesek birtokába. Kötelezte az alperest 2006. május 4. napjától kezdődően minden hónap 15. napjáig lejáróan a kiürítés időpontjáig havi 70 000 forint használati díj fizetésére. Kötelezte a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek az ingatlan birtokbavételének időpontjában 1 278 397 forintot, amelybe a birtokba adásig fennálló 2006. május 4-étől esedékes havi 70 000 forint használati díjat beszámíthatják. Az alperest le nem rótt illeték és elsőfokú perköltség fizetésére kötelezte, egyebekben és ezt meghaladóan a keresetet és viszontkeresetet elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperesek a 2003. december 3-án elhunyt K. I. törvényes öröklésre jogosult leszármazói.
A felperesi jogelőd 2000 szilveszterén ismerkedett meg az alperessel és közöttük ezt követően egyre szorosabb érzelmi kapcsolat alakult ki. A felperesi jogelőd már 2000-ben is súlyos alkoholizmus talaján kialakult májcirózisban szenvedett. Az alperes 2001–2002. első felében már fennálló napi kapcsolatuk során több esetben a felperesi jogelődnek önzetlenül nyújtott szolgáltatásokat lakása rendbetételével, főzéssel, bevásárlással és az orvosi kezelések körében. A felperesi jogelőd 2002 júliusa körül, mivel vállalkozását már nem tudta ellátni és 400 m2 alapterületű lakását nem tudta fenntartani, azokat értékesítette, és a T. utcában egy kisebb alapterületű ingatlant vásárolt, amelyhez az alperes 2003 tavaszán kapott kulcsot. 2003 elejére a felperesi jogelőd állapota egyre rosszabbra fordult, egyre magányosabb lett és ragaszkodott volna ahhoz, hogy az alperes állandóan vele legyen. Ismerőse útján megpróbálta az alperest rábeszélni házasságkötésre, az azonban eredménnyel nem járt. Elvárta, hogy az alperes teljes gondoskodást nyújtson neki, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy az alperessel tartási szerződést köt és tulajdonába adja a T. utcai ingatlant.
2003. április 15-én az alperessel felkereste dr. G.-né dr. T. I. ügyvédet, aki előtt az igényeit figyelembe véve tartási szerződést kötöttek. A felperesi jogelőd bankban lévő pénzéhez – az ügyvéd tanácsára – a pénz felvételére általános meghatalmazást adott az alperesnek.
A szerződéskötést követően délután a felperesi jogelőd rosszul érezte magát, az alperes kíséretében felkereste a háziorvost, aki kórházba utalta. Április 13-án az alperes szállította a III. Belklinikára, ahol április 24-éig kezelték. Az absztinencia és a kórházi kezelés eredményeként állapota javult, azonban április 28-án ismét a III. Belklinikára került, ahova ismételten az alperes szállította be. Az alperes értesítette kórházban tartózkodásáról a felperes szüleit. A család ezt követően több ízben kifogásolta az alperes kórházi látogatásait és május 19-én a felperesi jogelődöt a K. Kórházba szállították. A felperesi jogelőd családja ezt követően rendszeresen, egymást sűrűn váltva a felperes közelében voltak, és fizikai kényszerrel is elzárták az alperest a felperesi jogelőd meglátogatásától. Ebben az időben a felperesi jogelőd pszichés állapota változó volt, időnként tiszta, máskor zavart tudati állapotú, és emiatt rendkívüli módon befolyásolható volt. A felperesi jogelőd a családtagok állandó jelenlétét és azt látva, hogy a kórházi dolgozók is jobban tolerálják a családtagok, mint az alperes látogatásait, úgy érezte, hogy nagy bajt csinált azzal, hogy tartási szerződést kötött az alperessel. Ekkor sógora közreműködésével pszichiátriai vélemény adását követően két nyilatkozatot írt alá két tanú előtt, egyrészt, hogy a tartási szerződést meg akarja szüntetni, másrészt arra vonatkozóan, hogy az alperes őt ne látogatassa.
2003. május 26-ától a felperesi jogelőd a szülei lakásán tartózkodott, ügyeit családtagjai intézték, ettől kezdődően az alperes a felperesi jogelőddel személyesen kapcsolatot létesíteni sem tudott, mert azt családja megakadályozta. 2003. május 28-án ügyvédi meghatalmazást adott jelen per indítására.
A felperesi jogelőd a keresetében a tartási szerződés megszüntetését kérte arra alapítottan, hogy az alperes tudatában volt annak, hogy egészségi állapota válságos, a szerződést az ő közeli halálának reményében kötötte, bizalma az alperesnek megingott és az alperes a szerződés alapján szolgáltatást sem nyújtott.
Az alperes a kereset elutasítását, másodlagosan életjáradéki szerződéssé átalakítását kérte.
A felperes 2003. december 3-án elhunyt, leszármazói perbe léptek, és az eljárás folytatása mellett megfelelő elszámolást és a felperes használati díj fizetésére kötelezését kérték. Az alperes a jogutódokkal szemben elsődlegesen a per megszüntetését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesi jogelőd mind a tartási szerződés megkötésekor, mind a kórházban aláírt nyilatkozat megtételekor az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezett, azonban valószínűsíthetően az alapbetegségéből kifolyóan befolyás alatt állt, ez azonban belátási képességét nem zárja ki. Megállapította, hogy a nyilatkozatokon és az ügyvédi meghatalmazásokon is a felperesi jogelőd aláírása található.
Úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 589. § (2) bekezdése alapján – a felperesi jogelőd akaratára figyelemmel – a szerződés megszüntetésének van helye. A szerződés ugyan érvényesen létrejött, de életjáradéki szerződéssé való átalakításának helye nincs, mert a szerződés eredeti rendeltetését nem töltötte volna be, mivel a felperesi jogelőd személyes gondozás, ápolás és a szerződésben megfogalmazott szolgáltatások közvetlen nyújtása miatt kötött szerződést az alperessel és miután ennek lehetőségét már nem látta, a perindításra adott nyilatkozatot és meghatalmazást.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában – a bírói gyakorlatra utalással – a jogutódok öröklési bizonyítvánnyal igazolt perbe lépését elfogadta. A szerződés megszüntetése körében jogutódok a felperesek, ők az igény jogosultjai, ezért a jogelőd halála miatt a Pp. 157. § g) és 158. § alapján a per megszüntetésének helye nincs.
A megfelelő kielégítés körében vette figyelembe, hogy a felperesi jogelődöt a hozzátartozók elzárták, a látogatást is elvonva az alperestől. Az elszámolás során a felperesek által sem vitatott és az alperes által kért 1 478 397 forint alperesi szolgáltatás ellenértékéből indult ki, amelyből levonta az alperes által a bankszámláról felvett 200 000 forintot.
Az alperesek használati díj iránti viszontkeresetét 2003. június 1-jétől alaptalannak ítélte, mert a haszonélvezeti jogot a felperesi jogelőd lett volna jogosult gyakorolni, ha a hozzátartozók az alperesnek lehetővé teszik az ápolást és gondozást a T. utcában. A Ptk. 159. § (2) bekezdés alapján arra utalt, hogy a haszonélvezeti jog nem ruházható át, de annak gyakorlása átengedhető. A felperesi jogelőd azonban a haszonélvezeti jog átengedésére vonatkozó nyilatkozatot nem tett, az alperes ezért joggal tagadta meg a hozzátartozói által kezdeményezett birtokba adást. Az alperesnek ugyanakkor 2006. június 4-étől számolnia kellett azzal, hogy az ingatlant a felperesek birtokába kell adni, ezért ettől kezdődően köteles használati díj fizetésére.
A felek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest 2003. június 3. és 2003. december 3. közötti időre kötelezte havi 70 000 forint használati díj megfizetésére, mellőzte ez utáni időre vonatkozó alperes használati díjban történő marasztalását, továbbá a használati díjnak a beszámítására vonatkozó rendelkezést. A felperesek által az alperesnek fizetendő marasztalás összegét 858 397 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felpereseket perköltség, az alperest le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperesi jogutódok 2004. február 3-án perbe léptek, a módosított Pp. 157. § g) pontját 2006. január 1-jétől kell alkalmazni, annak visszaható hatálya nincsen, ezért alaptalan az alperes per megszüntetésére irányuló kérelme.
A per érdemét illetően egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a szerződés megkötése és a per megindítása között az eltartott bizalma az alperesben megingott. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a szerződés megszüntetését az eltartott kezdeményezte, azt azonban nem lehetett megállapítani, hogy az elhatározása befolyásmentesen alakult ki, mindezek mellett az elsőfokú bíróság a Ptk. 589. § (2) bekezdése alapján helyesen járt el, amikor a szerződést megszüntette.
A használati díjjal kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy a felperesi jogelődöt az átruházott ingatlanon holtig tartó haszonélvezeti jog illette. A másodfokú eljárás során csatolt levelekből arra a következtetésre jutott, hogy a felperesi jogelőd az őt megillető haszonélvezeti jog gyakorlását átengedte, ezért 2003. június 3-ától december 3-án történt elhalálozásáig, mikor a haszonélvezeti jog megszűnt, az alperes használati díjat tartozik fizetni a felpereseknek 420 000 forint összegben. A bankszámláról felvett 200 000 forinttal kapcsolatban arra utalt, hogy az alperes nem bizonyította, hogy az összeget a felperesi jogelőd neki ajándékozta, ezért a szerződés megszüntetéséhez kapcsolódóan azzal elszámolni köteles.
Az elszámolás során a felperesek által 200 000 forint összeggel csökkentett elismerés összegét 1 278 397 forintra tette, melyből levonta a felpereseknek járó 420 000 forint használati díj összegét és ekként a marasztalás összegét leszállította.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgáltai kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az érdemi elbírálására irányuló kérelme az ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására irányult.
A felülvizsgálati kérelmében eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozott. Az eljárási jogszabálysértés körében elsődlegesen azzal érvelt, hogy jogszabálysértően jártak el a bíróságok, amikor a Ptk. 586. § (4) bekezdésére és a módosított Pp. 157. § d) pontjára figyelemmel a per megszüntetése iránti kérelmét nem teljesítették. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy az eljárás félbeszakadását követően hatályos perbe lépés nem történt, mert a jogutódlás kérdésében a Pp. 61-65. §-ai szerint a bíróság jogerős végzést nem hozott, ezért a félbeszakadás után tett valamennyi nyilatkozat és rendelkezés hatálytalan, az ítélet hatályon kívül helyezésének új eljárásra utasításnak van helye.
Az anyagi jogszabálysértés körében azzal érvelt, hogy az eljáró bíróságok a Ptk. 589. § (2) bekezdését ugyan figyelembe vették, de tévesen alkalmazták és figyelmen kívül hagyták a Ptk. 4. § (4) bekezdésének a saját felróható magatartásra hivatkozás tilalmát, valamint a Ptk. 277. §-ának (4) bekezdését az együttműködési kötelezettség megsértését. A felülvizsgálati kérelemben kifejtette, hogy a szerződés megszüntetésére okot adó körülmények nem állnak fenn, mert a felperesek jogelődjük felróható magatartására alapították igényüket, aki családi befolyás alatt önkényesen zárkózott el a szerződésszerű teljesítés felfogadásától, a szerződés teljesítése nem vált lehetetlenné, alkalmas volt arra, hogy a rendeltetését betöltse, azt az eltartott szegte meg, mert nem tett semmit a családja hibájára visszavezethetően a bekövetkezett állapot megszüntetésére. Sérelmezte a használati díjban való marasztalását, arra hivatkozott, hogy a haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedését a néhai nem közölte, a felperesek pedig nem bizonyították. Álláspontja szerint a számláról felvett 200 000 forintra a felperesek igényt nem támaszthatnak, mert a számla feletti rendelkezési jogát a jogelődjük biztosította, az ő érdekében történt a pénzfelvétel és azt később sem kifogásolta, a megfelelő kielégítés körében pedig a bíróság megfelelő elszámolást sem eszközölt.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és az alperes perköltségben marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozott. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy az eljárt bíróságok a módosított Pp. 157. §-ának g) pontját megsértették azáltal, hogy a per megszüntetésére irányuló kérelmét nem teljesítették, mert a Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése szerint a tartási szerződés a jogosult haláláig áll fenn, anyagi jogutódlásnak a per alapjául szolgáló jogviszonyban pedig helye nincs.
I. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában kifejtette, hogy a tartási, életjáradéki szerződésből eredő igény érvényesítése esetén az eltartott halálával a peresített anyagi jogi követelések nem vesztik jogalapjukat, e követelések tekintetében – a perben érvényesített keretben – jogutódlásnak van helye (BH 1999/310., BH 1982/2/47., BH 1989/1/13.).
A tartási szerződés jogosultja által peresített megszüntetés iránti igény esetében ugyanis nem a tartási jogviszonyban való jogutódlásról van szó. A Ptk. 589. §-a értelmében az ember halálával hagyatéka, mint egész száll át az örökösre, a hagyatékba pedig az aktívák mellett a tartozások és követelések is beletartoznak. Az eltartottnak a szerződés megszüntetésére irányuló követelését tartalmazó perben a per folytatására jogosult jogutódja az, aki az eltartott után öröklésre jogosult, így a perben felléphet az, aki a törvényes öröklés rendje szerint az eltartott örököse.
Nem sértettek ezért eljárási szabályt az eljárt bíróságok a per megszüntetésének mellőzésével.
Az alperes azzal is érvelt, hogy a bíróságok a felperesi jogutódlás kérdésében alakszerű jogerős végzéssel nem döntöttek, ezért hatályos perbe lépés az eljárás félbeszakadását követően nem történt. Erre azonban az alperes a megelőző eljárásban nem hivatkozott.
Helyes a felperes ellenkérelmében kifejtett álláspontja, hogy a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt, mert amely kérdéssel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el (BH 1995/3/163., LB 2000/20/331. EH).
Eljárási szabálysértésnek minősül ugyan, hogy a bíróság a jogutódlás kérdésében alakszerű határozatot nem hozott, annak azonban a felperesek öröklési bizonyítvánnyal valószínűsített örökösi minőségére tekintettel az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt, ezért az eljárás megismétlésének szükségességére az alperes okkal nem hivatkozhat.
II. A per érdemét illetően viszont az alperes az anyagi jog szabályainak sérelmére alappal hivatkozott.
A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése értelmében tartási szerződés esetében, ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon nem valósítható meg, a szerződés megszüntetését. A fenti jogszabályból következően a tartási szerződés megszüntetése csak végső eszköz, amelyet a bíróság akkor alkalmazhat, ha a szerződés fenntartása lehetetlenné vált és célja annak módosítása útján sem valósítható meg.
A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése értelmében a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. Tartási szerződés esetén az együttműködésnek arra kell irányulnia, hogy a szerződés eredeti célját és rendeltetését be tudja tölteni és ez a kötelezettség mindkét szerződő felet terheli. A szerződés megszüntetésére irányuló perben a jogkövetkezmények alkalmazásánál a bíróságnak értékelni kell a szerződésszegést: mind a jogosultnak, mind a kötelezettnek a szerződésszerű teljesítéssel kapcsolatban tanúsított kifogásolható magatartását. A szerződésszerű teljesítésnek alapos indok nélküli visszautasításával a jogosult nem teremthet egyoldalúan alapot a szerződés megszüntetésére, saját felróható magatartására ugyanis előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat [Ptk. 4. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében (7. old. hatodik bekezdés) a szerződés megszüntetésének indokát sem adta, mindössze a felperesi jogelőd akaratára utalt. A másodfokú bíróság (az ítélet 2. old. ötödik bekezdésében) a felperesi jogelőd bizalomvesztésére és a keresetében előadottakra utal vissza.
A per adatai alapján viszont az állapítható meg, hogy az alperes már 2001-jétől nyújtott a felperesi jogelőd részére – bár önzetlenül, nem ellenszolgáltatás fejében – szolgáltatásokat, tehát a szerződésnek volt előzménye. Megállapítható az is, hogy az alperes, amikor arra lehetősége volt, a szerződésnek eleget tett, amikor pedig a felperesi jogelőd családja abban megakadályozta, a szerződést a maga részéről megpróbálta teljesíteni. Erre utalnak az alperes levelei, a szociális otthoni díj megfizetésére vonatkozó befizetések. Mindezekből következően az alperesnek teljesítéssel kapcsolatban szerződésszegő magatartása nem volt. Ugyanakkor a felperesi jogelőd sógorának tanúvallomása arra utal, hogy a felperesi jogelőd a szerződéskötést megbánta, és vagyonát az alperes helyett gyermekeinek kívánta juttatni. A perbeli adatok alapján nem állapítható meg, hogy a szerződés teljesítése lehetetlenné vált, a családtagok befolyásának vagy közreműködésükkel történő visszautasítás pedig a szerződés megszüntetését nem alapozza meg.
A megállapítható tényállásból ezért az eljárt bíróságok okszerűtlen és téves következtetést vontak le, ezért a jogerős ítélet a fenti hivatkozott anyagi jogszabályokat sérti.
Mivel a kereset a jogszabályban írt feltételek hiányában elutasítandó volt, a felek között elszámolni nem kell. Az alperes, mint az ingatlan tulajdonosa a szerződéssel érintett ingatlant birtokolni jogosult. A haszonélvezeti jog gyakorlásának átengedését a peradatok nem támasztották alá, ezért az alperes használati díj fizetési kötelezettségének jogalapja sem áll fenn.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és mivel a döntéshez szükséges tények megállapíthatók voltak, a keresetet elutasító döntést hozott.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.240/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás