KÜ BH 2008/350
KÜ BH 2008/350
2008.12.01.
Rendőrhatóság nyomozati eljárásból való kizárására irányuló indítványt elutasító határozat ellen előterjesztett panasz nem halasztó hatályú, így a kényszerintézkedés alkalmazása nem kizárt (1998. évi XIX. tv. 39. §, 195. §).
Magánszemély feljelentése alapján súlyos testi sértés bűntett kísérletének alapos gyanúja miatt elrendelt nyomozás folytán a felperes lakásán a Rendőrkapitányság házkutatást folytatott. A felperes 2005. április 25-én a házkutatás elrendelése ellen panaszt nyújtott be, amelyben S. F., a Rendőrkapitányság megbízott vezetője és M. L., a bűnügyi osztály vezetője ellen kizárási indítványt terjesztett elő.
A Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Szervek Igazgatója a 2005. május 4. napján kelt határozatával a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 38. §-ának (1) bekezdése és 39. §-ának (1) bekezdése alapján az indítvány teljesítését elutasította azzal, hogy a határozat ellen a Be. 195. §-ának (1) bekezdése alapján panasznak van helye. A felperes e határozattal szemben 2005. május 17-ei keltezéssel panaszt terjesztett elő, amelyben elfogultsági kifogását továbbra is fenntartotta.
A nyomozás során a felperes gyanúsítottkénti meghallgatására a Rendőrkapitányságon 2005. május 25-én került sor, amelynek során a felperes az ujj- és tenyérnyomatának vétele, fényképfelvétel készítése intézkedés végrehajtásában nem volt hajlandó közreműködni arra hivatkozással, hogy az elfogultsági indítványáról a felettes hatóság még nem döntött. Ekkor a K. B. Alosztály a felperessel szemben testi kényszert alkalmazott, kezét megbilincselték. Ezt követően felperes az ujj- és tenyérnyomat vételébe, illetve a fényképfelvétel készítésébe beleegyezett.
A felperes a 2005. május 26-án kelt beadványában a kényszerítő eszközök alkalmazása, és az aközben elszenvedett sérülései miatt panaszt terjesztett elő. A Rendőrkapitányság Vezetője a 2005. május 27. napján kelt határozatával a felperes panaszát elutasította.
Az alperes a 2005. június 30. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 33. §-ának (2) bekezdés c) pontja, 47. §-a, a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) 34-35. §-ai, az ujj- és tenyérnyomatvétel, a fényképkészítés, valamint a DNS-mintavétel szabályairól szóló 8/2000. (II. 16.) BM-IM-PM együttes rendelet 2. §-a, 4-8. §-ai alapján megállapította, hogy az elsőfokú határozat jogszerű, mivel a kényszerintézkedések alkalmazására a felperessel szemben megfelelően, szakszerűen és arányos módon került sor.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint kizárási indítványa jogerős elbírálásáig vele szemben kényszerítő eszközt a hatóság jogsértő módon alkalmazott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra is kiterjedően, hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint a Bnytv. 33. §-ának (1) bekezdése, 34. §-ának (1) bekezdése alapján a hatóságnak jogosultsága és egyben kötelezettsége is volt a felperessel szemben, az általa elkövetett bűncselekmény alapos gyanúja okán folyt nyomozati eljárásban az ujj- és tenyérnyomat vétel és fényképezés eljárás foganatosítása. Az elsőfokú bíróság az Rtv. 47. §-a, a Bnytv. 34. §-ának (3) bekezdése és a Be. 39. §-a alapján azt állapította meg, hogy az ujj- és tenyérnyomat vételét illetve a fényképezést megtagadó felperessel szemben – az általa előterjesztett és jogerősen el nem bírált kizárási indítványa miatt – a hatóság testi kényszert jogszerűen nem alkalmazhatott volna. A felperessel szemben foganatosított kényszerintézkedésekre tehát törvénysértő módon került sor.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Bnytv. 30-35. §-ait, a Be. 38-41. §-ait, egyebekben megismételte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felek között nem volt vitatott, hogy felperessel szemben nyomozás folyt a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző súlyos testi sértés bűntett kísérletének alapos gyanúja miatt, illetve az sem, hogy a Bnytv. 33. § (1) bekezdésében és 34. § (1)–(2) bekezdésében foglaltak szerint a büntetőeljárást folytató nyomozó hatóság köteles intézkedni a szándékos bűncselekmény alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vont személy ujj- és tenyérnyomatának levételére, továbbá arcfényképének elkészítésére. Az alperes továbbá a perben nem igazolta, hogy a testi kényszer felperessel szembeni alkalmazásának időpontjában a felperes által előterjesztett kizárási indítványt elutasító határozat elleni panaszt elbírálták volna.
Az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperessel szemben, aki gyanúsítottként a Bnytv. 34. §-ának (2) bekezdése alapján köteles volt alávetni magát az ujj- és tenyérnyomat vételi eljárásnak, valamint a fényképezésnek, e kötelezettsége megtagadása esetén, az általa előterjesztett, és a felettes rendőrkapitányság által elutasított kizárási indítványa okán, a hatóság testi kényszer alkalmazhatott-e annak ellenére, hogy a felperes az elutasító döntés ellen panasszal élt.
A Bnytv. 34. §-ának (3) bekezdése szerint a szándékos bűncselekmény alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá vont személlyel szemben – ha a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettsége teljesítését megtagadja – testi kényszer alkalmazható. A Be. 39. §-ának (1) bekezdése alapján, ha a nyomozó hatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de kényszerintézkedést nem alkalmazhat. A Be. 195. §-ának (1) bekezdése értelmében, akire nézve a nyomozó hatóság határozata rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet. A (3) bekezdés szerint a panasznak – ha e törvény kivételt nem tesz – nincs halasztó hatálya, kivételesen indokolt esetben a határozatot hozó, illetőleg a panaszt elbíráló a határozat végrehajtását a panasz elbírálásáig felfüggesztheti.
A határozat végrehajtására halasztó hatályú jogorvoslat esetén a megtámadott döntés mindaddig nem hajtható végre, amíg az ügy újabb elbírálása nem történik meg. A Be. 195. §-ának (3) bekezdése alapján azonban a panasznak halasztó hatálya nincs, és a Be. 39. §-ának (1) bekezdése kivételt nem tartalmaz.
A felperes a kizárási indítványát elutasító határozattal szemben 2005. május 17-ei keltezéssel panaszt terjesztett elő, és kényszerítő intézkedést vele szemben a hatóság 2005. május 25-én alkalmazott, akkor, amikor az indítványát már elutasították, de panaszáról az elbírálására jogosult szerv még nem döntött. A Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Szervek Igazgatója a határozata végrehajtását a panasz elbírálásáig nem függesztette fel.
E jogszabályhelyek, és adatok összevetése alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, mivel a Megyei Rendőr-főkapitányság a felperes kizárási indítványát elutasította, és e döntéssel szemben előterjesztett felperesi panasznak nincs halasztó hatálya, a határozat végrehajtása pedig felfüggesztésre nem került, a panasz elbírálásáig a kizárási indítványt elutasító döntés volt az irányadó. Az elsőfokú hatóság felperes gyanúsítottkénti meghallgatásakor, 2005. május 25-én tehát nem volt kizárt szerv, és vele szemben kényszerintézkedést is alkalmazhatott. Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes jogértelmezése téves.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.146/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás