540/B/2008. AB határozat
540/B/2008. AB határozat*
2009.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 47. §-a, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 110. §-a, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 107. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 47. §-a, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 110. §-a, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 107. §-a alkotmányellenességének megállapítását és pro futuro megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az idegennyelv-ismereti pótlékra vonatkozó rendelkezések értelmében a bírák, az igazságügyi alkalmazottak, valamint az ügyészek csak akkor jogosultak idegennyelv-ismereti pótlékra, ha munkakörükben az idegen nyelvet a munkáltató rendelkezése szerint használják és az adott nyelvből az állami nyelvvizsga letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkeznek, míg a köztisztviselőknek a pótlék az angol, a francia és a német nyelvek tekintetében alanyi jogon jár [a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 48. § (6) bekezdés]. Az indítványozó szerint a kifogásolt szabályozás sérti az egyenlő munkáért egyenlő bér, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét. Az indítványozó úgy véli, hogy mivel a ,,közszolgák”, a bírák, az ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak – noha áttételesen, de – az állam alkalmazásában állnak, közhatalmi funkciót gyakorolnak, a jogviszony létesítésének a feltételei is nagyrészt azonosak, továbbá hasonló munkát végeznek, ezért homogén csoportot alkotnak, vagyis közöttük bármilyen megkülönböztetés tilos és alkotmányellenes. Az indítványozó elismeri, hogy a jogviszonyok néhány tekintetben különböznek egymástól, azonban úgy vélte, hogy ezek az „eltérő szabályok nem alkalmazhatnak olyan különbségtételt, ami nem az eltérő képesítési előírásokból, az eltérő feladat- és hatáskörökből fakad”. Mindezekre tekintettel az indítványozó a kifogásolt jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és pro futuro megsemmisítését kérte.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.”
2. A Ktv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„48. § (1) Ha a köztisztviselő olyan munkakört tölt be, amelyben idegen nyelv használata szükséges idegennyelv-tudási pótlékra jogosult. (...)
(4) Az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító nyelveket és munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.
(5) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként
a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 50%-a, az A vagy B típusú nyelvvizsga esetében 25–25%-a;
b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 30%-a, az A vagy B típusú nyelvvizsga esetében 15–15%-a.
(6) A (4)–(5) bekezdéstől eltérően az angol, francia és német nyelvek tekintetében a pótlék alanyi jogon jár, amelynek mértéke nyelvvizsgánként
a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 100%-a,
b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 60%-a,
c) alapfokú C típusú nyelvvizsga esetében az illetményalap 15%-a. (...)”
3. A Bjt.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„110. § (1) A bíró idegennyelv-ismereti pótlékra jogosult, ha munkakörében az idegen nyelvet a munkáltatója rendelkezése szerint használja, és az adott nyelvből az állami nyelvvizsga letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezik. (...)
(4) Az angol, a francia és a német nyelvnek az (1) bekezdés szerint igazolt ismeretéért a pótlék mértéke nyelvvizsgánként havonta
a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetén az 1. fizetési fokozat összegének tizenkettő százaléka,
b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetén az 1. fizetési fokozat összegének nyolc százaléka,
c) alapfokú C típusú nyelvvizsga esetén az 1. fizetési fokozat összegének két százaléka. (...)”
4. Az Iasz.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„107. § (1) Az igazságügyi alkalmazott idegennyelv-tudási pótlékra jogosult, ha munkakörében az idegen nyelvet a munkáltatója rendelkezése szerint használja és az adott nyelvből az állami nyelvvizsga letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezik. (...)
(4) Az angol, a francia és a német nyelvnek az (1) bekezdés szerint igazolt ismeretéért a pótlék mértéke nyelvvizsgánként havonta
a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetén az illetményalap tizenkettő százaléka,
b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetén az illetményalap nyolc százaléka,
c) alapfokú C típusú nyelvvizsga esetén az illetményalap két százaléka. (...)”
5. Az Üsztv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„47. § (1) Az ügyész idegennyelv-ismereti pótlékra jogosult, ha munkakörében az idegen nyelvet a munkáltatói jogkör gyakorlójának rendelkezése szerint használja, és az adott nyelvből állami nyelvvizsga tételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű igazolással rendelkezik. (...)
(4) Az angol, a francia és a német nyelvnek az (1) bekezdés szerint igazolt ismeretéért a pótlék mértéke idegen nyelvvizsgánként havonta
a) felsőfokú C típusú nyelvvizsga esetén a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény tizenkét százaléka;
b) középfokú C típusú nyelvvizsga esetén a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény nyolc százaléka;
c) alapfokú C típusú nyelvvizsga esetén a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény két százaléka. (...)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése alkotmányos alapjogként rendelkezik az egyenlő munkáért egyenlő bér elvéről. Az Alkotmánybíróság korábban kifejtett álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. §-a az általános diszkrimináció-tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. [először: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456.] Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdéséből nem következik az, hogy az „egyenlő munkáért” kifejezés olyan, megegyező jellemzőkkel meghatározott, munkavégzés jellegű tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitől függetlenül, minden esetben azonos mértékű szolgáltatás (munkabér) járna. [először: 1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 771, 772.] „Az Alkotmány e rendelkezése [...] az azonos tárgyi tulajdonságokkal meghatározható munkavégzésekért az eltérő mértékű díjazás kikötésének vagy éppen előírásának jogszabályi lehetőségét nem gátolja, ha az tiltott megkülönböztetést nem valósít meg.” [1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.]
Az Alkotmánybíróságnak tehát az indítvány alapján azt kellett megvizsgálnia, hogy az a tény, hogy a jogalkotó az idegennyelv-ismereti pótlékra való jogosultsági feltételeket egyfelől a bírák, az ügyészek és az igazságügyi alkalmazottak, másfelől pedig a köztisztviselők tekintetében eltérően határozta meg, az Alkotmány által tilalmazott hátrányos megkülönböztetést eredményez-e.
2. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140. stb.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161–162.; 1043/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 397/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 786, 787.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.; 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 112, 115.; 624/E/1999. AB határozat, ABH 2002, 1023, 1035. stb.].
2.1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a különböző munkajogi jogszabályok hatálya alatt álló, ebből következően különböző státuszú munkavállalói csoportokra vonatkozó eltérő rendelkezések eredményeznek-e hátrányos megkülönböztetést.
A 44/B/1993. AB határozatában kimondta, hogy önmagában a munkával kapcsolatos viszonyok jogi szabályozásának különbsége nem jelent diszkriminációt, nem alkotmányellenes (ABH 1994, 574, 575.). Később ezzel összhangban a 198/B/1998. AB határozatában a köztisztviselők, a közalkalmazottak, és a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók tekintetében megállapította, hogy e munkavállalók olyan egymástól elkülönült csoportokba sorolhatók, amelyekre az eltérő munkajogi szabályozás alkotmányosan indokolt (ABH 1999, 668, 669.).
A 954/B/1997. AB határozatában az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy hátrányos megkülönböztetést valósított-e meg a jogalkotó akkor, amikor a bíróvá válás új feltételeként szabta – a törvény hatálybalépésekor (1997. október 1.) már fogalmazóvá kinevezett személyek esetében is –, hogy egy évig titkárként kell működniük, ügyészek esetében ugyanakkor az 1997. október 1-je előtt kinevezett fogalmazóknál nem szabta feltételül az egyéves titkári működést. Ezzel összefüggésben a határozat megállapította, hogy a különbségtétel nem azonos csoporton belüli személyek között merül fel. „Az ügyészségi és bírósági fogalmazók, az ügyészi és a bírói kinevezésre váró személyek (az ügyészek és a bírák eltérő jogállására, a reájuk vonatkozó különböző, sajátos rendelkezésekre is figyelemmel) nem tartoznak azonos szabályozási körbe, ezért a kifogásolt szabályozás tekintetében diszkrimináció sem állapítható meg” (ABH 2001, 947, 951.).
Ugyanebben a határozatában vizsgálta az Alkotmánybíróság azt is, hogy hátrányos megkülönböztetést eredményez-e, hogy a törvényben előírt javadalmazásra az OIT Hivatalába beosztott bíró és az OIT Hivatalának alkalmazottai már 1998. február 1. napjától, míg a többi bíró és igazságügyi alkalmazott csupán öt hónappal később, 1998. július 1. napjától volt jogosult. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a rendelkezéseknél nem önmagában a bírói kinevezés fennállása a csoportképző ismérv, hanem az adott bíró jogállása, tevékenysége. Nem alkotmánysértő az, ha az OIT mint a bíróságok igazgatásának központi feladatait ellátó igazgatási szerv Hivatalába beosztott bíróra más rendelkezések érvényesülnek, mint a többi bíróra, ezek között az ítélkező bírákra. Az idézett szabályok értelmében az OIT Hivatalába beosztott bíró jogállása, tevékenysége eltér a többi bíró jogállásától, ugyanígy az OIT Hivatalának alkalmazottai és az egyéb igazságügyi alkalmazottak jogállása, tevékenysége is egymástól eltérő. (...) Mindebből következik, hogy a nem azonos jogállású és tevékenységű személyek között a kifogásolt különbségtétel nem minősíthető diszkriminatívnak” (ABH 2001, 947, 951–952.).
A 63/E/2003. AB határozatban az Alkotmánybíróság elutasította azt a mulasztás megállapítására irányuló indítványt, miszerint a jogalkotó a Ktv. módosítása során hiányosan, nem az eredeti célkitűzés szerint egészítette ki az Iasz.-t. megsértve ezzel az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Az indítványozók szerint a módosítás célja az volt, hogy a köztisztviselők és igazságügyi alkalmazottak javadalmazási rendszerének összhangját megteremtse, azaz a javadalmazást tekintve azonos helyzetet hozzon létre a két munkavállalói csoport között. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a módosítás célja csupán az volt, hogy a köztisztviselők és az igazságügyi alkalmazottak javadalmazási rendszere közötti összhangot megteremtse, ami azonban nem jelenti azt, hogy a javadalmazás terén teljes azonosságot kell elérni (ABH 2003, 1565, 1570.). Ez ugyanúgy nem lehet cél törvényi (normatív) szinten, mint ahogyan nincs teljes egyenlőség az egyes köztisztviselők személy szerinti javadalmazása tekintetében sem. Emiatt az Alkotmánybíróság szerint nem volt megállapítható, hogy a jogalkotó jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát elmulasztotta volna, így az indítványt elutasította.
A 828/E/2003. AB határozat alapját adó indítvány szintén mulasztás megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól abban a tekintetben, hogy a Ktv. módosítása során a jogalkotó elmulasztotta biztosítani az igazságügyi alkalmazottak részére ugyanazokat a kedvezményeket, amelyeket a Ktv. a köztisztviselőknek biztosít. Az indítványozó szerint hátrányos megkülönböztetést eredményez az, hogy a bíráknak a jubileumi jutalomra való jogosultságát nem 2001. július 1-jéig visszamenőleg, hanem 2005. január 1. napjától biztosította a jogalkotó, másrészt azért is, hogy az egyéb juttatásokat a bíró részére nem alanyi jogon adják, hanem azok a bíróságok éves költségvetésében biztosított előirányzatoktól függően adhatók, és nem is egészen azonosak a köztisztviselői juttatásokkal. „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdéséből sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a Bjt.-nek a bírók egyéb juttatásairól szóló rendelkezéseit ki kell egészíteni úgy, hogy a bírók a köztisztviselőket megillető egyéb juttatásokra legyenek jogosultak. A bírákat megillető, illetőleg a bíráknak adható javadalmazás anyagi feltételeit a költségvetés tartalmazza. A bíróságok költségvetését a központi költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezetként kell megjeleníteni. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Országgyűlést az állami költségvetés megállapításánál széles körű mérlegelési jog illeti meg. (297/E/2004. AB határozat, ABH 2004, 1824, 1826.)” (ABH 2006, 1545, 1552.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztás megállapítására irányuló indítványt elutasította.
A 19/2006. (V. 31.) AB határozatban az Alkotmánybíróság azt hangsúlyozta, hogy „a bírák és a köztisztviselők jogi, különösen alkotmányos helyzetében a meglévő számos hasonlóság ellenére még lényegesebb különbségek vannak. A legfontosabb a bírák alkotmányos funkciója – a jogrendszer védelme, a jog pártatlan és szakszerű alkalmazása az egyes jogviták eldöntésében (Alkotmány 50. §) – és ennek szolgálatában a bírói függetlenség. Ebből következik a hivatásos bírók elszakíthatatlan kapcsolata a jogászi szakképzettséggel, tevékenységgel és életpályával. Ezzel szemben nincs ennyire szoros kapcsolat a köztisztviselői minőség és a jogászság között: a köztisztviselői életpályán – a közigazgatásban ellátandó feladatok sokrétűségének megfelelően – nagyon sokféle szakképzettségre egyaránt szükség van, a jogászi ezek közül az egyik, bár nélkülözhetetlen” (ABH 2006, 302, 307–308.).
2.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a köztisztviselők nem tekinthetők azonos helyzetben lévő személyeknek az indítványozó által hivatkozott más munkavállalói csoportokkal, így különösen a bírákkal, az ügyészekkel és az igazságügyi alkalmazottakkal. Ennek indoka, hogy a törvényalkotó éppen a különböző helyzetük miatt szabályozta külön törvényben a fenti közszolgálati alkalmazottak jogállását (Ktv., Bjt., Üsztv., Iasz.). Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy ugyan számos hasonlóság is fellelhető a fenti jogviszonyok összehasonlításakor (köz érdekében kifejtett tevékenység, heti munkaidő hossza) azonban ezek az azonosságok – az alábbiakban kifejtett indokok miatt – nem elegendőek ahhoz, hogy a köztisztviselők homogén csoportot alkossanak a bírákkal, ügyészekkel és az igazságügyi alkalmazottakkal. A fenti csoportok között – mint ahogyan arra a korábbi alkotmánybírósági határozatok részletesen utalnak – lényeges különbségek vannak, ebből következően az e csoportokban foglalkoztatottak nem tekinthetők azonos jogállású és tevékenységű személyeknek. A köztisztviselők általában a végrehajtó hatalmi ágba, míg a Bszi., az Üsztv. és az Iasz. hatálya alá tartozók többségükben (közvetlenül vagy közvetve) az igazságszolgáltatás rendszerébe tartoznak. Eltérő az egyes jogviszonyok létesítésének és megszüntetésének módja, valamint azok tartalma, azaz az adott jogviszonyban kifejtett munka jellege is. Lényeges különbségek vannak emellett az alkalmazási feltételek tekintetében is, hiszen míg a bírói, az ügyészi, illetve mindkét szervezetben a titkári működéshez jogi szakvizsga, fogalmazók esetében pedig jogi egyetemi végzettség szükséges, addig az egyéb igazságügyi alkalmazottak (pártfogó felügyelő, igazságügyi szakértő és szakértőjelölt, tisztviselő, írnok, fizikai dolgozó) és köztisztviselők esetében a jogi végzettség nem feltétele a jogviszony létesítésének. Nem azonosak az egyes csoportok tekintetében a hierarchikus viszonyok sem, illetve nem azonosak az elvégzett munka ellenértékeként kifizetett munkabér egyes elemei, valamint annak végösszege sem.
Az idegen nyelv használata és az idegennyelv-ismereti pótlék szorosan kapcsolódik az alkalmazottak tevékenységéhez, az elvégzett munka jellegéhez. Mivel azonban köztisztviselők tevékenysége – a fent kifejtettek alapján – több elemében is eltér a bírák, ügyészek és igazságügyi alkalmazottak munkájának természetétől, ezért esetükben nem beszélhetünk azonos jogállású és tevékenységű személyekről. Ennek megfelelően e személyek nem alkotnak homogén csoportot, így a hátrányos megkülönböztetés viszonylatukban nem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság – következetes gyakorlata alapján – homogén csoport hiányában a diszkrimináció megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2009. május 12.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás