GÜ BH 2008/246
GÜ BH 2008/246
2008.09.01.
Ha az egyetemleges jogosultak egyike a teljes követelést engedményezi, ez nem érinti a másik jogosult hitelezői helyzetét – Bármelyikük az egész szolgáltatást követelheti, de egymás között a követelés – ha jogviszonyukból más nem következik – egyenlő arányban illeti meg őket [Ptk. 329. §, 335. § (1) bek., 336. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes egymás között egyenlő arányban 33 millió forint kölcsönt nyújtottak a perben nem álló K. J.-nek. K. J. tartozását a 2000. szeptember 1-jén kelt tartozás-átvállalási nyilatkozattal a G. Kft. átvállalta, egyidejűleg a szerződő felek vételi jogot alapítottak a felperes és az I. r. alperes javára a G. Kft. tulajdonát képező, 24/8. helyrajzi szám alatt felvett ingatlan G. Kft. nevén álló 1958/10822 tulajdoni illetőségére, amelyen egy autómosó működött. A szerződés szerint a G. Kft. az autómosót 2000. október 1. napjától kezdődően haszonkölcsön jogcímén a felperes és az I. r. alperes használatába adta. A birtokba adott autómosót fél évig a felperes és az I. r. alperes közösen üzemeltették, 2001 áprilisától kezdődően már csak a felperes működteti.
A G. Kft. a kölcsönt nem fizette vissza, 2003. július 1-jétől felszámolás alatt áll. A felszámolási eljárásban az I. r. alperes 33 millió forint erejéig hitelezői igénybejelentéssel élt, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. 2003. október 9-én az I. r. alperes a felszámoló által visszaigazolt fenti követelését – kifejezetten bizonytalan követelésként – a IV. r. alperesre engedményezte 20 millió forint ellenérték fejében. A IV. r. alperes 2004. július 27-én a követelést a II. r. alperesre; a II. r. alperes pedig 2004. december 20-án a III. r. alperesre tovább engedményezte.
A felperes a többször módosított keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg miszerint a felperes alanyi jogon hitelezőtársa volt az I. r. alperesnek a G. Kft. felszámolási eljárásában; hogy az I. és a IV. r. alperesek között 2003. október 9-én megkötött engedményezési szerződés érvénytelen, amelynek azonban az érvényessé nyilvánítását kérte. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a felperes 16 500 000 Ft erejéig hitelezőtársa az E. Kft. III. r. alperesnek.
Az I. és III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a kölcsönszerződésből eredő követelés a felperest és az I. r. alperest mint egyetemleges jogosultakat illette meg, ezért az I. r. alperes egyrészt jogszerűen érvényesíthette a teljes követelést a kötelezettel szemben, másrészt jogszerűen rendelkezhetett a követelés egészének átruházásáról. A II. és IV. r. alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. és a IV. r. alperesek között 2003. október 9. napján kötött engedményezési szerződés részben, – a felperes által kölcsönként nyújtott 16 500 000 Ft és járulékai vonatkozásában – semmis. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A szerződés érvénytelensége tekintetében az elsőfokú bíróság megítélése szerint a szolgáltatás osztható volt, ezért az a felperest és az I. r. alperest egymás között egyenlő arányban illette meg. Az I. r. alperes csak az általa nyújtott 16 500 000 Ft tekintetében volt jogosult az engedményezésre, így a 2003. október 9. napján kötött engedményezési szerződésben 16 500 000 Ft tekintetében lehetetlen szolgáltatásra vállalt kötelezettséget. A Ptk. 227. §-ának (1) bekezdése szerint a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis.
A másodfokú bíróság a felperes, valamint az I. r. alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és a III. r. alpereseknek 50 000-50 000 Ft elsőfokú perköltséget, és az államnak 900 000 Ft elsőfokú és 900 000 Ft másodfokú eljárási illetéket.
A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak az I. és a IV. r. alperesek között létrejött engedményezési szerződés részleges érvénytelenségével kapcsolatos megállapításaival. Abból, hogy a szerződő felek a kötelezett teljesítésének módját, illetőleg arányát kifejezetten nem határozták meg, arra lehet következtetni, hogy a kölcsönszerződés alapján a kötelezett a teljes tartozást bármely jogosult kezéhez joghatályosan teljesíthette, illetőleg a kötelezettől bármelyikük jogosult volt a teljes tartozás megfizetését követelni. Ezt a körülményt a per adatai is alátámasztották, többek között, hogy a felperes a jelen perben kifejezetten elismerte, hogy 2003 őszén tett olyan nyilatkozatot, miszerint a követelése az I. r. alperessel egyetemleges. Alátámasztotta az egyetemlegességet az a körülmény is, hogy a kötelezett a kölcsönt egy összegben lett volna köteles visszafizetni, a fedezetül felajánlott autómosót pedig a kölcsönadók közösen voltak jogosultak használni. Mivel a felperes és az I. r. alperes egyetemleges jogosultak voltak, az I. r. alperes mint egyetemleges jogosult a teljes követelésre vonatkozóan jogszerűen megköthette az engedményezési szerződést. A követelés érvényesítésére irányuló nyilatkozatok a Ptk. 335. §-ának (2) bekezdése szerint minden jogosultra kihatottak, az adott esetben az I. r. alperes azzal, hogy az adós ellen indult felszámolási eljárásban a követelést engedményezte a IV. r. alperes javára, a követelés érvényesítésének egyik lehetséges formáját gyakorolta. A szerződés ezért nem volt érvénytelen, és ebből eredően nem voltak érvénytelenek az azt követően kötött további engedményezési szerződések sem. Az I. r. alperes a hozzá befolyt összeggel a másik jogosult – tehát a felperes – felé köteles elszámolni. A felperes ezért az igényét jogszerűen az I. r. alperessel szemben érvényesíthette volna marasztalásra irányuló kereset formájában, amit a jelen perben nem terjesztett elő. Ennek hiányában a bíróság a felperes és az I. r. alperes elszámolási jellegű vitáját nem bírálhatta el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az I. és IV. r. alperesek között létrejött engedményezési szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását felperest illető 16 500 000 Ft vonatkozásában, továbbá a szerződés érvénytelen részének érvényessé nyilvánítását. Előadta, hogy a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróságoknak a törvény erejénél fogva hivatalból rendelkezni kellett volna az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás visszatérítéséről, ami jelen esetben 16 500 000 Ft és annak 2003. október 9-étől a kifizetés napjáig járó kamatai tekintetében való rendelkezést jelentette volna.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Ptk. 335. §-ának (2) bekezdésében, a 328. §-ának (1) bekezdésében, 237. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a per tárgyát képező engedményezési szerződésben három jogalany szerepelt, nevezetesen a tartozás-átvállalás folytán a G. Kft. mint adós, M. S. és Z. Cs. mint hitelezők, akiket a másodfokú bíróság egyetemleges jogosultaknak tekintett annak ellenére, hogy az alapul szolgáló kölcsönszerződés (osztható szolgáltatásról) rendelkezett. Ezt a minősítést – a hitelezők egyetemleges jogosultságát – nem vitatja, de ennek jogkövetkezményeit csak az adott jogügyleten belül lehetett volna figyelembe venni. M. S. I. r. alperes azonban nem rendelkezett olyan jogosultsággal, amely feljogosította volna a felperes követelés-része feletti rendelkezésre, az azzal kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére. Az engedményezésről szóló szerződésben egyébként a felperes neve említésre sem került, ami arra utal, hogy mind az engedményező, mind az engedményes rosszhiszemű volt az engedményezési szerződés megkötésekor. A rosszhiszeműséget állítása szerint az engedményező és az engedményes, valamint hozzátartozóik közötti személyi összefüggések is alátámasztják.
A másodfokú bíróság jogsértéssel állapította meg, hogy a követelés engedményezésével igényérvényesítés történt, az engedményezési szerződés egy újabb jogügylet, ami nem sorolható a követelés érvényesítése kategóriájába [Ptk. 335. §-ának (2) bekezdése]. Az I. és a IV. r. alperes között létrejött engedményezési szerződés ezért részben érvénytelen – ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította –, mert a szerződés jogszabályba és a jóerkölcsbe ütközik, így a további – látszat engedményezések – is részben érvénytelenek.
A teljes követelésnek végül a III. r. alperes vált a tulajdonosává, a III. r. alperes pedig a teljes követelést érvényesítette a felszámolás alatt álló G. Kft.-vel szemben, így a 33 millió forintot és annak járulékait megkapta. Mivel a G. Kft. elleni felszámolási eljárás befejeződött, a továbbiakban már a felperes a követelés hányadát a felszámolt kft.-vel szemben nem érvényesíthette, így az eredeti állapot e vonatkozásban nem állítható helyre. Indokolt ezért az érvénytelen szerződési rendelkezésnek a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerinti érvényessé nyilvánítása. Ez okból elszámolási jogviszony keletkezett a felperes és a III. r. alperes között. A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárt bíróságnak a törvény erejénél fogva rendelkeznie kellett volna az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás visszatérítéséről, ami jelen esetben 16 500 000 Ft és annak 2003. október 9. napjától járó kamatait foglalja magában.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a másodfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A jogvita elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy a követelés nem a tulajdonjog tárgya, hanem egy jogosulti pozíció. A jogosult a saját pozícióját a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése alapján engedményezheti, azonban ennek során csupán azokat a jogosultságokat ruházhatja át, amelyek az átruházás előtt őt magát is megillették. Egyetemleges jogosultak esetében a Ptk. 335. §-ának (1) bekezdése szerint bármelyik jogosult az egész szolgáltatást követelheti és ezért az egész szolgáltatást jogosult harmadik személyre, mint engedményesre átruházni. Ezen átruházással azonban a másik egyetemleges jogosult hitelezői pozíciója nem szűnik meg, az új jogosult a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése értelmében az átruházó egyetemleges jogosult helyébe lép.
Minden olyan jogosulti nyilatkozat, amely nem jelenti a követelés érvényesítését, szubjektív hatályú és a többi jogosultra nem hat ki. Ennek minősül, ha egyik jogosult a tartozást elengedi, egyezséget köt, beleegyezik a tartozás-átvállalásba vagy a követelést engedményezi. Az engedményezés tehát szubjektív hatályú jognyilatkozat, és mint ilyen nem hat ki a többi hitelezőre. Tekintve, hogy az engedményezés nem az adóssal szemben a követelés behajtása érdekében tett lépés (az adóst annak megtörténtéről csupán értesíteni kell), az nem jelenti a követelés érvényesítését, így nem jelenti a felperes jogosulti helyzetének megváltozását sem.
Tekintve, hogy a szerződésbeni jogosulti pozíció az I. r. alperes részéről engedményezéssel átruházható volt, az I. és IV. r. alperesek közötti engedményezési szerződés nem érvénytelen, így ez okból nyilvánvalóan nem érvénytelenek az azt követő engedményezési szerződések sem.
Az engedményezés következtében a IV. r. alperes mint engedményes, majd a II. és a III. r. alperesek is egymást követően hitelezőkké váltak, azonban a felperes mint egyetemleges jogosult az engedményezést követően is hitelező maradt, így a Ptk. 335. §-ának (1) bekezdése szerint maga is jogosult volt az egész szolgáltatás érvényesítésére. Mivel azonban a tartozást átvállaló adós felszámolás folytán megszűnt, vele szemben az igény utóbb már nem volt érvényesíthető. Amennyiben azonban az adós ellen indult felszámolási eljárásban a III. r. alperes követelése kielégítésre került, az lehet a jogvita tárgya, hogy a felperesnek és a III. r. alperesnek mint egyetemleges jogosultaknak milyen módon kell egymás között elszámolniuk. Erre a jogviszonyra a Ptk. 336. §-a az irányadó.
Annak a jogkövetkezményét, hogy az engedményes az ellenérték fejében olyan követeléshez jutott, amely vele egyetemlegesen a felperest is megillette, az engedményező és az engedményes közötti jogviszonyban lehet levonni. A Ptk. 330. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel az engedményező szavatol a teljes követelés fennállásáért és azért, hogy másnak nincsen olyan joga a követelésen, amely akadályozná annak megszerzését.
Nem sértett jogszabályt ezért a másodfokú bíróság azzal, hogy a felperesnek az alperesekkel szemben előterjesztett, az engedményezési szerződések érvénytelenségére alapított keresetét elutasította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.345/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás