BÜ BH 2008/290
BÜ BH 2008/290
2008.11.01.
A Büntető Törvénykönyv nem tartalmaz olyan hatályba nem lépett rendelkezést, amely a kábítószer-élvező vagy kábító hatású anyagot fogyasztó kényszergyógyításának az elrendelését lehetővé teszi [Btk. 75. §, 1987. évi III. tv. 11. §, 2007. évi LXXXII. tv. 1. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2007. szeptember hó 6. napján kihirdetett és 2007. szeptember hó 10. napján első fokon jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet nagyobb kárt okozó üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és más bűncselekményekben mondta ki bűnösnek. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte és elrendelte kényszergyógyítását. Rendelkezett a magánfelek polgári jogi igényéről, a bűnjelekről és a bűnügyi költségek viseléséről.
A megállapított tényállás – egyebek mellett – a következőket tartalmazza:
Az I. r. terhelt az eljárás során beszerzett igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény adatai szerint elmebetegségben, tudatzavarban, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben jelenleg nem szenved, és a cselekmény elkövetésekor sem szenvedett. Személyiség-szerkezete, személyiségzavarként értékelhető, de kóros elmeállapottal egyenértékű személyiségzavara vagy személyiség torzulása nincs. Személyiségzavarának kialakulásában a kedvezőtlen környezeti hatásokon kívül a jelentős mértékű gyógyszerfogyasztás káros hatásai is szerepet játszottak.
1998 óta pszichiátriai gondozott, több alkalommal pszichiátriai osztályon is kezelték. Személyiségzavarának tünetei hangulatzavarban, önsorsrontó megoldásokban, agresszív, impulzív cselekedetekben, hiányos moralitásokban és antiszociális viselkedésben foglalható össze.
Az I. r. terheltnél az elmúlt években kialakult a gyógyszerfüggés, amely a cselekmény elkövetésének idejére is valószínűsíthető. Mivel önhibájából került ilyen gyógyszerfüggő állapotba, az sem korlátozó, sem kizáró tényezőként nem értékelhető.
A terheltnél a cselekmények elkövetésekor nem állt fenn az elmeműködés olyan kóros állapota, amely korlátozta vagy képtelenné tette őt cselekménye következményeinek a felismerésében és abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A szakértők véleménye szerint gyógyszerfüggősége miatt az I. r. terhelt kényszergyógyítása orvosi szempontból indokolt.
Az első fokon jogerős ítélet rövidített indokolása a bíróság által alkalmazott jogszabályok között felhívta a Btk. 75. §-át is, ebből következően a gyógyszerfüggést kábító hatású anyag fogyasztásaként értékelte.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján – az I. r. terhelt javára, mert álláspontja szerint a büntetőjog más szabályának a megsértése miatt törvénysértő intézkedést alkalmaztak a terhelttel szemben.
Az indítvány szerint a Btk. 75. §-a értelmében az elkövető kényszergyógyítása akkor rendelhető el, ha a bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze és hat hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.
E törvényi rendelkezést az 1987. évi III. törvény 11. §-a módosította. Címét kényszergyógyításra változtatta, és az intézkedést kiterjesztette a kábítószer-élvező vagy kábító hatású anyagot fogyasztó elkövetővel szemben, ha bűncselekménye ezen életmódjával függ össze. A hivatkozott rendelkezés azonban még nem hatályos, így a városi bíróság az I. r. terhelttel szemben törvénysértő intézkedést alkalmazott. A megyei főügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság – a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján – a megtámadott ítéletet változtassa meg és az I. r. terhelttel szemben a kényszergyógyítás intézkedés alkalmazását mellőzze.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát az indokaival egyetértve fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a- a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján – nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője az ügyészi felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
A védő és a terhelt a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyetértett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet az irányadó tényállás alapulvétele mellett egyrészt az indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt – okból, másrészt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] vizsgálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennélfogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt olyan gyógyszerfüggő személy, akinek a kényszergyógyítása indokolt.
A Btk. IV. Fejezetének a II. Címében meghatározott intézkedések között, a 75. §-ban található ,,Az alkoholisták kényszergyógyítása'' elnevezésű intézkedés. A Btk. 75. §-a szerint az elkövető kényszergyógyítása rendelhető el, ha bűncselekménye alkoholista életmódjával függ össze és hat hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.
A norma megszövegezése nem hagy kétséget afelől, hogy az alkoholisták kényszergyógyítása elnevezésű intézkedés kizárólag alkoholbetegekkel szemben alkalmazható. Az irányadó tényállás szerint azonban az I. r. terhelt nem alkoholista, nem alkoholfüggő beteg. A terhére a jogerős ítéletben megállapított bűncselekményeket nem az alkoholista életmódjával, hanem gyógyszerfüggésével összefüggésben követte el. Mivel pedig a gyógyszerfüggésben szenvedő elkövetők kényszergyógyítása – a fentebb kifejtettek szerint – büntetőeljárásban, büntetőjogi intézkedésként nem rendelhető el, ezért a városi bíróság a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével rendelte el az I. r. terhelt kényszergyógyítását.
A megyei főügyészség utalt arra, hogy a Btk. 75. §-ában meghatározott intézkedést az 1987. évi III. törvény 11. §-a módosította. Címét kényszergyógyításra változtatta, és az intézkedést kiterjesztette a kábítószer-élvező vagy kábító hatású anyagot fogyasztó elkövetőre is, ha bűncselekmény a kábítószer-élvező vagy kábító hatású anyagot fogyasztó életmódjával függ össze. E rendelkezés azonban jelenleg még nem hatályos, így nem alkalmazható.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban a következőkre mutat rá:
A Btk. módosításáról szóló 1987. évi III. törvény 11. §-a valóban úgy rendelkezett, hogy a Btk. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
,,A kényszergyógyítás
75. § Az elkövető kényszergyógyítása rendelhető el, ha bűncselekménye alkoholista, illetőleg kábítószer-élvező vagy kábító hatású anyagot fogyasztó életmódjával függ össze, és hat hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.''
A hivatkozott törvény 42. §-ának (1) bekezdése pedig kimondta, hogy a törvény 11. §-ának (és kapcsolódó 9. és 17. §-ának) a hatálybalépéséről külön jogszabály rendelkezik.
Ez a külön jogszabály valóban nem került megalkotásra és így a Btk. 75. §-ának a módosított szövege soha nem lépett hatályba.
Az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése azonban úgy rendelkezett, hogy az 1989. október 23. előtt alkotott törvények és törvényerejű rendeletek – a mellékletben megjelölt törvények és törvényerejű rendeletek, valamint az Alkotmány megalkotására és módosítására irányuló rendelkezést tartalmazó törvények kivételével – hatályukat vesztik.
Ez az ún. deregulációs törvény tehát hatályon kívül helyezte az 1987. évi III. törvény 42. §-ának az (1) bekezdését, és egyúttal ,,törölte'' a jogrendszerből a hivatkozott törvény mindazon rendelkezését (közöttük a 9. a 11. és a 17. §-át), amelyek korábban még nem épültek be a Btk. normaszövegébe.
Mindezek folytán az alkoholisták kényszergyógyítására vonatkozó intézkedés módosítására irányuló, az 1987. évi III. törvénnyel alkotott rendelkezések nem csupán nem léptek ez ideig hatályba, de az ún. deregulációs törvény hatálybalépésétől, 2007. július hó 1. napjától már nem is léteznek a magyar jogrendszerben.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles –, az alapos ügyészi felülvizsgálati indítvány alapján a városi bíróság ítéletét az I. r. terheltre vonatkozó részében – a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – megváltoztatta, és e terhelt kényszergyógyításának az elrendelését mellőzte.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1034/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás