KÜ BH 2008/317
KÜ BH 2008/317
2008.11.01.
Jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra rótt kötelezettségek jogszerűsége (2003. évi C. tv. 102. §, 103. §, 104. §, 105. §, 106. §).
Az alperes piac-meghatározásra, piacelemzésre és jelentős piaci erővel rendelkező (a továbbiakban: JPE/szolgáltatók azonosítására, és kötelezettségek előírására irányuló eljárást folytatott le, amelynek keretében 597 szolgáltató részére írt elő adatszolgáltatási kötelezettséget, majd piackutatással bízta meg a T. Rt.-t. Eljárásának elveit módszertanban rögzítette, amelyet 2004. július 30-án közzétett.
A határozat-tervezetet honlapján 2004. augusztus 3-án hozta nyilvánosságra, illetve konzultációt folytatott a Gazdasági Versenyhivatallal.
A határozat-tervezetre a felperesek és az alperesi beavatkozó is észrevételt tett.
Az alperes 2004. szeptember 22-én határozat-tervezetét az Európai Bizottságnak is megküldte.
Az Európai Bizottság kiegészítő információkérését követően az alperes a határozat-tervezetet kiegészítette, majd 2004. november 29-én az Európai Bizottságnak ismételten megküldte, majd 2005. január 17-én kelt határozatában megállapította, hogy a beszédcélú hívásvégződtetés egyedi mobil rádiótelefon-hálózatban, nagykereskedelmi piacon nincsenek olyan keresleti vagy kínálati helyettesítési lehetőségek, amelyek a piac szélesítését indokolnák; ezért azt szolgáltatási piacként jelölte, és három elkülönült szolgáltatási piacot határozott meg, nevezetesen: a T. Távközlési Rt., a P. Távközlési Rt. és V. Távközlési Rt. mobil rádiótelefon-hálózatában történő beszédcélú hívásvégződtetést, földrajzi piacként a Magyar Köztársaság területét határozva meg.
Az alperes mindhárom fenti piacot érintett piacnak minősítette, majd a beszédcélú hívásvégződtetés a T. Távközlési Rt. mobil rádiótelefon-hálózatában a Magyar Köztársaság területén nagykereskedelmi piacon a T. Távközlési Rt.-t, a beszédcélú hívásvégződtetés a P. Távközlési Rt. mobil rádiótelefon-hálózatában a Magyar Köztársaság területén nagykereskedelmi piacon a P. Távközlési Rt.-t, a beszédcélú hívásvégződtetés a V. Távközlési Rt. mobil rádiótelefon-hálózatában a Magyar Köztársaság területén nagykereskedelmi piacon a V. Távközlési Rt.-t azonosította, jelentős piaci erejű szereplőként.
Mindhárom JPE szolgáltatóra az alábbi kötelezettségeket rótta ki:
A hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezettség teljesítése érdekében előírta, hogy indokolatlanul nem vonhatják vissza a szolgáltatásaikhoz, illetve eszközeikhez korábban biztosított hozzáférést, továbbá gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlat esetén kötelesek a hálózatokat más elektronikus hírközlési szolgáltatók hálózatával összekapcsolni, illetve csatlakoztatni. Előírta a 277/2003. (XII. 24.) Kormányrendelet szabályainak alkalmazását.
Az átláthatóság körében azt a kötelezettséget rótta a szolgáltatókra, hogy a beszédcélú hívásvégződtetés egyedi mobil rádiótelefon-hálózatban nagykereskedelmi szolgáltatás csúcsidejű és csúcsidőn kívüli díját honlapjukon hozzák nyilvánosságra.
Az egyenlő elbánás keretében előírta, hogy nem tehetnek különbséget a csúcsidejű és csúcsidőn kívüli díjak tekintetében a szolgáltatást igénybe vevő különböző elektronikus hírközlési szolgáltatók között, továbbá számviteli szétválasztási kötelezettséget írt elő az elektronikus hírközlési tevékenység tekintetében, illetve előírta, hogy a szolgáltatók a szolgáltatást költségalapú díjak ellenében kötelesek nyújtani, amelyet meghatározott költségszámítási módszer alkalmazásával kell kialakítaniuk. A túlzott mértékű díjcsökkenés esetén pedig a költségalapú díjakhoz való fokozatos közelítést irányozta elő azzal, hogy a legalacsonyabb végződtetési átlagdíjat 20%-nál nagyobb mértékben nem lehet meghaladni.
A felperesek keresetükben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását kérték.
Az elsőfokú bíróság 2006. február 8-ai ítéletében az alperes határozatát részben megváltoztatta, oly módon, hogy ahhoz kiegészítést fűzött, illetve a rendelkező rész 5. számú mellékletének egyes rendelkezéseit hatályon kívül helyezte; egyebekben a felperesek keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek és az alperes is fellebbezést terjesztett elő.
A Fővárosi Ítélőtábla – mint másodfokú bíróság – jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az alperesnek határozat-tervezetét – az észrevételek alapján történt változtatásokat követően – nem kellett ismételten közzétenni, illetve lehetősége volt határozatának kiegészítésére; ezért az elsőfokú bíróság alaptalanul rendelkezett az alperesi határozat V. számú mellékletének hat bekezdése tekintetében azok hatályon kívül helyezéséről.
A másodfokú bíróság osztotta a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletében foglalt indokolást: a közzététel, a tájékoztatási kötelezettség, az irat-betekintési jog gyakorolhatósága, az előkészítő anyagok, a T. -tanulmány, az üzleti titok, a határozat időbeni hatálya, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 44. § (5) bekezdésének megsértése, az Eht. 24. § g) és i) pontjának érvényre juttatása, a GVH-val való együttműködés, a téves kézbesítés és a tényfeltárási, valamint indokolási kötelezettség körében.
A Fővárosi Ítélőtábla mellőzte az észrevételt tevő személyek kereshetőségi jogára vonatkozó ítéleti megállapításokat, majd rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a perben felmerült anyagi jogi kérdések tekintetében alapvetően helytálló jogi következtetésekre jutott.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az alperes jogszerűen végezte a piacelemzést és meghatározást, a JPE szolgáltatóként történő azonosítást.
A fellebbezésekre figyelemmel a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes feladata a jogsértés (versenykorlátozás) lehetőségének elhárítása, ezért elégséges azt valószínűsítenie, hogy az általa feltárt körülmények hatására versenyprobléma jelentkezhet.
Utalt arra, hogy az alperesi határozat a kérdéses versenyproblémát megjelölte, amikor rögzítette, hogy a mobilszolgáltatóknak lehetőségük van arra, hogy végződtetési díjaikat a versenytársaktól, a vevőktől, és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül, túlzó módon határozzák meg.
A hozzáféréssel és összekapcsolással kapcsolatos kötelezés tekintetében hangsúlyozta, hogy annak előírása teljes összhangban áll a költségalapú díjak alkalmazásának követelményével.
Nem tartotta kifogásolhatónak a 277/2003. (XII. 24.) Kormányrendeletre történő visszautalást; azzal, hogy az alperesnek nem kötelessége új szabályokat alkotni.
Az átláthatósággal kapcsolatos kötelezettség vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapításait a felek nem vitatták; az egyenlő elbánás elvének megfogalmazása pedig a feltételezett jövőbeni torzulásokat igyekezett megelőzni.
A számviteli szétválasztási kötelezettség körében az Eht. 105. § (1) bekezdése kifejezetten feljogosította az alperest további részletes kötelezettségek előírására, amely nem tekinthető sem jogsértőnek, sem aránytalannak.
Hangsúlyozta, hogy az adott szolgáltatáshoz kapcsolódó múltbeli költségek bemutatása nem jelent visszaható hatályú kötelezést, hanem a kimutatás lehetséges és szükséges kiindulási alapja.
A költségalapúság és a díjak ellenőrizhetőségének kötelezettsége körében, utalva – az Eht. 108. §-ára – rámutatott arra, hogy a pontos költségalapú díjak meghatározása feltételezi a költségmodell alkalmazását.
A költségszámítás egyes elemeinek helytállósága szakértő bevonása nélkül nem vizsgálható, azonban a felperesek e körben bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő.
A Fővárosi Ítélőtábla úgy látta, hogy a 20%-os szabály tekintetében értékelhető előadást a felperesek nem tettek.
A II. rendű felperes által felvetett 2004-es ideiglenes határozat vonatkozásában arra mutatott rá, hogy a Pp. 235. § (1) bekezdésének alkalmazhatósága nem bizonyított.
A korábbi döntés nem tekinthető az Eht. 65. § (6) bekezdése alapján hozott ideiglenes határozatnak, illetve azt a per tárgyát képező végleges határozat felülírja.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabá-lyoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet, illetve az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérték; harmadlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára való utasítására irányuló indítványt terjesztettek elő.
Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében arra mutatott rá, hogy az alperes az ügy érdemére kiható módon megsértette tájékoztatási kötelezettségét, közzétételi és egyeztetési kötelezettségét, valamint az európai bizottsági notifikáció szabályát, amely jogszabálysértések a bíróság által nem orvosolhatók.
Sérelmezte, hogy az alperes indokolás és bizonyítás nélkül tért el a piac-meghatározás, piacelemzés és JPE kijelölés tekintetében a piac-meghatározás, a piacelemzés és a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítása, valamint a rájuk vonatkozó kötelezettségek előírása során alkalmazandó alapelvekről szóló 16/2004. (VI. 24.) IHM rendelet (a továbbiakban: IHM r.), továbbá az ugyanezen tárgyban hozott 8001/2004. (IHK 8.) IHM tájékoztató (a továbbiakban: IHM táj.) előírásaitól.
Kifogásolta, hogy az alperes elégtelen tényállást állapított meg, és határozatának indokolásából több esetben a mérlegelés szempontjai sem megállapíthatók.
Hangsúlyozta, hogy az Eht. 54. § (1) bekezdésének megsértésével kötelezte az alperes az I. rendű felperest a költségalapúság és a díjak ellenőrizhetőségére vonatkozó, továbbá számviteli szétválasztásra vonatkozó intézkedésekre. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alperesi határozat következtében a vezetékes telefonról mobiltelefon irányába indított hívások fogyasztói ára a határozat következtében nem csökken, mert nem garantálja, hogy a díjcsökkenést a vezetékes szolgáltatók fogyasztóiknak továbbadják.
Álláspontja szerint az alperes hatáskör hiányában járt el, amikor költségszámítási szabályokat alkotott, amelyre az Eht. 182. § (4) bekezdés f) pontja alapján az Informatikai és Hírközlési Miniszter jogosult.
Az alperes akkor is jogot sértett, amikor nem indokolta az általa választott módszer tartalmi elemeit. Indokolatlan volt a számviteli szétválasztás kötelezettségének előírása is olyan időszakra, amikor az I. rendű felperes még nem volt JPE. Az I. rendű felperes álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla tévesen változtatta meg a Fővárosi Bíróság ítéletét, amikor az egyenlő elbánás vonatkozásában fennálló kötelezettséget visszaállította.
A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtette, hogy az alperesnek konkrét versenyt korlátozó akadályokat kellett volna feltárnia és bizonyítania.
A jogerős ítélet helytelenül kezeli szinonimaként a jelentős piaci erőt és a versenyt korlátozó akadályt.
Önmagában a JPE megállapítása versenyproblémaként nem azonosítható, versenyt korlátozó akadály hiányában pedig a szolgáltatókra vonatkozó kötelezettséget sem lehet előírni.
Sérelmezte, hogy az alperes a mérlegelésre vonatkozó eljárási szabályokat nem tartotta be, illetve a jogerős ítélet indokolása hiányos.
Az alperes által kirótt kötelezettség indokolatlan és aránytalan, ellentétes a szükséges legkisebb beavatkozás elvével.
Utalt arra, hogy az alperes utóbb hozott határozatában azonos tényállás mellett eltérő kötelezettségeket fogalmazott meg.
Kifogásolta, hogy az alperes a végződtetési díjakat kompetitív szintre kívánta kényszeríteni, e kompetitív szintet azonban nem határozta meg; ezért a II. rendű felperest a versenyszintnél alacsonyabb díj alkalmazására kényszeríti. Az alperesi határozat indokolása nem ad magyarázatot arra sem, hogy miért alkotott új költségszámítási módszert.
A II. rendű felperes hangsúlyozta, hogy az alperes 20%-os különbségre vonatkozó számítása megalapozatlan, amelyet maga is elismert.
Rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróság ,,kiegészítő'' rendelkezései tartalmilag az alperesi határozat megváltoztatásának minősülnek.
Sérelmezte, hogy ugyan az alperes előírta a számviteli szétválasztást, annak adatait azonban azóta sem használta fel.
Hangsúlyozta, hogy a 277/2003. (XII. 24.) Kormányrendelet alkalmazhatósága megszűnt, annak kötelezettségként történő előírása indokolatlan és aránytalan.
Kifejtette továbbá, hogy a 2004-es ideiglenes határozat felülvizsgálatát a bíróságnak el kellett volna végeznie, illetve az alperesnek annak fenntartásáról, vagy megsemmisítéséről kellett volna rendelkeznie.
Hangsúlyozta, hogy az alperes nem jogosult a közzétett határozat-tervezet megváltoztatására, megsértette az európai bizottsági notifikációs eljárás szabályait, illetve a költségszámítási szabályok megalkotásával miniszteri hatáskört vont el.
Az I. rendű felperes előkészítő iratában foglaltak szerint csatlakozott a II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakhoz.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmével összefüggésben kifejtette, hogy eljárásában az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt, a határozat tervezetére tett észrevételeket a lehetőség szerint figyelembe vette.
Hangsúlyozta, hogy az IHM r. 1. számú mellékletében található piacoktól nem kívánt eltérni, az eltérés esetleges szükségességét a felperesnek kellett volna bizonyítania.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a vezetékes szolgáltatóknak a mobil végződtetés díjainak csökkentéséből származó megtakarítást tovább kellett adniuk, az egyetemes szolgáltatás keretében; ezt a szolgáltatást pedig az előfizetők kb. 1/3-a igénybe veszi.
Rámutatott arra, hogy az Eht. 108. § (1) bekezdésében meghatározott díjképzési módszer alkalmazásának előírása az alperes számára azt is lehetővé teszi, hogy meghatározza, melyek legyenek az alkalmazandó költségszámítási módszer pontos szabályai.
Utalt arra, hogy a számviteli szétválasztás kötelezettségének sajátosságaiból következik, hogy a kimutatás elkészítése mindig múltbeli, hiteles, auditált adatokat igényel, ami nem jelenti azt, hogy a kötelezettség visszaható hatályú.
A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmével összefüggésben benyújtott ellenkérelmében az alperes rámutatott arra, hogy határozatában csak azt kellett megindokolnia, hogy az adott piacon a jelentős piaci erő miért képes a megállapított, versenyt korlátozó akadály megteremtésére. Állította, hogy a gazdasági verseny ex post eljárásával ellentétben az alperesnek ex ante eljárása során csak azt kell bizonyítania, hogy a szolgáltató jelentős piaci ereje alkalmas lehet az adott versenyt korlátozó akadály megvalósítására.
Azt a körülményt, hogy az alperes azonos tényállás mellett eltérő kötelezettségeket írt elő, a két kötelezés között eltelt két év piaci változásai alapozzák meg, az eltérések azonban nem jelentősek.
A kompetitív szinttel összefüggésben kiemelte, hogy az alperes nem köteles versenyár-szint meghatározására, és nem kényszerített a II. rendű felperesre ezen árszintnél alacsonyabb díjat.
Az alperes által meghatározott költségszámítási módszer – álláspontja szerint – helyes és hatékony.
A II. rendű felperes nem bizonyította, hogy a modell ne lenne alkalmas a költségalapúság kötelezettségének teljesítésére.
Az alperes közölte, hogy a vitatott 20%-os szabály nem került alkalmazásra, mert a szolgáltatók nem feleltek meg az Eht. 108. § (3) bekezdése előírásának; ily módon a hívásvégződtetési díjakat az Eht. 108. § (5) bekezdése alapján az alperesnek kellett megállapítania.
Utalt arra, hogy a 20%-os mérték alapjául szolgáló számítás kisebb hibája a 20%-os szabály módosítását nem indokolja.
Hangsúlyozta, hogy nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a 277/2003. (XII. 24./Kormányrendelet szabályainak alkalmazását a szolgáltatók számára kötelező erővel előírja.
A 2004-es ideiglenes határozattal összefüggésben azt az álláspontját fogalmazta meg, hogy a felperes a Pp. 235. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságát nem bizonyította, illetve, hogy a jelen perben felülvizsgált közigazgatási határozat külön rendelkezés hiányában is véglegesen rendezte az addigi ideiglenes jogviszonyt.
A II. rendű felperes beadványában az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekhez csatlakozott.
A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az Eht. 106. § (1) bekezdése értelmében a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató a meghatározott hálózati elemekhez, szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a kapcsolódó közös eszközhasználatot – erre vonatkozó gazdaságilag és műszakilag indokolt igény esetén – a hatóság határozatában foglaltak szerint biztosítani köteles.
Az Eht. 106. § (2) bekezdése kimondja, hogy a hatóság az (1) bekezdés szerinti kötelezettséget különösen akkor írhat elő, ha a hozzáférés megtagadása, a korábbi hozzáférés visszavonása, vagy hasonló hatással járó ésszerűtlen feltételek kikötése a hatóság mérlegelése szerint megakadályozná a hatékony piaci verseny kialakulását az előfizetői szolgáltatások terén, és ebből eredően az előfizetők érdekeivel ellentétes eredményre vezetne.
Az Eht. 102. § (1) bekezdése szerint a hatóság határozatában átlátható működést biztosító kötelezettségeket írhat elő, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára összekapcsolással, illetve hozzáféréssel kapcsolatban, és előírhatja a szolgáltató számára meghatározott információk, így különösen a számviteli és műszaki információk, hálózati jellemzők, a szolgáltatás nyújtásának és igénybevételének feltételeit, valamint az árak nyilvánosságra hozatalát.
Az Eht. 104. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hatóság határozatában összekapcsolással, illetve hozzáféréssel kapcsolatban egyenlő elbánásra vonatkozó kötelezettségeket írhat elő a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára.
Az Eht. 105. § (1) bekezdése kimondja, hogy a hatóság határozatában – a 87. §-ban foglaltakon túl – számviteli szétválasztásra vonatkozó, további részletes kötelezettségeket írhat elő összekapcsolással; illetve hozzáféréssel összefüggő meghatározott tevékenységekkel kapcsolatban, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára.
Az Eht. 108. § (1) bekezdése szerint a hatóság a hatékonyság és a fenntartható verseny előmozdítása, valamint a fogyasztói előnyök érvényesítése érdekében – amennyiben a piacelemzés megállapítása szerint a hatékony verseny hiánya azt eredményezheti, hogy az érintett szolgáltató indokolatlanul magas díjakat, vagy árrést alkalmazhat –, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára egyes összekapcsolási, illetve hozzáférési szolgáltatások tekintetében költségalapú díjak alkalmazására vonatkozó kötelezettséget írhat elő; illetve költségszámítási és díjképzési módszer alkalmazására, illetve a díjak ellenőrizhetőségére vonatkozó kötelezettséget írhat elő, továbbá a hatékony szolgáltatás költségeinek ellenőrzésére a szolgáltató által egyébként alkalmazottól eltérő költségszámítási módszert alkalmazhat.
Az Eht. 108. § (2) bekezdése értelmében a hatóság az (1) bekezdés szerinti határozatának meghozatala során figyelembe veszi a hatékony szolgáltató befektetését, az ahhoz kapcsolódó kockázatokat, a befektetett tőke méltányos mértékű megtérülését, továbbá figyelembe veheti az összehasonlítható versenypiacokon rendelkezésre álló árakat is, és ennek során mérlegelheti az érintett jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóhoz hasonló helyzetben levő szolgáltatók által alkalmazott árakat is.
Az Eht. 46. § (1) bekezdése értelmében a tanács határozatának felülvizsgálatát keresettel lehet kérni a Fővárosi Bíróságtól.
A bíróságnak a tanács határozatának felülvizsgálata iránti kereset alapján indult eljárására a Pp. XX. fejezetét az Eht. szerinti eltérésekkel kell alkalmazni [Eht. 46. § (4) bekezdése].
Az Eht. 48. § (5) bekezdése értelmében a bíróság a tanács határozatát megváltoztathatja.
A Pp. 339. § (1) bekezdése kimondja, hogy – ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik – a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.
A fentiekből következően a Fővárosi Bíróság az alperes határozatát jogszerűségi szempontból vizsgálta felül.
A korábbi következetes bírói gyakorlat elveinek megfelelő tartalommal lépett hatályba 2005. november 1-jétől a Pp. 339/B. §-ának azon rendelkezése, hogy mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az alperes a jelen perben felülvizsgált szolgáltatói kötelezettségeket megállapító határozatában mérlegelési jogkörben hozott döntést, amely mérlegelési jogkör gyakorlása kereteit az Eht. csupán egyes szabályozási elvek megfogalmazásával korlátozta. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy e szabályozási elvek csak részben jogi tartalmúak, egyes vonatkozásaikban technikai jellegűek; jogszabálysértés azonban – értelemszerűleg – csak a jogi tartalmú rendelkezések tekintetében állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság ugyancsak hangsúlyozni kívánja, hogy az egyes jogi tartalmú elvek esetében is a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperes jogszerűtlenül rótt kötelezettségeket a felperesekre.
A fenti bírósági felülvizsgálati elvek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperesek felülvizsgálati kérelme körében jogszabálysértést nem látott megállapíthatónak.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a Fővárosi Ítélőtábla azon jogi álláspontját, hogy a felperesek által sérelmezett eljárási szabálysértések az ügy érdemére nem hatottak ki, az alperes határozat-tervezetének közzétételét követően is jogosult volt annak tartalmát módosítani, ellenkező esetben ugyanis funkciótlanná válna az érintettek észrevételezési joga.
A Legfelsőbb Bíróság is tényként állapította meg, hogy az alperesi határozat-tervezet közzétételét követően a felperesek és az alperesi beavatkozó észrevételezési jogukat gyakorolták, illetve a határozat-tervezet az Európai Bizottságnak két alkalommal is megküldésre került.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a Fővárosi Ítélőtáblával az elsőfokú ítéletet megváltoztató részében annyiban, hogy a bíróság nem jogosult az alperesi határozat kiegészítésére, és önmagában nem jogszabálysértő az alperes határozata abból az okból, hogy a jövőre nézve alkalmazandó, megelőzési célt szolgáló rendelkezéseket, megállapításokat iktatott a határozatába.
A felperesek előadásával ellentétben az alperes határozatának indokolási része – amelybe beletartoztak a LRIC modellre vonatkozó részletes észrevételek, és az azzal összefüggő megállapítások köre – az adott költségszámítási módszerrel kapcsolatos indokolást tartalmaz; az alperesi határozat tehát ezen okból megalapozatlannak nem tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a Fővárosi Ítélőtábla jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az ún. 2004-es ideiglenes határozat nem az Áe. 72. § (4) bekezdés c) pontja szerinti átmeneti időre hatósági kötelezést tartalmazó ideiglenes határozat, illetve nem az Eht. 65. § (6) bekezdése alapján kivételesen sürgős esetekben hozandó határozatnak minősül.
Az Eht. 12. fejezetének célkitűzéseiből megállapítható, hogy az alperesnek – határozata meghozatalakor – olyan kötelezettségeket kell a szolgáltatók terhére megállapítani, amelyek biztosítják a piacon fennálló versenyt, és annak hatékonyságát.
A felülvizsgálati kérelmekben kifejtettekkel ellentétben a felperesek jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóként való azonosítását önmagában megalapozza az a lehetőség, ha a gazdasági verseny nem kellően hatékony, illetve a szolgáltató gazdasági erőfölényben, azaz olyan gazdasági helyzetben van, amely lehetővé teszi, hogy a tevékenységét a versenytársaktól, a vevőktől, és végső soron a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa [Eht. 53. § (1) bekezdése].
A kirótt kötelezettségek akkor jogszerűek, ha a versenyt korlátozó akadályokat képesek ellensúlyozni [Eht. 54. § (1) bekezdése].
A felperesekre rótt kötelezettségeknek tehát nem előfeltétele az erőfölénnyel való visszaélés tényének megállapítása, a piacelemzés alapján elegendő az Eht. 53. § (1) bekezdésében fennálló feltételek megállapítása.
E kötelezettségének az alperes megfelelően eleget tett, a szükséges tényállást megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta azt a felülvizsgálati álláspontot, hogy az alperesnek kompetitív árat is meg kellett volna állapítania. A felperesek nem bizonyították, hogy a kirótt kötelezettségek őket a várt versenyár-szintnél alacsonyabb ár alkalmazására kényszerítették.
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogszerűen döntött, amikor a számviteli szétválasztási kötelezettség körében arányosnak találta a múltbeli költségeken alapuló kimutatás elkészítését, a kimutatás elkészítése ugyanis nem minősíthető visszaható hatályú kötelezésnek.
Az Eht. 106. § (3) bekezdés c) és i) pontjával összefüggésben nem ütközött jogszabályba, hogy a kötelezés tartalmát az alperes a 277/2003. (XII. 24.) Kormányrendeletre utalással határozta meg.
A felperesek az alperesi előadással szemben nem bizonyították, hogy a 20%-os szabály téves számításon alapul.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmeket alaptalannak találta, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.230/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás