BÜ BH 2008/320
BÜ BH 2008/320
2008.12.01.
I. A pénzmellékbüntetés kiszabása szempontjából nem tekinthető megfelelő vagyonnak az a családi ház, amelyben a terhelt családjával – házastársával, kiskorú gyermekeivel – lakik [Btk. 64. § (1) bek., BKv 25. §].
II. Pénzmellékbüntetés kiszabására tekintettel a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon elkobzása nem mellőzhető – A pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás elrendelésének nem akadálya, ha az egyébként elkobzandó vagyon nem lelhető fel, attól a terhelt vagy más gazdagodó elesett [Btk. 77/B. § (1) bek., 77/C. § (1) bek. a) pont].
III. Különleges eljárásban kell rendelkezni a vagyonelkobzásról, ha arról a jogerős ügydöntő határozat elmulasztott rendelkezni [Be. 570. § (1) bek.].
A S. Városi Bíróság a 2006. április 19. napján kelt ítéletével N. J. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében, valamint két rendbeli folytatólagosan, nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettében. Ezért – halmazati büntetésül – kétévi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását négyévi próbaidőre felfüggesztette, továbbá a jelentős vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A terhelt személyi körülményeivel és a terhére megállapított bűncselekményekkel kapcsolatos ítéleti tényállás lényege a következő:
A terhelt az elsőfokú ítélet meghozatalakor munkanélküli volt, havi nettó jövedelme 40 000 forintot tett ki, vagyonát képezte egy családi ház, amelyben a családjával lakott, tartozott a O. Banknak, ennek havi törlesztő részlete 36 000 forint volt, továbbá tartozott a C. Banknak, két kiskorú gyermek tartásáról gondoskodott.
A terhelt 1996. szeptember 10. és 2003. április 24. napja között az egyik biztosító megyei igazgatóságának igazgatója volt.
2000. május 24. napján biztosítási kiegészítő tevékenység végzésére létrehozott egy betéti társaságot Z. Bt. néven, amelynek ő volt a beltagja.
A biztosítótársaság (Rt.) és a Z. Bt. között 2001. június 1-jén megkötött megbízási szerződés szerint a betéti társaság az Rt. nevében biztosítási díjak beszedésére volt jogosult, a beszedett díjak azonban a megbízó, azaz az Rt. tulajdonát képezték.
A biztosítótársaság vezérigazgatói utasítása szerint a biztosítási díjakat tilos volt más társaság számlájára beszedni, ezen túl a beszedett díjakat 48 órán belül az Rt. számlájára kellett befizetni.
Ennek ellenére a terhelt 2001. szeptember 1. napján megállapodott a F. F. Kft.-vel, hogy a kft. biztosítási szerződéseit ezt követően a Bt. kezeli és közvetíti.
Ennek alapján 2001. január 14. és 2003. június 23. között e bt. nevében eljárva a részvénytársaságot megillető biztosítási díjakat a F. F. Kft.-től beszedte, azokról számlát is kiállított. Az általa – a részvénytársaságot illető – beszedett összesen 51 733 464 forint biztosítási díjból azonban a részvénytársaságnak csupán 19 507 197 forintot továbbított, a fennmaradó 32 226 267 forintot eltulajdonította.
A terhelt 2003. augusztus 27. napjától önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt az O. B. A. és T. Kft.-nek.
A kft.-k nevében biztosítási közvetítést végzett, oly módon, hogy két ügyféltől kapott meghatalmazás alapján megbízást adott a H. biztosítási alkuszi tevékenységi körű kft.-nek arra, hogy a legkedvezőbb feltételeket kínáló biztosítót kutassa fel, és kössön azzal a nevükben eljárva gépjármű-felelősségbiztosítást. Az ügyfelek által aláírt meghatalmazás szerint a biztosítási díjak beszedésére és továbbítására is a terhelt által irányított O. Kft. volt jogosult.
E jogviszony keretében az A-M T. Bt. képviseletében eljáró A. Gy.-el 2003. november 25-én kötött megállapodás alapján, illetve az E. L.-tól 2003. november 29. napján kapott felhatalmazás alapján 2004. január 14. napján az O. Kft. képviselőjeként az A. H. Biztosítóval gépjármű-felelősségbiztosítást kötött, amelynek esedékes díjait a megbízók a kft. számlájára negyedévente be is fizették. A terhelt azonban az A. Gy. által befizetett összesen 935 801 forint biztosítási díjból az A. H. Biztosítónak csak 247 000 forintot utalt át, a fennmaradó 678 721 forintot a 2004. január 27. és május 18. között eltelt időben eltulajdonította. Az E. L. által befizetett összesen 1 342 727 forintból pedig csupán 267 303 forintot utalt át míg a fennmaradó 1 075 424 forintot a 2004. január 19. és augusztus 4. között eltelt időben ugyancsak eltulajdonította.
Az A-M T. Bt. sértettnek így 678 721 forint, E. L. sértettnek pedig 1 075 424 forint kárt okozott.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést részben a felmentő rendelkezés miatt, részben pedig a büntetés súlyosítása végett.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta; a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét öt évre súlyosította, továbbá a terhelttel szemben mellékbüntetésül 5 000 000 forint pénzmellékbüntetést is kiszabott azzal, hogy azt meg nem fizetés esetén tízezer forintonként egy-egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A megyei bíróság az ítéleti tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt lakcímén lévő családi ház értéke 10 000 000 forint.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Ebben arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a törvényi feltételek hiánya ellenére szabott ki vele szemben pénzmellékbüntetést, az ítélet megváltoztatását és a mellékbüntetés mellőzését kérte.
Indítványát arra alapozta, hogy 2003 végétől segélyekből, illetve alkalmi munkából szerzett jövedelemből tartotta el magát és két kiskorú gyermekét, vagyonát pedig csak az a ház képezte, amelyben családjával élt, és amelyet fennálló kölcsönei, illetve adósságai miatt olyan mértékű jelzálogjog terhelt, amely miatt afelett rendelkezni már nem is volt jogosult. Hivatkozott arra, hogy a tulajdonát képező ingatlan végrehajtás alatt állt, és erre okirati bizonyítékot is csatolt. Ezért nem volt olyan megfelelő keresete, jövedelme, illetve vagyona, amely a pénzmellékbüntetés kiszabását lehetővé tette volna.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati kérelmet alaposnak látta. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság elmulasztotta a tényállás kiegészítése kapcsán annak rögzítését, miszerint a másodfokú eljárás alatt a terhelti ingatlan már végrehajtás alatt állt, holott a nyilvános ülésen a terhelt ezt is közölte, így a mellékbüntetés alkalmazhatósága szempontjából lényeges körülmény tekintetében nem tett eleget indokolási kötelezettségének. Ezért a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjára tekintettel indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül és utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárásra.
A felülvizsgálati indítvány megalapozott.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy a terhelt vagyonát képező ház a másodfokú határozat meghozatalakor végrehajtás alatt állt-e vagy sem – mivel erre vonatkozóan adatokat sem az első-, sem a másodfokú határozat nem tartalmazott –, nem vizsgálhatta.
Miután azonban az indítványozó arra hivatkozott, hogy a pénzmellékbüntetés alkalmazásának törvényi feltételei vele szemben nem álltak fent, a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a mellékbüntetést a másodfokú bíróság az irányadó tényállásra figyelemmel valóban a büntetőjog szabályainak megsértésével szabta-e ki.
A Btk. 64. § (1) bekezdés a) pontja szerint, akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek, pénzmellékbüntetésre kell ítélni, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követi el, amennyiben megfelelő keresete (jövedelme), vagy vagyona van.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának BKv 25. számú véleménye szerint a pénzmellékbüntetés szempontjából a kereset, illetve jövedelem akkor megfelelő mértékű, ha azt az elkövető – akár részletekben is – képes megfizetni. Ennek megítélésénél figyelemmel kell lenni a kereset, jövedelem mértéke mellett a maga és tartásra szoruló családtagjainak minimális létfenntartását biztosító kiadásokra is; csak az ezek fedezetét meghaladó kereset, jövedelem szolgálhat a mellékbüntetés kiszabásának alapjául.
A terhelt az irányadó tényállás szerint a döntés meghozatalakor munkanélküli volt; meg nem jelölt forrásból származóan havi 40 000 forint jövedelemmel rendelkezett, melyből két gyermek tartásáról is gondoskodott. Banki tartozásai voltak. A kölcsönök összegét az ítélet nem tartalmazta, az egyik banki kölcsön havi törlesztő részlete 36 000 forint volt. A kollégiumi véleményben kifejtettekre tekintettel a tartozások figyelmen kívül hagyása mellett is egyértelmű, hogy a pénzmellékbüntetés alkalmazását a terhelt kereseti-jövedelmi viszonyai önmagukban nem tették lehetővé.
Az állandó bírói gyakorlat a megfelelő vagyon megítélésénél figyelembe veszi azt, hogy az ingatlan, amely a mellékbüntetés alkalmazásának alapjául szolgálhat, a terhelt által lakott-e; abban egyedül vagy családtagjaival él-e, illetve van-e lehetősége – kereseti-jövedelmi viszonyaira, továbbá egyéb vagyonára is figyelemmel – arra, hogy máshol biztosítsa maga és családja elhelyezését.
Miután az irányadó tényállás szerint a terhelt vagyonát csupán az a 10 000 000 forint értékű ház képezte, amelyben családjával együtt élt, azt, hogy más lakást béreljen, jövedelmi viszonyai nem tették lehetővé, tévedett a másodfokon eljárt bíróság akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy a terhelt háza a pénzmellékbüntetést megalapozó megfelelő vagyonnak minősül. A terhelttel szemben a pénzmellékbüntetés alkalmazása törvénysértő volt.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog szabályainak megsértése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott másodfokú határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, és a törvénysértő mellékbüntetést mellőzte.
A Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni a bűncselekmény elkövetéséből eredő, az elkövetés során vagy ez azzal összefüggésben szerzett vagyonra. Annak ellenére, hogy a Btk. az intézkedés alkalmazását kötelezően előírja, és mellőzésének csak a 77/B. § (5) bekezdésében írt okokra tekintettel van helye, az eljárt bíróságok azt elmulasztották, és ennek indokairól sem adtak számot.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság – a Be. 419. § (1) bekezdésére, valamint a 385. §-ára tekintettel – a Be. 375. § (4) bekezdése alapján az első fokon eljárt bíróságot az 570. § szerinti különleges eljárás lefolytatására hívta fel.
A Be. 423. § (4) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak az abban megjelölt ok alapján vizsgálja felül, a jelen esetben a felülvizsgálat tárgyát a főbüntetésre vonatkozó rendelkezések és a büntetés kiszabása során irányadó körülmények nem képezték. A Legfelsőbb Bíróság azonban rámutat – a BKv 56. számú kollégiumi véleményben foglaltaknak megfelelően – a megtámadott határozatok kapcsán a következőkre:
A büntetés kiszabása során súlyosító körülményként kellett volna értékelni azt, hogy a terhelt a cselekményeivel összesen igen jelentős – 33 980 412 forint – kárt okozott, és a súlyosabban minősülő cselekményével okozott kár megközelíti a minősítés felső határát (BKv III/3.). Ugyanakkor nem lehetett volna enyhítő körülményként értékelni a terhelt büntetlen előéletét, miután a bűncselekmények elkövetéséhez felhasznált vezető beosztásának feltétele volt a büntetlenség (BKv II/1.).
Ezeket a körülményeket is figyelembe véve kellett volna az eljárt bíróságoknak arról dönteni, hogy milyen tartamú főbüntetés kiszabása indokolt, illetve a büntetés céljai elérhetőek a büntetés végrehajtásának felfüggesztése mellett.
(Legf. Bír. Bfv. I. 140/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás