BÜ BH 2008/4
BÜ BH 2008/4
2008.01.01.
Segítségnyújtás elmulasztásának – a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett – bűntette valósul meg, ha a közúti balesetet okozó terhelt a baleset helyszínén ugyan megáll, a gépkocsiból kiszáll, de a két súlyos sérült láttán azok mielőbbi orvosi ellátása, a baleset körülményeinek tisztázása érdekében semmit nem tesz, a mentőt, a rendőrséget nem értesíti, a helyszínről a lakására távozik, ahol alkoholt fogyaszt [Btk. 172. § (1) és (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2004. június 2. napján hozott ítéletével a terheltet segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette, maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okozó ittas járművezetés bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönre, 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt 2000. április 15. napján a délutáni órákban – közelebbről meg nem határozható mennyiségű – szeszes italt fogyasztott.
A terhelt 17 óra 40 perckor R. lakott területén közlekedett az általa vezetett IFA típusú tehergépkocsival a J. út kereszteződése irányába a városközpont felől. A tehergépkocsiban utasként tartózkodott a terhelt édesapja, T. S. és a terhelt egyik ismerőse S. J.
A terhelt haladási irányát tekintve a bal oldali forgalmi sávban vele szemben szabályosan, a saját sávjában a J. út irányából a városközpont felé haladt az általa vezetett MZ típusú motorkerékpárjával G. L. sértett. A motorkerékpáron utasként szállította N. E. sértettet.
A terhelt a tehergépkocsijával enyhe jobbra ívelő útkanyarulatban áthajtott a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba és a felezővonaltól 1,3-1,4 m-re összeütközött G. L. sértett által vezetett MZ típusú motorkerékpárral. A motorkerékpár az ütközést követően a jobb oldali árokba, oldalára zuhanva érte el a baleset utáni véghelyzetét.
A terhelt az ütközést követően megállt a helyszínen, a tehergépkocsiból kiszállt, azonban a helyszínről a tehergépkocsival a saját lakásán lévő telephelyére eltávozott anélkül, hogy a balesetben megsérült személyek részére segítséget nyújtott volna, illetőleg a rendőrséget, vagy a mentőket értesítette volna. A baleset helyszínén ott maradt édesapja T. S. és S. J., akiknek a kérésére a helyszínen tartózkodó személyek valamelyike értesítette a mentőket és a rendőrhatóságot.
A terhelt miután a tehergépkocsival a balesetet követően a lakására hajtott kb. 18 óra körüli időben, megívott 1 dl konyakot, ezt követően a baleset helyszínére gyalogosan visszament, azonban az intézkedő rendőrökkel nem közölte, hogy balesetet okozott és a tehergépkocsit ő vezette.
G. L. sértett a baleset következtében súlyos, életveszélyes – 8 napon túl –, kb. 5 hónap alatt gyógyuló agyzúzódást, a bal kéz középcsont, a bal alkar törését és nyílt darabos bal lábszártörést, valamint kiterjedt lágyrész-roncsolódást szenvedett. A nyílt lábszártörésre visszavezethetően kialakult szövődmény miatt bal lábát amputálni kellett. A sértett sérülései maradandó fogyatékossággal gyógyultak.
N. E. sértett a baleset következtében 8 napon túl gyógyuló bal oldali alkar csonttörést, a jobb oldali kéz ötödik ujjának törését, lépsérülést, a bal combcsont térdízületi bütykének, a térdkalácsnak a törését szenvedte el. A baleset során a sérült lépet el kellett távolítani, illetőleg a bal térdízületi jelentős fokú mozgáskorlátozottság és merevség miatt sérülései maradandó fogyatékossággal gyógyultak. A bal térdízületbe hatoló és a combcsont alsó részét érintő törés gyógytartama 1-1,5 évre tehető, ez súlyos egészségromlást is jelent.
A terhelt a baleset bekövetkezésekor enyhe közepes fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt, 1,45–1,7 g/l (ezrelék) véralkoholos telítettséggel.
A baleset bekövetkezésekor nappali világosság, száraz, napos idő volt. Az úttest 2 x 1 forgalmi sávval ellátott, száraz aszfaltburkolatú.
Az IFA tehergépkocsi haladási és ütközési sebessége 42–47 km/óra, a sértett által vezetett motorkerékpár haladási sebességi 55–60 km/óra, míg ütközési sebessége 27–30 km/óra volt.
A terheltet 2–3 másodperc cselekvési késedelem terheli.
A baleset azért következett be, mert a terhelt megszegte a KRESZ 4. § (1) c) pontjában és a 25. § (1) bekezdésében írt közlekedési szabályt. Azzal, hogy a baleset után a helyszínről eltávozott, megszegte a KRESZ 58. § (1) bekezdését.
Az ítélet indokolása tartalmazza a tényálláshoz tartozó következő megállapítást:
A terhelt által vezetett IFA tehergépkocsi legalább 42–47 km/haladási sebességgel közeledett, 34–39 méterre volt az ütközési ponttól, amikor a bal oldalával 1,2–1,4 méterrel átlépte a felezővonalat, a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávban haladt. A sértetti motorkerékpár vezetője a 72–82 méterre felbukkanó felezővonalat átlépő IFA tehergépkocsit látva, vészfékezést határozott el.
A másodfokú bíróság a 2005. május 5. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést 1 év 6 hónapra mérsékelte.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
A felülvizsgálati indítvány kifogásolta, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítását az eljáró bíróság K. Gy. által, a helyszín közvetlen ismeretében adott szakértői véleménnyel szemben W. J. szakértő megállapításaira és a Műszaki Gazdaságtudományi Egyetem Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságának csupán iratok alapján előterjesztett felülvéleményére alapozta.
Vitatta az ittasság megítélését is. Álláspontja szerint a terhelt alkoholos befolyásoltságának megállapítása csupán feltételezésen alapszik. Az eljárt bíróságok annak ellenére állapították meg a terhelt ittasságát, hogy a kihallgatott tanúk vallomása azt cáfolta, és az igazságügyi szakértők is úgy nyilatkoztak, hogy teljes bizonyossággal nem lehet a szeszes italtól befolyásoltság mértékében állást foglalni.
Sérelmezte a segítségnyújtás elmulasztásának büntettében a bűnösség megállapítását arra hivatkozással, hogy a terhelt a baleset helyszínén megállt, majd miután meggyőződött arról, hogy értesítették a mentőket és a sértetteket a tanúk tőlük telhető módon ellátták, távozott a baleset helyszínéről, ahova utóbb vissza is tért.
Kifogásolta a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását, és a teljes körű közúti jármű vezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában és az ügyész a nyilvános ülésen is a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat során a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, annak megalapozottsága nem vizsgálható. A bizonyítékok értékelése sem támadható. A baleset bekövetkezésének körülményei a terhelt alkoholos befolyásoltsága és annak mértéke ténykérdés, amelynek vitatása felülvizsgálat tárgyát nem képezheti.
Az irányadó tényállás alapján nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításakor, és a cselekmények jogi minősítésénél sem.
A tényállás szerint a baleset amiatt következett be, hogy a terhelt az általa vezetett tehergépkocsival áthaladt a bal oldali forgalmi sávba, ahol a felező vonaltól 1,2–1,4 méterre összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő motorkerékpárral. A sértetti jármű a tehergépkocsi áttérését 72–82 méterről észlelve vészfékezést alkalmazva sem tudta a balesetet elhárítani. A terhelt részéről azonban a cselekvés nem volt igazolható.
Az eljáró bíróság tényként állapította meg, hogy a terhelt a baleset bekövetkezésekor enyhe-közepes alkoholos befolyásoltság (1,45–1,7 g/l) alatt állt.
Az ittas járművezetés Btk. 188. § (2) bekezdésében meghatározott minősített esetei akkor valósulnak meg, ha a törvényben felsorolt káros következmények okozati összefüggésben állnak a jármű szeszes italtól befolyásolt állapotban történő vezetésével. Erre akkor vonható következtetés, ha az elkövető a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakon túlmenően, ittassága miatt olyan más speciális közlekedési normát is megszeg, amely a súlyosabb következmény közvetlen okának tekintendő.
Jelen esetben az ittas vezetés és a bekövetkezett súlyos eredmény közötti okozati összefüggés kérdését vizsgálva megállapítható, hogy az enyhe-közepes fokban alkoholos befolyásoltság állapotában közlekedő terhelt a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában írt közlekedési szabály megszegése mellett a KRESZ 25. § (2) bekezdésében írt jobbra tartási kötelezettség szabályát szegte meg. Enyhe jobbra ívelő útkanyarulatban a bal oldali sávba történő áthaladását annak ellenére hajtotta végre, hogy menetiránya szerinti fogalmi sávjában az út és forgalmi viszonyok vagy bármilyen más akadály továbbhaladását gátolta volna. A saját sávjában szabályosan közlekedő motorkerékpárost kellő időben nem is észlelte, az ütközés előtt 9–10 méterre határozta el a terhelt a fékezést és lassító fékezéssel az ütközés-ponttól kb. 29–33 méterre állította meg járművét. A terheltnek a tényállás szerint 2–3 másodperces cselekvési késedelem is felróható. Az adott közlekedési helyzetben a balesetet eredményező KRESZ szabályszegés kellő figyelem, az elvárható körültekintés elmulasztására, a figyelőképesség csökkenésére, a reakcióidő növekedésére vezethető vissza, ezért arra kell következtetni, hogy a speciális közlekedési szabályszegést megvalósító magatartás az alkoholos befolyásoltsággal volt kapcsolatban.
Nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok akkor sem, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében megállapították.
A Btk. 172. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő bűntettet az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget, sérült vagy olyan személynek, akinek élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, és a veszélyhelyzet előidézése neki felróható.
A törvényben írt segítségnyújtás – a KRESZ 58. § (1) bekezdéséből is következően – több fázisból álló cselekménysor, amelynek része a baleset helyszínén való megállás, meggyőződés a segítségnyújtás szükségességéről, a segítségnyújtás felajánlása, a tényleges segítségnyújtás és a helyszínen maradás.
Az ítélkezési gyakorlat értelmében a segítségnyújtás körébe tartozó mozzanatok bármelyikének elmaradása önmagában is megvalósítja a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekményét. Így a baleset helyszínén passzív szemlélőként való megállás önmagában további segítőjellegű megnyilvánulás, cselekvés hiányában nem értékelhető a törvényben előírt segítségnyújtásként.
Jelen esetben a terhelt a helyszínen ugyan megállt, tehergépkocsijából kiszállt, de a két súlyos sérült láttán, azok ellátása, mielőbbi orvoshoz juttatása, a baleset körülményeinek tisztázása érdekében, semmit nem tett. A mentőt, a rendőrséget nem értesítette, ehelyett a helyszínről eltávozott, a lakásán alkoholt fogyasztott.
Nem mentesíti a felelősség alól, hogy a helyszínen maradó édesapja kérésére az ott tartózkodók közül valaki értesítette a mentőket és a rendőrséget.
A felülvizsgálati indítványban hivatkozottakkal ellentétben a tényállás nem tartalmaz megállapítást arra vonatkozóan sem, hogy a terhelt helyszínen maradó édesapját vagy más személyt helyette segítségnyújtása felkérte volna, illetve, hogy meggyőződött volna arról, hogy a mentőket értesítették és a tanúk, a tőlük telhető módón a sértetteket ellátták.
Az ittas állapotban lévő elkövető is köteles a helyszínén maradásra, és akár más személy igénybevételével a tőle elvárható mértékű segítségnyújtásra.
A különös segítségnyújtási kötelezettség teljesítése körében a balesetet okozó személy köteles a baleset helyszínén maradni és a segítséget felajánlani még abban az esetben is, ha ott mások is vannak és a balesetet szenvedett személy részére a szükséges segítséget nyomban megadják.
Ennek hiányában a sérültnek mások által, tényleges segítségben részesítése ellenére is megvalósul a segítségnyújtás elmulasztásának a Btk. 172. § (3) bekezdésébe meghatározott minősített esete. A terhelt bűnösségének megállapítása és cselekményeinek jogi minősítése tehát törvényes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 427. § alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 113/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás