PÜ BH 2008/335
PÜ BH 2008/335
2008.12.01.
Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben a fellebbező félnek meg kell jelölnie, hogy a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kéri – A marasztalás ,,mérséklése'' iránti kérelem nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, az így előterjesztett fellebbezés érdemi elbírálásra nem alkalmas (Pp. 3. §, 235. §, 240. §).
Az I. r. felperes édesanyja, a II-III. r. felperesek gyermeke és a IV. r. felperes testvére, dr. M. M. 1999. január 9-én került a J. Kórház Neuro-Pszichiátriai Osztályára fokozatosan kialakuló mániás állapot miatt, majd a család kérésére 1999. január 19-én az alpereshez vették fel és ott február 26-áig kezelték. Ezt követően a beteg a munkahelyén dolgozott, majd április 29-én ismét felvették az alpereshez a pszichés problémái miatt. Az 1999. május 14-ei hétvégére a II. r. felperes kérése ellenére – kezelőorvosával történt megbeszélést követően – otthonába távozott, majd május 16-án öngyilkosságot követett el és meghalt.
A bíróság jogerős közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felpereseknek a hozzátartozójuk halálával okozati összefüggésben bekövetkezett káraiért, majd a kár összegére folyt eljárásban a 2005 szeptemberében kötött részegyezséget követően az elsőfokú bíróság ítéletet hozott. Ebben kötelezte az alperest, hogy az I. r. felperes részére vagyoni és nem vagyoni kártérítésként 9 142 014 forintot, a III. r. felperes részére nem vagyoni kártérítésként 2 000 000 forintot, míg a IV. r. felperes részére ugyancsak nem vagyoni kártérítésként
4 000 000 forintot és kamatait fizessen meg. Rendelkezett a perköltségek fizetéséről, míg a megítélten felüli részében a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az I., a III. és a IV. r. felperesek részére megítélt nem vagyoni kártérítés összegének, valamint az I. r. felperes részére megítélt vagyoni kártérítés összegének a mérséklését kérte.
A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben elsődlegesen a fellebbezés elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy abból nem állapítható meg: az alperes mennyiben és milyen okból kéri az elsőfokú ítélet megváltoztatását. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.
A másodfokú bíróság a fellebbezés hivatalbóli elutasítására nem látott okot, bár ítéletének indokolásában utalt arra, hogy az alperes valóban nem határozta meg, mely összeget meghaladóan kéri az I. és III. r. felperesek javára megítélt nem vagyoni kártérítésre vonatkozó ítéleti rendelkezés megváltoztatását. Álláspontja szerint azonban ez a körülmény a fellebbezés Pp. 237. §-a szerinti elutasítását azért nem vonhatja maga után, mert az alperesnek a fellebbezés előterjesztését követően is bármikor módja volt a fellebbezésének kiegészítésére. A fellebbezését így érdemben elbírálta és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az I. r. felperesnek megítélt nem vagyoni kártérítés összegét 2 000 000 forintra, a III. r. felperesét 1 000 000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az I. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és elsődlegesen az alperes fellebbezésének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a javára megítélt nem vagyoni kártérítésről szóló elsőfokú ítéleti rendelkezés helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a Pp. 240. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyta és nem döntött a fellebbezés érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról. Az alperes fellebbezésében ugyanis nem jelölte meg, hogy az elsőfokú határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezés korlátai nem voltak ismertek, a fellebbezés kiegészítésére pedig – eltérően a másodfokú bíróság ítéletének indokolásából – nincs lehetőség, egyébként az alperes a másodfokú tárgyaláson sem pontosította a fellebbezési kérelmét. A fellebbezése tehát érdemi elbírálásra nem volt alkalmas.
Egyebekben a javára megítélt nem vagyoni kártérítés összegét a másodfokú bíróság okszerűtlen mérlegelésére alapulóan, megalapozatlannak és jogszabálysértőnek tartotta. Álláspontja szerint a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság értékelte megfelelően, mert az ott figyelembe vett körülmények miatt fokozottan sérülékennyé vált, és ez az egész hátralevő életére kihatással lesz.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet támadott részének hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság határozott fellebbezési kérelmet bírált el, mert a fellebbezésében meghatározta az elsőfokú ítélet megváltoztatásának az irányát és a mértékét is, tehát a döntés keretei ismertek voltak. A másodfokú bíróság ennek alapján akár mellőzhette volna a teljes marasztalását is.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése általános érvénnyel fogalmazza meg a felek rendelkezési jogának az egész eljárásra jellemző tartalmát, amelynek lényege az, hogy a bíróság általában a vitában érdekelt fél kérelmére, és a felek kérelmeinek, jognyilatkozatainak keretében jár el. A bíróság a fél által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, ami azt jelenti, hogy a per tárgyát és a bíróság eljárási lehetőségét a kérelem határozza meg. A rendelkezési elv (Pp. 3. §) jelenik meg és konkretizálódik a Pp. 215. §-ában, amely az ítélet esetében azt jelenti, hogy a bíróság nem ítélhet meg annál többet, mint amennyit a fél a keresetében, a viszontkeresetében vagy az ellenkérelmében kért, de az ítélet teljességének [Pp. 213. § (1) bek.] követelménye folytán az ítéletben foglalt döntésnek – a kivételektől eltekintve – ki kell terjednie a perben érintett valamennyi kereseti kérelemre.
Ahhoz, hogy a bíróság az ítélettel szemben elvárt követelményeknek eleget tegyen és megalapozott, egyértelmű, világos döntést hozzon, a félnek is teljesítenie kell az eljárásjog által vele szemben támasztott követelményeket.
Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés esetében a fellebbező féltől a fellebbezés tartalmi kellékeit illetően elvárt követelményeket a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése határozza meg. A fellebbezés legfontosabb tartalmi eleme a bírósághoz címzett fellebbezési kérelem, amelynek – a kereseti kérelemhez hasonlóan – határozottnak kell lennie, tehát a fellebbező félnek meg kell jelölnie, hogy a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kéri. A ,,mennyiben'' való megváltoztatás iránti kérelem az ítélet mikénti megváltoztatására vonatkozik, vagyis, ha az elsőfokú határozat a fél összegszerű marasztalásáról szól és a fellebbező fél nem azt kéri, hogy őt egyáltalán ne marasztalják, akkor azt kell megjelölnie, hogy az elsőfokú ítéletben szereplő marasztalásának milyen összegről, milyen összegre (vagy milyen összeggel) való megváltoztatását (leszállítását) kéri. Az általa túlzottnak tartott összeg ,,mérséklése'' iránti kérelem a szó egyszerű nyelvtani értelmezése szerint sem jelenti a teljes elutasítás kérését, és az ilyen tartalmú kérelem nem is felel meg a fellebbezéssel szemben előírt jogszabályi követelményeknek.
Az alperes perbeli fellebbezési kérelme nem volt pontos, de nem is volt határozott, abból sem az ellenfél, sem a bíróság nem tudhatta meg, hogy az alperes mennyiben támadta az elsőfokú ítéletet, miután nem jelölte meg, hogy milyen ítéletet kért a másodfokú bíróságtól. A másodfokú bíróság a fellebbezéséből nem ismerhette meg az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott részét sem, holott csak ez lehetett a fellebbezési eljárás tárgya [Pp. 253. § (3) bek.]. A kérelemhez kötöttség a fellebbezési eljárásban is érvényesül, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része pedig a Pp. 228. §-ának (4) bekezdése értelmében jogerőre emelkedik. A másodfokú bíróság döntése nem terjedhet túl a fellebbezési kérelmen, illetőleg az elsőfokú ítéletet a fellebbező fél hátrányára a másodfokú bíróság nem változtathatja meg, ha az ellenfél az ítéletnek a fellebbező félre vonatkozó részét fellebbezéssel nem támadta meg.
Miután az alperesnek az elsőfokú ítélet elleni fellebbezése a jogszabály követelményeinek nem felelt meg, a másodfokú bíróság határozott fellebbezési kérelem nélkül hozta meg a döntését. A felperes erre az eljárási szabálysértésre alappal hivatkozott már a fellebbezésében is, ám a jogszabályoknak megfelelő fellebbezés előterjesztése az alperes részéről nem történt meg, és annak hiánypótlással való teljesítésére a másodfokú bíróság felhívása is elmaradt. A fellebbezés ,,kiegészítésére'' a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, de a fellebbezés ,,pontosítását'', értelmezését sem kísérelte meg a másodfokú bíróság az eljárása során.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő, de a felülvizsgálati eljárásban a fellebbezés elutasításának nincs helye. A Pp. 240. §-ának (1) bekezdése a másodfokú bíróság számára adja meg a fellebbezéssel kapcsolatos intézkedés lehetőségét, amely jogköre nem vonható el. A Legfelsőbb Bíróság nem az alperes fellebbezését, hanem az adott fellebbezés folytán hozott jogerős másodfokú határozatot vizsgálta felül.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint – felülvizsgálattal támadott részében – a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot utasította ebben a keretben új eljárásra és új határozat hozatalára. Az újabb eljárásban a másodfokú bíróságnak a Pp. 240. §-ában foglaltak alapján kell eljárnia.
(Legf. Bír. Pfv. III. 22.115/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás