KÜ BH 2008/316
KÜ BH 2008/316
2008.11.01.
A kártalanítási igény nem zárható ki, ha nincs természeti táj megjelölése és megakadályozása érdekében előírt korlátozás vagy tilalom (1996. évi LIII. tv. 72. §, 37. §).
A felperes 2005. április 15-én 226 041 828 forint kártalanítási igényt jelentett be a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez egyes K. Község határban található erdőrészletekre vonatkozó erdészeti üzemtervi előírásokból adódóan az elpusztult, megsemmisült faanyagból, valamint a lábon álló faanyag minőségi romlásából származó értékvesztésre, továbbá 1997–2004-ig az éves erdőgazdálkodási tervekre megadott természetvédelmi szakhatósági állásfoglalásokból eredően a fakitermelési lehetőségekből törölt erdőrészletek, facsoportok értékvesztésére, illetve a lábonálló állományoknál az időbeni korlátozás miatt kitermelhető faáru értékvesztésére a korlátozás miatti többszöri anyagmozgatás költségeire alapítottan.
Az elsőfokú hatóság a felperes hiánypótlásra szólította fel, majd kártalanítási igényét határozatában elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. február 24-ei határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és kártalanítási igénye jogalapjának megállapítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletét a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 72. § (1) bekezdése, 72. § (2) bekezdésére a) pontjára, 37. § (3) bekezdésére, 78. § (1) bekezdésére, továbbá az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (Evtv.) 26. §-ára alapozta. Álláspontja szerint különbséget kell tenni egyrészről a kötelezést, tilalmat megállapító határozatok, másrészről a tevékenység gyakorlásának feltételeit meghatározó engedélyek és szakhatósági állásfoglalások között. Kártalanítási lehetőség csak a közvetlen beavatkozásnak minősülő kötelezések és tilalmak esetén lehetséges. Önmagában a természetvédelmi oltalom alá helyezés kártalanításra nem jogosít, a Tvt. 72. § (1) bekezdése alapján a már védett természetvédelmi területeken elrendelt további korlátozási tilalom miatt bekövetkező tényleges kár megtérítését kérheti a gazdálkodó. Nem lehet kártalanítási igényt alapozni a körzeti erdőtervből származó előírásokra és akkor sem, ha a korlátozást vagy tilalmat védett természeti területen, természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében írják elő. A megyei bíróság kifejtette, hogy a felperes fakitermelési tevékenységét előre ütemezhette, ezért a fakitermelésre vonatkozó időbeli korlátozás kártalanításra nem jogosítja.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésével az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a kártalanítási igény előterjesztésére a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról szóló 276/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (Korm. r.) 10. § (2) bekezdése alapján 1997. január 1-jétől számítva volt lehetősége. A felperes kártalanításra való jogosultságának alapját pedig a Tvt. 72. § (1) bekezdése képezi. Előadta, hogy a perbeli erdőket kb. 100 évvel ezelőtt elsődlegesen gazdasági céllal telepítették, azok felett a felperes vagyonkezelői jogot gyakorol. Az erdőgazdálkodás természetvédelmi érdekből történő korlátozása, illetve tiltása komoly gazdasági hátránnyal jár, amiért a Tvt. 72. § (1) bekezdése alapján kártalanításra jogosult. Hangsúlyozta, hogy a felperes esetében nem a Tvt. 72. § (2) bekezdés a) pontja szerinti természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében előírt korlátozásról vagy tilalomról van szó, hanem egy olyan védett természeti területen természetvédelmi érdekből elrendelt gazdasági korlátozásról, illetve tilalomról, amelynek okából felmerült tényleges kárát meg kell téríteni. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági korlátozások az erdőgazdálkodási üzemtervben valósulnak meg és kötelező szakhatósági előírásként jelennek meg. Vitatta azt a jogerős ítéletben kifejtett álláspontot, hogy a vegetációs időre vonatkozó időbeli korlátozás előre hozott fakitermelési tervvel ellensúlyozható, kiemelve, hogy ez a kérdés kizárólag a kárenyhítési kötelezettség vonatkozásában vizsgálható. Összességben megállapította, hogy a jogerős ítélet a Tvt. 37. § (3) bekezdését, 72. § (1) és (5) bekezdését, a Korm. r. 8. § (2) bekezdését, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 2. § (2) bekezdését, 26. § (1) bekezdését, 43. § (1) bekezdés c) pontját, továbbá a Pp. 339. § (1) bekezdését sérti.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kiemelte, hogy a Tvt. 72. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott korlátozás vagy tilalom a felperessel, mint a perbeli területen jogszerűen gazdálkodó személlyel szemben is alkalmazható. A Tvt. 72. § (1) bekezdése értelmében a kártalanítás jogintézménye az utólagosan elrendelt hasznosítási, illetve gazdálkodási korlátozás vagy tilalom esetére vonatkozik. Ilyen kártalanítási kötelezettséget köteleztető korlátozást, illetve tilalmat azonban a hatóság nem rendelt el. A hatóság utólagosan nem korlátozott a felperes által már megszerzett jogosultságot. A felperes által hivatkozott üzemtervezés olyan egyeztetési folyamat, amely a hatósági elemet nélkülözi. A tíz évre szóló körzeti erdőterv önmagában az erdőgazdálkodót erdei haszonvételek gyakorlására nem jogosítja fel, annak végrehajtására éves erdőgazdálkodási terv jóváhagyását kell beszerezni. Az alperesi álláspont szerint a Tvt. 72. §-a és a Korm. r. 5. §-a alapján a kártalanításnak négy esete áll fenn.
1. Védett természeti területen tett gazdálkodási korlátozás, tilalom.
2. Indokolatlan ideiglenes védetté nyilvánítás.
3. Indokolt ideiglenes védetté nyilvánítás.
4. Nem védett természeti területen tett korlátozás, tilalom egyéb hatósági kötelezés.
Ezen esetekben is mentesül a kártalanítási kötelezettség alól a hatóság, ha:
1. A védett területen a természeti kár megelőzését, illetve megakadályozását szolgálja a korlátozás vagy tilalom.
2. A védett és nem védett területen a használó jogellenes magatartása idézte elő a hatóság intézkedését.
3. Valamennyi esetben, ha a kár más forrásból megtérült.
4. Valamennyi esetben, ha a többletköltségek más forrásból megtérültek [Tvt. 72. § (2) bekezdés a)–d) pontja].
Az alperes előadta, hogy az éves erdőgazdálkodási tervek engedélyezése során a természetvédelmi szakhatóság három típusú korlátozással élt:
1. Fokozottan védett madarak fészkelő helyei védelmében területi korlátozás.
2. Hagyásfa csoportok előírása.
3. Vegetációs időben történő időbeli korlátozás.
Az alperes kifejtette, hogy a fokozottan védett madarak fészkelő helyei vonatkozásában előírt korlátozások a fészkelés elősegítését, azaz természeti kár megakadályozását célozták. A hagyásfa csoportok a korhadéklakó fajok élőhelyének megőrzését kívánják elősegíteni. Az időkorlátozást az alapozza meg, hogy a Tvt. 33. § (4) bekezdése értelmében fakitermelést vegetációs időszak alatt csak kivételesen indokolt esetben lehet engedélyezni, a természetvédelmi szakhatóság hozzájárulásával. A felperes, mint erdőgazdálkodó, ilyen irányú kérelemmel egyetlen alkalommal sem élt. Ugyanakkor az időbeli korlátozásokat a felperes előzetesen ismerte, úgynevezett előrehozott fakitermelési terv keretében védhette volna ki annak hatását.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Tvt. 72. § (1) bekezdése szerint a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből – az e törvény hatálybalépését követően – elrendelt gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén vagy a termelési szerkezet jelentős megváltoztatásának előírása következtében a tulajdonos vagy – amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi – a jogszerű használó tényleges kárát meg kell téríteni.
A Tvt. 72. § (2) bekezdése értelmében kártalanítási igényt nem keletkeztet:
a) védett természeti területen a természeti kár [37. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységgel okozott kár] megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom.
A Tvt. 37. § (3) bekezdése kimondja, hogy védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani. A felperes kártalanítási igényét az érvényes üzemtervben a természetvédelmi hatóság által rögzített korlátozásból eredő kár (ezen belül értékvesztés az elpusztult, megsemmisült faanyagból, értékvesztés a lábon álló faanyag minőségi romlásából), a természetvédelmi hatóság által kiadott éves határozatok alapján keletkezett kár (fakitermelési lehetőségből törölt erdőrészletek, facsoportok értékvesztése, lábon maradt állományoknál az időbeli korlátozás miatt a kitermelhető faáru értékvesztése, a korlátozás miatti többszöri anyag mozgatás költsége), mint kártalanítási jogcím megjelölésére alapozta. Az alperes másodfokú határozatának indokolásában azért minősítette alaptalannak a felperes kártalanítási igényét, mert úgy ítélte meg, hogy a Tvt. 72. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott természeti kár megelőzését és megakadályozását szolgálták azok a jogszerűen előírt korlátozások vagy tilalmak, amelyek az üzemtervben megjelentek. Az alperesi álláspont szerint az a körülmény is kizárja a kártalanítás lehetőségét, hogy a felperes vagyonkezelési szerződés figyelembe vette az erdei haszonvételek jövőbeni hatósági és szakhatósági korlátozásait is.
A Legfelsőbb Bíróság a 2007. évi 1669. számú elvi bírósági határozatában már rámutatott arra, hogy a Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja csak abban az esetben alkalmazható, ha a tulajdonos vagy a jogszerű használó a Tvt. 37. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint a védett természeti területet károsítja, veszélyezteti vagy jogellenesen zavarja és e tevékenység megelőzése és megakadályozása érdekében ír elő a természetvédelmi hatóság korlátozást vagy tilalmat. A Legfelsőbb Bíróság a jelen perben is tényként állapította meg, hogy a felperes nem folytatott a Tvt. 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogellenes tevékenységet és a természetvédelmi hatóság e tárgyban nem is hozott vele szemben korlátozási tilalmat elrendelő határozatot. Ennek következtében az alperes tévesen helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy a felperes kártalanítási igényének teljesíthetőségét a Tvt. 72. § (2) bekezdés a) pontja kizárja. Miután az alperes eltérő jogi álláspontja miatt a kártalanítási igény elbírálásához szükséges mértékben nem tisztázta a tényállást és a kártalanítási igény összegszerűsége tekintetében nem hozott döntést, a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasító jogerős ítéletet jogszabálysértőnek találva azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a jogszabá-lyoknak megfelelő határozat meghozatalával az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú természetvédelmi hatóságot pedig új eljárásra kötelezte.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.244/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás