417/B/2008. AB határozat
417/B/2008. AB határozat*
2009.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény 2. § (3) bekezdés második mondata, valamint az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló 2007. évi CXIX. törvény egésze és 2. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény 2. § (3) bekezdésének második mondatának, valamint az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló 2007. évi CXIX. törvénynek az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK számú, az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelvébe ütközésének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. A Közbeszerzési Döntőbizottság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Abtv.) 21. § (2) bekezdése alapján az Abtv. 1. § b) pontja értelmében vett utólagos normakontroll iránti kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz, mivel álláspontja szerint az általa alkalmazandó jogszabályok az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköznek. Kérte a támadott jogszabályhelyek alkotmányellenességének megállapítását és hatálybalépésük időpontjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Az indítványozó előadta, hogy az előtte folyamatban lévő ügyet hivatalból indította az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal, közbeszerzési eljárás mellőzése miatt. Az alapul fekvő ügyben egy megyei önkormányzat pályázatot írt ki az adott kórház-rendelőintézet által „jelenleg ellátott súlyponti kórházi egészségügyi feladatok mindenkori hatályos jogszabályok szerinti biztosítására” és az egészségügyi intézmény üzemeltetésére 20 éves időtartamra. Ezzel egyidejűleg, azonos pályázatban hirdette meg az így átadandó közfeladat ellátásával kapcsolatos vagyontárgyakra vonatkozó vagyonkezelői jog átadását. Közbeszerzési eljárásra nem került sor. Az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal álláspontja szerint a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (továbbiakban: Kbt.) hatálya alá tartozó szolgáltatás átadására vonatkozóan a beszerző önkormányzat köteles lett volna közbeszerzési eljárást lefolytatni. A beszerző önkormányzat az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény (továbbiakban: Eftv.) 2. § (3) bekezdésének második fordulatára (helyesen második mondatára) hivatkozott, mivel az abban foglalt rendelkezések értelmében nem kellett lefolytatni a közbeszerzési eljárást.
Az ügy a Közbeszerzési Döntőbizottság elé került, amely az alábbi alkotmányossági aggályokkal fordult az Alkotmánybírósághoz.
2. A Közbeszerzési Döntőbizottság az Eftv. 2. § (3) bekezdésének második mondatával kapcsolatban indítványában az alábbiakat adta elő. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 80/A. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a képviselő-testület a helyi önkormányzat tulajdonában lévő korlátozottan forgalomképes és forgalomképes vagyonának rendeletében meghatározott körére az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódva vagyonkezelői jogot létesítsen. Ugyanezen paragrafus (5) bekezdése értelmében a ,,vagyonkezelői jogot az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódva a közfeladatot szabályozó külön törvényben meghatározott feltételek és eljárási rend, pályázati rend szerint, ilyen hiányában – az (5) bekezdés szerinti kijelölés esetét kivéve – az államháztartásról szóló törvényben (a továbbiakban: Áht.) szabályozott nyilvános pályázat útján ellenérték fejében lehet megszerezni, és gyakorolni.”
Az Eftv. 2. § (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a helyi önkormányzat egészségügyi szakellátási kötelezettségét más egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervvel vagy más fenntartóval, illetve egészségügyi szolgáltatóval történő egészségügyi ellátási szerződés megkötése által teljesítse. Amennyiben a helyi önkormányzattal szerződéskötésre az Ötv. 80/A–80/B. §-aiban foglaltak szerint vagyonkezelői jog átadásához kapcsolódóan kerül sor, a szerződéskötés során a Kbt. szerinti közbeszerzési eljárást a helyi önkormányzatnak nem kell lefolytatni.
2.1. Az Eftv. 2. § (3) bekezdésével kapcsolatban az indítványozó az alábbi problémákat nevesítette.
2.1.1. Az indítványozó szerint az, hogy a Kbt. hatálya alól egy másik törvény – az Eftv. – enged kivételt, annak ellenére, hogy a Kbt. szabályai szerint erre kizárólag a Kbt.-ben kerülhetne sor, sérti a jogállamiságból levezethető jogbiztonság részét képező normavilágosság követelményét. Ezzel összefüggésben az indítványozó előadta, hogy álláspontja szerint az Eftv. 2. § (3) bekezdésével a Kbt. közbeszerzésekre – és az azok alóli kivételekre – vonatkozó párhuzamos, de eltérő tartalmú szabályozás jött létre, amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 18. § (3) bekezdésébe ütközik, és így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét sérti.
2.1.2. Az indítványozó előadta továbbá, hogy álláspontja szerint a jogállamiság követelményébe ütközik az, hogy a jogalkotó azonos jogviszonyokat eltérően szabályoz. Az indítványozó e tekintetben minden esetben azonos jogviszonynak tekinti az egészségügyi szolgáltatások önkormányzat általi átadását, függetlenül attól, hogy egyes esetekben a szolgáltatás átadásával egyidejűleg a szolgáltatáshoz kapcsolódó vagyontárgyak vagyonkezelői jogát is átadja az önkormányzat, más esetekben viszont a vagyonkezelői jog nem kerül átadásra. Álláspontja szerint az „összetett, több részt érintő jogviszonyok még nem alapozzák meg eltérő tartalmi szabályozás megállapítást az egyes részekre, az eltérő szabályozás alkotmányossági aggályokat vet fel.”
2.2. Az Eftv. 2. § (3) bekezdésének eredeti szövegét az Eftv.-be az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló 2007. évi CXIX. törvény (továbbiakban: Eftv.mód.) iktatta be. Az indítványozó az Eftv.mód.-dal kapcsolatosan az alábbi alkotmányossági aggályait jelezte.
2.2.1. A Kbt. 379. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a Közbeszerzések Tanácsa véleményezi a közbeszerzésekkel és a Tanács működésével kapcsolatos jogszabálytervezeteket. Az Eftv.mód. vonatkozásában a Közbeszerzések Tanácsa előzetes véleményezési jogosultságával nem élhetett. Az indítványozó álláspontja szerint ez az Eftv.mód. közjogi érvénytelenségét eredményezte. Indokolása alátámasztásául hivatkozott a 30/2000. (X. 11.) AB határozatra és a 16/1998. (V. 8.) AB határozatra.
2.2.2. Az indítványozó álláspontja szerint az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK számú, az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló irányelvével (továbbiakban: Irányelv) kapcsolatban jogharmonizációs záradékot kellett volna beiktatni az Eftv.mód-ba. Ennek elmaradása miatt az Eftv.mód. szerinte a Jat. 40. § (3) bekezdésébe és ezen keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik. Sérelmezte, hogy a jogalkotó nem vizsgálta azt, hogy a jogszabály megfelel-e az „Európai közösségi előírásoknak.
2.2.3. A Eftv.mód. 2. §-ával kapcsolatban az indítványozó előadta, hogy a jogszabályhely a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik és ezen keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti. Az Eftv.mód. 2. §-a ugyanis előírja, hogy az Eftv.mód. 1. §-ával az Eftv.-be beiktatott rendelkezést [az Eftv. támadott 2. § (3) bekezdése] a ,,folyamatban lévő ügyekben, eljárásokban is alkalmazni kell, kivéve, ha a helyi önkormányzat a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény rendelkezései szerint már megindított eljárást is le kívánja folytatni.” Az indítványozó álláspontja szerint „ez visszamenőleges hatályú szabályozást jelent, nevezetesen azt, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása alóli mentesülés mégsem a hatálybalépéstől kezdődik, hanem azt megelőző időponttól.”
3. Tekintettel arra, hogy a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló 2008. évi CVIII. törvény az Eftv. 2. § (3) bekezdését 2009. április 1-i hatállyal módosította, valamint ezzel kapcsolatban a Kbt.-be beiktatta az új 254. § (3) bekezdését, az Alkotmánybíróság felhívására az indítványozó kiegészítő indítványt nyújtott be. Kiegészítő indítványában jelezte, hogy kéri a beadványa benyújtásakor hatályos, valamint az elbíráláskor hatályos szövegek alkotmányossági vizsgálatát is. Emellett az alábbi módosításokkal tartotta fenn eredeti indítványát.
3.1. Az indítványozó kiegészítő indítványában előadta, hogy a Kbt.-be beiktatott új 254. § (3) bekezdése a Kbt. hatálya alóli kivételként nevesíti az Eftv. 2. § (3) bekezdésében szabályozott esetet. Az indítványozó jelezte, ezzel a jogszabály-módosítással megszűnt az a probléma, hogy a Kbt. hatálya alól nem a Kbt. enged kivételt, hanem egy másik jogszabály. Ezzel összefüggésben nem áll már fenn a párhuzamos, de tartalmilag ellentétes normákat tartalmazó jogszabályok problémája sem. Az indítványozó ugyan formálisan nem vonta vissza indítványát, azonban ebben a vonatkozásban tartalmilag a kiegészítő indítványában foglaltak az indítvány visszavonását jelentik. Az Alkotmánybíróság ezért ennek az indítványi elemnek a vizsgálatát mellőzte.
3.2. Kiegészítő indítványában az indítványozó változatlanul fenntartotta, hogy azonos helyzetekre azonos szabályozást kell a jogalkotónak kialakítania, és az, hogy az Eftv. 2. § (3) bekezdésében szabályozott „összetett” esetek nem tartoznak a Kbt. hatálya alá, sérti a jogállamiság követelményét. Kiemelte, hogy álláspontja szerint figyelemmel az Irányelvre és annak „különösen a II/B. mellékletében a 25 kategória szám alatt meghatározott egészségügyi és szociális szolgáltatásokat, illetve az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozóan a 21. és 22. cikkben meghatározott rendelkezéseit, az a következtetés tehető, hogy nem lehetséges eltérő tartalmú szabályozás a közbeszerzési eljárás alkalmazhatósága szempontjából az összetett, több részt érintő jogviszonyokra tekintettel sem”. Az indítványozó a Kbt. új 254. § (3) bekezdésére nem terjesztette ki indítványát, hanem továbbra is az Eftv. 2. § (3) bekezdését támadta ebben a vonatkozásban.
4. Az Alkotmánybíróság rögzíti, annak ellenére, hogy az indítványozó felfüggesztette saját eljárását, és a felfüggesztés megszüntetése után az eljárás megindulásakor hatályos szabályok szerint kell döntenie, az indítvány nem minősül az Abtv. 38. § (1) bekezdésében nevesített bírói kezdeményezésnek. Az indítványozó maga is az Abtv. 1. § b) pontjára és 21. § (2) bekezdésére hivatkozva nyújtotta be indítványát. „Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés [...] Hatályát vesztett jogszabály alkotmányossági vizsgálatára az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, valamint az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor.” (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a kiegészített indítványban előadottakra is figyelemmel, eljárását kizárólag az Eftv. elbíráláskor hatályos szövegére, valamint az Eftv.mód.változatlan, az elbíráláskor is hatályos szövegére nézve folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. Az Eftv. támadott szakaszának elbíráláskor hatályos szövege:
„2. § (3) A helyi önkormányzat egészségügyi szakellátási kötelezettségét más egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervvel vagy más fenntartóval, illetve egészségügyi szolgáltatóval történő egészségügyi ellátási szerződés megkötése által is teljesítheti. Ha a helyi önkormányzattal szerződéskötésre a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 80/A. és 80/B. §-ában foglaltak szerint vagyonkezelői jog átadásához kapcsolódóan kerül sor és a szerződés szolgáltatási koncessziónak minősül, a helyi önkormányzatnak a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény szerinti közbeszerzési eljárást nem kell lefolytatnia.”
3. Az Eftv.mód. szövege:
„1. § Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
»(3) A helyi önkormányzat egészségügyi szakellátási kötelezettségét más egészségügyi közszolgáltatásért felelős szervvel vagy más fenntartóval, illetve egészségügyi szolgáltatóval történő egészségügyi ellátási szerződés megkötése által is teljesítheti. Amennyiben a helyi önkormányzattal szerződéskötésre a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 80/A–80/B. §-aiban foglaltak szerint vagyonkezelői jog átadásához kapcsolódóan kerül sor, a szerződéskötés során a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény szerinti közbeszerzési eljárást a helyi önkormányzatnak nem kell lefolytatni.«
2. § E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy a 2006. évi CXXXII. törvény e törvény 1. §-ával megállapított 2. § (3) bekezdésében foglaltakat a folyamatban lévő ügyekben, eljárásokban is alkalmazni kell, kivéve, ha a helyi önkormányzat a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény rendelkezései szerint már megindított eljárást is le kívánja folytatni.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Eftv.mód. egészének közjogi érvénytelenségével kapcsolatos indítványi elemet bírálta el.
109/2008. (IX. 26.) AB határozatában az Alkotmánybíróság a véleményezési jog és a közjogi érvénytelenség kapcsolatát az alábbiakban foglalta össze: „A 7/2004. (III. 24.) AB határozattal elbírált ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy «a vélemények beszerzésével kapcsolatos kötelezettségszegés nem érintheti az adott törvény érvényességét (...), a Jat. rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása önmagában nem vezet a törvény alkotmányellenességének megállapításához, hanem csak akkor, ha az egyben az Alkotmány valamely szabályába ütközik (...), az előkészítésre vonatkozó szabályok megsértése az előterjesztő államigazgatási jogi, esetleg politikai felelősségét alapozza meg» (ABH 2004, 98, 101.). Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: «a törvényalkotási eljárás ügydöntő, érdemi része a törvényjavaslat benyújtásával kezdődik, annak nem eleme a törvénytervezet elkészítése, és ugyanígy kívül esnek rajta az előkészítés során lefolytatott egyeztetések és véleményezések» (ABH 2004, 98, 105.). A határozat külön kiemelte, hogy a 30/2000. (X. 11.) AB határozatban rögzítettek követésére az adott esetben azért sem kerülhetett sor, mert abban nem törvény, hanem kormányrendelet alkotmányossága volt a kérdés (ABH 2004, 98, 105–106.). Az e határozatban foglaltakat az Alkotmánybíróság a 29/2006. (VI. 21.) AB határozattal eldöntött ügy kapcsán is megismételte.” (ABK 2008. szeptember, 1179, 1186.)
A 109/2008. (IX. 26.) AB határozatban leírtakat az Alkotmánybíróság a jelen helyzetre is irányadónak tekinti. Az, hogy az Eftv.mód. előkészítése során nem vették figyelembe a Közbeszerzések Tanácsának véleményét, nem okoz az Eftv.mód. közjogi érvénytelenségében megnyilvánuló alkotmánysértést, az Alkotmánybíróság így az indítványt e tekintetben elutasította.
2. Az indítványozó álláspontja szerint az Eftv. 2. § (3) bekezdésével azonos jogviszonyokat eltérő szabályozás alá sorolt a jogalkotó, és ezzel a jogállamiság sérelmét okozta. Az indítványozó szerint az egészségügyi szolgáltatásról szóló szerződéskötés vagyonkezelői jog átadása nélkül, illetve vagyonkezelői jog átadásával együtt azonos megítélés alá kell, hogy essen. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a két jogviszony nem minősíthető azonosnak. A jogalkotó egy új jogintézményt kívánt létrehozni az Ötv. 80/A. § és 80/B. §-ainak beiktatásával és az Eftv. 2. § (3) bekezdésében rögzítettekkel (ez kifejezetten rögzítésre került az Eftv.mód. miniszteri indokolásában). Az új jogintézmény az önkormányzati közfeladat átadásához kapcsolódva létesített vagyonkezelői jog. Ez a helyi önkormányzat vagyonának egyes részei vonatkozásában létrehozott vagyonkezelői jog, amelyet az önkormányzat kifejezetten azért létesít, hogy azt a konkrét vagyontárgyakhoz kapcsolódó közfeladat ellátásának kötelezettségével együtt adja át a pályázat nyertesének. Az Eftv. 2. § (3) bekezdése szerinti vagyonkezelői jog nem létezhet önmagában, a közfeladat ellátásának egyidejű átadása nélkül. Nem arról van tehát szó, hogy két, egymás mellett létező jogintézmény egyidejűleg, de egymásra tekintet nélkül létezik. A jogalkotó két létező jogintézményből alkotott egy újat. Az Eftv. 2. § (3) bekezdésében és az Ötv. 80/A. § és 80/B. §-aiban létesített új jogintézményre azonban nem az alap-jogintézményekre vonatkozó szabályok alkalmazandóak. Erre az új jogintézményre nézve a jogalkotó új szabályokat is alkotott. „Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozatában kimondta, hogy az Alkotmány – a piacgazdaság deklarálásán túl – gazdaságpolitikailag semleges (ABH 1993, 247–249.). Az Alkotmányból az állam gazdaságba történő beavatkozásának nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma, illetőleg az állami vagyon nagysága közvetlenül nem vezethető le. Az állam gazdaságpolitikájára vonatkozó közvetlen alkotmányi rendelkezés a már hivatkozott Alkotmány 10. §-a, amelynek (2) bekezdése szerint az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének és tulajdonának körét törvény határozza meg. Eszerint az állam gazdaságpolitikájának, kizárólagos tulajdonának meghatározása terén – az Alkotmány 9. §-ának korlátai között – igen nagy a jogalkotó szabadsága, ami egyúttal azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság kompetenciája ebben a körben igen korlátozott. Mindez azt is jelenti, hogy általában nem alkotmányossági kérdés az állami tulajdon – ideértve az állam kizárólagos tulajdonát is – mikénti működtetése, hasznosítása.” [45/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997, 311, 316.].
Mindennek megfelelően az indítványozó által hivatkozott sérelem nem áll fent, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, annak ellenére, hogy az indítványozó azonos helyzetek eltérő megítélését sérelmezte, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét nem állította, így az Alkotmánybíróság ezirányú vizsgálódásait mellőzte.
3. Az Alkotmánybíróság következő lépésként azt az indítványi elemet vizsgálta meg, amely szerint a Jat. 40. § (3) bekezdésének sérelmé miatt az Eftv.mód. az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik.
Az indítványozó szerint az, hogy sem az Eftv.mód., sem annak indokolása nem fejti ki, hogy hogyan és mennyiben egyeztethető össze az új szabályozás az Európai Unió szabályaival, kiemelten az Irányelvvel, a Jat. 40. § (3) bekezdésének sérelmén keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik. A Jat. 40. § (3) bekezdése ugyanis előírja, hogy „[h]a a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörét érinti, az indokolásban tájékoztatást kell adni arról is, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetőleg az összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogszabályaival.”
„Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. § (2) bekezdését értelmezve több döntésében rámutatott, hogy az Alkotmány 7. § (2) bekezdése alapján ugyan a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, ez a rendelkezés azonban önmagában nem tette alkotmányos szabállyá a jogalkotásról szóló törvény normáit (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 493, 496.). Így önmagában a Jat. szabályainak megsértése nem valósít meg alkotmányellenességet, csak akkor, ha egyben valamely alkotmányos elv vagy rendelkezés sérül [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.].” [45/2007. (VI. 27.) AB határozat, ABH 2007, 946, 950–951.].
Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét ez esetben önmagában a Jat. szabályának be nem tartásában látta. Ezen túl nem jelölt meg semmilyen alkotmányos elvet vagy rendelkezést, amelynek sérelme a Jat. 40. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettség elmulasztásából következne. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány nem sérült pusztán annak következtében, hogy a Jat. hivatkozott rendelkezését nem tartotta be a jogalkotó. Mindennek megfelelően az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is elutasította.
4. Az indítványozó álláspontja szerint az Eftv.mód. 2. §-a visszamenőleges hatályú szabályozást valósított meg, és ezzel megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményét.
A 34/1991. (VI. 15.) AB határozat rögzítette, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a Magyar Köztársaságot jogállamnak minősítő rendelkezése alapján a Jat. 12. § (2) bekezdésében foglalt azt a garanciális rendelkezést – amely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé – alkotmányos jellegű szabálynak tekinti.” (ABH 1991, 170, 172.) A 25/1992. (IV. 30.) AB határozat ezt megerősítve rámutatott, hogy a ,,jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy (...) meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.” (ABH 1992, 131, 132.). Ezt az értelmezést az Alkotmánybíróság pontosította 349/B/2001. határozatában, ahol kifejtette, hogy „megszorítóan, azaz a létrejött anyagi jogi jogviszonyok megváltoztatásának tilalmaként értelmezte a visszamenőleges jogalkotás tilalmát.” (ABH 202, 1241, 1247–1248.)
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Eftv.mód. 2. §-ában foglalt rendelkezés sem kötelezettséget nem állapít meg a hatálybalépése előtti időpontra nézve, sem korábban jogszerű magatartást nem minősít jogellenessé, létrejött anyagi jogi viszonyok megváltozását nem okozza. Ellenkezőleg, az Eftv.mód. lehetőséget ad arra, hogy egy korábban, az Eftv.mód. hatályba lépte előtt megkezdett magatartást – közbeszerzési eljárás lefolytatását – az érintett önkormányzat, saját választása alapján továbbfolytasson.
Az indítványozó által észlelt alkotmányellenes helyzet tehát nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban is elutasította.
5. Az indítványozó az Eftv. 2. § (3) bekezdése és az Eftv.mód. 2. §-a vonatkozásában is jelezte, hogy álláspontja szerint a jogszabályhelyek az Irányelvbe ütközhetnek, és sérelmezte, hogy a jogalkotó nem vizsgálta a közösségi joggal való esetleges kollíziót.
„Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. §-a határozza meg. A hivatkozott rendelkezés nem tartalmaz olyan hatáskört, amely a közösségi jogba ütközés vizsgálatára hatalmazná fel az Alkotmánybíróságot. E kérdés eldöntése a közösségi jog szabályai alapján az Európai Közösség szervei, végső soron az Európai Bíróság hatásköre.” (61/B/2005. AB határozat, ABK 2008. szeptember, 1252, 1255.)
Ennek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben visszautasította.
Budapest, 2009. május 26.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás