45/B/2008. AB határozat
45/B/2008. AB határozat*
2011.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály illetve jogegységi határozat alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény 7. § (3)–(8) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a munkáltatónál történő üzemitanács-választásnál a szakszervezet jelöltállításáról szóló 1/1999. Munkaügyi jogegységi határozat alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó szakszervezeti szövetség – folyamatban lévő perével összefüggésben – a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Szvvt.) 7. § (3)–(8) bekezdéseinek, vagyis a volt SZOT-hoz tartozó ágazati-szakmai szervezetek vagyonának megosztására vonatkozó szabályok, valamint a munkáltatónál történő üzemitanács-választásnál a szakszervezet jelöltállításáról szóló 1/1999. Munkaügyi jogegységi határozat (a továbbiakban: MJE) alkotmányossági vizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól. Az indítvány hivatkozik arra, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint pártnak és szakszervezetnek csak magánszemélyek lehetnek a tagjai, valamint az MJE azon megállapítására, miszerint a munkáltatónál történő üzemitanács-választásnál a munkáltatóval munkaviszonyban álló taggal rendelkező szakszervezet állíthat jelöltet a megjelölt tagjai közül, és ilyen jogosítvány – az előfeltételek hiányában – a szakszervezeti szövetséget nem illeti meg. Érvelése szerint a hivatkozott rendelkezések, és az Szvvt. támadott szabályainak együttes alkalmazása azt eredményezi, hogy – amennyiben a szakszervezeti szövetségek vagyonát is meg kell osztani – a szakszervezeti szövetségeknek nincs biztosítva a lehetőség arra, hogy az üzemi tanácsi választásokon indulhassanak, így esélyük sincs arra, hogy a vagyonuk szétosztásába beleszóljanak, abból esetleg részesedhessenek.
Az indítványozó kiegészítő illetve pontosító beadványában az Szvvt. hivatkozott rendelkezései „és/vagy” az MJE megsemmisítését kéri, mivel „ezek egyidőben való hatályban léte” a szakszervezeti szövetségek vagyonának védelme vonatkozásában sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése és a 70/A. § (1) bekezdése rendelkezéseit.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerint az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ebből következően az Alkotmánybíróság az indítványt úgy értelmezte, hogy az mind az Szvvt. támadott rendelkezései, mindpedig az MJE megsemmisítésére irányul.
Az indítványozó elsődlegesen a támadott jogszabályhelyek meghozataluk idejére visszamenőleges hatályú, másodlagosan az alkotmánybírósági határozat közzétételének időpontjával történő megsemmisítését kéri. Harmadsorban kéri az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályoknak – a pontosan meg nem jelölt – peres ügyében való alkalmazhatósága tilalmának kimondását is.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az Szvvt.-nek az indítvány által támadott rendelkezései:
„7. §
(…)
(3) A volt SZOT-hoz tartozott ágazati-szakmai szakszervezetek vagyonának (a továbbiakban: ágazati vagyon) megosztása, az adott ágazatban, szakmában működő szakszervezetek között az üzemi – és közalkalmazotti tanács választások (a továbbiakban: választások) ágazatonként – szakmánként összesített eredménye alapján történik az alábbiak szerint:
a) az 1993. évben megtartott választásokon elért eredmény alapján kell az ágazati vagyon használatát megosztani;
b) az 1995. évben megtartott választásokon elért eredmény alapján kerül sor az ágazati vagyon tulajdonjogának, a használati joggal együtt történő végleges megosztására.
(4) Az előző bekezdésben szabályozott választások eredményének közzétételétől számított 15 napon belül az érintett szakszervezetek – a választási eredmények alapján – kötelesek a vagyonmegosztási tárgyalásokat megkezdeni és további 60 napon belül megállapodás létrehozását megkísérelni, amelyet a VIKSZ [Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet] Igazgató Tanácsa ellenjegyez. E határidő eredménytelen eltelte esetén a VIKSZ Igazgató Tanácsának 30 napon belül – a választási eredmények alapján – meghozott döntése pótolja a megállapodást. E döntés ellen az érintett szakszervezetek 30 napon belül bírósághoz fordulhatnak.
(5) Az adott ágazati vagyon tulajdonosa a vagyon egyharmadát meghaladó részét az első választásokat követően csak a VIKSZ hozzájárulásával idegenítheti el, vagy terhelheti meg. A VIKSZ a hozzájárulást a vagyon egyharmadáig nem tagadhatja meg, az egyharmadát meghaladó része tekintetében pedig mérlegelheti hozzájárulását.
(6) A végleges vagyonmegosztásig az ágazati vagyon felét meghaladó elidegenítés vagy terhelés csak rendkívül indokolt esetben a VIKSZ – ügyrendjében erre vonatkozóan kidolgozott eljárásban hozott – felmentése alapján lehetséges.
(7) Az ágazati vagyon egy részének elidegenítése vagy megterhelése esetében az ellenértéket a tulajdonos a használati jogot szerzett szakszervezetekkel – amennyiben azok erre igényüket a tudomást szerzéstől számított 30 napon belül bejelentik – használati joguk arányában megosztja.
(8) Az ágazati vagyon egy részén használati jogot szerzett szakszervezet a használatába került vagyonrész legfeljebb egyharmadát jogosult megterhelni. Ezt a VIKSZ-nek és a tulajdonosnak be kell jelenteni.”
3. Az indítvány által támadott MJE rendelkező része:
„A munkáltatónál történő üzemitanács-választásnál a munkáltatóval (részlegnél történő üzemi tanács-választás esetén a részleggel/üzemmel) munkaviszonyban álló taggal rendelkező szakszervezet állíthat jelöltet a megjelölt tagjai közül. Ilyen jogosítvány – az előfeltételek hiányában – a szakszervezeti szövetséget nem illeti meg.
Az üzemi tanács választására irányuló szavazásnál – az Mt. eltérő rendelkezése hiányában – szabályszerű minden olyan eljárási mód, amely a szavazásra jogosultak és csak azok választási jogának gyakorlását biztosítja. A választás jogszerűségének elbírálásánál nem az 1997. évi C. törvény alkalmazását, hanem azt kell vizsgálni, hogy lényeges, vagyis az eredményre kiható szabálytalanság megállapítható-e.
Az üzemitanács-választás lebonyolításával kapcsolatos vitára vonatkozó szabályok hatálya nem terjed ki a központi üzemi tanács delegálás útján történő megalakítására.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság egy korábbi – az indítvány által is hivatkozott 26/1992. (IV. 31.) AB számú – határozatában már vizsgálta az Szvvt. egyes rendelkezéseit. Határozatában megállapította, hogy az Szvvt. személyi hatályára vonatkozó, 1. §-ban írt rendelkezés – amely szerint a törvény hatálya kiterjed az Etv. alapján nyilvántartásba vett valamennyi munkavállalói érdekképviseleti szervezetre – nem egyértelmű, mert önmagában ennek alapján nem állapítható meg minden kétséget kizáróan az a személyi kör, amelyre a törvény rendelkezései vonatkoznak.
Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.
A támadott törvényi rendelkezés bizonytalansága azonban a törvény alkalmazása során feloldható. Abból ugyanis az bizonyosan megállapítható, hogy az Szvvt. személyi hatálya a szakszervezeti típusú, azaz fő feladataikat tekintve érdekképviseleti jellegű szervezetekre vonatkozik, az érdekképviseleti társadalmi alakzatoknak ezt a jellegét pedig kétség esetén az elszámolási kötelezettség hatósági címzettjének, azaz az Állami Számvevőszéknek kell bizonyítania. (…) A jelenleg birtokosként, illetőleg jogosultként megjelenő és működő érdekképviseleti szervezetek tulajdonosi minősége ugyanis – a megszűnések és átalakulások tisztázatlan körülményei miatt – ma még nem állapítható meg. A támadott törvényi rendelkezés éppen e bizonytalan és függő tulajdonjogi helyzet felmérésére vonatkozik és célja az, hogy ebben a függő jogi helyzetben is biztosítsa a vagyon rendeltetésszerű használatát és alkotmányos védelmét. [26/1992. (IV. 31.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]
2. Az Szvvt.-nek az indítvány által támadott rendelkezései a volt SZOT-hoz tartozó ágazati-szakmai szakszervezetek vagyonának megosztására vonatkozó elvi-technikai szabályokat tartalmaznak úgy, hogy a megosztást lényegében az 1993-ban és 1995-ben megtartott üzemi tanácsi választásokon elért eredményhez kapcsolják. Az üzemi tanácsi választáson való jelöltállítás kérdéséről rendelkezik az MJE, amivel – noha áttételesen, de – az Szvvt. személyi hatályát határozza meg. Ez pedig az Alkotmánybíróság fentebb idézett határozata szerint is jogalkalmazói kérdés, vagyis a törvény hatályára vonatkozó rendelkezés bizonytalansága jogalkalmazói döntéssel (adott esetben az MJE útján) feloldható.
3. Az indítványozó utólagos normakontroll iránti kérelmet terjesztett elő, így ennek megfelelően az Alkotmánybíróságnak a támadott rendelkezések és a felhívott alkotmányi rendelkezések közötti kapcsolatot kellett vizsgálnia.
Az Alkotmánybíróság a fenti 2. pontban foglaltakra utalva megállapítja, hogy egyrészről az Szvvt. 7. § (3)–(8) bekezdései, az MJE vonatkozó tartalma, valamint az Alkotmány 7. § (1) bekezdése 13. § (1) bekezdése és 70/A. § (1) bekezdése között érdemi összefüggés nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.), ezért az Alkotmánybíróság az Szvvt. támadott rendelkezései, valamint az MJE alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Az alkotmányellenesség hiányából következőleg a megsemmisítés időpontjáról, illetve az alkalmazási tilalom kimondásáról az Alkotmánybíróság értelemszerűen nem rendelkezett.
4. Az indítványozó álláspontja szerint az Sztvv. támadott rendelkezéseinek és az MJE-nek „egy időben hatályban léte” eredményezi az általa állított alkotmányellenességet. Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság, hogy az indítványban állított alkotmányellenesség (lényegében tulajdoni sérelem) legfeljebb az adott rendelkezések alkalmazása folytán állhatna elő, ami csakis egy jogerős bírósági ítéletben ölthetne testet. Ilyen ítéletre az indítvány nem hivatkozik, de egy konkrét bírósági ítélet felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak még ilyen irányú indítvány esetén sem lenne hatásköre.
Budapest, 2011. április 5.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás