PÜ BH 2008/37
PÜ BH 2008/37
2008.02.01.
A földhasználati jog az épület tulajdonosát az épület fennállásáig illeti meg. A jogcím nélküli birtokos kötelezhető használati díj fizetésére (Ptk. 155., 193. és 195. §).
Az 1994. augusztus 30-án kötött bérleti szerződés alapján a felperes bérbe adta az alperesnek az autópálya 83-as km-szelvényének bal oldalán található pihenő területét 10 év időtartamra. A bérelt területen az alperes éttermet és panziót létesített és üzemeltet. A felperes az 1996. február 2-án kelt megállapodással földhasználati jogot alapított az alperes javára az ingatlan egész területéhez viszonyított 271/198062 részére. A szerződés 4. pontjában kikötötték, hogy a bérleti szerződésben foglaltak továbbra is hatályban maradnak. A földhasználati jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
A felperes keresetében az alperest 2003. július 1. napjától használati díj fizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva kötelezte az alperest 2003. évtől kezdődően az évenként megállapított használati díj megfizetésére.
Megállapította, hogy a földhasználati jogot alapító megállapodásban a bérleti szerződésben meghatározott használati díjat kötötték ki a felek. A bérleti szerződés határozott idejének lejártát követően a földhasználati szerződésre változatlanul a bérleti szerződés díjrendelkezéseit kell alkalmazni.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Indokai szerint a bérleti szerződés 2003. június 30-án megszűnt, új bérleti szerződést a felek nem kötöttek. A földhasználati jogot alapító szerződés 4. pontját a másodfokú bíróság úgy értelmezte, hogy a felek a földhasználati szerződés 2003. június 30-án történő megszűnésében is megállapodtak. A megszűnt szerződés alapján az alperest semmilyen kötelezettség nem terheli a felperessel szemben arra figyelemmel, hogy ellentétes kikötést a szerződés nem tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ptk. 431. § (2) bekezdésének a rendelkezését. A bíróság nem vette figyelembe az alperesnek a bérleti jogviszony további fennállására vonatkozó elismerő nyilatkozatait, és a szálloda által elfoglalt, földhasználati joggal érintett területre vonatkozó díjfizetés vállalását. Az állami tulajdonban álló perbeli ingatlan ingyenes használatára nincs lehetőség, és erre a felek ügyleti akarata sem terjedt ki.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Állította, hogy a bérleti szerződés megszűnését követően a bérelt területet nem használta, ezért a Ptk. 431. § (2) bekezdése nem alkalmazható. Vitatta, hogy a felperes kereseti követelését akár részben elismerte volna, a földhasználati jog alapításakor a felperes ellenértéket nem kötött ki.
A felperes az ellenkérelemre tett észrevételében ezzel szemben előadta, hogy a bérleti szerződés lejártát követően a tényleges használatban nem következett be változás. Nyilvánvaló, hogy a szállodával elfoglalt területet az alperes jelenleg is használja.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A keresettel érintett 4186 m2 területből az alperes 271 m2 területet a felperessel kötött földhasználati jogot alapító szerződés alapján használ. A Ptk. 155. § (1) bekezdése szerint az épület tulajdonosát az épület fennállásáig illeti meg a földhasználati jog. A földhasználati jog ezzel a tartalommal – feltehetően, de a perben nem vizsgált módon – az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre került [27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 15. § (2) bekezdése, 14. § (2) bekezdése]. A Ptk. rendelkezéséből következően a peres felek a földhasználati jogot alapító szerződésben csak egyéb kérdésekben, így a használati díj tekintetében utalhattak vissza a korábban kötött bérleti szerződés rendelkezésére. A két szerződés összefüggése annyiban nyilvánvaló, hogy a felperes nem ingyenes földhasználati jogot biztosított az alperesnek, hanem a bérleti díjjal azonos összegű ellenértéket kötött ki. Miután az alperes sem vitatta, hogy az általa épített szálloda által elfoglalt földterületet a földhasználati szerződés alapján változatlanul használja, a felperes keresetének a jogalapja az érintett 271 m2 terület használati díja iránt mindenképpen alapos. A perben eljárt bíróság semmilyen bizonyítást nem folytatott le arra vonatkozóan, hogy ezen túlmenően az alperes a korábbi bérleményből mekkora területet használ. A peres felek még a felülvizsgálati eljárásban is ellentmondó nyilatkozatot tettek az alperesi használatra, illetve annak terjedelmére vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta a peres felek felhívását a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdésének megfelelően ennek az alapvető ténykérdésnek a bizonyítására vonatkozó indítványaik előterjesztésére. Helytálló a felperes felülvizsgálati indoka, hogy amennyiben a használat a korábbival azonos módon és terjedelemben folytatódott, felmerül a Ptk. 431. § (2) bekezdésének az alkalmazhatósága. Ez esetben alapos lehet a felperesnek a földhasználati joggal érintett területen kívüli terület utáni bérleti díj iránti igénye is. A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a jogcím nélküli tényleges használat alapján is kötelezhető a használó a használatnak megfelelő díj fizetésére a tulajdonos (kezelő) részére [Ptk. 193. § (1) bekezdés, 195. § (3) bekezdés, BH 2005/359.]
Mivel a rendelkezésre álló peradatok alapján sem a kereset jogalapjának túlnyomó része, sem az összegszerűség tekintetében nem lehet érdemi döntést hozni, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.633/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás