KÜ BH 2008/345
KÜ BH 2008/345
2008.12.01.
A termék lényeges tulajdonságára vonatkozó többletjelölés nem lehet jogszabálysértő, nem tévesztheti meg a fogyasztót (19/2004. FVM 3. §, 1997. évi CLV. tv. 8. §, 2003. évi LXXXII. tv. 10. §).
A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2006. június 30. napján kelt határozatával a felperes terhére 723 744 Ft minőségvédelmi bírságot szabott ki, tekintettel a N., Á. utcai, a K., E. utca 3. szám alatti, a B., R. utcai – felperes által üzemeltetett – élelmiszer jellegű áruházakban 2006. május 2. és 3. napján tartott ellenőrzés során tapasztalt jogszabálysértésekre.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte, oly módon, hogy a felperes az almalé-termékek vonatkozásában nem sértett jogszabályt a ,,cukor hozzáadása nélkül készült'' felirat feltüntetésével, illetve a Sz. Citromlé termék esetében, a címkén található felirat méretével, és ennek megfelelően kérte csökkenteni a kiszabott minőségvédelmi bírság összegét.
Hivatkozott a Magyar Élelmiszerkönyvi előírásokra, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által közzétett tájékoztatóra.
Előadta, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) tájékoztatásra vonatkozó 8. § (1) bekezdésbeli rendelkezéseknek eleget tett, amikor a fogyasztó teljes körű tájékoztatására törekedett azzal, hogy jogszabály által elő nem írt tényről tájékoztatta a fogyasztót. A Sz. Citromlé termék címkéjén az alperes által kifogásolt betűmérettel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy nincs olyan jogszabályi előírás, amely a betűméretről rendelkezne, a címkén szereplő szöveg kis betűmérete ellenére is jól olvasható.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította.
Ítéletének indokolásában az Fgytv. 8. § a) pontjára, az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 10. § (1) bekezdésére, valamint az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-SzCsM-GKM együttes rendelet (a továbbiakban: Éjr.) 3. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a Magyar Élelmiszerkönyvi előírás rendelkezései szerint – bizonyos esetekben – a gyümölcslevek valóban készülhetnek cukor hozzáadásával; ebből következően téves azon alperesi megállapítás, hogy a cukor hozzáadása nélkül készült felperesi termék nem különbözhet más, hasonló terméktől. Az Éjr. 3. § (1) bekezdés c) pontja akkor sérült volna, ha a terméken feltüntetett tulajdonsággal ,,minden más hasonló élelmiszer is rendelkezik''.
Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy az élelmiszerekre vonatkozó részletes előírásokat egy átlagos fogyasztó nem ismeri, azt nem is kell ismernie; ugyanakkor a fogyasztó számára lényeges információ az, hogy az általa megvásárolni kívánt termék a valóságban tartalmaz-e cukrot. Ebből következően a megyei bíróság alaposnak találta a felperes azon hivatkozását, hogy az Fgytv. 8. § a) pontja alapján a fogyasztó minél teljesebb körű tájékoztatására törekedett akkor, amikor a jogszabályok által elő nem írt körülményt – azt, hogy a termék cukor hozzáadása nélkül készült – feltüntetette a termékén. Ezzel azt a felperes olyan – az áru alapvető tulajdonságára, jellegzetességére vonatkozó – információval látta el, amely a fogyasztó teljes körű tájékoztatását szolgálta.
A Sz. Citromlé termék címkéjével kapcsolatban az Étv. 10. § (1) bekezdésére hivatkozással kiemelte a megyei bíróság, hogy a betűméret vonatkozásában a jogszabály külön kritériumokat nem támaszt.
A megyei bíróság megvizsgálta a hatósági eljárás iratai között szereplő fényképfelvétel-másolatokat, ezek alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy a címkén szereplő felirat egy átlagos fogyasztó számára – a címkét összességében nézve, a betű méretét is figyelembe véve – jól olvasható.
A megyei bíróság álláspontja szerint önmagában az, hogy a betűk mérete kicsi, még nem jelenti azt, hogy a szövegezés az Étv. rendelkezéseibe ütközne, és ne lenne jól olvasható.
Megállapította a megyei bíróság, hogy erre való tekintettel az alperes a felperes keresetében támadott jogszabá-lyok vonatkozásában alaptalanul szabta ki a minőségvédelmi bírságot, és tekintettel arra, hogy a jogszabálysértés a perben nem volt orvosolható, az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Előírta, hogy az új eljárás során az alperesnek a minőségvédelmi bírság kiszabása során az ítélettel érintett – felperes terhére rótt – ténylegesen nem jogszabályba ütköző csomagolási körülményeket figyelmen kívül kell hagynia, a bírság összegét az ezzel kapcsolatos tételek kihagyásával kell kiszámítania.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az Étv. 17. § (1) és (2) bekezdésével, a Magyar Élelmiszerkönyv előírásaival, az Éjr. 7. § (1) és (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétes megállapításokat tartalmaz.
Kifejtette, hogy az MÉ 1-3-2001/112. számú előírás 3. § 4. pontja szerint a cukor hozzáadásával ,,édesített'' gyümölcslevek esetében fel kell tüntetni az édesített szót, vagyis a ,,hozzáadott cukorral készült'' kifejezést, valamint meg kell adni a hozzáadott maximális cukormennyiséget is; ha viszont a termékhez nem adtak hozzá cukrot, és azt az egyik gyártó feltünteti, a másik meg nem – mivel nem kötelező –, így aki feltüntette, különleges tulajdonsággal ruházta fel a termékét, olyannal, amivel más, hasonló élelmiszer is rendelkezik; ezért nem megalapozottak a hozzáadott cukor vonatkozásában a felperes által előadottak.
Álláspontja szerint – a felperes logikáját követve – az élelmiszereken az összes olyan anyagot fel kellene tüntetni, amit a termékek nem tartalmaznak, de a vonatkozó előírások alapján tartalmazhatnának.
Hangsúlyozta az alperes, hogy az élelmiszerek jelölését önálló rendeletben szabályozta a jogalkotó, amelyben minden részletre kitér; közöttük arra, hogy mit kell feltüntetni az élelmiszeren.
Az Étv. 17. § (1) bekezdése kimondja, hogy az élelmiszerekre vonatkozó kötelező előírásokat és ajánlásokat a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza.
Hivatkozott az alperes az Étv. 17. § (2) bekezdés a) pontjában írtakra is, és hangsúlyozta, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv I. kötetében lévő előírások kötelezően alkalmazandóak. Az MÉ 1-3-2001/112. számú előírás az Élelmiszerkönyv I. kötetében található, ezért az abban foglaltak kötelezően alkalmazandó előírások.
Kifejtette, hogy a cukor hozzáadásának feltüntetési kötelezettségét előírja az Éjr. 7. § (1) bekezdése, de az MÉ 1-3-2001/112. számú előírás is; a fogyasztót tehát tájékoztatni kell arról, hogy ha a gyümölcsléhez a gyártó cukrot adott.
Az Éjr. 7. § (1) és (4) bekezdései alapján, amennyiben bármely élelmiszer előállításához cukrot használtak fel, azt a termék jelölésén, az összetevők között, fel kell tüntetni; a jelen ügy tárgyát képező gyümölcslevekre az MÉ 1-3-2001/112. számú előírás ezt még külön ki is mondja.
Minderre tekintettel megállapítható, hogy az átlagfogyasztó ezen előírás ismeretének hiányában, a jelölés elolvasása után tájékozódhat arról, hogy a gyümölcsléhez a gyártó adott-e hozzá cukrot.
Az alperes megítélése szerint a felperes tájékoztatásra vonatkozó hivatkozása is alaptalan, mivel amennyiben a gyümölcslét cukor hozzáadásával állítja elő, azt több jogszabály előírása alapján is jelölnie kell a terméken.
A cukor felsorolásának hiánya az átlagfogyasztónak azt az információt hordozza, hogy a termék – jelen esetben a gyümölcslé – nem tartalmaz hozzáadott cukrot.
A felperes által alkalmazott jelölés tehát nem a fogyasztók tájékoztatását szolgálja, hanem alkalmas arra, hogy a fogyasztókat félrevezesse, azt a képzetet keltve, hogy a termék – a többi hasonló termékkel szemben – különleges tulajdonságokkal rendelkezik.
Az alperes szerint az Fgytv., és annak 8. § a) pontja nem volt alkalmazható, mivel a fogyasztók tájékoztatásáról speciális jogszabályi előírás rendelkezik.
Megítélése szerint az tekintendő más, hasonló terméknek, amihez szintén nem adtak hozzá cukrot. Amennyiben más, hasonló termék kategóriájába sorolnánk be a cukrot tartalmazó, és a nem tartalmazó termékeket egyaránt, azok összehasonlítása értelmetlenné válna.
Utalt az alperes felülvizsgálati kérelmében az EBH 2005. évi 1357. számú döntésre is, valamint más megyei bíróság hasonló tárgyú ítéletére.
A Sz. Citromlé termék kapcsán hangsúlyozta, hogy az iratok közé becsatolt fényképek a termék címkéjét nem életnagyságban, hanem nagyítva örökítették meg. A jelölés apró betűmérete miatt nehezen volt olvasható, mely ténymegállapítás a 0314. számú jegyzőkönyvben rögzítésre került. Ezen jegyzőkönyv a Pp. 195. §-a alapján közokirat, melyben foglaltakat az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni.
Az ellenőrzési jegyzőkönyvben a felügyelők a termék megtekintése után azt rögzítették, hogy annak jelölése nem olvasható, melyből következően a fogyasztók sem tudták volna elolvasni azt; ez az Étv. 10. § (1) bekezdését és az Éjr. 17. § (1) bekezdését, valamint a 4. és 5. §-ban meghatározottakat sértette.
Továbbra is fenntartotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes olyan élelmiszereket hozott forgalomba, melyek jelölése nem felelt meg az idézett jogszabályi előírásoknak; így a jogsértést elkövette, tehát helyesen jártak el vele szemben a hatóságok.
Az Étv. 14. §-ára hivatkozással előadta, hogy jelen esetben tízféle termékkel, azaz tíz tétellel kapcsolatban állapított meg jogsértést a hatóság, ezért a bírság összege 723 744 Ft volt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperes kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vont le.
Az Éjr. 3. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a jelölés és az alkalmazott jelölési módszer nem vezetheti félre a fogyasztót az élelmiszer tulajdonságait – így az élelmiszer fajtáját, azonosságát, jellemzőit, összetételét, mennyiségét, eltarthatóságát, származását vagy eredetét és előállítási helyét, vagy termelési módját – illetően.
Az Éjr. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerint a jelölés nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az élelmiszer különleges tulajdonsággal rendelkezik, ha ugyanezekkel tulajdonságokkal minden más, hasonló élelmiszer is rendelkezik.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság azon álláspontjával, hogy a felperes által alkalmazott jelölési mód, azaz a ,,hozzáadott cukrot nem tartalmaz'' nem jogszabálysértő, nem sérti az Éjr. 3. § (1) bekezdés c) pontját; e rendelkezés nem tiltja az alperes által kifogásolt jelölés alkalmazását, és nem is sérti azt. E jogszabályhelyben megfogalmazott jogsértés akkor valósul meg, ha az alkalmazott jelölés olyan tulajdonságot sugall, amellyel más, hasonló termék rendelkezik.
Közismert tény az, hogy van olyan termék a kereskedelmi forgalomban, amely – a felperes által forgalmazott termékkel ellentétben – tartalmaz cukrot, ily módon a felperes által jelölt tulajdonsággal nem minden hasonló termék rendelkezik.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes nyilatkozataiban maga is elismerte, hogy nem minden más, hasonló termék, csak e termékek ,,jelentős többsége'' rendelkezik a felperes által forgalmazott gyümölcslevekhez hasonló tulajdonságokkal.
A jogszabályi megjelölés szerinti ,,minden más'', és az alperesi hivatkozás szerinti ,,jelentős többség'' nem azonos fogalmak. Az alperes kiterjesztő értelmezése a jogszabályban rögzítetteknél szigorúbb követelményt támaszt.
A jogszabályi előírás nem az ,,ugyanolyan'', vagy ,,azonos'' szót alkalmazza, hanem a ,,hasonló'' megjelölést; ily módon a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az alperes felülvizsgálati kérelembeli érvelésével.
A gyümölcslevek előállításával összefüggésben a gyümölcslevek, és bizonyos hasonló termékekről szóló 1-3-2001-1-112. számú magyar élelmiszerkönyvi előírás II. mellékletének 1. pontja az összetevőként engedélyezett anyagok között szerepelteti a hozzáadott cukrot.
Az élelmiszerkönyvi előírás 3. § 4. pontja tartalmazza, hogy ,,a cukor hozzáadásával édesített gyümölcslevek esetében fel kell tüntetni az ,,édesített'' szót, vagy a ,,hozzáadott cukorral készült'' kifejezést''.
Tény tehát, hogy a gyümölcslevek készítése során a cukor hozzáadását a Magyar Élelmiszerkönyv megengedi; erre való tekintettel pedig a ,,cukor hozzáadása nélkül készült'' felirat nem tekinthető megtévesztőnek, és így jogsértőnek.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv cukor hozzáadását gyümölcslevek előállításához kifejezetten megengedi, és van is forgalomban olyan gyümölcslé, amely hozzáadott cukorral készült.
A ,,cukor hozzáadása nélkül készült'' felirat feltüntetése eképpen nem sugallja azt, hogy a vizsgált termék a többi hasonló termékhez képest olyan különleges tulajdonsággal rendelkezik, amellyel valamennyi, a piacon lévő termék rendelkezik.
Erre való tekintettel helyesen állapította meg a megyei bíróság azt, hogy a felperesi jelölési mód nem ütközik jogszabályba, az erre vonatkozó alperesi megállapítás téves, és így jogszabálysértő.
Az Fgytv. 8. § a) pontja értelmében a fogyasztónak az adott termékkel kapcsolatban a legszélesebb tájékoztatáshoz van joga.
Hibás az az alperesi álláspont, mely szerint jelen esetben az Fgytv. 8. § a) pontja azért nem alkalmazható, mert a fogyasztók tájékoztatására külön jogszabályi előírás van.
Ezzel szemben irányadóként le kell szögezni azt, hogy a speciális előírások a generális előírások keretein belül, azok szellemiségét figyelembe véve alkalmazandók; így az Fgytv. ezen garanciális jellegű előírása sem volt mellőzhető.
Osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon érvelését, hogy napjainkban – amikor számos mesterséges anyaggal készült élelmiszer kerül a boltok polcaira, valamint az egészséges táplálkozás egyre jelentősebbé válik – a fogyasztónak különösképpen joga van ahhoz, hogy tudja, hogy az általa megvásárolni és elfogyasztani kívánt termék tartalmaz-e cukrot.
A forgalmazó pedig nem szankcionálható azért, mert eleget tesz az Fgytv. 8. § a) pontjában rögzített, minél teljesebb körű tájékoztatási kötelezettségének. Az pedig, hogy milyen mértékű tájékoztatás alkalmas a fogyasztó elégséges informálására, az adott helyzet mérlegelésével állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a megyei bíróság mérlegelési tevékenysége – amelyet jogerős ítéletében a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően rögzített és ismertetett – megfelelt a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt követelményeknek; az logikus és okszerű, tényekkel megfelelően alátámasztott, megalapozott volt.
A ,,Sz. citromlén'' alkalmazott betűméret kapcsán is egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi okfejtésével és mérlegelési tevékenységével.
A megyei bíróság ítélete által is rögzítetten a kifogásolt jelölés egyértelmű és jól olvasható, az alkalmazott betűméret vonatkozásában pedig nincs jogszabályi előírás, így ez jogsértésnek sem lehet alapja.
Az Étv. 10. § (1) bekezdésének megsértése e körben sem állapítható meg, mivel a citromlén feltüntetendő betűméretre vonatkozóan nincs jogszabályi előírás; így azzal az alperes által kifogásolt termék feliratozását ütköztetni sem lehet.
A megyei bíróság e körben is mérlegelési jogkörében járt el, a Legfelsőbb Bíróság azt szintén jogszerűnek értékelte.
A felperes felülvizsgálati eljárásban benyújtott előkészítő iratai kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kereseti kérelemben foglaltaknak eleget tevő alperesi eljárás és határozathozatal az alap-, tehát elsőfokú közigazgatási perben, annak berekesztéséig eredményezhette volna – a Pp. 337. § (2) bekezdése értelmében – a per megszüntetését. Ennek a felülvizsgálati eljárásban már ezen okból nincs helye, az alperesi határozatok – amelyekre a felperes hivatkozott – a most felülvizsgált jogerős ítélet végrehajtását szolgálták, és nem a kereseti kérelem teljesítését.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.282/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás