PÜ BH 2008/265
PÜ BH 2008/265
2008.10.01.
Annak eldöntése, hogy mely ügycsoportokban indokolt a cselekvőképesség korlátozása, nem az orvos szakértő, hanem a bíróság feladatköre – A bíróságnak az ítéletében meg kell indokolnia, hogy az adott ügycsoportokban miért szükséges a gondnokság alá helyezés (Ptk. 14. §, 21. §, Pp. 221. §).
A felperest a bíróság 2003. január 28-án jogerős ítéletével cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, általános jelleggel. Az ítélet alapjául szolgáló igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény értelmében a felperes idült alkoholizmussal összefüggő súlyos életviteli hanyatlásban, közepes fokú elbutulásban szenved, csak az élet kisebb jelentőségű ügyeiben döntőképes.
A felperes, aki azóta idősek otthonában él, keresetében a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének megszüntetését kérte, mivel állítása szerint nincs szüksége gondnokra, az ügyei önálló vitelére teljes mértékben képes.
Az elsőfokú bíróság a perben a felperes igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatát rendelte el. Dr. M. K. szakértő véleményében megállapította, hogy a korábbi vizsgálathoz képest a felperes állapotában részleges javulás következett be, azonban a felperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége szellemi hanyatlása és alkoholos eredetű személyiségtorzulása miatt továbbra is nagymértékben csökkent az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog, a tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala, a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele, és a bentlakások szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozat ügycsoportok vonatkozásában.
A felperes e szakértői vélemény megállapításait nem fogadta el, ezért az elsőfokú bíróság további igazságügyi szakértői vizsgálatot látott indokoltnak. Dr. H. E. igazságügyi elmeorvos szakértő megállapította, hogy a felperes idült alkoholista, az alkohol károsító hatása idegrendszeri működésein jól kimutatható. Tünetei ellenére azonban az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége legfeljebb közepes mértékben csökkent, szakértői szempontból gondnokságának a megszüntetése javasolt.
A két szakértői véleményben mutatkozó ellentmondás feloldása érdekében az elsőfokú bíróság megkereste a Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületét. A szakértői testület a véleményét a korábbi szakértői vélemények, illetve a peres iratok alapján alakította ki, figyelemmel arra, hogy a felperes ismételt idézésre sem jelent meg, közölte, hogy legfeljebb Debrecenbe lenne hajlandó utazni a vizsgálat foganatosítása érdekében. Az ETT Igazságügyi Szakértői Testülete megállapította, hogy a két, részben ellentmondásos szakértői vélemény közül dr. M. K. szakvéleménye a megalapozott. A felperes alkoholos eredetű személyiségtorzulásban és szellemi hanyatlásban szenved jelenleg is, emiatt belátási képessége tartósan és nagymértékben csökkent, korlátozott cselekvőképessége változatlanul fennáll a dr. M. K. szakértő által megjelölt ügycsoportok vonatkozásában.
Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemények felülvéleményezését elfogadva a felperes általános jelleggel elrendelt cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését módosította és azt csak az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog, tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala, lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele (a szerződés megkötése, illetve módosítása), és a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére kiterjedően tartotta fenn.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és keresetének történő helyt adást, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését és 221. §-ának (1) bekezdését, iratellenes megállapításokat tartalmaz. Az első, dr. M. K. által készített szakértői vizsgálatra a felperest erőszakkal vitték el, gyógyszeres befolyásolás alatt állt. A bíróságnak dr. H. E. szakértő véleményét kellett volna elfogadnia, mely a gondnokság alá helyezés megszüntetésére tett javaslatot. Az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleménye a két szakértői vélemény közötti ellentmondást nem oldja fel, ezért a bíróság új eljárásra történő utasítása esetén további, újabb szakértő kirendelése látszik indokoltnak.
A felülvizsgálati kérelem kisebb részben alapos.
A Ptk. 14. §-ának (4) bekezdése szerint cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása, vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. Az (5) bekezdés kimondja, hogy ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozta. Ez a rendelkezés az arányosság alkotmányos elvét juttatja érvényre, tehát azt, hogy a gondnokság alá helyezett személy csak annyiban legyen korlátozva önálló ügyvitelében, amennyiben az saját és mások jogainak védelme érdekében feltétlenül szükséges.
A Ptk. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság megszünteti, ha elrendelésének oka már nem áll fenn.
A perben dr. M. K. igazságügyi elmeorvos szakértő az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Szakértői Testületének felülvéleményével is alátámasztott aggálytalan szakvéleményében megállapította, hogy bár a felperes állapotában a korábbiakhoz képest részleges javulás következett be, azonban az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – szellemi hanyatlása és alkoholos eredetű személyiségtorzulása miatt – továbbra is tartósan, nagymértékben csökkent. Ezt egyébként a felperes személyes meghallgatása, írásbeli beadványainak tartalma is alátámasztja.
A felperesnek tehát meghatározott jognyilatkozat típusok tekintetében továbbra is szüksége van arra a jogi védelemre, amelyet cselekvőképességének korlátozása, e területeken gondnokának segítsége jelent.
Annak megállapítása azonban, hogy mely ügycsoportok tekintetében szükséges a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének fenntartása, nem orvosszakértői, hanem jogi kérdés, amelyről a bizonyítási eljárás lefolytatását követően kizárólag a bíróság dönthet. A szakértői vélemény ugyanis csak a betegség fennállását, annak súlyosságát, illetve jellegét igazolhatja. Nem döntheti el ugyanakkor azt a kérdést, hogy mely jogterületeken indokolt a korlátozás, és mely jogterületeken nem (EBH 2007/1/1597.). Jelen esetben – annak kifejtése, magyarázata nélkül – az igazságügyi elmeorvos szakértő jelölt meg négy olyan ügycsoportot, ahol álláspontja szerint a felperes cselekvőképességének korlátozása továbbra is indokolt, és az első-, illetve másodfokú bíróság ennek alapján határozott a cselekvőképesség korlátozásának részleges fenntartásáról, elmulasztva annak indokolását, hogy miért éppen ezekben az ügycsoportokban indokolt jogi szempontból a cselekvőképesség korlátozásának fenntartása [Pp. 221. § (1) bek.].
A perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a felperes más tartására köteles lenne, illetve nem rendelkezik ingatlannal, amelynek bérbeadása szóba kerülhetne, és a felperes nem tett olyan nyilatkozatot sem, mely szerint szándékában állna lakást bérelni. Erre tekintettel indokolatlan cselekvőképességének korlátozása a tartási kötelezettséggel kapcsolatos döntések meghozatalára és a lakásbérlettel összefüggő jognyilatkozat megtételére vonatkozóan.
Az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog korlátozása azonban továbbra is szükséges, figyelemmel arra, hogy a felperes maga adta elő, hogy ingatlanvagyonából szorult helyzetét, állapotát kihasználva kiforgatták, és bár a vevőtől maga is kérte szociális otthonban történő elhelyezését, azonban nem a megfelelő környezetbe került, az ingatlan ellenértékét pedig nem kapta meg. Az az elképzelése pedig, hogy a gondnokság alá helyezésének megszüntetése után a vevőtől kamatostól meg fogja szerezni az ingatlan vételárát, irreális elképzelésnek tűnik, erre az elmúlt években gondnoka segítségével lehetett volna esetlegesen lehetőség.
Indokolt a felperes cselekvőképessége korlátozásának fenntartása a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok megtételére kiterjedően is, figyelemmel arra, hogy a felperes ingatlanát korábban értékesítette, a szociális otthon elhagyása esetén lakhatásáról gondoskodni nem tudna, életmódja az idősek otthonában a korábbiaknál rendezettebb, az ott biztosított gondoskodás eredménye a felperes állapotában bekövetkezett kismértékű javulás.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének fenntartása csak a rendelkező részben meghatározott ügycsoportok az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog, valamint a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezés tekintetében indokolt, ezért a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján ennek megfelelően változtatta meg.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.191/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás