KÜ BH 2008/282
KÜ BH 2008/282
2008.10.01.
A társasházi törvény 10. § (3) bekezdése, illetve 3. § (2) bekezdése az ingatlan-nyilvántartási eljárásban nem teszi lehetővé az olyan okiraton alapuló bejegyzést, amely nem tartalmazza a tulajdonostársak aláírását (2003. évi CXXXIII. tv. 3. §, 1959. évi IV. tv. 117. §, 3. §, 112. §, 1997. évi CXLI. tv. 29. §).
A felperesi társasház új, önálló, külön tulajdonú ingatlanként kérte bejegyezni a társasház alapító okiratában közös tulajdonként feltüntetett padlásteret, illetve arra a tulajdonostársak osztatlan közös tulajdonát.
Ezt követően a R. Kft. a társasházzal kötött adásvételi szerződés alapján tulajdonjogának bejegyzését is kérte.
Az elsőfokú földhivatal által elrendelt hiánypótlási eljárást követően a R. Kft. tulajdonjog-bejegyzési kérelmét oly módon módosította, hogy a tulajdonjog fenntartással történő eladása tényének feljegyzését kérte.
Az elsőfokú földhivatal 2005. november 10-én kelt határozatával a padlásteret önálló, külön tulajdonú ingatlanként bejegyezte, és arra a tulajdonostársak osztatlan közös tulajdonjogának bejegyzéséről is rendelkezett, illetve feljegyezte a R. Kft. javára a tulajdonjog-fenntartással történt eladás tényét.
Az A. G.-né tulajdonostárs által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt alperes az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, és a R. Kft. tulajdonjog-fenntartással történt eladás tényének feljegyzésére irányuló kérelmét elutasította, illetve elrendelte annak a tulajdoni lapról való törlését, és az újonnan bejegyezni kért önálló ingatlanra a tulajdonostársak osztatlan közös tulajdonjogát jegyezte be.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a társasház alapító okiratának 2005. március 30-ai módosítása szerint az újonnan bejegyezni kért önálló ingatlan a társasház tulajdonostársainak osztatlan közös tulajdonába kerül. Ezen alapító okirat módosítást a tulajdonostársak 4/5-ös többséggel fogadták el, a módosítást alá nem író tulajdonostársak azonban perindítási jogukkal nem éltek; tehát az újonnan bejegyezni kért önálló ingatlanra a tulajdonostársak osztatlan közös tulajdonjoga bejegyezhető.
Nincs azonban törvényes lehetőség a R. Kft. javára tulajdonjog-fenntartással történt eladás tényének feljegyzésére, miután az adásvételi szerződést és az alapító okirat módosítását egyes tulajdonostársak nem írták alá.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 3. § (2) bekezdése az ingatlan-nyilvántartási eljárásban nem alkalmazható, mert a Ptk. 117. § (1) bekezdése alapján az adásvételi szerződést minden tulajdonostársnak alá kell írnia.
A felperes keresetében az alperes határozatának a tulajdonjog-fenntartással történt eladás tényének törlésére, valamint az erre irányuló kérelem elutasítására vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatának 1. és 2. pontjában foglaltakat hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a Ttv. 3. § (2) bekezdése és 10. § (3) bekezdése alapján a padlástér önálló ingatlanként kialakíthatóvá vált, és mint közös tulajdon elidegenítésének jogát, a közösség 4/5-ös többséggel gyakorolhatja.
Az erre vonatkozó közgyűlési határozatok rendelkezésre álltak, amelyek alapján a R. Kft. javára tulajdonjog-fenntartással történt eladás tényének feljegyzése is megtörténhet.
A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy a feljegyzéshez nincs szükség minden tulajdonostárs aláírására.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Felülvizsgálati kérelmében hangsúlyozta, hogy az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan átruházásához minden tulajdonostárs aláírása szükséges [Ptk. 117. § (1) bekezdése]. Ennek megfelelően rendelkezik az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 29. §-a és 32. § (1) bekezdés f) pontja is.
E rendelkezésekkel ellentétes a Ttv. 3. § (2) bekezdése. A földhivatalnak azonban az ingatlan-nyilvántartási eljárásra vonatkozó szabályt kell alkalmaznia. Ennek megfelelően nem tekinthet el a tulajdonostársak aláírásától, és az általuk adott bejegyzési engedélytől; e körben utalt az Inytv. 32. § (2) bekezdés g) pontjában foglaltakra.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, kifejtve, hogy a tetőtér értékesítésére a Ttv. 3. § (2) bekezdése egyértelműen lehetőséget ad a társasház-közösség számára; a közösség határozata ugyanis az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat.
Sérelmezte továbbá, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig további eljárását felfüggesztette.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ttv. 10. § (3) bekezdése szerint amennyiben az alapító okirattal, illetve annak módosításával a tulajdonosok 4/5-e egyetért, és a kisebbségben maradt tulajdonostársak a szavazás napjától – illetve írásbeli szavazás esetén a 4/5-ös szavazási arány elérésétől – számított 30 napon belül nem élnek keresetindítási jogukkal, úgy az alapító okirat, illetve annak módosítása hatályba lép.
A Ttv. 3. § (2) bekezdése kimondja, hogy az 1. § (2) bekezdésében meghatározott ingatlanrész és vagyontárgy kivételével az alapító okirat felhatalmazást adhat arra, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolja, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható. Ebben az esetben a közgyűlés az összes tulajdoni hányad legalább 2/3-os többségével rendelkező tulajdonostársak igenlő szavazatával dönthet az elidegenítésről.
A határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról. A közgyűlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat.
Az iratokból megállapíthatóan a felperes társasház alapító okirata felhatalmazást adott arra, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolja, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható.
Tartalmazza, hogy ebben az esetben a közgyűlés az összes tulajdoni hányad legalább 2/3-os többségével rendelkező tulajdonostársak igenlő szavazatával dönthet az elidegenítésről. Ennek megfelelően került sor az alapító okirat módosítására oly módon, hogy a negyedik emeleti tetőtér, valamint a közös tulajdonból 2192/10000 tulajdoni hányad oly módon kerül kialakításra, hogy az a külön tulajdonú részek közé kerül. Ennek alapján került sor a társasház-közösség – mint eladó – részéről adásvételi szerződés megkötésére a R. Kft.-vel, mint vevővel. Azonban sem az alapító okirat módosítást, sem az adásvételi szerződést egyes tulajdonostársak nem írták alá.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú, és egyenlő védelemben részesül.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
A Ptk. 3. § (1) bekezdése szerint a törvény védi a tulajdonnak az Alkotmányban elismert valamennyi formáját. Ennek megfelelően – mint a tulajdonjog részjogosítványát – szabályozza a Ptk. 112. § (1) bekezdése a rendelkezési jogot; eszerint a tulajdonost megilleti az a jog..., hogy tulajdonjogát másra átruházza, vagy azzal felhagyjon.
Ennek megfelelően mondja ki a Ptk. 117. § (1) bekezdése, hogy a tulajdonjogot átruházással – ha a törvény kivételt nem tesz – csak a dolog tulajdonosától lehet megszerezni.
Az idézett alkotmányos szabályokra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a társasház tulajdonostársainak tulajdonjoga alkotmányos módon nem korlátozható olyan mértékben, hogy a Ttv. 3. § (2), illetve 10. § (3) bekezdése alapján a tulajdonukkal való rendelkezés jogától legyenek megfosztva.
A társasházi közösségek – mint tulajdonosi közösségek – működtetéséhez fűződő érdek nem indokolhat olyan aránytalan mértékű beavatkozást a tulajdonostársak tulajdonjogába, amely annak egyik leglényegesebb részjogosítványát, a rendelkezési jog gyakorolhatóságát vonná kétségbe.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a rendelkezési jog gyakorlása körében a Ptk. 117. § (1) bekezdéséhez mérten a Ttv. rendelkezése lex specialisnak nem tekinthető, ezért nem értelmezhető úgy, hogy az a tulajdonostársak Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jogát aránytalanul korlátozhassa.
A kifejtettekre figyelemmel az alperes jogszerűen járt el, amikor – a felperes, illetve a R. Kft. kérelme alapján eljárva – egyes tulajdonostársak aláírásának hiányában a tulajdonjog-fenntartással történt eladás tényének feljegyzésére nem látott lehetőséget.
Ezzel szemben téves jogi álláspontra helyezkedett az elsőfokú bíróság, amikor önmagában a Ttv. rendelkezéseinek értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a tulajdonostársak helyett az önálló ingatlanként kialakítható, közös tulajdonú ingatlanrész elidegenítésének jogát meghatározott többséggel a közösség gyakorolja, az az alá nem író tulajdonostársak akarat-nyilatkozata hiányában az ingatlan-nyilvántartásba átvezethető.
A Ttv. hivatkozott elidegenítéssel kapcsolatos rendelkezése csak az Alkotmány, illetve a Ptk. rendelkezéseivel együttesen értelmezve, a tulajdon alkotmányos védelme elvének tiszteletben tartásával alkalmazható.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalával a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.078/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás