362/B/2008. AB határozat
362/B/2008. AB határozat*
2010.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a hazai közutakon használható elektronikus útdíjszedő rendszerekről szóló 47/2007. (IV. 17.) GKM rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság egyebekben az indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó társadalmi szervezet a hazai közutakon használható elektronikus útdíjszedő rendszerekről szóló 47/2007. (IV. 17.) GKM rendelet (a továbbiakban: Mr.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó előadta, hogy az Mr. a 2004/52/EK irányelv alapján született és az általa szabályozott magyar elektronikus útdíjszedő rendszernek az volna a lényege, hogy „úthasználattal arányos fizetést írnának elő az úthasználóknak, vagyis az autópályákon és a főutakon nem a mostani matricás, vagy virtuális matricás rendszerben átalány díjban történne fizetés, hanem a megtett úttal arányosan”. A rendszer igénybevétele egy – az útdíj megállapítását szolgáló jeladó berendezésnek – ún. fedélzeti eszköznek a gépjárműbe való beszereltetésével válik lehetővé a gépjárműben. Az indítványozó sérelmezte, hogy a rendszer használatával az úthasználó mindenkori közlekedési pozíciója pontosan megállapítható, utólagosan visszakereshető, s ezáltal az úthasználó mozgása ellenőrizhető, mindez pedig aránytalanul korlátozza a személyiségi jogokat, közelebbről az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében kimondott információs önrendelkezési jogot. Értelmezése szerint, miután az elektronikus útdíjszedési szolgáltatás az egész közúthálózatra terjed majd ki, az úthasználó – ha közlekedni akar – kénytelen lesz „ellenőrizhetővé tennie magát”. Az indítványozó szerint a rendszer nyújtotta előnyökhöz képest ez a megoldás az általa megnevezett alapjog aránytalan sérelmét okozná.
Az indítványozó az Mr. megsemmisítésén kívül „a tárgyban hatályban lévő, vagy az alkotmánybírósági döntés meghozataláig hatályba lépő jogszabályok vonatkozó rendelkezései” megsemmisítését is kérte.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
2. A támadott Mr. szövege:
„A gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának e) pontjában meghatározott feladatkörben eljárva, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. §-a (3) bekezdésének g) pontjában kapott felhatalmazás alapján – az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – a következőket rendelem el:
1. § (1) Ezt a rendeletet a Magyar Köztársaság területén alkalmazott elektronikus útdíj szedő rendszerekre, azok üzemeltetőire és kibocsátóira kell alkalmazni.
(2) A rendeletet nem kell alkalmazni azokra az elektronikus útdíj szedő rendszerekre, amelyek esetében nem szükséges a gépjárművekbe fedélzeti eszköz beépítése.
2. § E rendelet alkalmazásában
a) elektronikus útdíjszedő rendszer: közutak, alagutak, hidak használatáért fizetendő útdíjak beszedését lehetővé tevő olyan elektronikus rendszer, amelynek segítségével az úthasználónak nem kell az útdíj megfizetése érdekében megállnia vagy lassítania,
b) európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatás: az az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok (a továbbiakban: EGT államok) közúthálózatára kiterjedő, fedélzeti eszközzel működő elektronikus útdíjszedési szolgáltatás, amely az úthasználó számára használattal arányos útdíj vagy úthasználati átalánydíj jellegű útdíj fizetését teszi lehetővé,
c) fedélzeti eszköz: az elektronikus útdíjszedő rendszer részét képező, a gépjárműbe telepített jeladó berendezés, amelynek segítségével az útdíj mértéke megállapítható,
d) kibocsátó: a fedélzeti eszközt az úthasználó számára rendelkezésre bocsátó szervezet,
e) úthasználó: az útdíj megfizetésére kötelezett természetes vagy jogi személy,
f) üzemeltető: az elektronikus útdíjszedő rendszert egy, a közút útdíjszedésre meghatározott szakaszán működtető jogi személy.
3. § (1) A Magyar Köztársaság területén kizárólag olyan elektronikus útdíjszedő rendszer alkalmazható, amely az EGT államokban kiépült hasonló rendszerek közötti átjárhatóság (interoperabilitás) biztosítása érdekében a következő technológiák valamelyikét vagy azok valamilyen kombinációját alkalmazza:
a) műholdas helymeghatározás (GPS, GNSS),
b) GSM, GPRS szabványon alapuló mobil telekommunikáció (CN),
c) 5,8 GHz mikrohullámú technológia (DSRC).
(2) A Magyar Köztársaság területén működő elektronikus útdíjszedő rendszer üzemeltetőjének vagy kibocsátójának meg kell felelnie az Európai Bizottság által közzétett európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatásra vonatkozó határozatokban foglaltaknak.
(3) A kibocsátónak olyan fedélzeti eszközt kell az úthasználó számára rendelkezésre bocsátania, amely az (1) bekezdésben meghatározott technológiák olyan kombinációját tartalmazza, hogy a fedélzeti eszközzel lehetővé váljon az EGT államokban üzemelő, az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatáshoz csatlakozott elektronikus útdíjszedő rendszerek használata.
(4) Az elektronikus útdíjszedő rendszer üzemeltetőjének vagy kibocsátójának a közúti járművek teljes körére ki kell elégítenie a fedélzeti eszközre vonatkozó igényeket.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott előírások megtartása mellett a fedélzeti eszköz alkalmas lehet más technológiák alkalmazására is, ez azonban nem eredményezhet az adott járműkategória esetében az úthasználókra nézve többletterhet vagy közöttük megkülönböztetést. A fedélzeti eszközt, amennyiben ez technológiailag lehetséges, csatlakoztatni kell a gépjármű digitális tachográfjához.
4. § (1) Az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatást szerződéses szabályok határozzák meg, amelyek lehetővé teszik az összes abban részes üzemeltető vagy kibocsátó számára a szolgáltatás nyújtását. Az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatást ezen kívül műszaki szabványok és előírások, valamint az úthasználó és az üzemeltetők vagy kibocsátók közötti szerződések határozzák meg. Az úthasználó szerződése az EGT államok teljes útdíjas úthálózatán hozzáférést biztosít az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatáshoz, az úthasználói szerződést pedig bármely üzemeltetővel vagy kibocsátóval meg lehet kötni.
(2) Az elektronikus útdíj szedő rendszer igénybevételét biztosító úthasználói szerződés bármely EGT állam üzemeltetőjével vagy kibocsátójával megköthető, függetlenül a gépjármű nyilvántartásba vételének helyétől, a szerződő felek állampolgárságától, valamint a közúthálózat azon területétől vagy pontjától, amelyre vonatkozóan útdíjat kell fizetni. Az üzemeltetőnek vagy kibocsátónak az EGT államok területén lévő elektronikus útdíjszedési rendszerbe vont közúthálózaton az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatáshoz hozzáférést kell biztosítaniuk.
(3) Az elektronikus útdíjszedési szolgáltatásnak függetlennek kell lennie az egyes járműkategóriára kivetett útdíjakkal kapcsolatban hozott alapvető díjpolitikai döntésektől, a felhasználás céljától, az útdíjak mértékétől. Az elektronikus útdíjszedési szolgáltatás csak az útdíjak beszedésének módszerét érinti.
(4) Az európai elektronikus díjszedési szolgáltatás a következő időpontoktól vehető igénybe:
a) a 3,5 tonnát meghaladó, valamint a kilenc főnél több személy szállítására alkalmas gépjármű esetében 2009. július 1-jétől, de legkésőbb az Európai Bizottság erre irányuló határozatának meghozatalát követő három éven belül,
b) minden gépjármű esetén 2011. július 1-jétől, de legkésőbb az Európai Bizottság erre irányuló határozatának meghozatalát követő öt éven belül.
5. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
6. § Ez a rendelet a Közösségen belüli elektronikus útdíjszedő rendszerek átjárhatóságáról szóló 2004. április 29-i 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mr. kibocsátására a törvényi felhatalmazást a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 48. § – az Mr. hatályba lépésekor hatályos – (3) bekezdésének g) pontja tartalmazza, az alábbi szöveggel:
„48. § (3) Felhatalmazást kap:
(…)
g) a miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a díjfizetéssel érintett országos közutakat – ideértve az erre irányuló koncessziós szerződés alapján működtetett országos közutat is – vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét – a Kormány által jóváhagyott elvek alapján –
(…),
rendeletben állapítsa meg.”
Jelen Mr.-rel a miniszter azon törvényi felhatalmazásnak tett eleget, hogy állapítsa meg az úthasználati díj fizetésének módját és feltételeit abban az esetben, amikor a hazai közutakon bevezetésre kerül egy olyan elektronikus útdíjszedő rendszer, amelynek az a lényege, hogy az útdíj megfizetése érdekében a járművezetőnek nem kell megállnia vagy lassítania. Ennek a rendszernek a használatára szolgáltatás keretében kerül sor, amelyet szerződéses szabályok határoznak meg. Bevezetésének időpontja az Európai Bizottság erre irányuló határozatának a függvénye. Az Mr. kibocsátásának másik oka a Közösségen belüli elektronikus útdíjszedő rendszerek átjárhatóságáról szóló 2004. április 29-i 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Irányelv) való megfelelés.
Az indítványozó érvelése szerint a szolgáltatási szerződés keretében az egyik szerződő fél – a kibocsátó – által a másik szerződő fél – az úthasználó – részére kibocsátott fedélzeti eszköz jeladása segítségével nyomon követhetővé és visszamenőleg is ellenőrizhetővé válik az úthasználó mozgása.
Az Mr. szövegének vizsgálatát követően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az azt kibocsátó miniszter nem lépte túl a rá vonatkozó törvényi felhatalmazást. Az Mr. – a hivatkozott, az európai elektronikus útdíjszedés rendszerének kiépítésére irányuló nemzetközi együttműködésre tekintettel, a közös technikai paramétereket megállapító európai uniós irányelv alapján – egy újabb, ám nem kizárólagos jellegű, hanem a jármű tulajdonosa, üzemben tartója döntésének függvényében igénybe vehető díjfizetési technika műszaki bevezetésének jogszabályi hátterét teremti meg.
Az Mr. 1. § (2) bekezdése egyértelműen utal arra, nem minden elektronikus útdíjszedő rendszer tartozik hatálya alá. Ezért nem helytálló az indítványozó azon álláspontja, hogy „minden úthasználó csak úgy tudja majd igénybe venni az autópályákat és főutakat, hogy fedélzeti eszközt szereltet gépjárművébe.” Az indítványozó összes következtetését arra vezeti vissza, hogy „az úthasználónak nincs választása”. A választási lehetőséget azonban az Mr. nem vonja meg, az megmarad. Ezzel él majd az, aki ilyen berendezéssel felszerelt gépjármű vásárlása mellett dönt, ilyen berendezést szereltet be, és hajt fel ilyen útszakaszra stb.
Az Irányelv 2. cikk (7) bekezdése szerint pedig „[a]z államok biztosítják, hogy az európai elektronikus díjszedési szolgáltatás üzemeltetéséhez szükséges személyes adatok kezelése az egyének szabadságát és alapvető jogait védő közösségi szabályokkal összhangban történjék, beleértve a magánélet védelmét is, valamint különösen azt, hogy betartsák a 95/46 EK és a 2002/58/EK irányelv rendelkezéseit.”
Ennek a jogszabályi részletszabályait azonban nem az Mr.-nek kell tartalmaznia, sőt az Alkotmány 59. § (2) bekezdése értelmében ez ezen a jogforrási szinten nem is szabályozható. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló, 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3. § (1) bekezdésének idevágó rendelkezése szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz vagy az érintett hozzájárult, vagy azt törvény elrendeli. Az útdíjszedés során szerzett személyes adatok kezelése szabályozásának az európai elektronikus útdíjszedés rendszerének bevezetéséhez igazodva törvényi szinten, a hazai adatvédelmi szabályok keretei között kell megtörténnie. [Az Irányelv 2. cikk (7) bekezdésébe hivatkozott további két irányelvvel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az 95/46/EK irányelvnek való megfelelés céljából az Avtv.-t módosító szabályok 2005. június 1-jén, illetve az 2002/58/EK irányelvnek és az azt módosító 2006/24/EK irányelvnek való megfelelés céljából az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvényt módosító szabályok 2007. július 1-jén léptek hatályba.] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Kktv. 33/B. § (4) bekezdése tartalmaz az útdíj beszedésével kapcsolatos adatvédelmi szabályokat. A hatályos törvényi szabályozás alkotmányossági vizsgálatát vagy azzal összefüggésben alkotmányellenes mulasztás megállapítását az indítványozó viszont nem kérte.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Mr. nem sérti az Alkotmány 59. § (1) bekezdését, ezért az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2. Az indítványozó „a tárgyban hatályban lévő, vagy az alkotmánybírósági döntés meghozataláig hatályba lépő jogszabályok vonatkozó rendelkezései” megsemmisítését is kérte. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el, a 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie a jogszabályt és annak azt a rendelkezését, amelyet az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart, továbbá meg kell indokolni, hogy az Alkotmány felhívott rendelkezését a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005, 1583, 1584.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 1125/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1775, 1786.). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelményeknek az indítvány nem tesz eleget, emiatt érdemben nem bírálható el, ezért – gyakorlatának megfelelően (652/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1062–1064.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079, 2080.; 477/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1596.) – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § d) pontja alapján az indítványt ebben a részében az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 2010. július 5.
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
|
előadó alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás