BÜ BH 2008/322
BÜ BH 2008/322
2008.12.01.
I. Ha a vádlott egy cselekményével valósítja meg a hivatali visszaélés bűntettét és a hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettét, bűnössége csak ez utóbbi cselekményben állapítható meg, az alaki halmazat csupán látszólagos – Ebben az esetben nincs helye felmentő rendelkezés meghozatalának, hanem a vádlott bűnösségének megállapítását hivatali visszaélés bűntettében mellőzni kell [Btk. 177/A. § (2) bek., 225. §, 3/2007. BJE határozat].
II. Nincs helye pénzmellékbüntetés alkalmazásának, ha a vádlott a vagyoni bizonyítvány tanúsága szerint vagyontalan, nem ismert a munkahelye, illetve a jövedelme [Btk. 64. § (1) bek.].
III. Nem kötelezhető a vádlott a kirendelt védő díjának a megfizetésére, ha a védő kirendelésére meghatalmazott védőjének a mulasztása miatt került sor [Be. 338. § (2) bek., 281. § (3) bek.].
A megyei bíróság B. A. I. r. vádlott bűnösségét hivatalos személyként elkövetett személyes adatokkal visszaélés bűntettében, hivatali visszaélés bűntettében, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében továbbá társtettesként elkövetett csalás vétségében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre, 50 000 forint pénzmellékbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
H. T. II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében, közokirat-hamisítás bűntettében, társtettesként elkövetett csalás vétségében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre, 50 000 forint pénzmellékbüntetésre, továbbá 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy a II. r. vádlott különös visszaeső.
Rendelkezett az elsőfokú bíróság a lefoglalási jegyzőkönyv és a házkutatási határozatok elkobzásáról és megsemmisítésükről is.
A megyei bíróság által megállapított tényállás a következő:
B. A. I. r. vádlott hivatásos állományú rendőr, törzszászlósi rendfokozatban, körzeti megbízottként teljesít szolgálatot.
B. A. I. r. és H. T. II. r. vádlottak évek óta ismerték egymást, jó viszonyban voltak, időnként személyesen is találkoztak, illetve telefonkapcsolatot tartottak egymással. 2006. év júliusában a vádlottak rendszeresen beszéltek telefonon egymással. Az I. r. vádlott tíz esetben hívta a II. r. vádlottat, a II. r. vádlott pedig 28 esetben hívta mobiltelefonján az I. r. vádlottat.
T. S. sértett tulajdonában volt egy Opel típusú személygépkocsi, amelyet 2005. év októberében kölcsönadott sógorának, Z. S.-nek, aki a gépjárművet 500 000 forint vételár ellenében részletfizetés útján meg kívánta vásárolni.
T. S. hozzájárult a gépjárműnek részletre történő megvásárlásához. A megállapodás alapján Z. S. a vételárból 2006 májusáig összesen 450 000 forintot fizetett meg T. S.-nek, a fennmaradó 50 000 forint megfizetése Z. S. anyagi gondjai miatt elhúzódott. Emiatt a felek között vita alakult ki, ami a köztük lévő viszony megromlásához is vezetett. Ez odáig fajult, hogy T. S. telefonon megfenyegette sógorát, hogy amennyiben nem fizeti ki hátralékos tartozását, akkor embereket fog odaküldeni, akik elviszik tőle a gépjárművet.
Időközben Z. S. saját kezűleg egy megállapodást készített, amely szerint üzembentartóként használhatja az Opel típusú személygépkocsit. A megállapodáson T. S. nevét aláírta, majd az okirat felhasználásával 2006. február 17. napján a gépjárműre az okmányirodán üzembentartói jogát bejegyeztette. Miután sógora e tényről tudomást szerzett, 2006. június 12-én feljelentést tett ellene a rendőrségen, ahol a nyomozást az ügyben elrendelték.
Az I. r. és a II. r. vádlottak meg nem állapítható módon és körülmények között tudomást szereztek a T. S. és Z. S. között a gépjármű adásvételével és a jogtalan üzembentartói jog bejegyzésével kapcsolatos nézeteltérésről, illetve a megindult büntetőeljárásról.
Megállapodtak abban, hogy Z. S.-től az Opel típusú személygépkocsit jogosulatlanul megszerzik.
Ennek érdekében az I. r. vádlott hivatali kötelességét, továbbá a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megszegve, 2006. június 17. napján bement a S.-i Rendőrkapitányságra és ott 19 óra 41 perckor hivatali számítógépéről a saját azonosítójának és jelszavának felhasználásával belépett a BM Központi Hivatala által működtetett nyilvántartásba. Lekérdezte és megtekintette az Opel személygépkocsi adatait, valamint az üzembentartóként bejegyzett Z. S. személyi adatait, lakcím adatait, fényképét és aláírását, majd ezeket ki is nyomtatta azért, hogy azokat a gépkocsi megszerzése érdekében felhasználja.
Az I. r. vádlott az ily módon jogosulatlanul megszerzett adatok birtokában a rendőrség által üzemeltetett robot zsaru számítógépes rendszerben hozzáférhető iratminták felhasználásával, az É-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya fejlécének feltüntetésével 2 db hamis közokiratot készített. Az egyik okirat 2006. június 19. napjára keltezett lefoglalási határozat, a másik pedig K. I. r. törzszászlós név aláírásával ellátott lefoglalási jegyzőkönyv. Az okiratok tartalma szerint a rendőrhatóság elrendelte az Opel személygépkocsi lefoglalását, mivel Z. S. a tulajdonos T. S. engedélye nélkül a gépkocsira az üzembentartói jogosultságot bejegyeztette, illetve Z. S. a vételár egy részét és a kamatokat nem egyenlítette ki.
A vádlottak ezt követően megállapodásuknak megfelelően 2006. június 19-én reggel 5 óra 30 körüli időben megjelentek Z. S. lakásán. Az I. r. vádlott egyenruhát viselt, míg a II. r. vádlott civil ruhában volt, de felsőtestén egy ,,Police'' feliratú láthatósági mellényt viselt.
Az I. r. vádlott az autóból kiszállva Z. S. lakásának egyik ablakán bekopogott. A kopogásra a sértett lánya nézett ki, akivel a vádlott közölte, hogy Z. S.-t keresik, aki szólt édesapjának, mire az kiment az udvarra.
Az I. és a II. r. vádlottak a Z. S.-el történt találkozás során a jogszerű rendőri intézkedés látszatát keltették. Miután a II. r. vádlott civilben volt, az É-i Rendőrkapitányság nyomozójának adta ki magát.
Az I. r. vádlott Z. S.-nek átadta az általa készített valótlan tartalmú lefoglalási határozatot és a lefoglalási jegyzőkönyvet. A hamis okiratok felhasználásával Z. S.-t tévedésbe ejtették és a lakásának udvarán lévő Opel személygépkocsit lefoglalták. Ennek során az I. r. vádlott a lefoglalási jegyzőkönyvön saját kezűleg kézírásos bejegyzéseket tett.
Z. S. az I. r. vádlottól a hamis lefoglalási határozat és hamis lefoglalási jegyzőkönyv egy-egy példányát átvette, majd a vádlottak az Opel típusú személygépkocsit Z. S. lakásának udvaráról elvitték és azt ismeretlen helyre szállították.
A gépjármű elvitelét követően Z. S. ügyvéd ismerősétől tudomást szerzett arról, hogy az É-i Rendőrkapitányságon K. I. nevű rendőr nem teljesít szolgálatot és nincs folyamatban olyan bűnügy, amelyben az általa használt gépkocsi lefoglalására került volna sor.
Ezért Z. S. feljelentést tett a B.-i Rendőrkapitányságon, ahol még ugyanazon a napon elrendelték a gépjármű körözését. A körözés alapján a gépjárművet 2006. augusztus 12. napján B. városban egy parkolóban megtalálták. A megtalált személygépkocsi forgalmi értékét az eseti szakértő 150 000 forintban állapította meg.
A vádlottak T. S.-nek a gépjármű tulajdonosának cselekményükkel 150 000 forint kárt okoztak, amely a büntetőeljárás során megtérült.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosításért, a vádlottak és védőik felmentés végett jelentettek be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn, indítványában a vádlottak bűnösségének hivatali visszaélés bűntettében való mellőzését, bűnösségük 2-2 rb. közokirat-hamisítás bűntettében való megállapítását, a II. r. vádlottal szemben a pénzmellékbüntetés kiszabásának a mellőzését, illetve az okiratok elkobzásának a mellőzését, továbbá az I. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség összegének korrigálását indítványozta.
A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése alapján a megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, az ügy helyes megítéléséhez szükséges részleteket feltárta, ténymegállapításait kellően megindokolta.
A megállapított tényállás a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes, így az a Be. 352. § (2) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A megállapított tényállásból a megyei bíróság helyes következtetést vont a vádlottak bűnösségére, ebből adódóan a felmentésre irányuló védelmi fellebbezések alaptalannak bizonyultak. A vádlottak által elkövetett cselekmények minősítése azonban csak részben felel meg az anyagi büntető jogszabályoknak.
Rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak felelősségét a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettében is megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság 3/2007. BJE határozata értelmében, ha az elkövető egy cselekményével valósítja meg a hivatali visszaélés bűntettét (Btk. 225. §), valamint a hivatalos személy által elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettét, [Btk. 177/A. § (2) bek.] a bűnösség csak az utóbbi bűncselekményben állapítható meg; az alaki halmazat csupán látszólagos.
A hivatalos személyként megvalósított személyes adattal visszaélés bűntette olyan speciális törvényi tényállás, amely mellett a hivatali visszaélés bűntette a látszólagos alaki halmazatra figyelemmel nem állapítható meg.
A látszólagos alaki halmazatban álló cselekmények elbírálása során megállapított speciális cselekménnyel látszólagos halmazatban álló másik cselekmény tekintetében nincs helye felmentő rendelkezésnek, a vádlott bűnösségét egységesen a speciális bűncselekményben kell megállapítani.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság felmentő rendelkezés hozatala nélkül mellőzte a vádlottak bűnösségének megállapítását a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettében.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott, mint hivatalos személy 2 darab hamis közokiratot készített, amelyeket a későbbiekben a II. r. vádlottal együtt közösen használtak fel. A közokirat-hamisítás bűntette esetében a rendbeliség a hamis közokiratok számához igazodik, ezért a vádlottak közbizalom elleni cselekménye kettő rendbelinek minősül.
A megyei bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket alapvetően helyesen tárta fel. Azok H. T. II. r. vádlott vonatkozásában annyiban szorulnak kiegészítésre, hogy további súlyosító körülmény, mely szerint a vádlottal szemben két okból is a felemelt büntetési tételt kell alkalmazni.
Ugyancsak súlyosító körülményként kell értékelni, hogy a vádlott az újabb bűncselekményeket a feltételes szabadság letelte után, igen rövid időn belül, 3 hónap múlva követte el.
A büntetés kiszabásánál nem hagyható figyelmen kívül a vagyon elleni cselekmény elkövetési módja sem. Az I. r. vádlott rendőri hivatását felhasználva, míg a II. r. vádlott hivatalos eljárást színlelve követte el a csalás bűncselekményét.
A vádlottak magatartása alkalmas volt arra, hogy az állampolgároknak a rendőrségbe vetett bizalmát megingassa.
Mindezek alapján nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottakkal szemben szabadságvesztést szabott ki. A főbüntetés tartamát a bűnösségi körülményekkel arányban álló mértékben határozta meg, annak enyhítésére az I. r. vádlott esetében a cselekmények tárgyi súlyára, a II. r. vádlott esetében az előéletére figyelemmel nincs mód.
A kifejtettek miatt a szabadságvesztés végrehajtásának az I. r. vádlott védője által kért próbaidőre történő felfüggesztése szóba sem kerülhetett.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlottat pénzmellékbüntetésre ítélte. A Btk. 64. § (1) bekezdése szerint a pénzmellékbüntetés alkalmazásának feltétele az, hogy a határozott tartamú szabadságvesztésre ítélt személy megfelelő keresettel, jövedelemmel, vagy vagyonnal rendelkezzen. A vagyoni bizonyítvány szerint a II. r. vádlottnak nincs vagyona. Miután a II. r. vádlott nem nyilatkozott személyi körülményeire, így az elsőfokú ítéletben is csak annyi került rögzítésre, hogy nem ismert munkahelye, illetve jövedelme. Ilyen körülmények mellett a pénzmellékbüntetés törvényi előfeltétele hiányzik, ezért a másodfokú bíróság annak kiszabását mellőzte.
A megyei bíróság a sértettől lefoglalt hamis határozat és jegyzőkönyv elkobzásáról és megsemmisítéséről tévesen rendelkezett, ugyanis az okiratok nem tekinthetők a bűncselekmény tárgyának.
A bűnjelként lefoglalt okmányok sorsáról nem a Btk., hanem a 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 1. § (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést. Ennek értelmében a hatóság a bűnjelként lefoglalt okmányt az ügyirathoz csatolja és ott kezeli. Ezért a másodfokú bíróság a lefoglalt okiratok elkobzására és megsemmisítésére vonatkozó döntést megváltoztatta és a lefoglalt okiratok iratokhoz történő csatolását rendelte el.
Tévedett a megyei bíróság, amikor az I. r. vádlottat kötelezte a kirendelt védői díjának a megfizetésére, amely annak folytán merült fel, hogy az I. r. vádlott meghatalmazott védője a 2007. december 4. napján tartott tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az elsőfokú bíróság a meghatalmazott védő kimentését nem fogadta el, őt rendbírsággal sújtotta, egyben az I. r. vádlott védelmének ellátása érdekében új védőt rendelt ki. A kirendelt védő irattanulmányozása folytán 10 800 forint, míg a kitűzött tárgyaláson való megjelenése folytán 1800 forint költség merült fel. Miután a meghatalmazott védő az újabb, 2007. december 12. napján tartott tárgyaláson megjelent, a védő kirendelését az elsőfokú bíróság megszüntette, majd az ítéletben a kirendelt védő díjának a megfizetésére az I. r. vádlottat kötelezte.
A Be. 338. § (2) bekezdése szerint a vádlott nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a megfizetésére, amely nem az ő mulasztása folytán szükségtelenül merült fel. A Be. 281. § (3) bekezdése határozza meg a megidézett, de a tárgyalásról távol maradó védővel szemben alkalmazható eljárásjogi következményeket. Eszerint a tárgyalást a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent védő költségére kell elhalasztani.
A fenti rendelkezések összevetése alapján az I. r. vádlott nem kötelezhető a védő kirendelésével kapcsolatos költség megfizetésére, ezért a másodfokú bíróság ennek összegével csökkentette az I. r. vádlottat terhelő bűnügyi költséget és úgy rendelkezett, hogy az elsőfokú bíróságnak különleges eljárás keretében kell újabb döntést hozni a védő kirendelése folytán felmerült költség viseléséről.
A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a cselekmények minősítését, a II. r. vádlottal szemben kiszabott mellékbüntetést, a bűnjeleket és a bűnügyi költséget érintő részében a Be. 372. § (1) bekezdés alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bf. I. 39/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás