PÜ BH 2008/270
PÜ BH 2008/270
2008.10.01.
A megállapítási kereset indításának feltételei – A jogvédelem szükségessége nem jelenti azt, hogy a jogalap nélkül maradt kártalanítást ne kelljen visszafizetni (Pp. 123. §).
A felperes 1991 novemberében több alkalommal kapott vértranszfúziót, amelyek valamelyikétől Hepatitis C vírussal fertőződött és aktív májkárosodása alakult ki. A fertőzöttségéről 1997-ben tudomást szerzett, meg is kezdődött a vírusellenes kezelése, de azt három hónap után le kellett állítani, majd 1998-ban le is százalékolták.
A felperes a 2000. szeptember 28-án indított keresetében 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és havi 30 000 forint járadék megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását.
A bíróság még a 2004-ben hozott jogerős ítéletével kötelezte az alperest 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és havi 15 000 forint járadék megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes 1991-ben fertőződött meg, ekkor a követelése esedékessé vált, és az elévülés elkezdődött, de 1999 decemberéig nyugodott, mert a felperes csak ekkor szerzett tudomást a betegsége gyógyíthatatlanságáról. Az 1997-ben történt tudomásszerzését követően bízott a gyógyulásában és a kezelés eredményességében, és csak akkor fordult bírósághoz, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a betegsége gyógyíthatatlan. Ehhez képest a keresetindítása időben történt.
A jogerős ítélet alapján az alperes teljesített, a megítélt összeget kifizette a felperes részére.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára, mert megállapította, hogy a felperesnek az őt terhelő bizonyítási kötelezettségre való kioktatása nem történt meg, és az igényérvényesítés akadályának megszűnése körében a tényállás feltáratlan. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy vizsgálja meg, mikor jutott a felperes teljes körűen azoknak az információknak a birtokába, amelyek alapján a követelését érvényesíthette.
A megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítás anyagát értékelve a felperes is úgy ítélte meg, hogy az alperes elévülési kifogása alapos, a követelése elévült, vagyis bírósági úton teljesítést nem kérhet az alperestől, ezért úgy módosította a keresetét, hogy az alperes kártalanítási kötelezettségének a megállapítását kérte, miután a korábban hozott jogerős ítélet alapján az alperes már teljesített.
Az alperes viszontkeresetében visszakövetelte a jogerős ítélet alapján kifizetett 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással.
A bíróság a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Álláspontja szerint a megállapítás iránti kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-a szerinti feltételei hiányoznak, a viszontkereset alapjaként megjelölt jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésének pedig a Ptk. 361. §-a (1) bekezdésében foglalt elemei nem állanak fenn.
A jogerős ítélet megváltoztatása és a keresetének megfelelő határozat meghozatala iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott a Pp. 123. §-ában foglaltak értelmezésekor, és az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Arra hivatkozott, hogy a kereset elutasítása olyan helyzetet teremtene, amelynek alapján vissza kellene fizetnie az alperes részére azt az összeget, amelyet a korábbi jogerős ítélet alapján teljesített. Ez a körülmény azonban teljes egészében ellehetetlenítené az anyagi helyzetét, mert rokkantnyugdíjból él, és az alperes által kifizetett összeget is a gyógykezelésére fordította, és felélte. Az anyagi helyzete végletes ellehetetlenülésének megakadályozása a Ptk. 2. §-ának (2) bekezdése alá vonható olyan törvényes érdek, amelynek alapján a jogvédelem az alperessel szemben megilleti. Teljesítést pedig azért nem kérhet, mert a bizonyítás anyaga alapján egyértelmű, hogy a követelése elévült, amelyre az alperes is hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte és rámutatott arra, hogy a követelés elévülése nem csak a teljesítés követelését, hanem az igény bírósági úton való érvényesítését zárja ki, tehát a felperes megállapítás iránti keresetet sem terjeszthet elő. Annak a Pp. 123. §-ában foglalt feltételei egyébként sem állanak fenn, de a sikere esetén sem alkalmas arra, hogy a kifizetett kártalanítást a felperesnek ne kelljen visszafizetnie.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 123. §-ából következően a számadási kötelezettség megállapításán túli, megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
A megállapításra irányuló keresetben a felperes valamely jog vagy jogviszony fennállásának, vagy fenn nem állásának a megállapítását kéri a bíróságtól. A pozitív megállapítási kereset a jog vagy jogviszony létezésének, a negatív megállapítási kereset a nem létezésének a bíróság által való megállapítására irányul, de az alperes tevőleges magatartását, teljesítését, vagy valamely tevékenységtől való tartózkodását nem igényli.
A felperes keresete pozitív megállapítási kereset, mert a kártalanításra való jogának – e joga létezésének – a megállapítását kéri, amely az alperes oldaláról egyben kötelezettséget jelent. Ez a felperessel szemben akkor értelmezhető, ha e kötelezettség által létrehozott jogviszony alapján a felperest a kártalanítás követelésére való jog megilleti. Az alperest e kötelezettség nem általában terheli, hanem a felperessel szemben, őt ugyanis ennek alapján illeti meg a kártalanítás joga.
A megállapítás iránti kereset indításának feltétele a jogvédelem szükségessége és a teljesítés követelésének a kizártsága, amely feltételek együttes megléte hiányában ilyen kereset nem indítható, illetőleg, ha a feltételek egyike is hiányzik, a keresetet el kell utasítani.
A megállapítási kereset a tartalmában és következményeiben is szűkebb a marasztalási keresetnél, és célja az, hogy a felperes ne követelhessen kevesebbet – megállapítást – ha az igénye ennél többre – teljesítésre – áll fenn, és így a jogvita egy perben elbírálható legyen. Az ilyen kereset lényege az, hogy a perbe vitt tény és jogalap tekintetében deklaratív tartalommal anyagi jogerő jöjjön létre.
A jogvédelem szükségessége azt jelenti, hogy legyen a felperes oldalán olyan anyagi jogi jogosultság, amely védelemre szorul. A felperes e körben történt hivatkozása nem helytálló. A kereset előterjesztésével azt kívánta elérni, hogy az alperes által eddig kifizetett kártalanítást megtarthassa, holott ahhoz olyan jogerős ítélet alapján jutott, amelyet a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezett. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy még egy sikeres per esetén sem kaphatná (tarthatná) meg a kártalanítás összegét. A jogvédelem szükségességét nem alapozhatja meg az a felperes által elérni kívánt cél, hogy ezzel a bírói döntés mintegy utólag és visszamenőleg szentesítsen egy adott helyzetet. A megállapítás iránti kereset előterjesztésének éppen az az értelme, hogy az anyagi jogerővel bíró deklaratív döntés a jövőre biztosítson jogvédelmet a felperesnek, amely utóbb akár a kártalanítás teljesítésében nyilvánulhat meg. A jogvédelem szükségességét tehát nem jelenti az, hogy a jogalap nélkül maradt kártalanítás visszafizetése ne történjen meg. Ez nem a jog védte törvényes érdek, illetőleg elismerhető anyagi jogi jogosultság. E feltétel hiánya önmagában a kereset elutasítását indokolja.
Emellett azonban hiányzik a megállapítási kereset előterjesztésnek a másik feltétele is. Az alperes kártalanítási kötelezettsége – ami a felperes szempontjából kártalanításra való jog – esetében teljesítés kérhető, tehát az alperesnek fizetnie kell. A felperes a teljesítésre irányuló keresetének megállapításra való módosításakor maga adta elő, hogy a teljesítésre irányuló kártalanítási követelése elévült, az bírósági úton nem érvényesíthető, vagyis további teljesítést nem kérhetne, és így a teljesítés kizártsága folytán a megállapítási kereset előterjesztésének ez a feltétele is teljesült. A felperesnek ebből az álláspontjából ismét az következik, hogy a jogalap nélkül kapott (maradt) kártalanítást ne kelljen visszafizetnie, tehát teljesítést (többet) nem kérhet, de amit kapott azt megtarthassa. Ez a jogi érvelése önmagában sem helytálló, mert ha a megállapítási keresettel a kártalanítási jogának, egyben az alperes kötelezettségének a megállapítását akarja elérni, akkor egyúttal nem mondható az, hogy miután a jövőben nem kér és nem is kérhet többet, a teljesítés kizártsága megállapítható. A kártalanítási jog fennállásának a megállapításából éppen a teljesítés lehetősége következik, vagyis az nem lehet kizárt.
Ebben a körben a jogerős ítélet indokai sem helytállóak, amennyiben a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes – miután magasabb összeget követelt, mint amit a bíróság jogerősen megítélt a részére – a különbözetet elvileg követelhetné. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével ugyanis az anyagi jogerő megszűnt, vagyis a felperesnek semmilyen összegre nincs teljesítés iránti, elbírált követelése, és nem is lehet követelése bármilyen összegre. A felperes a hatályon kívül helyezés utáni eljárásban elvileg kérhetett volna teljesítést, de azt nem tette és csupán megállapítást kért, amely azonban alaptalan volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtett álláspontja sem helytálló, mert abból az következik, hogy ilyen megállapítási keresetnél is vizsgálni kell az elévülés kérdését, mert ha a követelés elévült, akkor a megállapítási kereset sem lehet alapos. Az elévülés azonban mint anyag jogi jogintézmény a teljesítés körében értelmezhető, másrészt a megállapítási kereset feltételeinek hiányában szóba sem jön az, hogy a követelés elévülésének a kérdését vizsgálni kellett vagy lehetett volna. Az elévülés kérdésében egyébként a korábban hozott, és hatályon kívül helyezett jogerős döntésben sem volt állásfoglalás, csupán az alperes elévülési kifogását a megismételt eljárás bizonyítási anyagának alapján a felperes is helytállónak tartotta.
A kifejtettekből következően a bíróság jogerős ítéletében helyesen állapította meg, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének a feltételei nem állanak fenn. A bíróság jogértelmezése nem volt téves. A másodfokú bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján, indokainál fogva hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, s mert az a jogvita eldöntéséhez szükséges minden lényeges kérdésre kitért, a másodfokú bíróság határozatának külön indokolására nem volt szükség.
A jogerős ítélet tehát nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.063/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás