PÜ BH 2008/60
PÜ BH 2008/60
2008.03.01.
A szerződés műszaki tartalmának jelentős módosulása esetén átalányáras díjkikötés mellett is sor kerülhet a munka tételes elszámolására (Ptk. 198. §, 205. §).
1998. október 15-én a felek között építési szerződés jött létre, ebben a felperes megrendelésére az alperes vállalta a több lakásos társasház 4. számú lakásának kulcsrakész kivitelezését 7 665 000 forint bekerülési költség ellenében 1999. november 15-ei határidőre. A felperes az emeleti részen, illetve a földszinti nappaliban bővítési, átalakítási munkákat kért, így a vállalási árat 7 940 000 forintra módosították. Az eredeti tervhez és műszaki tartalomhoz képest lényeges változtatások történtek a kivitelezés során, az alperes a szerződésben foglalt határidőre a munkát nem fejezte be. 2000. év elején a felek között elszámolási vita keletkezett, ezért nem került sor a kivitelezés tényleges befejezésére. A felperes az alperes részére kifizetett összesen 6 752 000 forintot, de álláspontja szerint túlfizetésben van el nem végzett munka, hibás és késedelmes teljesítés miatt. Az alperes véleménye szerint a felperes által kifizetett díjnak megfelelő munkát végzett, a késedelemben vétlen, így a felperes követelése alaptalan.
A felperes az 55. sorszám alatti jegyzőkönyvben leszállított keresetében 1 618 722 forint és ennek 2000. december 15. napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a kiegészített szakértői vélemény adataira hivatkozással. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során hozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 1 023 004 forintot, ennek 2000. december 15. napjától járó késedelmi kamatát, 140 000 forint részperköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felek megállapodását létre nem jött szerződésnek tekintette, miután a szerződés mellett nem készült a díjról tételes költségvetés, amelyből megítélhető lett volna a kikötött átalánydíj reális volta (BH 1991/117.). A szerződés tartalmi hiányossága miatt a felek között tételes felmérésen alapuló elszámolást alkalmazott. Ítélkezése alapjául elfogadta dr. K. L. igazságügyi szakértő többszörösen kiegészített szakértői véleményét, de a felperes észrevételeire figyelemmel egyes tételeket törölt. Számszaki levezetése szerint az alperes járandósága 1999. évi árszinten – 650 forint/rezsióra díjjal számolva – 5 728 996 forint, a felperes által kifizetett összeg 6 752 000 forint, ezért kötelezte az alperest a többletként mutatkozó 1 023 004 forint visszafizetésére a Ptk. 361-364. §-okban foglaltak alapján.
A másodfokú bíróság a felek fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a keresetet elutasította; ennek megfelelően rendelkezett a perköltségek viseléséről. A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a szerződés létre nem jötte kérdésében; a Ptk. 200. § (1) és 205. §-ában foglaltak alapján megállapította, hogy a vállalkozási szerződés létrejött, bár a műszaki tartalom az építkezés folyamatban léte alatt a felek egyező akarata alapján folyamatosan módosult és formálódott. Az a körülmény, hogy a szerződés pontos műszaki tartalma utólag a felek különböző előadása miatt teljes pontossággal nem tárható fel, a bizonyítás körébe tartozó kérdés. A felek által megállapított vállalkozói díjat kalkulált árnak tekintette. Helytállónak találta azt, hogy szakértői bizonyítás útján kell meghatározni az alperes által elvégzett munkák körét 1999. évi árakat figyelembe véve, kitérve az alperes részéről történt hibás teljesítésre.
A jogerős ítélet indokolása szerint a tételes felmérés módszerét végül a felek is elfogadták, ez kitűnik a felperes 2001. november 27-ei személyes előadásából, valamint az alperes fellebbezéséből is. A másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául dr. K. L. alap- és kiegészítő szakvéleményét, de az egyes vitatott tételek esetében figyelembe vette a teljes eljárás során keletkezett egyéb bizonyítékokat, okiratokat és tanúvallomásokat is. Tételesen felsorolta azokat a munkanemeket, amelyeket az elsőfokú bíróság indokolatlanul nem vett figyelembe az alperes javára, korrigálta az elsőfokú bíróság számítási hibáit, és ezek figyelembevételével az alperes által elvégzett munka bruttó összegét 6 573 102 forintban határozta meg. Az alperes az eljárás során – egy korábban már jogerőssé vált ítélet alapján – megfizetett a felperesnek 248 347 forintot, ezen összegek egybevetésével pedig az állapítható meg, hogy a felperesnek nem jár vissza vállalkozói díj.
A felperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében az ítéletek hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok megsértették a Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú Polgári Elvi Döntésében (PED) kifejtetteket, a Ptk. 198., 200. és 205. §-át, továbbá a Pp. 182. § (3) és 221. § (1) bekezdésében foglaltakat. Azt hangsúlyozta, hogy az építési szerződés tartalma alapján kellett volna a vitát elbírálni, szükségtelen volt jelentős szakértői költség igénybevétele mellett tételes elszámolást készíttetni. Hangsúlyozta, hogy szerződési nyilatkozata köti a feleket, a szerződésben foglalt művet a szerződésben meghatározott díj ellenében kell szolgáltatni. A másodfokú bíróság megállapította a szerződés létrejöttét, mégis egy szerinte teljesen megalapozatlan és számszakilag is kifogásolt elszámolást készíttetett; fixáras szerződés esetén nem volt helye a tételes elszámolásra történő áttérésnek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében többek között sérelmezte, hogy a bíróságok nem vették figyelembe az előzetes bizonyítás során készült, illetve az Sz.-i Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet által készített szakvéleményeket. Számos munkát ,,iratellenesen'' az alperes javára számolt el, és nem a tényleges építéskori árakon. Előadta, hogy a bíróságok – kérelme ellenére – nem foglaltak állást az alperesi tevékenység következtében felperest ért károk kérdésében. Álláspontja szerint az alperes 60%-os készültségig végezte el a munkát, így a bekerülési költség 60%-a illeti meg, az ezen felül fizetett összeg részére visszajár. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásával kapcsolatban egyebek mellett azt sérelmezte, hogy a szakértői vélemény táblázatát mechanikusan elfogadta, és mellőzte annak szöveges részét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, a kérelemben megjelölt jogszabálysértések alapján. Alaptalanul állította a felperes a Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú PED-ben kifejtett jogelvek sérelmét, mivel a perbeli esetben a szerződés tényleges tartalma sem volt pontosan megállapítható, valamint lényeges módosuláson ment keresztül, ezért a kikötött vállalkozói díj nem képezhette az elszámolás alapját. A szakértői véleményekben felsorolt igen jelentős eltérések indokolták azt, hogy a 100%-os mértékben be sem fejezett kivitelezés ellenértékét a bíróságok a szerződésben rögzített óradíjjal, az elkészült munka mennyiségének és minőségének figyelembevételével állapítsák meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a szerződés általános szabályainak (Ptk. 198. §, 200. §), valamint a szerződés létrejöttére vonatkozó Ptk. 205. §-ának megsértését állította, ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy az eredeti szerződés megkötését követően a kivitelezés során milyen lényeges változtatások történtek; azaz az egyező akarattal létrejött szerződés teljesítése során mennyiben változott meg a szerződés műszaki tartalma, a felperes igényei szerint az alperes ténylegesen milyen munkálatokat végzett el, ezek hogyan hatottak ki a vállalkozói díjra, és a teljesítési határidőre. A szakértők megállapították, hogy nemcsak az emeleti terasz létesítésére és a nappali-étkező helyiség területének növelésére került sor, hanem olyan jelentős egyéb változtatásokra is, amelyek a felek megállapodásában nem szerepeltek. Ezért volt szükség szakértő kirendelésével a ténylegesen elkészült állapot felmérésére, a tételes elszámolás elvégzésére.
Eljárásjogi jogszabálysértésként a felperes az újabb szakértői kirendeléseket vitatta, és az ítélet indokolását nem tartotta kielégítőnek. A másodfokú bíróság – az alperes fellebbezésére tekintettel – helytállóan fejtette ki jogerős ítéletében, hogy a Pp. 182. § (3) bekezdésének alkalmazásával a bíróság azért rendel el további szakértői bizonyítást, hogy a szakvélemény hiányosságai miatt keletkezett bizonytalanságát eloszlassa, a vitás kérdésben a belső meggyőződését kialakítsa. Miután erre a jelen perben is szüksége volt, ezért a felperes a szakértői bizonyítások lefolytatását indokolatlanul sérelmezte. A felülvizsgálati eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy a jogerős ítélet indokolása tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyeket a Pp. 221. § (1) bekezdése megkíván. A másodfokú bíróság a felek fellebbezéseire reagálva igen részletesen kitért a szakértői véleményben foglalt egyes tételek értékelésére, döntésének indokaira, ezért az indokolás nem tekinthető hiányosnak. Miután a felperes fellebbezésében csak az alperes javára megállapított vállalkozói díj mértékét vitatta, a szakvélemények értékelését támadta, és nem sérelmezte kártérítési igényének elutasítását, ezért a másodfokú bíróságnak ebben a kérdésben nem is kellett állást foglalnia.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VII. 20.937/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás