BÜ BH 2008/293
BÜ BH 2008/293
2008.11.01.
A parancs iránti engedetlenség vétsége szándékos bűncselekmény, parancs-nemteljesítési szándékot feltételez – Kizárt e bűncselekményben a bűnösség megállapítása, ha a váddal megegyező történeti tényállás nem tartalmaz olyan adatot, amelyből a parancs-nemteljesítési szándék megállapítható lehetne [Btk. 354. § (1) bek., Be. 2. § (2), (3) bek.].
Az első fokon eljárt katonai tanács a 2007. január 31. napján kelt ítéletével dr. K. J. J. rendőr-századost bűnösnek monda ki jelentési kötelezettség megszegésének vétségében, és ezért megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás a következő.
A vádlott a rendőrség állományában főnyomozó beosztásban teljesített szolgálatot.
A rendőr-főkapitány közbiztonsági helyettese a 2006. január 20-án kelt körlevelében 2006. január 25–26-ra közlekedés-biztonsági továbbképzést rendelt el a vádlott számára is. A körlevélben foglalt utasítás a betegállományban lévők kivételével a továbbképzésről távolmaradást nem engedélyezett. A körlevél melléklete szerint a vádlott berendelése 2006. január 26. napján 09.00 órára szólt. A vádlott, aki rendes szabadságát töltötte február 6-áig, a fenti fontos szolgálati ügyben történt berendeléséről a rendőrkapitányság bűnügyi osztály vezetőjének utasítására 2006. január 23-án a délutáni órákban telefonon Sz.-né közalkalmazottól értesült, aki a vádlott figyelmét külön felhívta arra is, hogy a távolmaradás csak betegállomány esetén engedélyezett. A vádlott az utasítást megértette és azt tudomásul vette.
A vádlott 2006. január 26-án fogászati kezelésen vett részt, ezért a továbbképzésen nem jelent meg, erről a körülményről azonban elöljáróinak jelentést nem tett.
A vádlott fenti magatartásával megszegte a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 95. § (1) bekezdés a) és g) pontjaiban meghatározott kötelezettségeit.
A vádlottnak és védőjének fellebbezésére az ítélőtábla katonai tanácsa, mint másodfokú bíróság a 2007. június 27. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a vádlottat az ellene jelentési kötelezettség megszegésének vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A másodfokú bíróság határozata ellen az ügyész a felmentés miatt, a vádlott bűnösségének megállapítása végett fellebbezést jelentett be. Indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított – és a másodfokú bíróság által megalapozottnak tartott – tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg a vádlott bűnösségét, és cselekményét a Btk. 354. §-ba ütköző parancs iránti engedetlenség vétségének minősítse.
A Katonai Főügyészség a fellebbezést változtatás nélkül fenntartotta. A vádlott és védője a megtámadott határozat helybenhagyására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt felülbírálta és megállapította, hogy eljárásában sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem szegte meg az eljárási törvény rendelkezéseit.
A megállapított tényállást túlnyomó részt ugyancsak megalapozottnak találta, azt az iratok alapján a Be. 388. § (2) bekezdésben foglalt felhatalmazásra figyelemmel csupán a következőkkel egészítette ki:
Az elöljáró fegyelemsértés miatt kezdeményezte a vádlott fegyelmi felelősségre vonását azért, mert a közlekedésbiztonsági továbbképzésen fogászati kezelése miatt nem tudott megjelenni és ezt nem jelentette kellő időben.
A fentiekkel kiegészített és a bizonyítékok indokolt mérlegelésével megállapított tényállás immár hiánytalan, összhangban áll az iratok tartalmával, és téves ténybeli következtetést sem tartalmaz; az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek is maradéktalanul eleget tettek. Ekként ez a tényállás a Be. 388. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó.
Az irányadó tényállásra figyelemmel helyesen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a vádlott nem követte el mulasztásával a vád tárgyává tett bűncselekményt, és e körben maradéktalanul eleget tett indokolási kötelezettségének is.
A másodfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el azzal kapcsolatban, hogy a tényállás szerinti továbbképzés nem volt fontos szolgálati ügynek tekinthető. Azzal, hogy a vádlott betegsége miatt nem tudott megjelenni a számára előírt közlekedésbiztonsági előadáson, s ezt előre nem jelentette, a jelentéstételi kötelezettségének elmulasztásával nem valósította meg a Btk. 350. § (1) bekezdésébe ütköző bűncselekményt. Ez a bűncselekmény ugyanis kizárólag fontos szolgálati üggyel kapcsolatban követhető el.
Nincs törvényes akadálya annak, hogy a harmadfokú bíróság a vád tárgyává tett cselekményt a vádtól – és ekként az első és másodfokon eljárt bíróságtól is – eltérően minősítse, feltéve, hogy az eltérően minősülő bűncselekmény törvényi tényállási elemeit a vád, valamint az ítéleti tényállás tartalmazza. Ezt a bűncselekményt az követi el, aki a parancsot nem teljesíti.
Ugyanakkor nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben kifejtett azon álláspontot, mely szerint a vádlott tényállás szerinti magatartásával a Btk. 354. § (1) bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség vétségét valósította meg.
A vádirat szerint a vádlott a továbbképzésen azért nem jelent meg, mert fogászati kezelésen vett részt. Arról, hogy a szolgálati feladatot ezért nem tudta végrehajtani, kétségtelenül elmulasztott kellő időben jelentést tenni elöljárójának, és ezzel megszegte a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 95. § (1) bekezdés a) és g) pontjában írt kötelezettségét.
Ez utóbbi két előírás arra vonatkozik, hogy az alárendelt elöljárójának szóban jelenteni köteles az utasítás végrehajtását, illetve az akadályozó körülményeket, valamint megbetegedését és felgyógyulását.
A Btk. 354. § (1) bekezdése szerint a parancs iránti engedetlenség vétsége kizárólag szándékosan követhető el. Ebből következik, csak abban az esetben lehetne a vádlott cselekményét e törvényhely szerint minősíteni, ha mulasztása egyértelműen arra lenne visszavezethető, hogy a parancsot nem is kívánta végrehajtani, ezáltal a parancs iránti engedetlenségre irányuló szándéka megállapítható lenne.
A vádirat ezt alátámasztó tényt azonban nem tartalmaz. A mulasztás okaként azt rögzíti, hogy a fogorvosi ellátást szükségessé tévő egészségi állapota miatt nem vett részt a vádlott a továbbképzésen, és a vádirat szerint ezzel a szolgálati szabályzatnak is csak azokat a rendelkezéseit sértette meg, amelyek az utasítás végrehajtását akadályozó körülményekre, továbbá a megbetegedésre, felgyógyulásra vonatkozóan jelentéstételi kötelezettséget írnak elő.
Az irányadó tényállás is a váddal egyezően rögzíti a vádlott mulasztásának – parancs nem teljesítésének – az okát. A vádhoz kötöttség a Be. 2. §-ának (3) bekezdésében szabályozott elve alapján így ebből sem vonható le következtetés arra, hogy a vádlott szándéka a parancs végrehajtásának megtagadása volt.
Mindezekre figyelemmel a vádlott cselekménye nem minősül a Btk. 354. § (1) bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség vétségének sem.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezést alaptalannak találta, és a megtámadott határozatot – a Be. 393. § (2) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva – a Be. 397. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bhar. I. 643/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás