301/2008. (XII. 17.) Korm. rendelet

a befektetési vállalkozás hitelkockázatáról¹

2013.10.01.

A Kormány a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 180. §-a (1) bekezdésének f) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § (1) E rendelet hatálya a befektetési vállalkozásra terjed ki.

(2) E rendelet alkalmazásában:

1. általános rossz irányú kockázat: a partnerek nemteljesítésének valószínűsége pozitív korrelációban áll az általános piaci kockázati tényezőkkel;

2. banki munkanap: az a munkanap, amelyen a befektetési vállalkozás üzletvitel céljából nyitva tart;

3. betét: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben meghatározott fogalom;

4. biztosítéki határérték: a kitettség azon legnagyobb értéke, amelynek túllépése esetén az egyik partnernek jogában áll biztosítékot kérni;

5. biztosítéki megállapodás: olyan megállapodás vagy egy megállapodás olyan rendelkezése, amely szerint az ügyfél biztosítékot nyújt egy másik ügyfél számára, ha a másik ügyfélnek a biztosítékot nyújtó ügyfélhez viszonyított kitettsége meghalad egy meghatározott mértéket;

6. egyedi rossz irányú kockázat: a partnerrel szembeni kitettség – az ügylet jellegéből adódóan – pozitív korrelációban áll a partner nemteljesítésének valószínűségével azzal, hogy a befektetési vállalkozás akkor van egyedi rossz irányú kockázatnak kitéve, amikor egy adott partnerrel szembeni jövőbeni kitettség várhatóan nagy és a partner nemteljesítésének valószínűsége szintén magas;

7. előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet: olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás, amelynél a befektetési vállalkozás kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat mérséklése egy harmadik fél kötelezettségvállalásából származik, amely szerint az adós nemteljesítése, fizetésképtelensége esetén, vagy egyéb, a felek megállapodása szerint a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény beálltakor meghatározott összeg kifizetésére vállal kötelezettséget;

8. előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet: olyan hitelkockázat-mérséklési eljárás, amelynél a befektetési vállalkozás kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat mérséklése a befektetési vállalkozás azon jogából ered, amely szerint – az adós nemteljesítése, fizetésképtelensége, vagy egyéb, a felek megállapodása szerint a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény beálltakor – meghatározott vagyontárgyakat értékesíthet, megszerezhet vagy megtarthat, követelését azokból kielégítheti, vagy csökkentheti a kitettség értékét a kitettség értékének és a befektetési vállalkozással szembeni kitettség közötti különbség szintjére, és a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti;

9. eszközfedezet melletti értékpapír-kibocsátás (a továbbiakban: ABCP program): olyan értékpapírosítási program, amelynek keretében kibocsátott értékpapírok könyv szerinti értékének legalább 75%-a kereskedelmi értékpapír;

10. exporthitel-ügynökség: az exportfinanszírozási tevékenység mellett központi kormányzatra vonatkozó hitelminősítési tevékenységet is folytató szervezet;

11. értékpapír ügylethez kapcsolódó hitel: a befektetési vállalkozás által értékpapír vásárlásához, eladásához vagy kereskedelméhez nyújtott hitel, ide nem értve azt a hitelt, amelyet a befektetési vállalkozás értékpapír fedezet mellett nyújt;

12. értékpapírosítás: olyan ügylet, amelynek keretében

a) egy kitettség vagy a kitettségek halmazának (pooljának) hitelkockázata több ügyletrész-sorozatba kerül besorolásra,

b) az ügylettel kapcsolatos kifizetések az értékpapírosított kitettség vagy a kitettségek halmazának (pooljának) teljesítése függvényében alakulnak, és

c) az ügyletrész-sorozatok egymáshoz viszonyított alárendeltsége határozza meg az ügylet futamideje alatt a veszteségek eloszlását;

13. értékpapírosítási felár: az értékpapírosításhoz kapcsolódó minden költség beszedéséből befolyó összeg és más, az értékpapírosított kitettségekkel kapcsolatos bevétel, csökkentve az elszámolt ráfordításokkal;

14. értékpapírosítási pozíció: az értékpapírosítási ügyletben vállalt hitelkockázati kitettség;

15. fedezeti (hedging) halmaz: azonos nettósítási halmazon belül az ügyletből származó olyan kockázati pozíciók egy csoportja, amelyeknek kizárólag az egyenlegüket kell figyelembe venni, ha a befektetési vállalkozás a származtatott ügyletek kitettség értékét sztenderd módszer alkalmazásával határozza meg;

16. fedezett kötvény: az Európai Bizottság által nyilvánosságra hozott jegyzékben szereplő, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv 22. cikkének (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelő értékpapír;

17. fedezett kölcsönügylet: biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely nem tartalmaz olyan rendelkezést, ami lehetővé teszi a befektetési vállalkozás számára, hogy az ügyfelet a fedezet rendszeres – akár napi gyakorisággal történő – kiegészítésére kötelezze;

18. felhígulási kockázat: a visszkereset nélkül (kezesség, szavatosság kizárása mellett) engedményezett követelés behajtható összegének a követelés kötelezettje által a követelés engedményesével szemben érvényesíthető kifogásokon és ellenköveteléseken keresztül történő csökkentésének lehetősége;

19.² Felügyelet: a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletével kapcsolatos feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank;

20. független ingatlanvagyon-értékelő: aki rendelkezik a külön jogszabályban előírt szakmai végzettséggel és a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamatoktól független;

21. gördülő kockázat: az az összeg, amellyel a várható pozitív kitettséget alulértékelik, amikor egy ügyféllel kötött jövőbeni ügyletek várhatóan folyamatosan zajlanak azzal, hogy a jövőbeni ügyletekből származó pótlólagos kitettség nem képezi részét a várható pozitív kitettség számításának;

22. hagyományos értékpapírosítás: olyan – valódi átruházáson alapuló – értékpapírosítás, amelynek keretében

a) az eszközátruházó (originator) a kitettségeit különleges célú gazdasági egységre ruházza át, és

b) a különleges célú gazdasági egység által kibocsátott értékpapírok az eszközátruházó (originator) számára nem jelentenek fizetési kötelezettséget;

23. harmadik ország központi kormánya, központi bankja, regionális kormánya, helyi önkormányzata: amelyet az EGT-államon kívüli ország jogrendje annak tekint;

24. hitelegyenértékesítési tényező: a kötelezettség jelenleg le nem hívott értékéből a nemteljesítés időpontjáig lehívásra kerülő és a nemteljesítés időpontjában fennálló rész értékének és a kötelezettség teljes jelenleg le nem hívott értékének aránya, ahol a kötelezettség mértékét az ügyfél tudomására hozott, szerződés szerinti keret határozza meg, kivéve, ha az ügyfélre vonatkozó, de általa nem ismert, a befektetési vállalkozás belső szabályzata szerint megállapított keret magasabb;

25. hitelértékelés egyoldalú kiigazítása: a hitelértékelés olyan kiigazítása, amely tartalmazza a befektetési vállalkozás partnerrel szembeni hitelkockázatának piaci értékét, de nem tartalmazza a partner befektetési vállalkozással szembeni hitelkockázatának piaci értékét;

26. hitelértékelés kiigazítása: a partnerrel fennálló ügyletek portfóliójának a piaci közép értékeléshez történő kiigazítása azzal, hogy a kiigazítás

a) tükrözi a partner fennálló szerződéses megállapodás teljesítésének bármilyen elmaradása miatt felmerülő hitelkockázat piaci értékét, vagy

b) tükrözi a befektetési vállalkozás partnerrel szembeni hitelkockázatának piaci értékét és a partner befektetési vállalkozással szembeni hitelkockázatának piaci értékét;

27. hitelderivatíva: származtatott ügyletre vonatkozó olyan megállapodás, amelynek keretében az egyik fél számára lehetővé teszi a megállapodásban szereplő (azaz alapul szolgáló) eszköz hitelkockázatának a másik félre hárítását, aki a megállapodás alapján a hitelkockázatot a nélkül vállalja át, hogy az alapul szolgáló eszközt az ügylet megkötésekor ténylegesen megvásárolná;

28. hitelkockázat-mérséklés: a kitettségek hitelkockázatának csökkentésére alkalmazott eljárás;

29. hitelminőség javítás: olyan szerződés, amely javítja egy értékpapírosítási pozíció hitelminőségét, ideértve azt a hitelminőség javítást is, amelyet a hátrább sorolt ügyletrész-sorozatokon és más hitelkockázati fedezetek nyújtásán keresztül érnek el;

30. hitelminősítés: az adósra (ügyfélre), adósságra (kitettségre) vonatkozó vélemény (hitelminősítési kategóriába sorolás és szöveges indokolást tartalmazó értékelés), amelyet a külső hitelminősítő szervezet vagy exporthitel-ügynökség az által alkalmazott módszertan szerint állít elő és hoz nyilvánosságra;

31. hitelminősítési besorolás: egy egységesített megközelítést támogató, pozitív egész számjegyű jelölés, amely a Felügyelet hozzárendelése által az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriájához alkalmazandó kockázati súly alkalmazását segíti elő;

32. hitelminősítési kategória: a minősített adóshoz (ügyfélhez) vagy adóssághoz (kitettséghez) rendelt betűből, számból, jelből vagy ezek kombinációjából álló jelölés;

33. hosszú elszámolási idejű ügylet: olyan ügylet, amelyben a partner vállalja, hogy értékpapírt, árut, devizát ad át készpénz, egyéb pénzügyi eszköz, áru ellenében vagy készpénzt, egyéb pénzügyi eszközt, árut ad át értékpapír, áru, deviza ellenében, és a szerződésben rögzített teljesítési, szállítási időtartam

a) hosszabb, mint az ilyen jellegű ügyletek esetén szokásos sztenderd, vagy

b) a befektetési vállalkozás ügyletbe történő lépését követő öt munkanapot meghaladja;

34. ingatlan fedezeti értéke: az az érték, amelyet az ingatlan jövőbeni értékesíthetőségének gondos értékelésével állapítanak meg, számításba véve az ingatlan hosszú távú fenntarthatósági szempontjait, a rendes és helyi piaci viszonyokat, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait;

35. ingatlan piaci értéke: az az érték, amelyen eladási szándék esetén az ingatlan – attól az ügylettől függetlenül, amelynek a fedezetét képezi – az értékelés időpontjában értékesíthető lenne, feltételezve a megfelelő hirdetést, a felek jól értesültségét és körültekintését;

36. intézmény: EGT-államban székhellyel rendelkező hitelintézet, befektetési vállalkozás;

37. jelenlegi kitettség: azonos partnerrel kötött ügylet vagy azonos nettósítási halmazba tartozó ügyletek portfóliójának – nem negatív – piaci értéke, amely a partner nemteljesítése miatt elveszne és csőd- vagy felszámolási eljárás esetén sem térülne meg;

38. jelenlegi piaci érték: a származtatott ügyletek kitettség értékének sztenderd módszer alkalmazásával történő meghatározása esetén a partnerrel szembeni, azonos nettósítási halmazba tartozó ügyletek összességének – a negatív és a pozitív piaci értékek figyelembevételével számított – aktuális, nettó piaci értéke;

39. K_IRB: azon kockázattal súlyozott kitettség érték 8%-a, amelyet a hitelkockázat tőkekövetelményének belső minősítésen alapuló módszere alapján az értékpapírosított kitettségekre úgy számítanának ki, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, és ezekhez a kitettségekhez tartozó, belső minősítésen alapuló módszer szerint kiszámított várható veszteségek összege;

40. kereskedelmi értékpapír: vállalkozás által, rövid lejáratú kötelezettség finanszírozása érdekében forgalomba hozott, legfeljebb 270 nap futamidejű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír;

41. kitettség: a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szmt.) szerinti eszköz, mérlegen kívüli tétel;

42. kitettség-csúcsérték: a kitettségek eloszlásának felső percentilise, a nettósítási halmazban lévő, leghosszabb futamidejű ügylet lejáratát megelőző bármely jövőbeli időpontban;

43. kitettségek eloszlása: a piaci értékek eloszlásának előrejelzése, amelynek számítása során a negatív nettó piaci értékek előrejelzéseit nulla értékkel kell figyelembe venni;

44. kockázati periódus: letét esetén az az időtartam, amelyet a nemteljesítő ügyféllel szemben fennálló ügyletek nettósítási halmazát biztosító fedezetek utolsó cseréjétől kell számítani addig, amíg az ügyfél pozícióinak lezárása miatt keletkező piaci kockázatok lesznek újra fedezettek;

45. kockázati pozíció: a származtatott ügyletek kitettség értékének sztenderd módszer alkalmazásával történő meghatározása esetén olyan kockázati szám, amelyet az ügylethez rendelnek egy előre meghatározott algoritmus alapján;

46. kockázatsemleges eloszlás: a piaci értékek vagy kitettségek eloszlása egy jövőbeni időszakban, amikor az eloszlást a piac által vélelmezett érték (volatilitás) figyelembevételével számítják;

47. kollektív befektetési értékpapír: a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (a továbbiakban:Tpt.) meghatározott fogalom;

48. kollektív befektetési forma: a Tpt.-ben meghatározott fogalom;

49. koncentrációs kockázat: olyan kockázat, amely az azonos jellemzőkkel bíró ügyfelekkel szemben felmerülő, különböző szerződéses kapcsolatokból fakadó kockázatok együtteséből ered;

50. központi kormány: a Magyar Állam, és minden olyan szervezet, amelyet az EGT-állam jogrendje annak tekint;

51. központi szerződő fél: az a személy vagy szervezet, amely jogilag helyettesíti a pénzügyi piacon kötött szerződésekben érintett partnereket, és vevőként lép fel valamennyi eladóval szemben vagy eladóként lép fel valamennyi vevővel szemben;

52. közszektorbeli intézmény: az államháztartásról szóló 1992. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) szerinti költségvetési szerv; központi kormány vagy az Áht. szerinti költségvetési szerv többségi tulajdonában álló közhasznú társaság, nonprofit társaság, ha tartozásaiért a központi kormány jogszabály vagy szerződés erejénél fogva kezességet, garanciát vállal; a köztestület és minden olyan szervezet, amelyet bármely EGT-állam jogrendje közszektorbeli intézménynek tekint;

53. különleges célú gazdasági egység (KCGE): hitelintézetnek vagy befektetési vállalkozásnak nem minősülő, egy vagy több értékpapírosítási ügylet végrehajtására létrehozott olyan jogi személyiségű gazdasági társaság vagy egyéb jogi személy, amelynek tevékenysége kizárólag az értékpapírosítási ügylet végrehajtására korlátozódik, és amelynek forrásai között az eszközátruházó (originator) kötelezettségei elkülönülnek e jogi személyiségű gazdasági társaság vagy egyéb jogi személy kötelezettségeitől, és az értékpapírosítási ügylethez kapcsolódó tulajdonosi vagy rendelkezési jogok gyakorlója jogait korlátlanul megterhelheti vagy elcserélheti;

54. külső hitelminősítő szervezet: a hitelminősítés alanyától és címzettjétől szervezetileg, tevékenységileg, irányításilag, működésileg és véleményalkotás szempontjából független szervezet, amely hitelminősítési tevékenységet folytat;

55. lakóingatlan: a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban

a) lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel, ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki,

b) tanyaként feltüntetett lakó-, gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttese;

56. lejárat előtti visszafizetést biztosító rendelkezés (rulírozó megállapodásból származó kitettség vonatkozásában): olyan rendelkezés a szerződésben, amely meghatározott események bekövetkeztekor lehetővé teszi a befektetőnek járó összegek visszafizetését a kibocsátott értékpapírok eredetileg meghatározott lejárata előtt;

57. likviditási hitelkeret: olyan szerződéses megállapodással létrejövő értékpapírosítási pozíció, amelynek célja, hogy a befektetők számára biztosítsa a szerződésben rögzített időpontban történő pénzáramlást;

58. maradék pozícióra vonatkozó visszavásárlási jog: az eszközátruházó (originator) olyan szerződéses vételi opciója, amely lehetővé teszi az értékpapírosítás során kibocsátott értékpapírok visszavásárlását vagy az értékpapírosítási pozíció megszüntetését az alapul szolgáló kitettségek egészének visszafizetése előtt, ha a fennálló kitettségek egy meghatározott érték alá csökkennek;

59. meghatározó piaci szereplő:

a) a központi kormány, a központi bank, az 5. § (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelő regionális kormány vagy helyi önkormányzat, a 6. § (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelő közszektorbeli intézmény, a 7. § (5) bekezdése szerinti multilaterális fejlesztési bank és a 8. § szerinti nemzetközi szervezet, ha arra a sztenderd módszer alapján 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni,

b) a hitelintézet és a befektetési vállalkozás,

c) a pénzügyi vállalkozás, a biztosító, a viszontbiztosító, ha arra a sztenderd módszer alapján 20%-os kockázati súly alkalmazható,

d) elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésével nem rendelkező pénzügyi vállalkozás, biztosító, viszontbiztosító, ha a kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét belső minősítésen alapuló módszer szerint számító befektetési vállalkozás a Felügyelet által elismert külső hitelminősítő szervezet legalább 2-es hitelminősítési besorolásához tartozó nemteljesítési valószínűséget rendelt,

e) tőkekövetelmény vagy tőkeáttételi szabályok tekintetében szabályozott kollektív befektetési forma,

f) szabályozott nyugdíjalap,

g) elismert elszámolóház;

60. mikro-, kis- és középvállalkozás: a Tpt.-ben meghatározott fogalom;

61.³ minősített pozíció: elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésével rendelkező értékpapírosítási vagy újraértékpapírosítási pozíció;

62.⁴ nem minősített pozíció: elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésével nem rendelkező értékpapírosítási vagy újraértékpapírosítási pozíció;

63. nemteljesítéskori csereügylet: olyan szerződés, amelyben a hitelkockázati fedezetet nyújtó félnek a szerződésben foglalt fizetési kötelezettsége a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény bekövetkezésekor áll fenn;

64. nemteljesítési valószínűség (PD): annak a valószínűsége, hogy az ügyfél fizetési kötelezettsége esetén, egy éven belül megvalósul a nemteljesítés;

65. nemteljesítéskori veszteségráta (LGD): az ügyfél nemteljesítéséből származó veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló kitettséghez viszonyított aránya;

66.⁵ nettósítási halmaz:

66.1. azonos partnerrel létrejött ügyletek csoportja, amelyek jogilag érvényesíthető kétoldalú nettósítási megállapodás tárgyát képezik, és amelyek esetén a nettósítást a szerződéses nettósításra és a hitelkockázat mérséklésre vonatkozó előírások lehetővé teszik,

66.2. a belső modell módszer alkalmazásánál egy azonos partnerrel létrejött 66.1. pont szerinti ügyletcsoportok összessége, ha a várható kitettség (EE) becslésénél a negatív piaci értéket a modellszámítások során nullának tekintik;

67. partner hitelkockázat (CCR): annak a kockázata, hogy az ügyletben érintett partner nemteljesítése az ügylet pénzáramlásának végleges teljesítése előtt bekövetkezhet;

68. piaci értékek eloszlása: azonos nettósítási halmazban lévő ügyletek nettó piaci értéke valószínűségi eloszlásának előrejelzése néhány jövőbeni időpontra (előrejelzési horizontra), amely során figyelembe kell venni az ügyletek korábbi piaci értékének alakulását;

69. pénzügyi biztosíték: készpénz, betét, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, részvény, átváltoztatható kötvény, kollektív befektetési értékpapír, fedezett kötvény és arany;

70. referencia eszköz: olyan eszköz, index vagy több eszközből álló kosár, amely származtatott ügylet esetén a viszonyítás alapját képezi;

71. rulírozó megállapodásból származó kitettség: olyan kitettség, amelynél az ügyfelek tartozásának egyenlegei az ügyfelek kölcsönfelvételi és visszafizetési döntéseinek megfelelően a megállapított értékhatáron belül ingadozhatnak;

72. saját nettósítási halmaz: minden olyan ügylet, amely nem képezi a szerződéses nettósításra vonatkozó előírások szerint jogilag érvényesíthető kétoldalú megállapodás tárgyát;

73. szintetikus értékpapírosítás: olyan értékpapírosítás, amelynél az ügyletrész-sorozatba sorolás előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alkalmazásával (hitelderivatívákkal vagy garanciákkal) valósul meg, és a kitettségek az eszközátruházó (originator) számviteli mérlegében maradnak;

74. teljes hozamcsere-ügylet: olyan megállapodás, amelynek keretében az egyik fél a referencia eszköznek a futamidő alatti kamathozamból és tőkehozamából származó kifizetést átadja a referencia eszköz tulajdonosának, és a referencia eszköznek a tulajdonosa a szerződésben meghatározott – a referencia eszköz hozamához nem kötött – értékpapír hozamát fizeti meg a másik félnek;

75. termékkategóriák közötti nettósítás: egy nettósítási halmazba különböző termékkategóriákra vonatkozó ügyletek bevonása a termékkategóriánkénti nettósítási szabályokkal összhangban;

76. tényleges eloszlás: a piaci értékek vagy a kitettségek eloszlása egy jövőbeni időszakban, amikor az eloszlást múltbeli érték (ár-, árfolyam-, kamatláb-változás alapján meghatározott volatilitás) figyelembevételével számítják;

77. tényleges lejárat: a származtatott ügyletek kitettség értékének belső modell módszer alkalmazásával történő meghatározása esetén az egy évnél hosszabb lejáratú nettósítási halmaz esetén a nettósítási halmazban lévő ügyletek futamideje alatti kockázat összegének a kockázatmentes hozamhoz tartozó kamattal diszkontált értéke, amelyet el kell osztani a nettósítási halmazban lévő ügyletek – egy éven túlra vonatkozó – várható kockázat összegének a kockázatmentes hozamhoz tartozó kamattal diszkontált értékével azzal, hogy a számítás során a várható kitettség helyettesíthető a tényleges várható kitettséggel a gördülő kockázat tükrözése érdekében;

78. tényleges várható kitettség: az a várható legmagasabb kitettség, amely azon a napon vagy az azt megelőző bármely napon fennáll, amely egy adott napra vonatkozóan meghatározható az adott napon várható kitettség vagy a megelőző nap tényeleges kitettség alapján is a magasabb érték figyelembevételével;

79. tényleges várható pozitív kitettség: a tényleges várható kitettség időbeli súlyozott átlaga az első évre, vagy ha a nettósítási halmazban lévő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, akkor a nettósítási halmazban lévő leghosszabb futamidejű szerződés időtartamára vetítve, ahol a súlyok az egyes egyedi várható kitettségek által megtestesített időnek az egész időintervallumhoz viszonyított arányai;

80. tőkepiac vezérelt ügylet: biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely olyan rendelkezést tartalmaz, ami lehetővé teszi a befektetési vállalkozás számára, hogy az ügyfelet a fedezet rendszeres – akár napi gyakorisággal történő – kiegészítésére kötelezze;

80a.⁶ újraértékpapírosítás: olyan értékpapírosítás, ahol az alapul szolgáló kitettségek halmazához (pooljához) tartozó hitelkockázat ügyletrész-sorozatba kerül besorolásra, és az alapul szolgáló kitettségek legalább egyike értékpapírosítási pozíció;

80b.⁷ újraértékpapírosítási pozíció: az újraértékpapírosítási ügyletben vállalt hitelkockázati kitettség;

81. ügyletrész-sorozat (tranche): az értékpapírosítási ügylet alapjául szolgáló egy vagy több kitettség hitelkockázatának szerződésben rögzített, elkülönülő része, ahol e rész egy pozíciójához nagyobb vagy kisebb hitelkockázat kapcsolódik, mint az ügylet más részének ugyanilyen méretű pozíciójához tartozó hitelkockázata, figyelmen kívül hagyva a harmadik fél által az adott értékpapírosítási pozícióval rendelkezőnek nyújtott hitelkockázati fedezeteket;

82. üzleti egység: a befektetési vállalkozás vagy a leányvállalata által meghatározott szempontok szerint egyértelműen körülhatárolható, homogén és más kitettségtől eltérő módon kezelt kitettségek csoportja;

83. várható kitettség: a kitettségek eloszlásának átlaga, a nettósítási halmazban lévő, leghosszabb futamidejű ügylet lejáratát megelőző bármely jövőbeli időpontban;

84. várható pozitív kitettség: a várható kitettségek időbeli súlyozott átlaga, ahol a súlyok az egyes egyedi várható kitettségek által megtestesített időnek az egész időintervallumhoz viszonyított arányai azzal, hogy a minimális tőkekövetelményt az első évre vetített átlag, vagy ha a nettósítási halmazban lévő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, akkor a nettósítási halmazban lévő leghosszabb futamidejű szerződés időtartama alapján számított átlag alapján kell meghatározni;

85. várható veszteségráta: a hitelkockázat esetén az ügyfél egy éven belül bekövetkező nemteljesítéséből vagy a vásárolt követelés értékének egy év alatt bekövetkező felhígulási kockázatából származó várható veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló kitettség vagy vásárolt követelés értékére vetített aránya;

86. vásárolt követelés: minden olyan le nem járt vagy legfeljebb kilencven napja lejárt követelés, amely üzletszerű termék-, szolgáltatásvásárlás vagy eszközzel fedezett ügylet engedményezésével keletkezett;

87. veszteség: a hitelkockázat esetén olyan gazdasági veszteség, amely tartalmazza a behajtás közvetlen és közvetett költségeit is, és a behajtási összegek, költségek tekintetében figyelembe veszi a pénz időértékét.

2. § A befektetési vállalkozás hitelkockázatának tőkekövetelménye

a) a II. Fejezet szerint a sztenderd módszer és az V. Fejezet szerint a partner hitelkockázat előírásai alapján meghatározott, a IV. Fejezet szerint a hitelkockázat-mérséklés mértékével csökkentett kockázattal súlyozott kitettség érték 8%-ának, a felhígulási kockázat és a VI. Fejezet szerint az értékpapírosítás, vagy

b) a III. Fejezet szerint a belső minősítésen alapuló módszer, az V. Fejezet szerint a partner hitelkockázat előírásai alapján meghatározott, a IV. Fejezet szerint a hitelkockázat-mérséklés mértékével csökkentett kockázattal súlyozott kitettség érték 8%-ának, a felhígulási kockázat és a VI. Fejezet szerint az értékpapírosítás

tőkekövetelményének összege.

II. Fejezet

SZTENDERD MÓDSZER

Kitettségi osztályok

3. § (1) A befektetési vállalkozás meghatározza a kitettség értékét. A mérlegen kívüli tételeket be kell sorolni az 1. melléklet szerinti kockázati kategóriába. A kitettség értéke

a) eszköz esetén az eszköz mérleg szerinti értéke,

b) mérlegen kívüli tétel esetén a mérlegen kívüli tétel nyilvántartási értékének egyedileg megképzett céltartalékkal csökkentett értékének

ba) 100%-a a teljes kockázati,

bb) 50%-a, a közepes kockázati,

bc) 20%-a, az alacsony kockázati,

bd) 0%-a, a kockázatmentes

kategória esetén,

c) származtatott ügylet, repóügylet, értékpapírkölcsön és árukölcsön esetén az V. fejezet szerint meghatározott érték.

(2) A befektetési vállalkozás minden kitettséget besorol az a)–p) pont szerinti kitettségi osztályba:

a) központi kormánnyal, központi bankkal szembeni követelés vagy függő követelés,

b) regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal szembeni követelés vagy függő követelés,

c) közszektorbeli intézménnyel szembeni követelés vagy függő követelés,

d) multilaterális fejlesztési bankkal szembeni követelés vagy függő követelés,

e) nemzetközi szervezettel szembeni követelés vagy függő követelés,

f) intézménnyel szembeni követelés vagy függő követelés,

g) vállalkozással szembeni követelés vagy függő követelés,

h) lakossággal szembeni követelés vagy függő követelés,

i) ingatlannal fedezett követelés vagy függő követelés,

j) késedelmes tétel,

k) Felügyelet által kiemelten kockázatosnak minősített kategóriába tartozó tétel,

l) fedezett kötvény formájában fennálló követelés,

m) értékpapírosítási pozíció,

n) intézménnyel, vállalkozással szemben fennálló rövid lejáratú követelés,

o) kollektív befektetési formával szembeni követelés,

p) egyéb tétel.

(3) A kockázattal súlyozott kitettség érték a szavatoló tőkéből le nem vont kitettség kockázati súllyal szorzott értéke.

(4) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a kockázattal súlyozott kitettség érték számításakor a kitettséghez 100%-os kockázati súlyt kell hozzárendelni.

(5) A Felügyelet akkor engedélyezi 0%-os kockázati súly hozzárendelését a befektetési vállalkozás anyavállalatával, leányvállalatával és anyavállalatának leányvállalatával szembeni – a szavatoló tőke számításánál figyelembe vehető kötelezettséget nem eredményező – kitettséghez, ha

a)⁸ hitelintézet, befektetési vállalkozás, pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság, pénzügyi vállalkozás, befektetési alapkezelő vagy járulékos vállalkozás,

b) a befektetési vállalkozással azonos összevont alapú felügyeleti számításokban teljeskörűen kerül figyelembevételre,

c) a befektetési vállalkozáséval azonos kockázatértékelési, kockázatmérési és ellenőrzési eljárásokkal rendelkezik,

d) magyarországi székhellyel rendelkezik,

e) közte és a befektetési vállalkozás között a szavatoló tőke átadásának és a kötelezettség visszafizetésének nincs akadálya.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában szavatoló tőke átadásnak minősül

a) az alárendelt kölcsöntőke nyújtása,

b) veszteségrendezésre történő pótbefizetés,

c) jegyzett tőke emelése,

d) jogszabály alapján a tőke- vagy az eredménytartalék terhére történő végleges pénz- vagy eszközátadás,

e) alapvető vagy járulékos kölcsöntőke nyújtása.

Kockázati súlyok

4. § (1) A központi kormánnyal, központi bankkal szembeni kitettséghez – a (2)–(6) bekezdésben meghatározott eltéréssel – 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2) Ha a központi kormánnyal, központi bankkal szembeni kitettség rendelkezik külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor a központi kormánnyal, központi bankkal szembeni kitettséghez – a Felügyelet által a hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján – az 1. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

1. táblázat

Hitelminősítési besorolás	1	2	3	4	5	6
Kockázati súly	0%	20%	50%	100%	100%	150%

(3) Az Európai Központi Bankkal szembeni kitettséghez 0%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4) EGT-állam központi kormányával, központi bankjával szembeni, a központi kormány, központi bank nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettséghez 0%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(5) Ha a magyar szabályozással legalább egyenértékű felügyeleti és prudenciális előírásokat alkalmazó harmadik ország illetékes hatósága a központi kormányával, központi bankjával szembeni, nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettséghez az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kockázati súlynál kisebb kockázati súlyt rendel, akkor ehhez a kitettséghez a harmadik ország illetékes hatósága által alkalmazott kisebb kockázati súly rendelhető.

5. § (1)⁹ A regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal szembeni kitettségre – a (2)–(7) bekezdésben meghatározott eltéréssel – az intézménnyel szembeni kitettségre alkalmazott kockázati súlyt kell alkalmazni.

(2) A regionális kormánnyal és a helyi önkormányzattal szembeni kitettségre nem alkalmazható a 9. § (6) bekezdése szerinti – alacsonyabb – kockázati súly.

(3) Ha a regionális kormány vagy a helyi önkormányzat – a nemteljesítési kockázatának a központi kormány kockázati szintjére történő csökkentését is biztosító – szuverén adó megállapítási jogkörrel (önálló adókivetési jogkörrel) és annak érvényesítéséhez szükséges intézményi háttérrel rendelkezik, akkor a kitettségével szemben a központi kormányával azonos kockázati súly alkalmazható.

(4) Ha a harmadik ország legalább a magyar szabályozással egyenértékű felügyeleti és prudenciális szabályokat alkalmaz, és a regionális kormányával vagy a helyi önkormányzatával szembeni kitettség súlyozása megegyezik a központi kormányával szembeni kitettség súlyozásával, akkor a harmadik ország regionális kormányával vagy helyi önkormányzatával szembeni kitettség súlyozására annak központi kormányával szembeni kitettség kockázati súlyozása alkalmazható.

(5) A Felügyelet a honlapján közzéteszi a regionális kormányok és helyi önkormányzatok listáját, amelyekkel szemben a központi kormányukkal azonos kockázati súly alkalmazható.

(6)¹⁰ Ha az egyházi jogi személy önálló adókivetési joggal rendelkezik, a kitettségére – a (3) bekezdés alkalmazásának kivételével – a regionális kormánnyal vagy a helyi önkormányzattal szembeni kitettségre alkalmazott kockázati súlyozást kell alkalmazni.

(7)¹¹ A regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal szembeni, a központi kormánya nemzeti pénznemében fennálló (denominált) és finanszírozott kitettségre 20%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

6. § (1) A közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettséghez – a (2)–(5) bekezdésben meghatározott eltéréssel – 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2) A közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettséghez az intézménnyel szembeni kitettségre vonatkozó kockázati súlyozást kell alkalmazni, ha

a) a közszektorbeli intézmény döntő mértékben helyi önkormányzat számára és a helyi önkormányzattól származó bevételből végzi tevékenységét, és

b) a többségi fenntartó helyi önkormányzathoz nem 100%-os kockázati súlyt kell rendelni

azzal, hogy nem alkalmazható a 9. § (6) bekezdése szerinti besorolás-csökkentés.

(3) Ha a közszektorbeli intézmény a központi kormányának irányítása alá tartozik, és

a) a központi kormány a közszektorbeli intézmény tartozásaiért jogszabály vagy szerződés erejénél fogva kezességet vagy garanciát vállal, és

b) döntő mértékben a központi kormány számára és a központi kormánytól származó bevételből végzi tevékenységét,

akkor a kitettségével szemben a központi kormánnyal azonos kockázati súlyozás alkalmazható.

(4) Ha az EGT-állam közszektorbeli intézményével szembeni kitettségre a tagállam központi kormányával vagy az intézménnyel szembeni kitettségre alkalmazott kockázati súlyozást kell alkalmazni, akkor ezen kockázati súlyozás Magyarországon is alkalmazható.

(5) Ha a harmadik ország a magyar szabályozással legalább egyenértékű felügyeleti és prudenciális szabályokat alkalmaz, és a közszektorbeli intézményével szembeni kitettség súlyozása megegyezik az intézménnyel szembeni kitettség súlyozásával, akkor a harmadik ország közszektorbeli intézményével szembeni kitettség súlyozására a harmadik országban alkalmazott súlyozás alkalmazható.

7. § (1) A multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettséghez – a (3) és (6) bekezdésben meghatározott eltéréssel –, ha

a) rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésével, akkor a (2) bekezdés szerinti hitelminősítési besorolásnak megfelelő, vagy

b) nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésével, akkor 50%-os

kockázati súlyt kell rendelni.

(2) A multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettséghez, ha rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésével – a Felügyelet által a hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján – a 2. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni:

2. táblázat

Hitelminősítési besorolás	1	2	3	4	5	6
Kockázati súly	20%	50%	50%	100%	100%	150%

(3) A multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettségre nem alkalmazható a 9. § (6) bekezdése szerinti besorolás-csökkentés.

(4) A sztenderd módszer alkalmazása esetén az Amerika-közi Befektetési Társasággal, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bankkal, a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bankkal szembeni kitettséget a multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettségre vonatkozó előírások szerint kell kezelni.

(5) Az a)–n) pontban meghatározott multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettséghez 0%-os kockázati súlyt kell rendelni:

a) Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank,

b) Nemzetközi Pénzügyi Társaság,

c) Amerika-közi Fejlesztési Bank,

d) Ázsiai Fejlesztési Bank,

e) Afrikai Fejlesztési Bank,

f) az Európa Tanács Fejlesztési Bankja,

g) Északi Beruházási Bank,

h) Karibi Fejlesztési Bank,

i) Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank,

j) Európai Beruházási Bank,

k) Európai Beruházási Alap,

l) Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség,

m) Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért,

n) Iszlám Fejlesztési Bank.

(6) Az Európai Beruházási Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkéhez 20%-os kockázati súlyt kell rendelni.

8. § Az a)–c) pontban meghatározott nemzetközi szervezettel szembeni kitettséghez 0%-os kockázati súlyt kell rendelni:

a) Európai Közösség,

b) Nemzetközi Valutaalap

c) Nemzetközi Fizetések Bank.

9. § (1) Az intézménnyel szembeni kitettséghez a (2)–(8) bekezdés szerint meghatározott kockázati súlyt kell rendelni.

(2) Ha az intézmény nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével, akkor az intézménnyel szembeni kitettséghez nem lehet a székhelye szerinti központi kormánnyal szembeni kitettséghez rendelt kockázati súlynál kisebb kockázati súlyt rendelni.

(3) Az intézménnyel szembeni kitettséghez a – székhelye szerinti központi kormány hitelminősítési besorolásához tartozó – 3. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni:

3. táblázat

Központi kormány hitelminősítési besorolása	1	2	3	4	5	6
Kockázati súly	20%	50%	100%	100%	100%	150%

(4) Ha az intézmény székhelye olyan országban van, amelynek központi kormányát elismert külső hitelminősítő szervezet vagy exporthitel-ügynökség nem minősítette, akkor az intézménnyel szembeni kitettséghez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(5) A három hónapos vagy annál rövidebb futamidejű intézménnyel szembeni kitettséghez 20%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(6) A három hónapos vagy annál rövidebb hátralévő futamidejű, az intézmény székhelye szerinti EGT-állam nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott intézménnyel szembeni kitettséghez a központi kormánnyal szembeni kitettség 4. §-ának (4) és (5) bekezdése szerinti kockázati súlynak megfelelő hitelminősítési besorolásnál eggyel kedvezőtlenebb besoroláshoz kapcsolódó – de legalább 20%-os – kockázati súlyt kell rendelni.

(7) Az intézmény által a szavatoló tőke számítása során figyelembe vett eszközbe történő befektetéshez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha azt levonják a szavatoló tőkéből.

(8) E § alkalmazásában intézmény alatt a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozást is érteni kell.

10. § (1) Ha a vállalkozással szembeni kitettség rendelkezik külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor a vállalkozással szembeni kitettséghez – a Felügyelet által a hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján – a 4. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

4. táblázat

Hitelminősítési besorolás	1	2	3	4	5	6
Kockázati súly	20%	50%	100%	100%	150%	150%

(2) Ha a vállalkozással szembeni kitettség nem rendelkezik külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor a vállalkozással szembeni kitettséghez 100%-os, vagy a vállalkozás székhelye szerinti központi kormánnyal szembeni kitettséghez tartozó kockázati súly közül a magasabb kockázati súlyt kell rendelni.

11. § (1) A (2) bekezdésben meghatározott lakossággal szembeni kitettséghez 75%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2) Lakossággal szembeni kitettségnek minősül az értékpapír kivételével az a kitettség, amely

a) természetes személlyel és mikro-, kis- vagy középvállalkozással szemben áll fenn,

b) jelentős számú, hasonló jellemzőkkel rendelkező kitettség egyike, és ezáltal jelentősen csökken a kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázat,

c) az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a befektetési vállalkozással, a befektetési vállalkozás anyavállalatával és az anyavállalat leányvállalatával szembeni tartozásának – ideértve a késedelmes kitettséget, de ide nem értve a lakóingatlannal fedezett kitettséget – együttes összege nem haladja meg az egymillió eurót, amelynek ellenőrzése érdekében a befektetési vállalkozás az adott helyzetben elvárható gondossággal jár el,

d) az a) pont szerinti személlyel szembeni lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke is azzal, hogy a kitettséget bele kell számítani a c) pont szerinti összegbe.

(3) A lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik az e §-ban foglaltaknak megfelelő, de a 12. §-ban meghatározott feltételeknek meg nem felelő ingatlannal fedezett kitettség.

(4) A lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik az e §-ban foglaltaknak megfelelő és a 12. § szerint jelzálogjoggal nem fedezett kitettség-rész.

12. § (1) Az ingatlannal teljeskörűen fedezett kitettséghez – a (3)–(8) bekezdésben meghatározott eltéréssel – 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2) E § alkalmazásában a kitettség akkor tekinthető ingatlannal teljeskörűen fedezettnek, ha a fedezetként felajánlott ingatlan elismert hitelkockázat-mérséklő tétel.

(3) A kitettségnek a lakóingatlanra bejegyzett, jelzálogjoggal fedezett részéhez 35%-os kockázati súlyt kell rendelni, ha

a) a lakóingatlanban a tulajdonos lakik (vagy lakni fog) vagy bérbe adja (bérbe fogja adni) azt,

b) a lakóingatlan értéke független az adós hitelminősítésétől,

c) az adós kockázata nem a biztosítékként felajánlott lakóingatlan által generált pénzáramlástól függ,

d) a kitettség értéke nem haladja meg a lakóingatlan piaci értékének 70%-át.

(4) A lakóingatlanra vonatkozó lízingügylet esetén a lízingbe vevővel szembeni kitettséghez 35%-os kockázati súlyt kell rendelni, ha

a) a lakóingatlan a lízingbe adó befektetési vállalkozás tulajdonában van, és a lízingbe vevőnek lehetősége van a lakóingatlan megvásárlására,

b) a lakóingatlan értéke független a lízingbe vevő hitelminősítésétől,

c) a lízingbe vevő kockázata nem a biztosítékként felajánlott lakóingatlan által generált pénzáramlástól függ,

d) a kitettség értéke nem haladja meg a lakóingatlan piaci értékének 70%-át.

(5) A lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett kitettség-részhez 50%-os kockázati súlyt kell rendelni, ha

a)¹² az ingatlan Magyarország területén helyezkedik el,

b) az ingatlan értéke független az adós hitelminősítésétől,

c) az adós kockázata nem a biztosítékként felajánlott ingatlan által generált pénzáramlástól függ.

(6) A lakóingatlannak nem minősülő ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing ügylet esetén a lízingbe vevővel szembeni kitettséghez 50%-os kockázati súlyt kell rendelni, ha

a)¹³ az ingatlan Magyarország területén helyezkedik el,

b) a lakóingatlan értéke független a lízingbe vevő hitelminősítésétől,

c) a lízingbe vevő kockázata nem a biztosítékként felajánlott ingatlan által generált pénzáramlástól függ.

(7) Az (5) és (6) bekezdésben meghatározott 50%-os kockázati súly a lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettségnek arra a részére vonatkozik, amelyik nem haladja meg az a) és b) pont szerint kiszámított határértékek közül az alacsonyabb értéket:

a) az ingatlan piaci értékének 50%-át, vagy

b) az ingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át.

(8) Ha más EGT-állam alkalmazza a lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettség esetén az (5) és (6) bekezdés szerinti 50%-os kockázati súlyt, és a kitettség megfelel az (5) és (6) bekezdésben meghatározott további feltételeknek, akkor abban az EGT-államban lévő, lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettség esetén a más EGT-állam kockázati súlyozása Magyarországon is alkalmazható.

13. § (1) A kilencven napot meghaladóan késedelembe esett és a 88. § (5) bekezdése szerinti feltételeknek is megfelelő tételnek az (egyedileg) elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értékével csökkentett összegéhez – a (2)–(6) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a következő kockázati súlyt kell alkalmazni:

a) 150%-ot, ha az elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értéke kevesebb, mint a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értéke – elismert hitelkockázati fedezettel – nem biztosított részének 20%-a,

b) 100%-ot, ha az elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értéke legalább a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értéke – elismert hitelkockázati fedezettel – nem biztosított részének 20%-a.

(2) A kilencven napot meghaladóan késedelembe esett, lakóingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett kitettség elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értékével csökkentett részéhez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően 50%-os kockázati súly alkalmazható, ha az elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értéke legalább a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értékének 20%-a.

(4) A kilencven napot meghaladóan késedelembe esett, és lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett kitettséghez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(5) A késedelmes tétel fedezettel ellátott részének meghatározása esetén elismert hitelkockázat-mérséklő tétel vehető figyelembe.

(6) Ha a késedelmes tétel nem elismert, de a Felügyelet által a IV. Fejezetben meghatározottak szerint megfelelőnek tekintett, hitelkockázat-mérséklő tétellel teljesen fedezett, és az elszámolt értékvesztés és kockázati céltartalék értéke legalább az értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értéknek 15%-a, akkor 100%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

14. § (1) Fedezett kötvény fedezetét a következő eszközök valamelyike képezheti:

a) EGT-állam központi kormányával, központi bankjával, közszektorbeli intézményével, regionális kormányával és helyi önkormányzatával szembeni vagy általa garantált kitettség,

b) a kibocsátó intézmény a fennálló fedezett kötvény állománya értékének legfeljebb 20%-áig

ba) hitelminősítési besorolás l-es kategóriájába tartozó harmadik ország központi kormányával vagy központi bankjával, multilaterális fejlesztési bankkal, nemzetközi intézménnyel szembeni vagy általa garantált kitettség, és

bb) központi kormánnyal, központi bankkal, intézménnyel azonos kockázati súllyal súlyozott és a hitelminősítési besorolás l-es kategóriájába tartozó harmadik országbeli közszektorbeli intézménnyel, regionális kormánnyal vagy helyi önkormányzattal szembeni vagy általa garantált kitettség,

c) az intézménnyel szembeni kitettség, ha annak székhelye szerinti központi kormány 1. hitelminősítési besorolású és az intézménnyel szembeni kitettség teljes összege a kibocsátó intézmény fedezett kötvény állománya értékének legfeljebb 15%-a, amely értékkorlát esetén nem lehet figyelembe venni az ingatlannal fedezett kölcsön felvevője által a fedezett kötvény tulajdonosának továbbított kifizetést vagy a vonatkozásukban végzett felszámolási eljárást azzal, hogy a tagállamban székhellyel rendelkező intézménnyel szembeni kitettség 100 napnál nem későbbi lejárat esetén nem tartozik az 1. hitelminősítési besorolás követelménye alá, hanem 2. hitelminősítési besorolás minimális követelményének kell megfelelnie,

d) lakóingatlanon alapított zálogjoggal biztosított hitelek esetén a zálogjogok értékének – ideértve bármely korábbi zálogjogot is – és a fedezetül szolgáló lakóingatlan fedezeti értékének 80%-a közül a kisebb értékig, bármely tagállam jogszabályában meghatározott, lakóingatlannal kapcsolatos kitettség értékpapírosítását végző intézmény által kibocsátott értékpapírral fedezett hitel, ha az értékpapírosító hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy vállalkozás eszközeinek legalább 90%-a – amely értékkorlát esetén nem lehet figyelembe venni a fedezett kölcsön felvevője által az értékpapír tulajdonosának továbbított kifizetést vagy a vonatkozásukban végzett felszámolási eljárást – jelzáloghitelhez kötődik, és a kibocsátott értékpapír értéke a kibocsátó intézmény fennálló fedezett kötvény állománya értékének legfeljebb 20%-a,

e) a Felügyelet által a IV. Fejezetben meghatározottak szerint elismert olyan, nem lakóingatlannal biztosított, 70%-os hitelbiztosítéki érték-arányt meg nem haladó hitel, ahol a fedezett kötvény biztosítékának összértéke legalább 10%-kal meghaladja a fedezett kötvény névértékét és valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

f) hajóval biztosított hitel, ahol a zálogjog elsőbbségi zálogjogokkal kombinált teljes értéke legfeljebb a biztosítékként nyújtott hajó értékének 60%-a.

(2) Az (1) bekezdés értelmében a fedezett kötvény az említett eszközök valamelyike által biztosítékkal ellátottnak akkor tekinthető, ha az (1) bekezdés szerinti eszközök kizárólag a kötvény tulajdonosának a veszteséggel szembeni védelmére szolgálnak.

(3) A fedezett kötvény biztosítékát jelentő ingatlanon alapított zálogjog hitelkockázati fedezeteként – e § vonatkozásában – kizárólag elismert hitelkockázat-mérséklő tétel vehető figyelembe.

(4) A fedezett kötvényt kibocsátó intézmény hitelkockázati fedezettel nem ellátott, és nem hátrasorolt kitettségei alapján kell meghatározni a fedezett kötvény kockázati súlyozását. Ha az intézménnyel szembeni kitettséghez

a) 20%-os kockázati súlyt kell rendelni, akkor a fedezett kötvényhez 10%-os,

b) 50%-os kockázati súlyt kell rendelni, akkor a fedezett kötvényhez 20%-os,

c) 100%-os kockázati súlyt kell rendelni, akkor a fedezett kötvényhez 50%-os,

d) 150%-os kockázati súlyt kell rendelni, akkor a fedezett kötvényhez 100%-os

kockázati súlyt kell rendelni.

15. § (1) A kollektív befektetési formával szembeni kitettséghez – a (2)–(7) bekezdésben meghatározott eltéréssel – 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2) Ha a kollektív befektetési formával szembeni kitettség rendelkezik külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor a kollektív befektetési formával szembeni kitettséghez – a Felügyelet által a hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján – az 5. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

5. táblázat

Hitelminősítési besorolás	1	2	3	4	5	6
Kockázati súly	20%	50%	100%	100%	150%	150%

(3) Ha a kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettség különösen magas kockázatúnak minősül, akkor a kitettséghez 150%-os kockázati súlyt kell rendelni. Különösen magas kockázatúnak minősül a kockázati tőkealapban lévő, a tőzsdén nem forgalmazott és szavatoló tőkéből le nem vont magántőke-befektetés, és a Tpt. 38. §-ának (4) bekezdése szerinti szokásostól eltérő kockázatú értékpapír.

(4) A befektetési vállalkozás az (5)–(7) bekezdés szerint is meghatározhatja a kollektív befektetési értékpapír esetén alkalmazandó kockázati súlyt, ha

a)¹⁴ a kollektív befektetési értékpapírt kezelő társaság a Magyarország vagy másik EGT-állam felügyeleti hatóságának joghatósága alá tartozik,

b) a kollektív befektetési értékpapír tájékoztatója tartalmazza azokat az eszközkategóriákat, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektethet, továbbá – ha a befektetési vállalkozás befektetési korlátot alkalmaz – a befektetési korlátokat és azok kiszámítására szolgáló módszereket, és

c) a kollektív befektetési értékpapírhoz kapcsolódó kollektív befektetési formának a gazdasági tevékenységéről évente legalább egyszer jelentés készül a tárgyidőszakra vonatkozóan az eszközök és források, valamint a bevétel és a működés értékelésének érdekében.

(5) Ha a befektetési vállalkozás számára ismert a kollektív befektetési forma portfóliója, akkor a portfólióban lévő kitettségek kockázati súlyait kell figyelembe venni azzal, hogy a kollektív befektetési forma kockázati súlyát a portfólió eszközkategóriái kockázati súlyainak súlyozott átlagaként kell kiszámítani.

(6) Ha a befektetési vállalkozás számára nem ismert a kollektív befektetési forma portfóliója, akkor a kitettség kockázati súlyának meghatározásakor úgy kell a kollektív befektetési forma portfólióját figyelembe venni, mintha a kollektív befektetési forma kezelési szabályzata által megengedett legnagyobb mértékig először a legmagasabb kockázati súlyozású kitettségi osztályba fektetne be, majd egyre alacsonyabb kockázati súlyozású kitettségi osztályba fektetne be, amíg el nem éri a befektetésre vonatkozó befektetési korlátot.

(7) A befektetési vállalkozás harmadik fél közreműködését is igénybe veheti az (5) és (6) bekezdés szerinti számítások elvégzésre, ha biztosított a számítás és az arról szóló jelentés megfelelő elkészítése.

(8) Ha a harmadik ország kollektív befektetési értékpapírját másik EGT-állam – az Európai Unió szabályozásával legalább egyenértékű felügyeleti és prudenciális szabályozás miatt – elismertként jóváhagyja, akkor a (4) bekezdés a) pontjának vonatkozásában Magyarországon is elismertnek tekintendő.

16. § (1) Az értékpapírosított pozíció kitettség értéke

a) eszköz esetén az eszköz mérleg szerinti értéke,

b) mérlegen kívüli tétel esetén a mérlegen kívüli tétel értékének és a 8. táblázat szerinti hitelegyenértékesítési tényezőnek a szorzata.

Ha e rendelet másként nem rendelkezik a hitelegyenértékesítési tényező 100%.

(2) Ha a befektetetési vállalkozás egy értékpapírosítási ügyletben kettő vagy több, egymást átfedő pozícióval rendelkezik, akkor a kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásakor az átfedés mértékéig csak azt a pozíciót vagy pozíciórészt kell figyelembe venni, amelyik nagyobb kockázattal súlyozott kitettséget eredményez. Az átfedés azt jelenti, hogy a pozíciók részben vagy egészben ugyanazon kockázattal szembeni kitettséget eredményeznek úgy, hogy az átfedés mértékéig egy kitettségként kell őket kezelni.

17. §¹⁵ (1)¹⁶ Az értékpapírosított vagy újraértékpapírosított pozíció kitettség értékéhez, ha rendelkezik külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor – a Felügyelet által a hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján – a 8. melléklet szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

(2) Az értékpapírosított pozíció kitettség értékéhez, ha nem rendelkezik külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor 1 250%-os kockázati súlyt kell rendelni.

18. § (1) Ha az eszközátruházó befektetési vállalkozás 150%-os kockázati súlyt rendel minden késedelmes és különösen magas kockázatúnak minősített értékpapírosított kitettséghez, akkor – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – az értékpapírosítási pozícióhoz kiszámított, kockázattal súlyozott kitettség legmagasabb értéke legfeljebb a kitettség értékpapírosítás nélküli kockázattal súlyozott értéke lehet.

(2) A befektetési vállalkozás levonhatja annak az értékpapírosítási pozíciónak a kitettség értékét a szavatoló tőkéből, amelyhez 1 250%-os kockázati súlyt rendel. Ha a befektetési vállalkozás az értékpapírosított pozíció kitettség értékét levonja a szavatoló tőkéből, akkor az értékpapírosítási pozíciót nem kell figyelembe venni az (1) bekezdés szerinti, kockázattal súlyozott kitettség érték meghatározásakor.

(3) Ha a befektetési vállalkozás a (2) bekezdés szerint jár el, akkor a szavatoló tőkéből levont összeg 12,5-del megszorzott összegét levonja az (1) bekezdés szerinti, kockázattal súlyozott kitettség legmagasabb értékből.

19. § (1) Ha az értékpapírosított pozíció nem rendelkezik külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel és az értékpapírosított kitettségek halmazának (pool) mindenkori összetétele ismert, akkor a befektetési vállalkozás alkalmazhatja az értékpapírosított pozíció alapját képező, külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel nem rendelkező kitettséghez rendelt kockázati súlyok átlagának és a (2) bekezdés szerinti koncentrációs ráta szorzatát.

(2) A koncentrációs ráta meghatározásához az ügyletrész-sorozatok (tranche) névértékének összegét el kell osztani azon ügyletrész-sorozatok névértékének összegével, amelyeket hátrébb vagy azonos helyre soroltak azzal az ügyletrész-sorozatban levő pozícióval, amelyben az ügyletrész-sorozat maga is van.

(3) Az (1) bekezdés szerinti kockázati súlyok átlaga nem haladhatja meg az 1 250%-ot, és nem lehet alacsonyabb, egy előrébb sorolt, külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel rendelkező ügyletrész-sorozat kockázati súlyánál.

(4) Ha a befektetési vállalkozás nem tudja meghatározni az (1) bekezdés szerinti kockázati súlyok átlagát, akkor az értékpapírosított pozícióhoz 1 250%-os kockázati súlyt kell rendelni.

20. § (1) A 21–23. § szerinti, nem minősített likviditási hitelkerethez kapcsolódó kedvezményezett eljárástól függően, a befektetési vállalkozás a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő értékpapírosítási pozíció esetén olyan kockázati súlyt is alkalmazhat, amely

a) 100%, vagy

b) az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségekre a hitelkockázat tőkekövetelményének sztenderd módszere szerinti legmagasabb kockázati súly

közül a magasabb kockázati súly.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározottak alkalmazásának feltétele, hogy az értékpapírosítási pozíció

a) olyan ügyletrész-sorozatba tartozik, amely az értékpapírosítás során második vagy jobb veszteségviselő kategóriájú, és az első veszteségviselő kategóriába tartozó ügyletrész-sorozat tényleges hitelminőség-javítást jelent a második veszteségviselő kategóriára vonatkozóan,

b) legalább 3-as hitelminősítési besorolással rendelkezik, és

c) olyan befektetési vállalkozás kitettsége, amely nem rendelkezik pozícióval az első veszteségviselő kategóriába tartozó ügyletrész-sorozatban.

21. § (1) A legfeljebb egyéves eredeti lejáratú likviditási hitelkeret esetén a kitettség értékének megállapításához 20%-os ügyletkockázati súlyt lehet rendelni, ha

a) a likviditási hitelkeret dokumentációja egyértelműen meghatározza a lehívás feltételeit,

b) a likviditási hitelkeret nem fordítható a lehívás időpontjában már elszenvedett veszteség fedezésére, így különösen olyan kitettség likviditási támogatására, amely esetén nemteljesítés van, vagy az eszközöknek valós értékük feletti áron történő megszerzésére,

c) a likviditási hitelkeret nem használható az értékpapírosítás állandó vagy rendszeres finanszírozási forrásaként,

d) a likviditási hitelkerethez kapcsolódó visszafizetési kötelezettség nem lehet alárendelve az értékpapírosítási pozícióval rendelkező követelésnek, kivéve a kamatláb vagy deviza származtatott ügyletből, díjból vagy egyéb ilyen jellegű kifizetésből eredő követelést, és nem tartozhat fizetés alóli mentesítés vagy fizetési halasztás hatálya alá,

e) a likviditási hitelkeret nem hívható le, ha az adott ügyletre alkalmazható összes hitelminőség-javítási eszközt kimerítették, és

f) a likviditási hitelkeretről szóló szerződés tartalmaz olyan rendelkezést, amely

fa) alapján a likviditási hitelkeret keretében lehívható összeg automatikusan csökken azon kitettség értékével, amely esetén nemteljesítés van, vagy

fb) megszünteti a likviditási hitelkeretet, ha a halmaz (pool) átlagosan 3-asnál magasabb kockázati súlyt eredményező hitelminősítési besorolással rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülésekor az egy évet meghaladó eredeti lejáratú likviditási hitelkeret esetén a kitettség értékének megállapításához 50%-os ügyletkockázati súlyt lehet rendelni.

(3) Az (1) és (2) bekezdés feltételeinek megfelelő likviditási hitelkeretre azt a legmagasabb kockázati súlyt kell alkalmazni, amelyet a hitelkockázat tőkekövetelményének sztenderd módszere szerint az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségekre alkalmazni kell.

22. §¹⁷

23. § A kitettség értékének megállapításához 0%-os ügyletkockázati súlyt lehet rendelni a feltétel nélkül felmondható likviditási hitelkeret értékére vonatkozóan, ha a 21. §-ban meghatározott feltételek teljesülnek, és a likviditási hitelkerethez kapcsolódó visszafizetési kötelezettség az értékpapírosított kitettségekből befolyó pénzáramlásból minden más kötelezettséget megelőzően kerül kielégítésre.

24. § (1) A 24–33. § alkalmazásában:

a) eszközátruházót megillető rész: a lehívott összegek feltételezett halmazának (pooljának) az értékpapírosítási ügylet keretében átruházott kitettség értéke, amelynek az értékpapírosítási ügyletben átruházott teljes halmazhoz (poolhoz) viszonyított aránya határozza meg a tőke- és kamatfizetésből eredő pénzáramlás és más vonatkozó olyan összegek arányát, amelyek nem állnak rendelkezésre az értékpapírosítási ügyletben értékpapírosítási pozícióval rendelkező felek számára történő kifizetés fedezeteként,

b) befektetőket megillető rész: a lehívott összegek halmazának (pooljának) feltételezett fennmaradó összegének kitettség értéke.

(2) A 24–33. § alkalmazásában a lejárat előtti visszafizetést biztosító rendelkezés akkor tekinthető ellenőrzöttnek, ha

a) az eszközátruházó befektetési vállalkozás likviditási és tőketervvel rendelkezik annak biztosítására, hogy a lejárat előtti visszafizetés esetére elegendő tőkével és likviditással rendelkezzen,

b) a követelések az egyes hónapok folyamán legalább egy hivatkozási pontban fennálló egyenlege alapján az ügylet időtartama alatt arányosan oszlik meg a kamat- és tőketörlesztés, a kiadások, a költségek és a jóváírások eszközátruházót és befektetőket megillető része között,

c) a visszafizetés üteme elégséges ahhoz, hogy a lejárat előtti visszafizetés időszakának kezdetekor fennálló teljes tartozás (az eszközátruházót és a befektetőket megillető részek) 90%-át visszafizessék vagy nemteljesítés legyen, és

d) a visszafizetés üteme nem lehet gyorsabb annál, mint amilyet a c) pontban meghatározott időtartamra vetített normál ütemű visszafizetés során érnének el.

(3) A lejárat előtti visszafizetést biztosító rendelkezést tartalmazó, rulírozó megállapodásból származó kitettségek értékpapírosítása esetén az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak az értékpapírosítási pozíciójának kockázattal súlyozott kitettség értékén túl a 25–32. §-nak megfelelően pótlólagos tőkekövetelményt is kell számítania.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak nem kell pótlólagos tőkekövetelményt számítania, ha az értékpapírosítási ügylet olyan

a) rulírozó megállapodásból származó kitettségek értékpapírosítása, ahol a hitelszerződésekbe foglalt kölcsönök lehívása nem időhöz kötött azzal, hogy az alapul szolgáló eszközök kitettségének hitelkockázata még a lejárat előtt bekövetkezett visszafizetési esemény után sem száll vissza az eszközátruházó befektetési vállalkozásra, és

b) ahol a lejárat előtti visszafizetésre csak olyan esetekben kerül sor, amelyek nem kapcsolódnak az értékpapírosított kitettségek vagy az eszközátruházó befektetési vállalkozás teljesítéséhez, így különösen az adózásra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben történő változások.

25. § (1) A befektetési vállalkozásnak az eszközátruházót és a befektetőt megillető részek együttes összegére vonatkozóan ki kell számítania a kockázattal súlyozott kitettség értéket.

(2) Az eszközátruházót megillető rész nem lehet alárendelve a befektetőket megillető résznek.

26. § Ha az értékpapírosított kitettségek rulírozó és nem rulírozó megállapodásból származnak, akkor az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak az alapul szolgáló rulírozó kitettségek halmazára (pooljára) vonatkozóan a 27–31. §-ban foglaltaknak megfelelően kell a pótlólagos tőkekövetelményt számítania.

27. § Az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak az eszközátruházót megillető része értékpapírosítási pozíció helyett az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségeknek a eszközátruházót megillető részének megfelelő arányos kitettségnek minősül, és úgy kell kezelni, hogy azokat nem értékpapírosították.

28. § (1) Az eszközátruházó befektetési vállalkozás esetén a saját – azaz a befektetőket megillető részhez kapcsolódó – pozícióra számított kockázattal súlyozott kitettség érték és a 24. § (3) bekezdése szerinti kockázattal súlyozott kitettség érték összege nem lehet magasabb

a) a befektetőket megillető részhez kapcsolódó pozícióra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettség értéknél, és

b) azon kockázattal súlyozott kitettség értéknél, amelyet az értékpapírosított kitettségekre vonatkozóan a kitettséggel rendelkező befektetési vállalkozás úgy számítana ki, hogy azok nem lennének a befektetőket megillető résszel megegyező mértékig értékpapírosítva.

(2) Az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak az értékpapírosított eszközökből származó, olyan jövőbeni, nem realizált nyereséget, amelyet a szavatoló tőke számításakor nem vehet figyelembe, az (1) bekezdésben meghatározott számítások során sem kell figyelembe vennie.

29. § A 24. § (3) bekezdése szerinti kockázattal súlyozott kitettség érték a befektetőket megillető rész, a 30–32. §-ban meghatározott ügyletkockázati súly és a kitettséggel súlyozott kockázati súly szorzata, amely utóbbi akkor vonatkozna az értékpapírosított kitettségekre, ha azokat nem értékpapírosították volna.

30. § (1) A feltétel nélkül felmondható vagy bármikor megszüntethető lakossági kitettségek lejárat előtti visszafizetésre lehetőséget biztosító rendelkezéssel bíró megállapodásaiból származó kitettségek értékpapírosítása esetén, ha a lejárat előtti visszafizetésre az értékpapírosítási felár meghatározott szint alá csökkenése esetén kerül sor, akkor a befektetési vállalkozásnak össze kell hasonlítania a háromhavi értékpapírosítási felár átlagának szintjét azzal az értékpapírosítási felár szinttel, amely alá csökkenés esetén a lejárat előtti visszfizetésre sor kerül.

(2) Ha az értékpapírosítási ügylet nem tartalmaz értékpapírosítási felár határokat, akkor a lejárat előtti visszafizetést kiváltó értékpapírosítási felárnál 4,5%-ponttal nagyobb érték minősül a határértékeknek.

31. § A kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásához alkalmazandó hitelegyenértékesítési tényezőket a 8. táblázat tartalmazza.

8. táblázat

	Hitelegyenértékesítési tényező
Értékpapírosítási felár 3 havi átlaga	Szabályozott, lejárat előtti visszafizetésre lehetőséget biztosító értékpapírosítás	Nem szabályozott, lejárat előtti visszafizetésre lehetőséget biztosító értékpapírosítás
„A szint” fölött	0%	0%
„A szint”	1%	5%
„B szint”	2%	15%
„C szint”	10%	50%
„D szint”	20%	100%
„E szint”	40%	100%

32. § A 26–31. § hatálya alá nem tartozó

a) szabályozott, lejárat előtti visszafizetésre lehetőséget biztosító, rulírozó kitettség értékpapírosítási pozíciójához 90%-os,

b) nem szabályozott, lejárat előtti visszafizetésre lehetőséget biztosító, rulírozó kitettség értékpapírosítási pozíciójához 100%-os

hitelegyenértékesítési tényezőt kell rendelni.

33. § Ha az értékpapírosítási pozícióhoz hitelkockázati fedezet tartozik, akkor az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásakor a IV. Fejezetben foglaltakat kell alkalmazni.

34. § Ha a három hónapos vagy annál rövidebb futamidejű, intézménnyel, vállalkozással szembeni kitettség rendelkezik külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor az intézménnyel, vállalkozással szembeni kitettséghez – a Felügyelet által a hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján – a 9. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

9. táblázat

Hitelminősítési besorolás	1	2	3	4	5	6
Kockázati súly	20%	50%	100%	150%	150%	150%

35. § (1) A kockázati tőketársaságban lévő befektetéshez, a kockázati tőkealapjegyhez és magántőke-befektetéssel szembeni kitettséghez 150%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(2) Az olyan – egyébként 150%-os kockázati súlyozású – nem késedelmes tétel esetén, amelyre értékvesztést számoltak el, kockázati céltartalékot képeztek

a) 100%-os kockázati súly alkalmazandó, ha az elszámolt értékvesztés, kockázati céltartalék értéke legalább a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értékének 20%-a,

b) 50%-os kockázati súly alkalmazandó, ha az elszámolt értékvesztés, kockázati céltartalék értéke legalább a kitettség értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó értékének 50%-a.

(3) A tárgyi eszközhöz 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(4) Ha az aktív időbeli elhatárolás tételéhez nem rendelhető egyértelműen ügyfél, akkor 100%-os kockázati súlyt kell hozzárendelni.

(5) A készpénz-állományhoz és az azzal egyenértékűnek minősülő tételhez 0%-os, a beszedés alatt lévő tételhez 20%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(6) Szavatoló tőkéből le nem vont részesedési viszony értékéhez 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(7) Saját széfben tárolt vagy letétbe helyezett aranyhoz 0%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(8) Repóügylet és határidős vásárlás esetén az eszköz kockázati súlyát és nem az ügyfél kockázati súlyát kell a kitettséghez hozzárendelni.

(9) Ha a befektetési vállalkozás hitelkockázat fedezetének nyújtásakor az n-dik nemteljesítést követően kerül a fedezet lehívásra, amelynek bekövetkeztével a szerződés megszűnik, és a fedezett ügylet egy elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriával rendelkezik, akkor az értékpapírosítási ügylethez a VI. Fejezet szerint meghatározott kockázati súlyokat kell rendelni.

(10) Ha az ügylet nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor az ügylet kockázattal súlyozott kitettség értéke az ügylethez kapcsolódó kitettségek – (n–1)-dik kitettség kivétele mellett – kockázati súlyának legfeljebb 1 250%-ig történő összesítése szorozva a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az ügylethez kapcsolódó és kizárandó (n–1)-dik kitettség meghatározásakor a kitettségek mindegyikének kisebb kockázattal súlyozott kitettség értéket kell eredményeznie, mint az összesítésbe bekerülő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettség értéke.

Elismert külső hitelminősítő szervezet

36. § (1) A külső hitelminősítő szervezet által a hitelminősítési kategóriákba sorolásra alkalmazott módszernek a múltbeli tapasztalatok érvényesítése mellett szigorúnak, rendszeresnek és folyamatosnak kell lennie (tárgyilagosság követelménye).

(2) A külső hitelminősítő szervezet által alkalmazott módszernek politikai befolyástól, kényszertől és gazdasági nyomásgyakorlástól mentesnek kell lennie (függetlenség követelménye). Ennek érdekében vizsgálni kell a szervezet

a) tulajdonosi szerkezetét és szervezeti felépítését,

b) pénzügyi erőforrásait,

c) alkalmazottait, és

d) vállalatirányítását.

(3) A külső hitelminősítő szervezetnek a hitelminősítéseit rendszeresen, minden jelentősebb esemény után, de évente legalább egyszer felül kell vizsgálnia (rendszeres felülvizsgálat követelménye).

(4) A Felügyelet akkor ismeri el a külső hitelminősítő szervezetet, ha a piaci területekre vonatkozó értékelési módszerei az a)–c) pontban foglaltaknak megfelelnek:

a) az utótesztelést legalább egy évre visszamenőleg elvégzi,

b) a Felügyelet ellenőrzi a (3) bekezdés szerinti rendszeres felülvizsgálatot, és

c) a külső hitelminősítő szervezet és az általa minősített szervezet közötti kapcsolat a Felügyelet által ellenőrizhető.

(5) A külső hitelminősítő szervezetnek az általa alkalmazott módszerek alapelveit az összes lehetséges felhasználó részére nyilvánossá kell tennie (átláthatóság és nyilvánosságra hozatal követelménye).

37. § (1) A külső hitelminősítő szervezet akkor tekinthető elismerhetőnek, ha a hitelminősítéseit annak felhasználói hitelesnek és megbízhatónak tekintik. A hitelességet alá kell támasztania a külső hitelminősítő szervezet piaci részesedésének, minősítési tevékenységéből származó bevételeinek, a minősítésén alapuló piaci árképzésnek, továbbá a hitelminősítését legalább két intézménynek használnia kell a kötvénykibocsátása vagy a hitelkockázat meghatározása során (hitelesség és piaci elfogadás követelménye).

(2) Az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésének minden felhasználó számára – akinek jogos érdeke fűződik a hitelminősítés megismeréséhez – azonos feltételekkel rendelkezésre kell állnia (átláthatóság és nyilvánosságra hozatal követelménye).

38. § (1) A hitelminősítési kategória hitelminősítési besoroláshoz rendelése során a Felügyelet a következő mennyiségi és minőségi tényezőket veszi figyelembe:

a) az azonos hitelminősítési kategóriába tartozó elemek hosszú távú nemteljesítésének arányát,

b) a külső hitelminősítő szervezet által minősített kibocsátók körét,

c) a külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriáinak tartományát,

d) az alkalmazott hitelminősítési kategóriák értelmezését, és

e) a nemteljesítésnek a külső hitelminősítő szervezet által alkalmazott meghatározását.

(2) Ha a külső hitelminősítő szervezet kevés nemteljesítési adattal rendelkezik, akkor az azonos hitelminősítési kategóriába tartozó elemek hosszú távú nemteljesítésének arányára becslést kell készítenie a rendelkezésre álló nemteljesítési adatok alapján.

(3) A Felügyeletnek össze kell vetnie az adott külső hitelminősítő szervezet egyes hitelminősítési kategóriájába tartozó elemek nemteljesítésének arányát más külső hitelminősítő szervezetek által minősített, a Felügyelet által egyenértékű hitelkockázatot képviselőnek minősített, a kibocsátókkal szembeni kitettségeknél tapasztalt nemteljesítési arányokkal.

(4) Ha a Felügyelet megítélése szerint a nemteljesítések aránya egy külső hitelminősítő szervezet valamely hitelminősítési kategóriája esetén lényegesen és rendszeresen magasabb a viszonyítási alapnál, akkor a külső hitelminősítő szervezetnek a hitelminősítési kategóriájához a Felügyelet magasabb hitelminősítési besorolást rendel.

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott feltételek már nem állnak fenn, akkor a Felügyelet kérelemre vagy hivatalból visszaállítja a külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriájának – az eggyel korábban alkalmazott – hitelminősítési besoroláshoz történő rendelését.

39. § (1) A befektetési vállalkozás egy vagy több elismert külső hitelminősítő szervezet besorolásait is alkalmazhatja az eszközök és a mérlegen kívüli tételek kockázati súlyainak meghatározására.

(2) Ha a befektetési vállalkozás egy kitettségi osztályhoz tartozó kitettségek kockázati súlyának meghatározására valamely elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítést használja, akkor az adott kitettségi osztályba tartozó valamennyi kitettségre ezen külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítést kell használnia.

(3) Ha a befektetési vállalkozás egy elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítés alkalmazása mellett dönt, akkor ezeket a hitelminősítéseket folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia.

(4) A befektetési vállalkozás a tőke- és kamatösszeget is magában foglaló – elismert külső hitelminősítő szervezet által készített – hitelminősítéseket használhat.

(5) Ha a minősített tétel csak egy elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, akkor ezt a hitelminősítést kell alkalmazni a kockázati súly meghatározására.

(6) Ha a minősített tétel két elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel rendelkezik és ezekhez különböző kockázati súlyok tartoznak, akkor a magasabb kockázati súlyt kell alkalmazni.

(7) Ha a minősített tétel kettőnél több elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, akkor a két legkisebb kockázati súlyt eredményező hitelminősítéshez tartozó kockázati súly közül a magasabbat kell alkalmazni.

(8) Ha egy kibocsátási programnak vagy ügyletnek, amihez a kitettség tartozik, van hitelminősítése, akkor az adott kitettség kockázati súlyának meghatározásához ezen hitelminősítést kell alkalmazni.

(9) Ha egy kitettség nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, de a kibocsátó egy kibocsátási programjának vagy ügyletének – amihez a kitettség nem tartozik – rendelkezik vagy a kibocsátónak van egy általános hitelminősítése, akkor ezen hitelminősítést abban az esetben kell az említett kitettségre alkalmazni, ha

a) az magasabb kockázati súlyt képez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, vagy

b) az alacsonyabb kockázati súlyt képez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, de az említett kitettség az adott kibocsátási programmal, ügylettel, vagy a kibocsátó nem alárendelt, fedezetlen kitettségével minden tekintetben egyező vagy jobb szinten van.

(10) Fedezett kötvény esetén – a (8) és (9) bekezdéstől eltérően – a 14. §-t kell alkalmazni.

(11) Egy vállalkozási csoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítés nem alkalmazható a vállalkozási csoporthoz tartozó másik kibocsátó hitelminősítéseként.

(12) A rövid távú hitelminősítés vállalkozással szembeni, kizárólag rövid lejáratú eszköz vagy mérlegen kívüli tétel esetén alkalmazható.

(13) A 34. § szerinti rövid távú hitelminősítés – a (14) és (15) bekezdésben meghatározott eltéréssel – kizárólag arra a kitettségre alkalmazható, amelyre a hitelminősítés vonatkozik.

(14) Ha egy rövid távú, minősített ügylethez 150%-os kockázati súlyt kell rendelni, akkor az ügylethez tartozó ügyfél összes, nem minősített, fedezetlen és rövid vagy hosszú távú kitettségéhez is 150%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(15) Ha egy rövid távú, minősített ügylethez 50%-os kockázati súlyt kell rendelni, akkor a nem minősített, rövid lejáratú kitettséghez legalább 100%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(16) Egy ügyféllel szembeni, hazai pénznemben denominált kitettségre vonatkozó hitelminősítés nem használható fel ugyanezen ügyfél más devizában denominált kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására.

Exporthitel-ügynökség

40. § (1) Az exporthitel-ügynökség hitelminősítését a Felügyelet akkor ismeri el, ha

a) a hitelminősítés a „Hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló OECD-megállapodásban” részt vevő exporthitel-ügynökségek konszenzusos kockázatminősítése, vagy

b) az exporthitel-ügynökség az OECD által elfogadott módszereket alkalmazza és közzéteszi hitelminősítéseit, továbbá a hitelminősítéshez az OECD által elfogadott módszerek alapján meghatározott nyolc minimális exportbiztosítási díj egyike társul.

(2) Az exporthitel-ügynökség elismert hitelminősítése esetén a kitettséghez a 10. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.

10. táblázat

Minimális exportbiztosítási díj	0	1	2	3	4	5	6	7
Kockázati súly	0%	0%	20%	50%	100%	100%	100%	150%

10. táblázat

III. Fejezet

BELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZER

41. § (1) A befektetési vállalkozás számára a kockázattal súlyozott kitettség értéknek belső minősítésen alapuló módszerrel történő számítását a Felügyelet akkor engedélyezi, ha megfelel az e rendeletben meghatározott feltételeknek.

(2) A befektetési vállalkozásnak a belső minősítésen alapuló módszer alkalmazását a Felügyelet kizárólag akkor engedélyezi, ha

a) a befektetési vállalkozásnak a kockázatkezelési és minősítési rendszerei megbízhatóak és átfogóak, azaz biztosítják az ügyfél és az ügylet jellemzőinek meghatározását és minősítését, a kockázatok következetes becslését,

b) a tőkekövetelmény számításához használt minősítés, a nemteljesítésre és a veszteségre vonatkozó becslés, valamint a minősítéshez és becsléshez kapcsolódó belső eljárások meghatározó szerepet játszanak a kockázatkezelési, döntéshozatali és hitelezési folyamatban, valamint a befektetési vállalkozás belső tőkeallokációs folyamatában és a vállalatirányítási rendszerében,

c) a befektetési vállalkozás a kockázatvállalási döntést meghozó egységtől független hitelkockázat-ellenőrzési egységgel rendelkezik, amely felelős minősítési rendszereinek működéséért és ellenőrzéséért,

d) a befektetési vállalkozás a hitelkockázat méréséhez és kezeléséhez szükséges, törvény által lehetővé tett valamennyi adatot gyűjti és tárolja,

e) a befektetési vállalkozás évente legalább egyszer jóváhagyja és dokumentálja a minősítési rendszereit, azok indokolását, és más kapcsolódó rendszereiben és folyamataiban integráltan alkalmazza azokat.

(3) A (2) bekezdésben foglalt részletes feltételeket e Fejezet állapítja meg.

(4) A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazásának engedélyezéséhez a befektetési vállalkozásnak a kérelem benyújtását megelőző legalább három éven át olyan minősítési rendszert kell alkalmaznia kockázatmérési és kezelési célra, amely lényeges jellemzőit – fő feltételeit, célját, megvalósításának fő elemeit, a kategóriákba sorolásokat és elhatárolásokat – tekintve megfelel a belső minősítésen alapuló módszer minősítési rendszerrel szembeni – belső kockázatmérésre és -kezelésére vonatkozó – minimum követelményeknek.

(5) A saját nemteljesítéskori veszteségráta, a hitelegyenértékesítési tényező becslés alkalmazásának engedélyezéséhez a befektetési vállalkozásnak a kérelem benyújtását megelőző legalább három éven át lényeges jellemzőit – fő feltételeit, célját megvalósításának fő elemeit, a kategóriákba sorolásokat és elhatárolásokat – tekintve meg kell felelnie a saját nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslésére vonatkozó minimum követelményeknek.

(6) Ha a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó befektetési vállalkozás nem teljesíti a belső minősítésen alapuló módszer feltételeit és alkalmazásának követelményeit, akkor a jogszerű működés helyreállításáról kilencven napon belül köteles a Felügyeletnek intézkedési tervet benyújtani.

(7) Belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása esetén a befektetési vállalkozásnak, az anyavállalatának és az anyavállalat leányvállalatának minden kitettségre a belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmaznia.

(8) A (7) bekezdéstől eltérően, a belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása fokozatosan is bevezethető – a (9) és (10) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén – a Felügyelet engedélyével

a) a befektetési vállalkozásnak a 42. § (1) bekezdés szerinti egyes kitettségi osztályaira és a 42. § (1) bekezdés d) pontja szerinti kitettségi osztály alosztályaira, ugyanazon üzleti egységen belül,

b) üzleti egységekre vonatkozóan, vagy

c) a saját nemteljesítéskori veszteségráta, a hitelegyenértékesítési tényező becslés alkalmazásakor a 42. § (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti kitettség kockázati súlyának meghatározására azzal, hogy a nemteljesítéskori veszteségráta és a hitel-egyenértékesítési tényező tekintetében kitettségi osztályonként egyszerre kell áttérni a módszer alkalmazására.

(9) A fokozatos bevezetést a Felügyelet akkor engedélyezi, ha

a) a fokozatosság tekintetében a befektetési vállalkozás egységes elveket alkalmaz,

b) a fokozatos bevezetés célja nem kizárólag a tőkekövetelmény csökkentése,

c) az engedélyezési kérelem benyújtásakor a befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség értékének legalább az 50%-át – a 43. §-ban meghatározott eltérésekkel – belső minősítésen alapuló módszerrel állapítja meg,

d) a befektetési vállalkozás az engedélyezési kérelemben nyilatkozik arról, hogy az engedély megadásától számított legkésőbb

da) kettő és fél éven belül a c) pontban meghatározott arányt 67%-ra növeli, és

db) öt éven belül a c) pontban meghatározott arányt 100%-ra növeli

a 43. §-ban meghatározott eltérésekkel.

(10) A fokozatos bevezetés engedélyezése során a Felügyelet részére az engedélyezési kérelem részeként a befektetési vállalkozásnak be kell nyújtania a belső minősítésen alapuló módszer

a) bevezetésére vonatkozó részletes és megalapozott ütemtervet,

b) bevezetésének aktuális helyzetére vonatkozó átfogó és részletes értékelést.

(11) Ha a befektetési vállalkozás bármely kitettségi osztályra a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazza, akkor a részvényjellegű és részesedések (a továbbiakban együtt: részesedések) kitettségi osztály esetén köteles a belső minősítésen alapuló módszert használni.

(12) A kockázattal súlyozott kitettség érték számításához a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó befektetési vállalkozás a mérlegfőösszegének legalább 20%-os csökkenése esetén a Felügyelet engedélyével térhet át a II. Fejezet szerinti sztenderd módszer alkalmazására.

(13) A saját nemteljesítéskori veszteségráta, a hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmazó befektetési vállalkozás a Felügyelet engedélyével, a (12) bekezdésben rögzített esetekben térhet át a 42. § (6) bekezdésének c) pontja szerinti nemteljesítéskori veszteségráta és hitelegyenértékesítési tényező használatára.

(14) Ha

a) a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó befektetési vállalkozás sztenderd módszert alkalmazó intézményben, vagy

b) a 42. § (6) bekezdésének b) és d) pontja szerinti módszert alkalmazó befektetési vállalkozás a 42. § (6) bekezdésének b) és c) pontja szerinti módszert alkalmazó intézményben

ellenőrző befolyást szerez, akkor a (7) bekezdésben foglaltaknak való megfelelés elérésére vonatkozóan az ellenőrző befolyást szerző befektetési vállalkozás az ellenőrző befolyás megszerzését követő száznyolcvan napon belül a Felügyeletnek ütemtervet nyújt be.

(15) Ha

a) a sztenderd módszert alkalmazó befektetési vállalkozás belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó intézményben, vagy

b) a 42. § (6) bekezdésének b) és c) pontja szerinti módszert alkalmazó befektetési vállalkozás a 42. § (6) bekezdésének b) és d) pontja szerinti módszert alkalmazó intézményben

(16) A (8)–(10) és (12)–(15) bekezdésben rögzített követelményeknek az EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat és EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat a Tpt. 181/A. §-ának (2) bekezdésben meghatározott vállalkozások vonatkozásában összevont alapon köteles megfelelni.

42. § (1) A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása esetén a kockázattal súlyozott kitettség érték meghatározásakor minden kitettséget be kell sorolni a következő kitettségi osztályok valamelyikébe:

a) központi kormánnyal vagy központi bankkal szembeni kitettség,

b) intézménnyel szembeni kitettség,

c) vállalkozással szembeni kitettség,

d) lakossággal szembeni kitettség,

e) részesedések,

f) értékpapírosítási pozíciók,

g) egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök.

(2) A kitettségi osztály tartalmát, a besorolásra vonatkozó feltételek leírását, és a regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal, közszektorbeli intézménnyel, multilaterális fejlesztési bankkal, nemzetközi szervezettel szembeni és kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettség kitettségi osztályba történő besorolását e Fejezet rögzíti.

(3) A befektetési vállalkozás a kitettség kitettségi osztályba vagy alosztályba való sorolásakor következetesen kialakított módszertan szerint jár el. Az összevont alapú felügyelet alá tartozó befektetési vállalkozás ezen következetes módszertant a Tpt. 181/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vállalkozásokra az összevont alapú felügyelet tekintetében együttesen is alkalmazza.

(4) Az (1) bekezdés a)–d) pontjában említett – a szavatoló tőkéből le nem vont – kitettség esetén a kitettség belső minősítésen alapuló módszer szerint számított értéke mérlegen belüli eszköz esetén a bekerülési értéknek a törlesztésekkel csökkentett, az elszámolt értékvesztések és visszaírások figyelembevétele nélkül vett (bruttó) értékének – a számviteli nyilvántartásokban fedezett ügyletként megjelölt eszköztétel kivételével – az elszámolt értékelési különbözetekkel korrigált értéke, kitettségnek minősülő mérlegen kívüli kötelezettségvállalásnál a képzett céltartalék figyelembevétele nélküli nyilvántartási érték ügyletkockázati súllyal vagy hitelegyenértékesítési tényezővel számított értéke, származtatott ügylet érték. A számviteli nyilvántartásban fedezett ügyletként megjelölt eszköztétel kitettség értékének meghatározásakor az elszámolt értékelési különbözetet nem kell figyelembe venni. Az (1) bekezdés e) és g) pontjában említett – a szavatoló tőkéből le nem vont – kitettség esetén a kitettség mértéke, annak könyv szerinti értéke.

(5) A hitelkockázatra és a vásárolt követelés felhígulási kockázatára vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettség érték számításakor a nemteljesítés valószínűségének, a nemteljesítéskori veszteségrátának, a hitelegyenértékesítési tényezőnek, a lejáratnak és a kitettség értékének meghatározását e Fejezet szerint kell elvégezni.

(6) A befektetési vállalkozás

a) az (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott kitettségi osztályba tartozó kitettség esetén a nemteljesítés valószínűségére saját becsléseket alkalmaz, és

b) az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott kitettségi osztályba tartozó kitettség esetén saját nemteljesítéskori veszteségráta és hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmaz, és

c) az (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott kitettségi osztályba tartozó kitettség esetén az e rendeletben meghatározott nemteljesítéskori veszteségráta értéket és hitelegyenértékesítési tényezőt alkalmaz, vagy

d) az (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott kitettségi osztályba tartozó kitettség esetén – a c) ponttól eltérően – saját nemteljesítéskori veszteségráta és hitelegyenértékesítési tényező becslést – kizárólag egyidejűleg – alkalmaz.

(7) A befektetési vállalkozás az (1) bekezdésben rögzített kitettségi osztályba tartozó kitettség várható veszteség értékét e Fejezetben meghatározott módon számítja ki. A várható veszteség értékének számításakor a kockázattal súlyozott kitettség érték számításához használt nemteljesítési valószínűséget, nemteljesítéskori veszteségrátát és kitettség értéket kell figyelembe venni.

(8) Ha a befektetési vállalkozás saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést végez, akkor az ügyféllel szembeni olyan kitettség esetén, amelyre vonatkozóan megvalósul a nemteljesítés – ahol a nemteljesítés valószínűségének értéke egy – a befektetési vállalkozásnak a várható veszteségre vonatkozó legjobb becslést kell figyelembe vennie.

43. § (1) A belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség érték meghatározásakor a sztenderd módszert alkalmazhatja:

a) központi kormánnyal vagy központi bankkal szembeni kitettségi osztály esetén, ha az olyan ügyfelek száma alacsony, amelyekkel szemben jelentős kitettség áll fenn és a befektetési vállalkozás számára indokolatlan terhet jelentene az ezen ügyfelekre vonatkozó minősítési rendszer bevezetése,

b) intézménnyel szembeni kitettségi osztály esetén, ha az olyan ügyfelek száma alacsony, amelyekkel szemben jelentős kitettség áll fenn, és a befektetési vállalkozás számára indokolatlan terhet jelentene az ezen ügyfelekre vonatkozó minősítési rendszer bevezetése,

c) ha az üzleti egységekben lévő kitettségek, valamint a méret és kockázati jellemzői alapján a kitettségi osztályok nem jelentősek,

d)¹⁸ Magyarország kormányával szembeni kitettség esetén, ha ezen kitettséghez a sztenderd módszer alkalmazásában 0%-os kockázati súlyt kell rendelni,

e)¹⁹ Magyarország helyi önkormányzatával és közszektorbeli intézményével szembeni kitettség esetén, ha

1. a központi kormány helytáll – garancia vagy viszontgarancia nyújtása, készfizető kezesség vállalása formájában – a helyi önkormányzat és a közszektorbeli intézmény kötelezettségéért, és

2. a Magyar Köztársaság kormányával szembeni kitettséghez sztenderd módszer alkalmazásában 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni,

f)²⁰ a befektetési vállalkozás anyavállalatával, leányvállalatával és anyavállalatának leányvállalatával – ha az hitelintézet, befektetési vállalkozás, pénzügyi vállalkozás, vegyes pénzügyi holding társaság, befektetési alapkezelő vagy járulékos vállalkozás – szembeni kitettség esetén, ha a kitettség megfelel a 3. § (5) bekezdésében foglaltaknak,

g) a központi kormányzat, regionális kormányzat, helyi önkormányzat által finanszírozott olyan gazdálkodó szervezetben fennálló részesedés esetén, amelyhez a II. Fejezet alkalmazása esetén 0%-os kockázati súlyt kell rendelni,

h) a gazdaság valamely ágazatának előmozdítására irányuló állami programok keretében felmerült olyan részesedések esetén, amelynél a befektetési vállalkozás általi befektetésekhez jelentős állami támogatást nyújtanak, és ezáltal a befektetésekre állami – ágazati, az érintett vállalkozás ezen tevékenységére kiterjedő – felügyelet és támogatás-felhasználási korlátozások vonatkoznak azzal, hogy az ennek alapján mentesíthető részesedések értéke nem haladhatja meg a szavatoló tőke 10%-át,

i) állami garanciával és állami viszontgaranciával fedezett kitettség külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesülése esetén,

j) az olyan részesedések esetén, amelyre másik EGT-állam jogszabálya lehetővé teszi a sztenderd módszer alkalmazását.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az üzleti egységben lévő kitettségek és a kitettségi osztályok nem jelentősek, ha az összes nem jelentősnek tekintett üzleti egységben és kitettségi osztályban szereplő kitettség értéke együttesen sem haladja meg a befektetési vállalkozás

a) összes kitettség értékének az (1) bekezdés a)–b) és d)–j) pontjába sorolt kitettségek értékével csökkentett összeg 10%-át, és

b) összes kockázattal súlyozott kitettség értékének az (1) bekezdés a)–b) és d)–j) pontjába sorolt kitettségek értékével csökkentett kockázattal súlyozott kitettség érték 10%-át.

(3) Az (1) bekezdés c) pontja értelmében jelentős a befektetési vállalkozás részesedések kitettségi osztálya, ha ezen kitettségek – kivéve az (1) bekezdés h) pontját – összesített értéke – az előző év átlagában tekintve – meghaladja a szavatoló tőke 10%-át. Ezen határérték a szavatoló tőke 5%-a, ha az említett kitettségek száma tíz egyedi részesedésnél kevesebb.

(4) Az e §-ban foglaltaknak az EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat és EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat a Tpt. 181/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vállalkozások vonatkozásában összevont alapon köteles megfelelni.

(5) Az (1) bekezdésben foglaltaknak az EGT-állambeli befektetési vállalkozás anyavállalat és az EGT-állambeli pénzügyi holding társaság anyavállalat a Tpt. 181/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vállalkozások vonatkozásában összevont alapon köteles megfelelni.

Kitettségi osztályok

44. § Egy kitettség a központi kormánnyal vagy központi bankkal szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha az

a) központi kormánnyal vagy központi bankkal szembeni kitettség,

b) regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal vagy közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettség és a sztenderd módszer szerint a központi kormánnyal szembeni kitettségként értékelhető, vagy

c) multilaterális fejlesztési bankkal vagy nemzetközi szervezettel szembeni kitettség, amelyhez a sztenderd módszer szerint 0%-os kockázati súlyt lehet rendelni.

45. § (1) Egy kitettség intézménnyel szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha

a) az intézménnyel szembeni kitettség,

b) az regionális kormánnyal vagy helyi önkormányzattal szembeni kitettség és a sztenderd módszer szerint nem a központi kormánnyal szembeni kitettségként értékelhető,

c) az közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettség és a sztenderd módszer szerint intézménnyel szembeni kitettségként értékelhető, vagy

d) az multilaterális fejlesztési bankkal szembeni kitettség, amelyhez a sztenderd módszer szerint nem lehet 0%-os kockázati súlyt rendelni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti kitettségi osztályba tartozik a jelzálog-hitelintézet ingatlanon alapított önálló zálogjog visszavásárlási vételárából származó követelése.

46. § (1) Vállalkozással szembeni kitettségi osztályba tartozik a vállalkozással szembeni kitettségen túl minden olyan hitelkötelezettség jellegű kitettség, amely nem sorolható be a 42. § (1) bekezdésének a)–b) és d)–f) pontja szerinti kitettségi osztályok valamelyikébe.

(2) A befektetési vállalkozás a vállalkozással szembeni kitettségi osztályon belül – mint különleges hitelezési kitettséget – azonosítja és elkülönített alosztályba sorolja az olyan kitettséget, amely

a) tárgyi eszköz finanszírozására, működtetésére létrehozott vállalkozással szemben áll fenn,

b) vonatkozásában a befektetési vállalkozás szerződés alapján jelentős mértékű ellenőrzéssel rendelkezik az eszköz és az általa termelt jövedelem felett, és

c) alapján fennálló kötelezettség visszafizetésének elsődleges forrása a finanszírozott eszköz által termelt jövedelem.

47. § (1) Egy kitettség a lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha

a) természetes személlyel, mikro-, kis- vagy középvállalkozással szemben áll fenn,

b) a kitettség egy jelentős számú, hasonló jellemzőkkel rendelkező, következetes és hasonló kockázatkezelés alatt álló kitettségeket magában foglaló csoportba sorolható, így lehetővé téve a kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázat csökkenését,

c) mikro-, kis- és középvállalkozás esetén az adós ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának a befektetési vállalkozással, annak anyavállalatával és leányvállalatával szembeni tartozása – ideértve minden késedelmes kitettséget, ide nem értve a lakóingatlannal fedezett kitettséget – együttes összege a befektetési vállalkozás tudomása szerint nem haladja meg az egymillió eurót vagy annak megfelelő összeget, és annak érdekében, hogy a szükséges adatokat megszerezze, a befektetési vállalkozás ésszerű lépéseket tesz, és

d) a kitettséget nem kezelik egyedileg, a vállalkozással szembeni kitettségi osztályba tartozó kitettséghez hasonló módon.

(2) A lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik az (1) bekezdés a) pontja szerinti személlyel szembeni lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéken meghatározott értéke is, ha a kitettség megfelel az (1) bekezdés c) és d) pontjának.

(3) A befektetési vállalkozás vásárolt követelése a lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozik, ha

a) megfelel a 103–107. §-ban meghatározott követelményeknek,

b) a befektetési vállalkozás a követelést nem kapcsolódó harmadik féltől vásárolta és a kitettség nem tartalmaz a befektetési vállalkozással szembeni közvetlen vagy közvetett kitettséget,

c) a vásárolt követelések a kötelezett és ügyfél közti független üzleti kapcsolat révén jönnek létre,

d) a befektetési vállalkozás követelése a vásárolt követelésből származó teljes bevételre vagy annak arányos részére áll fenn, és

e) a vásárolt követelések portfóliója jól diverzifikált.

(4) A (3) bekezdés c) pontjában meghatározottnak nem felel meg a közös vállalati számlákra vonatkozó követelés, és az olyan követelés, amelyhez egymás közti vásárlási és eladási ügyletekre vonatkozó ellenszámlák alá tartoznak.

48. § Egy kitettség a részesedések kitettségi osztályba tartozik, ha az a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni, hátrasorolt maradványkövetelés.

49. § Egy kitettség az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök kitettségi osztályba tartozik, ha

a) az a 42. § (1) bekezdésének a)–f) pontja szerinti kitettségi osztályba nem sorolható és nem hitelkötelezettséget megtestesítő kitettség, vagy

b) az egy vagyontárgyra vonatkozó lízingszerződés maradványértéke, ide nem értve a 71. § (4) bekezdésében meghatározott értéket.

A kockázattal súlyozott kitettség érték

50. § (1) A központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettség kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = kockázati súly × kitettség érték

ahol:

Korreláció (R) = 0,12 ×

Lejárati tényező (b) = (0,11852–0,05478 × ln(PD))²,

Kockázati súly (RW) =

(1–1,5 × b)^-1 × (1+(M–2,5) × b) × 12,5 × 1,06

N(x): sztenderd normál eloszlású valószínűségi változó eloszlásfüggvénye (ahol annak a valószínűsége, hogy egy nulla várható értékű, egy szórású valószínűségi változó értéke kisebb vagy egyenlő x-szel),

G(z): sztenderd normál eloszlású valószínűségi változó inverz eloszlásfüggvénye (ahol az x olyan értéket vesz fel, amely esetén teljesül, hogy N(x) = z).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kockázati súlyra vonatkozó képlet alkalmazásakor, ha

a) a PD = 0, akkor a kockázati súly értéke nulla,

b) a PD = 1, és

1. ha a befektetési vállalkozás a 65. § (1) bekezdése szerinti nemteljesítéskori veszteségráta értéket alkalmazza, a kockázati súly értéke nulla, vagy

2. ha a befektetési vállalkozás saját nemteljesítéskori veszteségrátára becslést alkalmaz, akkor a kockázati súlyt a következők szerint kell meghatározni: max {0, 12,5 Ű (LGD – EL_BE)} azzal, hogy EL_BE a befektetési vállalkozásnak a nemteljesített kitettségekből származó, várható veszteségre vonatkozó 94. § (8) bekezdése szerinti legjobb becslése.

(3) A 130. §-ban és a 147. §-ban megállapított követelményeknek megfelelő kitettségre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettség értéket a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = kockázati súly × kitettség érték × (0,15+160 × PDpp)

ahol:

PDpp: a fedezet nyújtója nemteljesítési valószínűségének az értéke,

kockázati súly: az ügyfél nemteljesítési valószínűsége értékének és a hitelkockázati védelem nyújtójával szembeni összehasonlítható, közvetlen kitettség nemteljesítéskori veszteségráta értékének az (1) bekezdésben megállapított képletbe történő helyettesítésével számított érték,

lejárati tényező (b): a hitelkockázati védelem nyújtója nemteljesítési valószínűségének és az ügyfél nemteljesítési valószínűségének értéke közül az alacsonyabb értékkel számítandó.

(4) Vállalkozással szembeni kitettség esetén, ha a vállalkozás ötvenmillió eurónál vagy annak megfelelő összegnél kevesebb éves árbevétellel rendelkező vállalatcsoport tagja, a befektetési vállalkozás alkalmazhatja az adott vállalkozással szembeni kitettségre a következő képletet:

ahol:

S: a vállalatcsoport

a) éves árbevétele, ha az éves árbevétel eléri az ötmillió eurót, vagy

b) ötmillió euró, ha a vállalatcsoport éves árbevétele nem éri el az ötmillió eurót.

Ha a vállalatcsoport méretét a vállalatcsoport éves árbevétele helyett annak konszolidált mérlegfőösszege jobban jellemzi, akkor az éves árbevétel helyett a konszolidált mérlegfőösszeget kell figyelembe venni. Vásárolt követelés esetén az éves összes árbevétel a poolban (halmazban) szereplő egyes kitettségek súlyozott átlaga.

(5) A vállalkozással szembeni kitettségi osztályon belül, mint különleges hitelezési kitettség alosztályba sorolt kitettség kockázati súlyát, ha a befektetési vállalkozás nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslései nem tesznek eleget a 74–115. §-ban meghatározott minimumkövetelményeknek, akkor a 11. táblázat szerint kell meghatározni:

11. táblázat

Fennmaradó lejárat	1. kategória	2. kategória	3. kategória	4. kategória	5. kategória
Kevesebb, mint 2,5 év	50%	70%	115%	250%	0%
Legalább 2,5 év	70%	90%	115%	250%	0%

(6) A befektetési vállalkozás az (5) bekezdés alkalmazásában – a legalább 2,5 év fennmaradó lejárat esetén – a Felügyelet engedélyével alkalmazhat

a) az 1. kategóriába tartozó kitettség esetén az 50%-os, és

b) a 2. kategóriába tartozó kitettség esetén a 70%-os

kockázati súlyt, ha az adott kategóriába tartozó kitettség esetén a befektetési vállalkozás hitelnyújtási feltételei és a (7) bekezdés szerinti tényezőket teljes körűen figyelembe veszi.

(7) A befektetési vállalkozásnak a különleges hitelezési kitettségek kockázati súlyhoz történő hozzárendelése során az alábbi tényezőket kell figyelembe vennie:

a) pénzügyi erő [mérlegfőösszeg, üzemi (üzleti) eredmény, adózott eredmény, rövid lejáratú kötelezettség, hosszú lejáratú kötelezettség, rövid lejáratú követelés, hosszú lejáratú követelés],

b) politikai és jogi környezet [szerződés elemeinek érvényessége és érvényesíthetősége, országkockázat, árfolyamkockázat],

c) ügylet, eszköz jellemzői [lejárata, fedezettsége],

d) a szponzor, fejlesztő és kivitelező pénzügyi ereje, ideértve a magán- és közszféra közti partnerség bevételei és

e) fedezet összetétele és mértéke.

(8) A befektetési vállalkozás a 47. § (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelő vállalkozással szembeni vásárolt követelése esetén – ha indokolatlan terhet jelentene számára a 92. §, 95. § és 98. § rendelkezéseinek alkalmazása – a 93. §, 96. § és 99. § rendelkezéseit alkalmazhatja.

(9) Az értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhető az olyan – vállalkozással szembeni – vásárolt követelés, visszafizetendő árengedmény, biztosíték vagy részleges garancia, amely nemteljesítési veszteségre, felhígulási kockázatból származó veszteségre vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselést jelentő fedezetet biztosít.

(10) Ha a befektetési vállalkozás egy kitettség-csoportra olyan feltétellel nyújt hitelkockázat fedezetet, hogy azoknál az n-edik nemteljesítés váltja ki a fedezet lehívását, és ez a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény megszünteti a szerződést és a termék egy elismert külső hitelminősítő szervezet által készített külső hitelminősítéssel rendelkezik, akkor a VI. Fejezetben előírt kockázati súlyokat kell alkalmazni. Ha a befektetési vállalkozás nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel, akkor a kosárban található kitettségek kockázati súlya összeadódik, kivéve (n–1) kitettséget, ahol a várható veszteség 12,5-szeresének és a kockázattal súlyozott kitettség értéknek az összege nem haladhatja meg a hitelderivatíva által nyújtott fedezet értékének 12,5-szeresét. Az összesítésből kizárandó (n–1) kitettségeket azon az alapon határozzák meg, hogy e kitettségek mindegyikének a kockázattal súlyozott kitettség értéke alacsonyabb legyen, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettség értéke.

51. § (1) A lakossággal szembeni kitettség kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = kockázati súly × kitettség érték

ahol:

G(z): sztenderd normál eloszlású valószínűségi változó inverz eloszlásfüggvénye (ahol az x olyan értéket vesz fel, amely esetén teljesül, hogy N(x) = z).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazásakor, ha a PD = 1, akkor a kockázati súly meghatározására a következő képletet kell alkalmazni:

Kockázati súly = max {0, 12,5 x (LGD – EL_BE)} azzal, hogy EL_BE a befektetési vállalkozásnak a nemteljesített kitettségekből származó várható veszteségre vonatkozó 94. § (8) bekezdése szerinti legjobb becslése.

(3) A 130. §-ban és a 147. §-ban megállapított követelményeknek megfelelő, mikro-, kis- vagy középvállalkozással szembeni kitettségre a kockázattal súlyozott kitettség érték az 50. § (3) bekezdése szerint számítható ki.

(4) Ingatlannal fedezett, lakossággal szembeni kitettségi alosztályba tartozó kitettség esetén az (1) bekezdésben szereplő korreláció-képlet alkalmazása helyett a korreláció értékét 0,15-nek kell tekinteni.

(5) A (6) bekezdés szerinti rulírozó, lakossággal szembeni kitettségi alosztályba tartozó kitettség esetén az (1) bekezdésben szereplő korreláció-képlet alkalmazása helyett a korreláció értékét 0,04-nek kell tekinteni.

(6) Egy kitettség rulírozó, lakossággal szembeni kitettség, ha

a) természetes személlyel szemben áll fenn,

b) rulírozó, azaz az ügyfél tartozásának összege a lehívások és visszafizetés eredményeként a befektetési vállalkozás által meghatározott határértékig ingadozhat,

c) fedezetlen,

d) a befektetési vállalkozás a szerződést lehívásig feltétel nélkül és azonnal felmondhatja,

e) az egy ügyféllel szembeni kitettség legfeljebb 100 000 euró vagy annak megfelelő összeg,

f) a veszteségráta volatilitása a lakossággal szembeni kitettségek átlagos veszteségráta értékéhez képest alacsonyabb, különösen ha az alacsony nemteljesítési valószínűségű minősítési kategóriába tartozik, és

g) a rulírozó, lakossággal szembeni kitettségként való kezelése összhangban van az alosztály kitettségeinek kockázati jellemzőivel.

(7) A Felügyelet – a felügyeleti felülvizsgálat keretében – értékeli a rulírozó, lakossággal szembeni kitettségi alosztály és a teljes lakossággal szembeni kitettségi osztály veszteségrátájának relatív volatilitását, és felülvizsgálja az alosztály rulírozó, lakossági kitettségként való kezelésének és az alosztály kitettségeinek kockázati jellemzőivel való összhangját.

(8) A Felügyelet a rulírozó, lakossággal szembeni kitettségi alosztály jellemzőire vonatkozó információkról kérelemre tájékoztatja az illetékes felügyeleti hatóságokat.

(9) Ha egy bankszámlára munkabérből származó rendszeres jövedelem érkezik, az ezen bankszámlához kapcsolódó hitelkeret esetén a Felügyelet eltekinthet a (6) bekezdés c) pontjában meghatározott fedezetlenségre vonatkozó feltételtől. Ebben az esetben a biztosítékból behajtható összeg a nemteljesítéskori veszteségráta becslésében nem vehető figyelembe.

(10) Ha a vásárolt lakossági követelések pooljai (halmazai) esetén nem különíthető el az ingatlannal fedezett és a rulírozó, lakossággal szembeni kitettség az egyéb lakossággal szembeni kitettségtől, akkor ezekre a kitettségekre azon lakossággal szembeni kitettségi alosztályhoz tartozó kockázati súlyt kell alkalmazni, amely a legmagasabb tőkekövetelményt eredményezi.

(11) Az értékpapírosítás keretében első veszteségviselő pozícióként kezelhető az olyan lakossággal szembeni vásárolt követelés, visszafizetendő árengedmény, biztosíték vagy részleges garancia, amely nemteljesítési veszteségre, felhígulásból származó veszteségre vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselést jelentő fedezetet biztosít.

52. § (1) A befektetési vállalkozás – a Felügyelet engedélyével – a részesedések kitettségi osztály esetén különböző portfóliók tőkekövetelményének meghatározására az 54–56. §-ban foglalt különböző módszereket alkalmazhatja. A különböző módszerek alkalmazásához az engedélyt a Felügyelet akkor adja meg, ha a befektetési vállalkozás a különböző módszerek alkalmazását következetesen hajtja végre, és annak célja nem kizárólag a tőkekövetelmény csökkentése.

(2) A befektetési vállalkozás a járulékos vállalkozásban fennálló részesedések esetén – a Felügyelet engedélyével – alkalmazhatja a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásakor az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközre vonatkozó szabályokat, ha a járulékos vállalkozás saját tőkéjének a mérlegfőösszegére vetített aránya meghaladja az 50%-ot.

53. § (1) Ha a kitettség megfelel a 15. § (4) és (8) bekezdésében foglaltaknak és a befektetési vállalkozás ismeri a kollektív befektetési forma portfólióját, akkor a befektetési vállalkozás a portfólióban lévő kitettségeket veszi figyelembe a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség érték meghatározásakor.

(2) Ha a kitettség megfelel a 15. § (4) és (8) bekezdésében foglaltaknak, de a befektetési vállalkozás nem felel meg a belső minősítésen alapuló módszer alkalmazási feltételeinek, akkor a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség értékének meghatározásakor

a) a részesedések kitettségi osztályba tartozó kitettsége esetén az 54. §-ban meghatározottak szerint jár el azzal, hogyha egy kitettségről a befektetési vállalkozás nem tudja megállapítani, hogy tőzsdei vagy nem tőzsdei, akkor egyéb részvénykitettségként kell kezelni, vagy

b) az a) ponttól eltérően a kollektív befektetési forma portfólióját képező kitettség esetén a II. Fejezetben meghatározottakat kell alkalmazni azzal, hogy

1. a kitettség kitettségi osztályhoz rendelését követően a kitettségi osztályhoz tartozó hitelminősítési besorolásnál egy besorolással kedvezőtlenebb besoroláshoz kapcsolódó kockázati súlyt kell alkalmazni és

2. amely kitettséghez 150%-os kockázat súlyt kellene rendelni, ahhoz 200%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(3) Ha a kitettség nem felel meg a 15. § (4) és (8) bekezdésében meghatározottnak, vagy a befektetési vállalkozás nem ismeri a kollektív befektetési forma portfólióját, akkor a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség értékének meghatározásakor az 54. §-ban meghatározottak szerint jár el azzal, hogy ha egy kitettségről nem tudja megállapítani, hogy tőzsdei vagy nem tőzsdei, akkor egyéb részvény-kitettségként kell kezelnie.

(4) A befektetési vállalkozás a kollektív befektetési forma portfóliójában lévő kitettség átlagos, kockázattal súlyozott kitettség értékét a (2) bekezdésben foglaltak szerint harmadik fél közreműködését is igénybe véve kiszámíthatja, ha biztosított a számítás és az arról szóló jelentés megfelelősége.

54. § (1) Az egyszerű súlyozási módszer alkalmazásakor a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = kockázati súly x kitettség értéke

ahol a kockázati súly

a) a jól diverzifikált portfólióban lévő, 16. § (1) bekezdése szerinti magántőke-befektetés kitettsége esetén 190%,

b) tőzsdén forgalmazott részvénykitettség esetén 290%, vagy

c) egyéb részvénykitettség esetén 370%.

(2) A rövid készpénz pozíció és a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól szóló 244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kkr.) szerinti kereskedési könyvben nem nyilvántartott származtatott (derivatív) ügylet az ugyanazon részvényben lévő hosszú pozícióval akkor fedezhető, ha az egyértelműen hozzárendelhető, és a fedezet legalább egyéves időtartamra kiterjed. Az egyéb rövid pozíciókat hosszú pozícióként kell kezelni úgy, hogy az egyes pozíciók abszolút értékét megszorozzák a vonatkozó kockázati súllyal. Lejárati eltéréssel rendelkező pozíció esetén a 116. § szerint kell eljárni.

(3) A befektetési vállalkozás a 116. § foglaltak szerint elismerheti hitelkockázati fedezetként a részesedése kitettségre nyújtott előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

55. § (1) A PD/LGD módszer alkalmazásakor, ha a befektetési vállalkozás nem rendelkezik elegendő információval a nemteljesítés 88. és 89. §-ban meghatározott fogalmának használatához, akkor a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét az 50. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott képlet szerint kell kiszámítani azzal, hogy az 50. § (1) bekezdés szerinti kockázati súly értékét 1,5-del meg kell szorozni.

(2) A részesedések várható veszteség értéke 12,5-szeresének és a kockázattal súlyozott kitettség értékének az összege nem haladhatja meg a kitettség érték 12,5-szeresét.

(3) A részesedések kitettségre nyújtott előre nem rendelkezésre bocsátott fedezet a 116. § szerint akkor ismerhető el, ha

a) a lejárat öt év és a fedezet nyújtójával szembeni kitettség esetén a nemteljesítéskori veszteségráta 90%, vagy

b) a lejárat öt év és a jól diverzifikált portfólióban lévő, 35. § (1) bekezdése szerinti magántőke-befektetés kitettsége esetén a nemteljesítéskori veszteségráta 65%.

56. § (1)²¹ A belső modell módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettség érték a befektetési vállalkozás részesedésekre vonatkozó, a negyedéves hozam és egy megfelelően megválasztott kockázatmentes kamatláb hosszú távú mintaidőszakra számított különbségének 99%-os megbízhatósági szinthez tartozó, egyoldali konfidencia intervallumú becslését adó belső kockáztatott érték modellből levezetett potenciális veszteség 12,5-del szorzott értéke. A részesedések portfólió szintjén a kockázattal súlyozott kitettség értéke nem lehet kisebb az 55. §-ban meghatározott módszerrel kiszámított minimális kockázattal súlyozott kitettség értéknek és a várható veszteség 12,5-del szorzott értékének a teljes összegénél. A nemteljesítési valószínűség értéket a 70. § (2) bekezdése, a nemteljesítéskori veszteségráta értéket a 70. § (6)–(7) bekezdése alapján kell kiszámítani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti módszert a Felügyelet engedélyezi, ha a befektetési vállalkozás megfelel a 110–112. §-ban foglalt rendelkezéseknek.

(3) A befektetési vállalkozás a 116. §-ban foglaltak szerint elismerheti hitelkockázati fedezetként a részesedések kitettségre nyújtott előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

57. § (1) Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz esetén a kitettség kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettség érték = ––––––––––––––––––––––––––

t × 100% × kitettségérték

ahol:

t: a lízingszerződés hátralévő időtartama években kifejezve.

58. § A vásárolt követelés felhígulási kockázatának kockázattal súlyozott kitettség értékét az 50. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott képlet szerint kell kiszámítani azzal, hogy a nemteljesítés valószínűségét a 64–70. §, a nemteljesítéskori veszteségráta értékét a 71–73. § szerint kell meghatározni, és a lejáratot egy évnek kell tekinteni. A befektetési vállalkozásnak nem kell figyelembe vennie a kockázattal súlyozott kitettség érték számítása során a vásárolt követelés felhígulási kockázatát, ha az nem jelentős.

Várható veszteség értéke

59. § (1) A központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással, vállalkozással vagy lakossággal szembeni kitettség várható veszteség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

várható veszteség = nemteljesítési valószínűség x nemteljesítéskori veszteségráta,

várható veszteség értéke = várható veszteség x kitettség érték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazásakor az olyan nemteljesített kitettség (PD = 1) esetén, amelyre a befektetési vállalkozás saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz, a várható veszteség értéknek a meghatározásakor a befektetési vállalkozásnak a várható értékre vonatkozó, a 94. § (8) bekezdése szerinti legjobb becslését kell figyelembe vennie. Az 50. § (3) bekezdése szerinti kitettség várható vesztesége nulla.

(3) Ha a befektetési vállalkozás a vállalkozással szembeni kitettségi osztályon belül a különleges hitelezési kitettség kockázati súlyának meghatározását az 50. § (5) bekezdése szerint végzi, akkor a várható veszteséget a 12. táblázat szerint számítja ki:

12. táblázat

Fennmaradó lejárat	1. kategória	2. kategória	3. kategória	4. kategória	5. kategória
Kevesebb, mint 2,5 év	0%	0,4%	2,8%	8%	50%
Legalább 2,5 év	0,4%	0,8%	2,8%	8%	50%

(4) Ha a Felügyelet engedélyezte az 50. § (6) bekezdésének alkalmazását, akkor a várható veszteség értéke az 1. kategóriába tartozó kitettség esetén 0%, a 2. kategóriába tartozó kitettség esetén 0,4%.

(5) A vásárolt követelés esetén a felhígulási kockázat várható veszteségének értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

várható veszteség = nemteljesítési valószínűség x nemteljesítéskori veszteségráta,

várható veszteség értéke = várható veszteség x kitettség érték.

60. § (1) Ha a befektetési vállalkozás a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét az 54. § szerint számítja ki, akkor a várható veszteséget a következő képlet szerint kell kiszámítani:

várható veszteség értéke = várható veszteség x kitettség érték,

ahol a várható veszteség

a) a jól diverzifikált portfólióban lévő, 35. § (1) bekezdése szerinti magántőke-befektetés kitettsége esetén 0,8%,

b) tőzsdén forgalmazott részvénykitettség esetén 0,8%, vagy

c) egyéb részvénykitettség esetén 2,4%.

(2) Ha a befektetési vállalkozás a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét az 55. § szerint számítja ki, akkor a várható veszteséget a következő képlet szerint kell kiszámítani:

várható veszteség = nemteljesítési valószínűség x nemteljesítéskori veszteségráta,

várható veszteség értéke = várható veszteség x kitettség érték.

(3) Ha a befektetési vállalkozás a részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét az 56. § szerint számítja ki, akkor a várható veszteség 0%.

(4) Az 53. §-ban említett kitettség esetén a várható veszteség értékét az 59. § szerint kell kiszámítani.

61. § A 42. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott kitettségi osztályba tartozó kitettség esetén a várható veszteség értéke nulla.

62. § Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz várható veszteség értéke nulla.

Várható veszteség kezelése

63. § (1) Az 59. § (1)–(3) és (5) bekezdése szerint számított várható veszteség értékét ki kell vonni az ezen kitettségre elszámolt értékvesztés és képzett céltartalék összegéből.

(2) Nemteljesítettként megvásárolt mérlegtételre kapott kedvezményeket a 71. § (1) bekezdés szerinti elszámolt értékvesztéssel és képzett kockázat céltartalékkal azonos módon kell kezelni.

(3) Ha a befektetési vállalkozás a partner hitelkockázatát figyelembe veszi a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíció értékelésénél, akkor a partnerkockázati kitettség várható vesztesége nulla.

Nemteljesítési valószínűség, nemteljesítéskori veszteségráta és lejárat

64. § (1) Hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettség nemteljesítési valószínűsége legalább 0,03%.

(2) Ha a befektetési vállalkozás vállalkozással szembeni vásárolt követelésekre vonatkozó nemteljesítési valószínűség becslése nem felel meg a 74–115. §-ban meghatározott minimum követelménynek, és

a) az nem alárendelt követelés, akkor a nemteljesítési valószínűség a befektetési vállalkozás várható veszteségre vonatkozó becslésének ezen követelések nemteljesítéskori veszteségrátájával elosztott értéke,

b) az alárendelt követelés, akkor a nemteljesítési valószínűség a befektetési vállalkozás várható veszteségre vonatkozó becslésének értéke.

(3) Ha a befektetési vállalkozás alkalmazhatja a vállalkozással szembeni kitettségeire a saját nemteljesítéskori veszteségráta becslését és a vállalkozással szembeni vásárolt követelésekre vonatkozóan a várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor számításai során alkalmazhatja a nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslését.

(4) Ha az ügyfél – a 108. és 109. §-ban meghatározottak szerint – nem teljesített, akkor a hozzá tartozó nemteljesítési valószínűség 100%.

(5) A befektetési vállalkozás az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a nemteljesítési valószínűség számítása során a 116. § szerint ismerheti el. A hitelintézet a felhígulási kockázat tekintetében a Felügyelet engedélyével más – a 116–131. §-ban nem szereplő – előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtót is figyelembe vehet, ha a hitelkockázati fedezetet nyújtója legalább három éve már nyújt fedezetet.

(6) Ha a befektetési vállalkozás kitettségeire saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz, akkor az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a nemteljesítési valószínűség meghatározása során a 65. § (4) bekezdésére tekintettel ismerheti el.

(7) A vállalkozással szembeni vásárolt követelés esetén a felhígulási kockázat nemteljesítési valószínűségének értéke megegyezik a vásárolt követelés felhígulási kockázatából származó várható veszteségére vonatkozó becsléssel.

(8) Ha a befektetési vállalkozás a vállalkozással szembeni kitettségre saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz és a vállalkozással szembeni vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozóan a várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor számításai során alkalmazhatja a nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslését.

(9) A befektetési vállalkozás az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nemteljesítési valószínűség számítása során a 116. §-sal összhangban ismerheti el. A befektetési vállalkozás – a Felügyelet engedélyével – más – a 116–131. §-ban nem szereplő – előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtót is figyelembe vehet.

(10) Ha a befektetési vállalkozás a vállalkozással szembeni vásárolt követelésére saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz, akkor az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a nemteljesítési valószínűség meghatározása során a 65. § (4) bekezdésre tekintettel ismerheti el.

(11) Az (5) és (9) bekezdés vonatkozásában a befektetési vállalkozás – a 127. §-tól eltérően – elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet nyújtójaként a vásárolt követelés eredeti jogosultját, ha az a 116. § (7) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelel.

65. § (1) A befektetési vállalkozásnak a következő nemteljesítéskori veszteségrátát kell alkalmaznia:

a) elismert hitelkockázati fedezettel nem ellátott, nem alárendelt kitettség esetén: 45%,

b) elismert hitelkockázati fedezettel nem ellátott, alárendelt kitettség esetén: 75%,

c)²² a 14. §-ban meghatározott fedezett kötvény esetén: 11,25%,

d) ha a befektetési vállalkozás nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslései nem tesznek eleget a 74–115. §-ban meghatározott követelményeknek, akkor nem alárendelt, vállalkozással szembeni vásárolt követelésben megtestesülő kitettség esetén: 45%,

e) ha a befektetési vállalkozás nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslései nem tesznek eleget a 74–115. §-ban meghatározott követelményeknek, akkor alárendelt, vállalkozással szembeni vásárolt követelésben megtestesülő kitettség esetén: 100%, vagy

f) vállalkozással szembeni vásárolt követelés felhígulási kockázatához kapcsolódóan: 75%.

(2) Az előre rendelkezésre bocsátott és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a befektetési vállalkozás – a 116. §-sal összhangban – elismerheti a nemteljesítéskori veszteségráta számítása során.

(3) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a befektetési vállalkozás vállalkozással szembeni követelésére saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmaz és a vállalkozással szembeni vásárolt követelésekre vonatkozóan a várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor felhígulási és a nemteljesítés kockázatára vonatkozó számításai során alkalmazhatja a nemteljesítéskori veszteségráta becslését.

(4) Az (1) bekezdéstől eltérően, a befektetési vállalkozás – a Felügyelet engedélyével – központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségre saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést alkalmazhat, ha az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerhető a nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta korrekciója által és a 74–115. §-ban meghatározott követelmények teljesülnek. A befektetési vállalkozás a fedezett kitettséghez nem rendelhet olyan korrigált nemteljesítési valószínűségi értéket vagy nemteljesítéskori veszteségrátát, amelynek eredményeként a korrigált kockázati súly alacsonyabb lesz, mint a hitelkockázati fedezet nyújtójával szembeni, összehasonlításra alkalmas, közvetlen kitettség kockázati súlya.

(5) Az (1) és (4) bekezdéstől eltérően, az 50. § (3) bekezdése alkalmazásában a hitelkockázati fedezet nyújtójával szembeni, összehasonlításra alkalmas és közvetlen kitettség nemteljesítéskori veszteségrátája megegyezik a hitelkockázati fedezet nyújtójával vagy az ügyféllel szembeni fedezetlen ügylet nemteljesítéskori veszteségrátájával. Ha a fedezett ügylet lejárati ideje alatt a fedezet nyújtója és az ügyfél nemteljesítése egyidejűleg következik be, akkor a rendelkezésre álló információkból vagy a hitelkockázati fedezet jellegéből következően a behajtott összeg a hitelkockázati fedezet nyújtója vagy az ügyfél pénzügyi helyzetétől függ.

66. § A befektetési vállalkozásnak a kitettsége vonatkozásában a lejáratot kettő és fél évnek kell tekintenie, kivéve a repóügyletet, az értékpapír- vagy árukölcsönzési ügyletet, amely esetén fél évnek kell tekintenie a lejáratot.

67. § (1) A 66. §-tól eltérően, ha a befektetési vállalkozás a központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségére saját nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmaz, akkor a lejárati időt ezen kitettségek mindegyikére a (2)–(14) bekezdésnek megfelelően kell kiszámítani.

(2) A lejárati idő nem haladhatja meg az öt évet.

(3) Előre meghatározott pénzáramlási időpontokkal rendelkező eszköz esetén a lejáratot az alábbi képlet szerint kell számítani:

ahol:

a) M: a lejárat,

b) CF_t: az ügyfél által szerződés alapján, t időszak során kifizetett pénzáramlást jelöli, amely magában foglalja a kölcsöntőke, a kamat és a díj fizetését is.

(4) Az olyan származtatott ügylet esetén, amelyre szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaznak, a lejárati idő a kitettség súlyozott átlagos hátralévő lejárati ideje, de legalább egy év. A lejárati idő súlyozása során minden kitettség névértékét kell figyelembe venni.

(5)²³ Az olyan – hitelkockázati fedezettel teljes mértékben ellátott – származtatott ügylet és értékpapír ügylethez kapcsolódó hitel esetén, amelyre szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaznak, a lejárati idő a kitettség súlyozott átlagos hátralévő lejárati ideje, de legalább tíz nap. Ha repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaznak a lejárati idő a kitettség súlyozott átlagos hátralévő lejárati ideje, de legalább öt nap. A lejárati idő súlyozása során minden kitettség szerődéskötéskori értékét (elvi főösszegét) kell figyelembe venni.

(6) Ha a befektetési vállalkozás a vállalkozással szembeni vásárolt követelésére saját nemteljesítési valószínűség becslést alkalmaz, akkor a lehívott összeg lejárata a vásárolt követelések súlyozott átlagos hátralévő lejárati ideje, de legalább kilencven nap. Ugyanezt a lejárati időt kell alkalmazni a szerződésben meghatározott, vásárolt követelésre vonatkozó kötelezettségvállalás le nem hívott részére, ha a szerződés lejárat előtti visszafizetést vagy törlesztést biztosít, vagy a vásárolt követelést megvásárló befektetési vállalkozás számára hitelkockázati fedezetet nyújt az olyan jövőbeli követelés jelentős minőségromlása ellen, amelyet megvásárol az ügyleti feltételeknek megfelelően. Az ilyen hitelkockázati fedezettel el nem látott kitettség esetén a le nem hívott összeg lejárata a vásárlási megállapodás leghosszabb időtartamú, potenciális követelésének és a vásárolt követelés hátralévő lejáratának az összege, de legalább kilencven nap.

(7) A (3)–(6) bekezdésben nem meghatározott eszköz esetén, vagy ha a befektetési vállalkozás nem tudja a lejáratot a (3) bekezdés szerint meghatározni, akkor a lejárat az olyan hátralévő maximális időtartam – években kifejezve –, amely az ügyfél számára a szerződésen alapuló kötelezettségének teljesítésére rendelkezésre áll, de legalább egy év.

(8) Az olyan kitettségre,

a) amelyre az V. Fejezetben meghatározott belső modell módszer kerül alkalmazásra, és

b) amelynél a nettósítási halmazban lévő szerződések közül a leghosszabb lejáratúnak a lejárata meghaladja az egy évet,

a lejáratot az alábbi képlet szerint kell számolni:

ahol:

ba) df_k: a kockázatmentes diszkonttényező,

bb) t_k: időtartam,

bc) a többi jel meghatározása az V. Fejezetben meghatározott belső modell módszer szerint értendő.

(9) A (8) bekezdéstől eltérően, a hitelértékelés egyoldali kiigazításának kiszámításához belső modell módszert alkalmazó befektetési vállalkozás – a Felügyelet engedélyével – alkalmazhatja e módszert a tényleges lejáratig hátralévő átlagos futamidő becslésre, amelyet a lejáratként értelmezhet, ha a megelőző három évben az e bekezdésben meghatározott módszerrel számított érték pontosabban közelítő értéket ad, mint a (8) bekezdés szerinti képlet alkalmazása.

(10) A (3) bekezdésben meghatározott képlet alkalmazandó az olyan nettósítási halmazra is, amelyben minden szerződés eredeti lejárata egy évnél rövidebb.

(11) Az 50. § (3) bekezdése szerinti kitettségre a lejárat a hitelkockázati fedezet tényleges lejárata, de legalább egy év.

(12)²⁴ A (3)–(6) és (7) bekezdéstől eltérően a lejárati időt legalább egy napnak kell tekinteni

a) 183. §-ban meghatározott, hitelkockázati fedezettel ellátott származtatott ügylet,

b) hitelkockázati fedezettel ellátott értékpapír ügylethez kapcsolódó hitel, és

c) repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetén, ha a befektetési vállalkozás belső szabályzata, vagy a szerződés megköveteli a biztosíték napi feltöltését és újraértékelését, valamint tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi nemteljesítés vagy a biztosíték fedezet-kiigazításának elmaradása esetén a biztosíték azonnali érvényesítését vagy beszámítását.

(13) A lejárat értéke legalább egy nap az olyan egyéb rövid lejáratú kitettség esetén, amelyik nem az ügyfél finanszírozására irányul.

(14) A lejárati eltéréseket a 178–180. § szerint kell kezelni.

68. § (1) Lakossággal szembeni kitettség nemteljesítési valószínűsége legalább 0,03%.

(2) Az ügyfél nemteljesítése és a kitettség nemteljesítetté válása esetén a nemteljesítési valószínűség 100%.

(3) A lakossággal szembeni vásárolt követelés felhígulási kockázatra vonatkozó nemteljesítési valószínűség becslés értékének meg kell egyeznie a felhígulási kockázatra vonatkozó várható veszteség becsléssel. Ha a befektetési vállalkozás a vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozóan a várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor számításai során alkalmazhatja a nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becslését.

(4) A befektetési vállalkozás az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a nemteljesítési valószínűség – a 69. § (4) bekezdése figyelembevétele melletti – korrekciója során elismerheti. Ha a hitelintézet a felhígulási kockázat esetén nemteljesítéskori veszteségrátára saját becslést nem alkalmaz, akkor a 116. § szerint kell eljárnia.

(5) A (4) bekezdés vonatkozásában a befektetési vállalkozás elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet nyújtójaként – a 127. §-tól eltérően – a vásárolt követelés eredeti jogosultját, ha az a 116. § (7) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelel.

69. § (1) A befektetési vállalkozás – a Felügyelet engedélyével – saját nemteljesítéskori veszteségráta becslést végezhet, ha megfelel a 74–115. §-ban meghatározott feltételeknek.

(2) A lakossággal szembeni vásárolt követelés felhígulási kockázatára vonatkozó nemteljesítéskori veszteségráta értéke 75%.

(3) Ha a befektetési vállalkozás a vásárolt követelés felhígulási kockázatára vonatkozó várható veszteség becsléseit megbízhatóan le tudja bontani nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékre, akkor számításai során alkalmazhatja a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseit.

(4) Egyedi kitettség vagy kitettségek pooljára (halmazára) vonatkozó előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hitelezési kockázat mérséklő hatása – a Felügyelet engedélyével, a IV. Fezetben meghatározott feltételek esetén – elismerhető a nemteljesítési valószínűségre és a nemteljesítéskori veszteségrátára vonatkozó becslés korrekciója során. A befektetési vállalkozás nem rendelhet a fedezett kitettséghez olyan korrigált nemteljesítési valószínűséget és nemteljesítéskori veszteségrátát, amely alacsonyabb kockázati súlyt eredményez, mint a hitelkockázati fedezet nyújtójával szembeni, összehasonlításra alkalmas, közvetlen kitettség kockázati súlya.

(5) A (4) bekezdéstől eltérően, az 51. § (3) bekezdésének alkalmazásában a hitelkockázati fedezet nyújtójával szembeni, összehasonlításra alkalmas és közvetlen kitettség nemteljesítéskori veszteségrátája megegyezik a hitelkockázati fedezet nyújtójával vagy az ügyféllel szembeni hitelkockázati fedezettel el nem látott ügylet nemteljesítéskori veszteségrátájával. Ha a hitelkockázati fedezettel ellátott ügylet lejárati ideje alatt a hitelkockázati fedezetet nyújtó és az ügyfél nemteljesítése egyidejűleg következik be, akkor a rendelkezésre álló információ és a hitelkockázati fedezet jellege alapján a behajtott összeg a hitelkockázati fedezet nyújtójának vagy az ügyfélnek a pénzügyi helyzetétől függ.

70. § (1) Részesedések nemteljesítési valószínűségének értékét – (2)–(5) bekezdésben meghatározott rendelkezések figyelembevételével – a vállalkozással szembeni kitettségre alkalmazandó módszer szerint kell meghatározni, ha a befektetési vállalkozása részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékét az 55. §-ban meghatározott módszer szerint számítja ki.

(2) A hosszú távú ügyfélkapcsolaton alapuló befektetések tekintetében a tőzsdén forgalmazott részesedések nemteljesítési valószínűsége legalább 0,09%.

(3) Nem tőzsdén forgalmazott részesedések – ha a befektetés megtérülése rendszeres, időszakonkénti és nem tőkenyereségből származó pénzáramláson alapul – nemteljesítési valószínűsége legalább 0,09%.

(4) A nem hosszú távú ügyfélkapcsolaton alapuló befektetések tekintetében a tőzsdén forgalmazott részesedések – ideértve az 54. § (2) bekezdése szerinti rövid pozíciót is – nemteljesítési valószínűsége legalább 0,4%.

(5) Egyéb részesedések – ideértve az 54. § (2) bekezdése szerinti rövid pozíciót is – nemteljesítési valószínűsége legalább 1,25%.

(6) A részesedésekhez rendelendő nemteljesítéskori veszteségráta 90%.

(7) A (6) bekezdéstől eltérően, a jól diverzifikált portfólióban lévő, a 35. § (1) bekezdése szerinti magántőke-befektetés kitettsége esetén a nemteljesítéskori veszteségráta 65%.

(8) A részesedések lejárati ideje öt év.

Kitettség értéke

71. § (1) A mérlegen belüli kitettség értéke az értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti, bruttó érték.

(2) Vásárolt eszköz esetén is az (1) bekezdés alkalmazandó azzal, hogy ha a vásárolt eszközben megtestesülő tartozás összege

a) nagyobb ezen eszköz könyv szerinti értékénél, akkor a különbözetet diszkontként,

b) kisebb ezen eszköz könyv szerinti értékénél, akkor a különbözetet prémiumként

kell figyelembe venni.

(3) A befektetési vállalkozásnak a kitettség értékét a 116. § szerint kell kiszámítania

a) a repóügyletre, az értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, ha szabványosított nettósítási megállapodást alkalmaz, vagy

b) a mérlegen belüli nettósítási ügyletre.

(4) A lízingügyletből származó kitettség értéke a lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke, ahol a minimális lízingdíjak a lízingszerződés időtartama alatt a lízingbe vevőtől követelt vagy követelhető pénzösszegek (tőketörlesztő és kamattörlesztő rész) és szerződésben kikötött maradványérték összege. Ha a lízingügylethez kapcsolódó hitelkockázati fedezet nyújtója a 127. § és a hitelkockázati fedezet nyújtója által nyújtott hitelkockázati fedezet a 138–141. § szerinti követelményeknek megfelel, akkor a minimális lízingdíj tartalmazza a garantált maradványértéket.

(5) A 183. § szerinti származtatott ügyletek esetén a kitettség értékét az V. Fejezetben meghatározott módszerrel kell meghatározni.

(6) A vásárolt követelés kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározása során a kinnlévő összeget csökkenteni kell a felhígulási kockázat hitelezésikockázat-mérséklés előtti tőkekövetelményével.

(7) Repóügyletből, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletből, hosszú elszámolási idejű ügyletből és értékpapír ügylethez kapcsolódó hitelből származó kitettség értéke az értékpapír vagy az áru könyv szerinti értéke. Ha a befektetési vállalkozás a 148–177. § szerinti pénzügyi biztosítékok összetett módszerét alkalmazza, akkor a kitettség értékét az áruhoz vagy az értékpapírhoz rendelendő volatilitási korrekcióval kell növelni.

(8) A (7) bekezdéstől eltérően, a központi szerződő féllel szembeni kitettség értékét az V. Fejezet szerint kell meghatározni, ha a központi szerződő fél minden ügyfelének hitelkockázata napi szinten biztosítékkal teljes mértékben fedezett.

(9)²⁵

(10) A (7) és (8) bekezdéstől eltérően, a befektetési vállalkozás repóügyletből, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletből, hosszú elszámolási idejű ügyletből és értékpapír ügylethez kapcsolódó hitelből származó kitettség értékét

a) ha a befektetési vállalkozás az V. Fejezetben foglalt feltételeknek megfelel, akkor a partnerkockázatról szóló külön jogszabály szerint, vagy

b) ha a 148–177. § szerinti belső modell módszer alkalmazási feltételeinek megfelel, akkor a 150. § szerint

határozza meg.

(11) A (12)–(16) bekezdésben meghatározott ügyletek kitettségi értéke a kötelezettségvállalás keretében le nem hívott összeg és a – (12)–(16) bekezdés szerinti – hitelegyenértékesítési tényező szorzata.

(12) A befektetési vállalkozás által bármikor, feltétel nélkül és azonnali hatállyal felmondható vagy a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás esetén automatikusan a megállapodás felmondását eredményező hitelkeret esetén a kitettség érték meghatározásakor a hitelkeretet 0%-os hitelegyenértékesítési tényezővel kell megszorozni. Ennek feltétele, hogy a befektetési vállalkozás folyamatosan figyelemmel kísérje az ügyfél pénzügyi helyzetét, és a belső rendszere a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás azonnali megállapítását lehetővé tegye.

(13) Az áruk mozgásából eredő, rövid lejáratú okmányos meghitelezés esetén a kibocsátó és az akkreditívet megerősítő befektetési vállalkozás a kitettség értékének meghatározásához az okmányos meghitelezés értékét 20%-os hitelegyenértékesítési tényezővel megszorozva számítja ki.

(14) A befektetési vállalkozás az általa előzetes értesítés és feltétel nélkül bármikor felmondható vagy érvényteleníthető, rulírozó, vásárolt követelések megvásárlására szóló, le nem hívott ígérvény esetén 0%-os hitelegyenértékesítési tényezőt alkalmaz. Ennek feltétele, hogy a befektetési vállalkozás folyamatosan figyelemmel kísérje az ügyfél pénzügyi helyzetét, és a belső rendszere a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás azonnali megállapítását lehetővé tegye.

(15) A hitelintézet a (12)–(14) bekezdésben meghatározotton kívüli egyéb hitelkeret, rulírozó hitelmegállapodás rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzése (note issuance facilities, NIF), valamint középtávú rulírozó megállapodás rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzése és a kibocsátásban való közreműködése (revolving underwriting facilities, RUF) esetén 75%-os hitelegyenértékesítési tényezőt alkalmaz.

(16) Ha a befektetési vállalkozás a 74–115. §-ban meghatározott, a saját hitelegyenértékesítési faktorra vonatkozó becslés alkalmazásához szükséges minimum követelménynek megfelel, akkor a Felügyelet engedélyével a saját hitelegyenértékesítési tényezőre becsléseket alkalmazhat a (12)–(15) bekezdésben említett ügyletek esetén.

(17) Ha a kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbításának eredményeként – új kötelezettségvállalásként – jön létre, akkor az eredeti és a hosszabbítás eredményeként létrejött kötelezettségvállaláshoz tartozó hitelegyenértékesítési tényezők közül az alacsonyabbat kell alkalmazni.

72. § A 71. §-ban nem meghatározott, mérlegen kívüli tétel esetén – az 1. mellékletben meghatározott kategóriák figyelembevételével – a kitettség értékének meghatározásakor:

a) a kockázatmentes tételt 0%-os,

b) az alacsony ügyletkockázatú tételt 20%-os,

c) a közepes ügyletkockázatú tételt 50%-os,

d) az a)–c) pontba nem sorolható, teljes ügyletkockázatú tételt 100%-os

ügyletkockázati súllyal kell megszorozni.

73. § Részesedések vagy egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszköz esetén a kitettség értéke a mérleg szerinti érték.

Belső minősítésen alapuló módszer minimumkövetelményei

74. § (1) A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása során használt minősítési rendszernek magában kell foglalnia minden olyan módszert, folyamatot, ellenőrzést, adatgyűjtést, adatkezelést és informatikai rendszert, amelyek biztosítják a hitelkockázat mérését, a kitettségek minősítési kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolását, valamint az egyes kitettségekhez tartozó nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta becslések számszerűsítését.

(2) Ha a befektetési vállalkozás többféle minősítési rendszert alkalmaz, akkor az ügyfél vagy ügylet minősítési rendszerbe sorolásának feltételeit és az eljárás rendjét a belső szabályzatban kell rögzítenie.

(3) A besorolási feltételeket és az eljárási rendet rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az aktuális portfóliót megfelelően jellemezzék és megfeleljenek a külső feltételek változásának.

75. § Ha a befektetési vállalkozás a kockázati paraméterek megállapítására közvetlen becslést alkalmaz, akkor a becsléseket a minősítési kategóriák egy folytonos minősítési skálán történő ábrázolásának lehet tekinteni.

76. § (1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségnél

a) a minősítési rendszernek az ügyfél és az ügylet kockázati jellemzőit egyaránt figyelembe kell vennie,

b) a minősítési rendszernek rendelkeznie kell egy olyan ügyfél-minősítési skálával, amely kizárólag az ügyfél nemteljesítési kockázatát tükrözi,

c) az ügyfél-minősítési skála legalább 7 kategóriát tartalmaz a teljesítő ügyfelek, és 1 kategóriát a nemteljesítést megvalósító ügyfelek tekintetében,

d) az ügyfél-kategória olyan kockázati kategóriát jelent egy minősítési rendszer ügyfél-minősítési skáláján belül, amelybe az ügyfeleket a nemteljesítési valószínűség becslésének meghatározására használt és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján sorolják be,

e) az ügyfél-kategóriák közti viszonyt dokumentálni kell az egyes kategóriákhoz tartozó nemteljesítési kockázatszintek és az adott nemteljesítési kockázatszint megkülönböztetésére alkalmazott kritériumok szerint,

f) ha a befektetési vállalkozás portfóliója egy meghatározott piaci szegmensre és nemteljesítési kockázatkörre koncentrálódik, az ügyfélkörön belül elégséges számú ügyfél-kategóriával kell rendelkezni ahhoz, hogy elkerülhető legyen az adott kategórián belüli aránytalanul magas ügyfél-koncentráció, és az adott kategórián belüli számottevő koncentráció indokoltságát empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani, amelyek meggyőzően bizonyítják, hogy egy ügyfél-kategória ésszerűen keskeny nemteljesítési valószínűség sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó ügyfél nemteljesítési kockázata az említett sávba esik,

g) saját nemteljesítéskori veszteségráta becslés alkalmazásához a minősítési rendszernek tartalmaznia kell egy külön, kizárólag az ügylet nemteljesítéskori veszteségráta tulajdonságait jellemző ügyletminősítési skálát,

h) az ügyletkategória olyan kockázati kategóriát jelent a minősítési rendszer ügyletminősítési skáláján, amelybe a kitettségeket jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján sorolják be, és amely a nemteljesítéskori veszteségráta becslések meghatározásának alapját jelenti, ahol az ügyletkategória meghatározásának magában kell foglalnia mind a kitettségek kategóriákba sorolási szempontjainak leírását, mind az egyes kategóriákhoz tartozó kockázati szintek megkülönböztetésére szolgáló kritériumokat,

i) egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció indokoltságát empirikus adatokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyletkategória ésszerűen keskeny nemteljesítéskori veszteségráta sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó kitettség kockázata az említett sávba esik,

j) az 50. § (5)–(7) bekezdésében meghatározott különleges hitelezési kitettségekhez kapcsolódó módszer alkalmazásakor a befektetési vállalkozás mentesül azon követelmény alól, hogy olyan ügyfélminősítési skálával rendelkezzen, amely kizárólag az adott kitettséghez tartozó nemteljesítési kockázatot tükrözi, és ezen kitettségeknél – a c) ponttól eltérően – az ügyfélminősítési skálának legalább 4 kategóriát kell tartalmaznia teljesítő ügyfelek, és 1 kategóriát a nemteljesítő ügyfelek tekintetében.

(2) A koncentráció számottevő

a) az (1) bekezdés f) pontja alkalmazásában, ha egy ügyfélkategória az ügyfelek,

b) az (1) bekezdés i) pontja alkalmazásában, ha egy ügyletkategória az ügyletek

számának több mint egyharmadát tartalmazza.

77. § (1) Lakossággal szembeni kitettségeknél

a) a minősítési rendszernek valamennyi meghatározó ügyfél- és ügylet-jellemző alapján mind az ügyfél, mind az ügylet kockázatát tükröznie kell,

b) a kockázati szintek megkülönböztetésének biztosítania kell, hogy egy adott kategórián vagy poolon (halmazon) belüli kitettségek száma elégséges legyen a kockázatok számszerűsítéséhez, és a veszteség jellemzőinek a kategória vagy pool (halmaz) szintjén történő jóváhagyásához,

c) a kitettségek ügyfél-kategóriák vagy poolok (halmazok) közötti koncentrációja nem lehet aránytalanul magas,

d) a kitettségek kategóriákhoz és poolokhoz (halmazokhoz) rendelési folyamatnak lehetővé kell tennie a kockázatok értelmezhető megkülönböztetését, és biztosítania kell a homogén kitettségek egy csoportba tartozását, és a veszteség jellemzőinek pontos és következetes becslését a kategória vagy pool (halmaz) szintjén azzal, hogy vásárolt követelések esetén a csoportosításnak az eladó hitelezési gyakorlatát, valamint a kötelezettek heterogenitását is tükröznie kell.

(2) A lakossággal szembeni kitettségek kategóriákba és poolokba (halmazokba) sorolásakor a következő kockázati tényezőket kell figyelembe venni:

a) ügyfélkockázati jellemzők,

b) ügyletkockázati jellemzők, ideértve különösen a termék, biztosíték vagy mindkettő típusát azzal, hogy kifejezetten azokkal az esetekkel is foglalkozni kell, ha ugyanaz a biztosíték több kitettségre nyújt fedezetet, és

c) késedelem, kivéve, ha az nem okoz jelentős kockázatot.

78. § (1) A befektetési vállalkozásnak egyértelmű meghatározásokkal, kritériumokkal, eljárásokkal és módszerekkel kell rendelkeznie a kitettségek minősítési rendszeren belüli kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolásához.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kritériumoknak, eljárásoknak és meghatározásoknak lehetővé kell tennie a minősítést végzők számára, hogy a hasonló kockázatot képviselő ügyfeleket és ügyleteket következetesen sorolják be. Ezt a következetességet a különböző üzletágakban, szervezeti egységek és földrajzi régiók között is fenn kell tartani.

(3) A minősítési folyamat dokumentációinak lehetővé kell tennie harmadik fél számára a kitettségek kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolásának megértését, újraelőállítását és értékelését.

(4) A minősítési kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolás kritériumainak összhangban kell lennie a befektetési vállalkozás belső szabályzataival, ideértve a nem problémamentes ügyfelek és ügyletek kezelésére vonatkozó belső szabályzatokat is.

(5) Az ügyfelek és ügyletek kategóriákba és poolokba (halmazokba) sorolásakor az összes meghatározó információt figyelembe kell venni. Az információknak aktuálisnak és alkalmasnak kell lenniük arra, hogy előre jelezzék a kitettség jövőbeni teljesítőképességét.

(6) Minél kevesebb információ van, annál szigorúbb módon kell a kitettségeket ügyfél- és ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) rendelni. Ha egy belső minősítési besorolás elsődlegesen külső minősítés alkalmazásán alapul, akkor a befektetési vállalkozásnak gondoskodnia kell arról, hogy összes meghatározó információ beépüljön az alkalmazás során.

79. § (1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségeknél

a) minden ügyfelet a hitelbírálati folyamat részeként kell ügyfél-kategóriába sorolni,

b) ha a befektetési vállalkozás saját nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmaz, akkor a hitelbírálati folyamat részeként minden kitettséghez ügyletkategóriát is kell rendelni,

c) ha a befektetési vállalkozás a különleges hitelezési kitettségekhez kapcsolódóan az 50. § (5)–(7) bekezdés szerinti módszert alkalmazza, akkor a kitettségeket a 76. § (1) bekezdésének j) pontjában meghatározott kategóriákba kell sorolni,

d) minden ügyfelet külön kell minősíteni azzal, hogy a belső szabályzatban rögzíteni kell az egyedi ügyfelek és az ügyfélcsoportok megfelelő kezelését.

(2) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettség besorolásakor – a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – ugyanazon ügyfél különböző kitettségeit azonos ügyfél-kategóriába kell sorolni.

(3) Ugyanazon ügyfél különböző kitettségei egy ügyfél-kategóriában szerepelnek, kivéve ha

a) a kitettségek az országhoz kapcsolódó különböző országkockázatot tartalmaznak, attól függően, hogy a kitettségek nemzeti pénznemben vagy devizában denomináltak-e,

b) a kitettséghez kapcsolódó hitelkockázati fedezet figyelembevétele az ügyfél-kategóriába sorolás korrekcióját eredményezi, és

c) jogszabályok tiltják az ügyféladatok cseréjét.

80. § A hitelbírálati folyamat részeként minden lakossággal szembeni kitettséget kategóriába vagy poolba (halmaz) kell sorolni.

81. § (1) A kitettség kategóriába vagy poolba (halmazba) sorolásához a befektetési vállalkozás dokumentálja

a) a besorolási folyamat bemeneti vagy kimeneti adatainak felülbírálati lehetőségét,

b) a felülbírálat jóváhagyásáért felelős személyeket,

c) a végrehajtott felülbírálatot és a felülbírálatot végző személyeket.

(2) A befektetési vállalkozásnak elemeznie kell a felülbírált besorolású kitettségek teljesítőképességét. Az elemzésnek tartalmaznia kell a felülbírált besorolású kitettségek teljesítőképességének értékelését is, az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott személyek szerinti bontásban.

82. § (1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségnél

a) a besorolásokat és a besorolások rendszeres felülvizsgálatát olyan személynek kell végeznie és jóváhagynia, akinek a hitelnyújtásra vonatkozó döntésből nem származik közvetlen előnye,

b) a besorolásokat legalább évente egyszer felül kell vizsgálni azzal, hogy a kiemelkedő kockázatú ügyfeleket és a nem problémamentes kitettségeket ennél gyakoribb felülvizsgálatnak kell alávetni, és

c) ha az ügyféllel vagy kitettséggel kapcsolatban lényeges új információ merül fel, a besorolást ismételten el kell végezni.

(2) A befektetési vállalkozásnak hatékony eljárással kell rendelkeznie a nemteljesítési valószínűség értékeket befolyásoló ügyféljellemzők, a nemteljesítéskori veszteségráta értékeit és a hitelegyenértékesítési tényezőket befolyásoló ügyletjellemzőkre vonatkozó információk megszerzésére és aktualizálására.

(3) Lakossággal szembeni kitettségek esetén évente legalább egyszer aktualizálni kell az ügyfél- és ügyletbesorolásokat, vagy – alkalmazásától függően – felül kell vizsgálni az egyes azonosított kockázati poolok (halmazok) veszteségi jellemzőit és késedelmét. A befektetési vállalkozás legalább évente reprezentatív minta segítségével felülvizsgálja az egyes kitettségek poolon (halmazon) belüli helyzetét annak érdekében, hogy a kitettségeket továbbra is a megfelelő poolba (halmazba) sorolják.

83. § (1) Ha a befektetési vállalkozás statisztikai modelleket vagy egyéb mechanikus módszereket alkalmaz a kitettségek ügyfél- és ügyletkategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolásához, akkor a (2)–(6) bekezdésben meghatározott követelmények alapján kell eljárnia.

(2) A modellnek megfelelő előrejelzési képességgel kell rendelkeznie, és használatával nem torzulhatnak a tőkekövetelmények. A modellben felhasznált változóknak ésszerű és hatékony alapot kell képezniük az előrejelzések számára, és a modellek nem tartalmazhatnak lényeges torzítást.

(3) A befektetési vállalkozásnak olyan eljárással kell rendelkeznie, amely alkalmas a modellek bemenő adatainak ellenőrzésére, ami magában foglalja az adatok pontosságának, teljességének és megfelelőségének értékelését is.

(4) A modell elkészítésére felhasznált adatoknak a befektetési vállalkozás ügyfelei vagy kitettségei csoportjára vonatkozóan reprezentatívnak kell lennie.

(5) A befektetési vállalkozás évente legalább egyszer átfogóan ellenőrzi az alkalmazott modelleket, ami magában foglalja a modell előrejelző képességének és stabilitásának figyelemmel kísérését, a modell-specifikációk felülvizsgálatát és a modell eredményeinek a tényleges eredményekkel való összevetését.

(6) A befektetési vállalkozás a modellek megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a statisztikai modelleket szakmai értékeléssel felülvizsgálja. A felülvizsgálati folyamat a modell hiányosságaival kapcsolatos hibák mérséklésére irányul. A szakmai értékelésnek figyelembe kell vennie minden, a modell által figyelembe nem vett lényeges minőségi információt. A befektetési vállalkozásnak dokumentálnia kell a szakmai értékelés és a modell által adott eredmények együttes alkalmazásának a módját.

84. § (1) A befektetési vállalkozás dokumentálja a minősítési rendszer felépítését és működését, hogy az e Fejezetben meghatározott minimum követelményeknek való megfelelést alátámassza. A dokumentum tartalmazza:

a) a portfólió differenciálását és szegmentálását,

b) a minősítési kritériumokat,

c) az ügyfelek és kitettségek minősítését végző személyek felelősségi körét,

d) a minősítés felülvizsgálatának gyakoriságát, és

e) a minősítési folyamat vezetői ellenőrzését.

(2) A befektetési vállalkozás dokumentálja

a) az általa alkalmazott minősítési kritériumok kiválasztását alátámasztó szempontokat és elemzéseket,

b) a minősítési folyamatban bekövetkező jelentős változásokat,

c) a minősítési folyamatban a legutolsó felügyeleti felülvizsgálatot követően bekövetkezett változások azonosításának módját,

d) a minősítések hozzárendelésének rendszerét, a minősítés-besorolási folyamatot és a belső ellenőrzést, és

e) a nemteljesítés és a veszteség általa használt egyedi – 88. és 89. §-ban meghatározottakkal összhangban lévő – meghatározásait.

(3) Ha a befektetési vállalkozás a minősítési folyamatban statisztikai modelleket alkalmaz, akkor dokumentálnia kell ezek módszertanát, azaz a becslések kategóriákhoz, egyéni ügyfelekhez, kitettségekhez vagy poolokhoz (halmazokhoz) rendelése elméletét, feltételeit, matematikai empirikus alapjait, a modellhez alkalmazott adatforrások részletes leírását, és azon körülményeket, amelyek esetén a modell nem működik hatékonyan. A dokumentáció tartalmazza a modell jóváhagyásához alkalmazott szigorú statisztikai módszereket.

(4) Harmadik féltől átvett minősítési modell alkalmazása nem mentesíti a befektetési vállalkozást a minősítési rendszerekre vonatkozó rendelkezések teljesítése alól.

85. § (1) A befektetési vállalkozás a központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással és vállalkozással szembeni kitettségéhez kapcsolódóan a következő adatokat gyűjti és tárolja

a) az ügyfél és az elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó minősítés története,

b) a minősítés időpontja,

c) a minősítéshez használt kulcsfontosságú adatok és módszerek,

d) a minősítésért felelős személy neve és beosztása,

e) a nemteljesítő ügyfelet és kitettséget azonosító adatok,

f) a nemteljesítés időpontja és körülménye,

g) a minősítési kategóriákhoz a nemteljesítési valószínűség értékkel, a tényleges nemteljesítési aránnyal kapcsolatos és az átminősítéshez kapcsolódó adatok.

(2) Ha a befektetési vállalkozás nem alkalmazhat saját nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslést, akkor az (1) bekezdésen kívül adatokat kell gyűjtenie a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta érték és a 65. §-ban meghatározott érték, valamint a tényleges hitelegyenértékesítési tényező és a 71. §-ban meghatározott érték közötti összehasonlításokról.

(3) Ha a befektetési vállalkozás saját nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmazhat, akkor

a) az egyes minősítési kategóriákhoz kapcsolódó ügyletminősítések, nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslések múltbeli adatsorait,

b) a minősítések és a becslések időpontját,

c) a minősítéshez, a nemteljesítéskori veszteségráta, a hitelegyenértékesítési tényező becsléshez használt kulcsfontosságú adatokat és módszereket,

d) az ügyletminősítést végző személy nevét és annak a személynek a nevét, aki a nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslést végezte,

e) az egyes nem teljesítő kitettségekhez tartozó nemteljesítéskori veszteségrátára és hitelegyenértékesítési tényezőre vonatkozó becsült és tényleges adatokat,

f) a garancia, a készfizető kezesség vagy a hitelderivatíva hatásának figyelembevétele előtt és után számított (4) bekezdés szerinti veszteségrátákat,

g) minden egyes nemteljesítő kitettségre vonatkozóan a veszteség összetevőit

gyűjti és tárolja.

(4) Ha a befektetési vállalkozás saját nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmaz, akkor a hitelderivatíva, a készfizető kezesség és a garancia hitelkockázat-mérséklésének a hatását be kell építenie a nemteljesítéskori veszteségrátába.

86. § Lakossággal szembeni kitettséghez kapcsolódóan a befektetési vállalkozás a következő adatokat gyűjti és tárolja

a) a kitettségek kategóriákba és poolokba (halmazokba) való besorolása során figyelembe vett adatokat,

b) a kitettségi kategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) kapcsolódó becsült nemteljesítési valószínűséget, nemteljesítéskori veszteségrátát és hitelegyenértékesítési tényezőt,

c) a nemteljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatait,

d) nem teljesítő kitettségek esetén azon kategória vagy pool (halmaz) adatait, amelybe a kitettséget a nemteljesítés előtti évben sorolták, és a tényleges nemteljesítéskori veszteségrátát, a hitelegyenértékesítési tényezőt,

e) a rulírozó lakossággal szembeni kitettségek veszteségi rátájára vonatkozó adatokat.

87. § (1) A befektetési vállalkozás a tőkemegfelelés értékelése céljából megbízható stressz-tesztelési eljárásokat alkalmaz.

(2) Az alkalmazott stressz-tesztelésnek magában kell foglalnia az olyan lehetséges események vagy a gazdasági viszonyok várható jövőbeli változásainak feltérképezését, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak a befektetési vállalkozás kitettségeire vonatkozóan, és a befektetési vállalkozásnak az ilyen kedvezőtlen változásokkal szembeni ellenálló képessége értékelését.

(3) A befektetési vállalkozásnak rendszeresen hitelkockázati stressz-tesztet kell elvégeznie a (2) bekezdésben meghatározott eseményeknek a hitelkockázat tőkekövetelményre gyakorolt hatásának értékelése céljából.

(4) Az alkalmazandó tesztet – a Felügyelet engedélyével – a befektetési vállalkozás választja meg. Az alkalmazandó tesztnek értelmezhetőnek és ésszerűen szigorúnak kell lennie, és legalább egy enyhe recesszió hatását figyelembe kell vennie. A befektetési vállalkozásnak értékelnie kell a stressz-tesztben foglalt feltételek következtében szükségessé vált átminősítéseket. A stressz-teszt keretében megvizsgált portfólióknak le kell fednie a befektetési vállalkozás kitettségeinek meghatározó részét.

(5) Az a befektetési vállalkozás, amelyik a kockázattal súlyozott kitettség értéket az 50. § (3) bekezdése szerint számítja, a stressz-teszt részének tekinti a hitelkockázati fedezetet nyújtók hitelminőségében bekövetkező romlásra vonatkozó információkat, különösen a stressz-szituáció miatt nem teljesítő hitelkockázati fedezet nyújtók elismerési kritériumait.

Kockázatok számszerűsítése

88. § (1) Egy adott ügyfél nemteljesítését megtörténtnek kell tekinteni, ha a következő események közül legalább egy bekövetkezik:

a) a befektetési vállalkozás rendelkezésére álló információk szerint az ügyfél valószínűleg nem fogja teljes egészében teljesíteni kötelezettségeit a befektetési vállalkozás, annak anyavállalata vagy leányvállalata felé,

b) az ügyfélnek a befektetési vállalkozással, annak anyavállalatával vagy leányvállalatával szembeni lényeges kötelezettségének késedelme kilencven napon vagy három hónapon keresztül folyamatosan fennáll.

(2) Folyószámlahitel esetén a késedelem azzal a nappal kezdődik, amikor az ügyfél túllépi a szerződésben meghatározott hitelkeretet, vagy jóváhagyás nélkül hív le kölcsönt.

(3) Hitelkártyák esetén a késedelem a minimálisan törlesztendő összeg esedékességének napjával kezdődik.

(4) Lakossággal szembeni kitettségek esetén a nemteljesítés ügyleti szinten is meghatározható.

(5) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában az olyan kötelezettség minősül lényeges kötelezettségnek, amelynek összege meghaladja

a) lakossággal szembeni kitettség esetén

aa) a késedelembe esés időpontjában érvényes legkisebb összegű havi minimálbért, vagy

ab) az ügyfél szerződés szerinti összes kötelezettségének 2%-át vagy az egy havi törlesztő részletet, és

b) az a) pontban meghatározott kitettségi osztályba tartozó kitettségen kívül bármely más kitettségi osztályba tartozó kitettség esetén

ba) a kettőszázötvenezer forintot, vagy

bb) az ügyfél szerződés szerinti összes kötelezettségének 2%-át.

(6) Mérlegen kívüli kitettség esetén az (5) bekezdés a) pontjának ab) alpontjában és b) pontjának bb) alpontjában meghatározott értékként a hitelegyenértékesítési tényezővel korrigált értéket kell figyelembe venni.

(7) Ha egy termék vagy üzletág sajátossága indokolja, akkor a befektetési vállalkozás az (5) bekezdésben meghatározott határértéknél alacsonyabb értéket, vagy kilencven napnál vagy három hónapnál rövidebb időtartamot is alkalmazhat a nemteljesítés bekövetkezésének megállapításakor azzal, hogy az alkalmazás célja a nemteljesítés valószínűségének pontosabb becslése és nem kizárólag a tőkekövetelmény csökkentése.

89. § (1) A 88. § (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában a kötelezettség nemteljesítésének a valószínűségét mutatja, ha

a) a befektetési vállalkozásnak az ügyféllel szemben legalább kilencven napon vagy három hónapon keresztül folyamatosan fennálló kamatkövetelése van,

b) a befektetési vállalkozás a kitettség létrejöttét követően bekövetkezett jelentős hitelminőség-romlás miatt értékvesztést számol el vagy kockázati céltartalékot képez,

c) a befektetési vállalkozás a hitelkötelezettséget lényeges, hitelhez kapcsolódó gazdasági veszteséggel adja el,

d) a befektetési vállalkozás beleegyezik a hitelkötelezettség pénzügyi nehézségek miatt történő átstrukturálásába, és ez előreláthatóan a tőke, a kamat és díjak elengedését, vagy fizetési halasztással csökkentett pénzügyi kötelezettségvállalást eredményez,

e) az ügyféllel szemben csőd-, felszámolási vagy adósságrendezési eljárás van folyamatban, vagy

f) a befektetési vállalkozás felszámolási eljárást kezdeményezett az ügyféllel szemben.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában az 55. §-ban meghatározott PD/LGD módszerrel értékelt részesedések esetén magában foglalja a részesedés pénzügyi nehézségek miatt történő átstrukturálását is.

(3) Ha a befektetési vállalkozás rendelkezésére álló információk szerint egy előzőleg nemteljesítőnek minősített kitettségre vonatkozóan a nemteljesítést kiváltó esemény már nem áll fenn, akkor a befektetési vállalkozásnak az ügyfelet vagy az ügyletet teljesítő kitettségként kell minősítenie mindaddig, amíg a nemteljesítés meghatározásának megfelelő esemény újra fel nem merül, amelyet már új nemteljesítés adatként kell figyelembe venni.

(4) Ha a befektetési vállalkozás olyan külső adatot alkalmaz, amelyek a nemteljesítés fogalmát tekintve nincsen összhangban a 88. §-ban és az (1)–(3) bekezdésben foglaltakkal, akkor a befektetési vállalkozásnak megfelelő korrekciókat kell alkalmaznia annak érdekében, hogy a külső adatok a nemteljesítés meghatározásához széles körűen megfeleltethető legyen.

90. § (1) A befektetési vállalkozásnak a saját nemteljesítési valószínűség, nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező és várható veszteség kockázati paramétereire vonatkozó becslései során fel kell használnia az összes meghatározó adatot, információt és módszert.

(2) A becslések kialakításakor mind a múltbeli tapasztalatot, mind pedig empirikus adatokat fel kell használni, és a becslések nem alapulhatnak kizárólag értékítéleten. A becslésnek valószerűnek, meggyőzőnek és előremutatónak kell lennie, és a szóban forgó kockázati paraméterek meghatározó tényezőin kell alapulnia. Minél kevesebb adattal rendelkezik egy befektetési vállalkozás, annál szigorúbb becslést kell alkalmaznia.

(3) A befektetési vállalkozásnak képesnek kell lennie arra, hogy a nemteljesítés gyakoriságát, a nemteljesítéskori veszteségráta értékét, a hitelegyenértékesítési tényezőt vagy – ha várható veszteség becsléseket alkalmaznak – a veszteséget felbontsa az adott kockázati paraméter szempontjából meghatározó tényezőkre. A befektetési vállalkozás becsléseinek reprezentatív módon kell tükröznie a hosszú távú tapasztalatot.

(4) A hitelezési eljárás és behajtási folyamat során figyelembe kell venni a 92. § (8) bekezdésében, a 93. § (5) és (6) bekezdésében, a 95. §-ban, a 96. § (4) és (5) bekezdésében, a 98. §-ban és a 99. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott megfigyelési időszak alatt bekövetkezett változásokat. A befektetési vállalkozás becsléseinek tükrözniük kell a technikai fejlődés, a meghatározó – a hitelkockázat megítélését befolyásoló – új adatok és információk hatásait. A befektetési vállalkozásnak új információ tudomásra jutása esetén, de évente legalább egyszer felül kell vizsgálnia becsléseit.

(5) A becsléshez felhasznált kitettségeknek, az adatok keletkezésekor érvényben lévő hitelezési szabályoknak, és a kockázati paraméter értékét befolyásoló más jellemzőknek összehasonlíthatónak kell lennie a befektetési vállalkozás aktuális kitettségeivel és szabályzataival. A befektetési vállalkozás akkor alkalmazhatja az adatokat, ha az azok alapjául szolgáló gazdasági és piaci feltételek megfelelnek a jelenlegi és a várható adottságoknak. A mintában található kitettségek számának és a számításhoz felhasznált időszaknak elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy a befektetési vállalkozás megbizonyosodhasson a becslések pontosságáról és megbízhatóságáról.

(6) Vásárolt követelések esetén az alapul szolgáló kitettség minőségére vonatkozó becsléseknek tükrözniük kell az összes olyan, a vásárló befektetési vállalkozás számára meghatározó, lényeges információt, ideértve az ugyanannak az eladónak a hasonló pooljaira (halmazaira) vonatkozó adatokat, amelyek a vásárló befektetési vállalkozástól vagy külső forrásokból származnak. A vásárló befektetési vállalkozásnak értékelnie kell az eladó által rendelkezésre bocsátott adatokat.

(7) A befektetési vállalkozásnak a becsléseihez hozzá kell adnia egy biztonsági különbözetet, amely a becslési hibák várható tartományán alapul. Ha a módszerek és adatok kevéssé kielégítők, és a hibák várható tartománya is nagyobb, a biztonsági különbözetnek is nagyobbnak kell lennie.

(8) A befektetési vállalkozás eltérő becsléseket használhat a kockázati súlyok kiszámítására és belső célokra, ha az eltérések indokoltságát dokumentumokkal és számításokkal alátámasztja.

(9) Ha a befektetési vállalkozás által ezen rendelet hatálybalépése előtt gyűjtött adatokat megfelelően korrigálták ahhoz, hogy azok széles körűen megfeleltethetőek legyenek a nemteljesítés vagy veszteség meghatározásával, akkor a befektetési vállalkozás számára ezen adatok alkalmazását a Felügyelet engedélyezi.

91. § (1) Egy befektetési vállalkozás több befektetési vállalkozás, hitelintézet közös adatait használhatja fel a Felügyelet engedélyével, ha

a) a közös adatok alkalmazásában résztvevő más befektetési vállalkozások, hitelintézetek minősítési rendszerei és kritériumai hasonlóak az általa alkalmazottakéhoz,

b) a közös adatok állománya reprezentatívan tükrözi azt a portfóliót, amelyre vonatkozóan a közös adatokat használják, és

c) a közös adatokat a befektetési vállalkozás és a hitelintézet a becsléseihez hosszabb időn keresztül következetesen alkalmazza.

(2) Ha egy befektetési vállalkozás több befektetési vállalkozás, hitelintézet közös adatait használja fel, továbbra is felelős marad saját minősítési rendszereinek integritásáért. A befektetési vállalkozásnak elégséges tudással kell rendelkeznie a minősítési rendszerekre vonatkozóan, ideértve a minősítési folyamat hatékony nyomon követésének és ellenőrzésének képességét is.

92. § (1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségnél a befektetési vállalkozásnak az egyes ügyfél-kategóriákhoz tartozó nemteljesítési valószínűség értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távú átlagából kell becsülnie.

(2) Vállalkozással szembeni, vásárolt követelések esetén a befektetési vállalkozás az éves nemteljesítési ráták hosszú távú átlaga alapján becsülheti meg az egyes ügyfélkategóriához tartozó várható veszteség értékeket.

(3) Ha a befektetési vállalkozás a vállalkozással szembeni vásárolt követeléseire vonatkozó nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékek átlagára vonatkozó hosszú távú becsléseit egy várható veszteség becslésből és egy megfelelő nemteljesítési valószínűség vagy nemteljesítéskori veszteségráta becslésből vezeti le, a veszteségbecslési folyamatnak teljesítenie kell az e Fejezetben meghatározott általános nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta becslési előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie a 94. § (1) bekezdése szerinti meghatározásának.

(4) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással vagy vállalkozással szembeni kitettségekhez tartozó nemteljesítési valószínűség becslési módszereket a befektetési vállalkozás csak az ezeket alátámasztó elemzéssel együtt alkalmazhatja. A befektetési vállalkozásnak fel kell ismernie a szakmai értékelés fontosságát a különböző módszerek együttes használata, a módszerek és információk korlátai miatti korrekciók esetén.

(5) Ha a befektetési vállalkozás a nemteljesítési valószínűség becslésekre nemteljesítési tapasztalatra vonatkozó belső adatokat alkalmaz, elemzésében a becsléseknek figyelembe kell venniük a kockázatvállalási feltételeket, az adatokat létrehozó minősítési rendszer és az aktuális minősítési rendszer közötti különbségeket. Ha a kockázatvállalási feltételek vagy minősítési rendszerek megváltoznak, a befektetési vállalkozásnak nagyobb biztonsági különbözetet kell hagynia a nemteljesítési valószínűség becslésekben.

(6) Ha a befektetési vállalkozás belső minősítési kategóriáit egy elismert külső hitelminősítő szervezet által alkalmazott hitelminősítési kategóriához rendeli hozzá, majd az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítési kategóriáinál megfigyelt nemteljesítési rátát a befektetési vállalkozás belső minősítési kategóriáira vonatkoztatja, a hozzárendelésnek a belső minősítési rendszer kritériumainak az elismert külső hitelminősítő szervezet által használt kritériumokkal történő összehasonlításán, a közös ügyfelek belső és külső minősítésének összehasonlításán kell alapulnia. A hozzárendelés és a felhasznált adatok nem okozhatnak torzítást vagy logikai ellentmondást a becslésben. Az elismert külső hitelminősítő szervezetnek a számszerűsítéséhez használt adatai alapjául szolgáló kritériumainak kizárólag a nemteljesítési kockázatra kell irányulniuk. A 88. és 89. §-ban meghatározott követelményekre is figyelemmel, a befektetési vállalkozás elemzése az alkalmazott nemteljesítés-meghatározások összehasonlítását foglalja magában. A befektetési vállalkozásnak dokumentálnia kell a hozzárendelés alapját.

(7) Ha a befektetési vállalkozás statisztikai modellt használ a nemteljesítés előrejelzésére, akkor a nemteljesítési valószínűség értékeket az adott kategóriába tartozó ügyfelekre vonatkozó egyedi becsült nemteljesítési valószínűségek egyszerű átlagaként becsülheti. A befektetési vállalkozás nemteljesítést előrejelző modelljeinek erre a célra történő alkalmazásának teljesítenie kell a 83. §-ban meghatározott követelményeket.

(8) Függetlenül attól, hogy a befektetési vállalkozás külső, belső, közös adatforrásokat vagy ennek a háromnak a kombinációját használja nemteljesítési valószínűség becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Ez a követelmény részesedések esetén alkalmazott, 55. §-ban meghatározott módszerre is vonatkozik.

(9)²⁶

93. § (1) Lakossággal szembeni kitettségnél a befektetési vállalkozásnak az egyes ügyfél-kategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó nemteljesítési valószínűség értékeket

a) az éves nemteljesítési ráták hosszú távú átlagából kell becsülnie, vagy

b) a tényleges veszteségekből és a megfelelő nemteljesítéskori veszteségráta becslésekből kell meghatároznia.

(2) Lakossággal szembeni kitettségek esetén a veszteségi jellemzők becslésénél a kitettségek kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolásához alkalmazott belső adatokat kell elsődleges információnak tekinteni. A befektetési vállalkozás külső adatokat, ideértve közös adatokat is, vagy statisztikai modelleket is használhat a számszerűsítéséhez, ha erős kapcsolat mutatható ki

a) a befektetési vállalkozás minősítési kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolási folyamata és a külső adatforrás által használt folyamat,

b) a befektetési vállalkozás belső kockázati profilja és a külső adatok összetétele

között.

(3) Lakossággal szembeni vásárolt követelések esetén a befektetési vállalkozás külső és belső referencia adatokat is használhat azzal, hogy összehasonlítási alapként az összes vonatkozó adatforrást fel kell használni.

(4) Ha egy befektetési vállalkozás lakossággal szembeni kitettségeihez kapcsolódó nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta értékek átlagára vonatkozó hosszú távú becsléseit a teljes veszteségre vonatkozó becslésből és egy megfelelő nemteljesítési valószínűség vagy nemteljesítéskori veszteségráta becslésből vezeti le, az általános veszteségbecslési folyamatnak meg kell felelnie az e Fejezetben meghatározott általános nemteljesítési valószínűség és nemteljesítéskori veszteségráta becslési előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie a nemteljesítéskori veszteségráta 94. § (1) bekezdése szerinti meghatározásának.

(5) Függetlenül attól, hogy egy befektetési vállalkozás külső, belső, közös adatforrásokat vagy ennek a háromnak a kombinációját használja a veszteségjellemzők becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. A befektetési vállalkozásnak nem kell a múltbeli adatokat figyelembe vennie, ha a frissebb adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői.

(6)²⁷

(7) A befektetési vállalkozás azonosítja és elemzi a kockázati paraméterek várható változását a kitettség élettartama során.

94. § (1) A befektetési vállalkozás az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó nemteljesítéskori veszteségráta értékeket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értékek átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítésre vonatkozó veszteségráta súlyozatlan átlaga alapján becsli.

(2) A befektetési vállalkozás a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő nemteljesítéskori veszteségráta becsléseket alkalmaz, ha a becslések szigorúbbak a hosszabb távú átlagnál. Ha egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy poolokra (halmazokra) vonatkozóan hosszabb távon állandó nagyságú tényleges nemteljesítéskori veszteségráta becsléseket ad, akkor a befektetési vállalkozás korrigálja az egyes kategóriák vagy poolok (halmazok) kockázati paramétereire vonatkozó becsléseit annak érdekében, hogy korlátozza a gazdasági dekonjunktúrának a tőkekövetelményekre gyakorolt hatását.

(3) A befektetési vállalkozásnak figyelembe kell vennie minden, az ügyfélkockázat és a biztosíték vagy biztosítéknyújtó kockázata között fennálló függőséget. Szigorúan kell kezelni azokat az eseteket, amikor jelentős mértékű függőség áll fenn.

(4) Az alapul szolgáló kötelezettségek és a biztosíték közötti devizanem eltéréseket a befektetési vállalkozás a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseiben szigorúan kezeli.

(5) Ha a nemteljesítéskori veszteségráta becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, ezek a becslések nem alapulhatnak kizárólag a biztosíték becsült piaci értékén. A nemteljesítéskori veszteségráta becsléseknek figyelembe kell vennie, hogy a befektetési vállalkozás a biztosítékot nem feltétlenül tudja rövid időn belül az ellenőrzése alá vonni vagy értékesíteni.

(6) Ha a nemteljesítéskori veszteségráta becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, a befektetési vállalkozásnak a 131–147. §-ban előírtaknak megfelelő formában kell kidolgoznia a biztosíték kezelésével, jogszavatosságával és kockázatkezelésével kapcsolatos belső szabályzatokat.

(7) Ha a befektetési vállalkozás a biztosítékot a partnerkockázati kitettség érték meghatározása során veszi figyelembe a partner hitelkockázat szerinti sztenderd módszernek és a belső modell módszernek megfelelően, akkor a biztosítékból származó megtérülés a nemteljesítéskori veszteségráta becslésekor nem vehető figyelembe.

(8) A nemteljesített kitettségek esetén a nemteljesítéskori veszteségráta megállapításához a befektetési vállalkozás a várható veszteségnek a gazdasági helyzetet és a kitettség állapotát figyelembe vevő legjobb becslésének és a behajtási időszakban esetleg felmerülő további nem várt veszteségeknek az összegét veszi alapul.

(9) Ha a befektetési vállalkozás eredmény-kimutatásában a be nem fizetett késedelmi díjakat feltünteti, akkor azokat hozzá kell adni a befektetési vállalkozás kitettségéhez és veszteségéhez.

95. § (1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással és vállalkozással szembeni kitettség esetén a nemteljesítéskori veszteségráta becslések legalább egy adatforrás esetén legalább öt évet felölelő, a bevezetést követően minden évben egy évvel meghosszabbodó, így végül legalább hét évet elérő időszakra vonatkozó adatokon kell alapulniuk.

(2) Ha a megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

96. § (1) Lakossággal szembeni kitettség esetén – a 94. § (1) bekezdésétől eltérően – a nemteljesítéskori veszteségráta becslései a tényleges veszteségekből és a megfelelő nemteljesítési valószínűség becslésekből is meghatározhatóak.

(2) Lakossággal szembeni kitettség esetén – a 97. § (3) bekezdésétől eltérően – a jövőbeni lehívások a hitelegyenértékesítési tényezőben vagy a nemteljesítéskori veszteségráta becslésekben mutathatóak ki.

(3) A befektetési vállalkozás a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseihez a lakossággal szembeni, vásárolt követelések esetén külső és belső referenciadatokat is használhat.

(4) Lakossággal szembeni kitettségek esetén a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseknek legalább öt éves adatokon kell alapulniuk azzal, hogy – a 94. § (1) bekezdésétől eltérően – a befektetési vállalkozásnak nem kell a múltbeli adatokat figyelembe vennie, ha a frissebb adatok a veszteségi rátának jobb előrejelzői.

(5)²⁸

97. § (1) A befektetési vállalkozás az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó hitelegyenértékesítési tényezőt – az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítés felhasználásával becsült – az egyes ügyletkategóriákhoz vagy poolokhoz (halmazokhoz) tartozó tényleges hitelegyenértékesítési tényezők súlyozatlan átlaga alapján számítja ki.

(2) A befektetési vállalkozás a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő hitelegyenértékesítési tényező becsléseket alkalmaz, ha ezek a becslések szigorúbbak a hosszú távú átlagnál. Ha egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy poolokra (halmazokra) vonatkozóan hosszabb távon állandó nagyságú hitelegyenértékesítési tényező becsléseket ad, akkor a befektetési vállalkozás korrigálja az egyes kategóriák vagy poolok (halmazok) kockázati paramétereire vonatkozó becsléseit annak érdekében, hogy korlátozza a gazdasági dekonjunktúrának a tőkekövetelményekre gyakorolt hatását.

(3) A befektetési vállalkozás hitelegyenértékesítési tényező becsléseinek az ügyfél nemteljesítést kiváltó esemény időpontjáig vagy azt követően végzett esetleges további lehívásainak lehetőségét is tükröznie kell. A becsült hitelegyenértékesítési tényezőnek nagyobb biztonsági különbözetet kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitelegyenértékesítési tényező értéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható.

(4) A befektetési vállalkozásnak a hitelegyenértékesítési tényezők becslésénél figyelembe kell vennie a számlamozgás figyelésére és a kifizetések feldolgozására elfogadott szabályzatokat és stratégiákat. A befektetési vállalkozásnak figyelembe kell vennie a további lehívások megakadályozásának a lehetőségét és szándékát a fizetési nemteljesítést még nem kimerítő események esetén, mint például szerződésszegés vagy más technikai nemteljesítésnek minősülő esemény.

(5) A befektetési vállalkozásnak olyan rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkeznie, amelyek alkalmasak az ügyletek összegének, a vissza nem hívható kötelezettségek kapcsán fennálló aktuális kinnlevőségeknek, a fennálló kinnlevőségek változásainak ügyfelenként és kategóriákként történő figyelemmel kísérésére. A befektetési vállalkozásnak képesnek kell lennie a fennálló egyenlegek napi kimutatására.

(6) A befektetési vállalkozás eltérő hitelegyenértékesítési tényező becsléseket használhat a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámítására és belső célokra, ha az eltérések dokumentumokkal és számításokkal alátámasztottak.

98. § (1) Központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással és vállalkozással szembeni kitettség esetén a hitelegyenértékesítési tényező becsléseknek legalább egy adatforrás esetén legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így végül legalább hét évet elérő időszakból származó múltbeli adatokon kell alapulniuk.

(2) Ha a megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok meghatározóak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

99. § (1) Lakossággal szembeni kitettség esetén – a 97. § (3) bekezdésétől eltérően – a jövőbeni lehívások a hitelegyenértékesítési tényezőkben vagy a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseiben mutathatóak ki.

(2) Lakossággal szembeni kitettség esetén a hitelegyenértékesítési tényező becsléseknek legalább öt évet felölelő múltbeli adatokon kell alapulniuk azzal, hogy – a 97. § (1) bekezdésétől eltérően – a befektetési vállalkozásnak nem kell a múltbeli adatokat alkalmaznia, ha az újabb adatok a lehívások jobb előrejelzői.

(3)²⁹

100. § (1)³⁰ Ha a 42. § (6) bekezdésének d) pontja szerinti belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó befektetési vállalkozás a sztenderd módszert alkalmazhatja a központi kormánnyal, központi bankkal, hitelintézettel, befektetési vállalkozással és a 128. § (1) g) pontja szerinti vállalkozással szembeni kitettségre, akkor az általuk nyújtott garanciára nem alkalmazhatóak az e §, a 101. és 102. § rendelkezései. Ebben az esetben a befektetési vállalkozás a 116. § szerint ismerheti el az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

(2) A lakossággal szembeni kitettségre vonatkozó garancia esetén az e § szerinti követelmények a kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) soroláskor és a nemteljesítés becslésekor is fennállnak.

(3) A befektetési vállalkozásnak egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkeznie a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámítása során elismert hitelkockázati fedezetet nyújtók típusaira vonatkozóan.

(4) Elismert hitelkockázati fedezetet nyújtók esetén ugyanazok a szabályok alkalmazandóak, mint amelyek a 78–82. §-ban az ügyfelekre vonatkoznak.

(5) A garanciát és a készfizető kezességet írásba kell foglalni, azt a garancianyújtó és kezes nem mondhatja fel, addig kell hatályosnak lennie, amíg a kötelezett a kötelezettségvállalásnak teljes mértékben eleget nem tesz (az összeg és a garancia vagy készfizető kezesség futamidejének vonatkozásában), és jogilag érvényesíthetőnek kell lennie a garancianyújtóval vagy a készfizető kezességet vállalóval szemben azon a joghatósági területen, ahol a garancianyújtó vagy a készfizető kezességet vállaló olyan lefoglalható vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyekre vonatkozóan az ítélet érvényesíthető.

(6) A Felügyelet engedélyével elismerhető olyan garancia vagy készfizető kezesség, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén a garancianyújtót vagy a készfizető kezességet vállalót nem kötelezi teljesítésre (feltételes garanciák). A feltételes garanciát a befektetési vállalkozás akkor ismerheti el, ha képes a feltételes garancia kockázatcsökkentő hatásának megfelelő számszerűsítésére, hatékony és folyamatos figyelemmel kísérésére.

(7) A befektetési vállalkozásnak a kategóriába vagy poolba (halmazba) sorolás kritériumait és a kockázatcsökkentési hatás lehetséges romlását megfelelő módon kell kezelnie.

101. § (1) A befektetési vállalkozásnak egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkeznie a kategóriák, poolok (halmazok), nemteljesítéskori veszteségráta becslések módosításához vagy a lakossággal szembeni és az elismert vásárolt követelések esetén a kitettségek kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) történő besorolási folyamatára vonatkozóan ahhoz, hogy ki tudja mutatni a garanciák vagy készfizető kezesség hatását a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításában. Ezeknek a kritériumoknak meg kell felelniük a 78–82. §-ban meghatározott minimumkövetelményeknek.

(2) A kritériumoknak valószerűeknek kell lenniük, és azokat úgy kell meghatározni, hogy kifejezzék a garancianyújtó vagy készfizető kezességet vállaló képességét és szándékát a garancia vagy készfizető kezesség teljesítésére, a garancianyújtó vagy készfizető kezesség vállaló általi kifizetések időzítését, a garancianyújtó vagy készfizető kezességet vállaló teljesítése és az adós fizetőképessége közti korrelációs szintet, valamint az ügyfél számára fennmaradó reziduális kockázat mértékét.

102. § (1) A garanciákra vonatkozó, e Fejezetben meghatározott minimumkövetelmények alkalmazandók az egy kibocsátóra szóló hitelderivatívákra is. A hitelderivatíva alapjául szolgáló ügylet, a szóban forgó ügylet és a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény bekövetkezésének megállapításához alkalmazott ügylet közti eltéréssel kapcsolatban a 143. §-ban meghatározott követelményeket kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a lakossággal szembeni kitettség és vásárolt követelés esetén a kitettségek kategóriákba vagy poolokba (halmazokba) sorolási folyamatára is.

(3) A kritériumoknak figyelembe kell venniük a hitelderivatíva fizetési struktúráját, és szigorú módon értékelniük kell annak a megtérülések szintjére és időbeni ütemezésre gyakorolt hatását. A befektetési vállalkozásnak figyelembe kell vennie, hogy a reziduális kockázat egyéb formái milyen mértékig maradnak meg.

103. § (1) Vásárolt követelésnél a szerződésnek biztosítania kell, hogy a befektetési vállalkozás minden előrelátható körülmény mellett rendelkezzen a vásárolt követeléssel kapcsolatos jogokkal és a követelésekből származó bevétel felett.

(2) Ha a követelés kötelezettje közvetlenül az eladónak vagy olyan harmadik személynek teljesít kifizetést, aki a vásárolt követelések egy poolját (halmazát), vagy a vásárlás alapjául szolgáló követeléseket napi alapon kezeli (a továbbiakban: állománykezelő), a befektetési vállalkozásnak rendszeresen ellenőriznie kell, hogy részére a kifizetéseket teljes egészében továbbítják a szerződés előírásainak megfelelően.

(3) A befektetési vállalkozásnak rendelkeznie kell olyan eljárásokkal, amelyek biztosítják a követelésekkel kapcsolatos jogokat és a bevételek feletti rendelkezési jogot csődeljárás esetén és más jogi igényekkel szemben, amelyek jelentősen késleltethetik a vásárló befektetési vállalkozás számára a követelések értékesítését, engedményezését vagy a bevételek fölötti rendelkezési jogot.

104. § A befektetési vállalkozás a vásárolt követelés minőségét, az eladó és az állománykezelő pénzügyi helyzetét rendszeresen ellenőrzi, amelynek keretében

a) értékeli a vásárolt követelés hitelminősége és az eladó, az állománykezelő pénzügyi helyzete közötti korrelációt, továbbá az eladó és az állománykezelő minősítésére szolgáló eljárásokat, és olyan belső szabályzatokkal, eljárásokkal kell rendelkeznie, amelyek biztosítják a követelések hitelminőségét és a rendszeres teljesítést,

b) átlátható és hatékony belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik az eladó és az állománykezelő elismerhetőségének megállapítására. A befektetési vállalkozás vagy megbízottja rendszeres, az eladókra és állománykezelőkre vonatkozó felülvizsgálatot végez annak érdekében, hogy ellenőrizze az eladó vagy állománykezelő jelentéseinek pontosságát, felderítse a csalásokat vagy működési gyengeségeket, és ellenőrizze az eladó hitelezésre vonatkozó szabályzatainak minőségét, az állománykezelő követelés-beszedésre vonatkozó szabályzatait és eljárásait. A felülvizsgálatok eredményeit dokumentálni kell,

c) értékeli a vásárolt követelés-poolok (követelés-halmazok) jellemzőit, ideértve az előlegen felüli kifizetéseket, az eladó múltbeli fizetési késedelmével kapcsolatos információkat, nem teljesítő hiteleket, a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos engedményeket, fizetési feltételeket és potenciális ellenszámlákat,

d) megfelelő belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik az egyes ügyfél-koncentrációk vásárolt követelés-poolokon (követelés-halmazokon) belüli és a poolok (halmazok) közti ügyfélkoncentrációk aggregált alapon történő figyelemmel kísérésére,

e) gondoskodik arról, hogy az állománykezelőtől időben és megfelelően részletezve legyenek a követelések elévüléséről és behajthatóságáról szóló jelentések annak érdekében, hogy biztosítani tudja a befektetési vállalkozás elismerhetőségi kritériumainak és előlegfizetési politikáit vezérlő, vásárolt követeléseknek való megfelelést, valamint hatékony eszközt biztosítson az eladó értékesítési feltételeinek és a felhígulási kockázat változásainak felügyeletére és jóváhagyására.

105. § (1) A befektetési vállalkozásnak olyan rendszerrel és eljárással kell rendelkeznie, amely alkalmas arra, hogy az eladó pénzügyi helyzetében és a vásárolt követelések hitelminőségében bekövetkező minőségromlást korán felismerje, és a felmerülő problémákat megelőző módon kezelje.

(2) A befektetési vállalkozásnak egyértelmű és hatékony belső szabályzatokkal, eljárásokkal és információs rendszerekkel kell rendelkeznie a szerződésszegések felismeréséhez, egyértelmű és hatékony belső szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a jogi lépések kezdeményezésére és a problémás vásárolt követelés kezelésére.

106. § (1) A befektetési vállalkozásnak egyértelmű és hatékony belső szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a vásárolt követelések, jóváírás, beszámítás és bevételek ellenőrzésére vonatkozóan.

(2) A követelésvásárlási program összes lényeges elemét is belső szabályzatban kell meghatározni, ideértve

a) az előlegezési arányokat,

b) az elismert biztosítékokat,

c) a szükséges dokumentációt,

d) koncentrációs határértékeket,

e) a készpénzbevételek kezelésének módját.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott elemeknek megfelelő módon kell figyelembe venniük az összes vonatkozó és lényeges tényezőt, ideértve az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét, a kockázatok koncentrációját, a vásárolt követelések hitelminősége és az eladó ügyfélbázis változásának trendjeit, az eladó ügyfélbázisát és azokat a belső rendszereket, amelyek biztosítják, hogy kifizetés csak pontosan meghatározott biztosítékok, és dokumentáció ellenében történjen.

107. § A befektetési vállalkozásnak hatékony belső folyamattal kell rendelkeznie az összes belső szabályzatnak és eljárásnak való megfelelés értékelésére. A folyamatnak magában kell foglalnia a befektetési vállalkozás követelésvásárlási programja összes kritikus fázisának rendszeres ellenőrzését és a feladatok elkülönítésének vizsgálatát

a) az eladó, az állománykezelő és a kötelezett értékelése között,

b) az eladó és az állománykezelő értékelése és az eladó és állománykezelő helyi ellenőrzése között,

c) a back office műveletek értékelésében, különös tekintettel a képzettségre, tapasztalatra, a dolgozói létszámára és a támogató automatizálási rendszerekre.

A belső becslések jóváhagyása

108. § (1) A befektetési vállalkozásnak megbízható rendszereket kell működtetnie a minősítési rendszerek, eljárások és az összes, meghatározó kockázati paraméter becslés pontosságának, következetességének jóváhagyására.

(2) A befektetési vállalkozás belső jóváhagyási folyamatának lehetővé kell tennie a belső minősítési rendszer és kockázati paraméter becslési rendszerek teljesítményének következetes és hiteles értékelését.

(3) A befektetési vállalkozásnak rendszeresen össze kell hasonlítania a tényleges nemteljesítési arányt és a becsült nemteljesítési valószínűség értéket minden kategória esetén, és ha a tényleges nemteljesítési arányok a várt tartományon kívül esnek, a befektetési vállalkozásnak az eltérés okait is elemeznie kell.

(4) A saját nemteljesítéskori veszteségráta, hitelegyenértékesítési tényező becslést alkalmazó befektetési vállalkozás elvégzi ezeknek a becsléseknek a (3) bekezdés szerinti elemzését.

(5) A (3) és (4) bekezdés szerinti összehasonlítások során a befektetési vállalkozás a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat használja fel. A befektetési vállalkozásnak dokumentálnia kell az összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt évente legalább egyszer aktualizálni kell.

109. § (1) A befektetési vállalkozás egyéb mennyiségi jóváhagyási eszközöket és a meghatározó, külső adatforrásokkal szembeni összehasonlításokat is alkalmaz. Az összehasonlítás a befektetési vállalkozás portfóliójának megfelelő, rendszeresen aktualizált és jelentős megfigyelési időszakot átfogó adatokon alapul. A befektetési vállalkozás minősítési rendszereinek teljesítményére vonatkozó belső értékelés a lehető leghosszabb időszakot veszi figyelembe.

(2) A mennyiségi jóváhagyásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következetesnek kell lennie. A becslésekben, a becslési és jóváhagyási módszerekben és adatokban – ideértve az adatforrásokban és a felhasznált időszak hosszát is – bekövetkező változásokat dokumentálni kell.

(3) A befektetési vállalkozás megbízható belső szabályzatokat alkalmaz olyan helyzetekre, amikor a tényleges nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta, a hitelegyenértékesítési tényező és – amennyiben a várható veszteség értéket alkalmazzák – a teljes veszteség esetén az értékek és a becslések közti különbségek elég jelentőssé válnak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a becslések helytállóságát.

(4) A befektetési vállalkozás a (3) bekezdés szerinti eljárások során figyelembe veszi az üzleti ciklusokat és a veszteségjellemzők egyéb szisztematikus változásait. Ha a tényleges értékek továbbra is magasabbak a várható értékeknél, a befektetési vállalkozásnak ennek megfelelően felfelé kell korrigálnia a becsléseket, hogy azok a tényleges nemteljesítési és veszteségi értékeket tükrözzék.

110. § (1) A részesedésekhez kapcsolódó veszteség becslésének megbízhatónak kell lennie a befektetési vállalkozás részesedéseinek hosszú távú kockázati profilját befolyásoló kedvezőtlen piaci fejlemények esetén is.

(2) A hozam eloszlásának bemutatására szolgáló adatoknak a leghosszabb olyan mintavételezési időszakra kell vonatkoznia, amelyre vonatkozóan vannak olyan adatok, amelyek alkalmasak a befektetési vállalkozás részesedések kockázati profiljának bemutatására.

(3) A felhasznált adatoknak megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy olyan szigorú, statisztikailag megbízható veszteségbecslést nyújtsanak, amely nem kizárólag szubjektív vagy értékítéleten alapuló megfontolásokra támaszkodik. Az alkalmazott sokknak a veszteségek szigorú becslését kell eredményeznie egy hosszú távú piaci vagy üzleti ciklusra vonatkozóan.

(4) A befektetési vállalkozás a rendelkezésre álló adatok empirikus elemzését számos tényezőn alapuló korrekciókkal korrigálja ahhoz, hogy a modell alkalmazásával megfelelően valósághű és szigorú eredményeket kapjon. A negyedéves veszteségek becslésére szolgáló kockáztatott érték (VaR) modellek megalkotásakor a befektetési vállalkozás negyedéves időszak adatait használhatja. A befektetési vállalkozás rövidebb időtartamra vonatkozó adatokat is használhat, ha azokat empirikus adatok és jól kidolgozott dokumentált eljáráson és elemzésen alapuló, analitikailag megfelelő módszerrel a negyedéves adatokkal egyenértékűvé alakítja. Ez a módszer szigorú módon, időben következetesen alkalmazandó. Ha csak korlátozott mértékben van vonatkozó adat, akkor a befektetési vállalkozásnak megfelelő biztonsági különbözetet kell hagynia.

(5) A használt modelleknek megfelelő módon kell megragadniuk az összes lényeges, a részvényhozamban megtestesülő kockázatot, ideértve az általános piaci kockázatot és egyedi kockázatot. A belső modelleknek megfelelő magyarázatot kell adniuk a múltbeli árváltozásokra, és meg kell ragadniuk mind a lehetséges koncentráció nagyságát, mind az összetételét érintő változásokat, és kedvezőtlen piaci környezetben is megbízhatónak kell lenniük. A becsléshez olyan részvényportfólióra vonatkozó adatokat kell felhasználni, amelyek szorosan megfeleltethetőek vagy legalább összehasonlíthatóak a befektetési vállalkozás részesedései esetén alkalmazottakkal.

(6) A belső modellnek meg kell felelnie a befektetési vállalkozás részvényportfóliója kockázati profiljának és komplexitásának. Ha a befektetési vállalkozás olyan jelentős befektetésekkel rendelkezik, amelyek értékváltozása erősen nem lineáris természetű, a belső modelleket úgy kell megtervezni, hogy azok megfelelően ragadják meg az ilyen jellegű eszközökhöz kapcsolódó kockázatokat.

(7) Az egyes pozíciók piaci és egyéb mutatóinak és kockázati tényezőinek való megfeleltetésének érthetőnek, meggyőzőnek és koncepcionálisan megbízhatónak kell lennie.

(8) A befektetési vállalkozás empirikus elemzéssel alátámasztja az általa figyelembe vett kockázati tényezők megfelelőségét, ideértve azon képességét is, hogy lefedjék az általános és az egyedi kockázatokat is.

(9) A részesedések hozamának volatilitására vonatkozó becslések magukban foglalják a meghatározó és rendelkezésre álló adatokat, információt és módszereket. Függetlenül felülvizsgált belső adatokat vagy külső forrásokból – ideértve a közös adatokat is – származó adatokat kell felhasználni.

(10) A részesedések kockázattal súlyozott kitettség értékének a belső modell módszerrel történő kiszámításához a befektetési vállalkozás megalapozott és átfogó stressz-tesztelési programot alakít ki.

111. § (1) A tőkekövetelmény megállapítása céljára szolgáló belső modellek kidolgozásához és alkalmazásához a befektetési vállalkozásnak meg kell határoznia azokat a belső szabályzatokat, eljárásokat és ellenőrzési módszereket, amelyek a modell és a modellezési folyamat integritását biztosítják.

(2) Az (1) bekezdés szerinti belső szabályzatoknak, eljárásoknak és ellenőrzési módszereknek biztosítaniuk kell a belső modellek teljes integrációját a befektetési vállalkozás általános vezetői információs rendszerébe és a banki könyvekben szereplő részesedés portfólió kockázatkezelési folyamatába.

(3) A belső modelleket teljes egészében integrálni kell a befektetési vállalkozás kockázatkezelési rendszerébe, ha

a) a részesedés portfólió teljesítményének mérése és értékelése (ideértv a kockázattal korrigált teljesítményt is),

b) a gazdasági tőkének a részesedésekhez történő allokációja, vagy

c) az általános tőkekövetelmények és a befektetés- kezelési folyamat értékelése

érdekében alkalmazzák.

(4) Az (1) bekezdés szerinti belső szabályzatoknak, eljárásoknak és ellenőrzési módszereknek biztosítaniuk kell a belső modellezési eljárás minden elemének rendszeres és független felülvizsgálatát, ideértve a modellek módosításának jóváhagyását, a modell bemeneti adatainak ellenőrzését, a modelleredmények felülvizsgálatát és a kockázatszámítások ellenőrzését.

(5) A rendszeres felülvizsgálatoknak értékelniük kell a modell bemeneti adatainak és a kapott eredményeinek a pontosságát, teljességét és megfelelőségét, valamint a modell ismert hiányosságaiból származó potenciális hibák mérséklésére és a modell nem ismert hiányosságainak azonosítására kiemelt figyelmet kell fordítaniuk. Az ilyen jellegű felülvizsgálatokat belső, független részlegnek vagy független külső harmadik félnek kell végeznie.

(6) Az (1) bekezdés szerinti szabályzatoknak, eljárásoknak és ellenőrzési módszereknek ki kell térnie a befektetési korlátok és a részesedések kockázatainak követésére szolgáló megfelelő rendszerekre és eljárásokra.

(7) A modellek megtervezéséért és alkalmazásáért felelős részlegeknek funkcionálisan függetleneknek kell lenniük azoktól a részlegektől, amelyek az egyéni befektetések kezeléséért felelősek.

(8) A modellezési folyamat bármely eleméért felelős személyeknek megfelelő szakmai képzettséggel kell rendelkezniük. A vezetőségnek elégséges szakképzett és kompetens erőforrást kell biztosítania a modellezési funkcióhoz.

112. § (1) A befektetési vállalkozásnak megbízható rendszerrel kell rendelkeznie belső modelljei és modellezési folyamatai pontosságának és következetességének jóváhagyására. A befektetési vállalkozásnak a belső modellek, a modellezési folyamat és a jóváhagyás minden lényeges elemét dokumentálnia kell.

(2) A befektetési vállalkozásnak a belső jóváhagyási folyamatot a belső modellek és eljárások teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelésére kell használnia.

(3) A mennyiségi jóváhagyásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következeteseknek kell lennie. A befektetési vállalkozásnak becslési és jóváhagyási módszerek és adatok változásait dokumentálnia kell.

(4) A befektetési vállalkozásnak a tényleges hozamokat rendszeresen össze kell hasonlítania a modellezett becslésekkel. Az összehasonlításoknak a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználniuk. A befektetési vállalkozásnak dokumentálnia kell az összehasonlítások során alkalmazott módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer aktualizálni kell.

(5) A befektetési vállalkozásnak egyéb mennyiségi jóváhagyási eszközöket és külső adatforrásokkal való összehasonlítást is alkalmazniuk kell. Az elemzés a portfóliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a meghatározó megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. A befektetési vállalkozás által a modelljei teljesítményére vonatkozó belső minősítési rendszerek értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell átfognia.

(6) A befektetési vállalkozásnak megbízható belső előírásokkal kell rendelkeznie azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a tényleges részvényhozam összehasonlítása a modellbecslésekkel megkérdőjelezi maguknak a becsléseknek vagy a modelleknek a helytállóságát. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat és a részvényhozammal kapcsolatos hasonló, szisztematikus változékonyságokat. A belső modellekkel kapcsolatos, a modellek felülvizsgálatával bekövetkező módosítást dokumentálni kell, és azoknak meg kell felelniük a befektetési vállalkozás modellek felülvizsgálatára vonatkozó előírásainak.

(7) A belső modellt és modellezési folyamatot, ideértve a modellezésben résztvevő felek felelősségi körét, a modell jóváhagyását és a modellek felülvizsgálatára vonatkozó folyamatot dokumentálni kell.

Vállalatirányítás és ellenőrzés

113. § (1) A minősítési és becslési eljáráshoz kapcsolódó belső szabályzatokat a befektetési vállalkozás igazgatóságának jóvá kell hagynia.

(2) A befektetési vállalkozás ügyvezetésének értesítenie kell a befektetési vállalkozás igazgatóságát az összes olyan lényeges változásról vagy a meghatározott szabályzatoktól való eltérésről, amelyek lényegesen befolyásolják a befektetési vállalkozás minősítési rendszereinek működését.

(3) A befektetési vállalkozás ügyvezetésének folyamatosan biztosítania kell a minősítési rendszerek megfelelő működését. Az ügyvezetést rendszeresen tájékoztatni kell a befektetési vállalkozás kockázatellenőrző szervezeti egységének tevékenységéről, a minősítési rendszerek teljesítményéről, a fejlesztésre szoruló területekről és a korábban meghatározott hiányosságok felszámolására hozott döntések megvalósulásáról.

(4) A befektetési vállalkozás hitelkockázat-profilja belső minősítésen alapuló elemzésének az igazgatóság, az ügyvezetés részére történő belső jelentési rendszerének lényeges részét kell képeznie. A jelentéseknek tartalmazniuk kell legalább az egyes kategóriák kockázatprofilját, a kategóriák közti váltást, a meghatározó paraméterek kategóriánkénti becslését, valamint a tényleges nemteljesítési ráta, a saját tényleges nemteljesítéskori veszteségráta és tényleges hitelegyenértékesítési tényező becsléseknek a stressz-teszt eredményeivel történő összehasonlítását.

114. § (1) A hitelkockázatot ellenőrző szervezeti egységnek függetlennek kell lennie a kitettségek jóváhagyásáért és a meglévők megújításáért felelős személyi és vezetői funkcióktól, és közvetlenül az ügyvezetésnek kell beszámolással tartoznia.

(2) A hitelkockázatot ellenőrző szervezeti egység felelős a minősítési rendszerek kialakításáért vagy kiválasztásáért, alkalmazásáért, ellenőrzéséért és azok teljesítményéért. A részlegnek rendszeresen jelentéseket és elemzéseket kell készítenie a minősítési rendszerek eredményeivel kapcsolatban.

(3) A hitelkockázatot ellenőrző szervezeti egység felelőssége kiterjed:

a) a minősítési kategóriák és poolok (halmazok) tesztelésére és felügyeletére,

b) a befektetési vállalkozás minősítési rendszereiről szóló összefoglaló jelentések készítésére és elemzésére,

c) annak ellenőrzésére, hogy a kategória- és pool-meghatározásokat (halmaz-meghatározásokat) következetesen alkalmazzák-e a különböző szervezeti egységekben és földrajzi területeken,

d) a minősítési eljárással kapcsolatos módosítások felülvizsgálatára és dokumentálására, ideértve a változtatás indoklását is,

e) a minősítési kritériumok felülvizsgálatára annak érdekében, hogy felmérjék, azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot, amelynek keretében a minősítési rendszerek, kritériumok és az egyes minősítési paraméterek változását dokumentálni és archiválni is kell,

f) az aktív részvételre a minősítési eljárásban alkalmazott modellek kialakításában vagy kiválasztásában, azok alkalmazásában és jóváhagyásában,

g) a minősítési eljárásban alkalmazott modellek ellenőrzésére,

h) a minősítési eljárásban alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően, a 91. § szerinti közös adatokat alkalmazó befektetési vállalkozás a következő feladatokat szervezheti ki:

a) a minősítési kategóriák és poolok (halmazok) tesztelésére és felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása,

b) a befektetési vállalkozás minősítési rendszereivel kapcsolatos összefoglaló jelentések készítése és elemzése,

c) a minősítési kritériumok felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása annak értékelésére, hogy azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot,

d) a minősítési eljárásban, kritériumokban vagy egyéni minősítési paraméterekben bekövetkező változások dokumentálása,

e) a minősítési eljárás során alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó információk létrehozása.

115. § A befektetési vállalkozás belső ellenőrzése évente legalább egyszer felülvizsgálja a befektetési vállalkozás minősítési rendszereit, azok működését, ideértve a hitelezési funkció működését, a nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta, a várható veszteség és a hitelegyenértékesítési tényező becslését is. A felülvizsgálat az alkalmazandó összes minimum követelmény teljesítésére kiterjed.

IV. Fejezet

A HITELKOCKÁZAT MÉRSÉKLÉSE

116. § (1) A hitelkockázat mérséklésére vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a hitelnyújtó befektetési vállalkozás az a befektetési vállalkozás, amelyik az adott kitettséggel rendelkezik.

(2) A sztenderd módszert vagy a 42. § (6) bekezdésének c) pontja szerinti módszert alkalmazó befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásakor a hitelkockázat csökkentésére kizárólag 117–131. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő hitelkockázati fedezetet veheti figyelembe.

(3) A hitelnyújtó befektetési vállalkozás hitelkockázat mérséklésre alkalmazott eljárási rendjének, szabályzatának, az általa foganatosított intézkedéseknek és a döntések eredményeként a hitelkockázati védelemnek az irányadó joghatóság előtt érvényesnek és érvényesíthetőnek kell lennie.

(4) A hitelnyújtó befektetési vállalkozás megteszi a megfelelő lépéseket a hitelkockázati fedezetre vonatkozó szabályozás hatékony alkalmazása és a kapcsolódó kockázat kezelése érdekében.

(5) Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet tárgyaként olyan vagyontárgy ismerhető el, amelyik likvid és értékálló.

(6) Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként olyan hitelkockázat mérséklési eljárás ismerhető el, amelynek alapján a hitelnyújtó befektetési vállalkozás jogosult a fedezetül szolgáló vagyontárgy ésszerű időn belüli – bírósági végrehajtás keretében vagy bíróságon kívül történő – értékesítése vagy megtartása alapján a biztosított követelés kielégítésére az ügyfél – vagy ahol a fedezet harmadik személy birtokában van, e harmadik személy – nemteljesítése, fizetésképtelensége esetén, vagy egyéb, a felek megállapodása szerinti, a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény beálltakor. A fedezetként elfogadott eszköz értéke és az ügyfél hitelminősége közötti korreláció nem lehet jelentős.

(7) Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként olyan hitelkockázat mérséklési eljárás ismerhető el, amelynek nyújtója megbízható, a hitelkockázati fedezetre vonatkozó megállapodás az irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető, valamint eleget tesz az e rendeletben meghatározott feltételeknek.

(8) Az (1)–(7) bekezdésben foglaltak teljesülése esetén a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség érték a 148–182. §-ban foglaltakkal összhangban módosítható.

(9) A kockázattal súlyozott kitettség érték vagy várható veszteségérték nem módosítható, ha a hitelkockázat mérsékléssel ez az érték magasabb lenne a számítás előtti értékhez képest.

(10) Ha a kockázattal súlyozott kitettség érték meghatározásakor a sztenderd vagy a 42. § (6) bekezdésének c) pontja szerinti módszer tekintetében már figyelembevételre került a hitelkockázati fedezet, akkor az (1)–(9) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak.

Elismerhetőségi feltételek

117. § (1) A befektetési vállalkozás által elismerhető, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet lehet:

a) a mérlegen belüli nettósítás,

b) a repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodás,

c) a biztosíték,

d) a 127. § szerinti egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti biztosítéknak minősül:

a) a pénzügyi biztosíték (különösen az óvadék),

b) az ingatlant terhelő dologi biztosíték (különösen az ingatlanon alapított zálogjog),

c) az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték (különösen az ingó dolgot terhelő zálogjog),

d) a pénzügyi lízing, és

e) követelést terhelő dologi biztosíték (különösen a követelésen fennálló zálogjog).

(3) A befektetési vállalkozás által elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a garancia és a készfizető kezesség.

(4) A befektetési vállalkozás által – az (1)–(3) bekezdésen kívül – elismerhető hitelkockázati fedezet a hitelderivatíva.

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

118. § Elismerhető hitelkockázati fedezet a befektetési vállalkozás és ügyfele egymással szembeni követeléseinek mérlegen belüli nettósítása.

119. § (1) A repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodást a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó befektetési vállalkozás ismerheti el hitelkockázati fedezetként, ha az ügylet tárgya megfelel a 121. és 122. §-ban meghatározottnak.

(2) A IV. Fejezetben a repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodás elismerhetősége attól függ, hogy banki könyvben (nem kereskedési könyvben) vagy kereskedési könyvben van-e nyilvántartva.

120. § A biztosíték elismerhetősége attól függ, hogy

a) a hitelkockázat tőkekövetelményét a befektetési vállalkozás sztenderd módszer vagy belső minősítésen alapuló módszer szerint számítja,

b) a hitelkockázat-mérséklés hatásának számítását a befektetési vállalkozás a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerével vagy a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerével számítja.

121. § (1) A 120. § szerinti bármely számítási módszer alkalmazása esetén hitelkockázati fedezetként elismerhető a pénzügyi biztosíték, ha tárgya:

a) a hitelnyújtó befektetési vállalkozásnál óvadékként vagy letétként elhelyezett készpénz vagy betét,

b) központi kormány, központi bank, 5. § (3) bekezdésben meghatározottnak megfelelő regionális kormány vagy helyi önkormányzat, 6. § (3) bekezdésben meghatározottnak megfelelő közszektorbeli intézmény, 7. § (5) bekezdése szerinti multilaterális fejlesztési bank és 8. § szerinti nemzetközi szervezet által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet vagy export hitel ügynökség minősítésével és legalább 4. hitelminősítési besorolású,

c) hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, 5. § (1) bekezdésben meghatározottnak megfelelő regionális kormány vagy helyi önkormányzat, 6. § (2) bekezdésben meghatározottnak megfelelő közszektorbeli intézmény, 7. § (1) és (6) bekezdése szerinti multilaterális fejlesztési bank által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével és legalább 3. hitelminősítési besorolású,

d) vállalkozás által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével és legalább 3. hitelminősítési besorolású,

e) tőzsde indexben szereplő részvény vagy átváltoztatható kötvény, vagy

f) arany.

(2) A 120. § szerinti bármely számítási módszer alkalmazása esetén hitelkockázati fedezetként elismerhető a pénzügyi biztosíték akkor is, ha a tárgya olyan intézmény által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő, elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésével nem rendelkező értékpapír, amely

a) elismert tőzsdén jegyzett,

b) nem minősül hátrasorolt kötelezettségnek,

c) a kielégítési sorrendben azonos helyen szerepel a kibocsátó más olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjával, amely rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet minősítésével és legalább 3. hitelminősítésű besorolású értékpapír,

d) a hitelnyújtó befektetési vállalkozás nem rendelkezik olyan információval, amely a c) pontban meghatározottnál alacsonyabb hitelminősítést indokolna, és

e) esetén az értékpapír likviditása (értékesíthetősége, átruházhatósága) megfelelő.

(3) A 120. § szerinti bármely számítási módszer alkalmazása esetén hitelkockázati fedezetként elismerhető pénzügyi biztosíték tárgya olyan kollektív befektetési értékpapír is lehet,

a) amelynek nyilvánosan meghirdetett napi árfolyama van, és

b) amelyhez tartozó kollektív befektetési forma kizárólag az (1) és (2) bekezdés szerinti elismerhető hitelkockázati fedezetbe és fedezeti célú származtatott eszközbe fektet.

(4) A befektetési vállalkozás ügyfele által vagy kapcsolt vállalkozása által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír fedezetként nem ismerhető el.

(5) A (4) bekezdéstől eltérően, az ügyfél által kibocsátott, a 14. §-ban meghatározottnak megfelelő fedezett kötvény elismerhető repóügylet pénzügyi biztosítékaként, ha a biztosíték értéke és az ügyfél hitelminősítése közötti korreláció nem jelentős.

(6) Az (1) bekezdés b)–d) pontja vonatkozásában a 39. § (6) és (7) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

122. § A 121. §-ban meghatározotton kívül a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó befektetési vállalkozás hitelkockázati fedezetként elismerheti az olyan pénzügyi biztosítékot is, amelynek tárgya

a) tőzsde indexben nem szereplő, de elismert tőzsdén jegyzett részvény vagy átváltoztatható kötvény,

b) kollektív befektetési értékpapír, ha

ba) nyilvánosan meghirdetett napi árfolyama van, és

bb) a hozzá tartozó kollektív befektetési forma kizárólag a 121. § (1) és (2) bekezdése és az a) pont szerinti elismerhető hitelkockázati fedezetbe, fedezeti célú származtatott eszközbe fektethet.

123. § Ha a befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét a belső minősítésen alapuló módszer szerint számítja ki, akkor a 120–122. §-ban meghatározotton kívül a 124–125. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő ingatlant vagy egyéb ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosítékot és a követelést terhelő dologi biztosítékot is elismerhetőnek tekintheti hitelkockázati fedezetként.

124. § A 123. § szerint a befektetési vállalkozás hitelkockázati fedezetként elismerheti az ingatlant terhelő dologi biztosítékot a lakóingatlan – amelyben a tulajdonos lakik (vagy lakni fog), vagy bérbe adja (vagy bérbe fogja adni) azt – és a lakóingatlannak nem minősülő ingatlan vonatkozásában, ha

a) az ingatlan értéke független az adós hitelminősítésétől,

b) az adós kockázata nem a biztosítékként felajánlott lakóingatlan által generált pénzáramlástól függ.

125. § A 123. § szerint a befektetési vállalkozás elismert hitelkockázati fedezetnek tekinthet ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosítékot is, ha

a) a biztosíték tárgyának gyors és hatékony értékesítése lehetséges, és

b) a biztosíték tárgyának nyilvánosan jegyzett ára van, és a befektetési vállalkozás kellő gondossággal jár el annak érdekében, hogy ettől az ártól a biztosíték tárgyának értékesítésekor befolyt érték ne térjen el jelentősen.

126. § (1) A befektetési vállalkozás elismert hitelkockázati fedezetnek tekinthet kereskedelmi szolgáltatáshoz vagy legfeljebb egy év eredeti lejáratú ügyletekhez kapcsolódó követelést terhelő dologi biztosítékot.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem tekinthető elismert hitelkockázati fedezetnek az ügyféllel szoros kapcsolatban álló vállalkozás követelését terhelő dologi biztosíték.

127. § A befektetési vállalkozás a 120. §-ban meghatározott bármely számítási módszer alkalmazása esetén egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként elismerheti

a) a nem hitelnyújtó intézménynél óvadékként vagy letétként elhelyezett készpénzt vagy betétet,

b) az életbiztosítási kötvényt vagy szerződést, ha a hitelnyújtó befektetési vállalkozás javára az életbiztosítási kötvényből vagy szerződésből eredő követelésre zálogjogot alapítottak,

c) a nem a hitelnyújtó befektetési vállalkozás által kibocsátott értékpapírt, ha azt a kibocsátó kérésre visszavásárolja.

Előre nem rendelkezésre bocsátott
hitelkockázati fedezet és a hitelderivatíva

128. § (1) Elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújthat

a) központi kormány és központi bank,

b) regionális kormány és helyi önkormányzat,

c) multilaterális fejlesztési bank,

d) 8. § szerinti nemzetközi szervezet,

e) 6. § (2) és (3) bekezdésben meghatározottnak megfelelő közszektorbeli intézmény,

f) hitelintézet és befektetési vállalkozás,

g) vállalkozás, ideértve a hitelintézet és a befektetési vállalkozás anyavállalatát, leányvállalatát és Szmt. szerinti kapcsolt vállalkozását, ha

ga) az elismert külső hitelminősítő szervezet általi minősítéssel és legalább 2. hitelminősítési besorolással rendelkezik, vagy

gb) az nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet általi minősítéssel, akkor a kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét a belső minősítésen alapuló módszer szerint számító befektetési vállalkozás legalább az elismert külső hitelminősítő szervezet 2. hitelminősítési besorolásához tartozó nemteljesítési valószínűséget rendelt a kitettséghez,

h) hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozás.

(2) A kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét a belső minősítésen alapuló módszer szerint számító befektetési vállalkozás akkor ismerheti el egy garancia nyújtóját, ha azt a 74–115. §-sal összhangban minősíti, kivéve, ha jogszabály a minősítés alól felmentést ad.

129. § Elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújthat biztosító a központi kormány készfizető kezessége mellett külön jogszabályban meghatározott nem piacképes kockázatra.

130. § (1) Az 50. § (3) bekezdés szerinti kockázattal súlyozott kitettség érték számítása esetén a 128. §-on kívül elismerhető, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújthat hitelintézet, hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozás, befektetési vállalkozás, biztosító, viszontbiztosító és export hitel ügynökség, ha

a) legalább egy éve nyújt üzletszerűen előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet,

b) rendelkezik elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéssel és annak besorolása legalább 3. hitelminősítésű,

c) olyan belső minősítéssel rendelkezett a hitelkockázati fedezet nyújtása időpontjában vagy azt követően, amelyhez a sztenderd módszer szerint, a vállalkozással szembeni kitettség kockázati súlyozására vonatkozó szabályok alapján legalább 2. hitelminősítési besoroláshoz tartozó nemteljesítési valószínűséget rendelt a hitelnyújtó befektetési vállalkozás,

d) olyan belső minősítéssel rendelkezik, amely a sztenderd módszer szerint, a vállalkozással szembeni kitettség kockázati súlyozására vonatkozó szabályok alapján legalább 3. hitelminősítési besoroláshoz tartozó nemteljesítési valószínűséget rendelt a hitelnyújtó befektetési vállalkozás.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az export hitel ügynökség által nyújtott hitelkockázati fedezet esetén a központi kormány viszontgaranciája nem vehető figyelembe.

(3) A befektetési vállalkozás az (1) bekezdésben meghatározottnak megfelelő hitelkockázati fedezet esetén alkalmazhatja az 50. § (3) bekezdésben meghatározottakat a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámítására.

131. § (1) Hitelkockázati fedezetként a következő hitelderivatívák ismerhetőek el:

a) nemteljesítéskori csereügylet,

b) teljes hozamcsere-ügylet, és

c) a kielégítési jog a megnyílását eredményező hiteleseményhez kapcsolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapír készpénzes finanszírozásának mértékéig.

(2) Hitelderivatíva belső fedezeti ügylet – nem kereskedési könyvben nyilvántartott kitettség hitelkockázatának egy kereskedési könyvben nyilvántartott hitelderivatívával történő fedezése – figyelembe vehető hitelkockázat-mérséklés céljából, ha

a) a kereskedési könyvben nyilvántartott eszközhöz vagy ügylethez kapcsolódó hitelkockázat nem a hitelnyújtó befektetési vállalkozásnál merül fel (valós kockázati transzfer ügylet), és

b) az ügylet a hitelkockázat-mérséklésre vonatkozó követelményeknek megfelel,

a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség érték számítása a 148–182. §-ban, az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre meghatározottak szerint történik.

(3) Nem ismerhető el hitelkockázati fedezetként az olyan teljes hozam-csereügylet, amelynél a befektetési vállalkozás kizárólag a csereügylet keretében kapott nettó értéket tartja nyilván, és nem tartja nyilván a saját eszköz értékében valós értékelés vagy értékvesztés elszámolása miatt bekövetkezett csökkenést.

Minimum követelmények

132. § (1) A befektetési vállalkozásnak olyan kockázatkezelési eljárással kell rendelkeznie, amely a hitelkockázat-mérséklési eljárások alkalmazását lehetővé teszi.

(2) Függetlenül attól, hogy a hitelkockázat-mérséklés meglétét figyelembe vette-e a befektetési vállalkozás, a kockázattal súlyozott kitettség érték és a várható veszteség érték kiszámításakor a befektetési vállalkozásnak végre kell hajtania a fedezettel ellátott, eredeti kitettség teljes hitelkockázat minősítést.

(3) A repóügylet és értékpapír- vagy árukölcsönzési ügylet esetén – a (2) bekezdéstől eltérően – a kitettséget az ügylet nettó értékén kell figyelembe venni.

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

133. § Mérlegen belüli nettósítási megállapodás akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető, ideértve az ügyfél fizetésképtelenségének esetét is,

b) a befektetési vállalkozás bármikor meg tudja határozni a nettósítás tárgyát képező tételeket a mérleg eszköz és forrás oldalán,

c) a befektetési vállalkozás figyelemmel kíséri és ellenőrzi a hitelkockázati fedezet megszűnéséhez kapcsolódó kockázatot, és

d) a befektetési vállalkozás a kitettség nettó értékét figyelemmel kíséri és ellenőrzi.

134. § (1) A repóügyletre, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodás akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető, ideértve az ügyfél fizetésképtelenségének esetét is,

b) biztosítja a teljesítő fél számára a megállapodás alá tartozó összes ügylet időben történő megszüntetésének és lezárásnak a jogát az ügyfél nemteljesítése esetén, ideértve az ügyfél fizetésképtelenségének esetét is, és

c) lehetővé teszi a nyereség és veszteség nettósítását a nettósítási megállapodásban foglaltak szerint egyetlen új nettó követelést keletkeztetve.

(2) A pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó befektetési vállalkozás esetén a repóügyletre, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodást akkor ismerheti el, ha – az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül – megfelel a 136. §-ban meghatározott feltételeknek.

135. § (1) A pénzügyi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) a biztosíték tárgyának értéke és az ügyfél hitelminősítése közötti korreláció nem jelentős,

b) a biztosíték érvényesítésére vonatkozó átlátható és megbízható eljárás érdekében a biztosítéki megállapodás megfelelően dokumentált,

c) a biztosítékkal egy harmadik fél rendelkezik, akkor a befektetési vállalkozás minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a harmadik fél a biztosíték tárgyát saját eszközeitől elkülönítve tartsa.

(2) A pénzügyi biztosíték hitelkockázati fedezetként történő elismerésének további feltétele, hogy a befektetési vállalkozás

a) a szerződésben vagy jogszabályban előírt minden szükséges lépést megtegyen annak érdekében, hogy a pénzügyi biztosíték az irányadó joghatóság előtt érvényesíthető legyen,

b) éves jogi felülvizsgálat keretében megbizonyosodjon arról, hogy a biztosítéki megállapodás az irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

c) megbízható eljárást és folyamatot alkalmaz a biztosítékból származó kockázatok ellenőrzésére,

d) belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezzen az elismerhető biztosíték típusára és mértékére vonatkozóan,

e) legalább hathavonta vagy az értékben való jelentős csökkenés esetén azonnal újra meghatározza a biztosíték tárgyának piaci értékét.

(3) A pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét alkalmazó befektetési vállalkozás az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülésén túl, akkor ismerheti el a pénzügyi biztosítékot hitelkockázati fedezetként, ha annak hátralévő futamideje eléri a kitettség hátralévő futamidejét.

136. § (1) Ingatlant terhelő dologi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) az ingatlant terhelő dologi biztosíték a szerződés megkötésének időpontjában valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesíthető,

b) a zálogjog az ingatlan-nyilvántartásban megfelelő módon és időrendben van nyilvántartva,

c) a szerződés lehetővé teszi a befektetési vállalkozás számára, hogy a zálogjoggal biztosított követelését ésszerű időn belül érvényesítse,

d) a befektetési vállalkozás a lakóingatlan piaci értékét legalább háromévente, lakóingatlannak nem minősülő ingatlan piaci értékét legalább évente egyszer, jelentős változásoknak kitett ingatlanpiac esetén ennél gyakrabban felülvizsgálja,

e) a befektetési vállalkozás belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik a hitelkockázati fedezetként elismerhető ingatlan típusára vonatkozóan, és

f) a befektetési vállalkozás rendelkezik olyan eljárással, amellyel nyomon követheti, hogy a hitelkockázati fedezetként elismerhető ingatlan káresemény ellen megfelelően biztosított legyen.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott felülvizsgálatra és az újraértékelendő ingatlanok meghatározására statisztikai módszerek is alkalmazhatók.

(3) Független ingatlanvagyon-értékelőnek kell végeznie az ingatlan piaci értékének az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott felülvizsgálatát, ha

a) a befektetési vállalkozás rendelkezésére álló információk szerint az ingatlan piaci értéke az átlagos piaci árhoz viszonyítva jelentősen csökken, vagy

b) a kölcsön értéke meghaladja a három millió eurót vagy ennek megfelelő forintban vagy más devizanemben fennálló összeget, vagy a befektetési vállalkozás szavatoló tőkéjének 5%-át.

137. § (1) Az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és ésszerű időn belül érvényesíthető,

b) a befektetési vállalkozás javára alapított biztosíték első ranghelyen szerepel a biztosíték zálogjogi (biztosítéki) vagy egyéb nyilvántartásban, vagy ha arra másnak az intézmény zálogjogát megelőző zálogjoga nincs,

c) a biztosíték tárgyának értékét a befektetési vállalkozás évente legalább egyszer – ha a piacot meghatározó tényezők változása indokolja, akkor többször – felülvizsgálja,

d) a kölcsön vagy biztosítéki szerződés részletesen rögzíti a biztosíték tárgyának leírását, az érték felülvizsgálatának módját és gyakoriságát,

e) a befektetési vállalkozás belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik a biztosíték tárgyának típusára és mértékére vonatkozóan,

f) a befektetési vállalkozás kockázatvállalási szabályzata tartalmazza a kitettséghez kapcsolódó szükséges biztosíték mértékét, a biztosíték érvényesíthetőségét, a piaci értékének meghatározási módszerét, a biztosítéki érték volatilitásának figyelembevételét,

g) a befektetési vállalkozás az értékelés és az érték felülvizsgálata során figyelembe veszi az értékcsökkenést és az avulást,

h) a befektetési vállalkozás jogosult a biztosíték tárgyát ellenőrizni, és rendelkezik az ellenőrzéshez szükséges szabályzatokkal és eljárásokkal, és

i) a befektetési vállalkozás rendelkezik olyan eljárással, amellyel nyomon követheti, hogy a hitelkockázati fedezetként elismerhető ingó vagyontárgy káresemény ellen megfelelően biztosított legyen.

(2) Az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték hitelkockázati fedezetként való elismerését nem érinti a követelés érvényesítésével kapcsolatos, jogszabályon alapuló követelések kielégítési sorrendben való elsőbbsége.

138. § (1) A nem hitelnyújtó intézménynél óvadékként vagy letétként elhelyezett készpénz vagy betét akkor ismerhető el egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként, ha

a) az óvadék valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

b) az a hitelintézet, befektetési vállalkozás, amelynél az óvadékot vagy a letétet elhelyezték, kifizetést kizárólag a hitelnyújtó befektetési vállalkozás engedélyével teljesíthet, és

c) az óvadék feltétlen és visszavonhatatlan.

(2)³¹ Nemteljesítés esetére fedezetet nyújtó életbiztosítási szerződés (kötvény) – amelyből eredő követelések jogosultja a hitelnyújtó befektetési vállalkozás – akkor ismerhető el egyéb, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként, ha

a) az életbiztosítási szerződésből (kötvényből) eredő pénzköveteléseket a hitelnyújtó befektetési vállalkozásra engedményezték vagy azokra a hitelnyújtó befektetési vállalkozásnak zálogjoga van,

b) a biztosítót értesítették a befektetési vállalkozás jogosultságáról, és ennek következtében a szerződésből (kötvényből) eredő követelések kifizetésére a befektetési vállalkozás beleegyezése nélkül nem kerülhet sor,

c) a befektetési vállalkozás jogosult arra, hogy az ügyfél befektetési vállalkozás felé történő nemteljesítése esetén a biztosítási szerződést felmondja, és a visszavásárlási értéket megkapja,

d) a befektetési vállalkozást tájékoztatják az ügyfél bármely, a biztosítási szerződéssel kapcsolatos nemfizetésről,

e) a szerződés (kötvény) a kockázatvállalás teljes futamidejére hitelkockázati fedezetet biztosít azzal, hogy ha a biztosítási jogviszony a kockázatvállalás futamideje előtt megszűnik, akkor a befektetési vállalkozás köteles gondoskodni arról, hogy a szerződésben meghatározott biztosítási összeg vagy visszavásárlási érték a futamidő végéig fedezetként rendelkezésre álljon,

f) az a) pontban meghatározott jogosultság a kölcsönszerződés megkötésekor valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

g) a szerződés (kötvény) visszavásárlási értékét a biztosító meghatározza, és az nem csökkenthető,

h) a visszavásárlási érték kifizetésére kérésre kellő időben kerül sor,

i) a visszavásárlási érték kifizetésére a befektetési vállalkozás beleegyezése nélkül nem kerülhet sor, és

j) az életbiztosító az Európai Unió valamely tagállamában tevékenységi engedélyt szerzett biztosító, vagy az Európai Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságának felügyelete alá tartozik.

139. § A követelést terhelő dologi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha

a) a biztosíték alapján a befektetési vállalkozás egyértelműen és hatékonyan rendelkezhet a követelés felett,

b) a befektetési vállalkozás minden, az alkalmazandó jog szerint szükséges lépést megtett annak érdekében, hogy a biztosíték minden más követelést megelőzően érvényesíthető legyen,

c) a befektetési vállalkozás éves jogi felülvizsgálat keretében megbizonyosodik arról, hogy a biztosíték az irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető,

d) az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó befektetési vállalkozás jogosult a követelés ésszerű időn belüli érvényesítésére (behajtására) vagy – a követelés adósának hozzájárulása nélkül – a követelés átruházására (értékesítésére),

e) a befektetési vállalkozás belső szabályzatban rögzíti a követelésekhez kapcsolódó kockázatok figyelemmel kísérését, amelynek kapcsán ki kell térnie az ügyfél tevékenységének üzleti és ágazati elemzésére, az ügyfél hitelezési gyakorlatára, és arra, hogy a követelés milyen üzleti partnerekhez kapcsolódik,

f) a kitettség értéke és a követelés értéke közötti különbség meghatározásakor a befektetési vállalkozás valamennyi rendelkezésére álló információt figyelembe vesz, ideértve a beszedési költségeket, a feltételhez kötött engedményezést, a zálogjogot, a megterhelt követelés- poolokon (követelés-halmazokon) belüli koncentrációt, a befektetési vállalkozás portfólióján belüli koncentrációs kockázatot,

g) a fedezetül elfogadott követelések megoszlásának (diverzifikáltságának) lehetővé kell tennie a hitelkockázat csökkentését,

h) az ügyfél és a követelés kötelezettje között pozitív korreláció áll fenn, de a befektetési vállalkozás az ehhez kapcsolódó kockázatokat figyelembe veszi a biztosíték- poolhoz (biztosíték-halmazhoz) tartozó követelés nyomon követésénél,

i) a követelés nem az ügyféllel szoros kapcsolatban álló személyekkel szemben áll fenn, és

j) a befektetési vállalkozás a nemteljesítés esetére belső szabályzatban meghatározott követelés-behajtási eljárással rendelkezik.

Előre nem rendelkezésre bocsátott
hitelkockázati fedezet és a hitelderivatíva

140. § (1) Garancia, készfizető kezesség vagy hitelderivatíva elismerhető hitelkockázati fedezetként, ha

a) közvetlen,

b) mértéke egyértelműen meghatározott,

c) a vonatkozó szerződés nem tartalmaz olyan kikötést, amelynek betartása a hitelnyújtó befektetési vállalkozás közvetlen ellenőrzésén kívül esik, és amely

ca) lehetővé tenné a fedezetnyújtó számára, hogy a fedezetet egyoldalúan megszüntesse,

cb) növelhetné a fedezet tényleges költségeit, ha a fedezett kitettség hitelminősége romlik,

cc) megakadályozhatná, hogy a fedezetnyújtót kötelezzék a szerződésszerű teljesítésre, ha az eredeti ügyfél nem felel meg fizetési kötelezettségének, és

cd) megengedné a fedezet nyújtójának a hitelkockázati fedezet futamidejének a rövidítését, és

d) valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerint a hitelkockázati fedezet közvetlen, ha az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó befektetési vállalkozás közvetlenül a fedezetnyújtóhoz fordulhat a kifizetés teljesítése érdekében.

141. § A befektetési vállalkozás megbízható eljárást és folyamatot alkalmaz az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alkalmazásából származó kockázatok ellenőrzésére és kezelésére. A befektetési vállalkozás – a Felügyelet kérésére – bemutatja az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alkalmazási stratégiájának a kockázatkezelési rendszerébe való illeszkedését.

142. § (1)³² Ha egy kitettség központi kormány vagy központi bank, 5. § (3) bekezdése szerinti regionális kormány vagy helyi önkormányzat, 6. § (2) és (3) bekezdése szerinti közszektorbeli intézmény, 7. § (5) bekezdése szerinti multilaterális fejlesztési bank, vagy 8. § szerinti nemzetközi szervezet által viszontgarantált, akkor a befektetési vállalkozás a kitettséget a viszontgarancia nyújtója által vállalt közvetlen garanciával fedezettnek tekinti, ha

a) a viszontgarancia a követelés hitelkockázatát minden szempontból fedezi,

b) az eredeti garancia és a viszontgarancia egyaránt megfelel a 140. §, a 141. § és a 143. §-ban meghatározott követelményeknek, ide nem értve a viszontgarancia közvetlen jellegét,

c) a fedezet megbízható, és a múltbeli adatok nem utalnak arra, hogy a viszontgarancia kevesebbet ér, mint a viszontgarancia nyújtója által vállalt közvetlen garancia.

(2) A viszontgarancia (1) bekezdés szerinti figyelembevétele az ott fel nem sorolt viszontgarancia-nyújtó által viszontgarantált kitettségre is lehetséges, ha ez a viszontgarancia az (1) bekezdésben felsorolt központi kormány, központi bank, regionális kormány, helyi önkormányzat, közszektorbeli intézmény vagy multilaterális fejlesztési bank készfizető kezességével vagy garanciájával biztosított.

143. § (1) A 140. és 141. §-ban meghatározottakon kívül a garancia, készfizető kezesség elismerhetőségének további feltétele, hogy

a) az ügyfél nemteljesítése esetén a hitelnyújtó befektetési vállalkozásnak jogában áll a garanciát és a készfizető kezességet nyújtótól a hitelkockázati fedezet alapját képező követelés szerinti összeget ésszerű időn belül követelni,

b) a garanciához és a készfizető kezességhez nem kapcsolódik olyan rendelkezés, amely szerint a hitelt nyújtó befektetési vállalkozásnak a kifizetés előtt először az ügyféltől kell megkísérelnie a követelés behajtását,

c) a garancia és a készfizető kezesség az azt nyújtó által egyértelműen dokumentált kötelezettségvállalás,

d) a garanciának és a készfizető kezességnek ki kell terjednie minden olyan összegre, amelyet az ügyfélnek a befektetési vállalkozás követelésével kapcsolatban teljesítenie kell, és ha bizonyos kifizetéseket a hitelkockázati fedezet köréből kizártak, a hitelkockázati fedezet értékét azzal korrigálni kell.

(2) Ha egy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet lakóingatlanon alapított jelzálogjogra nyújt pótlólagos fedezetet, akkor az (1) bekezdés a) pontjában és a 140. § (1) bekezdés c) pontjának cc) alpontjában foglalt követelményeket elegendő kétéves időszakon belül teljesíteni.

(3) Az illetékes felügyeleti hatóságok által elismert, kölcsönös garanciavállalási rendszer keretében, vagy a 142. § (1) bekezdésében felsorolt központi kormány, központi bank, regionális kormány, helyi önkormányzat, közszektorbeli intézmény vagy multilaterális fejlesztési bank által nyújtott garancia és viszontgarancia esetén az (1) bekezdés a) és b) pontja akkor teljesül, ha

a) a hitelnyújtó befektetési vállalkozás jogosult a garanciát nyújtó részéről történő előzetes kifizetéshez, amelynek mértékét a hitelnyújtó befektetési vállalkozás várhatóan elszenvedett, a garancia által nyújtott fedezet mértékével arányos gazdasági veszteség megbízható becslésével határoznak meg, amely tartalmazza a kamatfizetés és a hitelfelvevő által teljesítendő kifizetések elmaradásából származó veszteséget is, vagy

b) a kamatfizetés és a hitelfelvevő által teljesítendő kifizetések elmaradásából származó veszteségre is kiterjedő garancia veszteségmérséklő hatású.

144. § (1) Hitelderivatíva akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha a 140. §-ban meghatározottakon túl megfelel a (2)–(6) bekezdésben foglalt feltételeknek.

(2) A hitelderivatívához kapcsolódó, a kielégítési jog megnyílását eredményező hiteleseményeknek minősül legalább a következő:

a) az alapul szolgáló kötelezettség esedékes összege megfizetésének elmulasztása a mulasztás időpontjában érvényes feltételek szerint (a fizetés türelmi ideje nem haladja meg az alapul szolgáló kötelezettség türelmi idejét),

b) az alapul szolgáló kötelezettség kötelezettjének csődje, fizetésképtelensége vagy a fizetési kötelezettség teljesítésére való képtelensége, vagy írásos nyilatkozata arról, hogy a fizetési kötelezettségeit nem tudja az esedékességükig kifizetni, és

c) az alapul szolgáló kötelezettség hitelezési veszteséget eredményező átütemezése, ami tőke, kamat vagy egyéb díj elengedését vagy fizetési halasztást von maga után.

(3) A hitelderivatívát akkor is el lehet ismerni hitelkockázati fedezetként, ha a hozzá kapcsolódó, a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény nem foglalja magába a (2) bekezdés c) pontja szerinti átütemezést, de a hitelkockázat-mérséklésnél figyelembe vett értékét a 174. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint csökkentik.

(4) A hitelnyújtó befektetési vállalkozásnak készpénzes teljesítést lehetővé tevő hitelderivatívák esetén megbízható értékelési rendszerrel kell rendelkeznie a veszteségek becslésére, és egyértelműen meg kell határoznia azt az időszakot, amelyen belül az alapul szolgáló kötelezettséget a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény bekövetkezését követően értékelik.

(5) Ha az elszámoláshoz az szükséges, hogy a kockázatot átadó az alapul szolgáló kötelezettségnek a kockázatot átvevőre történő átruházásának jogával és képességével rendelkezzen, akkor az alapul szolgáló kötelezettség feltételeinek ki kell térniük arra, hogy az átruházást nem lehet indokolatlanul megtagadni.

(6) A hitelnyújtó befektetési vállalkozásnak egyértelműen meg kell határoznia azon személyeket, akik a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény bekövetkezésének megállapításáért felelősek, amely nem lehet a kockázatot átvevő kizárólagos felelőssége.

145. § Az alapul szolgáló kötelezettség és a hitelderivatíva referencia eszköze közötti, vagy az alapul szolgáló kötelezettség és a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség közötti eltérés csak akkor lehetséges, ha

a) a referencia eszköz vagy az adott esettől függően a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség az irányadó csődszabályozás szerint az alapul szolgáló kötelezettséggel azonos kielégítési sorrendi helyen található,

b) az alapul szolgáló kötelezettség és a referencia eszköz, vagy az adott esettől függően a kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény bekövetkeztének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség kötelezettje ugyanaz az ügyfél, és a szerződés szerinti kötelezettség irányadó joghatóság előtt érvényesíthető, és felmondásra vagy azonnal lejárttá tételre vonatkozó záradékkal rendelkezik.

146. § A központi kormány készfizető kezessége melletti nem piacképes kockázatú biztosítás akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha megfelel a nem piacképes kockázatú biztosítások feltételeiről szóló külön jogszabályban foglalt feltételeknek. A befektetési vállalkozás ebben az esetben a kitettséget a biztosított összeg önrészesedéssel csökkentett mértékéig a központi kormánnyal szembeni kitettségnek tekintheti.

147. § A kockázattal súlyozott kitettség érték 50. § (3) bekezdése szerinti számításához a garanciából, készfizető kezességből vagy hitelderivatívából származó hitelkockázati fedezet akkor ismerhető el, ha

a) az alapul szolgáló kötelezettség

aa) vállalkozással szemben áll fenn, ide nem értve a biztosítót és viszontbiztosítót,

ab) olyan regionális kormánnyal, helyi önkormányzattal vagy közszektorbeli intézménnyel szemben áll fenn, amelyre a II. Fejezet szerint nem alkalmazható a központi kormánnyal és központi bankkal azonos kockázati súlyozás, vagy

ac) a lakossággal szembeni kitettségi osztályban tartozó mikro-, kis- vagy középvállalkozással szemben áll fenn,

b) az alapul szolgáló ügylet kötelezettjei nem tartoznak a hitelkockázati fedezetet nyújtóval azonos ügyfélcsoportba,

c) a kitettséget a következő eszközök egyike fedezi

ca) olyan hitelderivatíva, amelynek alapja egyetlen referencia eszköz, és olyan garancia vagy készfizető kezesség, amely egyetlen kitettségre vonatkozik,

cb) első nemteljesítéskor lehívható kosár termék, amelyet a kosárban szereplő eszközök közül a legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettség érték határoz meg, vagy

cc) n-edik nemteljesítéskor lehívható kosár termék, amelyet a kosárban szereplő eszközök közül a legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettség érték határoz meg azzal, hogy a megszerzett védelem csak akkor minősül hitelkockázat-mérséklő tételnek, ha a megfelelő (n–1)-edik nemfizetési fedezet is kiterjed, vagy ha a kosáron belüli követelések (n–1)-edike esetén már fennáll a nemteljesítés,

d) a hitelkockázati fedezet megfelel a 140. §, 141. §, 143. § és 145. §-ban meghatározottnak,

e) a kitettséghez az 50. § (3) bekezdésében meghatározott eljárás előtt hozzárendelt kockázati súlyban még nem jelenik meg a hitelkockázat-mérséklés,

f) a befektetési vállalkozás a hitelkockázati fedezet nyújtójától közvetlen – az alapul szolgáló kitettség kötelezettjével szembeni igényérvényesítése nélküli – kifizetésben részesül,

g) a hitelkockázati fedezet a szerződésben meghatározott minden hitelesemény következtében felmerülő kockázat fedezett részén kialakult veszteséget fedez,

h) a kölcsönből, kötvényből vagy járulékos kötelezettségből eredő, átruházott követelés kielégítési sorrendje megfelel az irányadó joghatóság jogrendjének,

i) a hitelkockázati fedezet feltételeit írásban meghatározta a hitelkockázati fedezet nyújtója és a befektetési vállalkozás,

j) a befektetési vállalkozás eljárással rendelkezik a hitelkockázati fedezet nyújtója és az alapul szolgáló kitettség kötelezettje közötti korreláció feltárásához, és

k) felhígulási kockázatra vonatkozó hitelkockázati fedezet esetén a vásárolt követelés eladója nem tartozhat a hitelkockázati fedezetet nyújtóval azonos ügyfélcsoportba.

Hitelkockázat-mérséklés hatásának számítása

148. § (1) A 116–147. §-ban foglaltaknak megfelelő hitelkockázati fedezet esetén a kockázattal súlyozott kitettség érték és várható veszteség érték számításakor e Fejezet szerint kell eljárni, figyelembe véve a 170–182. §-ban foglaltakat.

(2) A repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet keretében vásárolt, kölcsönvett vagy biztosítékul kapott készpénz, értékpapír és áru a 117. § szerinti pénzügyi biztosíték.

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

149. § A hitelnyújtó befektetési vállalkozás által kibocsátott, a kielégítési jog megnyílását eredményező hiteleseményhez kapcsolódó értékpapírba történő befektetés készpénz fedezetnek tekinthető.

150. § A hitelnyújtó befektetési vállalkozás által a mérlegen belüli nettósítás keretében figyelembe vehető kölcsön vagy letét egyenlege készpénz fedezetnek tekinthető.

151. § A befektetési vállalkozás repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet vagy más tőkepiac-vezérelt ügylet esetén a 152. § (6) bekezdése szerint teljes mértékben korrigált kitettség érték meghatározásához

a) a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszert, vagy

b) a saját becslésű volatilitási korrekciós tényező módszert, vagy

c) a belső modell módszert

alkalmazza.

152. § (1) A felügyeleti volatilitási korrekciós tényező vagy a saját becslésű volatilitási korrekciós tényező módszer alkalmazásakor a repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő egyes értékpapír- és árutípusok nettó pozíciójának meghatározásához az eladott, kölcsönzött vagy biztosítékként átadott értékpapír és áru teljes értékéből ki kell vonni az ezen nettósítási megállapodás alapján a vásárolt, kölcsönvett vagy biztosítékul kapott értékpapír és áru értékét.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában egy értékpapírtípusba ugyanazon kibocsátó által, azonos időpontban, azonos lejárattal és azonos feltételekkel kibocsátott értékpapírok tartoznak, amelyek 159–165. § szerinti likvidációs időtartama azonos.

(3) A szabványosított nettósítási megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő devizában levő nettó pozíció devizanemenként

a) az adott devizában fennálló (denominált), a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő eladott, kölcsönzött vagy átadott értékpapír értéke és a kölcsönzött vagy átadott készpénz értéke összegének, és

b) az ugyanabban a devizában, a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő vásárolt, kölcsönvett vagy kapott értékpapír értéke és a kölcsönzött vagy kapott készpénz értéke összegének

a különbsége.

(4) Az adott típusú értékpapír vagy készpénz pozíciónak megfelelő volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni az adott típusú értékpapírok nettó pozitív vagy negatív pozíciójának abszolút értékére.

(5) A devizaárfolyam-kockázat (fx) volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni a szabványosított nettósítási megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő devizában denominált pozitív vagy negatív nettó pozíció esetén.

(6) A teljes mértékben korrigált kitettség értéket a következő képlet szerint kell számítani:

ahol:

E: a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő egyes kitettségek hitelkockázati fedezet figyelembevétele nélküli kitettség értéke,

C: a kölcsönvett, vásárolt vagy biztosítékul kapott értékpapír vagy áru, vagy a kölcsönvett vagy biztosítékul kapott készpénz értéke kitettségenként,

∑(E): a megállapodás hatálya alá tartozó összes E összege,

∑(C): a megállapodás hatálya alá tartozó összes C összege,

E_fx: a megállapodás elszámolási devizanemétől eltérő, adott devizanemhez tartozó, a (3) bekezdésben kiszámított nettó (pozitív vagy negatív) pozíció,

H_sec: az adott típusú értékpapírnak megfelelő volatilitási korrekciós tényező,

H_fx: a devizaárfolyam volatilitási korrekciós tényező, és

E*: a teljes mértékben korrigált kitettség értéke.

153. § (1) A 152. §-tól eltérően, a repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre – ide nem értve a derivatíva ügyleteket – vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodásból származó teljes mértékben korrigált kitettség értéket a befektetési vállalkozás a Kkr.-ban meghatározott belső modell módszer alkalmazásával is kiszámíthatja, amely figyelembe veszi a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő értékpapír pozíciók közötti korrelációt és ezen eszközök likviditását. A belső modell becslést ad a fedezetlen kitettség értékének lehetséges változására [Σ(E) – Σ(C)].

(2) A belső modell módszer alkalmazható függetlenül attól, hogy a befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség érték számítása során a sztenderd vagy a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazza.

(3) A belső modell módszer a Felügyelet engedélyével akkor alkalmazható, ha a befektetési vállalkozás nem felel meg a Kkr.-ban meghatározott belső modell módszer alkalmazási feltételének. A Felügyelet az engedélyt akkor adja meg, ha a befektetési vállalkozás szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő ügyletekből eredő kockázat kezelésének rendszere megfelel a következő feltételeknek:

a) napi kockázatkezelési folyamatba integrált kockázatkezelési modell biztosítja az ügylet lehetséges árfolyam-volatilitásának megfelelő számítását,

b) a befektetési vállalkozás

ba) az üzleti és kereskedelmi részlegektől független,

bb) a kockázatkezelési rendszer megtervezéséért és működtetéséért felelős,

bc) a kockázatkezelési modell eredményeiről naponta jelentést készítő, az intézkedésre javaslatot előterjesztő, és

bd) közvetlenül – a területért felelős – ügyvezetés alá tartozó

kockázatkezelési részleggel rendelkezik,

c) a b) pontban meghatározott kockázatkezelési részleg megfelelő humán erőforrással rendelkezik,

d) a befektetési vállalkozás a kockázatkezelésre vonatkozó belső szabályzattal rendelkezik,

e) a befektetési vállalkozás egy évre vonatkozó utótesztelés révén alá tudja támasztani kockázatkezelési modellje pontosságát,

f) a befektetési vállalkozás rendszeresen stressz-teszt programot hajt végre, amelynek eredményét a b) pont bd) alpontja szerinti ügyvezetés felülvizsgálja, és a felülvizsgálat eredményét a szabályzatok megalkotásakor és a határértékek kialakításában felhasználja,

g) a befektetési vállalkozás kockázatkezelési rendszerét a belső ellenőrzés felülvizsgálja legalább évente egy alkalommal,

h) a belső modell megfelel az V. Fejezet szerinti belső modell módszer modell-eljárási integritásra meghatározott feltételeknek,

i) megbízható és következetes.

(4) Az (1) bekezdés szerinti belső modellt a befektetési vállalkozás a Felügyelet engedélyével az értékpapír ügylethez kapcsolódó hitelhez is alkalmazhatja, ha megfelel az V. Fejezet szerinti nettósításra vonatkozó feltételeknek.

(5) Ha a befektetési vállalkozás a teljes mértékben korrigált kitettség érték számításához a belső modell módszert alkalmazza, akkor az kiterjed minden ügyfélre és értékpapírra azzal, hogy az elhanyagolható jelentőségű portfólióra a befektetési vállalkozás a 152. §-t alkalmazhatja.

(6) A kitettség – (1) bekezdésben meghatározott – értékének lehetséges változásának kiszámításához szükséges minimális követelmények:

a) a lehetséges értékváltozást naponta kell kiszámítani,

b) 99%-os megbízhatósági szintű, egyoldali konfidencia intervallumú becslés,

c) értékpapír repóügyletek vagy értékpapír-kölcsönzési ügyletek esetén 5 napnak, egyéb ügyletek esetén 10 napnak megfelelő likvidációs időtartam alkalmazása,

d) legalább egy éves megfigyelési időszak, kivéve, ha az árak volatilitásának növekedése rövidebb megfigyelési időszak alkalmazását indokolja, és

e) az adatok háromhavonta történő aktualizálása.

(7) A belső kockázatkezelési modell elegendő számú kockázati tényezőt tartalmaz ahhoz, hogy az összes lényeges árfolyamkockázatra kiterjedjen.

(8) Ha a befektetési vállalkozás korrelációk mérésére alkalmazott rendszere megbízható és következetes, akkor a Felügyelet engedélyezi az empirikus adatokon alapuló korrelációk használatát az egyes kockázati kategóriákon belül és azok között.

(9) A belső modell módszert alkalmazó befektetési vállalkozás a teljes mértékben korrigált kitettség értéket a következő képlet szerint számítja:

E* = max {0, [(∑(E)–∑(C)) + (a belső modellek kimenetele)]}

ahol:

E: a szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő egyes kitettségek hitelkockázati fedezet figyelembevétele nélküli kitettség értéke,

C: a kölcsönvett, vásárolt vagy kapott értékpapír vagy áru, vagy a kölcsönvett vagy kapott készpénz értéke kitettségenként,

∑(E): a megállapodás hatálya alá tartozó összes E összege,

∑(C): a megállapodás hatálya alá tartozó összes C összege, és

E*: a teljes mértékben korrigált kitettség értéke.

(10) A befektetési vállalkozás a belső modell módszerrel történő kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításakor a modell által az előző banki munkanapra adott eredményt alkalmazza.

154. § A repóügyletre, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügyletre, és egyéb tőkepiac vezérelt ügyletre vonatkozó szabványosított nettósítási megállapodásban szereplő ügyletek kitettség értéke – a sztenderd és a belső minősítésen alapuló módszer esetén is – a 152. és 153. § szerint kiszámított teljes mértékben korrigált kitettség érték (E*).

155. § (1)³³ A befektetési vállalkozás a pénzügyi biztosíték hitelkockázat-mérséklő hatásának számszerűsítése során a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét vagy a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazhatja azzal, hogy a két módszer – az (1a) bekezdésben meghatározott eltéréssel – egyidejűleg nem alkalmazható.

(1a)³⁴ A befektetési vállalkozás a belső minősítésen alapuló módszer 41. § (8) bekezdés szerinti fokozatos bevezetése, valamint a 43. § (1) bekezdés alkalmazása esetén kivételesen egyidejűleg alkalmazhatja a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét és a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét, ha igazolni tudja, hogy a két módszer egyidejű alkalmazásának célja nem a tőkekövetelmény csökkentése.

(2) A hitelkockázat-mérséklés hatásának számítására a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere kizárólag akkor alkalmazható, ha a befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség értékét a sztenderd módszer szerint számítja ki.

(3) A befektetési vállalkozás a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét kizárólag a banki könyvbeli tételek (nem a kereskedési könyvi tételek) vonatkozásában alkalmazhatja.

156. § (1) A pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere esetén a biztosíték értéke a 135. § (2) bekezdésének e) pontja szerint megállapított piaci érték.

(2)³⁵ A pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere esetén a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításakor a kitettségnek a biztosíték piaci értéke által fedezett részéhez azt a kockázati súlyt – de legalább 20%-ot – kell rendelni, amelyet a sztenderd módszer szerint akkor kell alkalmazni, ha a kitettség közvetlenül a pénzügyi biztosíték miatt keletkezik. Az 1. melléklet szerinti mérlegen kívüli tételek esetén a fedezet nélkül mért kitettség számításakor a tételekhez 100%-os ügyletkockázati súlyt kell rendelni. A kitettségnek a biztosíték piaci értéke által nem fedezett részéhez azt a kockázati súlyt kell rendelni, amelyet a sztenderd módszer szerint az ügyféllel szembeni fedezetlen kitettségre kell alkalmazni. Az ügyletkockázati súlyozást a fedezett és a fedezetlen részre a fedezet figyelembevétele után kell érvényesíteni.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően a repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetén, a 0%-os volatilitási korrekciós tényezőnek a 165. § szerinti alkalmazási feltételeknek megfelelő kitettség biztosítékkal fedezett részéhez 0%-os kockázati súlyt kell rendelni. Ha az ügylet szerződő fele nem meghatározó piaci szereplő, akkor 10%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(4) A 183. §-ban meghatározott, olyan tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetén,

a) amely naponta piaci áron értékelt készpénz, betét fedezettel ellátott,

b) amelynek a kitettség értékét az V. Fejezetben meghatározott módon kell kiszámítani,

c) a kitettség és a fedezet között nincs devizanem eltérés,

a kitettség fedezettel ellátott részéhez 0%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(5) Központi kormány vagy központi bank által kibocsátott – a sztenderd módszer szerint 0%-os kockázati súlyozású – hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral fedezett, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetén a kitettség fedezett részének mértékéig – a (4) bekezdéstől eltérően – 10%-os kockázati súlyt kell rendelni.

(6) 0%-os kockázati súlyt kell alkalmazni, ha a kitettség és a biztosíték azonos pénznemben áll fenn (denominált) és

a) a biztosíték készpénz vagy betét, vagy

b) a biztosíték központi kormány vagy központi bank által kibocsátott – a sztenderd módszer szerint 0%-os kockázati súlyozású – hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelynek piaci értékét 20%-kal csökkentették.

(7) Az (5) és (6) bekezdés alkalmazásában központi kormány vagy központi bank által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak minősül az olyan

a) regionális kormány vagy helyi önkormányzat által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír is, amelyet a sztenderd módszer alkalmazásában – az 5. § (3) bekezdésének megfelelően – a központi kormánnyal szembeni kitettségként lehet kezelni, vagy

b) multilaterális fejlesztési bank vagy nemzetközi szervezet által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyhez a sztenderd módszer alkalmazása esetén – a 7. § (5) bekezdésének és a 8. §-nak megfelelően – 0%-os kockázati súlyt lehet rendelni.

157. § (1) A pénzügyi biztosítékok átfogó módszerének alkalmazása esetén a pénzügyi biztosíték piaci értékét a 159–165. § szerinti volatilitási korrekciós tényezővel kell módosítani annak érdekében, hogy figyelembevételre kerüljön a likvidációs időszakra becsült árfolyamvolatilitás.

(2) A (3) bekezdésben meghatározott, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetén a devizanem eltérés kezelésére, ha a fedezeti ügylet és a kitettség devizaneme eltér, akkor a 159–165. § szerinti, a biztosítékra vonatkozó volatilitási korrekciós tényezőt korrigálni kell a deviza árfolyamvolatilitást tükröző korrekciós tényezővel.

(3) Az V. Fejezet szerinti, elismert, nettósítási megállapodás alá tartozó, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetén, ha a fedezeti ügylet devizaneme eltér az alapügylet elszámolási devizanemétől, akkor az adott deviza árfolyamának volatilitását tükröző volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni. Ha a nettósítási megállapodás alá tartozó alapügylethez vagy a fedezeti ügylethez több devizanem kapcsolódik, akkor is csak egy volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni.

158. § (1) A 152–154. § alapján számított szabványosított nettósítási megállapodás alá tartozó ügylet kivételével, a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerének alkalmazása esetén

a) a pénzügyi biztosíték figyelembe vehető, volatilitási korrekciós tényezővel korrigált értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

C_VA = C × 1–H_C–H_FX),

b) a kitettség figyelembe vehető, volatilitási korrekciós tényezővel korrigált értéket a következő képlet szerint kell kiszámítani:

E_VA = E * (1 + H_E), de tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetén az E_VA = E, azzal, hogy a kitettség teljes mértékben korrigált értékét a volatilitást és a biztosíték kockázatcsökkentő hatását is figyelembe véve a következő képlet szerint kell kiszámítani:

E* = max {0, [E_VA–C_VAM]}.

(2) Az (1) bekezdés értelmében

E_VA: a kitettség volatilitással korrigált értéke,

C_VA: a biztosíték volatilitással korrigált értéke,

C_VAM: a CVA a 178–180. § rendelkezéseinek megfelelő, a lejárati eltérésekre vonatkozó korrekcióval módosított értéke,

H_E: a 159–165. § szerint számított, a kitettségnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező,

H_C: a 159–165. § szerint számított, a biztosítéknak megfelelő volatilitási korrekciós tényező,

H_FX: a 159–165. § szerint számított, a devizanem eltérésnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező,

E*: a teljes mértékben korrigált kitettség érték, figyelembe véve a volatilitás és a biztosíték kockázatmérséklő hatását.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában E az a kitettség érték, amelyet a sztenderd vagy a belső minősítésen alapuló módszer szerint állapítanának meg, ha a kitettség nem lenne hitelkockázati fedezettel ellátva. Sztenderd módszer alkalmazásakor az 1. melléklet szerinti mérlegen kívüli tételek esetén 100%-os ügyletkockázati súlyt kell alkalmazni a kitettség érték meghatározására. Belső minősítésen alapuló módszer alkalmazásakor a 71. § (11)–(16) bekezdés és a 72. § szerinti mérlegen kívüli tételek esetén – az ott meghatározott hitelegyenértékesítési tényező és ügyletkockázati súly helyett – 100%-os hitelegyenértékesítési tényezőt kell figyelembe venni.

159. § (1) A volatilitási korrekciós tényező kiszámítható

a) a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszerrel, vagy

b) a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerével,

függetlenül attól, hogy a befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség érték számítása során a sztenderd módszert vagy a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazza.

(2) Ha a befektetési vállalkozás az (1) bekezdés b) pontja szerinti módszert alkalmazza, akkor azt – a nem jelentős portfóliók kitettségei kivételével – valamennyi kitettségi osztályára alkalmaznia kell.

(3) Ha a hitelkockázati fedezet több pénzügyi biztosítékot tartalmaz, akkor a volatilitási korrekciós tényezőt a következő képlet szerint kell számítani:

H = ∑a_i H_i

ahol:

ai: az adott elemnek a teljes biztosítékhoz viszonyított aránya,

H_i: az adott elemre alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező.

160. § (1) A felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszer esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezők – napi újraértékelést feltételezve – a következők:

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hitelminősítési besorolása	Hátralevő futamidő	121. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kibocsátók által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője			121. § (1) bekezdésének c) és d) pontja szerinti kibocsátók által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője
	Hátralevő futamidő	20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)
1	≤1 év	0,707	0,5	0,354	1,414	1	0,707
	>1≤5 év	2,828	2	1,414	5,657	4	2,828
	> 5 év	5,657	4	2,828	11,314	8	5,657
2–3	≤1 év	1,414	1	0,707	2,828	2	1,414
	>1≤5 év	4,243	3	2,121	8,485	6	4,243
	> 5 év	8,485	6	4,243	16,971	12	8,485
4	≤1 év	21,213	15	10,607	–	–	–
	>1≤5 év	21,213	15	10,607	–	–	–
	> 5 év	21,213	15	10,607	–	–	–

Rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hitelminősítési besorolása	121. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti, rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kibocsátók által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője			121. § (1) bekezdésének c) és d) pontja szerinti, rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kibocsátók által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője
	20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	10 napos likvidációhoz szükséges dőtartam (%)	5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)
1	0,707	0,5	0,354	1,414	1	0,707
2–3	1,414	1	0,707	2,828	2	1,414

Más biztosíték vagy kitettség típus
	20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)
Elismert tőzsde fő indexében szereplő részvények, átváltoztatható kötvények	21,213	15	10,607
Elismert tőzsdén jegyzett más részvények, átváltoztatható kötvények	35,355	25	17,678
Készpénz	0	0	0
Arany	21,213	15	10,607

Devizanem eltérés volatilitás korrekciója
20 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	10 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)	5 napos likvidációhoz szükséges időtartam (%)
11,314	8	5,657

(2) Fedezett kölcsönügylet esetén a likvidációhoz szükséges időtartam húsz banki munkanap.

(3) A repóügylet – kivéve, ha az ügylet áruk vagy áruk tulajdonjogához fűződő garantált jog átadásával jár –, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetén a likvidációhoz szükséges időtartam öt banki munkanap,

(4) A (3) bekezdéstől eltérően, egyéb tőkepiac vezérelt ügylet esetén a likvidációhoz szükséges időtartam tíz banki munkanap.

(5) E § alkalmazásában a hitelminősítési besorolást a 38. § (1) bekezdése szerinti hitelminősítési besorolásként kell értelmezni, figyelembe véve a 39. § (6) és (7) bekezdésében meghatározottakat is.

(6) A nem elismerhető értékpapírra vagy árura vonatkozó repóügylet, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetén az elismert tőzsdén jegyzett – elismert tőzsde fő indexében nem szereplő – értékpapírokhoz tartozó volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni.

(7) Ha ismert a kollektív befektetési forma portfóliója és a portfólióban lévő kitettségek elismerhetők hitelkockázat-mérséklő tételként, akkor a kollektív befektetési értékpapírban fennálló kitettség esetén a volatilitási korrekciós tényező a kollektív befektetési forma portfóliójában lévő kitettségek volatilitási korrekciós tényezőinek a súlyozott átlaga.

(8) Ha nem ismert a kollektív befektetési forma portfóliója, akkor a volatilitási korrekciós tényezőt úgy kell meghatározni, hogy a kollektív befektetési forma a kezelési szabályzata által megengedett legmagasabb volatilitási korrekciós tényezővel rendelkező kitettségi osztályba fektet be.

(9) befektetési vállalkozás által kibocsátott, a 121. § (2) bekezdése szerinti, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír volatilitási korrekciós tényezője megegyezik a 2-es, 3-as hitelminősítési besorolással rendelkező intézmény vagy vállalkozás által kibocsátott értékpapír volatilitási korrekciós tényezőjével.

161. § (1) A befektetési vállalkozás – ha megfelel a 162. és 163. §-ban meghatározott feltételeknek – a Felügyelet engedélyével alkalmazhatja a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét a biztosíték és a kitettség volatilitási korrekciós tényezőjének meghatározásakor.

(2) A befektetési vállalkozás az elismert hitelminősítő szervezet legalább 2-es hitelminősítési besorolásával rendelkező hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetén – a Felügyelet engedélyével – az értékpapír-kategóriákra számíthatja a volatilitási korrekciós tényezőt. A kategóriák megállapításakor a befektetési vállalkozás figyelembe veszi az értékpapír kibocsátóját, az értékpapír külső hitelminősítését, a hátralévő lejáratot és a korrigált hátralévő átlagos futamidőt (duration).

(3) A (2) bekezdés szerinti volatilitási korrekciós tényező becslésének az egyes értékpapír-kategóriákba sorolt értékpapírok tekintetében reprezentatívnak kell lennie.

(4) A befektetési vállalkozás elismert hitelminősítő szervezet legfeljebb 3-as hitelminősítési besorolásával rendelkező hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetén a volatilitási korrekciós tényezőt értékpapíronként határozza meg.

(5) A volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét alkalmazó befektetési vállalkozás a biztosíték vagy devizanem-eltérés volatilitását úgy határozza meg, hogy nem veszi figyelembe a számítás során a fedezetlen kitettség, a biztosíték, a deviza árfolyama közötti korrelációt.

162. § (1) A volatilitási korrekciós tényező kiszámítása során 99%-os megbízhatósági szintű, egyoldali konfidencia intervallumú becslést kell alkalmazni.

(2) Fedezett kölcsönügylet esetén a likvidációs időtartam húsz banki munkanap.

(3) A repóügylet – kivéve, ha az ügylet áruk vagy áruk tulajdonjogához fűződő garantált jog átadásával jár –, értékpapír- vagy áru-kölcsönzési ügylet esetén a likvidációs időtartam öt banki munkanap.

(4) A (3) bekezdésben nem szereplő egyéb tőkepiac vezérelt ügylet esetén a likvidációhoz szükséges időtartam tíz banki munkanap.

(5) Ha az ügylethez – a (2)–(4) bekezdéstől eltérően – a befektetési vállalkozás rövidebb vagy hosszabb likvidációs időtartammal számol, akkor a volatilitási korrekciós tényezőt a következő képlet szerint kell módosítani:

H_M = H_N (T_M/T_N)^0,5,

ahol:

T_M: a befektetési vállalkozás által alkalmazott likvidációs időtartam,

H_M: a likvidációs időtartamhoz tartozó volatilitás korrekciós tényező,

H_N: a T_N likvidációs időtartamon alapuló volatilitási korrekciós tényező.

(6) A befektetési vállalkozásnak figyelembe kell vennie az alacsonyabb minősítésű eszköz kisebb likviditását.

(7) A likvidációs időtartamot felfelé kell korrigálni, ha a biztosíték likviditása nem megfelelő.

(8) Ha a múltbeli adatok alapján alulbecsülhető a volatilitás (ideértve más devizanemhez kötött devizát), akkor a befektetési vállalkozásnak figyelembe kell ezt vennie a stressz-teszt alkalmazása során.

(9) A volatilitási korrekciós tényező számításához használt múltbeli megfigyelési időszak legalább egy év hosszúságú. A megfigyelési időszakra súlyozási vagy más rendszert alkalmazó befektetési vállalkozás legalább egy év időtartamú tényleges megfigyelési időszakot vesz figyelembe, ami biztosítja, hogy az egyes megfigyelések súlyozott átlagos időeltolódása ne legyen hat hónapnál kevesebb.

(10) A (9) bekezdéstől eltérően, a Felügyelet elrendelheti a befektetési vállalkozás számára a volatilitási korrekciós tényező számításánál a rövidebb megfigyelési időszak alkalmazását, ha az árak volatilitásának lényeges növekedése ezt indokolttá teszi.

(11) A befektetési vállalkozás aktualizálja az adatállományát, és újraértékeli a volatilitási korrekciós tényezőt

a) legalább háromhavonta,

b) a piaci árak lényeges változásakor.

163. § (1) A befektetési vállalkozásnak a volatilitási becsléseit a napi kockázatkezelési folyamataiban figyelembe kell vennie, ideértve kitettségre irányadó belső határértékkel kapcsolatos alkalmazást is.

(2) Ha az ügylethez – a 162. § (2)–(4) bekezdésétől eltérően – rövidebb vagy hosszabb likvidációs időtartam szükséges, akkor a volatilitási korrekciós tényező a 162. § (5) bekezdése szerinti képlet alapján kell számítani.

(3) A befektetési vállalkozásnak eljárással kell rendelkeznie a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működésére vonatkozó dokumentált szabályzatoknak és eljárásoknak való megfelelés nyomon követése, biztosítása és a becsléseknek a kockázatkezelési folyamatba történő integrációja érdekében.

(4) A befektetési vállalkozásnak a volatilitási korrekciós tényező becslésére használt rendszerének független felülvizsgálatát a belső ellenőrzési folyamat keretein belül, rendszeresen el kell végeznie. A volatilitási korrekciós tényező becslését és annak a befektetési vállalkozás kockázatkezelési folyamatába történő illesztését szolgáló rendszereket évente legalább egyszer felül kell vizsgálni, amely felülvizsgálat legalább

a) a volatilitási korrekciós tényező becslésnek a napi kockázatkezelésbe történő integrációjára,

b) a volatilitási korrekciós tényező becslésének folyamatában történt bármilyen lényeges változás jóváhagyására,

c) a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működtetéséhez használt adatforrások következetességének, időszerűségének és megbízhatóságának ellenőrzésére, ideértve az ilyen adatforrások függetlenségének vizsgálatát is,

d) a volatilitásra vonatkozó feltételezések pontosságára és helyességére

terjed ki.

164. § (1) A 160. §-ban meghatározott volatilitási korrekciós tényezőket kell alkalmazni, ha a befektetési vállalkozás a biztosítékot naponta újraértékeli. Ha a befektetési vállalkozás alkalmazhatja a 161–163. §-ban meghatározott, a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét, akkor azokat a napi újraértékelés alapján kell először kiszámítani.

(2) Ha az újraértékelés a napi gyakoriságnál ritkábban történik, akkor nagyobb volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazni. A kiszámításhoz a napi újraértékelési volatilitási korrekciós tényezőt meg kell szorozni az alábbi képlettel:

ahol:

H: az alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező,

H_M: a napi újraértékelés esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező,

N_R: a két újraértékelés közt ténylegesen eltelt banki munkanapok száma,

T_M: az adott típusú ügylet likvidációs időtartama.

165. § (1) A repóügylet, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügylet esetén, ha a befektetési vállalkozás a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszert vagy a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszerét alkalmazza és teljesülnek a (3) bekezdésben meghatározott feltételek, akkor a befektetési vállalkozás a 161–166. §-ban meghatározott volatilitási korrekciós tényező helyett alkalmazhatja a 0%-os volatilitási korrekciós tényezőt.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott 0%-os volatilitási korrekciós tényezőt a 153. és 154. §-ban meghatározott belső modell módszert alkalmazó befektetési vállalkozás nem alkalmazhatja.

(3) A befektetési vállalkozás az (1) bekezdésben meghatározott 0%-os volatilitási korrekciós tényezőt akkor alkalmazhatja, ha

a) a kitettség és a biztosíték is készpénz vagy a sztenderd módszer szerint 0%-os kockázati súlyozású központi kormány vagy központi bank által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,

b) a kitettség és a biztosíték azonos pénznemben áll fenn (denominált),

c) az ügylet lejárati ideje legfeljebb egy nap, vagy a befektetési vállalkozás a kitettséget és a biztosítékot is naponta, piaci áron értékeli vagy az ügylet napi elszámolású,

d) a partner által elmulasztott fedezet-kiegészítést megelőző utolsó piaci áron történő értékelés és a biztosíték érvényesítése közötti időszak legfeljebb négy banki munkanap,

e) a befektetési vállalkozás az ügyletet az adott ügylettípushoz kapcsolódó elszámolási rendszeren keresztül számolja el,

f) a repóügylet, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügylet szerződéséhez kapcsolódó dokumentumok a piaci szokványoknak megfelelnek,

g) a szerződés biztosítja az ügylet azonnali lezárását, ha a szerződő fél elmulasztja a készpénzzel vagy értékpapírral történő fizetési, fedezet-kiegészítési vagy más kötelezettségének teljesítését, és

h) a szerződő fél meghatározó piaci szereplő.

(4) Ha másik EGT-államban vagy a magyar szabályozással legalább egyenértékű prudenciális szabályokat alkalmazó harmadik országban az (1)–(3) bekezdésben meghatározott szabályokat alkalmazzák, akkor az Magyarországon is figyelembe vehető.

166. § (1) Sztenderd módszer alkalmazásakor a kitettség értéknek a 158. § szerinti teljes mértékben korrigált kitettség értéket (E*) kell tekinteni. Mérlegen kívüli tételek esetén az 1. melléklet szerinti ügyletkockázati súly alkalmazása nélkül vett kitettség érték alkalmazandó.

(2) A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazásakor a III. Fejezet vonatkozásában nemteljesítéskori veszteségráta értékének a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket (LGD*) kell tekinteni, és a következő képlet szerint kell kiszámítani:

LGD* = LGD × (E*/E),

ahol:

LGD: a nemteljesítéskori veszteségráta a III. Fejezet szerinti, biztosítékkal el nem látott kitettséghez tartozó nemteljesítéskori veszteségráta,

E: a 158. § szerint kiszámított érték,

E*: a 158. § szerint kiszámított érték.

167. § (1) A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása esetén az ingatlant független ingatlanvagyon-értékelőnek kell értékelnie, és az általa megállapított érték nem haladhatja meg a piaci értéket.

(2) A független ingatlanvagyon-értékelőnek a befektetési vállalkozás számára a piaci értéket egyértelműen dokumentumokkal alá kell támasztania.

(3) Az ingatlan biztosítékként figyelembe vehető értéke a piaci értékén vagy a fedezeti értékén alapul a 136. § szerinti felülvizsgálat és az ingatlan értékét csökkentő, az ingatlanhoz kapcsolódó jogból származó teher figyelembevételével.

168. § A belső minősítésen alapuló módszer alkalmazása esetén az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosítékot olyan piaci áron kell értékelni, amelyen a biztosíték egymástól független felek közötti, eladási és vételi szándék esetén az értékelés időpontjában értékesíthető lenne.

169. § A követelést terhelő dologi biztosíték figyelembe vehető értéke a biztosíték szerződés szerinti értéke.

170. § (1) A (2)–(5) bekezdésben meghatározott módon kiszámított tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket (LGD*) a III. Fejezet vonatkozásában nemteljesítéskori veszteségráta értéknek kell tekinteni.

(2) Ha a biztosíték értékének a kitettség értékéhez viszonyított aránya a biztosítékkal fedezett szint előírt minimális mértéke (C*) alá csökken, akkor a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értékének a III. Fejezet vonatkozásában a szerződő féllel szembeni, biztosítékkal el nem látott kitettség nemteljesítéskori veszteségráta értékét kell tekinteni.

(2a)³⁶ A (2) bekezdésben meghatározott esetben a 71. § (11)–(17) bekezdés és 72. § szerinti ügyletek kitettség értékének meghatározásakor 100%-os ügyletkockázati súlyt kell alkalmazni.

(3) Ha a biztosítéknak a kitettség értékéhez viszonyított aránya a teljes nemteljesítéskori veszteségráta csökkentés elismeréséhez szükséges fedezettségi szint előírt minimális mértékét (C**) eléri, akkor a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéke a 13. táblázat meghatározott értékét veszi fel.

(4) E § alkalmazásában, ha a teljes kitettség nem éri el a teljes nemteljesítéskori veszteségráta csökkentés elismeréséhez szükséges fedezettségi szint előírt minimális mértékét (C**), akkor a kitettséget két kitettségnek kell tekinteni, amelyből

a) a teljes nemteljesítéskori veszteségráta csökkentés elismeréséhez szükséges fedezettségi szint előírt minimális mértékét teljesítő rész az egyik kitettség,

b) a teljes kitettségnek az a) pontban meghatározott részt meghaladó összeg a másik kitettség.

(5) A kitettség biztosítékkal ellátott részére alkalmazandó tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket és előírt fedezettségi szinteket a 13. táblázat szerint kell figyelembe venni:

13. táblázat

	LGD* nem hátrasorolt vagy feltételes követelések esetén	LGD* hátrasorolt vagy feltételes követelések esetén	A kitettség előírt minimális fedezettség szintje (C*)	A kitettség előírt fedezettségi szintje a teljes nemteljesítéskori veszteségráta csökkentés elismeréséhez (C**)
Ingatlan	35%	65%	30%	140%
Követelés	35%	65%	0%	125%
Egyéb biztosíték	40%	70%	30%	140%

171. § (1)³⁷ A 170. §-tól eltérően a Felügyelet engedélyével a befektetési vállalkozás a kitettségnek Magyarország területén elhelyezkedő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett részére – amely nem haladja meg az ingatlan piaci értékének 50%-át – 50%-os kockázati súlyt alkalmazhat, ha

a) a lakóingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett nyújtott hitelek esetén a veszteség bármely évben a lakóingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett aktuális teljes, kintlévő hitelállomány legfeljebb 0,3%-a,

b) a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett nyújtott hitelek esetén a veszteség bármely évben a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett aktuális teljes, kintlévő hitelállomány legfeljebb 0,3%-a,

c) az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett nyújtott hitelek esetén a veszteség összesített értéke bármely évben a lakóingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett aktuális teljes, kint lévő hitelállomány legfeljebb 0,5%-a, és

d) az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezet mellett nyújtott hitelek esetén a veszteség összesített értéke bármely évben a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanon alapított jelzálogjoggal fedezett aktuális teljes, kint lévő hitelállomány legfeljebb 0,5%-a.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek, akkor az 50%-os kockázati súly nem alkalmazható. Ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek legalább egy naptári éven keresztül újra teljesültek, akkor az azt követő naptári évtől az (1) bekezdésben meghatározott kockázati súly alkalmazását a Felügyelet kérelemre ismételten engedélyezi.

(3)³⁸ Ha a Felügyelet a befektetési vállalkozás számára engedélyezte az (1) bekezdés alkalmazását a befektetési vállalkozás – külön engedélyezési eljárás nélkül – másik EGT-állam területén elhelyezkedő ingatlanon alapított jelzálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettséghez 50%-os kockázati súlyt rendelhet, ha az adott tagállamban az (1) bekezdés szerinti súlyozás alkalmazható és az (1) bekezdés a)–d) pontjaiban foglalt feltételek teljesülnek.

172. § (1) Ha a befektetési vállalkozás a belső minősítésen alapuló módszert alkalmazza és a kitettséget a 117. § (2) bekezdés szerinti pénzügyi biztosíték, ingatlan vagy ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosíték együttesen fedezi, akkor a belső minősítésen alapuló módszer vonatkozásában nemteljesítéskori veszteségráta értéknek a (2) és (3) bekezdés szerint számított tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket (LGD*) kell tekinteni.

(2) A befektetési vállalkozás a kitettség volatilitási korrekciós tényezővel – a 158. § szerinti – korrigált kitettség értékét úgy osztja meg, hogy az egyes részekhez csak azonos, a 117. § (2) bekezdése szerinti biztosítékot rendel, és külön megjeleníti a fedezettel el nem látott részértéket.

(3) A kitettség (2) bekezdésnek megfelelően megosztott részértékeire a tényleges nemteljesítéskori veszteségráta értéket az egyes kitettség-részértékek fedezeteinek figyelembevételével kell meghatározni.

173. § (1) A 127. § a) pontja szerinti hitelkockázati fedezet, ha megfelel a 138. § (1) bekezdés szerinti feltételeknek, akkor harmadik fél hitelintézet által nyújtott garanciaként veendő figyelembe.

(2) A 127. § b) pontja szerinti hitelkockázati fedezet, ha megfelel a 138. § (2) bekezdés szerinti feltételeknek, akkor az életbiztosítási kötvényt a kötvényt kibocsátó által vállalt garanciaként kell tekinteni, ahol a hitelkockázati fedezet elismert értéke az életbiztosítási kötvény visszavásárlási értéke.

(3) A 127. § c) pontja szerinti hitelkockázati fedezetet a kibocsátó harmadik fél befektetési vállalkozás által vállalt garanciaként kell tekinteni, ahol a hitelkockázati fedezet elismert értéke

a) az értékpapír névértéke, ha névértéken kerül visszavásárlásra, vagy

b) 121. § (2) bekezdésben meghatározott értékpapírokra vonatkozó értékelési módszer alapján kiszámított érték, ha az értékpapír piaci áron kerül visszavásárlásra.

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

174. § (1) Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet értéke az az összeg, amelynek kifizetését a hitelkockázati fedezetet nyújtó vállalja a hitelfelvevő nemteljesítése vagy más meghatározott kielégítési jog megnyílását eredményező hitelesemény bekövetkezése esetre.

(2) Az olyan hitelderivatívánál, amelyik kielégítési jog megnyílását eredményező hiteleseményként nem tartalmazza az alapkötelezettség hitelezési veszteséget eredményező átütemezését, ideértve a tőke, kamat vagy egyéb díj elengedését, a fizetési halasztást, amelyik értékvesztés elszámolása vagy kockázati céltartalék képzése által módosíthatja az eredménykimutatást, annál

a) a hitelkockázati fedezet (1) bekezdés szerinti névértékét 40%-kal csökkenteni kell, ha az az összeg, amelynek megfizetésére a hitelkockázati fedezet nyújtója kötelezettséget vállalt, nem haladja meg a biztosítékkal fedezett kitettség értékét, vagy

b) a hitelkockázati fedezet értéke legfeljebb a kitettség értékének 60%-a lehet, ha az az összeg, amelynek megfizetésére a hitelkockázati fedezet nyújtója kötelezettséget vállalt, meghaladja a biztosítékkal fedezett kitettség értékét.

(3) Ha az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a kitettség devizanemétől eltérő devizában áll fenn (denominált), azaz devizanem eltérés van, akkor a hitelkockázati fedezet értékét a következő képlet szerint kell meghatározni:

G* = G (1–H_FX),

ahol:

G: a hitelkockázati fedezet névértéke,

G*: a devizaárfolyam-kockázattal korrigált hitelkockázati fedezet névértéke,

H_FX: a hitelkockázati fedezet és az alapkötelezettség közti devizanem eltérés volatilitási korrekciós tényezője azzal, hogy devizanem eltérés hiányában G* = G.

(4) Devizanem eltérés esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező a 159–164. §-ban meghatározott felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszer vagy a volatilitási korrekciós tényező saját becslésének módszere alapján számítható ki.

175. § Ha a befektetési vállalkozás a hitelkockázatát ügyletrész-sorozatként ruházza át, akkor az értékpapírosításra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. A kifizetések azon érvényességi küszöbét – amely alatt veszteség esetén nem történik kifizetés – egyenlőnek kell tekinteni a visszatartott, első veszteségviselési kategóriába tartozó pozíciókkal, és ez a kockázat részletekben történő átruházását vonhatja maga után.

176. § (1)³⁹ A hitelkockázatot sztenderd módszer szerint számító befektetési vállalkozás esetén az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel teljes mértékben ellátott kitettséghez tartozó kockázati súly, ahol

E: a kitettség sztenderd módszer szerint meghatározott értéke azzal, hogy az 1. melléklet szerinti mérlegen kívüli tételekhez 100% ügyletkockázati súlyt kell rendelni,

g: a hitelkockázati fedezetet nyújtóval szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerinti kockázati súlya,

G_A: a G* 174. § (3) bekezdése szerint számított és a 178–180. §-ban meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében korrigált értéke.

(2)⁴⁰ Ha a hitelkockázati fedezet értéke nem éri el a kitettség értékét, valamint a fedezettel ellátott és el nem látott részek kielégítési rangsorbeli besorolása azonos, azaz a befektetési vállalkozás és a hitelkockázati fedezet nyújtója a veszteséget arányosan viselik, akkor a tőkekövetelmény a fedezettséggel arányosan csökkenthető. A kockázattal súlyozott kitettség értékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

kockázattal súlyozott kitettség érték = (E–G_A) x r + G_A x g,

ahol:

E: a kitettség sztenderd módszer szerint meghatározott értéke azzal, hogy az 1. melléklet szerinti mérlegen kívüli tételekhez 100% ügyletkockázati súlyt kell rendelni,

G_A: a G* 174. § szerint számított és a 178–180. §-ban meghatározott módon a lejárati eltérés tekintetében korrigált értéke,

r: az ügyféllel szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerint meghatározott kockázati súlya,

g: a hitelkockázati fedezetet nyújtóval szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerint meghatározott kockázati súlya. Az 1. melléklet szerinti mérlegen kívüli tételeknél a sztenderd módszert alkalmazó befektetési vállalkozásnak az ügyletkockázati súlyt a fedezettség számítását követően a fedezett (G_A) és a fedezetlen részre (E–G_A) egyaránt érvényesíteni kell.

(3) A hitelkockázatot sztenderd módszer szerint számító befektetési vállalkozás esetén, ha egy kitettség részben vagy egészben EGT-állam központi kormánya vagy központi bankja által garantált, és a garancia a hitelfelvevő hazai pénznemében áll fenn (denominált) és a fedezettel ellátott kitettség a hitelfelvevő pénznemében finanszírozott, akkor a fedezet mértékéig a 4. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott kockázati súly alkalmazható.

177. § (1) A hitelkockázatot belső minősítésen alapuló módszer alapján számító befektetési vállalkozás a számításai során a kitettség fedezettel ellátott része esetén a nemteljesítési valószínűség az 50–58. § vonatkozásában a hitelkockázati fedezet nyújtójának a nemteljesítési valószínűsége, vagy a hitelfelvevő és a hitelkockázati fedezetet nyújtó nemteljesítési valószínűség értékei közötti, a befektetési vállalkozás által meghatározott nemteljesítési valószínűség érték, ha megítélése szerint nem biztosítható a teljes helyettesítés. Hátrasorolt kitettség és nem hátrasorolt, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén az 50–58. § vonatkozásában a nem hátrasorolt fedezetek nemteljesítéskori veszteségrátáját lehet figyelembe venni.

(2) A kitettség fedezettel el nem látott részére vonatkozó nemteljesítési valószínűség a hitelfelvevőhöz rendelt nemteljesítési valószínűség, a nemteljesítéskori veszteségráta pedig a fedezetlen kitettség nemteljesítéskori veszteségráta értéke.

(3)⁴¹ G_A: a G* 174. § szerint számított és a 178–180. §-ban meghatározott módon a lejárati eltérés figyelembevételével korrigált értéke. E a kitettség 71–73. § szerinti értéke azzal, hogy a 71. § (11)–(17) bekezdésben és 72. §-ban meghatározott ügyletek kitettség értékének meghatározásakor 100%-os ügyletkockázati súlyt kell alkalmazni. A belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó befektetési vállalkozásnak a 71. § (11)–(17) bekezdésében és a 72. §-ban meghatározott mérlegen kívüli tételeknél a hitelegyenértékesítési tényezőt a fedezettség számítását követően a fedezett (G_A) és a fedezetlen részre (E–G_A) egyaránt érvényesíteni kell.

Lejárati eltérés

178. § (1) A kockázattal súlyozott kitettség érték számítása során akkor fordul elő lejárati eltérés, ha a hitelkockázati fedezet hátralevő futamideje rövidebb, mint a fedezett kitettség hátralévő futamideje.

(2) Nem ismerhető el olyan három hónapnál rövidebb hátralevő futamidejű hitelkockázati fedezet, amelynek lejárata rövidebb a fedezett kitettség lejáratánál.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon kívül, lejárati eltérés esetén a hitelkockázati fedezet nem ismerhető el, ha

a) a fedezet eredeti futamideje nem éri el az egy évet, vagy

b) a kitettség olyan rövid lejáratú kitettség, amely esetén a lejárati idő a 67. § (12) bekezdése szerint nem legalább egy évnek, hanem legalább egy napnak tekintendő.

Lejárat meghatározása

179. § (1) A fedezett kitettség tényleges lejárata az ügyfél teljesítési kötelezettségének időtartama, de legfeljebb öt év.

(2) A hitelkockázati fedezet lejárata a szerződésben meghatározott azon időtartam, ameddig a hitelkockázati fedezet hitelkockázati védelmet nyújt.

(3) Ha a hitelkockázati fedezetet nyújtó a szerződés alapján egyoldalúan felmondhatja a fedezetet, akkor a lejárat az a legkorábbi időpont, amikor a hitelkockázati fedezetet nyújtója ezen jogával élhet.

(4) Ha a hitelkockázati fedezetet elfogadó a szerződés alapján egyoldalúan felmondhatja a fedezetet, és a fedezetnyújtási megállapodás ösztönzőket tartalmaz a fedezet lejárat előtti felmondására, akkor a lejárat az a legkorábbi időpont, amelytől ezen jogával élhet.

(5) Ha egy hitelderivatíva esetén lehetőség van a hitelkockázati fedezet érvényesítésére az alapul szolgáló ügylethez kapcsolódó nemfizetés esetére alkalmazandó türelmi idő letelte előtt, akkor a hitelkockázati fedezet lejárata csökkentendő a fedezethez kapcsolódó türelmi időszakkal.

Hitelkockázati fedezet értékelése

180. § (1) Pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét alkalmazó befektetési vállalkozás nem ismerheti el az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet, ha a kitettség és a fedezet között lejárati eltérés van.

(2) Pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó befektetési vállalkozásnak az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet és a kitettség lejáratát a hitelkockázati fedezet korrigált értékében az alábbi képlet szerint kell figyelembe vennie:

C_VAM = C_VA × (t–t*) / (T–t*),

ahol:

C_VA: a biztosíték 158. §-ban meghatározottak szerinti volatilitással korrigált értéke és a kitettség értéke közül a kisebb, t a hitelkockázati fedezet lejáratáig a 181. § szerint számított hátralevő évek száma és a T értéke közül a kisebb,

T: a kitettség lejáratáig – 179. § szerint számított – hátralevő évek száma, de legfeljebb 5 év,

C_VAM: a C_VA értékének a lejárati eltérés figyelembevételével korrigált értéke – amit a kitettség teljes mértékben korrigált értékének (E*) kiszámítására használt – a 160. §-ban meghatározott képletben kell alkalmazni,

t*: 0,25.

(3) Pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazó befektetési vállalkozásnak az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és a kitettség lejáratát a hitelkockázati fedezet korrigált értékében az alábbi képlet szerint kell figyelembe vennie:

G_A = G* × (t–t*) / (T – t*),

ahol:

G*: a hitelkockázati fedezet devizanem eltéréssel korrigált értéke,

G_A: a G* lejárati eltéréssel korrigált értéke, t a hitelkockázati fedezet lejáratáig a 179. § szerint számított hátralevő évek száma és a T értéke, közül a kisebb,

T: a kitettség lejáratáig – 179. § szerint számított – hátralevő évek száma, de legfeljebb 5 év,

G_A: a 174–177. § alkalmazásában a hitelkockázati fedezet értéke,

t*: 0,25.

Hitelkockázat-mérséklési technikák kombinációja sztenderd módszer szerint

181. § (1) Ha a kockázattal súlyozott kitettség értéket sztenderd módszer szerint számító befektetési vállalkozás egy kitettséget több hitelkockázati fedezet típussal fedez, akkor a befektetési vállalkozásnak a kitettséget úgy kell részekre osztania, hogy az egyes kitettség-részekhez egy hitelkockázati fedezet tartozzon. A kockázattal súlyozott kitettség értéket az egyes kitettség-részekre külön-külön meg kell határoznia.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakat alkalmazza a befektetési vállalkozás akkor is, ha egy hitelkockázati fedezet nyújtójának hitelkockázati fedezete több eltérő lejáratú részből áll.

Kosáron alapuló hitelkockázat-mérséklő technikák

182. § (1) Ha a befektetési vállalkozás kapott hitelkockázati fedezete az első nemteljesítés esetén váltja ki a kifizetést és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, akkor a befektetési vállalkozás módosíthatja a kockázattal súlyozott kitettség értéket és a várható veszteség értéket úgy, hogy a kosárban szereplő követelések közül a legalacsonyabb, kockázattal súlyozott kitettség értéket veszi figyelembe, ha a kitettség értéke nem haladja meg a hitelkockázati fedezet értékét.

(2) Ha a befektetési vállalkozás kapott hitelkockázati fedezete az n-dik nemteljesítés esetén váltja ki a kifizetést, a hitelkockázati fedezet kizárólag akkor vehető figyelembe a kockázattal súlyozott kitettség érték meghatározásakor, ha az 1-től az (n–1)-ig terjedő nemteljesítésre is fedezetet szerez vagy már (n–1) nemteljesítés fordult elő. Ilyenkor az (1) bekezdésben meghatározott – az n-dik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák kezeléséhez megfelelően módosított – módszert kell alkalmazni.

V. Fejezet

PARTNER HITELKOCKÁZAT

183. § (1) A származtatott ügyleteteket be kell sorolni a következő típusokba

a) kamatlábszerződések:

aa) egyvalutás kamatláb swapügylet,

ab) bázis swapügylet,

ac) tőzsdén kívüli határidős kamatláb-megállapodás,

ad) tőzsdei határidős kamatlábügylet,

ae) vásárolt kamatláb-opció,

af) egyéb, hasonló jellegű szerződés,

b) devizaügyletek, arannyal kapcsolatos szerződések

ba) egyvalutás kamatláb swapügylet,

bb) tőzsdén kívüli határidős devizaszerződés,

bc) tőzsdei határidős devizaügylet,

bd) vásárolt devizaopció,

be) egyéb, hasonló jellegű szerződés,

bf) a ba)–be) alpontban szereplőhöz hasonló jellegű, arannyal kapcsolatos szerződés,

c) az a) pont aa)–ae) alpontjához és a b) pont ba)–bd) alpontjához hasonló jellegű – így különösen a befektetési vállalkozásokról, az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény 6. §-ának d)–g) és i)–k) pontjában meghatározott –, más referencia eszközt tartalmazó szerződés.

(2) A befektetési vállalkozás az (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti származtatott ügyletek kitettség értékét a (3)–(6) bekezdésben meghatározott eltéréssel

a) piaci árazás,

b) eredeti kitettség,

c) sztenderd, vagy

d) belső modell

módszer alkalmazásával határozza meg.

(3) A befektetési vállalkozás az (1) bekezdésének c) pontja szerinti származtatott ügyletek kitettség értékét a (2) bekezdés a), c) vagy d) pontja szerinti módszer alkalmazásával határozza meg.

(4) Ha a befektetési vállalkozás a kereskedési könyvben nyilvántartott pénzügyi eszközök tőkekövetelményét nem e rendelet szerint számítja ki, akkor az eredeti kitettség módszert nem alkalmazhatja.

(5) A befektetési vállalkozás a piaci árazás és a sztenderd módszert együttesen akkor alkalmazhatja, ha az egyik módszert a 193. §-ban meghatározott ügyletek kitettség értékének meghatározására alkalmazza.

(6) A 195. § (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel, a Tpt. 181/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vállalkozások egymástól eltérő módszereket is alkalmazhatnak.

(7) A befektetési vállalkozás

a) az (1) bekezdésben meghatározott származtatott ügyletek,

b) a repóügyletek,

c) az értékpapír- és árukölcsönzési ügyletek,

d) az értékpapír ügylethez kapcsolódó hitelek, és

e) a hosszú elszámolási idejű ügyletek

kitettség értékét belső modell módszer alkalmazásával is meghatározhatja.

184. § (1)⁴² Ha a befektetési vállalkozás a kereskedési könyvben nem szereplő kitettségének kockázatát vagy a partner hitelkockázatát hitelderivatívával – mint hitelkockázati fedezettel – csökkenti, akkor a fedezett kitettség hitelezési kockázat tőkekövetelményének számítása során alkalmazhatja az 50. § (3) bekezdésében vagy a 100–102. §-ban vagy 174–177. §-ban foglaltakat. Ebben az esetben, és ha nem alkalmazza a Kkr. 33. § (10) bekezdését, a hitelderivatíva partner hitelkockázati kitettség értéke nulla.

(1a)⁴³ Az (1) bekezdéstől eltérően a befektetési vállalkozás választhatja azt is, hogy a partner hitelkockázatra vonatkozó tőkekövetelmény meghatározása során következetesen bevonja a kereskedési könyvben nem szereplő kitettséggel szembeni – elismert hitelkockázati fedezetnek minősülő – hitelderivatívákat.

(2) A befektetési vállalkozásnak a nem kereskedési könyvben nyilvántartott, eladott, nemteljesítéskori-csereügylet miatt felmerülő partner hitelkockázat kitettség értéke nulla, ha a csereügylet a befektetési vállalkozás által nyújtott hitelkockázati fedezet és a hitelkockázat tőkekövetelménye a nemteljesítéskori-csereügylet teljes névértékére vonatkozik.

(3) Egy adott ügyféllel szembeni partner hitelkockázat kitettség értéke – bármely módszer alkalmazása esetén – az ügyfélhez tartozó valamennyi nettósítási halmazra számított kitettségek értékének összegével egyenlő.

(4) A központi szerződő féllel kötött származtatott ügylet, repóügylet, értékpapír- és árukölcsönzési ügylet, hosszú elszámolási idejű ügylet vagy értékpapír ügylethez kapcsolódó hitel – amelyet a központi szerződő fél nem utasított vissza – miatt felmerülő partner hitelkockázat kitettség értéke nulla. A központi szerződő féllel szembeni hitelkockázati kitettségek értéke nulla, ha származtatott ügyletből, repóügyletből, értékpapír- és árukölcsönzési ügyletből, hosszú elszámolási idejű ügyletből, értékpapír ügylethez kapcsolódó hitelből vagy a Felügyelet által megállapított egyéb, a befektetési vállalkozásnak a központi szerződő féllel szemben fennálló kitettségből származik.

(5) A befektetési vállalkozás akkor alkalmazhatja a (4) bekezdésben foglaltakat, ha a központi szerződő fél napi szinten rendelkezik valamennyi résztvevővel szemben fennálló partner hitelkockázat teljes mértékű fedezetével.

(6) A befektetési vállalkozás a hosszú elszámolási idejű ügyletek partner hitelkockázatának kitettség értékét bármelyik módszerrel meghatározhatja. A hitelkockázat tőkekövetelményének meghatározására belső minősítésen alapuló módszert alkalmazó befektetési vállalkozás a hosszú elszámolási idejű ügyletek esetén alkalmazhatja azokat a kockázati súlyokat, amelyeket a hitelkockázat tőkekövetelményének sztenderd módszerrel történő meghatározása esetén alkalmazhatna.

(7)⁴⁴ Ha a befektetési vállalkozás a piaci árazás szerinti módszert vagy az eredeti kitettség szerinti módszert alkalmazza, akkor a számítás során figyelembe vett szerződéses összegnek (elvi főösszegnek) teljes mértékben le kell fednie a szerződésből származó kockázatot. Ha a szerződés a pénzáramlások megtöbbszöröződéséről rendelkezik, akkor a szerződéses összeget (elvi főösszeget) a szerződésben foglaltak figyelembe vételével ki kell igazítani és szintén meg kell többszörözni.

Piaci árazás módszer

185. § (1) A piaci árazás módszer alkalmazása esetén a befektetési vállalkozás meghatározza a származtatott ügyletek helyettesítési költségét (piaci árak felhasználásával számított pótlási költséget), amely a pozitív értékkel rendelkező származtatott ügyletek mindenkori piaci értékével egyenlő.

(2) A befektetési vállalkozás meghatározza a származtatott ügyletek lehetséges jövőbeni hitelkitettség értékét, amely az egyes származtatott ügyletek szerződés szerinti értékének (határidős tőzsdén kívüli kamatláb megállapodás és swap esetén a tényleges elvi főösszegnek) és a 14. táblázatban található százaléknak a szorzatával egyenlő.

14. táblázat

Hátralevő futamidő	Kamatláb- szerződés	Devizára és aranyra vonatkozó szerződés	Részvényre vonatkozó szerződés	Nemesfém- szerződés az arany kivételével	Áruszerződés a nemesfém kivételével
Egy év vagy rövidebb	0%	1%	6%	7%	10%
Egy évnél hosszabb és öt évnél rövidebb	0,5%	5%	8%	7%	12%
Öt évnél hosszabb	1,5%	7,5%	10%	8%	15%

(3) A hátralevő futamidő megegyezik a következő határnapig hátralevő idővel, ha a határnapon a szerződő felek a származtatott ügylet feltételeit úgy módosítják, hogy annak piaci értéke nulla.

(4) Áruszerződésként kell kezelni azokat a származtatott ügyleteket, amelyek nem tartoznak a 14. táblázat egyik kategóriájába sem.

(5) Az olyan szerződés esetén, ahol a tőke több alkalommal cserélődik, a 14. táblázatban található százalékokat meg kell szorozni a szerződés szerint még hátralévő fizetések számával.

(6) A hátralévő futamidő a következő megállapításáig hátralévő idővel azonos olyan szerződés esetén, ahol a fennálló kitettséget egy meghatározott fizetési időpontot követően teljesítik, és a futamidőt úgy állapítják meg újra, hogy a szerződés piaci értéke nulla legyen a kifizetési időpontban.

(7) Ha a kamatláb-szerződés megfelel a (6) bekezdésben foglaltaknak és egy évnél hosszabb a hátralévő futamidő, akkor 0,5%-os szorzót kell alkalmazni.

(8) A piaci árazás módszer szerint a származtatott ügylet kitettség értéke a helyettesítési költség és a lehetséges jövőbeni hitelkitettség értékének összege.

Eredeti kitettség módszer

186. § (1) Az eredeti kitettség módszer alkalmazása esetén a kitettség értéke az egyes szerződések szerződéskötési értékének (tényleges elvi főösszeg) és a 15. táblázatban található százaléknak a szorzatával egyenlő.

15. táblázat

Eredeti lejárati idő	Kamatlábszerződés	Devizaszerződés
Egy év vagy rövidebb	0,5%	2%
Egy évnél hosszabb, két évnél rövidebb	1%	5%
Kiegészítő kedvezmény minden további év után	1%	3%

(2) A befektetési vállalkozás a kamatlábszerződés kitettség értékét az eredeti lejárati idő vagy a hátralévő futamidő alapján is meghatározhatja.

Sztenderd módszer

187. § (1) A sztenderd módszer csak tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletek és a hosszú elszámolási idejű ügyletek esetén alkalmazható. A kitettség értéket minden nettósítási halmaz esetén külön kell kiszámítani. A számítás során a hitelkockázati fedezet nem vehető figyelembe. A sztenderd módszer alkalmazása esetén a kitettség értékét a 2. melléklet 1. pontja szerint kell meghatározni.

(2) A sztenderd módszer alkalmazása esetén elismert biztosítéknak tekinthető a 121–122. § és a Kkr. 33. §-a szerint elismert biztosíték.

188. § (1) A befektetési vállalkozás a kifizetési részt kifizetési lábnak tekinti, ha egy lineáris kockázati profilú, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetén a pénzügyi eszköznek kifizetés ellenében történő cseréjére kerül sor. Ha az ügylet esetén kifizetést cserélnek kifizetésre, akkor a cserét két kifizetési lábnak kell tekinteni. A kifizetési láb az ügyletben rögzített – hitelkockázati fedezet figyelembevétele nélkül számított – bruttó kifizetés, ideértve az ügylet értékét.

(2) A befektetési vállalkozás e §-ban és 189. §-ban meghatározott számítások során figyelmen kívül hagyhatja a kifizetési lábból származó kamatkockázatot, ha a kifizetési láb hátralévő lejárati ideje nem éri el az egy évet.

(3) A befektetési vállalkozás egy ügyletként kezelheti a két kifizetési lábból álló ügyletet, ha az ügyletek azonos pénznemben fennállóak (denomináltak).

(4) A befektetési vállalkozás az olyan lineáris kockázati profilú ügyletet, ahol az alapul szolgáló pénzügyi eszköz részvény, arany, egyéb nemesfém vagy áru, az adott pénzügyi eszközben fennálló pozícióként az adott pénzügyi eszköz fedezeti halmazához rendeli, és a kifizetési lábához tartozó kamatkockázatot az annak megfelelő (adott) kamatkockázati fedezeti halmazhoz rendeli hozzá. Ha a kifizetés láb nem hazai pénznemben fennálló (denominált), akkor az adott – nem hazai – pénznemhez tartozó kockázati pozíciót is meg kell határozni, és azt annak fedezeti halmazához kell rendelni.

(5) A befektetési vállalkozás az olyan lineáris kockázati profilú ügyletet, ahol az alapul szolgáló pénzügyi eszköz hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, az adott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírban fennálló kockázati pozícióként a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír fedezeti halmazához rendeli és a kifizetési lábához tartozó kamatkockázatot az annak megfelelő fedezeti halmazhoz rendeli hozzá. Ha az ügylet esetén kifizetést cserélnek kifizetésre és az ügylet lineáris kockázati profilú, ideértve a nem hazai pénznemben kifejezett, tőzsdén kívüli határidős (forward) ügyletet is, akkor a kifizetési lábakhoz külön-külön kell hozzárendelni a kamatkockázati pozíciót és azokat a megfelelő fedezeti halmazhoz kell rendelni. Ha a kifizetési láb nem hazai pénznemben fennálló (denominált), akkor az adott – nem hazai – pénznemhez tartozó kockázati pozíciót is meg kell határozni, és azt annak fedezeti halmazához kell rendelni. Ha az ügylet nem hazai pénznemben fennálló (denominált), akkor az adott – nem hazai – pénznemhez tartozó kockázati pozíciót is meg kell határozni, és azt annak fedezeti halmazához kell rendelni. Nem hazai pénznemben kifejezett bázis swap-ügylet kitettség értéke nulla.

(6) A lineáris kockázati profilú ügylet kockázati pozíciója – a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kivételével – az alapul szolgáló pénzügyi eszköz hazai pénznemben számított piaci értékének és a mennyiségnek a szorzata.

(7) A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kifizetési láb kockázati pozíciója a még fennálló – hitelkockázati fedezetet nem tartalmazó – hazai pénznemben kifejezett bruttó kifizetések értékének és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy a kifizetési láb korrigált hátralévő átlagos futamidejének (duration) a szorzata.

(8) A nemteljesítéskori csereügylet kockázati pozíciója az alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír névértékének és a nemteljesítéskori csereügylet hátralévő lejárati idejének a szorzata.

(9) A nem lineáris kockázati profilú, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet – a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kivételével – kockázati pozíciója az alapul szolgáló pénzügyi eszköz delta értéke.

(10) A nem lineáris kockázati profilú, tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügylet esetén, ha az alapul szolgáló pénzügyi eszköz hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy kifizetési láb, a kockázati pozíció az adott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy kifizetési láb delta ekvivalens értékének és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy a kifizetési láb korrigált hátralévő átlagos futamidejének (duration) a szorzata.

(11) A kockázati pozíció megállapításakor a partnertől kapott biztosítékot aznap esedékes származtatott ügylet alapján fennálló követelésként (hosszú pozíció), és a kapott biztosítékot, mint a partnerrel szembeni, aznap esedékes kötelezettségként (rövid pozíció) kell minősíteni.

189. § (1) A befektetési vállalkozás a kockázati pozíció – ide nem értve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kockázati pozícióját – mértékének és előjelének meghatározásakor a névértéket vagy a 2. melléklet 2. pontja szerinti delta ekvivalens értéket kell alkalmaznia.

(2) A befektetési vállalkozás a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kifizetési láb esetén a kockázati pozíció mértékének és előjelének meghatározásakor a névérték és a korrigált hátralévő átlagos futamidő (duration) szorzatát vagy a 2. melléklet 2. pontja szerinti delta érték és a korrigált hátralévő átlagos futamidő (duration) szorzatát alkalmazza azzal, hogy a származtatott eszközt az alapul szolgáló pénznemben kell kifejezni.

190. § (1) A befektetési vállalkozásnak a kockázati pozícióit fedezeti halmazokba kell csoportosítania úgy, hogy minden egyes fedezeti halmaz esetén a 2. melléklet 3. pontja szerint meg kell határoznia a kockázati pozíciók összegének abszolút értékét.

(2) Az ügyféltől biztosítékként kapott készpénzletét, kifizetési láb vagy alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kamatkockázatának meghatározásakor, ha arra a Kkr. 3. számú melléklete alapján legfeljebb 1,60%-os egyedi kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt lehet hozzárendelni, akkor minden pénznem esetén a 2. melléklet 4. pontja szerinti hat fedezeti halmaz egyikét kell hozzárendelni.

(3) Egy általános piaci kamatláb szintet megjelenítő referencia kamatlábhoz kötött, alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból vagy kifizetési lábból származó kamatkockázati pozíciónál, a hátralévő lejárati idő a kamatláb következő kiigazításáig fennmaradó időtartam.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott feltételeken kívüli esetben a hátralévő lejárati idő az alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír hátralévő lejárati ideje vagy kifizetési láb esetén az ügylet hátralévő lejárati ideje.

(5)⁴⁵ A nemteljesítéskori csereügylet alapjául szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír minden egyes kibocsátójához egy fedezeti halmazt kell rendelni azzal, hogy az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyletek kosarát az alábbiak szerint kell kezelni:

a) az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügylet alapjául szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kosárból származó referencia eszközben lévő kockázati pozíció értéke megegyezik a referencia eszközt képező hitelviszonyt megtestesítő értékpapír tényleges elvi értékének és az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyleteknek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok hitelkockázati felárának változására vonatkoztatott módosított hátralévő futamidejének a szorzatával,

b) a kosár hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjai mindegyikéhez egy fedezeti halmaz tartozik, a különböző n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyletekből származó kockázati pozíciók nincsenek ugyanabban a fedezeti halmazban,

c) az n-edik nemteljesítékor lehívható értékpapírhoz rendelt fedezeti halmazoknál alkalmazandó partnerkockázati-szorzó

ca) 0,3% azon értékpapírok esetében, amelyek hitelminősítése egyenértékű az elismert külső hitelminősítő szervezet 1–3. hitelminősítési besorolásával,

cb) 0,6% a ca) ponton kívüli értékpapírok esetében.

(6) Az olyan készpénzletét kamatkockázatának meghatározásakor,

a) amelyet a partnertől biztosítékként kapott a befektetési vállalkozás és az ügyfélnek nincs alacsony egyedi kockázatú, fennálló kitettsége,

b) az olyan alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kamatkockázatának meghatározása esetén, amelyhez Kkr. 3. számú melléklete alapján 1,60%-os értéknél magasabb egyedi kockázatra vonatkozó tőkekövetelményt kell hozzárendelni azzal, hogy

minden egyes kibocsátóhoz egy fedezeti halmazt kell rendelni.

(7) Ha egy kifizetési láb a (6) bekezdésben meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt követ, akkor az alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír minden egyes kibocsátójára egy fedezeti halmazt kell alkalmazni.

(8) A befektetési vállalkozás azonos fedezeti halmazba sorolhatja az adott kibocsátóhoz tartozó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz vagy az alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó kockázati pozícióját, amelyet egy kifizetési láb követ vagy amely nemteljesítéskori csereügylet alapjául szolgál.

191. § (1) A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokon kívül az alapul szolgáló pénzügyi eszközök akkor sorolhatóak be ugyanabba a fedezeti halmazba, ha azok azonos vagy hasonló eszközök.

(2) A pénzügyi eszközök akkor hasonlóak, ha

a) részvények esetén, azonos kibocsátó részvényei azzal, hogy a részvényindex külön kibocsátóként kezelendő,

b) nemesfémek esetén, azonos nemesfém azzal, hogy a nemesfém-index külön nemesfémként kezelendő,

c) villamos áram esetén, azonosak a szolgáltatási jogok és kötelezettségek, amelyek ugyanazon csúcs és nem csúcsterhelésű időszakra vonatkoznak, bármely 24 órás időszakban, és

d) áruk esetén, azonos áruk azzal, hogy az áruindex külön áruként kezelendő.

192. § A fedezeti halmazokra alkalmazandó partnerkockázati-szorzók (CCRM-ek) értékét a 2. melléklet 5. pontja szerint kell meghatározni.

193. § (1)⁴⁶ Az olyan nem lineáris kockázati profilú ügylet, kifizetési láb és alapul szolgáló hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetén, amelyre a befektetési vállalkozás a piaci kockázat minimális tőkekövetelményének meghatározására szolgáló modellel a deltát vagy a korrigált hátralévő átlagos futamidőt (duration) nem lehet meghatározni, a Felügyelet dönt a kockázati pozíció nagyságáról és az alkalmazható partner hitelkockázati szorzó értékéről.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a Felügyelet a piaci árazás szerinti módszer alkalmazását is előírhatja azzal, hogy a nettósítás nem elismerhető, azaz a kitettség értéket úgy kell meghatározni, mintha egy, az adott ügyletet tartalmazó nettósítási halmaz lenne.

194. § (1) A befektetési vállalkozásnak szabályzatban kell rögzítenie azon belső eljárásokat, amelyek az ügyletek fedezeti halmazba történő besorolását megelőző ellenőrzésre vonatkoznak annak érdekében, hogy az adott ügylet alapja az e rendelet szerinti szerződéses nettósítási követelményeknek eleget tevő, érvényes és érvényesíthető szerződés legyen.

(2) Ha a befektetési vállalkozás a partner hitelkockázat mérséklésére biztosítékot alkalmaz, akkor szabályzatban kell meghatároznia azokat a belső eljárásokat, amelyekkel a biztosíték kockázatmérséklő hatásának kiszámítását megelőzően ellenőrzi az elismerhető hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelmények teljesülését.

Belső modell módszer

195. § (1) A befektetési vállalkozás a Felügyelet engedélyével a 183. § (7) bekezdésének

a) a) és e) pontja,

b) b)–e) pontja, vagy

c) a)–e) pontja

szerinti ügyletek kitettség értékét belső modell módszer alkalmazásával határozhatja meg.

(2) Ha a kitettség a kockázat és a méret szempontjából nem jelentős, akkor a befektetési vállalkozásnak nem kell alkalmaznia a belső modell módszerét.

(3) A Felügyelet engedélyével a belső modell módszer fokozatosan is bevezethető a különböző ügylettípusok esetén, ha a fokozatos bevezetés időtartama alatt a befektetési vállalkozás a piaci árazás vagy a sztenderd módszert is alkalmazza.

(4) Ha a befektetési vállalkozás a tőzsdén kívüli (OTC) származtatott ügyletek, és a hosszú elszámolási idejű ügyletek esetén nem alkalmazhatja a belső modell módszert, akkor a piaci árazás vagy a sztenderd módszert kell alkalmaznia. A Tpt. 181/A. §-ának (2) bekezdése szerinti vállalkozások esetén a piaci árazás és a sztenderd módszer együttes alkalmazása lehetséges azzal, hogy egy adott vállalkozáson belül az együttes alkalmazás feltétele, hogy a 193. §-ban meghatározott ügyletre csak az egyik módszer kerül alkalmazásra.

(5) A belső modell módszert alkalmazó befektetési vállalkozás mérlegfőösszegének legalább 20%-os csökkenése esetén, a Felügyelet engedélyével térhet át a piaci árazás vagy sztenderd módszer alkalmazására.

(6) Ha a belső modell módszert alkalmazó befektetési vállalkozás nem teljesíti a belső modell módszer alkalmazásához szükséges feltételeket és követelményeket, akkor a jogszerű működés helyreállításáról kilencven napon belül köteles a Felügyeletnek intézkedési tervet benyújtani.

Kitettség érték

196. § (1) A kitettség értéket nettósítási halmazonként kell meghatározni.

(2) A modellnek alkalmasnak kell lennie

a) a nettósítási halmaz piaci értékében – a piaci változók, ideértve a kamatláb-, devizaárfolyam-változása miatti – bekövetkező változások előre jelezhető eloszlásának,

b) a nettósítási halmaz kitettség értékének – a piaci változók változása esetén – egy adott jövőbeni időpontra vonatkozó

meghatározására.

(3) A (2) bekezdés tekintetében a biztosíték kiegészítési megállapodást kötött partnerek esetén a modell a biztosíték jövőbeni változásait is figyelembe veheti.

(4) A befektetési vállalkozás a 121–122. § és a Kkr. 33. §-a alapján elismerhető pénzügyi biztosítékokat is figyelembe veheti a nettósítási halmaz piaci értékében bekövetkező változások előre jelezhető eloszlásának meghatározása során, ha a belső modell módszer alkalmazására vonatkozó követelmények a biztosíték esetén is teljesülnek.

197. § A belső modell módszere alkalmazásakor a kitettség értéket a 3. mellékletben meghatározottak szerint kell kiszámítani.

198. § (1) A 3. melléklet 1. pontjától eltérően a Felügyelet engedélyével a befektetési vállalkozás saját becslése alapján legalább 1,2-es értékű alfa(α) értéket alkalmazhat, ahol alfa(α) az összes ügyfél partner hitelkockázatának átfogó teljes szimulációjából számított belső tőke és a várható pozitív kitettség értéken alapuló belső tőke aránya azzal, hogy a várható pozitív kitettséget rögzítettnek kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásakor a befektetési vállalkozásnak az alfa(α) értékre vonatkozó saját becslésekor figyelembe kell vennie az összes ügyfél partner hitelkockázatának átfogó teljes szimulációjából számított belső tőkében az ügyletek vagy az ügyletek portfóliója piaci értékének sztochasztikus változásának eloszlását befolyásoló tényezőket. Az alfa(α) saját becslésnek figyelembe kell vennie a portfóliók szemcsézettségét, tagoltságát is.

(3) Az (1) bekezdés szerinti aránynak a modellezési módszerrel, a paraméterekre vonatkozó előírásokkal és a portfólió összetételével konzisztensnek kell lennie. Az alkalmazott módszernek a befektetési vállalkozás belső tőkére vonatkozó megközelítése tekintetében dokumentáltnak és az ügyvezetés által felülvizsgáltnak kell lennie.

(4) A befektetési vállalkozásnak a saját becsléseit és modelljének kockázatát a portfólió változásának függvényében felül kell vizsgálnia.

(5) A piaci és a hitelkockázat közös modellezésénél alkalmazott piaci tényezők volatilitását és korrelációját, egy kedvezőtlen gazdasági fordulat esetén a volatilitásban és a korrelációban bekövetkező lehetséges növekedésként, a hitelkockázatban kell megjeleníteni.

(6) A biztosítéki megállapodáshoz tartozó nettósítási halmaz esetén a befektetési vállalkozásnak a várható pozitív kitettség érték meghatározása során a következőket kell alkalmaznia:

a) tényleges várható pozitív kitettség érték, a biztosítéki megállapodás figyelmen kívül hagyásával,

b) a biztosítéki határérték – ha pozitív – és a kockázati periódus alatt a kitettség értékében bekövetkező lehetséges növekedést megjelenítő hozzáadott érték, vagy

c) ha a várható kitettség érték becslésekor a modell tükrözi a biztosíték-kiigazítás hatásait, akkor a Felügyelet engedélyével alkalmazható a 3. melléklet 2. pontja szerinti várható kitettség érték.

(7) A (6) bekezdés b) pontja szerinti hozzáadott értéket a kockázati periódus alatti nulla-értékű kitettség értékből származó, a nettósítási halmaz kitettségében bekövetkező várható növekedésként kell számítani. A repóügyletekből álló nettósítási halmaz esetén – napi piaci értékelés és napi biztosíték-kiigazítás mellett – öt munkanap, nem repóügyletekből álló nettósítási halmaz esetén tíz munkanap fogadható el a kockázat biztosíték-kiigazítási időszakaként.

A partner hitelkockázat ellenőrzésének szervezeti feltételei

199. § (1) A befektetési vállalkozásnak önálló szervezeti egységgel kell rendelkeznie a partner hitelkockázatra vonatkozó irányítási rendszer kiépítésére, működtetésére és az alkalmazott modell folyamatos, ügyvezetés általi felülvizsgálatának és ellenőrzésének biztosítására.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szervezeti egységnek

a) ellenőriznie kell az alkalmazott modellhez felhasznált adatok integritását,

b) a befektetési vállalkozásnak a kockázatmérési modelljéről jelentéseket és elemzéseket kell készítenie, ideértve a kockázati kitettségek, a hitelezési- és a kereskedési limitek mértéke közötti összefüggés értékelését,

c) függetlennek kell lennie a kockázatok vállalásáért, megújításáért és kereskedéséért felelős szervezeti egységtől,

d) megfelelő emberi erőforrással kell rendelkeznie, és

e) az igazgatóság, az ügyvezetés részére történő jelentési kötelezettségnek kell eleget tennie.

(3) Az (1) bekezdés szerinti szervezeti egység feladatait a befektetési vállalkozás napi hitelkockázat kezelési eljárási feladataiba integráltan végzi. A szervezeti egység által készített jelentések, elemzések integráns részét képezik a belső tervezési és jelentési rendszernek.

(4) Az (1) bekezdés szerinti szervezeti egység a befektetési vállalkozás partner hitelkockázatának alakulását és a kockázat mérséklésének módját és mértékét naponta köteles jelenteni az ügyvezetésnek.

200. § (1) A befektetési vállalkozásnak a partner hitelkockázatra kezelése érdekében megfelelő és integrált szabályzattal, eljárással és rendszerekkel kell rendelkeznie, amely magába foglalja a partner hitelkockázat azonosítását, értékelését, kezelését és jelentését.

(2) A befektetési vállalkozás partner hitelkockázat kezelési szabályzatának tartalmaznia kell a partner hitelkockázathoz kapcsolódó piaci, likviditási, jogi és működési kockázatot is. A befektetési vállalkozásnak az üzleti döntése meghozatala előtt vizsgálnia kell az ügyfél hitelképességét, a teljesítési és teljesítés előtti hitelkockázatot, valamint kezelnie kell a felmerülő partner hitelkockázatot az egyes ügyfelek és a befektetési vállalkozás portfóliójának szintjén.

(3) Az ügyvezetésnek tájékoztatnia kell a befektetési vállalkozás igazgatóságát az összes olyan változásról, vagy a partner hitelkockázat kezelési szabályzattól való eltérésről, amelyek befolyásolják a partner hitelkockázat alakulását. Az ügyvezetésnek folyamatosan biztosítania kell a partner hitelkockázathoz kapcsolódó minősítési rendszerek megfelelő működését. Az ügyvezetés legalább háromhavonta beszámol az igazgatóságnak a piaci környezet és az esetleges működési problémák partner hitelkockázat meghatározására szolgáló modellben való megjelenítéséről.

(4) A befektetési vállalkozás partner hitelkockázat kezelési rendszerének illeszkednie kell a hitelezési és kereskedési limitekhez, amely limiteknek következetesen a hitelezők, a kereskedők, és az ügyvezetés által áttekinthető módon kell a befektetési vállalkozás kockázatértékelési modelljéhez kapcsolódnia.

(5) A befektetési vállalkozás partner hitelkockázat értékelésének magában kell foglalnia a hitellimitek napi és napon belüli felhasználásának mérését. A befektetési vállalkozásnak meg kell állapítania az aktuális kockázat hitelkockázati fedezettel és fedezet nélkül vett értékét. A befektetési vállalkozásnak portfólió- és ügyfél szinten ki kell számítania, és figyelemmel kell kísérnie a kitettség-csúcsértékét vagy a lehetséges kitettségnek a befektetési vállalkozás által választott konfidencia-intervallumon belül vett értékét. A befektetési vállalkozásnak figyelembe kell vennie a pozíciók koncentrációját, ideértve a piaci, az ágazati vagy a csoport szintet is.

(6) A befektetési vállalkozás a kockázatértékelési modell napi kimeneti adatain alapuló partner hitelkockázat elemzések kiegészítéseként rendszeres időközönként – legalább évente – stressz-tesztet készít. Az ügyvezetés folyamatosan ellenőrzi a stressz-teszt eredményeit, és szükség esetén javaslatot tesz a partner hitelkockázatra vonatkozó szabályzatok és limitek módosítására.

(7) Ha a stressz-teszt magas érzékenységet mutat a körülmények egy jól meghatározható csoportjával szemben, akkor a befektetési vállalkozás ügyvezetésének a kockázatok kezelése érdekében azonnali lépéseket kell tennie.

(8) A befektetési vállalkozásnak a partner hitelkockázat kezelési rendszer működése tekintetében a szabályzatokat, az ellenőrzést és az eljárásokat rendszeresen felül kell vizsgálnia.

(9) A befektetési vállalkozás partner hitelkockázat kezelési rendszerének jól dokumentáltnak kell lennie, és biztosítania kell a partner hitelkockázat mérésére alkalmazott, tapasztalaton (empirikus vizsgálaton) alapuló módszerek magyarázatát.

201. § (1) A befektetési vállalkozás saját belső ellenőrzési eljárása keretében rendszeresen elvégzi a partner hitelkockázat kezelési rendszere független felülvizsgálatát, amelyet a 199. § (1)–(3) bekezdése szerinti és a (2) bekezdés szerinti független ellenőrző egység végez el.

(2) A partner hitelkockázat kezelési rendszer felülvizsgálata kiterjed:

a) a partner hitelkockázat kezelési rendszer és eljárás dokumentáltságára,

b) a partner hitelkockázat ellenőrző egység szervezeti felépítésére,

c) a partner hitelkockázat értékelésnek a napi kockázatkezelésbe történő integráltságára,

d) a front-office és a back-office által alkalmazott kockázati árazási modellek és értékelési rendszerek jóváhagyására vonatkozó eljárásra,

e) a partner hitelkockázat értékelési eljárásban bekövetkezett jelentős – a kitettség érték szempontjából 10%-ot meghaladó – változás jóváhagyására,

f) a kockázatértékelési modell által lefedett partner hitelkockázatok körére,

g) a vezetői információs rendszer integritására,

h) a partner hitelkockázati adatok pontosságára és teljességére,

i) a modellek működtetésére felhasznált adatforrások konzisztenciájának, időszerűségének és megbízhatóságának – ideértve ezen adatforrások függetlenségét – értékelésére alkalmazott ellenőrzési eljárásra,

j) a volatilitási és korrelációs feltételezések pontosságára és megfelelőségére,

k) az értékelés és a kockázat átalakítására vonatkozó számítások pontosságára, és

l) a modell pontosságának utólagos teszteléssel történő ellenőrzésére.

Használati teszt

202. § (1) A tényleges várható pozitív kitettség érték kiszámításához alkalmazott modell által meghatározott kitettség-eloszlást integrálni kell a befektetési vállalkozás napi partner hitelkockázat kezelési eljárásába. A modell kimeneti értékeinek meg kell jelennie a befektetési vállalkozás hitelbírálatában, belső tőke allokálásában, partnerkockázat kezelésében és vállalatirányításában.

(2) A befektetési vállalkozásnak a partner hitelkockázat kezelési eloszlás meghatározására alkalmazott modellje tekintetében folyamatos és visszakövethető nyilvántartással kell rendelkeznie. A befektetési vállalkozásnak a várható pozitív kitettség érték számításához alkalmazott modellje tekintetében az alkalmazási kérelem benyújtását megelőző legalább egy éven át meg kell felelnie a várható pozitív kitettség érték modellre meghatározott minimum követelményeknek.

(3) A partner hitelkockázati kitettség eloszlás meghatározására alkalmazott modellnek a partner hitelkockázat kezelés – ideértve az azonosítását, értékelését, kezelését és jelentését – részének kell lennie. A partner hitelkockázat kezelés magában foglalja a hitellimit felhasználásának és a belső tőke allokációjának értékelését. A befektetési vállalkozásnak a várható pozitív kitettségen túl a jelenlegi kitettségeket is értékelnie kell. A befektetési vállalkozásnak értékelnie kell a jelenlegi kitettségnek a hitelkockázati fedezettel és fedezet nélkül vett értékét. A befektetési vállalkozás használati tesztje akkor megfelelő, ha a befektetési vállalkozás más partner hitelkockázati kitettségre vonatkozó – ideértve a kitettség-csúcsérték vagy a jövőbeni lehetséges kitettség – mérést is alkalmaz, amelyet a várható pozitív kitettség számításához használt modell által becsült kitettség eloszlásra alapítva számít ki.

(4) A befektetési vállalkozásnak a várható kitettség érték napi becslésére alkalmas rendszerrel kell rendelkeznie kivéve, ha a partner hitelkockázati kitettség ritkább számításokat igényel. A befektetési vállalkozásnak a várható kitettség értékét olyan előrejelzési horizontok időprofilja mentén számítja ki, amely visszatükrözi a jövőbeli pénzáramlások és a szerződések lejáratának időbeli szerkezetét, és összhangban van a kitettség összetételével, nagyságrendjével.

(5) A kitettségeket a nettósítási halmazba tartozó összes szerződés megszűnéséig kell értékelni, figyelemmel kísérni és ellenőrizni. A befektetési vállalkozásnak olyan eljárással kell rendelkeznie, amely a partner hitelkockázatot azonosítja és ellenőrzi abban az esetben is, ha a kitettség túllépi az egyéves horizontot. A kitettség előre jelzett növekedésének a befektetési vállalkozás belső tőke modellje bemeneti értékének kell lennie.

Stressz-teszt

203. § (1) A befektetési vállalkozásnak a partner hitelkockázat tőkemegfelelési felméréséhez megbízható stressz-tesztelési eljárásokat kell alkalmaznia. A stressz-tesztelés eredményét össze kell hasonlítani a várható pozitív kitettség értékelésével, és a befektetési vállalkozás belső tőkemegfelelés értékelési folyamatának részét kell képeznie.

(2) A stressz-tesztelési eljárás célja

a) a befektetési vállalkozás hitelkockázati kitettségeit esetleges kedvezőtlenül befolyásoló gazdasági feltételekben történő jövőbeni változások és lehetséges események azonosítása, és

b) a befektetési vállalkozás a) pontban meghatározott változásokkal szembeni ellenálló képességének felmérése.

(3) A befektetési vállalkozásnak a partner hitelkockázati kitettségeit stressz-tesztelnie kell, ideértve a piaci és a hitelkockázati tényezők együttes stressz-tesztelését. A partner hitelkockázatra vonatkozó stressz-tesztnek figyelembe kell vennie a koncentrációs kockázatot, a piaci- és a hitelkockázat korrelációs kockázatát és a partner hitelkockázati pozíció likvidációja miatti piacbefolyásoló hatás kockázatát. A stressz-teszt felméri a piacbefolyásoló hatásnak a befektetési vállalkozás saját pozíciójára gyakorolt hatását is, és ezt a hatást beépíti a partner hitelkockázat értékelésébe.

Rossz irányú kockázat

204. § (1) A 199. § (4) bekezdése szerinti jelentésnek tartalmaznia kell az általános rossz irányú kockázat növekedését eredményező kitettségeket.

(2) A befektetési vállalkozásnak az egyedi rossz irányú kockázat eseteinek azonosítására és ellenőrzésére vonatkozó szabályzatában meghatározott eljárást az adott ügylet teljes futamideje alatt alkalmaznia kell.

Modellel szembeni követelmények

205. § (1) A modellnek időszerűen, teljes mértékben és következetesen meg kell jelenítenie az ügylet feltételeit és egyéb körülményeit, amelyek kiterjednek az értékre, a lejáratra, az alapul szolgáló eszközre, biztosíték-kiigazítási és nettósítási intézkedésekre.

(2) Az (1) bekezdés szerinti feltételeket és körülményeket tartalmazó adatbázist rendszeresen felül kell vizsgálni.

(3) A nettósítási intézkedés elismerésére vonatkozó eljárás érvényességének és érvényesíthetőségének jogi szakvéleménnyel alátámasztottnak kell lennie.

(4) Az ügylet feltételeit és egyéb körülményeit csak belső ellenőrzést követően lehet a modellben alkalmazni, továbbá a modell és a forrásadatok rendszere között hivatalos egyeztetési eljárásokat kell fenntartani annak folyamatos ellenőrzésére, hogy az ügylet feltételei és körülményei a várható pozitív kitettség értékben megfelelően és következetesen megjelenjenek.

206. § (1) A modellnek az aktuális kitettség számításához aktuális piaci adatokat kell tartalmaznia. Ha a befektetési vállalkozás a volatilitás és a korreláció becslésére múltbeli adatokat alkalmaz, akkor az alkalmazott idősornak legalább háromévesnek kell lennie és negyedévente vagy gyakrabban a piaci feltételek változása mentén frissíteni kell, és a gazdasági feltételek skáláját le kell fednie.

(2) Az adatokat üzletágaktól függetlenül kell beszerezni, a modellben időszerűen és teljes körűen meg kell jeleníteni, továbbá legalább negyedévente a teljes adatbázist felül kell vizsgálni.

(3) A befektetési vállalkozásnak az adatok integritását biztosító fejlett eljárással is rendelkeznie kell, amely megtisztítja az adatokat a hibás, rendellenes adatoktól.

(4) Ha a modell közvetett piaci adatokra – ideértve az olyan termékeket, amelyek esetén nem áll rendelkezésre legalább három év hosszúságú múltbeli adatsor – is támaszkodik, akkor a belső szabályzatokban meghatározott eljárásnak azonosítania kell a közvetett adatokat, és a befektetési vállalkozásnak írásban rögzítenie kell, hogy a közvetett adat következetesen tartalmazza a kedvezőtlen piaci feltételek esetén fennálló kockázatot.

(5) Ha a modell a számítások során figyelembe veszi a biztosítéknak a nettósítási halmaz piaci értékében bekövetkező változásra gyakorolt hatását, akkor a befektetési vállalkozásnak a biztosíték volatilitásának modellezésére megfelelő múltbeli adattal kell rendelkeznie.

(6) A modellt a befektetési vállalkozás szabályzatainak és eljárásainak megfelelően belső, igazgatóság általi jóváhagyási eljárásnak kell alávetni, amely meghatározza azokat a vizsgálatokat, amelyek biztosítják a modell integritását és azon feltételek azonosítását, amelyek között a feltevések sérülnének vagy a várható pozitív kitettség érték alul lenne becsülve. A belső jóváhagyási eljárás során a modell átfogó felülvizsgálatát kell végrehajtani.

207. § (1) A befektetési vállalkozásnak figyelemmel kell kísérnie a kockázatokat, és olyan eljárásokat kell alkalmaznia, amelyek kiigazítják a várható pozitív kitettség érték becslését, ha a kockázatok jelentős mértékűek.

(2) A befektetési vállalkozásnak

a) azonosítania és kezelnie kell az egyedi rossz irányú kockázatait,

b) legalább negyedévente össze kell vetnie a várható pozitív kitettség érték egyéves becslését a kitettség teljes élettartamára vonatkozó várható pozitív kitettség értékkel, ha egy év után növekvő kockázati profilú kitettségről van szó,

c) legalább negyedévente össze kell vetnie a pótlási költséget – azaz az aktuális kitettség értéket – a megvalósult kockázati profillal, ha egy évnél rövidebb hátralévő lejárati idővel rendelkező kitettségről van szó, továbbá az összehasonlítást alátámasztó adatokat legalább öt évig kell tárolnia.

(3) A befektetési vállalkozásnak szabályzatban kell rögzítenie azon belső eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy a befektetési vállalkozás az ügyletnek a nettósítási halmazba történő besorolása előtt a szerződéses nettósításra e rendeletben előírt feltételek teljesülését ellenőrizze.

(4) Ha a befektetési vállalkozás a partner hitelkockázatot biztosíték alkalmazásával mérsékli, akkor olyan belső szabályzattal kell rendelkeznie, amely előírja a biztosíték elismerhetőségére vonatkozó feltételek ellenőrzését is.

A várható pozitív kitettség érték modelljével
szembeni követelmények

208. § (1) A befektetési vállalkozás várható pozitív kitettség érték modellje akkor alkalmazható, ha:

a) megfelel a Kkr.-ban meghatározott a belső modellek használatára vonatkozó minimum követelményeknek,

b) előrejelzi a partnerkockázati kitettség értékeléséhez szükséges kamatlábat, devizaárfolyamot, részvényárfolyamot, árut és más piaci kockázati tényezőket,

c) a piaci kockázati tényezőkre ható jövőbeni sokkhatás esetén a partnerkockázati kitettség számításához alkalmazott árazási modelleket a modell jóváhagyásának keretében tesztelték azzal, hogy az opciók árazási modelljének figyelembe kell vennie, hogy az opciók értéke a piaci kockázati tényezőkhöz viszonyítva nem lineáris,

d) a várható pozitív kitettség modell tartalmazza az ügyletre vonatkozó adatokat és a biztosítékkal való ellátottság hatásainak figyelembevételéhez szükséges ügyleti adatokat, ideértve a biztosíték jövőbeni aktuális összegét,

e) a modell megfelel a biztosítékokra vonatkozó elismerhetőségi követelményeinek, és figyelembe veszi a biztosítéki megállapodások természetét, ideértve annak egyoldalúságát vagy kétoldalúságát, a biztosíték lehívásának gyakoriságát, a kitettség fedezetlenségének időtartamát, a biztosíték nélküli kitettség befektetési vállalkozás által elfogadható küszöbértékét és az átruházott összeget,

f) az ügyfél reprezentatív portfóliójának értékelése folyamatos és múltbeli utótesztelésen alapul,

g) a befektetési vállalkozás az ügyfél reprezentatív portfóliói tekintetében negyedévente legalább egyszer utótesztelést végez azzal, hogy a reprezentatív portfóliókat a befektetési vállalkozás kockázati tényezőinek és korrelációinak alapján választja ki.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti utótesztelés azt jelzi, hogy a modell nem pontos, akkor a Felügyelet visszavonja a modellre vonatkozó engedélyt, vagy a modell azonnali javítását biztosító intézkedéseket ír elő.

SZERZŐDÉSES NETTÓSÍTÁS

Elismerhető nettósítási megállapodások

209. §⁴⁷ (1) A szerződéses nettósítás tekintetében

a) az ügyfél olyan természetes vagy gazdálkodó szervezet, amely jogosult szerződéses nettósítási megállapodást kötni, és

b) a termékkategóriák közötti szerződéses nettósítási megállapodás olyan a befektetési vállalkozás és egy ügyfél között létrejött szerződés, amely egyetlen jogi kötelezettség keretében a különböző termékkategóriákhoz tartozó összes kétoldalú keretmegállapodást és ügyletet tartalmazza azzal, hogy a termékkategóriák közötti szerződéses megállapodás mindig csak a kétoldalú alapon végrehajtott nettósításra vonatkozhat.

(2) A termékkategóriák közötti nettósítás alkalmazásában különböző kategóriának minősül:

a) a repóügylet, fordított repóügylet, értékpapír- és árukölcsönzési ügylet,

b) az értékpapír ügylethez kapcsolódó hitel, és

c) a 185. § szerinti származtatott ügylet.

(3) A tőkekövetelmény számítása során a következő szerződéses nettósítási típusok kockázatmérséklő hatása ismerhető el:

a) a befektetési vállalkozás és az ügyfele közötti kétoldalú adósságmegújítási szerződés (nováció), amelynek alapján a kölcsönösen fennálló követelések és kötelezettségek egymással szemben automatikusan oly módon kerülnek beszámításra, hogy az adósságmegújítás egyetlen nettó összeget határoz meg, amely így jogilag kötelező erejű, egyetlen új szerződést képez a korábbi szerződések megszüntetésével;

b) egyéb Felügyelet vagy jogszabály által elismert nettósítási megállapodások;

c) olyan, befektetési vállalkozások termékkategóriák közötti szerződéses nettósítási megállapodásai, amelyek a belső modell módszert alkalmazzák azzal, hogy a Tpt. 181/A. § (2) bekezdése szerinti vállalkozások által kötött az ügyletek közötti nettósítás e rendelet tekintetében nem vehető figyelembe.

Az elismerés feltételei

210. § (1) A szerződéses nettósítás kockázatmérséklésként akkor ismerhető el a tőkekövetelmény számítása során, ha

a) a befektetési vállalkozás rendelkezik az ügyfelével szemben olyan szerződéses nettósítási megállapodással, amely egyetlen jogi kötelezettséget jelent, kiterjed minden benne foglalt ügyletre oly módon, hogy az ügyfél nemteljesítése esetén a befektetési vállalkozás követelése vagy kötelezettsége a beszámított ügyletek pozitív és negatív piaci értékei nettó összege,

b) a befektetési vállalkozás a Felügyeletnek benyújtja írásos jogi szakvéleményét az a) pont szerinti szerződéses nettósítási megállapodás érvényességéről és érvényesíthetőségéről,

c) a befektetési vállalkozás rendelkezik a szerződéses nettósítás jogi érvényessége ellenőrzésére szolgáló eljárással, ideértve a kapcsolódó jogszabályok lehetséges változásának figyelemmel kísérését is,

d) a befektetési vállalkozás dokumentációja mindenre kiterjedő és naprakész,

e)⁴⁸ a partnerek összesített hitelkockázati kitettség értékének mérése során a nettósítás hatásait figyelembe veszik és a befektetési vállalkozás a partner hitelkockázatát ennek mentén kezeli, és

f)⁴⁹ minden egyes ügyféllel szembeni hitelkockázatok összesítésre kerülnek az ügyletek közötti nettósítás révén egyetlen jogi kitettség keretében azzal, hogy a befektetési vállalkozás ezt az összeget veszi figyelembe az ügyfelek hitellimitjeinek kezelésénél és a belső tőkeszámításoknál.

(2) A szerződéses nettósítás kockázatmérséklő hatása a tőkekövetelmény számítása során nem ismerhető el, ha a szerződésnek van olyan kikötése (walkaway clause), amely alapján az egyik fél nemteljesítése esetén a másik félnek lehetősége van korlátozott teljesítésre vagy nemteljesítésre, még akkor is, ha a nemteljesítő nettó hitelező.

(3)⁵⁰ Az (1) bekezdésben rögzített feltételeken kívül a termékcsoportok közötti szerződéses nettósítási megállapodásnak a kockázatmérséklő hatása elismerhetősége érdekében eleget kell tennie a következő feltételeknek is:

a) az (1) bekezdés a) pontja szerinti nettó összegnek a termékcsoportok közötti nettósítási megállapodás hatálya alá tartozó összes kétoldalú szerződéses nettósítási keretmegállapodás pozitív és negatív pozíció lezáró értékeinek, továbbá az egyes egyedi ügyletek pozitív és negatív piaci értéknek a nettó összegét kell tekinteni,

b) az (1) bekezdés b) pontja szerinti írásos és indokolással ellátott jogi szakvéleménynek ki kell térnie a termékcsoportok közötti szerződéses nettósítási megállapodás érvényességére és érvényesíthetőségére, valamint a termékcsoportok közötti kétoldalú szerződéses nettósítási megállapodásnak a hatálya alá tartozó bármely kétoldalú nettósítási keretmegállapodás lényeges rendelkezéseire gyakorolt hatására,

c) a befektetési vállalkozásnak olyan eljárással kell rendelkeznie az (1) bekezdés c) pontja vonatkozásában, amely biztosítja a nettósítási halmazba tartozó minden ügylet jogi szakvéleménnyel való lefedettségét, valamint

d) a kétoldalú termékcsoportok közötti szerződéses nettósítási megállapodás tekintetében a belső modell módszert alkalmazó befektetési vállalkozásnak meg kell felelnie a hitelkockázati fedezet elismerhetőségére vonatkozó feltételeknek, ideértve a szerződés hatálya alá tartozó minden egyes kétoldalú szerződéses keretmegállapodást és az egyedi ügyletet is.

Az elismerés hatásai

211. §⁵¹ (1) A partnerkockázati kitettség mérése sztenderd módszerénél a nettósítás hatását a 187–194. §-ban leírtak szerint, a belső modell módszer alkalmazásakor a 195–208. §-ban leírtak szerint kell számítani.

(2) Az adósságmegújítási szerződések (novációs szerződések) által rögzített egyedi nettó összegek súlyozhatóak azzal, hogy

a) a piaci árazás alkalmazásakor a pótlási költséget és a lehetséges jövőbeni kitettséget az adósságmegújítási szerződés szerinti nettó összegre kell számolni,

b) az eredeti kitettség alkalmazásakor a szerződéskötési értéket az adósságmegújítási szerződés által keletkeztetett nettó értékre kell értelmezni és azt az összeget kell megszorozni a 15. táblázatban szereplő megfelelő értékkel a futamidőtől és az ügylettípustól függően.

(3) Egyéb, jogszabály vagy a Felügyelet által elismert nettósítási megállapodások esetében a termékkategóriák közötti nettósítás kivételével

a) a piaci árazás alkalmazásakor a nettósítási megállapodásba tartozó szerződések

aa) pótlási költsége meghatározása során a megállapodásból következő, azaz az egyes ügyletek pozitív és negatív piaci értékeinek összesítése révén keletkező nettó pótlási költséget lehet figyelembe venni azzal, hogyha az negatív (kötelezettséget eredményezne a befektetési vállalkozás számára), akkor a nettósítás eredményeként számolt pótlási költségét nullának kell tekinteni,

ab) nettósítási megállapodás alá tartozó ügyletek lehetséges jövőbeni hitelkitettség értékét a 4. melléklet 1. pontjában meghatározott képlet szerint kell számolni és a képlet alkalmazásakor a nettósítási megállapodásban figyelembe vett tökéletesen illeszkedő szerződéseket egy szerződésként lehet kezelni, a nettó követelést véve, mint szerződéskötéskori érték (elvi főösszeg);

b) az eredeti kitettség alkalmazásakor a kitettség érték meghatározásánál

ba) a nettósítási megállapodásban figyelembe vett tökéletesen illeszkedő szerződéseket egy szerződésként lehet kezelni a nettó követelést véve, mint szerződéskötéskori értéket (elvi főösszeget) tekintve és az így számított értéket a 15. táblázat százalékos értékeivel kell megszorozni,

bb) a nettósítási megállapodás alá tartozó minden más szerződés esetében a szerződéskötéskori értékre (elvi főösszegre) alkalmazandó szorzószámok a 4. melléklet 2. pontjában meghatározott táblázatban feltüntetett csökkentett mértékű értéket véve.

(4) A (3) bekezdés a) pont aa) alpontjában alkalmazott lehetséges jövőbeni hitelkitettség számítási képlete során a nettósítási megállapodásban szereplő, tökéletesen illeszkedő szerződéseket egyedi szerződéshez tartozó szerződéskötési értékkel lehet figyelembe venni.

(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazásában tökéletesen illeszkedő szerződések olyan tőzsdén kívüli deviza határidős ügyletek (forward) és hasonló szerződések, amelyeknél a pénzáramlások egyenlőek, a pénzáramlások ugyanarra az értéknapra vonatkoznak és részben vagy egészben ugyanabban a pénznemben válnak esedékessé.

211/A. §⁵² (1) Az eszközátruházótól eltérő befektetési vállalkozás olyan értékpapírosítási pozíciót vállalhat, amely esetén az eszközátruházó vagy a szponzor nyilatkozik arról, hogy az értékpapírosítás kezdeményezésekor és az abból származó kockázat fennállása során a (2) bekezdésben meghatározott mértékű nettó gazdasági érdekeltségét folyamatosan megtartja, és az ilyen mértékű értékpapírosítási pozíciójára nem alkalmaz hitelkockázat mérséklést és nem köt rá olyan ügyletet, amellyel kockázatát bármilyen módon fedezi. A mérlegen kívüli tételeknél a nettó gazdasági érdekeltséget a mérlegen kívüli nyilvántartási érték (tényleges elvi érték) alapján kell meghatározni.

(2) Az eszközátruházó vagy szponzor által megtartandó értékpapírosítási pozíció (nettó gazdasági érdekeltség) legkisebb mértéke:

a) minden egyes átruházott ügyletrészsorozat névértékének legalább 5%-a,

b) rulírozó megállapodásból származó kitettségek értékpapírosítása esetén az értékpapírosított kitettségek névértékének legalább 5%-a,

c) ha az értékpapírosítható kitettségek száma az értékpapírosítás kezdeményezésekor legalább 100, a nettó gazdasági érdekeltségként véletlenszerűen kiválasztott, legalább az értékpapírosított kitettségek névértékének 5%-ával egyenlő kitettség, vagy

d) az első veszteségviselő kategóriába tartozó ügyletrészsorozat és szükség esetén a befektetőkre átruházott ügyletrészsorozatokkal azonos vagy magasabb kockázati profilú és azoknál nem korábbi lejáratú ügyletrészsorozatok, úgy hogy a megtartott rész összesen legalább az értékpapírosított kitettségek névértékének 5%-a legyen.

211/B. §⁵³ A 211/A. §-ban meghatározott nettó gazdasági érdekeltség megtartására vonatkozó szabályok összevont (konszolidált) alapon teljesíthetőek, ha

a) az eszközátruházó EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat, EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy ezek leányvállalata,

b) olyan kitettségek értékpapírosítására kerül sor, amely több, az eszközátruházóval azonos összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi intézménytől vagy befektetési vállalkozástól származnak,

c) az értékpapírosított kitettséget létrehozó

ca) pénzügyi intézmény nyilatkozik arról, hogy az értékpapírosított kitettségek tekintetében megfelel a Hpt. 13/D. §-ban

cb) befektetési vállalkozás nyilatkozik arról, hogy az értékpapírosított kitettségek tekintetében megfelel a Bszt. 100. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott követelményeknek, és

d) az értékpapírosított kitettséget létrehozó pénzügyi intézmény vagy befektetési vállalkozás az eszközátruházó, az EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat rendelkezésére bocsátja a 211/H. § teljesítéséhez szükséges információkat.

211/C. §⁵⁴ A Felügyelet általános piaci likviditás zavar esetén a befektetési vállalkozás kérelmére átmenetileg, de legfeljebb 90 napos időtartamra mentesítheti a befektetési vállalkozást a 211/A–211/B. §-ban foglalt követelményeknek való megfelelés alól.

211/D. §⁵⁵ (1) A 211/A. § (2) bekezdésében meghatározott nettó gazdasági érdekeltség megtartására vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, ha az értékpapírosított kitettségek

a) központi kormánnyal vagy központi bankkal;

b) EGT-állam regionális kormányával;

c) a hitelezési kockázat tőkekövetelménye sztenderd módszerének alkalmazása esetén 0%-os kockázati súlyozású helyi önkormányzattal, közszektorbeli intézménnyel;

d) a hitelezési kockázat tőkekövetelménye sztenderd módszerének alkalmazása esetén 50%-os kockázati súlyozású hitelintézettel, befektetési vállalkozással, vagy

e) multilaterális fejlesztési bankkal

szembeni követelések, vagy az a–e) pontban szereplő intézmények a követelések egészére feltétlen és visszavonhatatlan garanciát vállalnak.

(2) A 211/A. § (2) bekezdésében meghatározott nettó gazdasági érdekeltség megtartására vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni

a) a nyilvános indexen alapuló ügyletekre, ha az index alapjául szolgáló referenciaelemek megegyeznek egy olyan index alkotóelemeivel, amellyel széles körben kereskednek vagy más – értékpapírosított pozíciótól eltérő – kereskedésre alkalmas értékpapírokkal, valamint

b) a konzorciális hitelekre, a vásárolt követelésekre és a nemteljesítéskori csereügyletekre sem, ha azokat nem a 211/A. § (1) bekezdése szerinti értékpapírosítási pozíció fedezésére vagy csomagba rendezésére használják.

211/E. §⁵⁶ (1) A befektetési vállalkozásnak a befektetés előtt és azt követően minden egyedi értékpapírosítási pozíciója tekintetében ismernie kell az alábbi adatokat, amelyek elemzésére és nyilvántartására megfelelő belső szabályzatot kell kidolgoznia:

a) az eszközátruházó vagy szponzor által az értékpapírosításban folyamatosan megtartott nettó gazdasági érdekeltség mértéke;

b) az egyedi értékpapírosítási pozíciók kockázati jellemzői;

c) az értékpapírosítási pozíció alapját képező kitettségek kockázati jellemzői;

d) az eszközátruházó vagy szponzor korábbi értékpapírosítások során szerzett hírneve és elszenvedett veszteségei az értékpapírosítási pozíció alapjának megfelelő kitettségi osztályok tekintetében;

e) az eszközátruházó, a szponzor, annak ügynöke vagy tanácsadója által tett nyilatkozatok és közzétételek az értékpapírosított kitettségekkel kapcsolatos kellő gondosságukról, és adott esetben az értékpapírosított kitettség biztosítékának minőségéről;

f) azok a módszertanok és fogalmak, amelyek segítségével adott esetben az értékpapírosított kitettség biztosítékait értékelik, és az eszközátruházó vagy a szponzor által az értékelő függetlenségének biztosítására elfogadott szabályzatok; és

g) az értékpapírosítás azon strukturális jellemzői, amelyek jelentősen befolyásolhatják a befektetési vállalkozás értékpapírosítási pozíciójának teljesítményét.

(2) A befektetési vállalkozás rendszeresen elvégzi az értékpapírosított pozíciókra nézve saját, a 87. § (2) és (4) bekezdésének megfelelő olyan stressztesztjeiket, amelyek figyelembe veszik az értékpapírosítási tranzakciókra vonatkozó speciális jellemzőket és specifikus kockázatokat. A stressztesztek elvégzésénél elismert külső hitelminősítő szervezet modelljeit is alapul vehetik, ha körültekintően megvizsgálták és megállapították, hogy a modell feltételrendszere megfelelően tükrözi a befektetési vállalkozás értékpapírosítási pozícióinak kockázatait.

211/F. §⁵⁷ (1) Az eszközátruházótól eltérő befektetési vállalkozásnak belső szabályzatot kell kidolgoznia az értékpapírosított pozíció alapját képező kitettségek teljesítményére vonatkozó információk folyamatos elemzésére.

(2) Az eszközátruházótól eltérő befektetési vállalkozás az (1) bekezdésben foglaltak teljesítése érdekében az értékpapírosított kitettségről – amennyiben az az adott kitettség esetében értelmezhető – az alábbi információkat tartja nyilván:

a) kitettség típusa;

b) harminc, hatvan és kilencven napnál régebben lejárt kölcsönök aránya;

c) nemteljesítési és előtörlesztési ráták;

d) végrehajtás alatti hitelek;

e) biztosítékok típusai és tényleges rendelkezésre állása;

f) hitelképesség mérőszámának (például hitelminősítési pontszámok) gyakorisági eloszlása az alapul szolgáló kitettségek között;

g) ágazati és földrajzi megoszlás;

h) a hitelfedezeti ráták olyan gyakorisági eloszlása, amelyben az egyes osztályközök szélessége megfelelő az érzékenységvizsgálathoz;

i) a kitettség strukturális jellemzői, amelyek a hitelkockázatot lényegesen befolyásolhatják, és

az értékpapírosított kitettségek pénzáramlása.

(3) Ha az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek maguk is értékpapírosított pozíciók, a befektetési vállalkozás az alapul szolgáló ügylet tekintetében is nyilvántartja a (2) bekezdés szerinti információkat.

211/G. §⁵⁸ (1) Az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak az értékpapírosított kitettségekre a Bszt. 100. § (3) bekezdésében meghatározott követelményeket és eljárásokat kell alkalmaznia.

(2) Amennyiben az eszközátruházó az (1) bekezdés követelményeinek nem tesz eleget, nem alkalmazhatja 212. §-t, és nem zárhatja ki az értékpapírosított kitettségeket a tőkekövetelmény számításából.

211/H. §⁵⁹ Az eszközátruházó befektetési vállalkozás köteles nyilatkozni az értékpapírosítással kapcsolatban történő nettó gazdasági érdekeltség megtartásának szintjéről. Az eszközátruházó befektetési vállalkozás biztosítja, hogy a potenciális befektetők azonnali hozzáférést kapjanak az alapul szolgáló egyedi kitettségek hitelminőségére és teljesítményére, valamint az értékpapírosítási kitettség hitelbiztosítékára és cash-flowjára vonatkozó lényeges adatokhoz, valamint az alapul szolgáló kitettség hitelbiztosítékára és cash-flowjára vonatkozó átfogó és megalapozott stressztesztek elvégzéséhez szükséges információkhoz.

211/I. §⁶⁰ (1) Ha a befektetési vállalkozás felelős azért, hogy a 211/E–211/F. §-ban és a 211/H. §-ban foglaltak nem teljesülnek, akkor a Felügyelet a 211/D. § figyelembevételével határozatban kötelezi arra, hogy az érintett értékpapírosítási pozícióhoz határozott időtartamon, de legfeljebb hat hónapon keresztül a VI. fejezettől eltérő – legalább 250%, de legfeljebb 1250%-os – kockázati súlyt rendeljen azzal, hogy a határozott időtartam lejárata előtt a Felügyelet köteles a határozat alapjául szolgáló tényállást felülvizsgálni és a rendelkezések ismételt megsértése esetén ezen kockázati súly mértékét a Felügyelet fokozatosan emelheti.

(2) A Felügyelet honlapján közzéteszi:

a) a 211/A–211/H. §-nak való megfelelés vizsgálata céljából elfogadott általános kritériumait és módszereit;

b) a felügyeleti ellenőrzés eredményeinek összefoglalását, és

c) 2011. december 31-gyel kezdődően évente a 211/A–211/H. § szabályainak be nem tartása miatt alkalmazott intézkedéseinek leírását.

VI. Fejezet

ÉRTÉKPAPÍROSÍTÁS

212. § (1)⁶¹ Ha az eszközátruházó befektetési vállalkozástól az értékpapírosított kitettségeihez tartozó jelentős hitelkockázat kerül átruházásra, akkor

a) hagyományos értékpapírosítás esetén nem kell figyelembe vennie a kockázattal súlyozott kitettség érték és várható veszteség érték számítása során azokat a kitettségeket, amelyeket értékpapírosított, és

b) szintetikus értékpapírosítás esetén az értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettség értékét és várható veszteség értékét az e rendeletben meghatározottak szerint számítja ki.

(1a)⁶² Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás az érintett értékpapírosított kitettségek esetében nem tesz eleget a 211/A–211/I. §-ban foglalt követelményeknek.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásakor az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak az értékpapírosításba bevonható pozíciókra kell kockázattal súlyozott kitettség értéket számítania.

(3) Ha az eszközátruházó befektetési vállalkozás az (1) bekezdés szerinti jelentős hitelkockázatot nem ruházza át, akkor az érintett értékpapírosításban szereplő pozícióira kockázattal súlyozott kitettség értéket nem kell számítania azzal, hogy a pozíciók alapjául szolgáló kitettségeket úgy kell kezelni, hogy azok nincsenek értékpapírosítva.

213. § (1) Ha az értékpapírosítási ügyletben különböző ügyletrész-sorozatokkal szembeni kitettség található, akkor minden egyes ügyletrész-sorozattal szembeni kitettséget külön értékpapírosítási pozícióként kell kezelni.

(2) Értékpapírosítási pozíciónak tekintendő az olyan értékpapírosítási ügyletből eredő kitettség is, amely származtatott kamatlábszerződésből vagy devizaügyletből ered.

(3) Értékpapírosítási pozíció esetén a hitelkockázati fedezetet nyújtót úgy kell kezelni, hogy az értékpapírosítási pozícióval ő rendelkezik. Ha az értékpapírosítási pozíció elismert hitelkockázati fedezet, akkor a pozícióra a 116. §-ban foglaltak alkalmazhatóak.

214. § (1)⁶³ A szponzor befektetési vállalkozás, az olyan eszközátruházó befektetési vállalkozás, amely az értékpapírosított kitettség kockázattal súlyozott kitettség értékét a 212. § szerint számítja ki vagy a kereskedési könyvben nyilvántartott kitettséget ruházott át különleges célú gazdasági egységre, amelynek következtében az érintett kitettséget nem kell figyelembe vennie a kockázattal súlyozott kitettség érték és várható veszteség érték számítása során, a szerződésben rögzített kötelezettségeit meghaladóan nem adhat támogatást az értékpapírosításhoz az értékpapírosítási pozícióval rendelkező (befektető) potenciális vagy tényleges veszteségeinek csökkentése érdekében.

(2) Ha az eszközátruházó és a szponzor befektetési vállalkozás nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek, akkor

a) valamennyi értékpapírosított kitettségére legalább annyi tőkével kell rendelkeznie, mint amennyit értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségre kell számítani, és

b) nyilvánosságra kell hoznia a szerződésen kívüli támogatás tényét és ennek tőkére gyakorolt hatását.

Hagyományos értékpapírosítás

215. §⁶⁴ (1) Hagyományos értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozásnak az értékpapírosított kitettségeire nem kell meghatároznia a kockázattal súlyozott kitettség értékét és a várható veszteség értékét, ha

a) az értékpapírosított kitettségekhez tartozó jelentős hitelkockázatot harmadik félre ruházta át, vagy

b) az értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás 1250%-os kockázati súlyt rendel az értékpapírosításba bevont minden értékpapírosítási pozícióra, vagy ezen értékpapírosítási pozíció kitettség értékét a Bszt. 2. mellékletének megfelelően levonja a szavatoló tőkéjéből.

(2) Ha a Felügyelet – a (4) és (5) bekezdésben meghatározottak szerint – másként nem határoz, a következő esetekben kell az értékpapírosított kitettségekhez tartozó jelentős hitelezési kockázatot átruházottnak tekinteni:

a) az értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás által megtartott köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettség értéke nem haladja meg az érintett értékpapírosításban meglévő összes köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettség értékének 50%-át;

b) ha egy adott értékpapírosításban nincsen köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíció és az értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás igazolni tudja, hogy azon értékpapírosítási pozíciók kitettség értéke, amelyekhez 1250%-os kockázati súlyt rendelne, vagy amelyek kitettség értékét levonná a szavatoló tőkéből, jelentősen meghaladja az értékpapírosított kitettség várható veszteségét, és a kezdeményező befektetési vállalkozás nem rendelkezik azon értékpapírosítási pozíciók kitettség értékének több mint 20%-ával, amelyek a szavatoló tőkéből levonandók, vagy amelyekhez 1250%-os kockázati súlyt rendelne.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában köztes (mezzanine) értékpapírosítási pozíció minden olyan értékpapírosítási pozíció, amelyre 1250%-nál kisebb kockázati súly alkalmazandó, és amely az érintett értékpapírosításban a legmagasabb rangú pozíciónál, valamint minden olyan értékpapírosítási pozíciónál alacsonyabb rangú, amelyhez a sztenderd módszer szerint 1. hitelminősítési besorolás, vagy a belső minősítésen alapuló módszer szerint 1. vagy 2. hitelminősítési besorolás alkalmazandó.

(4) A Felügyelet határozatban megállapíthatja, hogy az értékpapírosított kitettségekhez tartozó jelentős hitelezési kockázat átruházottnak tekintendő, ha meggyőződött arról, hogy

a) a befektetési vállalkozás szabályzatokat és módszereket működtet annak biztosítására, hogy az értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás által az értékpapírosítással elért tőkekövetelmény csökkenést indokolja a hitelkockázat arányos átruházása, és

b) az értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás igazolni tudja, hogy a hitelkockázat átruházása a befektetési vállalkozás belső kockázatkezelése és belső tőke-allokációja céljából is elismert.

(5) A (2) bekezdés nem alkalmazható, ha a Felügyelet határozatban megállapítja, hogy a hitelezési kockázat harmadik félre történő arányos átruházása nem indokolja az értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozásnál a kockázattal súlyozott kitettség érték lehetséges csökkentését.

(6) Az (1)–(4) bekezdésben foglaltakon kívül annak érdekében, hogy a hagyományos értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozásnak az értékpapírosított kitettségeire ne kelljen meghatároznia a kockázattal súlyozott kitettség értéket és a várható veszteség értéket, a következő feltételeknek is teljesülnie kell:

a) az értékpapírosítás dokumentációja megfelel az ügylet gazdasági tartalmának,

b) az értékpapírosított kitettségek jogilag elkülönülnek az eszközátruházó befektetési vállalkozástól és hitelezőitől (ideértve a csőd- és a felszámolási eljárást is) és ezt jogi szakvélemény is alátámasztja,

c) az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak sem közvetlen, sem közvetett ellenőrzése nincs az értékpapírosítási ügylet alapjául szolgáló, átruházott kitettségek felett, ide nem értve az adósságszolgálattal kapcsolatos beszedési jogokat vagy kötelezettségeket,

d) a maradék pozícióra vonatkozó visszavásárlási jog kikötése esetén annak gyakorlásáról az eszközátruházó befektetési vállalkozás saját mérlegelési jogkörében dönthet,

e) a maradék pozícióra vonatkozó visszavásárlási jog kizárólag akkor gyakorolható, ha az értékpapírosított kitettségek eredeti értékének legfeljebb 10%-ára kell már csak fizetést teljesíteni,

f) a maradék pozícióra vonatkozó visszavásárlási jog nem teheti lehetővé veszteségek hitelminőség javítási pozíciókra vagy a befektetők által tartott más pozíciókra történő allokálásának elkerülését, és nem célja a hitelminőség javítása, és

g) az értékpapírosítási ügyletre vonatkozó dokumentáció nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely

ga) a lejárat előtti visszafizetés esetét kivéve az eszközátruházó befektetési vállalkozástól megköveteli az értékpapírosítás pozíciójának javítását, ideértve az alapul szolgáló kitettségek megváltoztatását vagy a befektetők részére történő fizetendő hozam növelését az értékpapírosított kitettségek hitelminőségének romlása esetén, vagy

gb) az értékpapírosításhoz kapcsolódó pozíciók birtokosai (befektetők) részére fizetendő hozamot az alapul szolgáló kitettségek halmazának (pooljának) hitelminőségében bekövetkezett romlás esetén növeli.

(7) A (6) bekezdés c) pontjának alkalmazásában ellenőrzésnek minősül, ha az eszközátruházó befektetési vállalkozás:

a) az átruházott kitettségeket nyereség realizálása érdekében a különleges célú gazdasági egységtől visszavásárolhatja, vagy

b) köteles visszavenni az átruházott kockázatot.

Szintetikus értékpapírosítás

216. §⁶⁵ (1) Szintetikus értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás az értékpapírosított kitettségeihez tartozó kockázattal súlyozott kitettség értéket és várható veszteség értéket a 217–219. § szerint számíthatja ki, ha

a) jelentős hitelkockázatot ruház át harmadik félre hitelkockázati fedezet alkalmazása mellett, vagy

b) az értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás 1250%-os kockázati súlyt rendel az értékpapírosításba bevont minden értékpapírosítási pozícióra vagy ezen értékpapírosítási pozíció kitettség értékét a Bszt. 2. mellékletének megfelelően levonja a szavatoló tőkéjéből.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a jelentős hitelezési kockázat átruházásának megállapításához a 215. § (2)–(5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon kívül annak érdekében, hogy a szintetikus értékpapírosítást kezdeményező befektetési vállalkozás az értékpapírosított kitettségeihez tartozó kockázattal súlyozott kitettség értéket és várható veszteség értéket a 217–219. § szerint számítsa ki, a következő feltételeknek is teljesülnie kell:

a) az értékpapírosítás dokumentációja megfelel az ügylet gazdasági tartalmának,

b) a hitelkockázat átruházását biztosító hitelkockázati fedezet megfelel a IV. Fejezetben rögzített elismerhetőségi feltételeknek azzal, hogy a hitelkockázati fedezet nyújtója nem lehet különleges célú gazdasági egység,

c) a hitelkockázat átruházási szerződés nem tartalmaz olyan feltételt, amelyik

ca) küszöbértékeket határoz meg, amelyek értékét el nem érő veszteséget okozó hitelesemények előfordulása nem váltja ki a szintetikus értékpapírosítást szolgáló hitelkockázati fedezet érvényesítését,

cb) lehetővé teszi a szintetikus értékpapírosítást szolgáló hitelkockázati fedezetet nyújtó számára a fedezet felmondását az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségének romlásakor,

cc) az eszközátruházó befektetési vállalkozástól megköveteli az értékpapírosítás pozícióinak javítását, ide nem értve a lejárat előtti visszafizetést, és

cd) alapján az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak a szintetikus értékpapírosítást szolgáló hitelkockázati fedezethez kapcsolódó költségeit vagy az értékpapírosítási pozíciók birtokosai részére fizetendő hozamot növeli az alapul szolgáló kitettségek halmazának (pooljának) hitelminőségében bekövetkező romlása esetén, és

d) a szintetikus értékpapírosítást szolgáló hitelkockázati fedezet – jogi szakvéleménnyel alátámasztva – valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető.

217. § (1) A 216. §-ban meghatározott feltételek teljesülése esetén az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak az értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettség értékének kiszámításakor – a 219. §-ban foglaltakra is figyelemmel – a II. és III. Fejezetben foglaltak helyett a 16–33. §-ban vagy 223–245. §-ban meghatározott módszereket kell alkalmaznia.

(2) A kockázattal súlyozott kitettség érték belső minősítésen alapuló módszerrel történő számítása esetén a 216. §-ban meghatározott feltételeknek eleget tevő értékpapírosított kitettség várható veszteség értéke nulla.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak az értékpapírosított kitettségek teljes halmazára (pooljára) vonatkoznak.

218. § (1) A 219. §-ra is figyelemmel, az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak a kockázattal súlyozott kitettség értéket az értékpapírosítás összes ügyletrész-sorozatára a 16–33. §-ban vagy 223–245. §-ban meghatározott módszer szerint kell kiszámítania, ideértve a hitelkockázat-mérséklés elismerésének feltételeit is.

(2) Ha egy ügyletrész-sorozatot előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet alkalmazásával ruháznak át harmadik félre, akkor az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak a kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításakor a harmadik fél kockázati súlyát kell figyelembe vennie az adott ügyletrész-sorozat esetén.

219. § (1) A kockázattal súlyozott kitettség érték számításakor figyelembe kell venni az ügyletrész-sorozat hitelkockázati fedezete és az értékpapírosított kitettségek lejárati eltérését.

(2) A kockázattal súlyozott kitettség érték számításakor az értékpapírosított kitettségek lejárata az értékpapírosítás alapjául szolgáló leghosszabb lejáratú kitettség lejárata, de legfeljebb öt év.

(3) A hitelkockázati fedezet lejáratát a II. és III. Fejezetben foglaltak szerint kell meghatározni.

(4) Az eszközátruházó befektetési vállalkozásnak a kockázattal súlyozott kitettség érték számításakor az ügyletrész-sorozatra vonatkozó minden olyan lejárati eltérést figyelmen kívül kell hagynia, amelyekre a 16–33. §-ban vagy 225–247. §-ban meghatározottak szerint 1250%-os kockázati súlyt rendel. A fennmaradó ügyletrész-sorozatoknál a lejárati eltéréseket az e rendeletben foglaltak figyelembevételével az 5. mellékletben meghatározott képlet alapján kell kiszámítani.

Külső hitelminősítés

220. § (1) Értékpapírosítási pozíció kockázati súlyának meghatározására külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése akkor alkalmazható, ha a Felügyelet a külső hitelminősítő szervezetet az értékpapírosítási pozíció hitelminősítése szempontjából elismeri.

(2) Az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásához az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésének – a II. és III. Fejezetben foglaltakon túl – a következő feltételeket is teljesítenie kell:

a) nincs lejárati eltérés a hitelminősítés során figyelembe vett fizetési mód és azon fizetési mód között, amelyre az adott értékpapírosítási pozíciót létrehozó szerződés alapján a tőkekövetelményt számító befektetési vállalkozás jogosult,

b) a hitelminősítés a piac számára nyilvánosan elérhető, és azt a külső hitelminősítő szervezet minősítési kategóriák közötti elmozdulási arányokat mutató migrációs mátrixa tartalmazza,

c)⁶⁶ strukturált finanszírozási eszközökkel kapcsolatos hitelminősítés esetében a külső hitelminősítő szervezet nyilvánosságra hozza, hogy az értékpapírosított kitettségek teljesítése hogyan befolyásolja a hitelminősítést,

d)⁶⁷ a hitelminősítés sem részben sem egészben nem alapulhat a befektetési vállalkozás előre nem rendelkezésre bocsátott támogatásán.

(3) Értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásához az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése elismerhetőségének további feltétele, hogy a külső hitelminősítő szervezet az értékpapírosítás terén is megfeleljen a hitelesség és piaci elfogadás követelményének.

(4)⁶⁸ Ha a hitelminősítés részben vagy egészben a befektetési vállalkozás előre nem rendelkezésre bocsátott fedezet nyújtásán alapul az értékpapírosítási pozíciót nem minősített pozíciónak kell tekinteni kockázattal súlyozott kitettség érték kiszámításakor.

221. § (1) A befektetési vállalkozásnak az alkalmazott, elismert külső hitelminősítő szervezet által készített hitelminősítéseket az értékpapírosítási pozícióira vonatkozóan folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia.

(2) A befektetési vállalkozás nem alkalmazhatja egy elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítését egy ügyletrész-sorozatban levő pozíciókra és egy másik elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítését egy másik ügyletrész-sorozatban levő pozíciókra ugyanabban, az elsőként említett külső hitelminősítő szervezet által minősített vagy nem minősített struktúrában.

(3) Ha az elismert hitelkockázati fedezetet közvetlenül egy különleges célú gazdasági egység számára nyújtják, és ezt a fedezetet az elismert külső hitelminősítő szervezet az értékpapírosítási pozíció hitelminősítésekor figyelembe veszi, akkor az ennek figyelembevételével meghatározott hitelminősítéshez tartozó kockázati súly alkalmazható. Ha a hitelminősítéskor figyelembe vett hitelkockázati fedezet nem elismert vagy a hitelkockázati fedezetet nem a különleges célú gazdasági egység számára nyújtják, de közvetlenül az értékpapírosítási pozícióhoz kapcsolódik, akkor a hitelminősítést a kockázati súlyozáshoz nem lehet alkalmazni.

222. § (1) A Felügyeletnek az elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítésének hitelminősítési besoroláshoz történő rendelésekor a figyelembe kell vennie a kockázatnak az egyes hitelminősítésekben kifejezett besorolási fokozatai közötti eltéréseket, amelynek legalább a nemteljesítési valószínűséget, a nemteljesítéskori veszteségrátát és a hitelminősítés tartalmát kell kifejeznie.

(2) A Felügyelet a hitelminősítési besorolások meghatározásakor az azonos kockázati súlyozású pozíciókat azonos mértékű kockázati szinthez rendeli.

Az értékpapírosítási pozíció kitettség értéke

223. § (1) Ha a befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség értéket a II. Fejezet szerint számítja ki, akkor a mérlegen belüli értékpapírosítási pozícióhoz tartozó kitettség értéke a mérleg szerinti érték.

(2) Ha a befektetési vállalkozás a kockázattal súlyozott kitettség értéket a III. Fejezet számítja ki, akkor a mérlegen belüli értékpapírosítási pozícióhoz tartozó kitettség értéke az értékvesztés elszámolása és kockázati céltartalék képzése előtti bruttó érték.

(3) Mérlegen kívüli tétel esetén a kitettség értéke a mérlegen kívüli tétel értékének és az e Fejezet szerinti ügyletkockázati súlynak a szorzata azzal, hogy ha e rendelet másként nem rendelkezik, az ügyletkockázati súly 100%.

224. § A 223. §-ban foglaltaktól eltérően a származtatott ügyletből származó értékpapírosítási pozíció kitettség értékét a partnerkockázatról szóló kormányrendelet szerint kell megállapítani.

225. § Ha az értékpapírosítási pozíciónak van előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezete, akkor a pozíció kitettség értéket a IV. Fejezetben foglaltaknak megfelelően módosítani lehet az e Fejezetben meghatározott eltérésekkel.

Egymást átfedő pozíciók

226. §⁶⁹ (1) Ha egy értékpapírosítási ügylet egymást átfedő pozícióval rendelkezik, akkor a kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásakor az átfedés mértékéig csak azt a pozíciót vagy pozíciórészt kell figyelembe venni, amelyikhez nagyobb kockázattal súlyozott kitettség érték tartozik.

(2) A befektetési vállalkozás a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíció egyedi kockázati tőkekövetelményével történő átfedést is figyelembe vehet, amennyiben ki tudja számítani és össze tudja hasonlítani az adott pozíciókra vonatkozó tőkekövetelményeket.

(3) Ha a befektetési vállalkozás az ABCP programhoz kapcsolódó pozícióra a Felügyelet engedélyével a 220. § (4) bekezdését alkalmazza, akkor a befektetési vállalkozás a pozíció kockázattal súlyozott kitettség értékének kiszámításához a likviditási hitelkerethez rendelt kockázati súlyt is alkalmazhatja, amennyiben a likviditási hitelkeret egyenrangúnak (pari passu) minősül az ABCP programmal, azok egymást átfedő pozíciót alkotnak, és a likviditási hitelkeret 100%-ban fedezi az ABCP programot.

(4) E § alkalmazásában az átfedés alatt azt kell érteni, hogy a pozíciók részben vagy egészben ugyanazon kockázattal szembeni kitettségből származnak.

BELSŐ MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ MÓDSZER

227. § (1) A kockázattal súlyozott kitettség értéket belső minősítésen alapuló módszerrel számító befektetési vállalkozásnak

a) a minősítésen alapuló módszert kell alkalmaznia a minősített pozíciók, vagy olyan értékpapírosítási pozíciók esetén, amelyeknél lehetőség van a származtatott minősítés alkalmazására,

b) a felügyeleti képlet módszert kell alkalmaznia a nem minősített pozíciók esetén, kivéve, ha a Felügyelet engedélyével a belső értékelési módszert alkalmazhatja az ABCP programban nem minősített pozíciója esetén.

(2) Az eszközátruházó befektetési vállalkozáson vagy a szponzor hitelintézeten kívüli befektetési vállalkozás a Felügyelet engedélyével alkalmazhatja a felügyeleti képlet módszert.

(3) Ha

a) az eszközátruházó befektetési vállalkozás vagy szponzor hitelintézet nem tudja kiszámítani a KIRB értéket, és nem alkalmazhatja az ABCP programhoz kapcsolódó pozíciók esetén a belső értékelési módszert,

b) az a) ponton kívüli befektetési vállalkozás nem kapott engedélyt a felügyeleti képlet módszere, és az ABCP programhoz kapcsolódó pozíciók esetén a belső értékelési módszer alkalmazására,

akkor az olyan, nem minősített pozícióra, amely esetén nincs lehetőség a származtatott minősítés alkalmazására, 1 250%-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

228. § A befektetési vállalkozás a nem minősített pozíciókhoz azon minősített pozíciókhoz (a továbbiakban: referencia-pozíció) tartozó hitelminősítéssel egyenértékű származtatott hitelminősítést alkalmazhat, amely pozíciók az adott értékpapírosítási pozícióhoz képest alárendeltek és az adott pozícióhoz viszonyított alárendelt pozíciók sorrendjében a legelső helyen állnak, ha

a) a referencia-pozíciók a nem minősített értékpapírosítási pozíciókhoz képest minden tekintetben alárendeltek,

b) a referencia-pozíciók lejárata nem rövidebb, mint az adott nem minősített pozíciók lejárata, és

c) a származtatott minősítéseket rendszeresen felülvizsgálja a befektetési vállalkozás annak érdekében, hogy azok visszatükrözzék a referencia-pozíciók hitelminősítésében bekövetkező változásokat.

229. § A Felügyelet engedélyével a befektetési vállalkozás a 230–232. §-ban meghatározott követelmények teljesülése esetén az ABCP programban levő nem minősített pozícióhoz a 233. § szerinti származtatott minősítést alkalmazhat.

230. § (1) Az ABCP program keretében kibocsátott kereskedelmi értékpapírokban levő pozícióknak elismert külső hitelminősítő szervezet által minősített pozícióknak kell lenniük.

(2) A befektetési vállalkozás pozícióra vonatkozó belső minősítésének legalább egy elismert külső hitelminősítő szervezet nyilvánosan hozzáférhető értékelési módszereit kell tükröznie az értékpapírosított kitettségek fedezete mellett kibocsátott értékpapírok minősítésére vonatkozóan.

(3) A (2) bekezdés szerinti belső értékelési módszertan alapelveinek meg kell felelnie azoknak az elismert külső hitelminősítő szervezetek módszertani alapelveinek, amelyek az ABCP program keretében kibocsátott kereskedelmi értékpapírok hitelminősítését végezték. A pozíció minősítésének meghatározásánál alkalmazott mennyiségi elemeknek – így különösen a stressz-tényezőknek – az adott elismert külső hitelminősítő szervezet minősítési módszertanában alkalmazott következetesség elvének is meg kell felelniük.

(4) A belső értékelésen alapuló módszer kialakításakor a befektetési vállalkozásnak figyelembe kell vennie az ABCP program kereskedelmi értékpapírjait minősítő elismert külső hitelminősítő szervezetek által nyilvánosságra hozott vonatkozó minősítési módszereket, amelyet a befektetési vállalkozásnak nyilván kell tartania, és a 231. § szerint rendszeresen felül kell vizsgálnia.

(5) A befektetési vállalkozásnak a belső értékelésen alapuló módszertanában hitelminősítési kategóriákat kell kialakítania, amelyeket dokumentált módon meg kell feleltetnie az elismert külső hitelminősítő szervezetek által meghatározott hitelminősítési kategóriáknak.

(6) A befektetési vállalkozásnak a belső értékelésen alapuló módszer alkalmazását integrálnia kell a kockázatkezelési folyamatokba, ideértve a döntéshozatali, a vezetői információs és a tőkeallokációs folyamatokat is.

(7) A Felügyelet engedélyével el lehet tekinteni a külső hitelminősítő szervezet minősítési módszertanának beépítésére vonatkozó követelménytől, ha az adott értékpapírosítás sajátosságából – így különösen annak egyedi szerkezetéből – adódóan nem áll rendelkezésre nyilvánosan hozzáférhető külső hitelminősítő szervezet minősítési módszertana.

231. § (1) A befektetési vállalkozás könyvvizsgálójának, elismert külső hitelminősítő szervezetnek vagy a befektetési vállalkozás belső ellenőrzési vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó szervezeti egységének rendszeresen – legalább évente – felül kell vizsgálnia a belső minősítési folyamatokat, és a befektetési vállalkozás ABCP programban lévő pozíciókra vonatkozó hitelminősítéseit.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálatot a befektetési vállalkozás belső ellenőrzési vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó szervezeti egysége végzi, akkor a szervezeti egységnek függetlennek kell lennie az ABCP program üzletágtól, és nem állhat kapcsolatban az ügyféllel.

232. § (1) A befektetési vállalkozásnak folyamatosan értékelnie kell a belső értékelési módszere eredményét, és módosítania kell a módszertant, ha a kitettségek teljesítménye rendszeresen eltér a belső minősítések által jelzettektől.

(2) Az ABCP program kockázatvállalási feltételeit a befektetési vállalkozásnak a hitelezési és befektetési szabályzatában kell rögzítenie.

(3) Egy eszköz megvásárlásával kapcsolatos döntés során az ABCP programnak figyelembe kell vennie

a) a megvásárlandó eszköz típusát,

b) a likviditási hitelkeretekből és hitelminőség javításból keletkező kitettségek típusát és pénzbeli értékét,

c) a veszteségek megoszlását,

d) az átruházott eszközök jogi és gazdasági elválasztását az eszközöket átruházó személytől.

(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározottakon túl el kell végezni az eszközt eladó kockázatvállalási feltételeinek, fizetési képességének és beszedési folyamatainak felülvizsgálatát, továbbá a következők elemzését is:

a) múltbeli és várható pénzügyi teljesítmény,

b) aktuális piaci pozíció,

c) jövőben várható versenyképesség,

d) tőkeszerkezet,

e) pénzáramlás,

f) kamatfedezet,

g) adósságminősítés.

(5) Az ABCP program kockázatvállalási feltételeinek tartalmaznia kell minimális eszköz-elismerhetőségi követelményeket, amelyek

a) kizárják a késedelemben levő vagy az olyan eszközök megvásárlását, amelyeknél nemteljesítés van,

b) korlátozzák az egy ügyfélre, földrajzi területre vonatkozó koncentrációt, és

c) korlátozzák a beszerzendő eszközök futamidejét.

(6) Az ABCP programnak olyan beszedési szabályzatokkal és folyamatokkal kell rendelkeznie, amelyek figyelembe veszik a működését és a hitelminőségét. Az ABCP programnak különböző módszerekkel csökkentenie kell az eladó kockázatait, ideértve az aktuális hitelminőségen alapuló olyan feltételeket, amelyek kizárják a tőke többszörös számbavételét.

(7) Az ABCP program keretében megvásárolandó eszközök halmazára (pooljára) vonatkozó összesített veszteségbecslésnek figyelembe kell vennie az összes lehetséges kockázatot, így különösen a hitelkockázatot és a felhígulási kockázatot. Ha az eladó által biztosított hitelminőség javítás mértéke kizárólag a hitellel kapcsolatos veszteségre vonatkozik, külön tartalékot kell képezni a felhígulási kockázatra, ha ez a kockázat a kitettségek adott halmaza (poolja) esetén jelentős. Ezen túl a szükséges hitelminőség javítási szint meghatározásakor az ABCP programnak több éves múltbeli adatokat kell áttekintenie, ideértve a veszteségeket, a késedelmeket, a behajthatóságot és a követelések megtérülési idejét.

(8) Az ABCP programnak az eszközök megvásárlására – az alapul szolgáló portfólió lehetséges hitelminőség-romlásának mérséklése érdekében – feltételeket kell előírnia.

233. § A befektetési vállalkozásnak a nem minősített pozícióit a 230. § (5) bekezdés szerinti minősítési kategóriák egyikébe kell besorolnia (származtatott minősítés). Ha ez a származtatott minősítés az értékpapírosítási ügylet végrehajtásakor a 6. melléklet 1. táblázata szerint legalább 8-as hitelminősítési besorolásnak feleltethető meg, akkor a pozíció kockázattal súlyozott kitettség értékének meghatározásakor olyan hitelminősítésnek kell tekinteni, mint egy elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése.

Maximális kockázattal súlyozott kitettség érték

234. § (1) Ha a befektetési vállalkozás meg tudja határozni a KIRB értékét, akkor az értékpapírosítási pozícióra vonatkozóan kiszámított kockázattal súlyozott kitettség érték felső korlátja – a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel – e rendelet alapján a kockázattal súlyozott kitettség érték 8%-ának megfelelő tőkekövetelményt eredményező érték és a hozzá kapcsolódó várható veszteség összege, amelyet úgy kell meghatározni, hogy a kitettségeket nem értékpapírosították, és azokat a befektetési vállalkozás számviteli mérlege tartalmazza.

A rendeletet az 537/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet 82. § i) pontja hatályon kívül helyezte 2014. január 1. napjával.

Az 1. § (2) bekezdés 19. pontja a 345/2013. (IX. 30.) Korm. rendelet 54. §-ával megállapított szöveg.

Az 1. § (2) bekezdés 61. pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 29. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

⁴

Az 1. § (2) bekezdés 62. pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 29. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

⁵

Az 1. § (2) bekezdés 66. pontja a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 59. §-ával megállapított szöveg.

⁶

Az 1. § (2) bekezdés 80a. pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 29. § (2) bekezdése iktatta be.

⁷

Az 1. § (2) bekezdés 80b. pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 29. § (2) bekezdése iktatta be.

⁸

A 3. § (5) bekezdés a) pontja a 202/2013. (VI. 14.) Korm. rendelet 7. §-ával megállapított szöveg.

⁹

Az 5. § (1) bekezdése a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

¹⁰

Az 5. § (6) bekezdése a 297/2013. (VII. 29.) Korm. rendelet 50. §-ával megállapított szöveg.

¹¹

Az 5. § (7) bekezdését a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2) bekezdése iktatta be.

¹²

A 12. § (5) bekezdés a) pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 41. §-a szerint módosított szöveg.

¹³

A 12. § (6) bekezdés a) pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 41. §-a szerint módosított szöveg.

¹⁴

A 15. § (4) bekezdés a) pontja a 182/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet 651. §-a, a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 41. §-a szerint módosított szöveg.

¹⁵

A 17. §-t követő 6. és 7. táblázatot a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 42. §-a hatályon kívül helyezte.

¹⁶

A 17. § (1) bekezdése a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 31. §-ával megállapított szöveg.

¹⁷

A 22. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 91. § b) pontja hatályon kívül helyezte.

¹⁸

A 43. § (1) bekezdés d) pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 41. §-a szerint módosított szöveg.

¹⁹

A 43. § (1) bekezdés e) pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 41. §-a szerint módosított szöveg.

²⁰

A 43. § (1) bekezdés f) pontja a 202/2013. (VI. 14.) Korm. rendelet 8. §-ával megállapított szöveg.

²¹

Az 56. § (1) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 60. §-ával megállapított szöveg.

²²

A 65. § (1) bekezdés c) pontja a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 61. §-ával megállapított szöveg.

²³

A 67. § (5) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 62. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

²⁴

A 67. § (12) bekezdés nyitó szövegrésze a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 62. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

²⁵

A 71. § (9) bekezdését a 345/2013. (IX. 30.) Korm. rendelet 55. §-a hatályon kívül helyezte.

²⁶

A 92. § (9) bekezdését a 246. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte azzal, hogy az abban foglaltakat a 2012. december 31-ig kérelmezett engedélyezési eljárás során a befektetési vállalkozás kérelmére alkalmazni lehet.

²⁷

A 93. § (6) bekezdését a 246. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte azzal, hogy az abban foglaltakat a 2012. december 31-ig kérelmezett engedélyezési eljárás során a befektetési vállalkozás kérelmére alkalmazni lehet.

²⁸

A 96. § (5) bekezdését a 246. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte azzal, hogy az abban foglaltakat a 2012. december 31-ig kérelmezett engedélyezési eljárás során a befektetési vállalkozás kérelmére alkalmazni lehet.

²⁹

A 99. § (3) bekezdését a 246. § (3) bekezdése hatályon kívül helyezte azzal, hogy az abban foglaltakat a 2012. december 31-ig kérelmezett engedélyezési eljárás során a befektetési vállalkozás kérelmére alkalmazni lehet.

³⁰

A 100. § (1) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 63. §-ával megállapított szöveg.

³¹

A 138. § (2) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 64. §-ával megállapított szöveg.

³²

A 142. § (1) bekezdés nyitó szövegrésze a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 65. §-ával megállapított szöveg.

³³

A 155. § (1) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 66. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

³⁴

A 155. § (1a) bekezdését a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 66. § (2) bekezdése iktatta be.

³⁵

A 156. § (2) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 67. §-ával megállapított szöveg.

³⁶

A 170. § (2a) bekezdését a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 68. §-a iktatta be.

³⁷

A 171. § (1) bekezdése a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 41. §-a szerint módosított szöveg.

³⁸

A 171. § (3) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 69. §-ával megállapított szöveg.

³⁹

A 176. § (1) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 70. §-ával megállapított szöveg.

⁴⁰

A 176. § (2) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 70. §-ával megállapított szöveg.

⁴¹

A 177. § (3) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 71. §-ával megállapított szöveg.

⁴²

A 184. § (1) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 72. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

⁴³

A 184. § (1a) bekezdését a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 72. § (2) bekezdése iktatta be.

⁴⁴

A 184. § (7) bekezdése a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 32. §-ával megállapított szöveg.

⁴⁵

A 190. § (5) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 73. §-ával megállapított szöveg.

⁴⁶

A 193. § (1) bekezdése a 182/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet 652. §-a szerint módosított szöveg. E módosító rendelet 687. § (1) bekezdése alapján a rendelkezést a 2009. október 1. napját követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

⁴⁷

A 209. § a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 33. §-ával megállapított szöveg.

⁴⁸

A 210. § (1) bekezdés e) pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 34. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

⁴⁹

A 210. § (1) bekezdés f) pontja a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 34. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

⁵⁰

A 210. § (3) bekezdése a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 34. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

⁵¹

A 211. § a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 35. §-ával megállapított szöveg.

⁵²

A 211/A. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 74. §-a iktatta be.

⁵³

A 211/B. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 75. §-a iktatta be, szövege a 202/2013. (VI. 14.) Korm. rendelet 9. §-ával megállapított szöveg.

⁵⁴

A 211/C. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 76. §-a iktatta be.

⁵⁵

A 211/D. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 77. §-a iktatta be.

⁵⁶

A 211/E. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 78. §-a iktatta be.

⁵⁷

A 211/F. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 79. §-a iktatta be.

⁵⁸

A 211/G. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 80. §-a iktatta be.

⁵⁹

A 211/H. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 81. §-a iktatta be.

⁶⁰

A 211/I. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 82. §-a iktatta be.

⁶¹

A 212. § (1) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 83. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

⁶²

A 212. § (1a) bekezdését a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 83. § (2) bekezdése iktatta be.

⁶³

A 214. § (1) bekezdése a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 36. §-ával megállapított szöveg.

⁶⁴

A 215. § a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 84. §-ával megállapított szöveg.

⁶⁵

A 216. § a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 85. §-ával megállapított szöveg.

⁶⁶

A 220. § (2) bekezdés c) pontját a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 86. § (1) bekezdése iktatta be.

⁶⁷

A 220. § (2) bekezdés d) pontját a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 86. § (1) bekezdése iktatta be.

⁶⁸

A 220. § (4) bekezdését a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 86. § (2) bekezdése iktatta be.

⁶⁹

A 226. § a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 37. §-ával megállapított szöveg.

⁷⁰

A 235. § (1) bekezdése a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 38. §-ával megállapított szöveg.

⁷¹

A 236. § (1) bekezdése a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 39. §-ával megállapított szöveg.

⁷²

A 237. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 91. § b) pontja hatályon kívül helyezte.

⁷³

A 247. § (1) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 87. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

⁷⁴

A 247. § (5) bekezdése a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 87. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

⁷⁵

A 248/A. §-t a 349/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet 88. §-a iktatta be.

⁷⁶

A hatálybalépés napja: 2011. január 1.

⁷⁷

A hatálybalépés napja: 2011. január 1.

⁷⁸

A 249. § a 202/2013. (VI. 14.) Korm. rendelet 10. §-ával megállapított szöveg.

⁷⁹

A 6. melléklet a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 40. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

⁸⁰

A 7. mellékletet a 348/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 40. § (2) bekezdése iktatta be.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek