BÜ BH 2008/261
BÜ BH 2008/261
2008.10.01.
Az úttest széléről elinduló jármű vezetőjének elsőbbségadási kötelezettsége a járműve holtterében haladó járművekre és gyalogosokra is kiterjed [Btk. 187. § (1) bek., KRESZ 24. § (1) bek.].
1. Az elsőfokú bíróság a 2005. december 22-én hozott ítéletében a terheltet az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 2005. december 19-én a déli órákban a munkáltatója tulajdonát képező nyerges vontatóból és a hozzákapcsolt pótkocsiból álló járműszerelvénnyel megállt Ú. lakott területén a Ny. út 39. számú ingatlantól mintegy 10 méterre. Járműszerelvényével teljesen lehúzódott az útpadkára és a megállás után várakozott a gépkocsiban, majd kisvártatva motorját beindította, irányjelzővel elindulási szándékát jelezte, és a visszapillantó tükröket figyelve megkezdte az elindulást.
Ugyanekkor pontosan meg nem határozható körülmények között és pontosan meg nem határozható távolságban közvetlenül a gépkocsi előtt tartózkodott a sértett az általa tolt kerékpárral. A terhelt a sértettet nem látta amikor elindult, így a gépkocsival elütötte a sértettet. A haladó jármű a sértett testén első kerekeivel áthaladt, és őt vonszolta. A terheltet – aki a balesetet sem észlelte – a szemben közlekedő ismeretlen rendszámú személygépkocsiból figyelmeztették a kialakult helyzetre. A terhelt megállt és a mentőket értesítette.
A baleset következtében a sértett számos, az élettel összeegyeztethetetlen súlyos sérülést szenvedett el és a helyszínen meghalt.
A jogi indokolás körében a bíróság rögzítette, hogy a sértettnek azt a helyzetét, amely a balesetkor fennállt, felderíteni nem lehetett. Kétséget kizáróan az sem volt felderíthető, hogy a kamion hol állt. A körülmények ilyen tisztázatlansága mellett nem volt megállapítható, hogy a sértett elütésére azért került-e sor, mert a terhelt megszegte a KRESZ 24. § (1) bekezdésében írt szabályt. Nem volt megállapítható, hogy a terhelt a tőle elvárható kellő körültekintés és figyelem mellett egyáltalán észlelhette-e a sértettet, s a kétség miatt a sértett elgázolása terhére nem róható. A bíróság azt is rögzítette, hogy a sértettnek a KRESZ 21. § (6) bekezdésében írt kötelességszegése kétségtelenül megállapítható, miután a beindított motor hangjából észlelnie kellett, hogy a kamion elindul, ám ő figyelmetlenül haladt el a jármű előtt.
A másodfokon eljáró bíróság a 2006. április 6-án jogerős végzésében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A tényállás kiegészítése körében rögzítette, hogy a kamion és a sértett ütközési pontja a jármű jobb szélétől befelé, kb. 1,4 m távolságban volt, egy kb. 1,7 m magas személy (így a sértett) a kamion előtt kevesebb, mint másfél méter távolságban, a kamion fülkéjének jobb oldala mellett kevesebb, mint 1,8 m távolságban nem volt látható, holttérben volt. Nem volt megállapítható, hogy a szerelvény elindulásának pillanatában a gyalogos a vontató előtt milyen távolságban állt vagy mozgott, a holttérben vagy azon kívül tartózkodott. A sértett mozgására vonatkozóan az eljárás semmilyen adatot nem derített fel, így nem volt kizárható a terhelt azon védekezése, hogy kellő körültekintése mellett sem észlelte az elindulás pillanatában a kerékpárját a jármű előtt toló gyalogost. Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy őt a balesettel összefüggésben a gondatlanság enyhébb formája sem terhelte, ezért a felmentő rendelkezést helybenhagyta.
2. A jogerős határozat ellen a megyei főügyészség 2006. június 30-án érkezett átiratában felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a terhelt terhére, anyagi jogszabály megsértése miatt. Az ügyészség vitatta a másodfokú bíróság jogi okfejtését és utalt arra, hogy ennek alapja a Btk. 187. §-ában foglalt anyagi jogi rendelkezés téves értelmezése. A tényállás szerint a sértett kétségkívül a gépkocsi előtt tartózkodott, amikor a balesetre sor került. A KRESZ 24. § (1) bekezdése értelmében az úttest széléről elinduló és úttestre ráhajtó jármű vezetőjének az úttesten haladó járművek és a gyalogosok részére elsőbbséget kell adni. Ehhez meg kell győződni arról, hogy az elindulás az úton közlekedőket nem zavarja-e. Megilleti az elsőbbség az út részének minősülő útpadkán közlekedőket is, ezért a kialakult helyzetben a sértettnek feltétlen elsőbbsége volt. Mindemellett a terheltnek tudnia kellett, hogy az általa vezetett jármű minden irányban jelentős holttérrel rendelkezik, ezért ezt minden elindulás során figyelembe kellett volna vennie. Az ügyészség szerint ezt akár a vezetőülésből való felállással vagy más módon is megtehette volna. Miután azonban ezt elmulasztotta, gondatlan mulasztásával okozati összefüggésben következett be a halálos baleset.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a megyei főügyészség indítványát fenntartotta és indítványozta a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság maga hozzon a törvénynek megfelelő új határozatot.
3. Az ügyészi indítvány a terhelt bűnösségét megállapító ítéleti rendelkezést anyagi jogszabálysértés okából vitatta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatát elvégezte.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet indokolásában kiegészített tényállást, s az ebből levont jogi következtetéseket értékelve a terhelt bűnösségének kérdését illetően az ügyészi álláspontot osztotta.
A baleset előzményeinek közlekedésjogi megítélésében a következő – tényként megállapított – körülmények voltak relevánsak:
– A terhelt pótszerelvényes tehergépkocsijával az úthoz tartozó útpadkán állt, amikor az elindulást elhatározta.
– Elindulásakor – a visszapillantó tükrök segítségével meggyőződött – arról, hogy a gépjármű oldala melletti tereket tekintetbe véve elindulásának nincs forgalmi akadálya.
– Elindulásakor elütötte a sértettet. A kamion előtt a vezetőfülkéből történő kilátás a jármű előtt mintegy 1,5 méter távolságban nem biztosított, ez tehát olyan holttér, amelyet a gépjárművezető helyén ülve nem láthat.
– A terhelt a sértettet sem elindulása előtt, sem azt követően nem látta, a balesetet nem észlelte.
– A kamion első homlokrészén rögzített ütközési nyomok alapján megállapítható tény, hogy a jármű elindulásakor a sértett a kamion előtt, álló helyzetben volt, a rögzített nyomokból következően a jármű jobb szélétől mintegy 1,4 m távolságban.
– A másodfokú ítélet rögzíti, hogy a baleseti helyszínelés és a műszaki szakértői vélemény alapján sem volt elegendő adat a sértett mozgásának rekonstrukciójához. ,,...a gyalogos mozgására vonatkozó adat hiányában kétséget kizáróan nem lehetett a büntetőeljárás során megállapítani, hogy a sértett hol haladt el a járműszerelvény mellett, annak holtterében vagy azon kívül, illetőleg, hogy a szerelvény elindulásának pillanatában a gyalogos a vontató előtt milyen távolságban állt vagy mozgott''.
A fenti tényekkel körülírható helyzetben a terhelt jogi kötelezettségét a KRESZ 24. § (1) bekezdése határozta meg. Eszerint: a várakozó helyről az úttestre ráhajtó jármű vezetőjének az úttesten haladó járművek és gyalogosok részére elsőbbséget kell adni. E rendelkezésből következően a felülvizsgált ügyben elbírált cselekmény közlekedésjogi alapvetése a gyalogos elsőbbsége. A terheltnek a járművel való elinduláskor úgy kellett volna eljárnia, hogy a gyalogosok, köztük a sértett jogilag garantált elsőbbségét biztosítsa. A terhelt elsőbbségadási kötelezettségét érintően a KRESZ semmiféle kivételt nem szabályoz, ebből következően a jármű mellett és a jármű előtt tartózkodó, mozgó gyalogosok elsőbbsége feltétlen. Nem vesztik el elsőbbségüket természetesen a járműből való kilátás holtterében tartózkodók sem, nincs olyan közlekedésjogi szabály, amely a járművezetők elsőbbségét biztosítaná az indulásukkor általuk be nem látott területeken. Az a körülmény pedig, hogy elsőbbségadási kötelezettségük az ilyen helyeken sem szűnik meg, azt a kötelezettséget rója rájuk, hogy a jármű holttereinek belátását biztosítva induljanak el. Önmagában tehát az a tényként megállapított körülmény, hogy a sértett, (akinek pontos mozgása ugyan nem ismert, de a kamion elindulásakor fennálló helyzete ismert és mért paraméterekkel bizonyított) – a terhelt számára nem belátott, holttérben volt, – a terhelt felelősségét nem érinti. Ha a holttérben bekövetkező gyalogosbalesetek a gépjárművezetők felelősségi körén kívül esnének, megszűnne a járművezetők azon kötelezettsége, hogy elinduláskor minden módon biztosítaniuk kell az elindulással veszélyeztetett terek átlátását, vagyis a kellő körültekintést.
Az alapügyben elbírált közlekedési balesetben természetesen a sértett szabályszegése is megállapítható. A KRESZ 21. § (5) bekezdés a) pontja értelmében a gyalogos lakott területen lévő főútvonalon az útkereszteződésnél mehet át, közvetlenül a terhelt gépjárműve előtti áthaladása tehát nem volt szabályos. Szabálytalan helyen történő áthaladása azonban nem oldotta fel a terhelt elindulással összefüggő feltétlen jogi kötelezettségeit, amely a forgalom (így a gyalogosan haladók) biztonságát a szabályosan és szabálytalanul haladók számára egyaránt védi. A sértett közreható szabályszegése nem a terhelt büntetőjogi felelősségét, hanem a neki felróható gondatlan bűncselekmény tárgyi súlyát befolyásoló körülmény.
A Legfelsőbb Bíróság tehát az alapügyben a megállapított tényekből levont jogi következtetéseket tévesnek találta. A gépjárművezetők elindulással összefüggő jogi kötelezettsége [lásd KRESZ 24. § (1) bekezdés] elsőbbséget biztosít minden az úttesten haladó jármű és gyalogos részére, e kötelezettség feltétlen és szükségszerűen kiterjed a jármű szokásos holttereire is, amelyek belátását a gépjárművezetőnek a lehetséges módokon (pl. kitekintés felállással, kihajlással, végső soron kiszállással, más személy igénybevételével stb.) biztosítania kell.
A terhelt járműve elindításakor tehát megszegte a KRESZ 24. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét. E súlyos következménnyel, a sértett halálával járó közlekedési kötelességszegése miatt a Btk. 187. § (1) és (2) bekezdés b) pontjában meghatározott halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége alól történt felmentésére törvénysértően került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – a felülvizsgálat előbbiekben kifejtett indokaira figyelemmel – a Be. 428. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben a fellebbezési szakban eljáró bíróságot új másodfokú eljárás lefolytatására utasította.
(Legf. Bír. Bfv. II. 666/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás