PÜ BH 2008/266
PÜ BH 2008/266
2008.10.01.
Hangfelvétel engedély nélküli elkészítése önmagában visszaélésnek minősül – A jogsértőt terheli annak bizonyítása, hogy a hangfelvétel elkészítése nem volt visszaélésszerű (Ptk. 80. §).
A jogerős ítélet megállapította, az alperes 2004 februárjában megsértette az I. r. felperes személyhez fűződő jogát azzal, hogy beszélgetésükről tudta és beleegyezése nélkül hangfelvételt készített. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és feljogosította az I. r. felperest a hangfelvétel megsemmisítésére. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényegi tartalma szerint a peres felek 2004-ben egy munkahelyen dolgoztak. Ebben az időben az alperes diktafonján egy ízben rögzítette az I. r. felperessel folytatott beszélgetését.
E tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes a I. r. felperes hangfelvételével visszaélt azáltal, hogy az I. r. felperes tudta és hozzájárulása nélkül a vele való beszélgetést magnetofonszalagra felvette. Ezzel megsértette az I. r. felperesnek a Ptk. 80. § (1) bekezdésében védett személyhez fűződő jogát. Ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pont alapján a jogsértést megállapította, a b) pont alapján az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és a d) pont alapján rendelkezett a sérelmes helyzet megszüntetéséről, feljogosítva az I. r. felperest a birtokában tartott hangfelvétel megsemmisítésére. A jogerős ítélet az alperesnek azt a védekezését, amely szerint a hangfelvétel elkészülte során visszaélést nem követett el, nem fogadta el, megállapítva, hogy a visszaélés önmagában akkor megvalósul, ha a hangfelvétel készítésére az érintett tudta és beleegyezése nélkül kerül sor. Az érintett engedélye nélküli felvétel készítésével ugyanis a jogsértő ,,illetéktelenül hatol be a személyiségi érdekkörbe''. Annak, hogy a hangfelvétel elkészítése során az alperes milyen magatartást tanúsított, jó- vagy rosszhiszeműen járt el, nem tulajdonított jelentőséget, megállapítva, hogy a hangfelvétel elkészítésének körülményei a per eldöntése szempontjából irrelevánsak.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, az alperes jogi képviselője útján nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a terhére szóló rendelkezések hatályon kívül helyezését és az I. r. felperes keresetének a teljes elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg és azt sem vitatta, hogy a Ptk. 80. § szerint a személyhez fűződő jogot sérti a képmással és a hangfelvétellel kapcsolatos bármiféle visszaélés, így az is, ha a hangfelvétel készítéséhez az érintett nem járul hozzá. Állította azonban, hogy a visszaélés felróható magatartást jelent, amelyet tényállásszerűen vizsgálni kell, ezért nem lényegtelen körülmény, hogy a hangfelvétel elkészítésére milyen körülmények között került sor, azzal kapcsolatban tanúsított-e rosszhiszemű magatartást. Kifogásolta ezért, hogy a jogerős ítélet ezeket a körülményeket nem értékelte.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítélet által megállapított és az alperes által sem vitatott tényállás szerint az alperes a tulajdonát képező diktafonnal egy alkalommal az I. r. felperes tudta és hozzájárulása nélkül rögzítette az I. r. felperessel folytatott beszélgetést és ezt követően az így rögzített hangfelvételt a magnókazettán tárolta.
A Ptk. 80. § (1) bekezdés alapján a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a személyiség sérelmét jelenti, ha az érintett hangját tudta és hozzájárulása nélkül rögzítik. Ehhez képest a nem vitás tényállás alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az ismeretlen körülmények között, de bizonyosan az I. r. felperes tudta és beleegyezése nélkül elkészített hangfelvétellel az alperes megsértette az I. r. felperes személyhez fűződő jogát.
A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
Arra helyesen utalt az alperes, hogy a más hangfelvételével való visszaélés szándékos magatartást jelent. A perben az I. r. felperes bizonyította, hogy az alperes tulajdonát képező magnetofonkazetta tartalmazza a hangfelvételét, holott ilyen felvétel elkészítéséhez nem járult hozzá, arról nem is tudott.
E tényekkel szemben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a hangfelvétel elkészítése nem visszaélésszerűen történt, annak szándékától, illetve akaratától független egyéb okai voltak. Alperesnek kellett volna bizonyítania tehát azt a védekezését, hogy a hangfelvétel általa sem ismert módon, műszaki meghibásodás vagy a felvétel gomb véletlen benyomása eredményeként jött létre. Ezt a feltételezést az alperes nem bizonyította, ezért megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy terhére a hangfelvétellel való visszaélést a jogerős ítélet megállapította.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 21.904/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás