BÜ BH 2008/328
BÜ BH 2008/328
2008.12.01.
Az új eljárásra utasított bíróság is köteles vizsgálni a hatáskörét (illetékességét) – Negatív hatásköri összeütközést önmagában nem jelent – így az eljáró bíróság kijelöléséhez sem vezet – ha a hatályon kívül helyező végzésben új eljárásra utasított katonai tanács arra a megállapításra jut, hogy az eljárás nem tartozik katonai büntetőeljárás hatálya alá. A hatásköri (illetékességi) összeütközés akkor állapítható meg, ha az ügy áttétele jogerős határozattal megtörténik és az áttétel folytán eljáró bíróság is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a ügyben hatásköre (illetékessége) nincs [Be. 19. § (1) bek., (2) bek. c) pontja, 470. § (1) és (2) bek.].
A B. Megyei Bíróság a 2006. november 22-én kihirdetett nem jogerős ítéletével az elkövetéskor rendőri állományban volt II. r. III. r. vádlottakat hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében, nagyobb értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal, bűnsegédként elkövetett lopás bűntetté-ben, valamint jelentős értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal, folytatólagosan, bűnsegédként, elkövetett – részben kísérleti szakban maradt – lopás bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért halmazati büntetésül a II. r. vádlottat 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, míg a III. r. vádlottat 3 év 8 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla a 2007. május 23-án kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet a fellebbezéssel érintett vádlottak tekintetében a Be. 373. § (1) bekezdésének II/c) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az iratokat az eljárás lefolytatása végett megküldte a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező megyei bíróság katonai tanácsának, ugyanis eljárási szabályt sértett a megyei bíróság azzal, hogy a Be. 470. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó ügyet bírált el.
A vádirati és az elsőfokú ítéletben megállapított tényállásból kitűnően ugyanis a II. r. és a III. r. vádlottak – mint bűnsegédek – a lopási cselekményt rendőrként, szolgálatot teljesítve követték el.
Az iránymutató bírói gyakorlat szerint nem állapítható meg a vesztegetéssel halmazatban a Btk.348. §-ában meghatározott szolgálatban kötelességszegés vétsége, ha a rendőr a vesztegetést szolgálatának ellátása során, éppen ebből adódó kötelezettségének megszegésével követi el.
Az adott ügyben azonban olyan többlettényállás állapítható meg, amely miatt e bűncselekmény is megvalósult. Nem pusztán arról van szó, hogy a vádlottak anyagi előny fejében szemet hunytak az általuk tudottan elkövetett bűncselekmény fölött. A rendőr vádlottak a lopást elősegítő, figyelő cselekményük idején ténylegesen nem látták el szolgálati feladatukat. Amikor pedig határozott utasítást kaptak az intézkedésre, azt megtagadták. Így a szolgálatuk ellátására vonatkozó szabályokat több vonatkozásban is, összességében súlyosan megszegték.
Erre figyelemmel a II. r. és III. r. vádlottak cselekménye a Btk. 348. §-ában meghatározott, szolgálatban kötelességszegésnek is minősülhet, (BH 1994/583., 1995/201., 1997/11.) amely bűncselekmény miatt viszont katonai büntetőeljárásnak van helye.
A végzés szerint a hatályon kívül helyezés azért is valamennyi fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában indokolt, mert a bűnsegédi minőségben vagyon elleni bűncselekményt is elkövető II. és III. r. vádlottak ügye nem volt elkülöníthető; a megyei bíróság az ügyben az egyik tárgyalását a kellően kimentett IV. r. vádlott távollétében, ekként kötelező jelenlétének figyelmen kívül hagyásával tartotta meg, ami szintén hatályon helyezési ok.
A megyei bíróság katonai tanácsa előtt az új eljárásban a katonai ügyészség – részletesen kifejtette a jogi álláspontját, miszerint a II. és III. r. vádlottaknál katonai bűncselekmény bűnhalmazatban megállapítás nem lehetséges – akként nyilatkozott, hogy az ügyben katonai bűncselekmény hiányában nem állnak fenn a vádemeléshez szükséges feltételek, ezért a vád képviseletének átvételére nem lát törvényes lehetőséget.
Az új eljárásban a katonai tanács a perorvoslatok hiányában jogerőre emelkedett végzésével hatáskörének hiányát állapította meg.
Álláspontja szerint ugyanis a Be. 474. §-a (5) bekezdésének megfelelően katonai büntetőeljárásnak – a pótmagánvádló fellépését kivéve – kizárólag közvádra van helye, tehát a katonai tanács csakis ügyészi vádemelés és vádképviselet alapján folytathat eljárást. A katonai büntetőeljárásban a Be. 474. §-ának (1) bekezdése alapján az ügyész feladatát, így a vádképviseletet is a katonai ügyész látja el. Mivel a katonai ügyész a vádképviseletet nem vette át, nem áll fenn a katonai tanács eljárásának törvényes alapja.
A végzés jogerőre emelkedését követően a katonai tanács a Be. 20. §-a (2) bekezdésének c) pontjára figyelemmel a ,,negatív hatásköri összeütközés'' miatt az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett a Katonai Főügyészségen keresztül a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel.
A Katonai Főügyészség a B. Megyei Bíróság eljárásra kijelölését indítványozta, mert az adott esetben katonai bűncselekmény a bírói gyakorlat szerint halmazatban nem állapítható meg, továbbá a katonai tanács álláspontja abban is téves, hogy törvényes vád hiányában nincs lehetősége az eljárásra.
A Legfelsőbb Bíróság a kijelölés törvényi feltételeit nem látta megállapíthatónak, ezért az iratokat a katonai tanácshoz visszaküldte.
A Be. szabályai szerint az eljáró bíróság kijelölésére a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén, vagy akkor kerül sor, ha az illetékességet meghatározó körülmények nem állapíthatók meg [Be. 20. §-ának (1) és (3) bekezdése]. Ugyancsak kijelölésnek van helye a bíróság kizárására vonatkozó bejelentés vagy indítvány esetén is [Be. 24. §-ának (6) bekezdése].
Az a körülmény, hogy az ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzésében a katonai tanács hatáskörébe utalta a megismételt eljárás lefolytatását, nem zárja ki, hogy a megismételt eljárásban ez a bíróság a hatáskörét vagy illetékességét vizsgálja (Be. 191. §), és ennek eredményeként hatáskörének vagy illetékességének a hiányát megállapítja. Arra azonban a büntetőeljárási szabályok nem adnak lehetőséget, hogy valamely bíróság az első fokon – akár hatályon kívül helyezést követően – folyamatban lévő ügyben kizárólag megállapító határozatot hozzon, vagyis csak azt rögzítse, hogy hatáskörét vagy illetékességét nem látja fennforogni.
A Be. 264. §-a szerint a hatáskör vagy illetékesség hiányának megállapításáról a bíróságok csak az álláspontjuk szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező másik bírósághoz áttétellel együtt rendelkezhetnek. Hatásköri, vagy illetékességi összeütközés csak akkor keletkezik, ha az a bíróság amelyhez az áttétel történt, úgyszintén jogerősen megállapítja hatáskörének vagy illetékességének hiányát. A jelen esetben pedig erről nincs szó.
A hatályon kívül helyező végzéssel új eljárásra ,,kijelölő'' bíróság és az új eljárás lefolytatására utasított bíróság között a kompetenciát illető nézeteltérés hatásköri vagy illetékességi összeütközést sem jelent.
A kijelölés végett az iratok felterjesztésére tehát alap nélkül került sor.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, alapvetően téves a katonai tanácsnak – a katonai ügyészség álláspontjával megegyező – az a jogi álláspontja, hogy az adott esetben a katonai ügyészség nem köteles a vádat képviselni, és így a törvényes vád hiánya állapítható meg.
A bíróságok hatáskörére és illetékességére vonatkozó szabályokból, – továbbá azon előírásból, miszerint az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik [Be. 30. §-ának (1) bekezdése, Be. 473. §-ának (1) és (3) bekezdése] –, az következik, hogy hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárás esetén, avagy a Be. 20. §-a szerinti kijelölés esetén annak az ügyészségnek kell a továbbiakban eljárnia, és a vádat képviselnie, amely a további eljárásra kijelölt bíróság mellett működik. Kétségtelen, hogy a cselekmények minősítésénél a hatályon kívül helyező, vagy kijelölő határozatban kifejtett jogi álláspont az ügyészséget nem köti. Ez azonban a vád képviseletét nem érinti.
Mindebből következően jelen ügyben a katonai ügyészségnek és a katonai tanácsnak a minősítést illetően az ítélőtáblától eltérő jogi álláspontja semmiben nem hat ki arra, hogy a vádképviseletet a megismételt eljárásban a katonai ügyészség ,,átvegye'', s ameddig a büntetőeljárás a katonai tanács előtt folyik, azt képviselje.
A katonai tanács tehát a vád képviseletének hiányára, mint hatáskörének hiányát megalapozó okra is tévesen hivatkozott.
(Legf. Bír. Bkk. I. 357/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás