PÜ BH 2008/59
PÜ BH 2008/59
2008.03.01.
Ha a munkavégzés során az egyik alkalmazott a másik alkalmazott testi épségét, egészségét megsérti, úgy vele szemben a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítását lehet kérni – Az üzemi balesetből eredő kár megtérítésére azonban a jogsértő alkalmazott nem kötelezhető (Ptk. 76. §, 84. §, 346. §).
A jogerős ítélet, részben helyt adva a felperes keresetének, megállapította, hogy az alperesek a felperes balesetveszélyes munkavégzésének elhárítására vonatkozó intézkedések elmulasztásával megsértették a felperes testi épségéhez és egészségéhez fűződő jogát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét, amelyben az alpereseket 2 000 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni, elutasította. Kötelezte a jogerős ítélet a felperest az alperesek javára személyenként 10 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. október 25-én a B. Mélyépítő Kft. alkalmazásában állt és egy hotel építési munkálataiban vett részt. Az alperesek ugyancsak a Kft. alkalmazottai voltak. A felperes a II. r. alperes művezetőtől kapott utasítás alapján az acél zsaluszerkezet felhasználásával bevasalt pillérek zsaluzását végezte. Ennek során a két fél zsaluelemet összefogó acélbilincset helyezte fel, amikor a lába lecsúszott a talajszinttől mintegy 1,5 m-re lévő merevítőlemezről és a betonaljzatra esett. A baleset következtében koponya- és törzsi sérüléseket szenvedett. Egy évig táppénzes állományba került. A felperes a balesetből eredően 30%-os mértékű munkaképesség-csökkenést szenvedett el, amely miatt fokozottan veszélyes tevékenységek ellátására, magasan végzendő munkákra nem alkalmas, hivatásszerűen járművet nem vezethet. Fokozott megterheléssel járó, tökéletes hallást igénylő munkaterületeken nem foglalkoztatható. A baleset óta rendszeresen fennálló panaszai a szabadidős tevékenységére is kihatnak.
A felperes keresete alapján a munkaügyi bíróság a Kft. munkáltatót a felperes javára 21 000 forint kártérítés és 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint járulékai megfizetésére kötelezte. Az alperesek bűnösségét a büntetőbíróság maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt állapította meg, mert az alperesek munkaköri kötelezettségüket szegték meg azáltal, hogy a biztonságos munkavégzés feltételeit nem biztosították.
A jelen perben hozott jogerős ítélet a Ptk. 75. § (1) bekezdés, továbbá a Ptk. 76. § alapján állapította meg az alperesek terhére, hogy megsértették a felperesnek a testi épségéhez, illetve egészségéhez fűződő jogait. Alaptalannak találta, ezért elutasította ugyanakkor a jogerős ítélet a felperesnek a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított kártérítési igényét. A Ptk. 348. § (1) bekezdés alapján megállapította, hogy az alperesek, mint a munkáltató alkalmazottai, a munkaviszonyukkal összefüggésben a felperesnek okozott kárért nem felelnek. Annak az alperesek kártérítő felelőssége szempontjából nincs jelentősége, hogy a kárért felelős munkáltató alkalmazottjaiként bűncselekményt is elkövettek és ez is közrehatott a kár bekövetkeztében. Rámutatott továbbá a jogerős ítélet arra is, hogy a Ptk. 348. § (2) bekezdését, amely magánszemély munkáltató esetén az alkalmazott mögöttes, helytállási kötelezettségét lehetővé tette, az Alkotmánybíróság 1/1996. (I. 26.) AB számú határozatával megsemmisítette. Miután a Ptk. 348. § (1) bekezdésének rendelkezésével szemben az alkalmazott kárfelelősségére jogszabály alkotására még nem került sor, a munkavállaló mögöttes kárfelelőssége nem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával az alperesek keresete szerinti marasztalását. Felülvizsgálati álláspontja szerint az alkalmazott mögöttes felelőssége a BH 2001/526. szám alatt közzétett eseti döntésből megállapíthatóan fennáll. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 84. § (1) bekezdésében meghatározott szankciók azzal szemben alkalmazhatók, akik a jogsértést elkövették, azaz nem a munkáltató, hanem az alperesek felelnek a jogsértésért. Végül állította, hogy a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja és a Ptk. 339. § (1) bekezdés alapján az általános kárfelelősségi szabály szerint az alperesek felelőssége fennáll.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel az alperesek terhére a személyhez fűződő jog megsértését a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, a felülvizsgálat nem érintette.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytállóan utasította el a felperes kártérítés iránti keresetét. Az elutasítás jogi indokai azonban tévesek.
A Ptk. 348. § (1) bekezdés szerint, ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. E szabályt kell alkalmazni akkor is, ha szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt. A károsult e jogszabály alkalmazási körében a munkáltató szervezetén kívülálló ,,harmadik személy''. (Ilyen tényálláson alapul a felülvizsgálati kérelemben megjelölt határozat.) Nem tartozik ide az adott munkáltató saját alkalmazottja vagy tagja. Ebből következik, hogy a munkáltató szervezetén belül az egyik munkavállaló által a másik munkavállalónak okozott kárért fennálló felelősségre a Ptk. 348. § (1) bekezdés nem alkalmazható.
A jogerős ítélet szerint az alperesek, munkakörükben eljárva, a munkaköri kötelezettségeik megszegésével megsértették a felperesnek a Ptk. 76. §-ában védett személyhez fűződő jogait. A Ptk. 75. § (1) bekezdés alapján a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak. E jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdés a)–d) pontjaiban meghatározott objektív szankciók alkalmazását a munkaviszony keretén belül elszenvedett jogsértésekért az alkalmazott nem csak a munkáltatóval szemben, hanem a sérelmet ténylegesen okozó személlyel szemben is érvényesítheti.
A személyhez fűződő jog megsértése esetén a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a polgári jogi felelősség szabályai szerint követelhető kártérítés. A Ptk. 339–360. §-ai, azaz a szerződésen kívül okozott kár megtérítésének szabályai szerint kell megítélni, hogy a munkaviszony keretén belül az egyik alkalmazott által a másik alkalmazottnak okozott kárért az alkalmazott felelőssége fennáll-e.
A felperes, a munkaügyi bíróság jogerős ítéletéből is megállapíthatóan, munkavégzése során, üzemi balesetet szenvedett. Ennek megfelelően a munkaügyi bíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § (1) bekezdés alapján a munkáltatót, objektív felelősségének megfelelően, kötelezte a felperes kárának, ezen belül az Mt. 177. § (2) bekezdésének megfelelően a nem vagyoni kárának megtérítésére.
A Ptk. 346. § (4) bekezdés szerint az üzemi balesetért való felelősség szabályait külön jogszabályok állapítják meg.
E rendelkezésből következik, hogy a dolgozó által elszenvedett üzemi balesetből eredő kártérítésre a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. A felperes ennek megfelelően az Mt. szabályai alapján, munkaügyi perben, kizárólag a munkáltatójától követelhetett kártérítést. A személyhez fűződő jogot megsértő alperesektől a polgári jogi felelősség szabályai alapján az üzemi balesetből elszenvedett károkért kártérítés nem igényelhető.
Érdemben a jogerős ítélet helyesen utasította el a felperes kártérítésre irányuló keresetét, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.180/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás