GÜ BH 2008/336
GÜ BH 2008/336
2008.12.01.
A bemutatóra szólótakarékbetétkönyv felett a rendelkezési jogosultság azt illeti meg, aki a betétkönyvet a pénzintézetnek bemutatja – Az elveszett takarékbetétkönyv tulajdonosa csak akkor követelheti a takarékbetét-szerződés alapján a betét kifizetését, ha a takarékbetétkönyv megsemmisítéséről szóló közjegyzői okiratot a pénzintézetnek bemutatja [1989. évi 2. tvr.1 18. §, 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 40-42. §-ai].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes édesapja id. Gy. P. az 1984. szeptember 21-én közjegyzői okiratba foglalt végrendeletében, akként rendelkezett, hogy az alperes által kiállított 5676545 sorszámú takarékbetétkönyvben lévő követelést, illetőleg annak kamatát – amennyiben haláláig közös háztartásban élnek – élettársa, M. A.-né örökölje. Az örökösként megjelölt személy 1996. május 18-án, id. Gy. P. pedig ezt követően, 2001. december 2-án elhunyt. Id. Gy. P. törvényes örököse a felperes és annak testvére, a perben nem álló L. L.-né.
A közjegyző által felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint a 2002. március 29-én tartott hagyatéki tárgyaláson a felperes és testvére kijelentették, hogy a végrendeletben írt 5676545 számú takarékbetétkönyv nincs és nem is volt a birtokukban. Az alperes ellenőrzési igazgatósága a 2004. március 9-én kelt levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy a takarékbetétkönyv a nyilvántartásaiban nem lelhető fel, vélelmezhető, hogy azt még 1992. előtt kiváltották.
A felperes a keresetében kérte kötelezni az alperest a perbe hozott 5676545 számú takarékbetétkönyv megnyitásával, tulajdonosával, esetleges megszüntetésének időpontjával és körülményeivel, valamint a takarékbetét összegével összefüggő adatok szolgáltatására, továbbá kérte kötelezni – a betétkövetelés tudomása szerinti összegének – 500 000 Ft-nak és 2002. március 29-étől járó kamatainak s megfizetésére. Keresete jogalapjaként az adatszolgáltatással kapcsolatosan a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdését, a takarékbetét kifizetésével kapcsolatosan pedig az 533. §-át jelölte meg. Álláspontja szerint az elhalálozott Gy. P. és az alperes között takarékbetét-szerződés jött létre, amely annak ellenére is fennáll, hogy a betétkönyv nem lelhető fel. A közjegyzői okiratba foglalt végrendelet mint közokirat bizonyítja a takarékbetétkönyv meglétét, annak sorszámát, és mert a takarékbetét visszafizetésére és a kamatfizetésre vonatkozó követelés nem évül el, az adatokkal a szerződést kötő alperesnek is rendelkeznie kell. A csatolt okirati bizonyítékok mellett kérte tanúként kihallgatni dr. Z. E. közjegyzőt, valamint N.-né M. J.-t – a korábbi örökös leányát – egyrészt a takarékbetétkönyv megnyitására, másrészt pedig a benne elhelyezett összegre vonatkozóan.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy takarékbetét kifizetésére az 1989. évi 2. számú tvr. 3. §-ának (3) bekezdése szerint csak akkor kötelezhető, ha a kifizetéssel egyidejűleg az okiratot bemutatják. A felperes semmilyen adattal nem rendelkezik, a betétkönyvet nem mutatta be, ezért az alperes fizetésre nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint az alperes a takarékbetét kifizetésére csak az 1989. évi 2. sz. tvr. 3. §-ának (3) bekezdésében írt feltételek teljesítése, nevezetesen a takarékbetétkönyv bemutatása ellenében kötelezhető.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását; másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereste teljesítését kérte. Előadta, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, miszerint nem bizonyította a takarékbetét-szerződés létrejöttét. A takarékbetét-szerződésnek az alperes és az örökhagyó között való létrejöttét a végrendelet bizonyította, de ha az eljárt bíróságok jogsértéssel nem mellőzték volna az általa kért bizonyítás lefolytatását, úgy a kihallgatott tanúk vallomása egyrészt a takarékbetét-szerződés létrejöttét, másrészt pedig a takarékbetétben elhelyezett összeget bizonyították volna.
A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel az alperes adatszolgáltatásra köteles, az alperes azonban értékelhető módon nem nyilatkozott arról, hogy mi a takarékbetétkönyvek selejtezésére vonatkozó eljárás. A pénzintézet tájékoztatási kötelezettsége az 1989. évi 2. tvr. 6. §-ának (2) bekezdése szerint is fennáll. Az alperes által csatolt szabályzat tartalmaz arról rendelkezést, hogy a megszűnt takarékbetétkönyv adatairól igazolást milyen módon kell kiadni és ugyanez a szabályzat rendelkezik az ún. mozdulatlan betétek nyilvántartásáról is. (59. oldal.) E rendelkezések alátámasztják, hogy az alperesnél meg kell lennie a nyilvántartásnak ahhoz, hogy az egyébként el nem évülő pénzkövetelések sorsáról bármikor tájékoztatást tudjon adni. Az alperesnek a takarékbetét megszűnésének tényét – a takarékbetétben lévő összeg kifizetését – bármikor bizonyítania kell tudni. Ha megfelelő adatokkal nem rendelkezik, akkor a nyilvántartásának hiányos volta miatt köteles helytállni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy a felperes által hivatkozott 2. tvr. 6. §-ának (2) bekezdése 1993. december 31-ével hatályát vesztette.
Utóbb hivatkozott arra, hogy a jelen per tárgyának értéke az 1 millió Ft-ot nem haladja meg, ezért felülvizsgálatnak nincsen helye.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a jelen perben felülvizsgálatnak nem volt helye. A Legfelsőbb Bíróság azért mellőzte a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 271. §-ának (2) bekezdése alapján történő elutasítását, mert a felperes 500 000 Ft takarékbetét kifizetése mellett adatszolgáltatásra is kérte kötelezni az alperest. Ez utóbbi kereset tekintetében a per tárgyának értéke összegszerűen nem határozható meg, határozatlan perérték esetén viszont a Pp. 271. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható, így a keresethalmazatra figyelemmel a felülvizsgálati kérelmet érdemben kellett elbírálni.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a felülvizsgálati kérelmet érdemben alaptalannak találta. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint nem az alperes köteles bizonyítani, hogy a követelt összeggel nem tartozik, mert a takarékbetét-jogviszony már korábban megszűnt. A bizonyítási kötelezettség a felperest terheli, és ő viseli a bizonyítatlanság jogkövetkezményeit is, ami a jelen esetben a kereset elutasítása. Az alperes belső nyilvántartásának esetleges hiányosságai a felperes követelését nem alapozzák meg.
A felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a perbehozott takarékbetét felett rendelkezési jogosultságot szerzett. A takarékbetétekről szóló 1989. évi 2. tvr. 18. §-a értelmében a bemutatóra szóló takarékbetétkönyv felett a rendelkezési jogosultság azt illeti meg, aki a betétkönyvet bemutatja, a bemutató részére a pénzintézet a felvételi jogosultság vizsgálata nélkül visszafizeti a takarékbetétet, a betétkönyv tehát a bemutatót legitimálja. A bemutatóra szóló takarékbetétkönyv elvesztése vagy megsemmisülése hasonló a készpénz elvesztéséhez azzal a különbséggel, hogy a takarékbetétkönyvnek – az erre irányuló törvényileg szabályozott eljárásban való – megsemmisítésével megakadályozható, hogy azt illetéktelen személy felhasználja. Akkor nincs szükség a betétkönyv bemutatására, ha azt az értékpapírok és okiratok megsemmisítéséről szóló 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 40-45. §-aiban szabályozott eljárásban megsemmisítették. Ez esetben a betétkönyv helyett a megsemmisítésről szóló közjegyzői okiratot kell a betét-szerződés kötelezettjénél bemutatni. Mindaddig amíg az elveszett betétkönyvet meg nem semmisítik, bárki akinek a birtokába kerül, bemutathatja, akkor pedig az alperes fizetési kötelezettsége beáll tekintet nélkül arra, hogy a nyilvántartásaiban szerepel-e avagy sem a betétkönyv vagy annak bármilyen adata. Ez azt is jelenti, hogy az alperes mindaddig, amíg a perbehozott betétkönyvet nem semmisítették meg, akkor sem lenne fizetésre kötelezhető, ha a saját nyilvántartásaiban annak adatai fellelhetők lennének. Ezért a jelen perben nincsen jelentősége annak, hogy tartozott-e a hagyatékhoz takarékbetétkönyv, mert megsemmisítés hiányában azt az alperesnél bárki bemutathatja. Nem követtek el a bíróságok eljárási szabálysértést, amikor az erre vonatkozóan felajánlott bizonyítást mellőzték.
Az okirat megsemmisítése azonban önmagában nem bizonyítja, hogy valóban fennáll a követelés a betétszerződés alapján. A betétkönyv adatainak ismeretéből – ellenkező bizonyítás hiányában – a betétkönyv megnyitására kell következtetni. Az viszont már a bizonyítékok mérlegelése körébe tartozik; mi annak a jelentősége, hogy az alperes a betét-tartozás megszűntét igazolni nem képes.
Arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy a felperes által hivatkozott 1989. évi 2. tvr. 6. §-ának (2) bekezdése 1993. december 31-ével hatályát vesztette, így az alperes – erre alapítva – adatszolgáltatásra nem kötelezhető.
Az alperes az eljárás során a rendelkezésére álló nyilvántartásokat bemutatta, arra nem volt adat, hogy lenne olyan további nyilvántartási adata, amelyek kiadásától jogellenesen elzárkózott volna. Nyilvántartásainak hiányossága viszont – a fentiek szerint – fizetési kötelezettségét nem alapozhatta meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.020/2008.)
1
A törvényerejű rendeletet módosító 2001. évi LXXXIII. törvény 3. §-ának (2) bekezdése szerint takarékbetétet kizárólag névre szólóan lehet elhelyezni. Ez nem érinti a korábbi rendelkezéseknek megfelelően kötött szerződésekből eredő jogvitákat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás