PÜ BH 2008/45
PÜ BH 2008/45
2008.02.01.
Az alperesek egyikével szemben feltételesen, a másik alperes marasztalásától függően előterjesztett kereset esetén a marasztalt alperes fellebbezése megakadályozza a másik alperessel szemben az ítélet jogerőre emelkedését (Pp. 228. §).
A felperes keresetében előadta, hogy vagyonvédelmi szolgáltató vállalkozóként szakmai felelősségbiztosítási szerződést kötött az I. r. alperessel. Tevékenységének ellátása során a pénzszállítás és -feldolgozás körében alvállalkozóként vette igénybe a II. r. alperest. Előadta továbbá, hogy saját megrendelője, a K. P. Rt. k.-i telephelyéről elszállított értékküldeményekben 2002 márciusában 780 000, majd 2003 júliusában 672 500 forint hiány keletkezett. A hiányt a megrendelőnek megtérítette. Vagylagosan fenntartott keresetében az alpereseket a visszafizetett tőke és kamatai megtérítésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 780 000 forint, és további 672 500 forint tőkét és kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a bűncselekményt vagy a felperes, vagy a II. r. alperes alkalmazottai követhették el, és ez esetben az I. r. alperes biztosítási szabályzata szerint a biztosító mentesül a helytállási kötelezettség alól. A pénzkezelés igen zárt rendszerben történt, és ha személyekre lebontva nem is, de az elkövetők köre behatárolható volt. A hiány a II. r. alperes szállítása során keletkezett. Ezért a Ptk. 348. § (1) bekezdésére is figyelemmel a hibás teljesítés alapján kötelezte a II. r. alperest a kár megtérítésére.
A II. r. alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kötelezte az I. r. alperest az 1 252 500 forint és kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Elöljáróban rámutatott arra, hogy az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasító elsőfokú ítélet a vagylagosan előterjesztett kereset folytán nem emelkedett jogerőre. Az ügy érdemét illetően a felek közötti felelősségbiztosítási szerződés és a VVSZF VII/4. pontját úgy értelmezte, hogy csak konkrétan megállapított személy bűncselekménye esetén mentesül az I. r. alperes a térítési kötelezettség alól. A büntetőügyben a bűncselekmény elkövetőjét nem derítették fel. A bíróság a büntetőbíróság szerepét nem veheti át, és nem állapíthatja meg – még bizonyos személyi körre leszűkítve sem – a szóba jöhető elkövetők körét. Ezért az I. r. alperest a Ptk. 559. § (1)–(2) bekezdése alapján marasztalta. Az I. r. alperes beszámítási kifogását nem találta alaposnak, mivel csak a jogosulttal szemben lejárt követelés számítható be. Az I. r. alperes azonban jelen esetben nem teljesített a károsultnak.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az I. r. alperes elsődlegesen azon az alapon vitatta a másodfokú ítéletet, hogy a vele szemben történt elutasítás első fokon – fellebbezés hiányában – jogerőre emelkedett. Mivel az alperesek nem egységes pertársaságot alkottak, a II. r. alperes fellebbezése nem akadályozta meg az említett jogerőt. A Pp. 4. §-a alapján vitatta a másodfokú ítéletnek a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban kifejtett álláspontját. Előadta, hogy a biztosítási szerződés VII/4. pontja nem követeli meg a bűncselekményt elkövető személy pontos megnevezését. Beszámítási kifogásával kapcsolatban a VVSZF XI/1.1. pontjára hivatkozott. Mivel a felperes fizetett a károsultnak, – ami a biztosítónak a felelősségbiztosítási szerződés alapján is kötelezettsége lenne, – a Ptk. 559. § (3) bekezdése alapján megtérítési igénye esedékessé vált. Végül sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság indoklási kötelezettségének sem tett eleget, mivel nem adta indokát a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasító döntésének.
A felperes és a II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A II. r. alperes a perjogi aggályokkal szemben az alperesek ellen előterjesztett keresetnek vagylagos, – és I. r. alperes tekintetében – feltételes jellegére utalt. Egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával, amely szerint a biztosítási szabályzat a biztosító mentesülését nem csak a bűncselekmény elkövetésének tárgyi, hanem alanyi oldalának ismeretéhez is köti. Előadta, hogy a másodfokú bíróság indoklási kötelezettségének is eleget tett, mivel a Ptk. 310. §-a körében megállapította, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a felperesen és a II. r. alperesen kívül harmadik személy követte el a bűncselekményt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes módosított keresetében elsődlegesen a II. r. alperes marasztalását kérte hibás teljesítés, a Ptk. 501. §, illetve 310. §-a alapján. Az I. r. alperes marasztalása iránti kereseti kérelmét eshetőlegesen, a II. r. alperes felelősségének megállapíthatósága hiánya esetére terjesztette elő (16. sorszámú keresetmódosítás). A kereseti kérelem korlátai a másodfokú bíróságot is kötik (Pp. 239. §, 215. §). Nem tévedett a másodfokú bíróság annak megállapításával, hogy a II. r. alperesnek az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezése az elsőfokú ítélet teljes terjedelme ellen irányult (az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását és az I. r. alperes marasztalását kérte). A felülvizsgálati kérelem indokaitól eltérően tehát az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését az I. r. alperessel szemben nem az alperesi pertársaság jellege, hanem a fellebbezés tartalma akadályozta meg [Pp. 228. § (3) bekezdés]. Az I. r. alperesnek a fellebbezési kérelem tartalmával kapcsolatos felülvizsgálati aggályaival szemben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az I. r. alperessel szemben a II. r. alperes marasztalásától függően, tehát feltételesen előterjesztett kereset folytán a II. r. alperessel szemben történő keresetelutasításra irányuló indítványban implicit módon mindenképpen benne foglaltatott volna az I. r. alperessel szemben előterjesztett kereset elbírálása iránti kérelem.
A kereseti kérelem és ellenkérelem fenti korlátai között a másodfokú bíróságnak tehát – az I. r. alperes felelősségének vizsgálatát megelőzően – a II. r. alperesnek az őt marasztaló ítéleti rendelkezés ellen előterjesztett fellebbezési indokait kellett volna megvizsgálnia.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság ebben a körben megalapozottan állapította meg, hogy a II. r. alperes – aláírásával igazoltan – sértetlen pénzküldeményt vett át az I. r. alperestől. Adott esetben a megrendelő I. r. alperes és a fuvarozó II. r. alperes jogviszonyában a Ptk.-nak a fuvarozási szerződésre vonatkozó bizonyítási szabályait kellett alkalmazni. A Ptk. 502. § (1) bekezdése alapján a II. r. alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta. A (2) bekezdés szerint a csomagolás hiányosságának a bizonyítása szintén a II. r. alperest terhelte. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási teher e szabályainak helyes alkalmazásával marasztalta a II. r. alperest a Ptk. 501. §-a alapján a pénzküldemény részleges elvesztéséből eredő kár összegében. A II. r. alperes ebben a körben előterjesztett fellebbezési indokai nem voltak alkalmasak a fuvarozót terhelő fokozott felelősség alóli kimentésre.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a II. r. alperes marasztalását támadó fellebbezési indokok elbírálása helyett az I. r. alperes helytállási kötelezettségét vizsgálta, a feltételesen előterjesztett keresettel szembeni védekezését és beszámítási kifogását bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság – jogi álláspontja folytán – a másodfokú ítélet ebben a körben kifejtett jogi indokaival és a felülvizsgálati kérelem ezzel kapcsolatos ellenérveivel nem foglalkozott.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.562/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás