BÜ BH 2008/326
BÜ BH 2008/326
2008.12.01.
I. Az áru hamis megjelölése bűncselekmény elkövetési tárgya az utánzat, a hamisítvány, vagyis az az áru, amelyet a versenytárs ugyanilyen rendeltetésű árujának jellegzetes tulajdonságaival ruháztak fel – A bűncselekményi értékhatár megállapításánál az elkövetési tárgy értéke az irányadó [Btk. 296. §, Btké. 28. § b) pontja, 218/1999. (XII. 28.) Korm. sz. r. 71. §].
II. A szaktanácsadó véleménye nem bizonyítási eszköz, arra alapítva a bűncselekmény elkövetési értéke sem állapítható meg [Be. 76. § (1) bek., 182. § (1), (2) bek.].
A T.-i Városi Bíróság a 2006. szeptember 8. napján meghozott ítéletével az I., II., III. r. terhelteket társtettesként elkövetett 3 rendbeli áru hamis megjelölésének bűntetté-ben mondta ki bűnösnek, ezért őket pénzbüntetésre ítélte, továbbá rendelkezett a lefoglalt áruk elkobzásáról és az egyéb járulékos kérdésekről.
Az ítélet ellen az ügyész a terheltek javára, 2 rendbeli bűncselekmény vádja alóli felmentés, ezen tényállásokra nézve szabálysértés megállapítása, és pénzbírság kiszabása végett jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljárt megyei bíróság a 2007. január 17-én kelt ítéletével az elsőfokú határozatot érdemben helybenhagyta.
A jogerős ítéleti tényállás a következőket tartalmazza:
A terheltek mindhárman a N. R. F. 2004. Kft. ügyvezetőiként működtették E.-ban lévő kínai ruházati üzletet. Ebben az üzletben a versenytársak hozzájárulása nélkül 2005. május 19-én összesen 159 pár Puma védjegyhez hasonló védjeggyel ellátott cipőt; 63 db Triumph márkajelzéssel ellátott melltartót és 10 pár Adidas védjegyre hasonlító megjelöléssel ellátott cipőt hoztak forgalomba. Az utánzott áruk értéke a Puma cipők esetében legkevesebb 2 369 100 (159 ¤ 14 900 forint); az Adidas cipők tekintetében 229 000 (10 ¤ 22 900 forint); míg a Triumph melltartók esetében 317 400 (63 ¤ 5290 forint) forint volt.
Az alapügyben eljárt bíróságok jogi álláspontjának lényege szerint a Btk. 296. §-ában meghatározott bűntett elkövetési tárgya a versenytárs áruja. Mivel pedig az áru fogalmához – mint egyik legjellemzőbb versenytulajdonsága – annak az ára is elválaszthatatlanul hozzátartozik, az elkövetési érték is a versenytárs árujának értékéhez igazodik. Ebből következően a bűncselekmény és a szabálysértés elhatárolásánál is az utánzott áru ára, illetve értéke az irányadó.
A megyei főügyészségnek a jogerős határozat ellen a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a terheltek javára benyújtott felülvizsgálati indítványa a fentiekkel ellentétes jogi érveken alapult. Az indítványban kifejtett és már a fellebbezési eljárásban is képviselt ügyészi álláspont szerint ugyanis az elkövetési érték meghatározásánál az utánzat, a meghamisított áru kiskereskedelmi forgalmi értéke az irányadó, vagyis az az ár jön figyelembe, amelyen a terheltek az egyes termékeket az üzletben ténylegesen árusították.
A nyomozati iratokból (a lefoglalási jegyzőkönyvekből) megállapíthatóan a hamis Adidas és Triumph védjeggyel ellátott áruk esetében azok eladási ára külön-külön a százezer forintot nem haladta meg; így ezekre nézve a terheltek csupán szabálysértést valósítottak meg. A fentiekre figyelemmel 2 rendbeli bűncselekményben a bűnösségük megállapítása anyagi jogi jogsértéssel történt.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta; a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a városi bíróság új eljárásra utasítását indítványozta annak megjegyzése mellett, hogy a kétéves objektív elévülési idő folytán a terheltek felelőssége ma már a szabálysértések miatt sem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Btk. 296. §-a értelmében áru hamis megjelölésének bűntettét az követi el, ,,aki árut – a versenytárs hozzájárulása nélkül – olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, illetőleg forgalomba hoz.''
A törvény szövegének nyelvtani értelmezésétől önmagában az következik, hogy a bűncselekmény elkövetési tárgya nem a versenytárs áruja, hanem az az előállított áru, amelyik a versenytárs árujának a jellegzetességeit hordozza. Ezt az értelmezést a törvényi tényállás szövegének tartalmi-logikai értelmezése is minden tekintetben alátámasztja: A bűncselekmény elkövetési tárgya az a dolog, amelyre nézve a bűncselekmény elkövetési magatartását megvalósítják.
A vizsgált bűncselekmény egyik elkövetési magatartása az utánzás, vagyis az árunak olyan jellegzetes külsővel történő előállítása (csomagolása, megjelölése, elnevezéssel ellátása) amelyről a versenytárs ilyen jellegzetességet magán viselő áruja ismerhető fel. További elkövetési magatartásai: az ilyen árunak – vagyis az utánzatnak, a hamis árunak – forgalomba hozatal céljából történő megszerzése, tartása, illetőleg forgalomba hozatala.
Alapvető félreértés tehát akár a verseny tisztasága, tisztessége érdekében is a büntetőjogi védelemben részesülő versenytárs áruját elkövetési tárgynak tekinteni, mivel azt a fentebb részletezett elkövetési magatartások egyike sem érinti. A versenytárs áruja a maga konkrét valóságában az elkövetési magatartással nem kerül effektív kapcsolatba. Az elkövetési magatartás ezt a tárgyat nem, legfeljebb csak közvetetten a versenytárs érdekein keresztül sérti.
Egyértelműen leszögezhető tehát: a bűncselekmény elkövetési tárgya azokkal a sajátos vonásokkal felruházott áru (utánzat, hamis áru), ami – éppen az utánzás, hamisítás folytán – hasonlatossá vált a versenytárs ugyanilyen rendeltetésű árujához, függetlenül az utánzat, hamisítvány minőségétől, használati értékétől.
A Btké. 28. §-ának b) pontja szerint viszont nem bűncselekmény, hanem – az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Kormányrendelet 71. §-ában meghatározott – szabálysértés valósul meg, ha az áru hamis megjelölését százezer forintot meg nem haladó értékre követték el.
Minthogy az értékhatár megállapításánál az utánzat, hamisítvány forgalmi értéke az irányadó, az I-III. r. terheltek bűnösségének megállapítása büntető anyagi jogi rendelkezést sért, hiszen cselekményeiket az alapügyben eljárt bíróságok a sértettek árujának forgalmi értékét alapul véve minősítették.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ugyanekkor az irányadó tényállás kizárólag a versenytársak azonos jellegű áruinak – a szaktanácsadói véleményen alapuló – egységárait tartalmazza.
Következésképpen a Legfelsőbb Bíróságnak nem volt törvényi lehetősége, hogy a felülvizsgálati indítványnak megfelelően a tényállást az iratok tartalma alapján korrigálja és maga hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.
Ezért a támadott határozatokat a Be. 428. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
A fentieken kívül a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja annak megjegyzését, hogy a jogerős ítéleti tényállásban szereplő értékek nemcsak jogilag, de ténybelileg sem elfogadhatók, mert azok alapját – az elsőfokú ítélet indokolásából megállapíthatóan bizonyítékként elfogadott – szaktanácsadói vélemények képezték.
A szaktanácsadó véleménye nem bizonyítási eszköz; az a Be. 76. §-a (1) bekezdése szerinti felsorolásban nem szerepel. Szaktanácsadó csak a Be. 182. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból – vagyis bizonyítási eszközök felkutatásához, összegyűjtéséhez, rögzítéséhez stb. – vehető igénybe. Szaktanácsadói vélemény alapján tehát tény bizonyítottnak nem tekinthető.
(Legf. Bír. Bfv. I. 521/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás