252/B/2008. AB határozat
252/B/2008. AB határozat*
2009.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdése, 37. § (1) bekezdése – az Alkotmány 9. § (2) bekezdésére, 70/E. § (1) bekezdésére, 70/I. §-ára alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdése, 37. § (1) bekezdése – az Alkotmány 13. §-ára és 70/A. § (1) és (3) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Több indítványozó fordult az Alkotmánybírósághoz a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 19. § (4) bekezdése, valamint 37. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, és megsemmisítését kérve.
Egyik indítványozó szerint azért alkotmányellenesek a Tbj. fent hivatkozott rendelkezései, mivel ezek alapján a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak tételes, fix összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie akkor is, ha egyébként a vállalkozásból nincs bevétele. Alkotmányellenesnek ítéli a szabályozást azért is, mert azon nyugdíjasok után, akik egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatnak az állam fizeti meg a fent nevezett tételes járulékot, míg a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező nyugdíjas erre maga köteles. Mindezzel megvalósulni látja az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének, valamint 70/A. § (1) és (3) bekezdéseinek sérelmét.
A másik indítványozó az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe, 70/E. §-ának (1) bekezdésébe, valamint 70/I. §-ába ütközőnek véli a Tbj. fentebb megjelölt rendelkezéseit.
Álláspontja szerint az, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke nem függ az elért bevételtől, illetve a felvett vállalkozói kivéttől, sérti az arányos közteherviselés alkotmányos elvét. Ugyancsak sérülni véli az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített szociális biztonsághoz való jogot, mivel a kiegészítő tevékenységet végző nyugdíjasoknak „olyan beígért szolgáltatások után kell járulékot fizetniük amely többletszolgáltatást nem nyújt, és azt a nyugdíjkorhatár elérésével már megszerezték”.
Úgy véli, hogy a nyugdíjasok kereső tevékenysége értelmét veszti a szabályozás következtében, hiszen „azért folytatnának a továbbiakban is kereső tevékenységet, hogy vállalkozásuk révén maguk gondoskodjanak megélhetésük és szociális biztonságuk felől kiegészítő, alkalomszerű bevétel révén. Az őket sújtó aránytalan közteher azonban ellehetetleníti ezen tevékenységi forma fenntartását”, s így sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt vállalkozáshoz való joguk.
A szociális biztonsághoz való jog sérelmére egy másik indítványozó is hivatkozik, mivel szerinte a jogalkotó „nem a jövedelemhez, hanem a kiegészítő tevékenységű vállalkozói igazolványhoz köti a befizetést”, ami úgy véli okot ad a jogszabály megsemmisítésére.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat a szoros tartalmi összefüggés miatt egyesítette és együttesen bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
2. A Tbj. hivatkozott rendelkezése:
„19. § (...)
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 4350 forint (napi összege 145 forint).”
„37. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot és a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot fizet. A nyugdíjjárulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. A Tbj. indítvány által érintett rendelkezései időközben – a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény 8. § (1) bekezdése értelmében 2009. január 1. napjától részben megváltoztak. A hatályos szabályok szerint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 4500 forint, napi összege pedig 150 forint. Tekintettel arra, hogy ez a módosítás a jogszabályi rendelkezés lényegét nem érintette, az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma továbbra is fennáll, tehát ilyen értelemben a régi és az új szabályozás tartalmi azonossága megállapítható, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatának megfelelően [pl. 335/B/1990., ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333–334.; 519/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1182, 1184.] a hatályos szabályozás tekintetében folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
2. Az Alkotmánybíróság először arról foglalt állást, hogy az indítvány nem tekinthető-e az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat [ABK 2009. január, 3.; (a továbbiakban: Ügyrend)] 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog”-nak. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, „ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani”. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor minősül ítélt dolognak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezés vonatkozásában, azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH, 1991, 972, 973.). Viszont ha az indítványt más okra, vagy más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítványt érdemben vizsgálja [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH, 1997, 200, 212.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH, 2002, 908, 911.].
2.1 Az Alkotmánybíróság már vizsgálta a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó baleseti járulék fizetésére kötelezését, és az akkor hatályos, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 119/A. § (1) és (3)–(5) bekezdései alkotmányellenességét az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdés alapján (915/B/1994. AB határozat).
A határozat megállapította, hogy „a társadalombiztosítási ellátásra jogot szerzett személyek körében a támadott szabályok nem valósítanak meg alkotmánysértő megkülönböztetést azáltal, hogy /további/ járulékfizetést tesznek kötelezővé. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók éppen e tevékenységükkel összefüggő többletellátásra válnak jogosulttá. A T. 76. §-a sorolja fel a baleseti ellátás tartalmát. Az ellátás mértéke összefügg azzal a jövedelemmel, amely egyébként a baleseti járulékfizetésnek is az alapja. A társadalombiztosítási jogviszony természetéből adódik a kölcsönös és a veszélyközösség tagjaira is kiterjedő kockázatvállalás: nincs tehát alkotmányossági jelentősége annak a vélekedésnek, hogy az érintett személyek körében mennyire ritkán fordul elő ellátásra okot adó baleset, ehhez képest mennyiben marad a járulékfizetés teljesítése ellenszolgáltatás nélkül” (ABH 1995, 728, 729.).
Az Alkotmánybíróság a Tbj. korábban hatályos 19. § (4) bekezdését és 37. §-át a 823/B/2006. AB határozatában (ABH 2007, 2044, 2051.; a továbbiakban: Abh.) is vizsgálta már; ekkor abban a kérdésben foglalt állást, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók százalékos mértékű egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége összeegyeztethető-e az Alkotmány 13. §-ában foglalt tulajdonjog védelmével, továbbá a 70/A. § (1) bekezdésében rögzített diszkrimináció tilalma elvével.
Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben ugyan nem a T., már egyébként sem hatályos szabályait támadják, hanem a Tbj.-ben a baleseti járulék helyébe lépő más elnevezésű járulék szabályait, az elbírálásnál az Alkotmánybíróság értelemszerűen felhasználta mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél irányadók voltak (652/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 752, 754–755.). A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók baleseti járulékfizetési kötelezettsége helyébe ugyanis az egyes pénzügyi törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 137. §-a alapján, 2006. szeptember 1. napjától az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség lépett.
Az Abh. rögzítette, hogy „[u]gyanúgy, ahogyan a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók baleseti járulék fizetésére kötelezése nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, nem ellentétes ezzel a szabállyal az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezés sem. A járulékfizetéssel a Tbj. szabályai értelmében is többletszolgáltatásra, baleseti ellátásra jogosultak az érintett személyek [Tbj. 15. § (1) bekezdés], a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 51–60. §- aiban foglaltak szerint.” (ABH 2007, 2044, 2049.)
Ugyancsak fenntartja az Alkotmánybíróság a baleseti járulék kapcsán az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével összefüggésben kifejtetteket az egészségügyi szolgáltatási járulékkal összefüggésben is.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tbj. hivatkozott rendelkezéseinek az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe ütközése megállapítására, és a fentebb megjelölt rendelkezésének megsemmisítésére irányuló kérelem tárgyában az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
2.2. Ugyancsak vizsgálta az Abh.-ban az Alkotmánybíróság a Tbj. 19. § (4) bekezdésének és 37. § (1) bekezdésének az Alkotmány 13. §-ában foglalt tulajdonhoz való joggal való összeegyeztethetőségét; megállapította, hogy „a Tbj.-ben szabályozott egészségügyi szolgáltatási járulék jelen ügyben vizsgált formája nem sérti a tulajdonra vonatkozó – az Alkotmány 13. §-ában szabályozott – rendelkezéseket sem. A járulék-fizetési kötelezettség az egészségbiztosítási ellátásra való jogosultság ellentételezése. Így a javak törvényi elvonása a szolgáltatásra jogosultságot hoz létre, és e jogosultság a tulajdonéval összehasonlítható biztonságot nyújt. A vizsgált rendelkezések tehát nem kifogásolhatók megalapozottan az alkotmányos tulajdonvédelem szempontjából sem”.
Ugyanezen indokok alapján az Alkotmánybíróság a jelen esetben sem tartotta a Tbj. hivatkozott rendelkezéseit az Alkotmány 13. §-ába ütközőnek, így az alkotmányellenesség megállapítására, és a fentebb megjelölt rendelkezésének megsemmisítésére irányuló kérelem tárgyában az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
3. Ezt követően az Alkotmánybíróság az egészségügyi szolgáltatási járulék és az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés elvének kapcsolatát vizsgálta.
Az egészségbiztosítás, mint a társadalombiztosítás része alapvetően kötelező biztosítási forma, amelynek lényege, hogy törvényben meghatározott mértékű járulékfizetés ellenében a biztosítót helytállási kötelezettség terheli. E rendszeren belül a biztosítási elv és a társadalmi szolidaritás elve együttesen érvényesül. A társadalombiztosítási ellátások igénybevételére törvényben megszabott kivételektől eltekintve azok jogosultak, akik az ellátás fedezetét megteremtik. A Tbj. szabályai értelmében a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozót az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség teljesítéséért cserébe baleseti ellátás (baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, baleseti járadék), baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti hozzátartozói nyugellátás illeti meg.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a társadalombiztosítási jogviszonyon belüli járulékfizetési kötelezettségek alkotmányjogi vizsgálatában nem alkalmazható az adó jellegű fizetési kötelezettségekre irányadó vagyoni és jövedelemi viszonyoknak való megfelelés (Alkotmány 70/I. §) alkotmányossági mércéje [1371/B/1997. AB határozatban (ABH 1998, 831, 836.),]. Hiszen míg az adó fogalmából következően természetes-, jogi személyek, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek által az állam javára teljesítendő, jogszabályban előírt kötelező, ellenszolgáltatásra nem jogosító pénzbeli szolgáltatás, addig az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetése ellenében az érintett a társadalombiztosítás jogszabályban meghatározott ellátásaira válik jogosulttá.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a Tbj.-ben szabályozott egészségügyi szolgáltatási járulék-fizetési kötelezettség nem az Alkotmány 70/I. §-a szerinti adó jellegű közteher, így a járulékfizetési kötelezettség nem tartozik a 70/I. § alkalmazási körébe. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt alkotmányos összefüggés hiánya miatt e részében elutasította.
Az indítványokban foglaltakkal kapcsolatban e helyütt jegyzi meg az Alkotmánybíróság a következőket.
A Tbj a kiegészítő tevékenységet végző egyéni és társas vállalkozások egészségügyi szolgáltatási járulék fizetési kötelezettségének alapját tételesen határozza meg. Ez a rendelkezés nem tekinthető alkotmányellenesnek, mivel a társadalombiztosítás – s így az ennek részét képező egészségbiztosítás is – a közös társadalmi kockázatviselésre épül, ezért ennek érdekében szükségszerű, hogy a baleseti ellátások igénybevételére jogosító járulék fizetése ne az egyén szabad belátásán alapuljon, ne önkéntes legyen, hanem azt jogszabály kötelezően írja elő.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a társadalombiztosítási-, illetve a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék mértéke önmagában nem alkotmányossági kérdés, ahogyan a baleseti járulék mértéke sem az [45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 210, 217.; 34/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 174.], s így a baleseti járulék helyébe lépő más – jelen esetben az egészségügyi szolgáltatási – járulék mértéke sem.
4. Két indítványozó a Tbj. 19. § (4) bekezdésének, továbbá 37. § (1) bekezdésének az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésébe ütközését is állította.
Az Alkotmánybíróság 772/B/1990. AB határozatában (ABH 1990, 519, 521.) már kimondta, hogy „[a]z Alkotmány 70/E. §-a állami kötelezettségvállalásokat fogalmaz meg, amelynek alapján az állam állampolgári jogon ellátást nyújt, amelynek ellentételezését jogosult megteremteni. Amennyiben pedig ezt nem alkotmányellenes módon (pl. nem diszkriminatíve) teszi meg, akkor az ellentételezés módja nem alkotmányos kérdés”.
A kötelező társadalombiztosítás és ennek fedezeteként a járulékfizetési kötelezettség az Alkotmánnyal összhangban van. Az e törvényi megoldással létrehozott kötelező biztosítási rendszer alapján válik teljessé az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének állampolgári jogon történő garantálása, amely összhangban van az Alkotmány 70/E. §-ával.
Az egészségügyi szolgáltatási járulékra a fent idézettek mindenben alkalmazhatók, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
5. Végül az Alkotmánybíróság a Tbj. indítványban megjelölt rendelkezéseinek a vállalkozáshoz való joggal való [Alkotmány 9. § (2) bekezdése] összeegyeztethetőségét vizsgálta.
A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik eleme, amely azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által meghatározott közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, vagyis a vállalkozóvá válás lehetőségének biztosítását jelenti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárkinek is alanyi joga van egy meghatározott foglalkozás vagy vállalkozás gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent, hogy az állam ne akadályozza, és főleg ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.
A vállalkozás alkotmányos jogával nem függ össze a vállalkozás közgazdasági feltételrendszere ha megfelel a piacgazdaság Alkotmány rögzítette követelményének, valamint nem diszkriminatív.
Az adott esetben a vállalkozás joga nem szenved sérelmet, mivel a vállalkozni kívánó folytathat egyéni vagy társas vállalkozói tevékenységet mind főtevékenységként, mind kiegészítő tevékenységként. A vállalkozó olyan közgazdasági feltételrendszerbe lép be, melyben a társadalombiztosítási ellátásokért teljesítendő járulékfizetési kötelezettség ugyan differenciált, de nem diszkriminatív, ami az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével sem ellentétes. A gazdasági verseny szabadsága a vállalkozók egymás közötti viszonyában a verseny, mint társadalmi-gazdasági intézmény fennmaradását biztosítja. A vizsgált szabályozás azonban nem a vállalkozók viszonyát szabályozza, így nem is sértheti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését.
Így nem tekinthető sem a gazdasági verseny szabadsága sérelmének, sem a vállalkozás joga korlátozásának, hogy a jogalkotó a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozók számára tételes egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettséget írt elő. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is alkotmányos összefüggés hiánya miatt utasította el.
Budapest, 2009. május 11.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás