PÜ BH 2008/297
PÜ BH 2008/297
2008.11.01.
A párt és a párt képviselőcsoportjának vezetője önállóan felel azért a jogsértésért és annak jogkövetkezményeiért, amit egyes frakciótagoknak azzal okoztak, hogy őket a párt országgyűlési képviselőcsoportjából jogellenes cselekménnyel eltávolítottak (Ptk. 78. §, 84. §, 339. §, 344. §, 345. §).
Az I., III–IV. és V. r. felperesek, valamint a II., VI. és VII. r. felperesek jogelődje, dr. H. B. (a továbbiakban: felperesek) a 2002. évi országgyűlési képviselő választáson egyéni választókörzetben szereztek mandátumot. A szintén országgyűlési képviselő I. r. alperes a pártként bejegyzett II. r. alperes országgyűlési képviselőcsoportjának a vezetője. A felperesek ugyanennek az országgyűlési képviselőcsoportnak (frakciónak) voltak a tagjai. Az I. r. alperes 2004. szeptember 2-án (csütörtök) frakcióvezetőként levelet intézett az Országgyűlés elnökéhez, amelyben a házelnököt arról tájékoztatta, hogy a felperesek a mai naptól – kizárás miatt – nem tagjai a II. r. alperes országgyűlési képviselőcsoportjának; és kérte a házelnököt, hogy a továbbiakban a függetlenek között biztosítson a felpereseknek lehetőséget képviselői munkájuk gyakorlására.'' A felperesek tudomást szerezve az I. r. alperes leveléről, ugyanezen a napon az Országgyűlés elnökéhez fordultak, kérve, hogy az ügyben a helyzet tisztázásáig ne tegyen elnöki hatáskörében intézkedéseket.
Előadták, hogy a II. r. alperes csoportja olyan frakcióülést, amely a felperesek kizárásáról rendelkezett volna, nem tartott, a felpereseket a frakció soraiból nem zárták ki, az I. r. alperes cselekedete ellentétben áll a jogszabályokkal. Az I. r. alperes ugyanezen a napon kérte a II. r. alperes Országos Választmányának az összehívását, mely testület 2004. szeptember 5-én (vasárnap) határozatot hozott, és abban az I. r. alperes bejelentését elfogadta, azt jóváhagyta és bizalmát a felperesektől megvonta. A házelnök az ügyben az Országgyűlés Ügyrendi Bizottságától kért állásfoglalást. Az Országgyűlés Ügyrendi Bizottsága eseti jellegű állásfoglalást hozott, amely szerint nincs lehetősége az Országgyűlés elnökének a képviselőcsoport vezetőjének bejelentésében foglaltak, így a kizárási eljárás házszabályszerűségének vizsgálatára akkor sem, ha komoly kétségek merülnek fel a bejelentés alapjául szolgáló eljárás házszabályszerűségét illetően, de ezen aggályok magából a bejelentésből nem nyilvánvalóak. Ugyanezen a napon, az Országgyűlés plenáris ülésén az alelnök az Ügyrendi Bizottság eseti jellegű állásfoglalására utalással bejelentette, hogy a felperesek a továbbiakban független képviselőként folytatják munkájukat, akiknek üléshelyéről később döntenek. Ennek megfelelően a felperesek a továbbiakban független képviselőként folytatták országgyűlési képviselői tevékenységüket.
A felperesek keresetükben a személyükre vonatkozó valótlan és sértő tény állítása miatt a jogsértés megállapítását, az alperesek elégtétel adására, valamint vagyoni és nem vagyoni káruk megfizetésére kötelezését kérték. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság 32. sorszámú részítéletében megállapította: az alperesek azzal, hogy az I. r. alperes a II. r. alperes nevében eljárva, az Országgyűlés elnökéhez 2004. szeptember 2-án intézett levelében valótlanul állította, hogy a felperesek frakciótagsága kizárás folytán megszűnt, megsértették a felperesek jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.
A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. Az alperesek ez ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság elutasította.
A jogerős részítélet megállapítása szerint az I. r. alperes a II. r. alperes nevében eljárva a felperesek személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állított, amikor azt közölte, hogy a felpereseket a frakcióból kizárták. Ezzel az alperesek megsértették a felpereseknek a Ptk. 78. §-ában védett jóhírnevét.
A jogerős részítélet meghozatalát követően az elsőfokú bíróság a további kereseti kérelmekről döntött. Ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy elégtétel adásaként a 32. sorszámú részítéletben foglalt marasztaló rendelkezést, valamint az ítéletben foglalt marasztaló rendelkezést saját költségükön juttassák el a Magyar Távirati Irodához nyilvános közlésre, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül, illetve ugyanezen idő alatt a megállapított jogsértésért magánlevélben fejezzék ki sajnálkozásukat a felpereseknek. Egyben feljogosította a felpereseket e magánlevelek közzétételére.
Kötelezte továbbá a II. r. alperest, hogy az I., III–IV. és V. r. alpereseknek (helyesen felpereseknek) egyenként 2 000 000 forintot, a II., VI. és VII. r. felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 2 000 000 forintot fizessen meg 15 napon belül. Az ezt meghaladó nem vagyoni kártérítés iránti keresetet és a felperesek vagyoni kár megítélése iránti keresetét elutasította.
A felperesek és az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és elégtétel adásaként arra kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül saját költségükön hívjanak össze sajtótájékoztatót, melynek helyéről és időpontjáról előzetesen értesítsék a felpereseket és azon ismertessék az elsőfokú bíróság 32. sorszámú részítéletében meghatározott jogsértést megállapító rendelkezést, egyben fejezzék ki sajnálkozásukat az általuk elkövetett jogsérté-sért. A II. r. alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a II. r. alperest a tőke összege után 2005. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte. Az ezt meghaladó – a vagyoni kártérítési igényt elutasító – ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot ,,új eljárás'' lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős részítélet a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont alapján rendelkezett az alperesek által elkövetett jogsértés miatt a megfelelő elégtétel adásáról. Indokolása szerint az alperesek által elkövetett jogsértés a sajtószervek tudósításai révén széles körben ismertté vált, ezért szükséges a közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében sajtótájékoztatón ismertetni az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését. Ezáltal adhatnak az alperesek megfelelő elégtételt a felperesek számára, sajnálkozásuk egyidejű kifejezésével.
A jogerős részítélet a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pont és a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdés alapján vizsgálta a felperesek nem vagyoni kárigényét. Megállapította, hogy a nem vagyoni kártérítés iránti igény elbírálása nem szakítható el a kártérítés általános szabályaitól. E szerint a jogellenes és felróható magatartással okozott hátrány bekövetkezése esetén van helye nem vagyoni kártérítésnek azzal, hogy a kár mértékének megállapításánál az eset összes körülményét és elsősorban a jogsértés tárgyi súlyát, valamint a jogkövetkezményeket kell figyelembe venni. A perbeli jogsértés tárgyi súlyát igen jelentősnek ítélte, mert annak következtében a felperesek magyarázkodásra szorultak, és független képviselőkké nyilvánítva az Országgyűlés munkájában csak korlátozott jogkörrel járhattak el. Nem tudták ugyanazokat a jogokat érvényesíteni, mint a frakcióban tevékenykedő képviselők, ezáltal nem állt módjukban a választóik érdekeinek ugyanolyan módon történő képviselete. Ezért a nem vagyoni kártérítés megítélésénél nem csak annak volt értékelhető jelentősége, hogy az alaptalanul állított kizárás ténye a felpereseket kedvezőtlen színben tüntette fel, negatív megítélésű tevékenységgel, viselkedéssel hozta összefüggésbe, amely miatt magyarázkodásra kényszerültek, hanem annak is, hogy a jogsértés a képviselői munkájukban is hátrányosan érintette a felpereseket. Több olyan jogosultságtól elestek, amelyeket a független országgyűlési képviselő nem gyakorolhat, így pl. nem delegálható az Interparlamentáris Unió nemzeti csoportjának vezetőségébe, nem állíthatnak tagot a média-testületekbe, az ÁPV Rt. felügyelő bizottságába, nem vehetnek részt az alkotmánybírákat jelölő bizottság munkájában, felszólalási és kezdeményezési jogosultságuk korlátozott, azonnali kérdés feltételére nincs módjuk, parlamenti bizottsági tisztségeket nem tölthetnek be. E joggyakorlásban való korlátozás a felperesekkel szemben a választói bizalmat is hátrányosan befolyásolja. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a Pp. 206. § (3) bekezdés alapján – mérlegeléssel – a felpereseket ért nem vagyoni kárpótlás összegét személyenként 2 000 000 forintban határozta meg. A jogerős részítélet a mérlegelés során nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperesek a 2006-os parlamenti választásokon is képviselői mandátumot nyertek, mert a személyhez fűződő joguk megsértését a jogerős részítélet e választásokat megelőzően már megállapította, így a választók már a velük szemben elkövetett jogsértés ismeretében dönthettek a felperesek személyéről.
A felperesek keresetétől eltérően a jogerős részítélet kizárólag a II. r. alperest kötelezte nem vagyoni kártérítés megfizetésére, megállapítva, hogy az I. r. alperes nyilvánvaló módon a párt és azon belül a frakció képviseletében eljárva írta meg az Országgyűlés elnökének a jogsértő tartalmú levelet. Az alperesek ezért csak a jogsértés miatt alkalmazható objektív szankciók tekintetében kötelesek egyetemlegesen helytállni. Annak eldöntése pedig, hogy az I. r. alperes eljárásához a frakció, illetve a párt előzetesen vagy utóbb járult-e hozzá, az alperesek egymás közötti jogviszonyának a kérdése, amely a peres felek kártérítési vitáját nem érinti. A másodfokú bíróság a Pp. 247. § (1) bekezdés b) pont alapján megengedett kereset felemelésként fogadta el a felperesek által a másodfokú eljárásban előterjesztett, a kamat megfizetésére irányuló igényt és annak megfelelően kötelezte a II. r. alperest késedelmi kamat megfizetésére.
A felperesek által előterjesztett vagyoni kárigény vonatkozásában ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős részítélet ellen – jogszabálysértésre hivatkozással – az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének az elutasítását kérték. Felülvizsgálati álláspontjuk szerint a jogerős részítélet a II. r. alperes felelősségét az elkövetett jogsértésért jogszabálysértően állapította meg, mert az I. r. alperes nem volt képviselője a II. r. alperesnek és a II. r. alperes nem tanúsított a felperesek személyét sértő magatartást. Hivatkoztak a BH 2006/397. szám alatt közzétett eseti döntésre, melyben a Legfelsőbb Bíróság már kimondta: a párt a parlamenti képviselőcsoportja azon tevékenységéért, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben dönt, polgári jogi felelősséggel nem tartozik.
Álláspontjuk szerint a jogerős részítélet e döntésben foglalt jogértelmezéssel ellentétesen foglalt állást a jelen ügyben a II. r. alperes felelősségéről, amely egyben kétségessé tette az I. r. alperes terhére is megállapított jogsértést. Az alperesek emellett vitatták a jogerős részítéletbe foglalt hatályon kívül helyező rendelkezés jogszerűségét, valamint a nem vagyoni kár bekövetkezésének megállapítását. Hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság EBH 2000/302. és a BH 2002/24. szám alatt közzétett eseti döntéseire is, amelyek szerint nem vagyoni kártérítésnek nem vagyoni hátrány bekövetkezése és bizonyítása esetén van helye. Állították, hogy a nem vagyoni kárigény kapcsán figyelembe kellett volna venni azt is, hogy a felperesek 2006-ban ismételten és annak ellenére képviselői mandátumot szereztek, hogy a választás előtt meghozott, a terhükre a jogsértést megállapító, jogerős részítélet a jogsértés nyilvánosságra hozataláról még nem rendelkezett.
Kifogásolták a perköltségre vonatkozó rendelkezést is, állítva, hogy az I. r. alperes a terhére is megállapított jogsértés elkövetésétől függetlenül túlnyomórészt pernyertes lett, ezért javára perköltséget kell megítélni.
A felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmükben a jogerős részítélet megváltoztatását kérték oly módon, hogy a kártérítés megfizetésére az alperesek egyetemlegesen legyenek kötelezve. Állították, hogy a jogerős részítélet a jogsértésért mindkét alperes felelősségét megállapította és mindkét alperest elégtétel adására kötelezte, amelyből következik, hogy az alperesek, mint együttes károkozók, a Ptk. 344. § (1) bekezdés szerint, egyetemlegesen kötelesek a felperesek kárát megtéríteni. Egyebekben pedig a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseinek hatályban való fenntartását kérték, vitatva az állított jogszabálysértést.
Az alperesek a csatlakozó felülvizsgálati kérelem tekintetében a jogerős részítélet hatályban való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem, illetve a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érintette a jogerős részítéletnek azt a rendelkezését, amellyel a felperesek 2 000 000 forintot meghaladó nem vagyoni kárigényét elutasította. A Legfelsőbb Bíróság végzésével az alperesek felülvizsgálati kérelmének azt a részét, amely a jogerős részítéletnek a vagyoni kárigény tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasító rendelkezését támadta, hivatalból elutasította.
A jogerős részítéletet ezt meghaladóan támadó jogorvoslati kérelmek közül csak a felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos, az alperesek felülvizsgálati kérelmét azonban a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság előrebocsátja, hogy a jelen eljárásnak nem tárgya annak a jogerős részítéletnek a felülvizsgálata, amely az alperesek terhére a személyhez fűződő jog megsértésének elkövetését megállapította. A jogorvoslati kérelmek alapján a jelen felülvizsgálati eljárásban kizárólag abból a szempontból kellett értékelni az alperesek jogsértő magatartását, hogy az mennyiben alapozta meg a felperesek által mindkét alperessel szemben a jogsértés elkövetése miatt igényelt további szankciók alkalmazását: az elégtétel adást, illetve a nem vagyoni kártérítésben való marasztalást.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmében felvetett, az alperesek egymás közti jogviszonyát érintő kérdés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság fenntartja a BH 2006/397. számú döntésben megfogalmazott álláspontját, amely szerint a párt általában nem tartozik polgári jogi felelősséggel a parlamenti képviselőcsoport, illetve a képviselőcsoport egyik tagja által az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügy kapcsán kifejtett tevékenységért. A párt és a főszabályként, de nem kizárólagosan a párt parlamenti mandátumot szerzett tagjaiból alkotott, jogi személyiséggel nem rendelkező parlamenti képviselőcsoport közötti kapcsolat ugyanis egy sajátos közjogi kapcsolat, amelyet az jellemez, hogy a képviselőcsoport általában a párt szellemiségét, a párt politikáját hivatott a parlamenti munka során megjeleníteni és megvalósítani. Ez a kapcsolat azonban nem polgári jogviszony, és a parlamenti képviselő polgári jogi értelemben nem megbízottja a pártnak. Polgári jogi felelősség alapjául ezért kizárólag a pártnak és a képviselőcsoport tagjainak önállóan kifejtett magatartása szolgálhat. Miután az alperesek által hivatkozott, a BH-ban közölt jogesetben a párt semmilyen értékelhető magatartást nem tanúsított, a felperes keresetét a párttal szemben jogviszony hiányában kellett elutasítani. A jelen jogvita azonban ettől eltérő tényeken alapul.
A perben megállapítható tényállás szerint az I. r. alperes, mint frakcióvezető, anélkül, hogy az általa vezetett képviselőcsoport e tárgyban ülésezett volna és bármilyen határozatot hozott volna, az Országgyűlés elnökéhez intézett levelében valótlan tényeket közölt a felperesek kizárását illetően. A frakció Szervezeti és Működési Szabályzatának 1. §-a a 46/1994. (IX. 30.) OGY határozattal kihirdetett Országgyűlési Házszabály 15. § (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban ugyanis egyértelműen testületi döntéstől függően teszi lehetővé a tagok képviselőcsoportból való kizárását, ami a jelen esetben hiányzott. Az I. r. alperesnek a 25. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt személyes előadásából megállapíthatóan – amelyet a II. r. alperes 31. sorszám alatt tett bejelentése is megerősített – az I. r. alperes nem kívánta egyedül intézni a felpereseknek a frakcióból való eltávolítását és nem kívánta egyedül viselni a felelősséget azért a jogkövetkezményért, amelyet a 2004. szeptember 2-ai valótlan tartalmú levele kiválthatott, vagyis, hogy a felpereseket a Parlament annak ellenére független képviselőkké nyilváníthatja, hogy szabályszerű kizárási eljárásra, testületi döntés meghozatalára sor került volna. Ehhez kívánta megszerezni pártja, a II. r. alperes támogatását, amit még az Ügyrendi Bizottság ülése előtti napon, szeptember 5-én el is nyert. Az I. r. alperes személyes előadásából az is megállapítható, hogy ha a párt Országos Választmánya az Országgyűlés elnökéhez intézett valótlan tartalmú bejelentését nem támogatja, úgy azt visszavonta volna. Miután azonban az Országos Választmány a döntésével egyetértett, azt támogatta, fenntartotta bejelentését, sőt szeptember 6-án a II. r. alperes Országos Választmányának határozatát is beterjesztette a Parlament Ügyrendi Bizottságának, amely ennek ismeretében hozta meg állásfoglalását arról, hogy az I. r. alperes bejelentésének ténybeli valósága nem vizsgálható.
E tényekből megállapítható tehát, hogy a II. r. alperesnek önállóan értékelhető magatartása volt az, amikor tudva az I. r. alperes valótlan tényeken alapuló, ezért a II. r. alperes Országgyűlési Képviselőcsoportjának Szervezeti és Működési Szabályzatával, illetve az Országgyűlés ügyrendjével is ellentétes eljárásáról, azt jóváhagyta, sőt a párt alapszabálya szerint annak végigvitelére kötelezte az I. r. alperest. Az alpereseknek ez az együttes eljárása okozta a felperesek személyhez fűződő jogának megsértését és eredményezte a felperesek által elszenvedett, közjogilag orvosolhatatlan hátrányok bekövetkezését.
Függetlenül attól tehát, hogy az I. r. alperes polgári jogi értelemben nem a II. r. alperes képviselőjeként járt el, megállapítható: az alperesek azonos szándék által vezérelt önállóan kifejtett cselekedeteikkel, együttesen okozták a felperesek személyhez fűződő jogának megsértését. Ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont alapján a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül kötelezte mindkét alperest elégtétel adására.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben az elégtétel adás módja tekintetében jogszabálysértésre nem hivatkoztak, ezért a Legfelsőbb Bíróság ebben a körben a jogerős részítélet érdemi felülvizsgálatát mellőzte.
Akit személyhez fűződő jogában megsértenek a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhet kártérítést. A jogsértő kártérítő felelősségének megállapítása során tehát a Ptk. 339-360. § szabályait kell alkalmazni. Mindkét alperes önállóan kifejtett cselekménye eredményezte a felperesek személyhez fűződő jogának megsértését és ennek következtében állt elő a számukra hátrányos, ezért kárként minősülő élethelyzet, hogy őket a párt képviselőcsoportjából eltávolították és független képviselőként, megváltozott érdekérvényesítési lehetőségekkel kellett folytatni tevékenységüket. Ezért mindkét alperes a Ptk. 339. § (1) bekezdés alapján felel a felpereseknek okozott, a Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdés alapján követelhető vagyoni és nem vagyoni kárért. A II. r. alperes kártérítő felelősségét a fentiekből következően a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül helyesen állapította meg. Tévesen mellőzte ugyanakkor az I. r. alperes marasztalását. Az I. r. alperes ugyanis polgári jogi értelemben nem volt képviselője a II. r. felperesnek, illetve nem volt megbízottja sem. Ebből következik, hogy a szerződésen kívül okozott kártérítés szabályai alapján az I. r. alperes a kártérítő felelősség alól nem mentesülhet. A jogerős részítélet sem hivatkozott olyan jogszabályra, amely a személyhez fűződő jogot sértő magatartástól függetlenül mentesítené az I. r. alperest a kártérítő felelősség alól. A jogerős részítélet tehát az I. r. alperessel szemben előterjesztett kártérítés iránti keresetet jogszabálysértően utasította el.
Miután az alperesek közösen okozták a felperesek kárát, ezért, mint együttes károkozók a Ptk. 344. § (1) bekezdés alapján egyetemlegesen felelnek a felpereseknek okozott kárért.
A jogerős részítélet a jogsértés jellegét és tárgyi súlyát, valamint a felpereseket ért hátrányok mibenlétét és bekövetkezését a felperesek kereseti előadása alapján helyesen mérlegelte és helytállóan, jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben megváltozott képviselői státusz a felperesek közéleti tevékenységét és magánéleti megítélését tekintve a köztudomás szerint is olyan súlyú nem vagyoni hátrányt jelentett, amely indokolta a javukra magasabb összegű nem vagyoni kárpótlás megítélését. A felpereseket ért hátrányok részletes elemzése mellett a jogerős részítélet helyes mérlegelés eredményeként határozta meg a nem vagyoni kártérítés összegét is. Annak pedig, hogy a felpereseket 2006-ban ismét országgyűlési képviselővé választották, a 2004-ben bekövetkezett nem vagyoni károsodás megítélésénél nem volt kárpótlást kizáró jelentősége.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletnek azt a rendelkezését, amely az I. r. alperessel szemben a nem vagyoni kárigényt elutasította, a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva az I. r. alperest, mint együttes károkozót, a II. r. alperessel egyetemlegesen kötelezte a felperesek javára a jogerős részítéletben megítélt nem vagyoni kártérítés, késedelmi kamat és perköltség megfizetésére.
Egyebekben a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Miután a jogerős részítélet az elsőfokú bíróság ítéletét (az alperesek személye közötti különbségtétel nélkül) a teljes vagyoni kár iránti igény tekintetében helyezte hatályon kívül, a Legfelsőbb Bíróság mellőzhette azt a rendelkezést, hogy az elsőfokú bíróságot a vagyoni kár vonatkozásában az I. r. alperessel szemben is új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa. A Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy az alperesek által a felperesekkel szemben elkövetett jogsértés miatt esetleg bekövetkezett vagyoni kárért is az alperesek egyetemlegesen felelnek.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 21.850/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás